Amikor megnyitottam az üzenetet, egy kép tárult fel előttem, amin Taylor és egy nő van. Azonnal tudtam, hogy miért küldte Lauren. Bizonyára ez az a lány, akivel volt Taylor Sydney-ben. Bár amikor jobban megnéztem a képet, akkor olyan volt az a nő mintha a sajtósa lenne, de nem voltam benne biztos. Mondjuk a sajtósával nem szokott csak úgy sétálgatni. Legalábbis eddig nem tette. Talán még Nikki lehet, de ő most nem volt a Promózáson, szóval akkor még is igazak a pletykák. Mondjuk, ebből a képből nem derül ki, hogy mi is történt, hiszen a képen csak egymás mellett állnak. Lehet nincs is miért aggódnom. Bizonyára ezzel az előbbi ledöbbenéssel, az arckifejezésem is megváltozott, mert amikor felnéztem Taylor értetlenül nézett rám.- Ki volt az? – ráncolta a homlokát.
- Oh, csak Lauren volt – vontam meg a vállam.
- Nem mondod meg, hogy mit írt? – mosolyodott el felhúzott szemöldökkel.
- Csak azt írta, hogy… ööhm…, hogy mikor megy pilates-re. Tudod, már mondtam, hogy vele járok oda – találtam ki gyorsan egy színlelt mosollyal az arcomon.
- Oké – evett tovább.
Azért nem mondtam el neki, mert nem akarom elrontani ezt a napot. Még csak most jött haza, nem rohanhatom le ilyen vádakkal, amik lehet nem is igazak. Így gyorsan el is döntöttem, hogy ma nem fogom felhozni ezt a témát, maximum csak megpróbálom rávezetni. Csak reménykedni tudok abban, hogyha ez megtörtént, akkor el fogja mondani. Ha pedig rákérdeznék és kiderül, hogy tényleg egy pletyka és, hogy az a lány a képen csak valami ismerőse, akkor megint azt hinné, hogy nem bízok benne. Úgy, hogy ma nem akarok veszekedni meg semmi. Bár szerintem azért lehet kérdezni.
- Na és milyen volt Sydney? Keveset mondtál, amikor ott voltál – tettem közbe vissza a telefont a zsebembe.
- Ugyanolyan volt, mint a többi. Miért?
- Csak azt hallottam, hogy elég jól szórakoztál ott. Ami nem baj persze – vontam meg a vállam.
- Jó volt – nézett rám – valami baj van? – ráncolta a homlokát
- Dehogy. Semmi – ingattam a fejem – örülök, hogy itthon vagy végre – mosolyogtam rá
- Én is – mosolygott ő is.
Amikor megette mindet, jól lakottan baktatott fel a szobájába, ahová én is követtem, majd az ágyára hátradőlve kezdtem neki mesélni a turnéról, amit még nem tudtam elmondani neki.
- Szóval… képzeld, megvannak az elő zenekaraim – mosolyogtam rá
- Na?! – nézett kíváncsian.
- Travis Garland, Honor Society és az Allstar Weekend. Nem mondtam, de már találkoztam velük és megbeszéltük, hogy havonta fogják váltogatni egymást és így mindenkinek lesz 1-1 hónap szünete.
- Wáow. Csupa fiúval leszel összezárva. Örülök – hajtotta le a fejét mosolyogva.
- Ne, már. Egyik se jön be nekem – simogattam meg a fejét.
- Reméltem, hogy ezt hallom.
- Majd meglátogathatsz – vontam meg a vállam – majd április végén itt Kaliforniába lesz, néhány hely ahol a Cd-t fogom promózni. Aztán eldöntöttük, hogy a végleges megjelenés május 2-a lesz. És majd május 3-ától kezdjük a turné próbákat.
- Hol lesznek a próbák?
- Itt a turnéigazgató, Liam csarnokában.
- És hol lesz az első helyszín?
- Peru-ban.
- Wáow. Jól elmész – kuncogott
- Leszek még messzebb is – vontam meg a vállam – de ne tervezzünk. A lényeg, hogy…. – mosolyodtam el a karácsonyra gondolva – mit kérsz karácsonyra? – somolyogtam.
- Oh-, nevette el magát – semmit – ingatta a fejét – vagyis… lenne valami – somolygott ő is
- Mi az?
- Te – mosolygott
- Hát, bocs. Azt már megkaptad – vontam meg a vállam – vagy ha gondolod klónoztatom magam.
- Ez nem is olyan rossz ötlet – vágott egy gondolkodós képet – de belőled csak egy van.
- De most komolyan. Mit szeretnél? – vágtam egy komoly arckifejezést
- Tényleg csak annyit, hogy velem legyél karácsonykor és persze szilveszterkor is.
- Hát ööhm… izé. Azt lehet, nem tudom teljesíteni – húztam el a szám
- Hogy-hogy? – nézett rám döbbenten
- A karácsony az okés, de szilveszter napján New Yorkba megyek a Times Square műsorba. Meghívtak éjfélig, aztán lesz egy after party. De örülnék, ha velem jönnél oda. Mármint az after partira.
- Meglátjuk – hajtotta le a fejét
- Egyébként karácsony másnapján megyek Disney Land-be fellépni. Tudod erre a szokásos karácsonyi ünnepségre. Az egész család jön, és ha gondoljátok ti is gyertek. Jó szokott lenni. Tavaly is voltam, mondjuk akkor nem élveztem. De az nem a szervezők hibája volt.
- Megkérdezem majd. De szerintem én megyek – mosolyodott el
- Helyes – bólogattam.
- És te? Mit kérsz, ha már itt tartunk?
- Semmit – vontam meg a vállam- csak, hogy békés és boldog legyen ne olyan, mint tavaly – hajtottam le a fejem
- Ez meglesz –mosolygott.
- És Make minek örülne? – biccentettem oldalra gondolkodóan a fejem
- Nem tudom – vonta meg a vállát – kérdezd meg tőle.
- Nem vagyok jó az ajándékválasztásban – ingattam a fejem mosolyogva.
- Kreatív vagy. Majd biztosan kitalálsz valamit – mosolygott
- Szerinted kreatív vagyok? – néztem rá döbbenten
- Ühüm – bólogatott- sok jó ötleted szokott lenni.
- Hát, ha te mondod – vontam meg a vállam – elhiszem- kuncogtam el magam - És, hogy áll az Abduction szereplő gárda?
- Lily Collins már biztos.
- A forgatókönyv?
- Még most kezdték el írni.
- Kíváncsi vagyok erre a filmre. Ilyen típusút még nem is láttam. Jól kitaláltátok.
- Tényleg tetszik? – mosolygott
- Hát, ahogy elmesélted elég izgalmas lehet majd.
- Örülök – kuncogott – és amúgy, mit csináltál ma?
- Pilatesen voltam és utána mentem elétek. Ennyi – vontam meg a vállam.
- Holnap mit szeretnél csinálni? – mosolygott
- Találkozom Ashley-vel – vontam meg a vállam – lógunk egy kicsit – mosolyogtam
- Ashley…. kivel?
- Tisdale. Mondtam, hogy jóban vagyunk. Azt hiszem a Los Angelesi koncert bulin találkoztam vele utoljára, az pedig nem most volt már. Felhívott, hogy menjünk el valamerre – magyaráztam neki
- Oké, ez jó. Menj csak. Egyébként azt hittem, hogy már Ashley Greene-ről beszélsz.
- Ez a sok Ashley- kuncogtam – te mész valahová holnap?
- Nem hiszem. Inkább itthon maradok és pihenek. Vagy áthívom a srácokat.
- Helyes. Pihenj.
Ez után még jó ideig beszélgettünk és hülyéskedtünk, aztán mivel láttam Tayloron, hogy tényleg kezd fáradni, úgy döntöttem, hogy ideje hazamenni, hogy tudjon pihenni Tay.
- Azt hiszem, most már megyek – mosolyogtam rá – nagyon keresztbe áll a szemed – kuncogtam el magam, ahogy az álmos arcát néztem.
- Pedig nem vagyok fáradt – ingatta a fejét
- Áh, nem – legyintettem és álltam fel az ágyról
- Maradj még – nyúlt utánam.
- Pihenj inkább. Tök fáradt vagy – mosolyogtam rá.
- Jól van – állt fel ő is az ágyról.
Lekísért a földszintre és egy gyors búcsút véve a családtól, felvettem a kabátot és a cipőt, és az ajtónál megállva búcsúztunk mi is.
- Majd felhívlak – mosolygott rám
- Oké. Te meg aludj – mutattam rá a mutató ujjammal
- Értettem főnök asszony – kuncogta el a végét
- Főnök asszony? – húztam fel a szemöldököm – jól van. Mindig találsz új becenevet – nevettem el magam – majd beszélünk – indultam az autó felé.
- Hé – mondta lágyan, mire megfordultam – hiányoztál – mosolyodott el.
- Oh, te is nekem – öleltem meg szorosan, majd ahogy kibújtam az öleléséből és hosszúra sikeredett csókot adtam neki.
- Muszáj menned?! – nézett rám fancsali képpel, ahogy elemelkedtem az arcától.
- Ühüm – bólogattam.
- Kár – vonta meg a vállát.
- Szia – intettem neki, ahogy beszálltam az autómba.
- Szia – intett vissza
Beindítottam és már indultam is.
Ahogy hazaértem, beálltam a garázsba, majd gyorsan összekapva magam, bementem ahol anyukám épp teát szürcsölgetett.
- Megjöttél? – szólalt meg mosolyogva
- Igen – fordultam felé
- Na és jól van Taylor meg Dan?
- Igen – mosolyogtam rá.
- Kérsz egy kis teát? Az előbb főztem.
- Igen – mentem kivenni egy poharat
- Ilyen sokkoló volt a találkozás? – kuncogta el magát, mire értetlenül néztem rá.
- Nem, miért?
- Hát, csak, mintha beragadtál volna az igennél.
- Jah – kuncogtam én is és töltöttem teát.
- Holnap mész valahová?
- Ashley-vel lógunk egy kicsit.
- Rendben – bólogatott – aztán vigyázz a pénzköltéssel – mutatta fel a mutatóujját – nem szabad elszállni attól, hogy van.
- Tudom, anyu – mosolyogtam rá.
- Helyes – mosolygott vissza
- Megyek, lassan lefekszem. Jó éjt – intettem neki
- Jó éjt.
Lassan felsétáltam, hogy ne lötyögtessem ki a teát, közben pedig iszogattam is. Majd ahogy felértem, lehúztam az utolsó korty teát is és a fürdőbe lépve, a tus alá álltam. Amikor megfürödtem, felvettem az alvós cuccot és az ágyba bújva egy jó műsornál a tévében megakadt a szemem, így azon hagytam. De pár perc múlva, a telefonom csörgésére, a kezembe kaptam majd a képernyőre pillantva, a fülemhez emeltem.
- Szia, Lauren! – szóltam bele mosolyogva
- Szia, csajos. Na, megnézted az MMS-t? – kérdezte izgatottan.
- Igen és őszintén, nem tudom, mit gondoljak erről, de igazából az a kép semmi komolyabbat nem mutat.
- Csak gondoltam látni szeretnéd és ezért küldtem el.
- Persze köszi, azért.
- És Taylortól megkérdezted?
- Nem. Azt hiszem, hogyha valami történt volna, akkor elmondaná. Meg azért sem kérdeztem, mert nem akarom ilyennel izélni… tudod. Még csak ma jött haza. Persze azért nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi is volt. Hogyha fel se hozza, akkor talán majd rákérdezek.
- Úgy tűnik, mintha nem is érdekelne – mondta meghökkenve
- Dehogynem érdekel. Csak nem akarom, hogy azt higgye, hogy egy hisztis féltékeny liba vagyok. Meg amúgy is. Ismerem Taylort. Nem hiszem, hogy megcsalna. Meg te is tudod milyenek a pletyka lapok. Mindenből nagy ügyet csinálnak.
- Ez is igaz.
- Persze, ha ez igaz, akkor Taylor számíthat arra, hogy nagy balhét csapok. Elvégre ő mondja mindig, hogy a hűség a legfontosabb.
- Ühüm.
- Hát… nem tudom – sóhajtottam – örülök, hogy itthon van és próbálok nem erre a dologra gondolni. Meg ki akarok maradni ezekből a pletykákból. Nem kell az nekem, hogy hazugságokon húzzam fel magam. Most jó így, nem akarom elrontani.
- Érthető.
- Szóval… amíg nincs okom rá addig nem idegesítem magam ezen.
- Helyes, helyes. Jól teszed – mosolygott – na, majd beszélünk.
- Okés. Szia – köszöntem el
- Szia – bontotta a vonalat.
Miután leraktam, ezt észben tartva kényelmesedtem vissza az ágyba és folytattam a filmnézést.
A filmet végignéztem és a vége felé már eléggé elálmosodtam, és nem nagyon volt már kedvem tovább fent maradni, így magamra húzva a takarót, pát perc múlva már az álmok világában érezhettem magam…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése