- Jó reggelt! – vakartam meg a szemem, ahogy a konyhában üldögélő Nickre és anyura néztem.
- Jó reggelt – kortyolt bele Nick a bögréjébe.
- Felkeltél! – csiripelte mosolyogva anyu.
- Ühüm – bólogattam – Stella megint nálam aludt – mosolyodtam el.
- Oh – mosolygott anyu is – egyébként gondolkodtunk apáddal, azon, hogy még is beíratjuk suliba Stellát.
- Végre – vettem el egy bögrét és töltöttem teát.
- Januártól fog járni, és hála istennek sikerült úgy intézni, hogy Make-el osztálytársak lesznek.
- Még jobb – kortyoltam bele – így jobb lesz neki is. Nem fog itthon ücsörögni egy tanárral, hanem a társai között lehet.
- Igen, igen – mosolygott.
- Felmentem – szólalt meg Nick.
A pulthoz leültem, majd tovább kortyolgatva a teát, csendben élveztük egymás társaságát anyuval.
- Mennyi az idő? – jutott eszembe Ashley pár perc múlva.
- 10 óra – válaszolt anyu – mikor mész el?
- Ashley azt mondta, hogy dél körül beugrik.
- Értem – mosolygott – tegnap, milyen volt a pilates?
- Ugyanolyan, mint máskor – vontam meg a vállam lazán – Taylor is jön majd Disney Land-be – magyaráztam neki.
- Gondoltam – nevette el magát.
- Na, én is fent leszek – ittam meg az utolsó csepp teát és álltam fel.
- Nem reggelizel?
- Még nem vagyok éhes – vontam meg a vállam és indultam fel a szobámba.
Amikor felértem lassan nyitottam ki az ajtót, nehogy még aludjon Stella. De amikor elém tárult a szoba, elmosolyodva láttam, hogy Stella már a tv-t kapcsolgatta, az ágyon kinyúlva.
- Szia, manó – mentem közelebb hozzá – hogy-hogy át jöttél? – ültem le mellé.
- Nem tudom – vonta meg a vállát – nem volt kedvem egyedül aludni.
- Oh – mosolyogtam – na, és mi jót nézel a tv-ben?
- Mesét – ült fel az ágyon – nem baj, hogy át jöttem?
- Dehogy – legyintettem – akkor jöhetsz át, amikor akarsz – pusziltam meg.
- Köszi – mosolygott.
- Ha nem bánod, akkor még én is visszabújok – feküdtem mellé
- Jaj dehogy.
Kábé még egy órát így feküdtünk, mesét nézve. Bár már 17 leszek, de bevallom reggelente még én is szeretem nézni a mesét. Mondjuk Stella mellett nem könnyű felnőttebbnek lennem, miközben még félig én is gyerek vagyok.
Aztán indulás előtt egy órával feltápászkodtam az ágyból és a fürdőmbe sétálva, elvégeztem a reggeli teendőket majd a gardróbomba nézelődve, keresgéltem, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete fehér egyszerű csíkos ruhára esett a választásom, és hogy azt még jobban feldobjam, egy nem rég vásárolt különleges kék színű csizmát vettem fel. Tudom, biztos sok mindenkinek nem tetszik, de nekem megtetszett. Különleges és egyedi. Ahogy felöltöztem, a telefonom csörgésére az asztalomhoz siettem, és a képernyőről ítélve, hogy Ashley, mosolyogva felvettem.- Szia – szóltam bele.
- Szia. Pár perc és ott vagyok – mosolygott.
- Rendben – bontottam a vonalat.
A táskámat a vállamra akasztva, elbúcsúztam gyorsan Stellától és a földszintre mentem.
- Mindjárt itt lesz Ash. Majd jövök valamikor – mentem anyukámnak adni egy puszit
- Rendben. Vigyázz magadra – mosolygott – és érezzétek jól magatokat.
- Oké. Szia – intettem neki az ajtóból.
Ahogy magam után bezártam az ajtót, épp megállt Ashley az autójával, én pedig mosolyogva beszálltam mellé az anyósülésre.
- Szia csajszi – köszönt, ahogy beültem.
- Szia – öleltem meg így köszöntve.
- Mehetünk?
- Ühüm – kötöttem be magam.
- Arra gondoltam, hogy mára beülhetnénk Beauty szépség szalonba.
- Jól hangzik én is oda szoktam járni – mondtam izgatottan.
- Na és mesélj. Mi volt veled az utóbbi… nem is tudom mennyi időben? – nézett rám
- Úha… elég hosszú – kuncogtam el magam
- Ráérünk – vonta meg a vállát
- Igaz – mosolyogtam – hát szóval… hol is kezdjem – vágtam egy gondolkodós fejet.
- Azt hallottam, hogy fél éves turnéra mész. Ez igaz? – nyitotta nagyra a szemeit mosolyogva.
- Igen, igaz. És már nagyon várom.
- Wáow. Nem semmi. Alig fél éve fejeződött be az első és már is meg van a második nagy turné. Plusz azt hiszem még új albummal is jössz tavasszal, igaz?
- Igen – bólogattam
- Nem is pihensz?
- Oh, eleget pihenek én. Igazából az albummal már kész vagyunk, csak tudod, ezek az utómunkálatok vannak még, de ahhoz nem nagyon kellek. A turné színpad alapja is megvan, az elő zenekaraim is megvannak már és lassan a dátumok is.
- Aszta. Fél év alatt mit össze nem hozol – kuncogott.
- Direkt úgy akartam, hogy a dolgok fele készen legyen karácsonyra. Még majd lesznek a fotózások az albumhoz meg a turnéhoz. És Április elején leforgatjuk a kis lemezhez a klipet. Aztán pedig jön a promózás és májustól a turné.
- Így kell ezt csinálni – nevetett fel – nekem is bőven lesz dolgom januártól. Azért is hívtalak már fel – mosolygott rám.
- Jól tetted. Na, és mi az a sok dolog?
- Áh, forgatások. Megkaptam a szerepet a Sharpay kalandja című filmbe, és egy sorozat egyik főszerepe is az enyém.
- Oh, gratula.
- Köszi – mosolygott
Az út többi részében folytattuk a csevegést. Szinte minden témát átveséztünk, és amikor megérkeztünk a szalonhoz, Ashley leparkolt majd lassú sétával bementünk.
- Sziasztok – köszöntem az ismerős arcoknak mosolyogva.
- Helló – köszönt Ashley is.
- Sziasztok – jött oda Judy, a szalon vezetője – gyertek, foglaljatok helyet- mutatott a két üres helyre – a szokásos lesz? – mosolygott
- Igen. Manikűr- pedikűr – válaszolt Ashley.
- Rendben.
Leültünk a pedikűr székekbe, és miközben a lábunkat csinálták, mi tovább folytattuk a beszélgetést.
- Hol fogod tölteni az ünnepeket? – kérdezte Ash.
- Nagyrészt otthon leszek a családdal. Nem igazán van kedvem karácsonykor kimozdulni – vontam meg a vállam – és te?
- Én se tervezem, hogy elmegyek valahová. Ilyenkor jó a családdal együtt lenni.
- Bizony – bólogattam – szilveszterkor?
- Hát… azt nem igazán tudom. Lehet akkor is otthon maradok a szüleimmel meg a tesóm családjával, de az is lehet, hogy elmegyek valahová bulizni – vonta meg a vállát – veled mi a helyzet?
- New York-ban leszek – forgattam a szemem – itt akartam lenni szilveszterkor és a barátaimmal bulizni egy jót, de meghívtak tudod abba a műsorba és már igent mondtam. Bár éjfél után lesz ott egy parti, szerintem arra elmegyek.
- Oh, értem – húzta el a száját – mi a helyzet a fiúkkal? – mosolyodott el – vagy nem is. Ne haragudj, magánélet.
- Jaj, semmi baj – legyintettem – hiszen barátnők vagyunk. Nyugodtan kérdezz – mosolyodtam el.
- Hát azt akartam kérdezni, hogy mi történt Ryannel? Már, mint, a koncert bulin tök jól elvoltatok és őszintén, én nem nagyon hittem, hogy szakítottatok. Kábé egy hónapja tudtam meg. Nem olvasom a sztár híreket ezért sem tudtam róla.
- Úh. Hát… öhm. Hogy mi történt Ryannel? Igazából a munkája választott szét minket. Túl sokszor volt távol tőlem és én nem bírom a távkapcsolatot. Meg távol lakott. Tudod, az nem ugyanolyan.
- Igen, sajnos tudom – húzta el a száját.
- A szakítást is telefonon oldottam meg végül is. Tudom ez elég rossz dolog, mert már én is éltem át telefonos szakítást, de túl lehet élni.
- De barátok maradtatok?
- Hát… azt azért nem mondanám, de nem vagyunk rosszba.
- Akkor gondolom most egy ideig nem is akarsz barátot – húzta el a száját.
- Ash – ingattam a fejem – ne haragudj, de te tényleg le vagy maradva – kuncogtam el a mondat végét.
- Oh, mesélj – mosolyodott el.
- Már lassan két hónapja új barátom van. Illetve nem olyan új…
- Ki az? – dülledtek ki a szemei.
- Ismered a Twilight filmeket?
- Ühüm… de nem vagyok oda érte.
- Szóval… azokban a filmekben szerepel.
- Robert Pattinson? – kérdezte ámult tekintettel.
- Nem, dehogy is. Pont az ellenkezője – mosolyodtam el – Taylor Lautner.
- Jah, igen. Nem ő az a farkas srác? Kocka hasakkal meg minden – húzogatta a szemöldökét.
- De, de – mondtam kuncogva
- Nem rossz – bólogatott elégedetten – és, hol ismerkedtetek meg?
- Ez egy régi történet – legyintettem.
- Tárva, nyitva a füleim – mosolygott
- Még tavaly májusban ismertük meg egymást, amikor a mi környékünkre költöztek csak pár utcával lentebb. A suliban futottunk össze egész véletlenül. Még új volt ott és oda jött hozzám megkérdezni, hogy merre van az a terem, amelyiket kereste. Onnantól pedig minden magától ment tovább.
- Oh, ez aranyos. Már akkor együtt jártatok?
- Igen és elég fura volt… mert hihetetlen idő alatt bele szerettem – vontam meg a vállam.
- És mi történt?
- 3 hónapig tartott össz-vissz. De tényleg olyan volt mintha már ezer éve ismernénk egymást. Aztán el kellett utaznia az első Twilight film forgatására, ami ugye nem egy hétig tart, és ahogy elutazott rá pár hétre szakított velem – vontam meg a vállam és húztam el a szám – iszonyatosan dühös voltam rá, mert hittem abban, hogy úgy is működött volna a dolog. 1 évig nem jött vissza Los Angelesbe, aztán pár hónapja felbukkant és utólag kiderült, hogy nem ő, hanem az apja akarta, hogy szakítson velem.
- Miért? – húzta fel a szemöldökét.
- Azért, hogy csak is a karrierjére koncentráljon ne másra. De elfelejtettük mindketten és új lappal kezdtük. Jah és még az apja is megbékélt. Mostanra egész jóba lettünk.
- Akkor véletlenül nem a farkas srác miatt volt az a szakítás Ryannel?
- Hát végül is ő nyitotta fel a szemem, amikor még csak barátok voltunk. De nem miatta volt – ingattam a fejem.
- Ühüm – bólogatott mosolyogva – és jól meg vagytok egyébként?
- Igen – bólogattam mosolyogva – tudod, vele egészen más a helyzet. Például már több mint egy hónapja nem láttuk egymást, mert volt a New Moon promóciós úton, telefonon is csak pár percet beszéltünk 1-2 naponta de ez nem olyan volt, mint mikor Ryannel voltam. Nem tudom miért. Valahogy más volt. Jobb értelemben. Tudod, mindig én hívtam Ryan-t amikor távol volt tőlem és általában rosszkor hívtam, de ő ritkán hívott vissza. Most pedig, mindig Taylor hívott. És azt hiszem ez… ez jól esett nekem – mosolyogtam – nem tudom, de ő valahogy tényleg más – vontam meg a vállam – sok mindenben különbözünk, de sok közös tulajdonságunk is van és vele mindig jól érzem magam. Megnevettet, elnézi a sok hülyeségemet és mellette különlegesnek érzem magam – kuncogtam el magam- furcsa de… jó ez az érzés.
- Szívecském, ezt hívják szerelemnek – mosolyodott el.
Ezen kissé zavarba jőve, elkuncogtam magam.
- Csak rád kell nézni – mosolygott – de különben, rendes fiúnak látszik.
- Igen, nagyon jó srác – mosolyogtam én is.
- A szüleivel is kijössz?
- Oh, persze. Gyakorlatilag a szüleim megkönnyítik a dolgunkat, mert a két család iszonyatosan jóban van. Anyukám és az anyukája szinte legjobb barátnők és apuék is elég jóban vannak. Az anyukája pedig úgy kezel, mintha a lánya lennék, nagyon imádom őket.
- Oh, hát ez nagyon jó.
- Igen. – bólogattam – és az is tök jó, hogy 10 percre laknak tőlünk, úgy, hogy bármikor átmehetek hozzájuk és ez fordítva is így van.
- Mázlista – kuncogott
Erre én is elnevettem magam, mire hírtelen a telefonom megcsörrent, így gyorsan a táskámba nyúltam és láttam, hogy Tay keres, így gyorsan felvettem.
- Szia! – szóltam bele mosolyogva
- Szia. Na, mi a helyzet? Mit csinálsz? – kérdezte vidám hangon.
- Semmi különöset. Ashley-vel a Beauty-ban vagyunk. Beszélgetünk meg ilyenek.
- Terveztél valamit estére?
- Nem igazán.
- Mert arra gondoltam, hogy lenne-e kedved ma este velem vacsorázni?
- Persze, menjünk.
- Rendben, akkor mondjuk olyan 7 körül, ha érted megyek neked jó?
- Igen, a 7 az jó lesz – mosolyogtam.
- Oké, akkor majd találkozunk.
- Rendben. Szia.
- Szia – bontotta a vonalat.
Mosolyogva raktam vissza a telefont a táskába, arra gondolva, hogy remélhetőleg egy jó estének nézek elébe.
- Szabad tudni ki volt? – kérdezte mosolyogva Ash amikor felé fordultam.
- Taylor volt – mondtam somolyogva –elhívott este vacsorázni.
- Oh, ez kedves. Na, de mesélj – ugrándozott izgatottan
- Miről? – ráncoltam a homlokom
- Hát erről a fiúról. Komoly a dolog? Vagy csak úgy vagytok aztán majd lesz valami?
- Hát… ezt még nem igazán tudom megmondani. Nem tudom, hol járunk most. Még nem nagyon beszéltünk erről mióta együtt vagyunk – vontam meg a vállam.
- És te mit érzel?
- Iránta?
- Ühüm – bólogatott Ash.
- Hát… nem tudom – ingattam a fejem értetlenül.
- Szereted? Vagy ez még korai?
- Hát… nem tudom – kuncogtam el a végét ingató fejjel – vagyis… azt hiszem, hogy igen. Persze, mint ember úgy imádom.
- És ő?
- Hogy szeret-e? Öhm… talán. Vagyis érzem, hogy igen, de még egyikőnk sem mondta ki – vontam meg a vállam – pedig annyiszor volt már úgy, hogy annyira akartam neki mondani, hogy már majdnem megpukkantam, de szeretném megvárni amíg ő mondja ki. De azt hiszem, inkább ebbe ne menjünk bele –kuncogtam el a végét – és te? Megvan még Scott? – mosolyogtam rá
- Oh, persze. Jól megvagyunk – mosolygott – tudod elég fura, mert Scott vagy 2 méter magas és én meg a 160 centimmel olyan vagyok, mintha a kishúga lennék – nevette el a végét – viszont az a jó ebben, hogy nyugodtan vehetek fel hozzá magas sarkút.
- Hát igen – nevettem vele – nálunk ez nem nagy gond. Taylortól kábé egy fél fejjel vagyok kisebb – vontam meg a vállam – és Jared? Jóban vagytok?
- Nem nagyon – húzta el a száját – köszönő viszonyba vagyunk, de kábé ennyi.
- Olyan sok idő után nehéz lehetett szakítani – húztam el a szám
- Hmm… majdnem három év. Már a házasság is szóba jött, de tudod… valami hiányzott ebből a kapcsolatból. Persze jó volt és sajnáltam is egy kicsit, de inkább a jövőre koncentrálok a múltat pedig magam mögött hagyom.
- Én is ebben az elvben élek – mosolyogtam
Miután alul-felül megcsinálták a körmeinket, egy hírtelen döntést követve, beültünk egy kis kávézóba, ahol rendeltünk enni és inni valót is, mivel már mindkettőnket elöntött az éhség érzet. Majd amikor végeztünk, behuppantunk az autójába és a rádiót felhúzva, ami az egyik kedvenc Lady Gaga számunkat játszotta, énekelve és nevetgélve gurultunk hazafelé.
- Jól éreztem ma magam – mondtam nevetve, amikor megállt Ash a házunk előtt.
- Én is. Jó, hogy tartottunk egy ilyen „csajos” napot.
- Hát… már rám fért egy köröm igazítás – mosolyogtam – köszi, hogy elhívtál.
- Oh, nincs mit – legyintett.
- Majd beszélünk – szálltam ki az autóból.
- Okés – mosolygott – ja, és üdvözlöm a farkas fiút – kacsintott kuncogva.
- Hát… ez már rajta marad – nevettem fel – én pedig Scottot üdvözlöm – mosolyogtam rá.
- Oké, oké – nevetett ő is.
- Na, szia – intettem neki és zártam be az ajtót.
- Szia – intett vissza.
Még intettem egyet, ahogy elhajtott majd még mindig mosolyogva, bementem és egyből a szobámba vettem az irányt….
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése