7 rész

„Aztán 2 perc sem telt. Már úgy aludtam mint a bunda.”

Reggel mikor felkeltem már javába sütött a nap, és ahogy észrevettem már rajtam kívül mindenki fent volt. Ennyire fáradt lehettem? Mondjuk nem kizárt. Mivel a bulin mindent nekem kellett szemmel tartani. Még pihentem kicsit, mert nem nagyon bírtam felfele kelni. Aztán csak egy nagy huppanást éreztem.
- Ideje felkelni, gyerünk csajszi ne lustálkodj.
- Rendben, fent vagyok- nyöszörögtem.
- Menjünk reggelizni.
Egyszerűen csak kirángattak az ágyból, és én is mentem, mivel nem sok választásom volt. Úgy éreztem mintha egy zombi lennék. Bele se mertem nézni a tükörbe.
- Jó reggelt kislányok.
- Jaj anyaaa, nem vagyunk már azok.
- Rendben, akkor nagylányok?
- Anyu, kérlek.
- Okés.
Gyorsan bekaptam valamit, és siettem vissza a szobámba, a csajokkal együtt. Mindannyian lefürödtünk, és felöltöztünk. De mivel vasárnap van így a barátnőimnek haza kellett menniük, kivéve Kírának, mert ő bármeddig maradhat. A szülei tudják hogy jó helyen van. Mindketten elköszöntünk a csajoktól és lementünk a stúdióba.
- Megyünk ma valahova?
- Mire gondolsz?
- Hát nem tudom. Elmehetnénk vásárolni. Vagy a moziba megnézhetnénk valami filmet
- Nem is rossz ötlet. Úgy is régen voltam moziba.
- Akkor elvisz valaki? Vagy menjünk gyalog?
- Megkérem anyukámat, ő biztos elvisz.
- Rendben.
- Mindjárt jövök.
- Okés.
Lementem és szóltam anyunak hogy vigyen el minket a moziba. Persze ő nem örült, mert volt leckém. De megegyeztünk. Gyorsan felszaladtam hogy szóljak Kírának.
- Na akkor mehetünk.
- Igen, induljunk.
Beültünk a kocsiba, és az egész úton trécseltünk, és megnéztük milyen filmeket adnak mostanában. Úgy döntöttünk hogy beülünk egy horrorra. Mivel mindketten nagyon szeretjük ez ilyen filmeket. De előtte viszont vásárolunk. Kb 20 perc alatt értünk oda. Kiszálltunk és elköszöntünk anyutól. Először felmentünk a pénztárhoz hogy megvegyük a jegyeket, de aztán „megtámadtuk” a butikokat. Mindketten imádunk vásárolni. Bár azt még ki kellene találni hogy hová tesszük a szatyrokat amíg filmet nézünk. Ezt gyorsan megoldottuk, mert van egy kedves ismerősöm arra felé, és addig majd berakjuk oda. Na szóval, ahogy mondtam letámadtuk a butikokat, felpróbáltunk rengeteg ruhát, nadrágot és egyszóval mindent. Amikor elsétáltunk a fehér nemű bolt mellett, eszembe jutott hogy kellene abból is pár új. Így oda is bementünk. Nagyon szépeket láttam, és persze azokat is vettem ki egyből. Kíra is talált magának jókat, így ő is elment próbálni. Én is gyorsan felpróbáltam, és pont amikor egy szál melltartóban és nadrágban voltam megszólal Kíra:
- Figyelj Szandra. Ezt megkellene nézni hogy áll. Szerintem jó de kell a véleményed.
- Rendben átmegyek.
Mivel arrafelé csajok szoktak sétálgatni, és az üvegen sem lehet nagyon átlátni (na jó egy kicsit), így megkockáztattam hogy átlibbenek Kírához így melltartóban. Hátha senki nem veszi észre. Mert igen, én ilyen dili vagyok. Ja és Kírát nem szabad várakoztatni. Szerencsém volt mert tényleg senki nem vette észre.
- Na had lássam.
- Milyen?
- Dögös.
- Tényleg?
- Aha.
- Segíts már azt a másikat is megpróbálni. Addig ne menj vissza.
- Jól van. De ne csapjunk nagy zajt, még azt hiszik egy pasival vagy bent.
- Okés.
Egymás közt vagyunk, így nem szégyellős ködünk. De elég kicsi volt az a fülke, így nem nagyon fértünk, és az egész fülke már mozgott. Én szerencsétlenségemre belegabalyodtam a függönybe, és próbáltam magam kiszabadítani de egyszer csak…. Oops. Leszakadt. Én pedig elestem a földre, és mindenem kint volt. Kíráról pedig ne is beszéljünk, mert ő pont próbált. Hát nagyon nagyon gáz volt. Amikor felnéztem, teljesen elpirultam. A butikkal szembe ki állt? Hát persze hogy Taylor és Jace. És pont ide néznek. Azt hittem majd el süllyedek szégyenembe. Szép kis találkozás. Hírtelen nem tudtam mit csináljak, így csak felálltam és próbáltam felrakni a függönyt. Végül is gondolom már láttak lányt melltartóban. De nagyon kínosan éreztem magam. Szerencsére a boltos nő odajött és segített, én pedig gyorsan visszavettem a ruhát. Megvártam Kírát amíg ő is vissza veszi, kifizettük a fehérneműt és nagyon gyorsan kiviharzottunk a boltból. Taylorék pedig azt hiszem végig minket néztek, oda se mertem nézni. Totál hülyét csináltunk magunkból, jobban mondva magamból. Így el ment a kedvünk a vásárlástól, és inkább elvittük a szatyrokat Mike-hoz. Aztán pedig felmentünk még enni valamit, a film kezdése előtt. Én egy kis pizzát kívántam, így mindketten azt kértünk. Szerencsére Taylort és Jacet sehol sem láttam, így kicsit megnyugodtam. Leültünk és elkezdtünk magunkon nevetni így utólag is. Aztán hírtelen egy kéz a vállamra nehezedett, Kíra pedig felnézett. Nem akartam megfordulni mert sejtettem kik lehetnek azok.
- Sziasztok lányok, leülhetünk ide?
- Ö hááát pppeersze- dadogtam.
És szerintem olyan vörös voltam mint a rák.
- Meleged van Szandra?
- Igen.
Mondtam határozottan. Aztán ők is kértek maguknak ennivalót. Bár nem tudom hogy ép ész-e ilyen 2 dili lányhoz ülni. Taylor szembe ült velem, mellettem pedig Kíra volt. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült hogy ők is ugyanazt a filmet akarják megnézni, amire mi is be akarunk ülni. Így úgy döntöttünk hogy együtt megyünk. Amikor kezdtem már abban reménykedni hogy nem ismertek fel minket abban a cikis helyzetben megszólalt Taylor…
- Egyébként szép volt az a melltartó.
Totál ledöbbentem, és megint előjött a szerencsétlenségem. Először is amikor ezt kimondta Taylort jól pofán köptem kajával. Aztán majdnem az asztalt is felborítottam.
- Jézusom, milyen szerencsétlen vagyok. Ne haragudj, komolyan ma totál káosz vagyok.
- Semmi baj, legalább egyenlítettük egymást. Én ellöktelek te leköptél. A melltartós dologgal meg csak viccelődtem.
- Hát reméltem.
- Na jó srácok, ezt az egészet hagyjuk és inkább együnk. Vagy akarsz még köpködni? –Kérdezte Jace.
- Nem, nem áll szándékomban.
Taylor elég viccesen fogta fel, és nem gonoszkodott. Reméltem hogy így lesz mert ha nem akkor nemtudom mit csináltam volna.
- Szóval akkor mind a négyen horrorra megyünk?
- Igen, ugy hogy fiúk hozzunk valamit ami alá lehet üríteni?
- ÓÓ de vicces valaki, nem tudom ki szaladgált melltartóba.
- Azt hittem ezt már letudtuk.
- Jól van na. Egyébként, nem nektek kell 4 erős kéz a zombik mellé?
- Képzeld, mi erős független nők vagyunk. Nincs szükség fiúcskákra.
- Csak a magad nevében beszélj, nekem nagyon szükség van azokra az erős kezekre. –Mondta Kíra.
- Jól van, akkor megyünk?
- Menjünk.
Út közben még Taylorral kicsit kötekedtem. És Kíráék mentek előttünk, tök édesek voltak együtt.
- Nem hagynátok már abba a kötekedést? –kérdezték egyszerre.
- Okés én befejeztem.
- Én is.
- Rendben, a filmnél remélem nem lesztek ilyen gyerekesek.
- Hát köszi Kíra, ez jól esett.
- Jaj tudod hogy nem úgy értettem.
- Tudom.
Elővettük a jegyeket, és bementünk. Mi voltunk az elsők akik bementek, és a film is perceken belül kezdődött, így gondoltuk hogy kevesen leszünk. Még a film kezdése előtt, Taylorral bohóckodtunk, esküszöm olyan mintha már ezer éve ismerném. De persze ez nem igaz. Csak 2 vagy 3 napja ismerem. De beláttam hogy tényleg gyerekesen viselkedtünk, de csak játszottunk. Na mindegy. Amikor megkezdődött mindketten csendesre fogtuk, mert még a végén kidobnak innen minket. Elég jó volt a film, kicsit ijesztő de amint már mondtam szeretjük a horrort. Persze volt néhány olyan rész, ahol úgy megijedtem ,hogy azt hittem a popcornt eldobom. És utána Taylor csak gonoszan nevetett rajtam.
- Na mi van, csak el kell ide a férfi kéz?
- Nem, köszi.
Kicsit rám állt Taylor. Bár nem nagyon bántam. Amikor Kírára néztem, már oda volt bújva Jace-hez, aranyosak voltak. Taylor is próbálkozott nálam, azzal az ásítós, átkarolós dologgal. De nem engedtem neki, egyenlőre. Hogy miért? Nem tudom, csak kicsit fura hogy most épp egy másik pasival „randizok”. Még nem nagyon vagyok túl Joe-n. Úgy éreztem hogy ezzel az „elutasítással” megbántottam, és bocsánatkérően ránéztem. Ő pedig vissza mosolygott. Aztán már a film közepe fele megint próbálkozott, én meg csak kuncogtam magamban. De úgy döntöttem hogy rendben, ha ennyire át akar ölelni akkor legyen.
- Ugye, ugye!
- Ha nem fejezed be, nem szólok hozzád- mondtam nevetve.
- Mit is?
- Ezt hogy be akarod bizonyítani „kell egy erős férfi kéz”.
- Jól van.
És ezzel azt hiszem le is zártuk ezt a kis vitát. Éreztem, hogy valamiért, oda fele bújok, talán félnék? Vagy inkább csak jól esik a közelsége. Nem hazudok, tényleg jól esik, hogy itt van mellettem és oda bújhatok. A homlokom már az állához ért, és éreztem hogy csók közelségbe vagyunk már. Nem mertem felnézni, mert biztos voltam benne hogy akkor megcsókol. Vagy legalább is próbálkozni fog. De én nem adom magam ilyen könnyen. Főleg a borzalmas 8 hónap után. Azért még is felnéztem, és igazam is lett. Nagyon mélyen megint a szemembe nézett, és elkezdett közeledni hozzám. Már csak pár mm-er választott el minket a csóktól. De sajnos hirtelen ötlettől vezérelve, én elhúzódtam.
- Sajnálom… ez nekem kicsit gyors.
- Rendben, semmi baj.
Csalódást okoztam neki, legalább is ezt láttam a szemében, ahogy elhajolt. Aztán már csak a filmet nézte, nem nézett rám, de láttam a szomorúságot. Ennyire tetszenék neki? Nem tudom. Kírára is ránéztem, ő csak mosolygott rám.
- Miért nem csókoltad meg? – tátogta
- Nem tudom.
Aztán csak elkezdte csóválni a fejét. Én pedig inkább a filmet néztem. Amikor vége lett kimentünk és elbúcsúztunk a srácoktól. Taylor egy puszit nyomott az arcomra, és csak annyit mondott hogy…
- Sziasztok.
Máskor mindig megemlíti a sulit, vagy hogy majd összefutunk. Lehet megbántottam. De istenem, értse meg amit mondtam neki. Tényleg gyors tempót diktált, így muszáj voltam Taylort lelassítani. Jace is elbúcsúzott mindkettőnktől és már mentek is.
- Na akkor szépen magyarázd el mi történt bent?
- Hát csak annyi hogy, meg akart csókolni én meg elhúzódtam.
- És miért húzódtál el?
- Jaj tudod hogy van ez. Még nem vagyok túl Joe-n. És amúgy is gyors ez így nekem.
- Ja értem, pedig tökéletes alkalom lett volna.
- Igen, tudom.
És ez után a kis beszélgetés után elindultunk felvenni a cuccainkat Mike-hoz. Közben pedig felhívtam anyukám hogy jöhet értünk. Csak 10 percet kellett várni, már anyu meg is érkezett. Elmeséltük neki hogy milyen volt a film, és hogy tök jó cuccokat vásároltunk. A fehérnemüs sztorit inkább nem mondtuk el, mivel tényleg elég gáz volt. Kírát hazavittük, és amikor én is hazaértem elpakoltam a ruhákat, és megcsináltam a leckémet. Tayloron járt az eszem, mint mostanában mindig. Amint végeztem a leckeírással, még lementem a zene szobába, zenélni kicsit. Azt hiszem egy órát töltöttem ott. Megnéztem hány óra és már 21:30 volt. Így elmentem fürödni, és lefeküdtem tv-zni. Holnap tudjátok, nincs első órám. És már szóltam anyunak hogy ne ébresszen fel. Még nem voltam olyan fáradt, ezért bekapcsoltam a lap-topot. Felmentem beszélgetni a barátaimmal, és egy „ismeretlen” személy felvett a partnerek közé. Nem tudtam hogy ki az, de reménykedtem abban hogy most fent lesz az a valaki. És igen, fent volt. De ahogy elfogadtam már rám is írt.
- Szia, na tudod ki vagyok?
- Szia, nem, ismerlek valahonnan?
- Ó micsoda kérdés ez. Akkor kicsit segítek. Ma mozi, és az a melltartó hm.
- Jézusom Taylor- és elkezdtem nevetni.
Már megint ez a melltartós dolog. Nem akarja már elfelejteni.
- Honnan tudtad a címemet?
- Vannak jó ismerőseim.
- Kíra.
- Talán.
- Tudtam.
- Na és mit csináltál ma még?
- Hát, mikor hazaértem lepakoltam és leckét írtam, aztán kicsit zenélgettem és most itt vagyok. És te?
- Én is kb ugyanazt csak én zenét hallgattam.
- Aha értem. Egyébként haragszol rám?
- Dehogy, miért?
- Hát ami a moziban történt, tudod.
- Ja, akkor kicsit csalódott voltam, mert azt hittem hogy tudod… Te is meg akarsz csókolni. De tévedtem.
- Hát ezt ott is mondtam, de nekem ez gyors. Még most sem vagyok túl, ezen a szakításon. Bár azt hittem Joe-val komolyabb ez a kapcsolat, és hogy napokig sírni fogok, de ez nem így történt aminek örülök. És szerintem ebben nagyrészt te szerepelsz. Kedvellek de nem tudom. Csak adj nekem egy kis időt.
- Rendben, megértem.
- Akkor nem haragszol?
- Dehogy.
- Oké. Holnap jössz a suliba?
- Persze, hol lesz az első órád?
- Nem lesz.
- Nekem lesz sajnos, és a második?
- Ének
- Hol?
- 101
- Nekem matek lesz, de a földszinten.
- Miért, találkozni akarsz velem?
- Hmm talán. És te?
- Talán.
- Milyen kis rafinált vagy.
- Ooh. Na ezt most bóknak veszem.
- Annak is szántam.
- Na de most ha nem haragszol megyek aludni.
- Rendben, szerintem én is.
- Akkor majd holnap talán talizunk.
- Talán. Jó éjt és melltartós álmokat.
- Jaj Taylor, a talán mindjárt nem lesz.
- Csak vicceltem.
- Rossz vicc. De nem haragszok. Jó éjt
- Szia
- Szia
Ahogy elbúcsúztunk feküdtem lefele, mert reggel nem tudnék felkelni. Várom már hogy holnap lássam Taylort.