- Szia – köszönt nekem
- Szia – néztem rá elmosolyodva és még mindig kábultan a meglepetéstől – hát te? Mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném! Hogy jutottál be? Hiszen még kiskorú vagy – incselkedett velem.
- Bulizok a barátaimmal, és tudod… a hírnév sokszor örömet okoz – nevettem el a végét – és te?
- Én is bulizni jöttem. Gondoltam kiengedem előre a feszült gőzöket belőlem, amíg meg nem érkeznek az idegesítő rokonaim karácsonyra – magyarázta nevetve – és a barátod? – nézett körbe
- Otthon van. Tudod, most nem vagyunk épp beszélő viszonyba, úgy, hogy gondoltam én is kiszórakozom magam – vontam meg a vállam.
- Egyébként, csini vagy ma– mosolygott
- Köszi – nevettem fel.
- Találkozhatnánk valamikor.
- Nem tudom – vontam meg a vállam – talán, majd.
- Rendben, akkor majd felhívlak – mosolygott – ugyanaz a számod?
- Igen – bólogattam.
- Oké. Örülök, hogy összefutottunk.
- Én is – mosolyogtam.
- Akkor majd még beszélünk.
- Rendben, szia – öleltem meg.
- Szia – indult a barátaihoz.
Figyeltem eltűnő alakját és azon merengtem közben, hogy őszintén örülök, hogy összefutottam vele. Azért még is csak majdnem egy évig tartott, jó őt újra látni. Hírtelen Lauren bukkant fel mellettem, meglepődött tekintettel.
- Ez Ryan volt? – nézett rám meghökkenve.
- Igen – bólogattam.
- És mit mondott?
- Semmit, csak beszélgettünk pár percet – vontam meg a vállam
- Ja. Akkor most velem jössz táncolni – húzott magával nevetve.
Így újra a táncparketten koptattuk a talpunkat. Chase ismét bevetette csábos mosolyát, ami ezúttal is levett a lábamról. Egyre jobban azt éreztem, hogy kezdem elveszíteni az önkontrolom és, hogy a pia is kezd a fejembe szállni. Ahogy magam mellé néztem, láttam, hogy már Lauren sem igazán önmaga. Már ő is egy másik sráccal táncolt, feltűnően közel.
- Nehéz jónak lenni – kiabáltam a fülébe.
- Nekem mondod – vonta meg a vállát nevetve.
Nekem se sok kellett, másodpercek múlva, már Chase csípőmozgását vizslathattam elég közelről. Bevallom, egyre jobban feltüzelt a még mindig vizes, meztelen felső teste, ahogy egyre közelebb tolta magát hozzám. Ekkor már éreztem a pia hatását is, mivel önkontrolom ellenére, már testünket és homlokunkat összeérintve, pár milliméternyi távolságra egymás ajkaitól táncoltunk. A kísértés nagy volt, de akárhányszor próbált közeledni a szájával, annyiszor fordítottam el a fejem, nem akartam átlépni a határt, de úgy éreztem, hogy már nem nagyon tudok ellenállni. Ez a sok hab… a víz… félmeztelen pasik… teljesen fel voltam tüzelve, de próbáltam nem kimutatni. Közöttünk egyre kisebb terület volt és egyre nagyobb a kísértés. Semmi sem járt a fejemben, egyszerűen most már csak hagytam a dolgokat, hogy maguktól történjenek. Aztán látva Chase az arcomon, hogy nem ellenkezek, hírtelen mozdulattal ajkait az enyéimre tapasztotta. Nem éreztem semmit, csak a feltüzelt és puha édes ízű ajkait.
Nem sokáig tartott, hiszen ettől tényleg nem akartam tovább lépni. Bár rövid, de bevallom, hogy elég jó csók volt. Nem vallott kudarcot, az biztos. Az este további részében eldöntöttem, hogy nem iszom többet, mert már ez is a fejembe szállt rendesen, ami volt bennem. Továbbra is Chase-el táncoltam meg persze Laurennel, de nem akartam több csókot. Azt hiszem kezdtem kijózanodni végre, de még nem voltam teljesen tiszta. Laurennel megvolt a közös asztali táncunk, amit mindenki ujjongva figyelt. Igazi parti arcok vagyunk? Talán. Az biztos, hogy szeretek bulizni, de néha a kevesebb a jobb.
Már hajnalodott, amikor kimentünk a klubból. Ezúttal a legjózanabb ember közülünk Tyler volt, így ő fogott egy taxit, majd gyorsan beültünk és indultunk a hotelbe. Én szinte holtra táncoltam magam. Azt hittem, hogy a taxiból már fel se bírok állni annyira fájt a lábam, na és persze rendesen lefáradtam, így már az autóban majdnem elaludtam Lauren barátnőmmel együtt. Fogalmam sincs, hogyan jutottunk fel a szobánkba, de mire észbe kaptam már ott álltunk az ajtó előtt és Lauren azzal a kártyával bajlódott, amit csak végig kellene húznia a kilincsen. Mivel úgy láttam, hogy én talán józanabb vagyok, így elvettem tőle, majd egy kis bénázás után végre ki tudtam nyitni az ajtót. Bementünk, és ahogy megláttuk az ágyat, mindketten belevágódtunk, magunkra húztuk a takarót és másodpercek múlva már horpasztva röpültünk az álmok világában…
Reggel… vagyis nem tudom hány óra volt, fejfájással küszködve másztam ki nagy nehezen az ágyból. Egyenesen a fürdőbe siettem, elvégezni a szükséges dolgomat. Majd ahogy a tükörbe néztem, elszörnyülködve vizslattam a sápadt arcomat és a karikás szemeimet. Pár percig ott álltam, mint valami szobor, majd visszamentem a szobába Lauren-t megnézni.
- Hé, csajszi. Élsz még? – ültem le az ágya szélére.
- Ühüm – nyöszörögte, mire nyugodtabb lettem – iszonyúan fáj a fejem – bújt ki a párnák alól.
- Nyugi, nekem is.
- A másnaposság szar dolog – csúszott ki a száján.
- Tudom – kuncogtam el magam kicsit jobb kedvűen.
Eszembe jutva az idő, felálltam lassan és a táskámig eltoporzékolva, előkerestem a telefonom, majd leesett állal állapítottam meg, hogy már majdnem 4 óra.
- Mi aztán kiütöttük magunkat. Főleg ahhoz képest, hogy azt mondtam alig fogok inni – motyogtam Laurennek.
- Mennyi az idő?
- Majdnem 4.
- Komolyan? – kapta fel a fejét.
- Ühüm – bólogattam kómásan.
- Ahj – dobta vissza magát a párnák közé Lauren – nem hiszem, hogy ma még hazamegyünk. Szerinted? – motyogta halkan.
- Hát, én azért ma szeretnék hazamenni.
- Szerintem a fiúk is ilyen állapotban lehetnek. Nem hiszem, hogy tudnának így vezetni – vonta meg a vállát.
- Tyler alig ivott. Szerintem ő haza tudna vezetni.
- Hmm… tényleg. Akkor jó.
- Vajon fent vannak-e már?
- Nem tudom… nézd meg – vonta meg a vállát Lauren.
- Jól van – álltam fel sóhajtozva.
Lassan feltápászkodtam és a fiúk szobájuk ajtaja előtt megállva, kopogtattam párat majd kinyitottam kisebb tempóban.
- Hé, srácok! Fent vagytok már? – kukkantottam be az ajtón.
- Én igen, de még Chase most ébredezik – nézett rám Tyler.
- Haza tudunk ma menni?
- Én egész jól vagyok, úgy, hogy szerintem igen. Chase biztos kába lesz ma- intett feléje.
- És akkor, mikor induljunk?
- Hát nem tudom… Lauren hogy van?
- Elég kába ő is… de még én is.
- Azt látom – mosolyodott el – hát figyelj… először szedjétek magatokat össze, eszünk valamit és majd valamikor elindulunk. Maximum majd csak este érünk haza.
- Rendben – mentem ki az ajtón.
Na, ez egy jó hír. Legalább ma otthon aludhatok. Bár azt nem tudom, mennyi időbe telik majd összekapni magunkat, de nem egy óra az biztos. Visszamentem a szobánkba és elmondtam Laurennek, amit Tyler mondott, majd úgy döntöttem, hogy leszólok a recepcióra, hogy hozzanak fel aszpirint. Nem sokára meg is érkezett a gyógyszer, letettem a kis asztalra, bevettem egyet belőle a másikat pedig Laurennek meghagytam. Biztos szüksége lesz rá. Miután picit enyhült a fájdalom, kivettem néhány holmit a táskámból, bementem a fürdőbe és beálltam a tus alá. Ez most mindennél jobban esett. Az arcomra, a hátamra és a hajamra verettettem a meleg, forró vizet. Miután sikerült kimosnom a hajamból a hab és a büdös pia szagot, a meleg vizet átállítottam hidegre, hogy egy kicsit észhez térítsem magam.
Amikor kész lettem, magam köré tekertem egy kendőt, megtörölgettem magam, majd a kikészített sima fehér felsőmet és a farmert felvettem. A hajammal nem akartam foglalkozni, - jelenleg örültem, hogy élek - csak jól megtöröltem a kendővel és megfésültem. Gondoltam, majd út közbe megszárad, úgy sincs hideg. Amikor kész lettem, visszamentem a szobába és elmosolyodva figyeltem Lauren bágyadt képét, ahogy az ágy szélén üldögél.- Na, menj. Frissítsd fel magad – mondtam neki.
- Jó ötlet – indult el a fürdőbe, kezében a ruháival.
Amíg Lauren is elkészült, addig visszapakoltam a táskámba és segítségül Lauren ruháit is, úgy ahogy tudtam neki is visszapakoltam mindent. Majd az ágyat is nagyjából rendbe tettem, hogy ne mondják azt, milyen trehány lányok vagyunk. Amikor Lauren is végzett, megköszönte, hogy segítettem, majd a cuccainkat és a napszemüvegünket felvéve, hogy ne látszódjanak a karikák, magunk mögött hagytuk a szobát és egyenesen a fiúkhoz kopogtattunk be.
- Sziasztok. Na, hogy álltok? – kérdeztem, ahogy mentünk bentebb.
- Chase még a fürdőben van, de mindjárt kész lesz. Addig vigyük le a cuccainkat – fogta meg Chase és az ő táskáját.
- Oké – bólogattunk Laurennel.
A liftbe beszálltunk és elindultunk a földszintre.
- Jobban vagytok már? – mosolygott ránk
- Valamennyivel igen – válaszoltam rá.
- Helyes.
Ahogy leértünk az autó felé mentünk, majd gyorsan beraktuk a holmikat a csomagtartóba.
- Menjetek vissza a hotel éttermébe és addig rendeljetek valamit. Visszamegyek Chase-ért és utána mi is megyünk – magyarázta Tyler.
- Oké – indultunk az étteremhez.
Bár én nem voltam éhes, de talán még is jobb lenne, ha ennénk valamit. Az étteremben leültünk egy asztalhoz és rendeltünk egy könnyű ételt, amit meg tudunk enni. Pár perc múlva megjelent a két fiú is, és ők is ugyanazt rendelték. Chase is ki volt rendesen, ahogy láttam rajta. Elég lehetett összekaparnia magát. A tegnap esti kis kacérkodást nem akarom említeni, csak elfelejteni az egészet. Reméltem, hogy Chase nem nagyon emlékszik rá.
Miután lassan megeszegettük a rendelt ételt, kifizettük a szállást meg mindent, majd a kocsiba beülve, Tyler már indított is. Mind a hármunk el volt alélva az autóban. Nem beszéltünk, inkább csak a csöndre vágytunk. Én befordultam az ablakhoz és próbáltam tovább pihenni…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése