2010. november 4., csütörtök

Szandra Burke's life 40 rész

Ahogy anyukám letelepedett mellénk az ágyra, mosolyogva várta, hogy adom elő apunak az egész turné-s dolgot. Amikor elkezdtem a mondandómat, először apu homlokráncolva figyelt, aztán az arcvonásai egyre inkább ámultabbá váltak.

- Szóval… 6 hónapos turné, de lesznek szünetek meg ilyesmi – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Szandra az nagyon sok idő. Ennyi ideig távol lenni a családtól nem jó egy 16 éves lánynak.
- De ez a munkám.
- Tudom, hogy ez, de…. nem is tudom. Nem túl sok ez még neked? Album, fotózás, turné.
- Megoldom. Amúgy is mire indul a turné addigra már le lesz tudva az album is.
- Az a 3 hónap is sok volt.
- Annyira nem. Apu lécci…ne, már. Ez a munkám, muszáj turnéznom és imádnám is. Van már tapasztalatom benne. Ott lesznek az embereim, akik segítenek mindenben, nem kell aggódnod.
Pár perc hezitálás után végre apu szóra nyitotta a száját
- Rendben – bólogatott
- Köszii – ugrottam a nyakába hatalmas mosollyal – ígérem, hogy minden rendben lesz. – legyezgettem a kezemmel
- Oké – mosolygott.
- Na. Megyek, szólok Michaelnek – szaladtam ki a szobából

Ahogy beértem, az ágyon heverésző telefonomért hassal ráugrottam az ágyra és Michael-t elkezdtem tárcsázni. Amint felvette elmagyaráztam neki, hogy apu is beleegyezett és anyu is, ő pedig már holnaptól akkor elkezdi a szervezkedést. Ezek után, előkaptam a lap topomat és eszembe jutva, hogy értesítsem a bandát, egy levelet írtam nekik csatolva.

„Szia. Az albummal kapcsolatosan írok. Ma megbeszéltük Jasonnel, hogy mától 2 naponta fogunk menni, stúdiózni. De mivel holnap én bent leszek, mert felvesszük a Jesse-s duettet, ezért majd csak szombaton megyünk. Ha valamiért nem tudsz eljönni, akkor csak hívj fel vagy valami és megbeszéljük, de remélem semmi gubanc nem lesz. Puszi, Szandra”
Miután elküldtem, kikapcsoltam aztán egyből a turné színpadra gondolva elkezdtem gondolkodni, hogy milyen legyen. Nem akarok körszínpadot, mert akkor lehet, hogy nem tudnék mindenhová fordulni, vagy szaladgálni, hogy közelebb jussak a nézőkhöz és lehet nincs annyi táncosom, hogy be tudnánk tölteni az egész teret, szóval így a szokásos színpad alap maradt. Szeretnék legalább 15 méter hosszú kivezető színpadot középre, és szerintem minimum 2-2,5 méter magasnak kellene lennie. Kellenek magasítók, és emelők is. Nagy műsort akarok és ehhez meg kell lennie a kellő színpadnak is. Na, de majd ezt elintézem az animátorral. Az elő zenekar… ki jöhetne még szóba? Nagyon szeretném a Honor Society-tit de nem biztos, hogy bele egyeznek. Vagy tényleg gondolkozzak el Jesse-n? De ő most megy turnézni és ki tudja mennyi időre. Jason Derulo? Őt is szeretem, és kivételes tehetségnek tartom. Bár olyan kellene, akinek nagyjából azonos stílusa van, mint nekem. Vagy az nem nagyon számít? Mi lenne, ha a Jonas Brothers lenne? Áh, kétlem. Túl elfoglaltak szerintem. TUDOM – jutott eszembe egy név. Travis Garland. Ő lesz az. Szeretem a hangját és szimpatikusnak tűnik. Remélem, hogy ráér, és szívesen eljönne. Na, ezt jól megbeszéltem magammal – kuncogtam. Majd holnap megmondom Michael-nek.
Ahogy mindezt végiggondoltam, eszembe jutott, hogy reggel már a stúdióban kell lennem, úgy, hogy ideje lesz lefeküdni. Bár még gyorsan mielőtt lefeküdtem volna, hallani akartam Tay hangját, de már nem akartam zavarni, így gyorsan a takaró alá bújtam és pár perc alatt elnyomott az álom…

**********
A másnap elég gyorsan eltelt. Már reggel bent voltunk Jesse-vel a stúdióba és felvettük a duettet, ami elég jól sikerült. Egész nap bent voltam, így még Taylorral sem tudtam találkozni, csak telefonon beszélni. Michael-el elkezdtük a turné előkészületeket. Felhívta az animátort, akivel szombatra beszéltünk meg időpontot és így szombaton jön a banda is a stúdióba és elkezdjük végre az albumot is. Michael-nek tetszett a Travis Garlandos ötletem, így megígérte, hogy minél hamarabb fel fogja keresni. Este egyszerre izgatottan és fáradtan feküdtem le, mert péntek este Taylorral megyünk a 100 Monkeys koncertre és ott találkozhatok a kollégáival, meg persze végre megint láthatom Tay-t.

Mivel csütörtökön későig voltam fent, így péntek reggel későn keltem fel. Délben másztam ki az ágyból, és mentem a fürdőbe rendbe hozni magam. Igazából mára nem terveztem semmit a koncerten kívül, úgy, hogy lehet, meglepem Taylort azzal, hogy átmegyek hozzá. Reménykedek abban, hogy otthon lesz. Miután rendbe hoztam magam, felkaptam egy sima farmert és egy picit bő piros felsőt. A hajamat úgy, ahogy tudtam befontam magamnak, felkaptam a táskámat, felhúztam egy papucsot és a konyhába indulva, elhatároztam, hogy előtte megreggelizek. Ahogy leértem, mint általában mindig anyukám sündörgött.

- Szia, anyu – mosolyogtam rá
- Jó sokáig aludtál. Este későn feküdtél le? – mosolygott vissza
- Igen. Kábé hajnal 1-ig lehettem fent – mentem a hűtőhöz.
- Jól mennek a dolgok a stúdióban?
- Persze. A duettet felvettük, holnap pedig jön az animátor és megtervezzük a színpadot plusz akkor még egy dalt is felveszünk.
- Az jó – bólogatott
- Ma este pedig Taylorral elmegyünk egy koncertre, ahol találkozok a Twilightos barátaival.
- Wáow – dülledtek ki a szemei.
- Ühüm. Már várom – kuncogtam el magam – amúgy ma úgysincs dolgom – vontam meg a vállam – ha nem kell segíteni vagy valami, akkor átmennék Taylorhoz.
- Hát, ami azt illeti… a szobádat ideje lenne kitakarítani. És a ruháidat kiválogatni.
- Ó, tényleg – csaptam a homlokomra – igaz. Akkor megcsinálom – hajtottam le a fejem.
- Ha annyira látni akarod, Taylort áthívhatod segíteni – húzta fel a szemöldökét
- Óh, de. Áthívom takarítani – forgattam a szemem – dehogy.

Magamban morgolódva kezdtem el a reggelit. Pedig olyan jó lett volna ma vele lenni, erre tessék. Ki kell takarítanom a szobám és még a ruháimat is válogassam szét. Mondjuk a szobám kitakarítása még nem is olyan sok idő, mert csak törölgetni, porszívózni és a polcokat rendbe rakni kell, de a gardróbom már más tészta. Annyi ruhát, míg szétválogatok… huh. Az biztos, hogy nem 1 óra hossza lesz, sem kettő. Majd meglátom.

Miután letudtam a reggelit is, felvánszorogva a szobámba, bekapcsoltam a zenét és elkezdtem takarítani. Ahogy az előbb mondtam, letörölgettem, összeporszívóztam és a polcaimat is rendbe raktam, ezek után egyenesen a gardróbba fordulva először a nadrágoknál kezdtem a kirámolást. Tényleg már voltak olyan nadrágok, amik már nem jók rám, így egy dobozba belerakosgattam őket. Ez után a felsőket, toppokat és a blúzokat válogattam szét….

- Szia – ugrottam meg a hírtelen ismerős hangra.
- Te jó ég! Rám hozod a szívbajt – néztem Taylorra, mellkasomon a kezemmel.
- Bocsi – dőlt a falnak – mit csinálsz? – ráncolta a homlokát
- A ruháimat válogatom – folytattam a pakolást – anyu parancsa volt.
- Áh, értem – kuncogott
- Ma át akartam menni, de anyu reggel… vagyis délben szólt, hogy takarítsak – vontam meg a vállam
- Nem baj – legyintett – délig aludtál? – húzta fel a szemöldökét.
- Tegnap későig fent voltam.
- Na, és, hogy ment a munka?
- Jól – sóhajtottam – felvettük a duettet és képzeld… - fordultam felé – az elő zenekarom lehet, hogy Travis Garland lesz – mosolyodtam el
- Az American Idolos srác? – nézett értetlenül
- Ühüm. Tök tehetséges és szerintem jó fej is. Bár még nem találkoztam vele.. – vontam meg a vállam
- Tök jó – mosolyodott el ő is – mondjuk azt hittem, hogy valamelyik zenész barátnődet hívod de… okés.
- Taylor! – ráncoltam a homlokom – ennyire nem bízol magadban?
- Mi? Jaj, nem, nem vagyok féltékeny vagy ilyesmi – vonta meg a vállát – csak mondtam
- Aha – bólogattam kuncogva – amúgy akkor megyünk ma este?
- Ühüm. Majd olyan fél7 körül érted jövök.
- Rendben – mosolyogtam
- Segítsek valamit?
- Hát… majd a dobozokat levisszük. Abban segíthetsz.
- Jól van – indult felém – aszta… tavaly óta igen ám megnőtt a ruhadarabjaid száma – kuncogott
- Mert pont úgy ismersz, hogy nem szeretek vásárolni – néztem rá értetlenül – meg kaptam is fotózásokról, divatbemutatókról meg tudod te…
- Igaz.
- Szerettél volna ma csinálni valamit?
- Áh, nem. – mosolygott
Egy mosollyal válaszoltam, aztán folytattam a dolgot.

Miután mindennel végeztünk, levittük a garázsba és aztán vissza mentünk a szobámba, kiválasztani, hogy mit vegyek fel, mivel fogalmam sem volt.
- Mit vegyek fel? – néztem rá miközben a gardróbban keresgéltem.
- Mindegy – mosolygott – úgy, ahogy szoktál.
- Csak, jó benyomást akarok kelteni. Ki tudja, mit gondolnak rólam – húztam el a szám.
- Hidd el, hogy csak jót gondolnak rólad.
- Oh, talán mesélgettél vagy mi? – fordultam hozzá.
- Olyasmi – somolygott
- Az, jó. De akkor is. – vontam meg a vállam.
- A ruha nem tesz semmit.
- Te beszélsz! – förmedtem fel – a fél világ azt akarja, hogy félmeztelenül légy mindig.
- Ez nem igaz – nevetett fel
- Hát… nem tudom, de biztos kevés rajongó akad, aki azt mondaná, hogy tartsd magadon a felsőd – kuncogtam el magam
- És te? – jött közelebb somolyogva
- Én nem vagyok a rajongód – húztam fel a szemöldököm – ne nézz így, mert úgyse engedek – húztam ki magam – a fogadás az fogadás.
- Meglátjuk. De mennem kell – nézett az órájára – elkészülök, és itt leszek fél7-re – mosolygott
- Okés. Nem baj, ha nem kísérlek ki? Mert még mindig nem tudom, mibe menjek.
- Dehogy. Kitalálok. De nem kell kiöltözni. Farmer meg felső aztán kész. – integetett
- Oké. Majd gyere – integettem vissza.

Mivel tudtam, hogy siettetni kell magam ezért gyorsabbra véve a nézelődést, fel-le kutatgatva gondolkodtam. Nem akartam sortot felvenni, mert az picit sokat mutat, így első találkozásképp és amúgy is este kicsit hidegebb van, így egy szűkebb farmert előhúztam. A felsők közül pedig megakadt a szemem egy fehér egyszerűn, ami szerintem tök jól néz ki. Miután leraktam őket az ágyra, a fürdőbe lépve, letusoltam, aztán gyors mozdulatokkal felöltöztem, megcsináltam a hajam és szokás szerint egy egyszerű sminket felpakoltam magamra. A telefonra pillantva, érzékeltem, hogy időben kész lettem. Még felhúztam egy spártai jellegű papucsot, a telefont a zsebembe nyomtam és mielőtt a földszintre indultam volna, a szüleim hálójába bekukkantva láttam, hogy pihenget anyukám.

- Megyek Taylorral egy koncertre. Nem tudom, mikor érek haza – szóltam neki.
- Rendben, de vigyázzatok magatokra. És azért időben légy itthon – mosolygott
- Okés. Jó éjt. Szia – intettem neki
Amikor lebaktattam, pont csöngetett, mire mosolyogva nyitottam ajtót.
- Szia. Mehetünk?
- Még, hogy nem tudod, mit vegyél fel – nézett végig rajtam
- Jajj, jól van, na – forgattam a szemem.
- Menjünk – indultunk el az autó felé – nem baj, hogy jön velünk Ryan is? – dülledtek ki a szemeim erre
- Ryan mit keres itt? – néztem rá
- A testőröm – helyesbítette ki
- Ja – fújtam ki a levegőt – dehogy.
- Azt hitted, elhívom az exedet is? – kuncogott
- Ööö… ühüm – kuncogtam én is

*********

Amikor odaértünk izgatottan szálltam ki az autóból, és indultunk a bejárat felé. Szerencsére csak pár rajongóval találkoztunk, semmi fotós nem volt. Ahogy beléptünk egy kellemes kis szórakozóhely tárult fel előttem, ami nagyon elnyerte a tetszésemet.

- Gyere, már várnak minket – fogta meg a kezem
Nem tudom miért, de egyre jobban elkezdtem izgulni. Találkoztam már pár hírességgel, de sosem féltem ennyire. Valószínűleg azért, mert tényleg jó benyomást akarok kelteni. Ahogy közeledtünk a pulthoz, egyre jobban kirajzolódtak előttem az ismerős alakok.

- Sziasztok, srácok! – köszönt nekik Tay.
- Sziasztok – integettem nekik félénken
- Ő Szandra, az én… - nézett rám
- Barátod – vágtam rá
- Igen, a barátom – mosolygott

Mindenki sorba bemutatkozott, kezdve Nikkivel a végén pedig Robert fejezte be, mintha nem ismerném őket, na persze. Mindenki nagyon kedves volt, és bár nem néztem volna ki Robertből, de egy igazi poéngyár. Amikor bemutatkozott rá pár percre már nyomta is a poénokat, amitől folyton röhögő görcsöt kaptam. Kristennel csak mosolyogtunk egymásra, bár azt hiszem, tartozok neki egy bocsánatkéréssel, amiért csicskásnak neveztem. Akivel első perctől fogva jól kijöttem, érthetetlenül Nikki Reed volt. Eddig is nagyon szerettem, de most, hogy találkoztam vele, még jobban megszerettem. Rettentően kedves és lehet vele beszélgetni. Bár itt mindenki rendes volt.
- Cigizel, vagy esetleg kérsz valamit inni? – zökkentett ki Robert a gondolataimból
- Nem cigizek és nem is iszok – mosolyogtam – holnap dolgoznom kell – vontam meg a vállam
- Jaj, ne már – forgatta a szemét – jó kislány vagy! Tudhattam volna – ingatta a fejét
- Egy: nem vagyok kislány, kettő: alkoholista sem, és három: nem fogsz belevinni a bajba – néztem rá felhúzott szemöldökkel
- Látod, én megmondtam – szólalt meg Tay kuncogva – nem hagyja magát – nézett rám
- Hát, nem is – biccentettem oldalra a fejem
- Jól van csak vicceltem, nyugi – nevetett fel Rob is.

Mielőtt a koncert elkezdődött, felmentünk a lelátóra, ahonnan mindent láthatunk, mivel a klub már tele volt. Leültünk egymás mellé és folyamatos beszélgetések mellett, vártuk, hogy Jackson-ék elkezdjék a koncertet. Úgy éreztem, hogy ha nem is teljesen, de sikerült beilleszkednem közéjük és jó benyomást kelteni. Tudom, hogy valaki túlságosan előítéletes felettem, ok nélkül, ezért is aggódtam e-miatt. A bal oldalamon ülő Taylorral, és a jobb oldalamon ülő Nikki-vel teljesen belemelegedtünk a beszélgetésbe, amikor végre a 100 Monkeys fellépett a színpadra.
*********
A koncert egész jó volt, ahhoz képest, hogy nem nagyon szeretem a retro zenét. Nem gondoltam volna, Jackson-ról, hogy ilyen jól játszik gitáron és még a hangja is tök jó. Néhány romantikusabb dalnál, Tay-hez bújva hallgattam végig, és pár „titkos” szájra puszi is volt, ami miatt pár percig ismét a szívem majd ki ugrott, ha pedig egy ismerős dal következett, akkor mindenkivel énekelve ujjongtunk. A végén a VIP részleghez lementünk, ahol a bulit folytatva nevetgéléssel illetve Roberték ivással töltötték az időt. Miután Taylor lelépett pár percre Jacksonnal, innivalóért Nikki és Kristen körbefogva nyitották szóra a szájukat.
- Mi van köztetek akkor most? – kérdezte Kristen mosolyogva
- Hát… - vontam meg a vállam – randizgatunk.
- Tudom, ez nem a mi dolgunk, de olyan rendes srác Taylor és nem akarjuk, hogy összetörjön – nézett rám Nikki is.
- Hogy ő összetörjön? – húztam össze a homlokom – Elfelejtette mondani, hogy egykor ő tört engem össze?
- De elmondta – bólogatott Nikki – csak annyiszor mondta már, hogy milyen jó lenne, ha megint veled lehetne.
- Tényleg? – mosolyodtam el
- Ühüm – bólogatott Kristen is
- Igazából azt mondtam neki, hogy szeretnék lassan haladni ezzel és újra megismerni egymást, mert ugyebár mindketten változtunk az utóbbi 1 évben. Lehet, hogy működni fog, de az is lehet, hogy nem – vontam meg a vállam lehajtott fejjel. – de eddig minden okés – mosolyodtam el ismét
- Most olyan boldog – néztünk mindhárman felé, ahol őszintén nevetgélt Jacksonékkal.
- Jól ismerem őt. Taylort már a nagyon apró dolgok is boldoggá teszik. Nagyon jó ember – mosolyogtam – de azt hiszem, nem szeretné, ha mindenki az ő érzéseivel foglalkozna.
- Igaz – fordult felém Nikki - na, akkor más téma! – mosolygott
- Khmm – krákogtam Kristenhez fordulva – és mi van veled és Robbal? – húzogattam a szemöldököm – nagyon titkoljátok, de egyértelmű a dolog.
- Mi is valahogy úgy vagyunk, mint ti – mosolyodott el – randizgatunk, beszélgetünk meg ilyesmi – vonta meg a vállát – az a baj, hogy egyelőre túl nagy a felhajtás és… áh – ingatta a fejét.
- Szegénykék – tettem a kezem a vállára – tudom, miről beszélsz – forgattam a szemem – ez volt az exemmel is, és akkor is nagy felhajtást csináltak, amikor Taylorral véletlenül összefutottunk egy boltban. Most meg arról beszélnek, hogy Taylor egyszerre két nővel kavar – ingattam a fejem.
- Nem kell velük foglalkozni – mondta Nikki
- Igen, tudom, csak elég idegesítő – vontam meg a vállam.
- Egyébként lenne kedvetek elmenni, vásárolni majd? – tette fel a kérdést Kristen
- Persze – vágta rá Nikki
- Hát, nem akarom, hogy Tay azt higgye, hogy ellopom a barátait, szóval majd megkérdezem tőle.
- Te tudod – vonta meg a vállát Kris.
- Miről beszélgetnek a hölgyek?! – bukkant fel Taylor, mire egy mosoly terült el az arcomon.
- Csajos dolgok – legyintett Nikki
Miután Taylor visszafurakodta magát mellém, az órámra pillantva észrevételeztem, hogy majdnem éjfél, így ideje lenne lassan haza indulni.
- Nekem lassan haza kellene mennem – suttogtam neki – holnap stúdiózok – vontam meg a vállam
- Okés, semmi gond. Haza viszlek – mosolygott
Felálltunk és gyors búcsút véve a többiektől, hazaindultunk.
- Hogyha elmegyek Kristennel és Nikkivel vásárolni, nem baj? – néztem rá
- Mi? Dehogy – ingatta a fejét – sőt, örülök annak, hogy jól kijössz velük – mosolygott
- Mert Kristen elhívott, és gondoltam előbb megkérdezem, nehogy azt hidd, hogy el akarom lopni őket vagy ilyesmi.
Erre csak összeráncolta a homlokát, és mosolyogva ingatta a fejét.
- Ha van kedved, holnap benézhetsz hozzám!- mosolyogtam rá
- Nem akarok a lábad alatt lenni – legyintett
- Nem, komolyan. Gyere be nyugodtan és Make-et is hozhatod. Említetted, hogy úgyis jönni akar velem.
- Majd meglátom – vonta meg a vállát mosolyogva
- Hát, én ott leszek.
Amikor leparkolt elénk, és udvariasan bekísért az ajtóig, hírtelen nem tudtam eldönteni, hogy csókkal, búcsúzzak el tőle, vagy csak egy sima arcra puszival?! Végül is a koncerten többször is adtam neki csókot vagy csak szájra puszit, akkor most miért ne?!
- Jó volt ma. Most már bevallom, hogy kár volt izgulnom. Nagyon rendesek voltak – fordultam meg az ajtó előtt
- Én mondtam – vonta meg a vállát.
- Holnap akkor benéztek majd? – mosolyodtam el
- Nem tudom még. Legyen meglepetés – mosolyodott el ő is.
- Oké. – bólogattam.
Egy gyors búcsúcsókot nyomva az ajkaira, kinyitottam az ajtót és bementem.
- Majd akkor találkozunk – fordultam még vissza az ajtóból
- Oké – integetett

Olyan jó volt ma. Eddig minden tökéletes. Azt hiszem tényleg jó ötlet volt, az, hogy lassú tempóban haladjunk. Így jobban ki tudok élvezni minden vele töltött percet. Olyan jó volt ma megint megfogni a kezét és olyan jó volt megcsókolni – haraptam bele az ajkamba. Hihetetlen vagyok, komolyan. Hogy csináltam, hogy ilyen hamar teljesen megbocsátottam neki? Még magam se tudom – tűnődtem el. Valószínűleg azért, mert ilyen aranyos és olyan ember, akire nem lehet haragudni. Miután ezen pár percig elgondolkodtam, felmentem a szobámba, gyorsan még egyszer letusoltam és bebújtam az ágyba, álomra hunyni a szemem…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.