Szandra Burke's life 39 rész

Amikor odaértem kiugorva az autóból, paparazzik nélkül besétáltam a stúdióba és egyből Michael felé indultam, aki nyugodtan ült a kanapén még pár ismeretlen ember társaságában.

- Sziasztok! Sajnálom, hogy késtem – mentem közelebb bűnbánó arccal.
- Semmi gond. – legyintett Jason – úgy is eddig voltak, szóval tényleg nem gond, hogy később jöttél.
- Rendben, ennek örülök – fújtam ki a levegőt.
Gyorsan üdvözöltem Michael-t is, aztán lehuppanva mellé, vártam a mondanivalóit, de helyette ismét Jason szólalt meg.

- Akkor, majd egyeztetjük az időpontokat! – hallottam a másik szobából Jason hangját
- Rendben – hallottam meg egy picit ismerős, de még is ismeretlen női hangot.
- Ki van itt? – súgtam Michaelhez fordulva, de mielőtt szóra nyitotta volna a száját, a kérdésemre előbukkant az ismeretlen lány.
- Oh, szia – jött oda hozzám mosolyogva – még nem találkoztunk, de akkor bemutatkoznék. Selena Gomez vagyok! – nyújtotta a kezét
- Szia – mosolyodtam el én is – én, Szandra Burke! – ráztam vele kezet – örülök, hogy találkoztunk.
- Én is. Sokat hallottam már rólad – mosolygott még mindig kedvesen.
- Tényleg? Hát, remélem rosszat nem – húztam el a szám mosolyogva. Bevallom így élőben Selena nagyon kedvesnek tűnik, így az első benyomásom róla teljesen jó – Te is az új albumodon dolgozol? – kérdeztem
- Oh, igen. De még csak tervezgetünk, tudod – ingatta a fejét
- Az jó. Remélhetőleg mi már elkezdjük a felvételeket nem sokára.
- Biztosan minden jó lesz. Egyébként, így mint kollégák, megsúgom, hogy nagyon bírom a zenéd!
- Tényleg? Köszönöm, ennek örülök. – bólogattam örömködve – én is szeretem a te zenéidet.
- Ezt jó hallani – mosolygott – na, de ha most nem haragszol még van pár dolgom és sietnem kell – görbült le a szája
- Jajj dehogy is. Menj csak – legyintettem – tényleg örülök, hogy találkoztunk – mosolyogtam
- Én is – nyújtotta Selena ölelésre a kezét.

Egy gyors ölelés után elbúcsúzott a többiektől is Selena, aztán futóviharként el is távozott a stúdióból. Jason leült a székébe és összecsapva a kezét belekezdett a mondanivalójába.
- Na, szóval… ma még nem kezdünk bele. De holnap reggel itt lesz Jesse és felvesszük a duettet. Aztán úgy, két-háromnaponta gyertek majd a zenekarral. Felvesszük a dalokat és lemixelem. De tudod te, hogy működik ez már.
- Jó, rendben – vettem elő gyorsan a jegyzetfüzetemet és kezdtem jegyzetelni. – akkor 2 naponta fogunk egy dalt felvenni igaz? – ráncoltam a homlokom
- Ha minden jól megy, akkor igen.
- Oké.
- De számolhatsz azzal is, hogy mondjuk, valamiért nem leszek bent, vagy épp lesz itt valaki, mert, ahogy láttad Selena is épp most kezdi a munkálatokat meg még páran, akik szerződtetve vannak.
- Oké, nem gond.
- Akkor most folytatom én! – fordult hozzám Michael – Ugye bár, mondogattad, hogy szeretnél jövőre is egy turnét az album megjelenése után.
- Igen? – csillant fel a szemem
- Az a helyzet, hogy ez teljesülni fog – mosolyodott el – de ez nem 3 hónapos lesz, hanem fél éves. Ami azt jelenti, hogy május 20-tól kezdődik és egészen november közepéig fog tartani.
- Azta! – ámultam el – de jóó! – lettem hírtelen izgatott.
- A színpadot megtervezheted magadnak, hogy milyet szeretnél és akkor nem sokára el kezdem leszervezni a turné helyszíneket.
- Én tervezhetem a színpadot? De király – mosolyogtam
- Igen – mosolygott ő is – most a te dolgod lesz a csapatot is felvilágosítani erről, mert pontosan kell szervezni a helyszíneket, hogy ne legyen gubanc.
- Ó, persze – gyorsan írtam fel – akkor május 20-tól, november 20-ig?
- Igen, és természetesen lesznek szünetek is, de ezt majd a turné listába fogom írni.
- Oké, rendben. A koncert track lista gondolom akkor lesz kész, ha megvan a pontos címe minden dalnak az albumból.
- Igen. Ó, és a turné címén is gondolkodhatsz.
- Ha, már címnél járunk akkor az album címén is lassan lehet gondolkodni – vágott közbe Jason.
- Várjatok – próbáltam felírni mindent – oké, megvan.
- Rendben, de mindezek előtt, először a szüleiddel kell megbeszélned, mert ugyebár 6 hónap az sok idő.
- Persze – bólogattam
- Egyébként van egyéb kívánságod a turnéval kapcsolatban?
- Igen. Szeretném, hogyha ez sokkal nagyobb és kirobbanóbb lenne. Szeretnék elő zenekart is, mert ugye ez is dobna a műsoron. Öhm… és szeretnék kisvárosokban is koncertet tartani nem csak a nagyvárosokban. Nem számít, hogyha stadionban van vagy nem. Lehet kültéri koncert is, ami szerintem sokkal jobb, mert több levegőhöz tud kapni mindenki, persze fedett színpaddal.
- Ezek nagyon jó ötletek – bólogatott Michael.
- Köszönöm – mosolyogtam – egyelőre ennyi jutott az eszembe.
- És elő zenekarra, kire gondoltál?
- Hát először is David Archuleta ugrott be. Vele van duettem és kedvelem is – vontam meg a vállam
- Hát, ha duett, akkor ott van Jesse is. Daviddel az a duett már nem épp mostani szerzemény.
- Úgy tudom, hogy Jesse nem sokára turnézni fog, meg, hogyha jövőre lesz a turné akkor addigra ez a duett is régi lesz.
- Rendben, akkor más?
- Nem tudom, hallottatok-e már a Honor Society-ról?
- Igen. Nem őket fedezte fel a Jonas Brothers? – szólalt meg Jason
- Pontosan. Úgy tudom, hogy februárban adják ki a debütáló albumukat, és én szeretem őket. Szerintem ők tökéletesek lennének.
- Utána járok, hogy ráérnek-e. – írta fel magának Michael.
- Oké – bólogattam.
- Egyébként a színpaddal kapcsolatban fel fogok hívni egy animátort és vele elkészítheted az elképzelt színpadot.
- Jó, okés – mosolyogtam.
- De egyelőre az albumra koncentrálj és a szüleidre, hogy belegyezzenek. Aztán kezdhetjük el a munkálatokat.
- Meglesz.
- Egyébként a német Bravo magazin telefonált, hogy szeretnének egy interjút és e-mellé egy fotósorozatot.
- Német Bravo? – dülledtek ki a szemeim – hát, benne vagyok – vontam meg a vállam – mikor lesz az interjú?
- A novemberi számban leszel benne, az interjúvoló Németországból eljön ide, ahol majd lefotóznak.
- És az hol lesz?
- Az itteni Bravo stúdiójában.
- Mikor?
- Jövő hét Keddet mondtak, ha az jó neked is. A fotózás pedig hétfőn.
- Rendben – írtam fel azt is – huh, egyszerre jó sok mindent vágtatok a fejemnek – kuncogtam el magam – de nem baj. Egyébként Michael – fordultam felé – ha szeretnék egy saját parfümöt, vagy kollekciót, azt el tudnád intézni?
- Persze, de ezzel még ráérsz jóval később.
- Tudom, csak felvetettem az ötletet. Szeretnék egy saját ruha kollekciót majd idővel.
- Megoldjuk. De szerintem ez is elég lesz neked.
- Oké – bólogattam.
- Akkor ennyi lett volna az én részemről – fejezte be Michael – jövő hét keddig csak a stúdiózás van, úgy, hogy ha kell valami addig, akkor szólj.
- Viszont, ha hétfőn fotózás, akkor gondolom a stúdiózást keddre kell átrakni – ráncolta a homlokát Jason – így jobb is lesz, mert hétfőre szinte minden emelet le van foglalva. De akkor holnap kezdjük korábban a munkákat és akkor próbáljunk meg több dalt is felvenni.
- Rendben – mosolyogtam
- Részemről is ennyi volt – vonta meg a vállát Jason
- Okés akkor majd holnap reggel jövök – álltam fel

Egy gyors búcsúzkodás után kisétáltam az ajtón és az autómba beülve, mielőtt indítottam volna a telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. „Vajon ki lehet az?” – forgattam a szemem mosolyogva, Taylorra gondolva. De amikor a képernyőre pillantottam, megláttam, hogy épp Sonja keres.
- Szia – szóltam bele örömmel.
- Szia – kuncogott
- Na, mondd baba.
- Áh, csak itt vagyok épp fent a városba és gondoltam felhívlak hátha te is itt kószálsz valahol.
- Itt vagyok a stúdiónál – mosolyogtam
- Nem iszunk meg valamit? Vagy mehetnénk vásárolni. Már rég voltunk.
- Ez tök jó ötlet. Benne vagyok.
- Okés akkor találkozzunk a Red rock sarkán.
- Rendben, már is indulok – bontottam a vonalat.

Tényleg jó ötlet ez. Már rég voltam Sonjával vásárolni, vagy bármelyik barátnőmmel. Legalább fecseghetünk is egy kicsit. A buli óta nem is beszéltem vele. A Red Rock teljesen a város közepében van, így az út kábé 20 perces. Unaloműzésképp bekapcsoltam a rádiót és hallgattam az új híreket. „Taylor Lautner-ért vajon két lány harcol?” – néztem a rádióra megdöbbenve, amikor meghallottam „Eddig a farkas fiút a híres country énekesnővel, Taylor Swifttel látták együtt, de úgy tűnik, hogy a fiú körül még egy sztárpalánta legyeskedik. Taylor Lautner-t látták a hétvégi Párizsban tartott Szandra Burke koncerten. A híres Twilight sztárnak talán most egy másik oldalát is megismerhetjük. Vajon tényleg csak barátok, vagy többek ennél? Reméljük a legjobbakat” – forgattam a szemem erre. Istenem micsoda pletykák. Semmi közük ehhez. Amúgy is. Hogy én harcolnék egy fiúért? Soha. Még Taylorért sem. Vagyis… nem tudom. Talán érte igen, de másért kétlem. Nem igazán idegesítem ezen magam, hiszen tudom, hogy Taylor lezárta Swiftel azt a dolgot. Hadd higgyenek az emberek, amit akarnak. Nem sok közül van a magánéletünkhöz.

********

Ahogy bekanyarodtam a Red Rock felé, egyből kiszúrtam Sonját ahogy a kinti asztalok egyikénél ül. A kávézó mellé leparkoltam, kiszálltam és mosolyogva lépkedtem felé.
- Szia – öleltem meg, ahogy odaértem.
- Szia – mondta örömmel – gyere, üljünk le – ültünk le a székre.
- Na, mesélj. Mi a helyzet? Miért vagy ennyire bent a városban?
- Áh, csak a fogorvosnál voltam – legyintett
- Fájt a fogad? – húztam el a szám gondolva a fogorvostól való irtózásomra.
- Kiesett a régi tömésem és újra betömte – mosolygott
- Oh, értem – mosolyogtam vissza
- Na és te? Milyen volt Párizs?
- Nagyon jó volt minden. Nagyon szép város. A koncert is jól sikerült.
- Biztosan jó buli volt – kuncogott
- Igen, az volt.
- Stúdióztál ma?
- Még nem. Csak megbeszéltünk pár dolgot. És képzeld, jövő május 20-tól megint indulok turnézni.
- Azta! – ámult el – mennyi időre?
- 6 hónap.
- Wow. Az sok idő.
- Igen, tudom. De alig várom már – mosolyogtam – én fogom tervezni a színpadot, meg lesz elő zenekarom meg ááh… - ámuldoztam kuncogva – persze ha anyuék belemennek – húztam el a szám
- Hát, ha mész remélem, ezúttal meglátogathatlak.
- Még jó. Most már tudom, hogy mennek ezek a dolgok, úgy, hogy minden könnyebb lesz.
- És, hogy állsz Taylorral?
- Hallottad a pletykát – forgattam a szemem
- Nem – ingatta a fejét – csak mondtad, hogy megbántott.
- Ja – mosolyodtam el – azóta sok minden történt – vettem mély levegőt
- Mesélj.
Elkezdtem mesélni a levél-től egészen a mai napig, amire Sonja csak ámultan vagy épp mosolyogva reagált…
- És akkor most együtt vagytok?
- Hát… nem tudom. – gondolkodtam el – ha együtt vagyunk, mindig van valami veszekedés, de… azért jó vele lenni – vontam meg a vállam.
- Azt hittem te nem vagy könnyű préda – kuncogott
- Nem úgy értettem – kuncogtam én is – csak tudod, jó vele lógni meg ilyesmi.
- Megint elcsavarta a fejed – ingatta a fejét
- Talán… egy kicsit – mosolyodtam el.
- Végül is, ha Taylor olyan, mint régen akkor okés – vonta meg a vállát
- Nem sokat változott.
- Majd egyszer összeszedhetnénk a régi bandát.
- Ez tök jó ötlet. Lehet, majd rendezek valami baráti bulit nálunk és akkor a régi barátokkal is találkozhatunk.
- Segítek majd.
- Okés – mosolyogtam
- Na, de megyünk vásárolni?
- Mehetünk – álltunk fel mindketten.
Mivel erre felé rengeteg üzlet van így az autónkat magunk mögött hagyva, gyalog indultunk el boltról boltra. Mint mindig most is nagyon élveztük. Jó pár ruhát vettem én is meg ő is, a cipőkről pedig ne is beszéljünk.

*************

Ahogy belemerültünk a vásárlásba teljesen elment az idő, így miután mindkettőnk karján táskák díszelegtek az autóhoz fáradtan elindultunk.
- Huh, ez jó nap volt – pakoltam be a csomagtartóba a cuccokat
- Bizony – mosolygott
- Na, majd akkor felhívlak, hogyha lesz ez a parti.
- Rendben. Remélem, összejön.
- Én is.
- Jók legyetek Taylorral és add át neki az üdvözletemet.
- Okés, átadom – öleltem meg.
- Fura, hogy megint együtt vagytok – kuncogott
- Hát, igen – bólogattam
- Majd akkor hívj – integetett
- Oké, szia – integettem vissza.
Az autóba behuppanva elfordítottam a slusszkulcsot és kikanyarodva indultam a haza úton. Hezitáltam, hogy hívjam-e fel Taylor, hogy elmegyünk-e este, valahová de végül úgy döntöttem, hogy majd ha hazaérek, felhívom.

*********

Amint bekanyarodtam a garázsba kiszálltam és a csomagtartóban lévő vásárolt holmiijaimat, felakasztgattam a karomra és besétáltam a házba.
- Ó, szia, kicsim – hallottam meg anyukám hangját a nappaliból.
- Szia – tipegtem közelebb – sztok – néztem megdöbbenve Debyre – hát te? – mosolyogtam rá
- Áh, csak jöttem csevegni – legyintett
- Ja, értem.
- De, látom te vásárolni voltál. Nem azt mondtad, hogy a stúdióba mész? – ráncolta anyu a homlokát
- Ott is voltam, de hamar végeztem így elmentünk Sonjával vásárolni.
- Így már világos – bólogatott.
- Taylor is itt van? – csillant fel a szemem
- Nem, ő otthon maradt – ingatta a fejét
- Kár – húztam el a szám – na, mindegy. Ha kellek, fent leszek a szobámba. Ja és anyu szeretnék majd veletek beszélni.
- Rendben – mosolygott
Lassan felbaktattam a szatyrokkal a kezemben a szobámba, és elpakoltam mindent, aztán az ágyamra leheveredve, kezembe vettem a telefonom és eldöntöttem, hogy Taylornak szólok itthonlétemről.
- Szia – szóltam mosolyogva, amikor felvette.
- Helló – szólt vissza örömmel – na, mi volt bent?
- Sok minden – fújtam ki a levegőt arra tapintva, hogy lenne mit mesélnem neki. Közben az erkély ajtómhoz sétálva, néztem ki az ablakon, ahol elém tárult a csodás tenger, ami felkeltette bennem a nyugis parti séta vágyát.
- Ooh, nah mesélj – kérte izgatottan
- Nem találkozunk inkább a parton? – haraptam bele az ajkamba
- De, persze.
- Oké, akkor én innen elindulok és te is indulj el otthonról és majd összefutunk valahol – mosolyogtam
- Oké. Szia.
- Szia – bontottam a vonalat.
Izgatottan felpattanva az ágyról, elindultam a lépcsőkön lefelé.
- Hová mész? – szakított félbe anyukám hangja, amikor leértem.
- Tay-el találkozom – mosolyogtam a még mindig anyukám társaságában lévő Deby-re.
- Ja, oké. De időben itthon lenni – szűkítette össze anyu a szemét
- Jajj, már anyu – forgattam a szemem – majd jövök – integettem nekik.
Kiugrándozva a partig, mosolyogva elindultam a bal irányt felvéve, amerre Taylorék laknak. Még jó, hogy egy partszakaszon lakunk. Egész végig a turné járt a fejemben. Nagyon remélem, hogy anyuék beleegyeznek. Bár anyu miatt nem aggódom, hiszen az első turnét is élvezte, de apu egy kicsit már másabb. Tényleg az igaz, hogy fél év az sok idő, de szerintem hamar eltelne. És meg is látogathatnak majd. A turné nevén is kellene gondolkodni. Valami olyan név kellene, ami tükrözi azt, hogy ez még nagyobb lesz, mint az előző. Talán lehetne „Rockstar tour”, de ez túl közönséges és megszokott. Vagy nem tudom. Igazából ez tetszik, de tényleg elég unalmas. Az album nevén is gondolkodnom kellene. Végül is, az most fontosabb egy picit, mert az albumnak hamarabb lesz a premierje, és előtte gondolom, leforgatjuk az új klipet is. Bár ezt nem említették, de ez mindig így szokott lenni. Új album, új klip. Annyi minden jár az eszemben. Először is, ha hazaértem felhívom a bandát és elmondok nekik is mindent. Aztán a szüleimmel leülök beszélgetni, és ha a beleegyezésüket adják, akkor holnaptól minden percem be lesz osztva szerintem. Holnap a felvétel, aztán kezdhetek gondolkodni a színpadról, jön az animátor, lesz a fotózás, az interjú, a felvételek. Rengeteg dolog. Zsúfolt a fejemben minden. Meg kellene próbálnom csak egy dologra koncentrálni. Csak az a baj, hogy maximalista vagyok és szeretem, ha minden időben készül el. Most már, hogy közbejött a turné szervezése, így remélem, minél hamarabb készen leszünk a felvételekkel. Aztán az album miatt már nem kell aggódnom. Tisztára izgatott vagyok. Alig várom már, hogy elkezdődjenek a turné próbái. Mondjuk ez még messzi lesz, de huhh. Nagyon várom. Ahogy ezen elgondolkodtam, hírtelen, amikor a távolba révedtem megismertem végre Taylor alakját, ami egyre jobban közeledett.
- Heey – köszöntem neki mosolyogva, ahogy közelebb értünk egymáshoz.
- Szia – ölelt meg – na, mi a helyzet? – mosolygott
- Áh, nem is tudom, hol kezdjem – húztam el a szám
- Az elejéről.
- Hát először is, soha nem találod ki, kibe botlottam a stúdióba – néztem rá tágult szemekkel.
- Swift? – húzta fel a szemöldökét
- Dehogy – csattantam fel – még csak az kéne.
- Na, kivel akkor?
- Selenával – mosolyodtam el
- Komolyan? – ámult el
- Aha – bólogattam – aranyos volt. Ő is most kezd majd dolgozni az albumján. Tényleg kedves lány.
- Az már jó, ha ezt mondod – mosolygott
- Nem szoktam előítéletes lenni.
- És még?
- Holnaptól kezdődnek a felvételek és kiderült, hogy május 20-tól november 20-ig turnézok. Előtte pedig az előkészületek, táncpróba, a színpad összeállítása, az elő zenekar, rengeteg minden. Plusz lesz az album premierje, fotózások, és kedden még egy interjúm is lesz.
- 6 hónapig turnézol? – nézett ismét ámultan
- Ühüm. Ja, és akkor az Abduction szereplő válogatására nem tudok menni – húztam el a szám
- Kár. De örülök is, hogy mész turnézni meg nem is. Fél év az nagyon sok idő – ráncolta a homlokát
- Igen, tudom. De hamar elmenne. – legyintettem egyet – meg amúgy sem biztos még a turné. Csak akkor, ha apu beleegyezik.
- Értem – bólogatott s hajtotta le a fejét.
- Valami rosszat mondtam? – ráncoltam a homlokom, ahogy észrevettem szomorúságát.
- Jaj, dehogy. Semmi – mosolyodott el halványan
- Taylor, ismerlek már. Gyerünk. Mi a baj? – húztam fel a szemöldököm – az a gond, hogy most valószínűleg el leszek foglalva és kevesebbet találkozhatunk? Mert szerintem te sem fogsz unatkozni. Nem sokára itt a New Moon premier előtte pedig gondolom a promózás meg a megbeszélések. De… ne is beszéljünk a munkáról – ingattam a fejem rosszallóan.
- Oké – mosolygott
- Mit csináltál délután? – néztem rá kíváncsian.
- Átjött Ian meg Jace és… elvoltunk – vonta meg a vállát
- Jace! – forgattam a szemem mosolyogva – meséltem róla Kírának – kuncogtam el magam
- Tényleg? És mit mondott?
- Nevetett rajta.
- Oh – nevetett fel
- Lehet, felhívom majd Jenny-t, hogy a táncos daloknál pár új koreográfiát tanítson be – kalandoztak el ismét a gondolataim a turné felé – ajj és megint a turné – forgattam a szemem arra gondolva, hogy nem nagyon szeretnék a munkáról beszélni – bocsi – néztem rá kiskutya szemekkel. – csak egyszerűen most ott kattog az agyam. Pedig még az sem biztos, hogy megyek szóval… - forgattam a szemem
- Nem gond – mosolygott
- Ha megint elkezdenék erről beszélni, nyugodtan állíts le – néztem rá.
- Oké – kuncogott.
- Amúgy ezt nem tudom, miért mondom el… de múlthét szerdán nagyon lerészegedtem.
- Nem mondod! – nézett tágult szemekkel – akkor ezért voltál olyan sápadt csütörtökön - kuncogott
- Elmentünk a csajokkal bulizni és gondoltam, ha már ott vagyok, akkor „szórakozzunk”. És, hát picit eldurvult a helyzet – húztam el a szám – ittunk, táncoltunk… satöbbi – fordultam a víz felé.
- Na, jó. Ennyivel nem úszod meg. Most már kíváncsi vagyok mit csináltál? – húzta fel a szemöldökét
- Tényleg semmi – legyintettem – vagyis nem emlékszem annyira – szégyelltem el magam – halványan rémlik pár dolog… de miután egy srác meghívott 1-2 italra, utána totál filmszakadás van nálam.
- Csak nem! – ráncolta a homlokát
- Nem! – csattantam fel – a barátnőim hamar elvonszoltak onnan. Azt mondták. – vontam meg a vállam – tök hülyén nézhettem ki. Állítólag tébláboltam ide-oda meg összehadováltam pár dolgot.
Taylor nem válaszolva próbálta elrejteni a benne felgyülemlett kitörő nevetést, de végül beadva a derekát, nagy nevetésben még is kitört.
- Nem vicces – nevettem vele én is – tudod, milyen rosszul voltam másnap? Ráadásul utána te is betoppantál, sőt a stúdióba is kellett mennem.
- Bocsi – dadogta még mindig fuldokolva a nevetéstől.
- Na, jól van akkor. Nevess csak – mondtam sértődöttséget színlelve, de végül én is beadva a derekam, egy halkról induló kuncogásba kezdtem, ami hangos nevetésbe folyt.
Miután mindketten kellően kinevettük magunkat, a kék tenger felé pislantva folytattam a beszédemet.
- Ma Sonjával elmentem vásárolni és beszélgettünk arról, hogy valamikor rendezhetnék egy ilyen… baráti buli féleséget. A barátokat meghívni és összehozni a régi „bandát”.
- Ez egy jó ötlet – bólogatott
- Csak, hogy most ennyi mindent dobtak a fejemhez nem tudom, mikor lenne jó. A csajok biztos segítenének, de mindenkivel egyeztetni kell meg stb.. – húztam el a szám
- Megoldanánk.
- Úgy érted mi? – néztem rá somolyogva
- Ühüm – bólogatott –úgy értem, mi. – mosolygott – lehet egy pofátlan kérdésem? – tért ki a téma alól.
- Pofátlan kérdés? – néztem tágra nyílt szemmel – hát… ühüm.
- Tudom, ez munka de… na, mindegy. Szóval… volt már őrült vagy szenvedélyes rajongód?
- Igen – néztem értetlenül, nem értve, hogy hová akar ezzel kilyukadni.
- Inkább nem kerülgetemt.
- Miről van szó? – húztam fel a szemöldököm
- Tudod, hogy szeretem a húgom… nagyon…
- Mit szeretne Make? – értettem meg végül.
- Szóval… szeretne egyszer veled menni a stúdióba, ha lehet. Kíváncsi, hogy zajlik egy zenész élete. Igaz, eddig azt állította, hogy nem akar híres lenni, de egyre inkább hajlik a zenész út felé. A múltkor azt mondta nekem, hogy te vagy a példaképe – mosolygott.
- Igen… egyszer elvihetem magammal. És tényleg én vagyok példaképe? – néztem rá meghatódva
- Ühüm – bólogatott
- De aranyos – biccentettem oldalra a fejem – ha pedig tényleg zenész akar lenni, akkor ne engedd neki, hogy 11 évesen már belevágjon. Legyen gyerekkora. Menjen vásárolni, lovagoljon, lógjon a barátaival, medencézzen, pletykáljon meg a többi normális dolog.
- Én is ezt mondom neki. És úgy látom, hogy hallgat rám.
- A jó bátyus megmondja a frankót – veregettem meg a vállát.
- Remélem, az vagyok – húzta el a száját
- Én mondom, hogy az vagy. - mosolyogtam
- Jól van. Neked elhiszem – bólogatott.
- Egyébként, holnap reggel felvesszük a Jesse-s duettet.
- Oké – szippantott mély levegőt.
- Jöhetsz, ha… szeretnél! – vontam meg a vállam
- Tényleg? – ráncolta a homlokát
- Bár akkor a pletyka lapok újabb szaftos hírt tehetnek a címlapra, de… jöhetsz.
- Az… nem nagyon érdekel. Mármint a pletyka lapok. De, ha megyek, ne azt hidd, hogy azért megyek, hogy ellenőrizzelek vagy valami – vonta meg a vállát
- Én is féltékeny voltam, elhiszem, ha te sem bízol bennem – hajtottam le a fejem.
- Nem erről van szó. Csak az a Jesse gyerek… - ingatta a fejét
- Elhívott randizni, Egyszer – emeltem ki az egyszer szót – azt is valószínűleg azért, hogy híresebb legyen vagy ilyesmi. Pedig régebb óta benne van a szakmában. De ő tudja, mit csinál – rántottam egyet a vállamon.
- Nem akarlak feltartani. Úgy, hogy inkább majd máskor! – mosolygott
- Nem tartanál fel – ingattam a fejem.
- Úgyis megyek edzeni – vonta meg a vállát.
- Óh, mindig formában kell lenned – húztam el a szám
- Ühüm – bólogatott.
- Nekem is mennem kellene a fotózás előtt –gondolkodtam el
Az idő többi részét szintén sétával és beszélgetéssel töltöttük. Végre, most veszekedés nélkül képesek voltunk normálisan társalogni. Volt olyan, hogy percekig megálltunk csendben, hogy a friss tengervíz elárassza a lábunkat és, hogy gyönyörködhessünk a naplementében, ami romantikus perceket okozott mindkettőnknek. Ennek hatására Taylorhoz bújva, hallgattam az általam kiváltott felgyorsult szívverését, aminek következtében érzelmes csókok csattantak el közöttünk. Amikor a nap nyugat felé véve az irányt, lement a sötétedő égről, hazaút felé véve az irányt, kéz a kézben kísért haza Taylor.
- Bejössz? Lehet még anyukád is itt van – mosolyogtam rá az ajtó előtt állva.
- Oké – bólogatott
Besétáltunk a nappalihoz, s közben elgondolkodtatott ez a mai nap. Általában este végig gondolom, hogy mi is történt velem az adott napon és elismerem, hogy a veszekedésen kívül nagyon is jó volt ez a parti séta vele. Romantikus, érzelmes és ezek mellett még sokat is nevettünk. Érdekes, hogy este van, de én teljesen fel vagyok pörögve. Legszívesebben visszamennék a partra és még ott lennék egy jó ideig Taylorral.
- Sziasztok! – hallottam meg anyukám csiripelő hangját
- Szia, anyu – mosolyogtam rá, és örömteli sóhajjal érzékeltem, hogy még Deby is itt van. Nem akarnám, hogy Taylor este egyedül sétálgasson haza. Bár tudom, hogy tud magára vigyázni és a távolság sem sok. De akkor is aggódnék – szia Deby.
- Jól éreztétek magatokat? – mosolygott ránk Deby
- Igen – vágtuk rá mindketten mosolyogva, mire el is kuncogtuk magunkat – kértek valamit inni? – néztem mindegyikőjükre.
- Hát, ha hozol! – vonta meg a vállát anyu
- Akkor hozok – mosolyogtam – kérsz valamit? – néztem Tay-re.
- Ühüm – bólogatott.
Mosolyogva, Tay társaságában a konyhába lépve kivettem mindegyikőnknek 1-1 poharat és gyümölcslevet öntve bele, Taylor segítségével a kezünkbe véve a poharakat, átszállítottuk a nappaliba, ahol kellemes közegben el is fogyasztottuk, s közben egyszer anyukám, egyszer Deby felé pillantva, Taylorral érzékeltük, hogy mindketten méregetve néznek ránk. De mivel nagyjából sejtettem, hogy miért is néznek ránk így, ezért elterelve a figyelmüket, belekezdtem a turné mesélésébe.
- Amúgy, ma elmondta Michael, hogy májusban ismét turné lesz – tettem le a poharat miután az utolsó kortyot kiittam belőle.
- Tényleg? – néztek ránk mindketten ámultan
- Ühüm – bólogattam – csak… nem vagyok benne biztos, hogy apu beleegyezik majd.
- Miért? – ráncolta anyu a homlokát
- Mert ez 6 hónapos lesz – nyeltem nagyot
- 6 hónap? Az sok idő. De, ne aggódj. Ha szeretnél elmenni, elintézem, hogy apád belemenjen.
- Kösz, anyu – mosolyodtam el - az albumról is beszélgettünk. Holnaptól kezdődnek a felvételek, aztán kedden lesz egy interjú, előtte pedig fotózás.
- Remek – mosolygott
- Na, de már késő van – szólt közbe Deby – megyünk mi is hazafelé. Szólna valamelyikkőtök Make-nek? – járt a szeme köztem és Tay között.
- Persze – vágtam rá – Stella szobájába vannak?
- Ühüm – bólogatott rá anyu
Gyorsan, felszaladtam a lépcsőkön onnan pedig Stella szoba ajtaján bekopogva, lassan kinyitottam és ahogy Deby mondta, Make-nek szóltam az indulásukról. Ezt követően, Stella gyors búcsút vett Make-től, majd a társaságomban lesétáltunk a lépcsőn, ahol már Deby toporogva várta Makena-t.
- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva Deby
- Igen – csiripelte Make.
Gyorsan felhúzta a cipőjét, aztán az autóig kikísértük őket, majd Taylor arcára nyomva egy puszit elköszöntem mindenkitől. Miután kigurultak a placc-ról, mosolyogva integettem utánuk. Amikor már a látókörzetem kívül voltak, 180 fokos fordulatot véve, beslisszoltam az ajtón, majd a szobámba felugrálva egyenesen a fürdőbe igyekeztem, hogy minél hamarabb letudjam a tusolást. Miután kész lettem, a pizsamámat felvéve, döntésemet követve a szüleim hálószobájába vettem az irányt, remélve, hogy apu már megérkezett. Udvariasan kopogtam, majd lassan kinyitva az ajtót mosolyogva figyeltem, hogy épp apu a papírjait nézegeti az ágyon.
- Szia, apu – csiripeltem neki kedvesen – beszélhetnénk? – sétáltam az ágy széléhez.
- Persze, mondd csak – mosolygott vissza
- Anyu is itt van?
- A fürdőben van, mindjárt jön.
- Okés, megvárom őt is – ültem le közben az ágyra…