Sokszor nézett bele Chase a tükörbe, amivel néhányszor összekapcsolódott a tekintetünk és somolygó mosolyt küldött felém, amit Lauren végig nézett.- Úgy látom, tetszel neki – suttogta a fülembe Lauren.
- Úgy tűnik – vontam meg a vállam lazán, színlelve, hogy alig érdekel.
Nem igazán akartam, hogy Lauren Taylorral jöjjön. Chase már az első pillanattól kezdve flörtöl velem, és azt hiszem ez… tetszik. Persze maga a pasi is tetszik, de anyukámra gondolva, inkább eloszlattam a rossz gondolataimat és úgy döntöttem, hogy megírom Taylornak az SMS-t, lesz, ami lesz. Elővettem a táskámból a telefont, majd kis gondolkodás után, hogy hogyan fogalmazzam meg, végül elkezdtem pötyögtetni…
„Szia… pár napig Miami-ban leszek Laurenékkel… csak, hogy tudd” - küldtem el.
Nem akartam regényt írni, mert még részben haragszok rá, de pár másodpercen belül már rezgett is a telefonom.
„Miért és még ki lesz ott?” – olvastam el a másodpercben kapott üzenetet Taylortól.
Hezitáltam, hogy mondjam el –e neki a két fiút, de aztán újra elkezdtem pötyögtetni.
„Szórakozni megyünk és Lauren 2 haverja is itt van….” – küldtem el.
„Úgy érted… fiúk? Bosszút akarsz állni?” – jött vissza az üzenet.
„Nem bosszúból és igen, fiúk” – válaszoltam rá, immár egyre zabosabban, hogy miért kell ennyit kérdezősködnie.
„Ha elmész, nem leszek ott a fellépéseden… és akkor légyszives ne is szólj hozzám” - olvastam el az érkezett üzenetet felhúzott szemöldökkel.
Hát… ezt nem kellett volna írnia, mert még jobban felhúzott. Fenyegetni akar? Ki ez? Úgy döntöttem, hogy egy utolsó üzenetet írok neki, a többi pedig nem fog érdekelni. Már csak azért is jól fogom magam érezni.
„Fenyegetni akarsz…? Hát, képzeld, nem érdekel. Ha jössz, jössz, ha nem akkor nem. Nem tudsz meghatni. Amúgy is már oda tartunk… szóval. És akkor most te vagy megsértődve? Hát legyél. Tudod, mit? Nem érdekel. Most még jobban arra késztettél, hogy eljöjjek, így most már csak azért is jól fogom magam érezni. Sem te sem mások nem gátolhatnak. Azt hiszed, irányíthatsz és parancsolgathatsz? Hát vésd jól az eszedbe: Nekem csak a szüleim parancsolgathatnak! Jézusom… ismerhetnél már. Oh, és ne szóljak hozzád? Aszta. Azt hittem érettebb, vagy de úgy tűnik tévedtem. Amúgy se szólnék hozzád szóval tök mindegy. Na helló…” – küldtem el flegma arckifejezéssel az üzenetet.
Most rendesen felidegesített ezzel. Még elkezd fenyegetni. Mi az már nélküle sehová sem mehetek? Hát, bocs, de nem én tartozok bocsánatkéréssel. Elmondtam neki és kész. Nem mondhatja, hogy elhallgattam előle, mint egyesek. De komolyan… tényleg ismerhetne már. Jól tudja, hogy ha parancsolgat, vagy nem kéri meg szépen, akkor pont az ellenkezőjét csinálom. Bocs, de én ilyen vagyok. Én senki kedvéért nem fogok megváltozni. Ha felidegesít és mérges vagyok rá, akkor tudja, hogy gonosz vagyok, mert olyankor felforrósodik az agyam és nem tudok gondolkodni. Az is igaz, hogy mondok ki olyat, amit nem gondolok komolyan és jelenleg most is ez történt. Nem gondoltam komolyan, amikor azt írtam neki, hogy nem érdekel, hogy nem jön el a fellépésemre. Szeretném, ha ott lenne, de így, hogy ezt csinálja már nem igazán. Inkább akkor maradjon otthon, vagy hívja fel a spanyol csaját. – dühöngtem magamban. Nagy levegőket fújtam, ki, amivel talán nyugodtabb leszek, és azt hiszem ezt észre is vette a mellettem mosolyogva üldögélő Lauren.
- Hé, ki volt az? – kérdezte kedvesen.
- Szerinted? – húztam el a szám.
- Veszekedtetek? – biccentette oldalra a fejét.
- Egy idióta. Elkezdett fenyegetni azzal, hogy ha jövök, akkor nem jön el a fellépésemre és akkor ne szóljak hozzá – forgattam a szemem és hajtottam le a fejem.
- Majd megenyhül – simogatta meg a vállam – a lényeg, hogy most csak is azért megyünk, hogy jól érezzük magunkat. Ne foglalkozzunk most ilyenekkel.
- Rendben – mosolyodtam el.
Az út elkövetkezendő idejében, sokat beszélgettünk a srácokkal. Tényleg jó fejek voltak és hála nem úgy kezeltek, mint valami nagy sztárt, hanem hétköznapiasan, amiért nagyon hálás voltam. Chase végig flörtölt velem én pedig hagyva magam folyamatosan mosolyogtam rá. Rengeteg vicces sztorit elmeséltek, amin persze Laurennel hasunkat fogva nevettünk az autóban. Amikor megérkeztünk a szállodához, kikértük a szobáink kulcsát, majd ahogy felhozták a holmijainkat, Laurennel gyorsan átöltöztünk bikinibe, és lementünk a medencéhez, amiben már mindkét fiú vidáman ugrándozott. Mi is leraktuk a törölközőt a kiválasztott napozó ágyra, majd mosolyogva, egy ugrás kíséretében vetettük a hullámok közé magunkat. A fiúkkal nagyon jól elvoltunk. Dobáltak minket a vízbe, csúszdáztunk, iszogattunk, Laurennel napoztunk meg beszélgettünk, oh és eldöntöttünk, hogy este elmegyünk a Klutch klubba, mert lesz egy jó kis hab parti. Majd amikor elkezdett besötétedni és hűvösödni, felmentünk Laurennel a szobánkba, s közben megbeszéltük a fiúkkal, hogy majd a hotel előtt 10 óra környékén találkozunk és elindulunk a partira. Ahogy felértünk, elkezdtünk készülődni. De mivel ez egy hab parti, így nem sokáig válogattam a ruhák között. Kiválasztottam a legjobb fürdőruhám, felvettem a fürdőben és visszamentem a szobába a vízálló smink cuccaimért.
- Aszta – nézett rám tágra nyílt szemekkel – te vagy már dögös. Ha pasi lennék már rég rád vetettem volna magam.
- Ne viccelj már – kezdtem kotorászni kuncogva a sminkjeim között – de amúgy nem gáz, hogy ilyet vettem fel? Nem akartam bikinit már – vontam meg a vállam,
- Hát megnyugtatlak, hogy ez sokkal jobb, mint a sima bikini.
- Akkor jó – mosolyodtam el –egyébként te még veszel fel rá valamit?
- Igen. Valami alsót még aztán annyi. Úgy is leveszem majd. Mármint a nadrágot – nevetette el magát a kétértelmű mondatán.
- Oké, akkor én is felveszek még rá valamit – mentem vissza a fürdőbe.
Nem sokat bajlódtam a sminkeléssel, mert nem teljesen vízállóak. Csak egy ideig bírják, aztán meg, ha túl kifesteném az arcom és elmosódik, úgy néznék ki, mint valami mosómedve. Így pár percig bíbelődtem vele, majd Lauren vette át a helyet. Addig előkerestem egy kisebb táskát, amibe a pénztárcám és az egyéb igazolványok beleférnek, majd a cipőkön elgondolkodtam, hogy mit húzzak fel.
- Lauren, te mit húzol a lábadra?- kiabáltam be neki tanácstalanul
- Oh, elég egy strand papucs. Úgyis mezítláb fogunk járkálni.
- Rendben. Csak tudod, még nem voltam ilyen hab partin és nem tudom – vontam meg a vállam.
- Oké – mosolygott.
Előkerestem a táskámból egy szebb papucsot, amit szerencsére, hogy beraktam, felhúztam és készen állva, leültem az ágyra, míg Lauren is elkészül. Őszintén, már vártam, hogy végre a táncparketten táncolhassunk Laurennel, a jól bevált kis bulizós táncunkkal. Nem fogok tervezgetni, sem gondolkodni ma. Csak egyszerűen hagyni fogom, hogy maguktól menjenek a dolgok. De az biztos, hogy nem fogok sokat inni. Arra most igazán nincs szükségem, hogy kiüssem magam.
Amikor már Lauren is kész lett, az órára pillantva érzékeltük, hogy pár perc múlva 10 óra, így felkaptuk az apró táskánkat a vállunkra, és leindultunk a megbeszélt helyre. A liftben megbeszéltük, hogy majd vigyázunk egymásra és még véletlenül se tévesszük egymást szem elől. Majd ahogy leértünk és közeledtünk a helyhez, megláttuk a fiúkat is, akik már egyik lábukról a másikra álldogáltak látszólag türelmetlenül.
- Aszta, lányok. Dögösek vagytok – nézett végig rajtunk Chase és Tyler is, ahogy melléjük szegődtünk.
- Kösz – mondtuk egyszerre Laurennel.
- Mehetünk? – tette fel a kérdést Tyler.
- Igen – bólogatott Lauren.
Chase gyorsan leintett egy taxi-t, beültünk és már indultunk is. Elég fura volt, ott ülni fürdőruhában meg egy szál miniszoknyában. De hát ez Miami. Itt mindenki szinte félmeztelenül járkál. Az úton persze már előre fel voltunk pörögve. Végig nevettünk, és figyeltük az utcán sétáló partihoz öltözött fiatalokat. Ahogy odaértünk, kiszálltunk majd a testőrökkel való pár percnyi beszélgetés után, meggyőztük, hogy engedjenek be engem, mivel én még kiskorú vagyok. Ilyenkor örültem annak, hogy híresség vagyok. Bedobok 1-2 koncert jegyet, vagy ha nagyon szükséges, akkor pénzt, aztán már mehetek is. Nos, ahogy bementünk már nagy tömeg volt, de hála Tyler jó szemének észrevett egy üres VIP szektor helyet, ahová be is fészkeltük magunkat. Mindegyikőnk rendelt 1-1 italt, majd ahogy megittuk, Laurent magammal rántva, húztam a táncparkettre, ami ezúttal egy bokáig érő vízmennyiségű, medenceféleség volt. Egy picit csúszott, de minket ez nem gátolt a táncolásban. Aztán pár perc múlva, már a két fiú is ott nyomult közöttünk, amit nem igazán bántam. Chase félmeztelenül táncolt körülöttem, teste kidolgozott volt és az, ahogy folytak lefelé róla a vízcseppek, amiket a nagy táncolásában magára csápolt, még ellenállhatatlanabb lett. Hírtelen a Dj üvöltött valamit a mikrofonba, amit sajnálatos módon nem hallottam, csak akkor értettem meg mit mondott, amikor megláttam a habszóró gépet, ahogy beindult és ránk lőttek mindent. Erre persze már mi sem úsztuk meg Laurennel, hogy a hajunk vizes legyen, de őszintén ez érdekelt a legkevésbé. Nem tudom miért, de mindenki sokkal kívánatosabb vizesen. Miért van ez? Szerintem nem sokan tudják rá a választ, de nem is muszáj ezt tudni. Közben, ahogy ezen elmerengtem, Chase egyre közelebb táncolta magát hozzám, de próbáltam az eszemnél maradni, és megtartani a két lépés távolságot. Laurennel jól eltáncolgattunk. De Chase még mindig nem adta fel, így próbált a közelembe jutni, majd amikor már tömve volt a parkett, valahogy még is közel jutott hozzám.
- Nem iszunk valamit? Kicsit kifáradtam! – mondta a fülembe.
Kicsit hezitáltam, hogy mi legyen, de végül megadva magam, igen-t mondtam. De, hogy mégsem egyedül legyek Chase-el, magammal vittem Lauren-t is, aki szintén már picit ki volt merülve, velem együtt. Leültünk a helyünkre, majd Chase három itallal tért vissza, amit egyből a kezünkbe nyomott.
- Mi ez? – kérdeztem a fülébe szólva.
- Nem erős. Nyugodtan megihatod. – magyarázta.
Bár egy kis sötétséget láttam a szemében, ami arra is utalhat, hogy nem az igazat mondta, vagy csak képzelődtem, de végül úgy döntöttem, hogy megiszom. De, ahogy lement a torkomon, már is éreztem, hogy ez bizony nem gyenge alkohol volt.
- Chase mi volt ez? Ez neked gyenge? – ráncoltam a homlokom rá.
- Nyugi, csak most ilyen. De egyébként nem üt ki.
- Aha – húztam fel a szemöldököm.
Hát jó, végül is már nem tehetek semmit, mert megittam. Csak reméltem, hogy igazat mondd és tényleg nem fog kiütni. Egy kicsit leültünk pihenni, majd Lauren újra a parkettre akart velem menni, amikor hírtelen megláttam egy ismerős alakot….
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése