Szandra Burke's life 48 rész

Reggel is már viszonylag korán fent voltam. Lauren pedig még aludt. Nem akartam felkelteni, így lementem a konyhába, ahonnan már fenséges illatok áradtak.

- Jó reggelt – nyöszörögtem anyukám felé, fáradtan.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? Elég fáradtnak tűnsz – ráncolta a homlokát.
- Sehogy sem aludtam, de egyébként jól vagyok – ültem le.
- Lauren-től nem tudtál?
- Nem, dehogy. Csak járt az agyam és nem tudtam elfelé aludni. Szinte egész este forgolódtam. Csoda, hogy nem keltettem fel Lauren-t ezzel.
- Tényleg! Elmeséled akkor, hogy mi történt tegnap?
- Hát… lényegében annyi, hogy kiderült, hogy Taylor egy csöppet félre kacsingatott.
- Micsoda? – nézett rám döbbenten.
- Azt mondta, hogy csak beszélgetett a lánnyal, de nem tudom, mit higgyek – vontam meg a vállam.
- És te? Mit mondtál neki?
- Megharagudtam rá, így most nem beszélünk. Elég rossz ez, hogy hazajön és már is összeveszünk.
- Pedig tegnap olyan elegánsan jött.
- Igen, szép autóval, szép helyre vitt. Biztos azt gondolta, hogy ha ezeket bedobja, akkor kevésbé fogok megsértődni.
- Majd megoldjátok. És Lauren?
- Még nem kelt fel. Egész éjszaka úgy aludt, mint a bunda – nevettem el a végét.
- Oh – nevetett ő is.
- Mi lesz reggelire?
- Csinálok nektek gofrit. Jó lesz?
- Nagyon is – mosolyogtam – egyébként Laurenékkel felmennénk pár napra Miami-ba, ha nem baj – vontam meg a vállam – csak 2, legfeljebb 3 nap lenne. Egy kicsit kikapcsolódnánk.
- Menjetek csak. De mikor mennétek?
- Hát… lehet már ma délután. Csak tegnap este gondoltuk ki.
- Kivel mennétek még?
- Laurennek még két fiú barátja jön, ha jönnek. Még nem kérdeztük meg őket.
- Két fiúval? Nem veszélyes ez?
- Veszélyes? – húztam fel a szemöldököm.
- Taylor nem fog örülni.
- Ő hadd legyen az én gondom.
- Rendben, csak mondtam – vonta meg a vállát.
- Csak buliznánk, egy kicsit aztán jönnénk haza. Amúgy is vennem kell még ajándékokat, meg próbára is kell mennem.
- Oh, jut eszembe. Pénteken, karácsony első napján feljön a nagyi meg Jennyék is. Szombaton pedig mi megyünk vendégségbe.
- Szombaton Disney Landben leszek szóval ez nekem tabu téma.
- Tudom, mert mi is megyünk, emlékszel?? Amúgy is csak este mennénk.
- Várj… kitalálom, hogy kik hívtak meg! Talán… Debiék?
- Igen. De nem csak mi leszünk. Ott lesz Alyson családja, Victoriáék meg még páran.
- Csodás – motyogtam.
- Azt hittem jóban vagy Alysonnal meg Vicky-vel!
- Persze, nem velük lesz a gond.
- Akkor addigra béküljetek ki Taylorral.
- Ha az olyan könnyű lenne – forgattam a szemem.
- Nem nagydolog kimondani, hogy „sajnálom”.
- Ezt neki mondd, ne nekem.
- Makacsok vagytok mindketten – ingatta a fejét.
- Én nem vagyok az. Csak nem hagyom magam. És amúgy sem én vagyok most a hibás. Szóval…
- Jó,jó. Oké.
Amíg készen lettek az első gofri adagok, addig közben megjelent Nick, Lauren és Stella is, majd együtt kezdtünk neki a reggelinek. Elmondtam anyukámnak a mai napi tervemet, aztán Laurennel együtt felmentünk a szobámba. A fürdőben elvégeztem a reggeli teendőket, majd a gardróbomba, magamra vettem egy gyorsan kiválasztott kék-fehér felsőt, egy farmer sortot, néhány kiegészítőt és még felhúztam a csizmám a lábamra. Indulás előtt megigazítottuk mindketten a hajunkat, a vállamra kaptam a táskám és már indultunk is a földszintre.

- Anyu, elmentünk. Majd jövök – vettem a kezembe a kocsi kulcsot.
- Rendben – intett még nekünk mielőtt elhagytuk a konyhát.
A garázsban behuppantunk az autómba, majd ahogy kigurultam az útra, már indultunk is.

- Egyébként tudtál aludni este? – mosolyogtam Lauren-re.
- Persze, tök jól aludtam. Miért?
- Hát, egész este forgolódtam és azt hittem, hogy felkeltettelek párszor.
- Észre se vettem – nevetett fel.
- Jah, akkor jó – nevettem én is – egyébként anyukámnak mondtam Miami-t és igent mondott rá.
- Uha, tényleg. Akkor már is felhívom Chase-t meg Tyler-t is. De akkor várj csak… nem gond, ha még sem megyek veled? Mert akkor lerendezem még a szállást meg minden.
- Dehogy baj.
- Akkor majd kiszállok a házam előtt.
- Rendben – mosolyogtam.
Részben nem igazán örültem, hogy egyedül fogok ma kocsikázni, de megéri a Miami út miatt. Amikor megálltam Lauren előtt, ő kiszállt, majd immár a stúdió felé vettem az irányt. Amikor odaértem, az ajtót nyugisan becsaptam magam mögött és Jason meglepett arcát fürkészve, mentem oda hozzá.

- Szia – mosolyodott el.
- Helló, mindenki – köszöntem körbe.
- Mi szél hozott erre?
- Oh, csak benéztem, hogy minden rendben van-e.
- Persze, már csak a borító hiányzik, de azt majd az ünnepek után. De egyébként is fel akartalak ma hívni, hogy kell még egy bónusz szám az albumra. Tudod, pár napja jött ki Rihanna új albuma és neki is van még egy bónusz száma. Gondoltam akkor mi se maradjunk le.
- Még egy bónusz szám? És mikorra? – néztem rá meghökkenve.
- Áh, nem sürgős. Majd az ünnepek utánra kell az is. – legyintett.
- Rendben. Most pár napig lehet, nem leszek itthon, és azért is jöttem. De úgy látom tényleg minden rendben.
- Kézben tartom a dolgokat – mosolygott – oh, de lenne valami. Összeállítottam a Track listát. Nézd meg, hogy neked is jó-e így. És közösen most, hogy itt vagy kiválaszthatnánk, melyik dalból legyen a kislemez.
- Rendben – ültem le mellé.
- Itt van a lista – mutatta meg.
Gyorsan végig szemléltem és elégedetten mosolyodtam el.

- Ez így pontosan jó – néztem rá.
- Akkor a kislemez – húzta fel a szemöldökét gondolkodóan – arra gondoltam, hogy mivel eddig a pörgős és bulizós énedet látták a nézők, ezért most egy másik oldaladról is megismerhetnének a rajongóid. Az érzelmes oldaladról például.
- Egy lassú kislemezre gondoltál?
- Pontosan.
Hmm… pont most akarja Jason megismertetni az érzelmes oldalamat a nagyvilággal, amikor még én sem vagyok tisztában saját magammal – gondoltam magamban kissé kétségbe esve. De igazat is adok neki. Így is meg kell ismertetnem magam, hogy tudják, ilyen is lehetek.

- Rendben. Akkor mit szólnál… a „Love hurts”-höz – tettem fel a kérdést.
- Én is erre gondoltam. Az igazán ilyen top listás dal. A szerelmi fájdalomról, és az új lehetőségekről szól.
- Igen – mosolyodtam el.
- Akkor tuti, hogy az?
- Persze. Szeretem azt a dalt.
- Rendben, fel is írtam. Ennyit akartam – vonta meg a vállát.
- Oké – mosolyogtam – akkor majd találkozunk – álltam fel.
- Rendben, szia – intett.
- Sziasztok – intettem mindenkinek.
Na, hát ez tényleg gyorsan ment. Ahogy visszaültem az autómba, hírtelen a telefon csörgésére kaptam fel a fejem, majd a táskából kivéve, a fülemhez emeltem.

- Tessék?! – szóltam bele.
- Szia – hallottam meg Lauren hangját – a fiúk jönnek, úgy, hogy ma délután indulhatunk is.
- Rendben és hány óra fele? Mivel megyünk?
- 3 körül. Majd előtte gyere át hozzám és majd nálam felvesz minket Chase autóval.
- Oké. Akkor majd ott leszek.
- Rendicsek. Szia.
- Szia – bontottam a vonalat.
Miután visszaraktam a táskámba, a gázra lépve elindultam Mary házához. Út közben elkapott egy furcsa érzés. Elkezdtem hezitálni, hogy talán nem is olyan jó ötlet ez az út. Lehet, csak rontana a Taylor és köztem való helyzeten. De viszont mennék is, mert jól akarom magam érezni. Remélem nem fog a káromra menni.

Ahogy leparkoltam Mary háza elé, kipattantam az autóból és pár kopogás után, az ajtóban állva, pár perc múlva mosolyogva nyitott ajtót, drága ének tanárom.

- Szia, kis csillag. Gyere bentebb – invitált be.
- Köszönöm – mentem be.
- Kérsz esetleg enni, vagy inni valamit?
- Oh, nem köszönöm.
- Majd szólj. ha igen. Na, de gyere. Akkor ne időzzünk. Gondolom, van még mit csinálnod – indult a zongora felé.
- Hát… amit azt illeti… igen – mentem utána.
A táskámat leraktam, majd már is a hangolással kezdtünk.

- Akkor ma meg tanuljuk szebben rezegtetni a hangod.
- Az jó lesz – mosolyogtam.
A szokásos gyakorlatok után, már is belemerültünk. A hang rezegtetés lényegében azt tükrözi, hogy a lassú daloknál minél szebben tudjam kiénekelni és rezegtetni a magas hangokat, de arra is nagyon jó, hogy a rock dalaimnál egy kicsit rockosabb legyen a hangom. Már ezt eddig is tudtam, csak valahogy néha elcsúszok egy-két hangban a rezegtetésnél, így muszáj kijavítani ezt a hibát.

Amikor végeztünk, elégedetten és hálásan köszöntem el tőle, majd gyors léptekkel az autóba huppanva már indítottam is. Tervbe volt még az Iphone megnézése, de mivel már majdnem fél kettő volt, így sietve igyekeztem haza. A telefonomról elfelejtkeztem, de Taylor eszembe jutva, szívem nagy dobbanásával néztem meg lassan a képernyőt, ami 2 nem fogadott hívást jelzett, nem meglepetésként, Taylortól. De nem igazán akartam még beszélni vele, így visszatettem a táskámba.

Amikor hazaértem, beparkoltam a garázsba, majd szélsebességgel, anyukám keresésére indultam, közölni vele a dolgot. Majd pár percnyi keresgélés után, végül a hátsó udvaron találtam meg.

- Anyu! – mentem oda hozzá – akkor ma délután megyek el Laurennel és majd holnap este, vagy szerda reggel jövök. Persze, előtte megyek, még összepakolok, aztán átmegyek Laurenhez és majd ott felvesznek minket.
- Rendben, nem bánom, de nagyon vigyázz magadra – nézett rám – Taylorral beszéltél?
- Még nem, de majd fogok – indultam a szobámba – mielőtt megyek, szólok – fordultam még hátra.
- Redben.
Ahogy felértem, elővettem a nagyobb LV táskám és a gardróbomba mentem, ahol kisebb gondolkozások mellett, bepakoltam pár ruhát, cipőt és az egyéb szükséges dolgokat. Miután kész lettem, vettem magamhoz egy kis pénzt, majd felkapva a teli táskát, lesétáltam a nappaliba, ahol meg is találtam anyukámat.

- Ne vigyelek át inkább? – nézett a vállamon nehezülő táskára.
- De, jó lenne – mosolyodtam el.
- Akkor, mehetünk? – állt fel.
- Igen – indultunk mindketten a garázs felé.
Beültünk az autóba, és már indultunk is.

- El ne felejts beszélni Taylorral – nézett rám.
- Nem felejtem. Majd küldök neki SMS-t, hogy hol vagyok – forgattam a szemem.
- De aztán nehogy valami rossz süljön ki ebből. Ne érts félre, örülök, hogy kicsit kikapcsolódsz, de nem akarom azt, hogy majd duzzogva jössz Debiékhez.
- Jó leszek – néztem rá tágra nyílt szemekkel.
- Afelől nincs kétségem, mivel Lauren elég megbízható lány és vigyáz rád, hogy ne kövess el butaságot.
Ha te azt tudnád – gondoltam magamban egy felhorkanó kuncogással. Nem akartam elmondani neki, a sok vad partit Laurennel, hiszen akkor biztos nem engedne. De az tényleg igaz, hogy megbízható és nem hagyja, hogy hülyeséget csináljak.

- Na. Akkor vigyázz magadra – álltunk meg Lauren háza előtt.
- Oké – öleltem meg.
- Hívj fel, ha odaértetek, és akkor is mielőtt haza indultok – nézett rám azzal a tipikus „remélem, nem csinálsz hülyeséget” nézéssel.
- Rendben – mosolyogtam rá – jó leszek – válaszoltam az arckifejezésére.
- Jól van – mosolyodott el.
- Szia – szálltam ki.
- Szia – integetett és indult el.
Megvártam, míg elhajt, majd pár kopogás után, az ajtót kinyitottam és épp Lauren sietett felém.

- Szia csajszi – jött oda mosolyogva és ölelt meg – végre – indultunk a szobájába én pedig közben leraktam a nehéz táskám.

A szobájában, mindenhol ruhát lehetett látni. Elég nagy kupi volt, de gondolom ez a pakolás miatt lehetett.

- Bocsi a kupi miatt – nézett rám bocsánat kérően a fejemben elhangzott mondatra.
- Oh, semmi gond – legyintettem – kábé nálam is ez volt – nevettem el magam.
- Minden rendben volt otthon?
- Persze. Anyukám aggodalmaskodott egy kicsit, de amúgy nem volt gond.
- Helyes – mosolygott s közben pakolta még be az utolsó ruha darabjait – Taylorral hogy állsz?
- Sehogy – vontam meg a vállam – nem beszéltem még vele.
- És mikor akarsz?
- Hát… szerintem amíg Miami-ban leszünk, nem hiszem, hogy fogok vele. Ott inkább kikapcsolom az agyam és csak jól fogok érezni magam.
- De azért majd szólj neki, nehogy gond legyen.
- Persze.
- Hjaj, tök izgatott vagyok már – mosolygott rám.
- Igen, én is most már – mosolyogtam vissza – még ma délelőtt, amikor mentem a stúdióba gondolkodtam rajta, hogy megyek-e de úgy döntöttem, hogy jövök.
- Nagyon helyes. Tényleg, és mi volt a stúdióban?
- Minden rendben van. Jasonnel kiválasztottuk a dalt, amiből lesz a kislemez, meg a Track listát beszéltük meg.
- És melyik dalból lesz?
- Love hurts.
- Lassú?
- Ühüm – bólogattam – Jason szerint most mutassam meg az érzelmes oldalamat is.
- Oh, értem. Biztos szuper lesz – mosolygott
- Remélem – vontam meg a vállam.

Miután Lauren is végzett a pakolással, segítettem neki össze lomolni a szobáját majd pár perc várakozás után, meghallottuk a duda hangszót. Mindketten felkaptuk a táskánkat, majd az autó felé igyekeztünk, amiből két nagyon helyes fiú szállt ki. Gondolom az egyik Chase a másik pedig Tyler.

- Sziasztok – intettem neki.
- Helló lányok – köszönt mosolyogva az egyik.
Bevallom, az egyik srác mosolya levett a lábamról. Az az igazi macsós fiú volt, akin látszott, hogy nagy játékos. Hírtelen észbe kaptam, és elkerekedett szemmel húztam félre Lauren-t.

- Mibe rángattál, Lauren? – suttogtam neki.
- Ők, jó barátaim – mosolyodott el.
- Hát jó… - vontam meg a vállam.
Lassan visszamentünk hozzájuk, ők pedig mosolyogva, végig mértek minket, nem kicsit feltűnően.

- Oh, Szandra. Ő itt Chase – mutatott a macsó fiúra – ő pedig Tyler – néztem a szőkés fiúra, aki egyébként Ryan-re emlékeztetett.
- Helló – integettem nekik, kissé elpirulva.
- Amikor azt mondtad, hogy egy barátnőd is jön… miért nem mondtad, hogy egy híresség és, hogy milyen szép?! – nézett rám kacéran Chase, Lauren-től kérdezve.
Bevallom, kicsit még jobban elpirultam erre a bókra, annak ellenére, hogy nem szokásom.

- Köszi, de légyszi úgy kezeljetek, mint bárki mást. Nem vagyok én különb tőletek – magyaráztam mindkettőjüknek, mosolyogva.
- Meglesz – vizslatott folyamatosan Chase – akkor mehetünk? – csapta össze a tenyerét.
- Igen – mondtuk egyszerre.
Laurennel beugrottunk a hátsó ülésre, bekötöttük magunkat, majd Chase vezetésével, el is indultunk…

Tyler
Chase