8 rész

„Várom már hogy holnap lássam Taylort.”

Fura módon, hajnal háromkor arra keltem fel hogy nagyon éhes vagyok. Így lementem és muszáj voltam valamit enni, mert úgy éreztem hogy kilyukad a gyomrom. Aztán gyorsan visszamentem és lefeküdtem. Már legközelebb az óra csörgésre ébredtem, és meglepően egyáltalán nem voltam álmos. Fitt és éber voltam, így gyorsan kivettem a ruháimat a szekrényből, megmosakodtam, megcsináltam a hajam, és lementem a konyhába. Anyukám már jött-ment.
- Na már kész is vagy?
- Igen.
- Mikor indulsz?
- Kb 10 perc.
- Rendben, vagy vigyelek el?
- Hát az jobb lenne.
- Rendben akkor gyere.
Anyu így elvitt a suliba, már szinte mindenki ott volt az osztályból. Kicsengettek, a szünet is gyorsan telt el úgy mint az első óra. Második matek volt elég uncsi óra, és már alig vártam hogy kicsengessenek. Aztán hirtelen megszólalt a tűzjelző, mi pedig elkezdtünk úgy mond pánikolni. Elvégre még csak próba volt mindig, most meg igaziból. Gyorsan sorakoztunk az ajtóhoz, és már mentünk is kifelé. Mire kiértünk már a fél suli kint volt. Nagyon aggódtam hogy mindenki kijutott-e ép bőrrel. Pontosabban Taylorért. Amikor megláttam hogy ott állt jóval messzebb tőlem, akkor megnyugodtam. És úgy láttam hogy senkinek sem esett baja. Elég nagy tűz keletkezett, de még nem tudták hogy hol. Kb 1 óra hosszáig álltunk ott, és figyeltük ahogy oltanak a tűzoltók. Amikor megint Taylorék felé néztem, láttam hogy valamit vagy valakit nagyon keres. Bíztam abban hogy engem, ezért kicsit gonoszkodtam és elbújtam Kíra háta mögé, kíváncsi voltam mit reagál ha nem lát az osztályommal. Amikor meglátta az osztályom, elindult felénk és Kíra egyből szólt hogy „ide jön”. Én pedig elléptem a háta mögül.
- Mindenki rendbe van?
- Csak nem aggódsz?
- Szerinted? Leégett a suli és még azt se tudják, hogy mindenki meg van –e.
- Szerintem mindenki kint van, mivel senkit nem látok pánikolni.
- És te is jól vagy?
- Szóval aggódsz.
- Jól van bevallom, még jó hogy aggódok.
- Igen jól vagyok.
- Okés.
- És Jace?- kérdezte Kíra
- Ő is jól van.
- Hol van?
- Leült a padokra.
- Akkor oda megyek.
- Oké.
És ezzel itthagyott Kíra.
- Neked nem az osztályoddal kellene lenned?
- Hát ha jól látom te is pár méterrel arrébb állsz tőlük ugyhogy..
- Na jó haggyuk. Szerinted mi lesz a sulival? Szinte leégett a fele.
- Hát gondolom felújítják.
- De addig mi lesz a diákokkal?
- Azt nem tudom. Végül is úgy is nem sokára nyári szünet, így lehet hamarabb kiadják.
- Az de jó lenne.
- Aha.
Aztán elkezdtünk beszélgetni és fél óra múlva az igazgató bejelentette hogy most haza mehetünk, de holnap jöjjünk suliba mert el fogja mondani hogy miért gyulladt ki a suli, és hogy hogy lesz ez után a tanítás. Így gyorsan össze szedtem a cuccaimat, és haza mentem. Nem akartam Kíráékat zavarni, ugy hogy csak oda szóltam hogy hazamegyek.
- Hát te meg hová sietsz ennyire?
- Öm hazafelé?
- Megyek én is. Úgy is arra felé lakom.
- Tényleg? Ezt nem is mondtad.
- Mert még nem is kérdezted.
- Na ne mondd.
- De igen, akkor megyünk.
- Háát jóó.
Így Taylorral indultam haza.
- Jaj mi lesz a sulival.
- Mi lenne? Semmi, hamarabb megkapjuk a szünetet.
- De lehet azt a pár hetet majd le kell járni.
- Hát lehet, de ez most a jelen. Ne menj egyből a jövőbe.
- Igaz.
- Holnap jössz?
- Muszáj.
- Megyünk együtt?
- Hát ha nem visznek be akkor felőlem.
- Ez nem valami lelkes.
- Miért mit vársz? Hogy elkezdek táncolni meg énekelni hogy „hű dejó veled megyek suliba”.
- Dehogy.
- Aj bocsi csak feszült vagyok ettől a tűztől.
- Semmi gond. Ha még is gyalog jössz reggel. Megadod a számod hogy fel tudjalak hívni merre vagy?
- Ó szóval a számomra hajtasz. Na most meg vagy.
- Á dehogy is. Csak na tudod.
- Hát persze- mondtam nevetve.
- Akkor megadod?
- Nem.
Leesett az álla. Én meg csak nevetni tudtam rajta olyan vicces pofát vágott.
- Na és miért nem?
- Nem is tudom.
- Tudjad.
- De nem tudom.
- Akkor meg adod?
- Még mindig nem. Harcolj érte.
- A számodért?
- Aha.
- Hát ez normális esetben, szokatlan. De rendben, akkor harcolok egy telefonszámért - mondta büszkén.
- Oké.
- Első próba?
- Micsoda?
- Első próba. Tudod mint azokba a filmekbe.
- Ó hát én nem erre gondoltam.
- Na látod én sem.
- Hát te nem vagy normális.
- Most meg is sértődhetnék. De nem teszem.
- Jaj csak vicceltem.
- Pontosan ezért nem sértődök meg.
- Ó nagyon dili vagy.
- Hát már mondták páran.
- Legalább megnevettetsz.
- Van valami olyan érzésem hogy téged könnyű megnevettetni.
- Igen. De most nem volt valami jó kedvem.
- Akkor most büszke leszek magamra.
Én pedig továbbra is nevettem. Nem is tudtam hogy ennyire vicces fiú ez a Taylor.
- Na, én tudod eggyel fentebb lakok úgy hogy holnap itt a sarkon reggel?
- Hát nem tudom. De szerintem jövök.
- Még mindig nem tudod. Akkor megadod a számod?- mondta boci szemekkel.
- Még mindig nem.
- Na jó akkor majd holnap itt.
- Hát ez nagy harcolás.
- Majd holnap folytatom.
- Rendben.
Ezzel adott egy puszit és elment, úgy ahogy én is elindultam hazafelé. Mikor beléptem a házba anyukám meglepődött hogy ilyen korán itthon vagyok.
- Hát te hogy kerülsz ide?
- Anya, nem hiszed el mi történt.
- Mi?
- A fél suli leégett, és nem tudják mitől. Mindenhol tűzoltók voltak és lehet hogy holnaptól kezdődik a szünet, hogy kezdésre kész legyen minden.
- Jézusom, és te jól vagy?
- Igen, tökéletesen. Úgy ahogy mindenki is.
- Na rendben. Ennek örülök. És akkor holnaptól szünet?
- Még nem tudom, mert az igazgató annyit mondott hogy holnap be kell menni hogy elmagyarázza mi lesz.
- Rendben, de ez szörnyű.
- Igen az. De ha úgy nézzük akkor több mint 3 hónap szünet lesz.
- Igen, igen.
- Nem vagy éhes?
- De kicsit.
- Egyél valamit.
- Rendben.
- Akkor gondolom leckéd sincs?
- Nincs.
- Szabad vagy akkor délután ugye?
- Igen, miért?
- Hát semmi.
- Na mondjad.
- Csak annyi hogy ma elmennénk apáddal vacsorázni, és figyelni kellene Stellára.
- Anya tudod hogy bármikor vigyázok rá. Meg itt van Nicholas is. Minden rendben lesz.
- Ezt akartam hallani. De most egyél nyugodtan.
- Rendben.
Amikor végeztem, utána felmentem a szobámba és lepakoltam, illetve átöltöztem. Aztán gitároztam, és énekelgettem. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Igen tessék?
- Szia Kíra vagyok.
- Szia mondd.
- Kijössz a parkba?
- Hát nem tudom.
- Gyere már, tök jó idő van. Csak unatkoztam itthon és gondoltam felhívlak nem-e lenne kedved a parkba kinézni. Kivinnénk a kutyákat.
- Rendben, és mikor?
- Mondjuk 20 perc múlva találkozzunk a parkban.
- Rendben ott leszek.
- Helyes.
- Szia
- Szia.
Hát akkor meg is van a programom délutánra. Ki megyünk a parkba. Eszembe jutott hogy anyu megkért vigyázzak Stellára. Így lementem megkérdezni hogy mikor indulnak vacsizni.
- Mikor indultok vacsorázni?
- 8 órakkor.
- Mert le szeretnék menni Kírával a parkba. Meg leviszem Bellát is.
- Jól van de legalább 19:10-re érj haza.
- Oké.
Gyorsan felmentem a szobámba, felvettem Bella pórázát és már indultam is. Most feltűnően kevesen voltak az utcákon. Szerintem mindenki megrémült ettől a tűztől. Érdekes. Viszonylag hamar odaértem a parkba, már Kíra várt rám Jace-el. Most nem nagyon örültem hogy Jace is ott van mert beszélgetni akartam Kírával. De nem jött össze.
- Sziasztok.
- Sziaa.
- Ó nézd Jace milyen aranyos Bella.
- Aha, édes.
- Köszi. De elengedem had fussa ki magát.
- Na és mit csináltatok eddig?
- Hát semmi különöset. És te?
- Én sem.
Aztán elkezdtünk sétálni, Jace pedig mintha ott sem lett volna, olyan csendbe volt. Biztos érdekesnek vélte amikről beszélgettünk. Hm nem tudom.
- Merre vannak a haverjaid Jace?
- Mindjárt itt lesznek.
- Ja értem.
- Focizunk kicsit.
- Ó az tök jó. Jön Taylor is?
- Azt mondta igen.
- Oké.
Aztán Kíra rám nézett, és félre húzott.
- Úgy érzem van mit mesélned. Miről maradtam le?
- Micsoda? Semmiről. Csak ma együtt mentünk haza, ennyi történt.
- Aha és miért kérdeztél rá?
- Nem lehet? –kérdeztem nevetve
- De lehet, csak te nem szoktál más fiúkról kérdezősködni.
- Hát tudod. Kedvelem úgy hogy…
- Beleszerettél. Tudtam
- NEM. Dehogy. Csak rendes.
- Na majd meglátjuk ha ide ér.
- Ó ne már. Meg akarod kérdezni?
- Úgy ismersz?
- Nem.
- Na hát akkor meg. Csak tudod, a jelek.
- Ja.
Ezután visszamentünk Jace-hez. És közben a barátai is megérkeztek Taylorral együtt. Amikor megláttuk egymást mindketten elkezdtünk mosolyogni. Jó volt őt látni. Mindig olyan kellemes érzés töltött el.
- Na szia mindenkinek.
- Hellóka.
- Ó kit látnak szemeim, a szám nélküli leányzó.
- Szám nélküli?- kérdezte Kíra.
- Igen mert ez a hölgyemény nem adja meg a számát.
- Mondtam hogy harcolni kell érte –mondtam büszkén.
- Igen tudom.
- Harcolni? Ti meg miről beszéltek?
- Majd elmondom.
- Oké.
- Hát lányok ha nem haragszotok most elmennénk játszani.
- Nyugodtan.
Még rám mosolygott egyszer, és aztán elment focizni.
- Na akkor meséld csak el mi ez a harcolós dolog?
- Á semmi, csak elkérte a telószámom én pedig nem adtam meg neki.
- Miért nem?
- Hát kíváncsi vagyok, meddig képes harcolni értem.
- És bevált?
- Még nem tudom.
- Én tuti rá másztam volna.
- Eldöntöttem hogy mostantól nem fogom magam könnyen adni.
- Na erre kíváncsi leszek.
Aztán leültünk a padra és elkezdtük kommentálni a fiúkat. Vagyis én csak egy srácot tudtam figyelni, Taylort. Elég jól játszott de azért lejátszanék vele én is egy meccset. Szeretem a focit, és csak úgy szabályok nélkül játszani. Sokszor ide nézett Taylor, és úgy csináltam mintha nem őt figyelném. Közben találkoztunk a többi barátnőinkkel, és velük is elkezdtünk beszélgetni. Aztán egyszer csak egy srác odaszólt hozzánk.
- Hé csajok, mi lenne ha ti is beszállnátok?
- Bocsi srácok de ez nem az én stílusom - mondta Lili
- De én szívesen beszállok.
- És én is- Mondtuk Kírával.
És még pár lány is beállt.
- Akkor gyertek lányok, kivel szeretnétek lenni?
- Nekem mindegy csak ne Taylorral.
- Miért nem akarsz velem lenni?
- Hát nem is tudom. Hogy legyőzzelek?
- Ó szóval már értem. Hát legyen. Nyerjen a jobbik.
- Rendben.
A játék elején komolyan gondoltam, de utána amikor párszor elbuktattuk egymást már csak játéknak vettem. De még csipkelődtünk kicsit. Végre amikor már úgy beletudtam érni a labdába, hogy gól közelbe voltam. Hírtelen Taylor ismét előtűnt, vagy is én nem láttam, és ő sem figyelt. Így ő is elesett, én pedig ráestem. Kínos helyzet volt. A többiek meg csak nevettek rajtunk.
- Ne haragudj, csak nem láttalak.
- Tudtommal nem vagyok láthatatlan.
- Nem vagy az.
- Akkor jó, ha nem haragszol még élvezem a helyzetet kicsit.
- Ó rosszra gondolsz, de jobb ha most leszakadunk egymásról.
- Szerintem is.
Mindketten elég maszatosak lettünk, de nem nagyon érdekelt. Mivel már az idő hét óra körül járt, így muszáj voltam hazaindulni.
- Bocsi srácok de haza kell mennem. Majd holnap találkozunk.
- Kár.
- Na te csak hallgass.
- Na ezt megkaptam –mondta Taylor.
- Jól van sziasztok.
- Szia.
Gyorsan elhívtam Bellát és már mentem is. Fél8-ra értem haza, és már anyukám készülődött. Nem haragudott mivel nem sokat késtem. De kifejezetten csinos volt anyukám. Nagyon kicsípte magát, végül is már régen voltak vacsorázni. Örültem hogy ennyi év után még mindig szeretik egymást.
- Akkor majd jövünk valamikor. Ne legyetek fent sokáig.
- Rendben anyu, bízhatsz bennem.
- Tudom kicsim.
- És jó szórakozást.
- Köszi.
- Sziasztok.
- Szia
És ezzel elmentek. Stella fent volt a szobájába és már fürödnie kellene, így felmentem és megfürödtem vele. Aztán lementünk enni valamit, és ahogy anyukám szokott, meg néha én is. Olvastam neki egy mesét. 9 órára már minden rendben volt, elaludt én pedig átmentem a szobámba. Picit fáradt voltam, de még nem akartam le feküdni. Bekapcsoltam a lap-topot szörfölgessek a neten. És persze Taylor is fent volt.
- Na mizujs arrafelé focis csaj?
- Szia neked is. És semmi. Mióta vagyok én focis csaj?
- Mától.
- Azt hittem szám nélküli vagyok.
- Az is.
- Ja értem.
- Holnap jössz akkor.
- A suliba igen.
- És gyalog?
- Igen.
- Akkor okés.
- De bocsi csak pár percre jöttem fel, és már megyek is.
- Ó kíváncsi voltál rám.
- Hmm talán.
- Pontosabban.
- Csak netezgetni akartam.
- Hát persze.
- Ne légy ilyen biztos a dolgodban. Nem vagyok olyan könnyű eset.
- Hát erre már rájöttem. De úgyse adom fel.
- Oké. Na most már megyek. Szia Jó éjt
- Szia, neked is.
Gyorsan leléptem mert biztos írt volna még Taylor. Még kicsit néztem a tv-t aztán lefeküdtem aludni. Mint máskor, most is pár perc alatt elaludtam.