2010. március 15., hétfő

9 rész

„Mint máskor, most is pár perc alatt elaludtam.”

Reggel ismét nagyon jó kedvvel keltem fel. Azzal a tudattal hogy már kora reggel Taylorral fogok lógni. Nem szóltam Kírának, mert még tegnap este felhívott hogy Jace-el fog menni. Szép akartam lenni, végre hódítani akartam. Bár szerintem ez már sikerült, csak hogy Taylor még jobban „harcoljon” értem. Élvezem ezt a dolgot, vicces és egyben jó érzés. Felvettem egy fehér mini szoknyát, és egy csini topot. A hajamat pedig összefogtam. Nem vittem könyvet se mivel azt mondták hogy csak informálnak minket, hogy mi lesz. Lementem még enni valamit, aztán már el is indultam. Mire oda értem a megbeszélt helyre, már Taylor is ott volt.
- Na jó napot.
- Na Helló.
- Hát ideértél.
- Ide ám.
- Mehetünk?
- Aha
- Este jól aludtál?
- Micsodakérdés ez?
- Csak úgy megkérdeztem
- Hát jól aludtam
- És te?
- Én is
- Remélem ma nem sokáig beszélnek majd a tanárok
- Én is remélem
Fél úton egy kínos csend állt be. Vagy is nem volt olyan kínos, csak még reggel volt és mindketten még álmosak voltunk a beszélgetéshez. Amikor megláttuk a sulit, alig hittünk a szemünknek, a fél iskola teljesen leégett. Őszintén szólva félig szomorú voltam félig pedig örültem. Szeretek ide járni, és remélem hogy nagyon hamar újjáépítik. És az a jó hogy valószínűleg előrehozzák a nyári szünetet.
- El tudod te ezt hinni?
- El.
- Hát jó te még kb 1 hete jársz ide, de én már egy éve.
- Igaz, de eddig szeretem.
- És valószínű hogy szeretni is fogod. Na de szerintem menjünk be. Legalább a másik fele még ép.
- Hát igen.
Amikor bementünk teli volt a suli, a tornaterembe kellett menni. És ott a saját osztályunkhoz állni. Megtaláltam Kíráékat így én is beálltam. Nem sokat kellett várni és már jött is az igazgató.
- Mindenkinek jó reggelt. Akkor megkezdeném a kis beszédemet. Szóval mint tegnap láttátok egy tragédia történt, leégett a fél iskola, és ezt a kárt nagyon nehéz lesz helyrehozni. Valószínűleg egész nyáron újjá építjük, és jövő héten már kezdik is az építészek. Megpróbáljuk ugyanolyanra vissza csinálni, és ha már építkezünk akkor úgy gondoltuk a kollégáimmal, hogy nem árt még egy táncterem. Így szeptembertől ha minden jól megy, 1 táncteremmel több lesz. Nektek, diákoknak jó hír, hogy mától hivatalosan is nyári szünet van. Szombaton 14:00 –kor lesz az évzáró, kint az iskola pályán. Reméljük ez senkinek sem fog gondot okozni, és mindannyian el tudtok jönni. Mindenkinek kellemes nyarat kívánok. Sziasztok
És akkor ennyi lett volna az az informálás. Hát nem mondom tartott kb 10 percig. Nagyon jó, mondhatták volna hogy elég mondjuk 10 órára bejönni. Lementünk Kírával a szekrényünkhöz és mindent kipakoltunk. Aztán már indultunk is haza. Taylort nem is láttam hogy merre lehet, és Jace sem volt sehol. De mi mindenesetre hazaindultunk. 20 percbe telt kb mire hazaértünk. Anyukám ismét meglepődött hogy milyen hamar hazaértem. Elmondtam neki, aztán felmentem a szobámba és visszafeküdtem aludni, még nagyon álmos voltam. Azt hiszem aludtam is 1 órát mert mikor felébredtem már 10:32 volt. Telefoncsörgésre keltem fel. Kíra volt az.
- Szia merre vagy?
- Itthon vagyok.
- Aludtál?
- Aha
- Akkor bocsi, nem akartalak felkelteni
- Semmi baj mondd
- Hát semmi csak kérdezni akartam hogy megyünk-e vásárolni?
- Nem tudom, talán később. Most nincs sok kedvem.
- Okés nem baj. De majd szólj ha menjünk.
- Oké szólok.
- Szia
- Szia
Semmi kedvem nem volt ma vásárolni. Csak pihenni akartam egész nap. Közbe neteztem, felnéztem msn-re. Nagyon sokan voltak fent, és egyből mindenki rám írt. Köztük Taylor is.
- Szia miért nem vártál meg a sulinál?
- Szia, nem szóltál hogy várjalak meg.
- Ja, azt hittem meg vársz.
- Hát akkor bocsi
- Nem baj.
- Mit csinálsz?
- Unatkozok és te?
- Én eddig pihentem, még most keltem fel 10 perce
- Visszaaludtál?
- Aha
- De jó neked. Én is akartam még kicsit de nem tudtam. Csak is egy valaki jár a fejembe.
- Ó tényleg kicsoda?
- Nem mondom meg.
- Mert?
- Titok
- Előttem ne titkolózz.
- Mert?
- Mert úgy is kiderítem. De sejtem ki az a valaki.
- Tényleg.
- Aha
- És ki az szerinted?
- Titok
- Légyszi
- Milyen légyszi? Te is titkolózol.
- Nem baj
- Hát persze.
És lejöttem msn-ről. Ő titkolózik akkor én miért ne pff. Visszahívtam Kírát hogy mehetünk vásárolni. Most kivételesen gyalogoltunk, és villamosoztunk. Sétálgattunk a butikok között, és vettünk megint jó pár cuccot. A plázába is be néztünk, de ott már csak sétálgattunk. Nyaltunk egy fagyit, és pizzáztunk. Megnéztük hogy milyen filmek mennek a moziba, és beültünk egy vígjátékra. Tök jó film volt, sokat nevettünk rajta. Mire vége lett már délután 4 óra körül járt az idő. Amikor hazaértem, nem tudtam mit csináljak. De nem volt valami jó kedvem és így felmentem gitározni. Mikor rossz kedvem van jól esik zenélni. Aztán 1 óra múlva megint csörög a telefonom. És megint Kíra volt az.
- Szia otthon vagy?
- Igen mert?
- Kitaláltuk hogy el mehetnénk ma sátorozni. Tudod a haverokkal.
- Hát nem tudom, nincs sátram.
- De nekem van egy 2 személyes, elférnénk benne.
- És kik jönnének?
- Hát tudod, Liliék, Jace, Taylor meg mindenki. 10 tuti hogy leszünk.
- Megyek megkérdezem és visszahívlak.
- Okés.
Lementem megkérdezni, bár nem sok kedvem volt ehhez sem. De akkor sem hagyom ki.
- Figyelj anyu, öhm szeretnénk ma sátorozni Lilivel és Kírával, meg még pár barátunkkal.
- És ezt most találtátok ki?
- Hát most hívott Kíra hogy jó lenne sátorozni egyet.
- Nem tudom kicsim, nem szívesen engedlek el. Fiúk is lesznek?
- Hát csak pár jó haver.
- Ugye nem csinálsz butaságot?
- Anya úgy ismersz?
- Nem. De vigyázz magadra nagyon.
- Akkor elengedsz?
- Én igen de apádat is meg kell győznöd.
- Az nehéz lesz. Merre van?
- Fent van a szobába.
- Oké.
Felmentem és óvatosan megkérdeztem aput. Mivel nem szívesen enged el este oda ahol fiúk is vannak. De ezt nem akartam mondani neki.
- Szia apu
- Szia kicsim.
- Figyelj öhm szeretnénk Kírával és Lilivel ma sátorozni. Elmehetek?
- Most azonnal?
- Igen, most találtuk ki.
- Hát nem is tudom, mások is lesznek?
- Hát még pár barát.
- Fiúk is?
- Kíra barátja lesz ott azt hiszem.
- Ismerem?
- Nem tudom.
- De apu tudod hogy vigyázok magamra. Légyszi engedj el
- Rendben, menj csak de nagyon vigyázz magadra. Egyébként lesz a táborhely?
- Hát ott a park közelében van egy ilyen tábor féleség ahová le sátorozhatunk, és ott.
- Az nincs is olyan messze.
- Igen. Akkor mehetek?
- Menj csak.
- Köszi. Szia Jó éjt.
- Nektek is. Szia
Be mentem a szobámba és átöltöztem valami melegebbe. Össze szedtem a szükséges cuccaimat és felhívtam Kírát.
- Szia, mehetek.
- Á de jó.
- Akkor ott a parknál?
- Igen pontosan ott.
- Rendben nem sokára ott leszek
- Oké siess.
- Szia
- Szia
Majdnem elfelejtettem az egyik legfontosabb dolgot vinni. A gitáromat. Ilyenkor a tűz mellett nagyon jó a többiekkel énekelgetni. Gyorsan felkaptam azt is és már mentem. Amikor oda értem már mindenki ott volt, Taylort is beleértve. Már nem haragudtam rá, az msn-es dolog miatt. Mert akkor kicsit megsértődtem. De már elszállt. Lepakoltam és köszöntem. Már a tűz égett, és a többiek hoztak kaját amit megsüthettünk. Bár nem voltam éhes, azért még is ettem egy keveset. Aztán mivel látták a többiek hogy hoztam gitárt megkértek hogy gitározzak nekik. Én persze azonnal intézkedtem. Először egy olyan dalt játszottam amit mindenki ismert, és együtt tudjuk énekelni. Próbáltam olyan dalokat keresni a fejembe amit mindenki ismer. De szóltak a barátnőim hogy játsszak pár dalt a sajátjaimból. Így a kedvencemet kezdtem el, az I will be-t. Azt hiszem mindenkinek tetszett. Amikor énekeltem párszor Taylorra pillantottam, és azt láttam hogy teljesen le van döbbenve. Nem tudtam hogy jó vagy rossz értelemben. De folyton mosolygott így arra következtettem hogy jó értelemben. Utána még játszottam pár dalt, aztán pedig a srácok elmentek focizni vagy nemtudom hová. Én elraktam a gitárt és mivel Kíra Jace-l volt. Lili pedig valami másik pasival, így én elmentem sétálni egyet. És ki jött utánam? Taylor.
- Hé hová sietsz ennyire?
- Nem sietek sehová.
- Haragszol rám?
- Talán.
- Mert titkolózok.
- Talán.
- Szeretnéd tudni?
- Kösz nem.
- Amúgy nagyon szép volt az a szám. Ledöbbentem teljesen. Mondták hogy jó vagy de nem nagyon hittem el.
- Hát köszi szépen ez kúrva jól esett.
- Nem úgy értettem, hogy azt hittem rossz vagy. Hanem, nem tudom.
- Nem tudsz kicsit pontosabban fogalmazni?
- Bocsi.
- Hagyjuk inkább.
- Ne haragudj.
- De haragszok.
- De most mire?
- Hogy rossznak tartasz.
- Nem azt mondtam hogy rossz vagy.
- Csak azt hitted.
- Tudod én olyan vagyok hogy nem hiszem el addig amíg nem látom.
- Értem.
- Még versenyben vagyok?
- Micsoda?
- Tudod, még van esélyem azért a számért?
- Nincs
- Komolyan?
- Képzeld
- Ne légy már ilyen goromba. Mindenért felhúzod az orrod.
- Tudod elég rossz napom volt és nem kell hogy itt viccelődj velem.
- Jó de akkor ne rajtam töltsd ki.
- Kár volt idejönnöm.
- Ha megbántad akkor miért nem mész el?
- Ó tényleg azt akarod?
- Én nem, de úgy látom te igen.
- Hát szívesebben lennék az ágyamba mint itt. Nagyon nem volt kedvemre ez a sátorozás. De nem kell mindig itt őrködnöd mellettem.
- Ó akkor most én menjek el?
- Basszus, mondom hogy hagyj már békén most. – itt már majdnem csak kiabáltam.
- Jó akkor csá.
Nem érdekelt hogy megbántottam, tényleg rossz napom volt. Visszamentem a sátrakhoz hogy a gitárom elvegyem, és kicsit távolabb mentem ahol egyedül lehetek. Kellett egy kis egyedül lét. Zenélgettem megint, de hát nem tehetek róla. Mindig csak zenélnék. Egyszerűen nem tudta Taylor felfogni hogy kicsit egyedül akarok lenni. Meg voltam sértve, először is mert titkolózik, bár ez a titok nem is olyan nagy titok. Szinte majdnem biztos voltam abban hogy engem akar. A másik meg hogy első látásra azt hitte hogy rossz vagyok. Na ezt kikérem magamnak. A legjobban arra vagyok allergiás ha valaki aki nem is ismer, és úgy elkezd kritizálni. Bár lehet kicsit túlreagáltam. Nem tudom. Mindegy. Már kezdtem álmosodni ezért visszamentem a többiekhez, és lefeküdtem a Kíra sátrába. Szóltam neki, és ő is pár perc múlva már jött is lefeküdni.
- Valami baj van?
- Nincs.
- De látom.
- Tényleg semmi csak rossz kedvem van
- Szandra, ismerlek már. Te nem vagy ilyen. Én bántottalak meg?
- Dehogy.
- Hát akkor kicsoda?
- Taylor. Kritizál miközben nem is ismer. Próbál elhódítani, de ez most nagyon nem sikerült neki.
- Nyugi, biztos nem úgy értette.
- Nem tudom. Egyszer dicsér aztán meg kritizál. Nem tudja eldönteni hogy most akar-e vagy nem. Vagy csak játszik velem. Fogalmam sincs.
- Hé, nekem Jace szokta mondani hogy sokat beszél rólad. Ugyhogy tuti hogy nem akart megbántani. Meg kellene beszélned vele.
- Talán, de majd csak holnap.
- Ne veszekedjetek, tök édesek vagytok együtt.
- De nem is járok vele.
- Nem csak én vettem észre azokat a szikrákat köztetek.
- Szikra?
- Aha
- Na jó, talán kezdek beleszeretni. Nem tudom, teljesen összezavart. Át kell gondolnom a dolgokat.
- Békülj ki vele.
- Majd talán. De most ha nem haragszol aludni szeretnék. Már fáradt vagyok.
- Rendben, én is az vagyok. Jó éjt
- Neked is.

2010. március 7., vasárnap

8 rész

„Várom már hogy holnap lássam Taylort.”

Fura módon, hajnal háromkor arra keltem fel hogy nagyon éhes vagyok. Így lementem és muszáj voltam valamit enni, mert úgy éreztem hogy kilyukad a gyomrom. Aztán gyorsan visszamentem és lefeküdtem. Már legközelebb az óra csörgésre ébredtem, és meglepően egyáltalán nem voltam álmos. Fitt és éber voltam, így gyorsan kivettem a ruháimat a szekrényből, megmosakodtam, megcsináltam a hajam, és lementem a konyhába. Anyukám már jött-ment.
- Na már kész is vagy?
- Igen.
- Mikor indulsz?
- Kb 10 perc.
- Rendben, vagy vigyelek el?
- Hát az jobb lenne.
- Rendben akkor gyere.
Anyu így elvitt a suliba, már szinte mindenki ott volt az osztályból. Kicsengettek, a szünet is gyorsan telt el úgy mint az első óra. Második matek volt elég uncsi óra, és már alig vártam hogy kicsengessenek. Aztán hirtelen megszólalt a tűzjelző, mi pedig elkezdtünk úgy mond pánikolni. Elvégre még csak próba volt mindig, most meg igaziból. Gyorsan sorakoztunk az ajtóhoz, és már mentünk is kifelé. Mire kiértünk már a fél suli kint volt. Nagyon aggódtam hogy mindenki kijutott-e ép bőrrel. Pontosabban Taylorért. Amikor megláttam hogy ott állt jóval messzebb tőlem, akkor megnyugodtam. És úgy láttam hogy senkinek sem esett baja. Elég nagy tűz keletkezett, de még nem tudták hogy hol. Kb 1 óra hosszáig álltunk ott, és figyeltük ahogy oltanak a tűzoltók. Amikor megint Taylorék felé néztem, láttam hogy valamit vagy valakit nagyon keres. Bíztam abban hogy engem, ezért kicsit gonoszkodtam és elbújtam Kíra háta mögé, kíváncsi voltam mit reagál ha nem lát az osztályommal. Amikor meglátta az osztályom, elindult felénk és Kíra egyből szólt hogy „ide jön”. Én pedig elléptem a háta mögül.
- Mindenki rendbe van?
- Csak nem aggódsz?
- Szerinted? Leégett a suli és még azt se tudják, hogy mindenki meg van –e.
- Szerintem mindenki kint van, mivel senkit nem látok pánikolni.
- És te is jól vagy?
- Szóval aggódsz.
- Jól van bevallom, még jó hogy aggódok.
- Igen jól vagyok.
- Okés.
- És Jace?- kérdezte Kíra
- Ő is jól van.
- Hol van?
- Leült a padokra.
- Akkor oda megyek.
- Oké.
És ezzel itthagyott Kíra.
- Neked nem az osztályoddal kellene lenned?
- Hát ha jól látom te is pár méterrel arrébb állsz tőlük ugyhogy..
- Na jó haggyuk. Szerinted mi lesz a sulival? Szinte leégett a fele.
- Hát gondolom felújítják.
- De addig mi lesz a diákokkal?
- Azt nem tudom. Végül is úgy is nem sokára nyári szünet, így lehet hamarabb kiadják.
- Az de jó lenne.
- Aha.
Aztán elkezdtünk beszélgetni és fél óra múlva az igazgató bejelentette hogy most haza mehetünk, de holnap jöjjünk suliba mert el fogja mondani hogy miért gyulladt ki a suli, és hogy hogy lesz ez után a tanítás. Így gyorsan össze szedtem a cuccaimat, és haza mentem. Nem akartam Kíráékat zavarni, ugy hogy csak oda szóltam hogy hazamegyek.
- Hát te meg hová sietsz ennyire?
- Öm hazafelé?
- Megyek én is. Úgy is arra felé lakom.
- Tényleg? Ezt nem is mondtad.
- Mert még nem is kérdezted.
- Na ne mondd.
- De igen, akkor megyünk.
- Háát jóó.
Így Taylorral indultam haza.
- Jaj mi lesz a sulival.
- Mi lenne? Semmi, hamarabb megkapjuk a szünetet.
- De lehet azt a pár hetet majd le kell járni.
- Hát lehet, de ez most a jelen. Ne menj egyből a jövőbe.
- Igaz.
- Holnap jössz?
- Muszáj.
- Megyünk együtt?
- Hát ha nem visznek be akkor felőlem.
- Ez nem valami lelkes.
- Miért mit vársz? Hogy elkezdek táncolni meg énekelni hogy „hű dejó veled megyek suliba”.
- Dehogy.
- Aj bocsi csak feszült vagyok ettől a tűztől.
- Semmi gond. Ha még is gyalog jössz reggel. Megadod a számod hogy fel tudjalak hívni merre vagy?
- Ó szóval a számomra hajtasz. Na most meg vagy.
- Á dehogy is. Csak na tudod.
- Hát persze- mondtam nevetve.
- Akkor megadod?
- Nem.
Leesett az álla. Én meg csak nevetni tudtam rajta olyan vicces pofát vágott.
- Na és miért nem?
- Nem is tudom.
- Tudjad.
- De nem tudom.
- Akkor meg adod?
- Még mindig nem. Harcolj érte.
- A számodért?
- Aha.
- Hát ez normális esetben, szokatlan. De rendben, akkor harcolok egy telefonszámért - mondta büszkén.
- Oké.
- Első próba?
- Micsoda?
- Első próba. Tudod mint azokba a filmekbe.
- Ó hát én nem erre gondoltam.
- Na látod én sem.
- Hát te nem vagy normális.
- Most meg is sértődhetnék. De nem teszem.
- Jaj csak vicceltem.
- Pontosan ezért nem sértődök meg.
- Ó nagyon dili vagy.
- Hát már mondták páran.
- Legalább megnevettetsz.
- Van valami olyan érzésem hogy téged könnyű megnevettetni.
- Igen. De most nem volt valami jó kedvem.
- Akkor most büszke leszek magamra.
Én pedig továbbra is nevettem. Nem is tudtam hogy ennyire vicces fiú ez a Taylor.
- Na, én tudod eggyel fentebb lakok úgy hogy holnap itt a sarkon reggel?
- Hát nem tudom. De szerintem jövök.
- Még mindig nem tudod. Akkor megadod a számod?- mondta boci szemekkel.
- Még mindig nem.
- Na jó akkor majd holnap itt.
- Hát ez nagy harcolás.
- Majd holnap folytatom.
- Rendben.
Ezzel adott egy puszit és elment, úgy ahogy én is elindultam hazafelé. Mikor beléptem a házba anyukám meglepődött hogy ilyen korán itthon vagyok.
- Hát te hogy kerülsz ide?
- Anya, nem hiszed el mi történt.
- Mi?
- A fél suli leégett, és nem tudják mitől. Mindenhol tűzoltók voltak és lehet hogy holnaptól kezdődik a szünet, hogy kezdésre kész legyen minden.
- Jézusom, és te jól vagy?
- Igen, tökéletesen. Úgy ahogy mindenki is.
- Na rendben. Ennek örülök. És akkor holnaptól szünet?
- Még nem tudom, mert az igazgató annyit mondott hogy holnap be kell menni hogy elmagyarázza mi lesz.
- Rendben, de ez szörnyű.
- Igen az. De ha úgy nézzük akkor több mint 3 hónap szünet lesz.
- Igen, igen.
- Nem vagy éhes?
- De kicsit.
- Egyél valamit.
- Rendben.
- Akkor gondolom leckéd sincs?
- Nincs.
- Szabad vagy akkor délután ugye?
- Igen, miért?
- Hát semmi.
- Na mondjad.
- Csak annyi hogy ma elmennénk apáddal vacsorázni, és figyelni kellene Stellára.
- Anya tudod hogy bármikor vigyázok rá. Meg itt van Nicholas is. Minden rendben lesz.
- Ezt akartam hallani. De most egyél nyugodtan.
- Rendben.
Amikor végeztem, utána felmentem a szobámba és lepakoltam, illetve átöltöztem. Aztán gitároztam, és énekelgettem. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Igen tessék?
- Szia Kíra vagyok.
- Szia mondd.
- Kijössz a parkba?
- Hát nem tudom.
- Gyere már, tök jó idő van. Csak unatkoztam itthon és gondoltam felhívlak nem-e lenne kedved a parkba kinézni. Kivinnénk a kutyákat.
- Rendben, és mikor?
- Mondjuk 20 perc múlva találkozzunk a parkban.
- Rendben ott leszek.
- Helyes.
- Szia
- Szia.
Hát akkor meg is van a programom délutánra. Ki megyünk a parkba. Eszembe jutott hogy anyu megkért vigyázzak Stellára. Így lementem megkérdezni hogy mikor indulnak vacsizni.
- Mikor indultok vacsorázni?
- 8 órakkor.
- Mert le szeretnék menni Kírával a parkba. Meg leviszem Bellát is.
- Jól van de legalább 19:10-re érj haza.
- Oké.
Gyorsan felmentem a szobámba, felvettem Bella pórázát és már indultam is. Most feltűnően kevesen voltak az utcákon. Szerintem mindenki megrémült ettől a tűztől. Érdekes. Viszonylag hamar odaértem a parkba, már Kíra várt rám Jace-el. Most nem nagyon örültem hogy Jace is ott van mert beszélgetni akartam Kírával. De nem jött össze.
- Sziasztok.
- Sziaa.
- Ó nézd Jace milyen aranyos Bella.
- Aha, édes.
- Köszi. De elengedem had fussa ki magát.
- Na és mit csináltatok eddig?
- Hát semmi különöset. És te?
- Én sem.
Aztán elkezdtünk sétálni, Jace pedig mintha ott sem lett volna, olyan csendbe volt. Biztos érdekesnek vélte amikről beszélgettünk. Hm nem tudom.
- Merre vannak a haverjaid Jace?
- Mindjárt itt lesznek.
- Ja értem.
- Focizunk kicsit.
- Ó az tök jó. Jön Taylor is?
- Azt mondta igen.
- Oké.
Aztán Kíra rám nézett, és félre húzott.
- Úgy érzem van mit mesélned. Miről maradtam le?
- Micsoda? Semmiről. Csak ma együtt mentünk haza, ennyi történt.
- Aha és miért kérdeztél rá?
- Nem lehet? –kérdeztem nevetve
- De lehet, csak te nem szoktál más fiúkról kérdezősködni.
- Hát tudod. Kedvelem úgy hogy…
- Beleszerettél. Tudtam
- NEM. Dehogy. Csak rendes.
- Na majd meglátjuk ha ide ér.
- Ó ne már. Meg akarod kérdezni?
- Úgy ismersz?
- Nem.
- Na hát akkor meg. Csak tudod, a jelek.
- Ja.
Ezután visszamentünk Jace-hez. És közben a barátai is megérkeztek Taylorral együtt. Amikor megláttuk egymást mindketten elkezdtünk mosolyogni. Jó volt őt látni. Mindig olyan kellemes érzés töltött el.
- Na szia mindenkinek.
- Hellóka.
- Ó kit látnak szemeim, a szám nélküli leányzó.
- Szám nélküli?- kérdezte Kíra.
- Igen mert ez a hölgyemény nem adja meg a számát.
- Mondtam hogy harcolni kell érte –mondtam büszkén.
- Igen tudom.
- Harcolni? Ti meg miről beszéltek?
- Majd elmondom.
- Oké.
- Hát lányok ha nem haragszotok most elmennénk játszani.
- Nyugodtan.
Még rám mosolygott egyszer, és aztán elment focizni.
- Na akkor meséld csak el mi ez a harcolós dolog?
- Á semmi, csak elkérte a telószámom én pedig nem adtam meg neki.
- Miért nem?
- Hát kíváncsi vagyok, meddig képes harcolni értem.
- És bevált?
- Még nem tudom.
- Én tuti rá másztam volna.
- Eldöntöttem hogy mostantól nem fogom magam könnyen adni.
- Na erre kíváncsi leszek.
Aztán leültünk a padra és elkezdtük kommentálni a fiúkat. Vagyis én csak egy srácot tudtam figyelni, Taylort. Elég jól játszott de azért lejátszanék vele én is egy meccset. Szeretem a focit, és csak úgy szabályok nélkül játszani. Sokszor ide nézett Taylor, és úgy csináltam mintha nem őt figyelném. Közben találkoztunk a többi barátnőinkkel, és velük is elkezdtünk beszélgetni. Aztán egyszer csak egy srác odaszólt hozzánk.
- Hé csajok, mi lenne ha ti is beszállnátok?
- Bocsi srácok de ez nem az én stílusom - mondta Lili
- De én szívesen beszállok.
- És én is- Mondtuk Kírával.
És még pár lány is beállt.
- Akkor gyertek lányok, kivel szeretnétek lenni?
- Nekem mindegy csak ne Taylorral.
- Miért nem akarsz velem lenni?
- Hát nem is tudom. Hogy legyőzzelek?
- Ó szóval már értem. Hát legyen. Nyerjen a jobbik.
- Rendben.
A játék elején komolyan gondoltam, de utána amikor párszor elbuktattuk egymást már csak játéknak vettem. De még csipkelődtünk kicsit. Végre amikor már úgy beletudtam érni a labdába, hogy gól közelbe voltam. Hírtelen Taylor ismét előtűnt, vagy is én nem láttam, és ő sem figyelt. Így ő is elesett, én pedig ráestem. Kínos helyzet volt. A többiek meg csak nevettek rajtunk.
- Ne haragudj, csak nem láttalak.
- Tudtommal nem vagyok láthatatlan.
- Nem vagy az.
- Akkor jó, ha nem haragszol még élvezem a helyzetet kicsit.
- Ó rosszra gondolsz, de jobb ha most leszakadunk egymásról.
- Szerintem is.
Mindketten elég maszatosak lettünk, de nem nagyon érdekelt. Mivel már az idő hét óra körül járt, így muszáj voltam hazaindulni.
- Bocsi srácok de haza kell mennem. Majd holnap találkozunk.
- Kár.
- Na te csak hallgass.
- Na ezt megkaptam –mondta Taylor.
- Jól van sziasztok.
- Szia.
Gyorsan elhívtam Bellát és már mentem is. Fél8-ra értem haza, és már anyukám készülődött. Nem haragudott mivel nem sokat késtem. De kifejezetten csinos volt anyukám. Nagyon kicsípte magát, végül is már régen voltak vacsorázni. Örültem hogy ennyi év után még mindig szeretik egymást.
- Akkor majd jövünk valamikor. Ne legyetek fent sokáig.
- Rendben anyu, bízhatsz bennem.
- Tudom kicsim.
- És jó szórakozást.
- Köszi.
- Sziasztok.
- Szia
És ezzel elmentek. Stella fent volt a szobájába és már fürödnie kellene, így felmentem és megfürödtem vele. Aztán lementünk enni valamit, és ahogy anyukám szokott, meg néha én is. Olvastam neki egy mesét. 9 órára már minden rendben volt, elaludt én pedig átmentem a szobámba. Picit fáradt voltam, de még nem akartam le feküdni. Bekapcsoltam a lap-topot szörfölgessek a neten. És persze Taylor is fent volt.
- Na mizujs arrafelé focis csaj?
- Szia neked is. És semmi. Mióta vagyok én focis csaj?
- Mától.
- Azt hittem szám nélküli vagyok.
- Az is.
- Ja értem.
- Holnap jössz akkor.
- A suliba igen.
- És gyalog?
- Igen.
- Akkor okés.
- De bocsi csak pár percre jöttem fel, és már megyek is.
- Ó kíváncsi voltál rám.
- Hmm talán.
- Pontosabban.
- Csak netezgetni akartam.
- Hát persze.
- Ne légy ilyen biztos a dolgodban. Nem vagyok olyan könnyű eset.
- Hát erre már rájöttem. De úgyse adom fel.
- Oké. Na most már megyek. Szia Jó éjt
- Szia, neked is.
Gyorsan leléptem mert biztos írt volna még Taylor. Még kicsit néztem a tv-t aztán lefeküdtem aludni. Mint máskor, most is pár perc alatt elaludtam.

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.