2011. február 11., péntek

Szandra Burke's life 63 rész

Szijasztok!! Először is nagyon sok boldog szülinapot a mi Taylorunknak. Tök fura, hogy már 19:/:/ És ő az az első olyan sztár akit már több mint 1,5 éve imádok!! Nah de a lényeg, hogy meghoztam nektek a frisst:D Remélem tetszeni fog! Jó olvasást puszi


Másnap Lauren hangjára keltem fel.

- Szandra, gyere, kelj lassan, mert megyünk reggelizni, aztán pedig indultok a próbára – rázogatott óvatosan.
- Rendben – nyögdécseltem kómásan.


Lassan feltápászkodtam, s pár percig az ágy szélén üldögélve bambultam magam elé, míg kicsit magamhoz térek. Persze, ahogy hallottam fél álmomban, Lauren jól szórakozott rajtam a kis kuncogásaiból ítélve, mert, ahogy ismerem magam, ilyenkor olyan képet vágok, mint aki azt se tudja, hol van. Miután félig-meddig magamhoz tértem, elvánszorogtam a táskámig, ahonnan kivettem a reggeli teendőkhöz szükséges dolgaimat, majd a fürdőbe lépve, elvégeztem azokat.

- Milyen idő van kint? – kérdeztem Laurenhez fordulva, amint kiléptem a fürdőből, immár jobb állapotban.
- Hát… annyira nincs hideg, de L.A-hez viszonyítva hideg van – vonta meg a vállát.
- Jól van – mentem ismét a táskámhoz.


Gondolkodás nélkül előkaptam egy farmert és egy egyszerű szürke felsőt és átöltöztem, majd Lauren-t követve indultunk az ebédlő felé, ahol már az asztal ismét tele volt mindenféle finom reggelivel.

- Jó reggelt álomszuszék – mosolygott rám anyukám.
- Jó reggelt – mondtam két nyújtózkodás közepette.


Mindenkinek köszöntem, majd az asztalhoz ülve, el is kezdtük a reggelit. Bár én még nem is voltam éhes, de azért tömtem magamba egy kis ennivalót. A reggeli közben nem mindenki volt olyan élénk, mint tegnap este, de nem is meglepetés, hiszen a sok álmos fejből kivehető volt, hogy nem rég keltek velem együtt. A reggeli után visszamentem a szobába, felhúztam egy tornacipőt, felvettem a bőrdzsekimet, és, hogy védjem a torkomat, a nyakam köré tekertem egy sálat, majd Michaellel és a bandával, elköszöntünk a többiektől és indultunk a próbára. Nem izgultam most különösebben. Teljesen nyugodt voltam. Az eszemben inkább a mai este és Taylor járt. Taylor! – mosolyodtam el – Az én édes Taylorom. Vajon mit csinál most? Oh, hát persze. Biztosan már Debi nyúzza, hogy menjen vele vásárolni a mai estére. Ahogy elképzeltem milyen képet vág, amikor az imádott anyukája hurcolássza magával ide-oda, a bevásárló központban magamban elkuncogtam magam, mire a többiek is rám mosolyogtak, félig értetlen fejjel. Vagy az is lehet, hogy talán még alszik. Áh, kétlem. Ő nem olyan hétalvó, mint én. Maximum, ha sokáig volt fent. Na, és itt van a mai este. Kész rejtély számomra. Bár nem számítok olyan nagy bulira, hiszen általában az ilyen puccos esték nekem mind unalmasan telnek. Lauren eddig mindig fogott magának egy helyes vagy épp csak neki helyes pasast, akivel el tudott beszélgetni, de én általában sosem élvezem az ilyeneket. Még ha jó zene lenne, akkor azt mondanám, hogy elmegy, de áh… inkább, no comment. Nem várok sok jót. Mondjuk most a család is itt lesz, persze Stellán kívül, hiszen ő még kicsi az ilyenekhez, de esetleg még Nick az utolsó reményem, hacsak ő is le nem lép valami lánnyal. Majd elválik. Mire feleszméltem, már meg is érkeztünk a stúdió helyszínére, majd a már megszokott fotós hadsereggel siettünk be az épületbe, ahol kedvesen fogadtak az ott lévő emberek. Amíg Luke és a többiek beszerelik a szükséges hangszereket, addig én és Michael egy kedves és szimpatikus férfival kezdtünk el társalogni egy kapucsínó kíséretében. Jobban mondva, csak Michael és ő társalogtak, inkább én csak némán hallgattam őket. Miután intett nekem Luke, hogy készen vannak, udvariasan szóltam közbe Michaelnek, majd a bólintására oda siettem a többiekhez, fel a színpadra és egy kis hangolás után, bele is kezdtünk a próbába.

Minden jól ment, össz-vissz kétszer kellett elpróbálni a dalt, amivel készülünk, majd ahogy visszaértem Michael-höz, immár a műsor szerkesztőivel ácsorogtak ott rám várva. Elmagyarázták a műsor menetét, és, hogy mikor kell bemennem, illetve, hogy a műsor kezdése előtt hányra kell ott lennünk, majd egy gyors búcsúzást követően, visszaszálltunk az autóba, és indultunk a szállodába.

Amikor visszaértünk egyből felmentünk, ahol meglepetésemre mindenki a tv előtt gubbasztott a luxus nappaliban. A reggeli kómás kelésem ellenére, immár egy picit fel voltam pörögve és semmi kedvem nem volt itt üldögélni egész délután, ezért eldöntöttem, hogy felrázom a többieket is.

- Mi ez a lazulás itt kérem?! – mondtam kuncogva, ahogy bentebb mentem – New Yorkban vagyunk, nem Chichago-ban. Na, gyerünk. Menjünk kirándulni valahová – tettem csípőre a kezem. Erre mindenki összenézett, majd értetlenkedve nyitotta szóra apukám a száját.
- Reggel még alig láttál, már meg kirándulni akarsz? – hökkent meg.
- Az reggel volt – vontam meg a vállam.
- Mi megyünk veled – szólalt meg a hátam mögött a drága bandám.
- Helyes – mosolyogtam rájuk – még valaki?!
- Hülye vagy?! Jó, hogy megyek – állt mellém Lauren fülig érő szájjal.
- Én is megyek – állt fel Nick.
- Én is mehetek? – szólalt meg Stella, a szüleinket fürkészve.
- Hát… akkor Tomot vigyétek magatokkal – néztünk rá.
- Azért vagyok – állt fel mosolyogva.
- Akkor esetleg még valaki?! – tettem fel a kérdést-önmagamat ismételve.


Erre már senki nem válaszolt, így megvontam a vállam majd egy „Akkor majd jövünkkel” el is köszöntünk a bent maradtakkal. Igazából nem is bántam, hogy a felnőttek nem jönnek, hiszen akkor az lett volna, hogy „vigyázz erre meg vigyázz arra” stb… Tomot, a testőrömet pedig nagyon bírjuk. Jó fej és jól elvagyunk vele. Mivel tényleg nem volt annyira hideg, mint, ahogy Michael mondta, így közösen eldöntve, arra jutottunk, hogy inkább sétálunk. A szállodától elindulva, jártuk végig az utcákat, ami most is tele volt mindenhol és szokás szerint, rengetegen bámultak meg minket illetve sok nagyon aranyos rajongó félénken jött oda hozzánk, fotót vagy épp csak egy aláírást kérni. Persze én teljesítettem a kívánságukat, hiszen ez a legkevesebb. Sokkal többel tartozok nekik, mint hinnék. Közben sokat nevettünk és hülyéskedtünk, kötekedtünk egymással illetve hecceltük egyik-másik embert. Viszont egyszer valahogy az esti bálra terelődött a téma és Lauren valami olyat mondott, ami belefagyott az eszmémbe.

- Szerintem nem fogsz te ma unatkozni – nézett rám huncutul mosolyogva.
- Ezt hogy érted? – szökött fel az égbe a szemöldököm.
- Áh, sehogy, sehogy – legyintett ezzel elintézve a dolgot.


Nekem persze nem ment ki a fejemből ez. Biztos, hogy utalhatott valamire. Azért ennyire már ismerem. Nagyon furdalta a kíváncsiságomat. De tudtam, hogy úgy sem tudok semmit sem kiszedni belőle, ezért nem is próbálkoztam tovább. A séta további részében ismét nagyok voltak a röhögő görcsök, főleg nálam, bár néha-néha még mindig elkalandoztak a gondolataim Lauren mondata után. Nagyon jól telt el a délután, majd időben visszamentünk a szállodába és a műsorra kezdtünk el összepakolni, amikor ismét az eszembe vágott az a mondat.

- Hé, Lauren – néztem rá mosolyogva – mire céloztál, amikor azt mondtad, hogy nem fogok unatkozni?
- Áh, tényleg semmire. Csak van egy jó megérzésem. Nem tudom – vonta meg a vállát mosolyogva.
- Rendben – vontam meg a vállam, így tényleg elintézve a dolgot.


Pedig már csillant fel bennem valami remény, de úgy tűnik, hogy még sem lesz semmi. Eloszlatva végleg ezeket a gondolatokat, a kikészített ruha szettet, ami egy fekete szűk farmer, egy mintás fehér felső, 2 db kiegészítő övvel, egy kényelmes fellépő csizma és különlegességként egy rózsaszín divatos sapkát vettem fel. Gyorsan átöltöztem és gondolva arra, hogy a műsor előtt úgy is megcsinálják a hajam és ki is sminkelnek, csak igazítottam rajtuk egy picit aztán indulásra készen álltam. Néhány perc múlva, már mindenki kész volt, majd lassan elindultunk és az autóba bevágódva, már mentünk is.

Az út közben már végre kezdtem izgatott lenni. Kíváncsi voltam már, hogy milyen lesz élő műsorban lenni, ugyanis még nem sikerült eddig ezt megtenni. Meg persze biztos a hangulat is jó lesz. Ahogy odaértünk, már rajongók és fotósok ezrei várták, hogy kiszálljak az autóból. Erre sem kellett sokat várniuk, hiszen nekem is picit már sietnem kellett, de, hogy ne okozzak csalódást a rajongóknak, ismét meg álltam néhány fotó és aláírás erejéig, majd Tommal a hátam mögött bementünk, ahol már mindenki ide-oda sétálgatott. Látszólag minden rendben volt, így nem strapáltam magam. Michael vezetésével, már is bementem a sminkeshez, s egyből egyszerre 4 kéz kezdett el rajtam dolgozni. A fodrász illetve a sminkes is. Közben a kezembe vettem a műsor menetét, amit külön nekem is kinyomtattak, és elkezdtem olvasgatni, nehogy valamit még elrontsak. Miközben olvasgattam, hírtelen a zsebemben kezdett el a telefonom rezegni, majd egy mosollyal az arcomon gyorsan a fülemhez kaptam.

- Szia – szóltam bele lágyan, Taylor hangjára várva.
- Szia, szépségem! - mosolygott bele – na, mi a helyzet?
- Épp a sminkes és a fodrász kezei közt ülök – kuncogtam.
- Oh – nevetett fel ő is.
- És veled? Mit csináltál ma?
- Semmi különös. Anyunak segítettem díszíteni, meg még ezt-azt. Gondolom neked izgalmasabban telt a nap.
- Hát… voltunk próbán, aztán meg kimentünk sétálni, most meg itt vagyok – vontam meg a vállam – de jó nap volt. Már csak a bálon legyek túl, meg a műsoron. De főleg a bálon.
- Mi bajod van a bálokkal? – kuncogott.
- Semmi bajom nincs velük, de miért pont szilveszterkor kell ilyen puccos izére mennem. Meg a legtöbb ilyen unalmas. Nem nekem való.
- Hátha megváltozik a véleményed ma – nevetett még mindig.
- Neked legyen igazad.
- Szandra! – szóltak hírtelen az ajtóból.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Szerintem most fognak „bekábelezni” – macskakörmöztem a kezemmel.
- Persze, menj csak – mosolygott – Jó szórakozást neked.
- Remélem, meglesz, legalább a műsorban – kuncogtam – neked is. Te biztos jól fogod magad érezni.
- Reméljük. Na, szia.
- Szia – bontottam a vonalat.


Mielőtt felálltam volna, gyorsan megnéztem magam a tükörbe, hogy mit kreáltak, és elégedetten mentem ki a színfalak mögé. Ahogy kiléptem, jól sejtettem, hogy a „bekábelezés jön”, ugyanis két kedvesnek tűnő fickó jött oda hozzám és kezdte rám rakosgatni a már meg szokott dolgokat. Miután végeztek már épp, hogy ment a műsor. Pont Jordin Sparks volt a színpadon, amit én mosolyogva néztem végig, hiszen nagyon szeretem, ahogy énekel és kedves csajszinak tartom, bár valahogy még sem sikerült a színfalak mögött találkoznom vele. Majd még gyorsan meginterjúvolták Jordin-t és végre egy rövid felkonferálás után, mi állhattunk az előbb említett színpadra. Bevallom már izgultam is, nehogy elrontsak valamit az élő showban. Elessek, vagy elfelejtsem a szöveget… jajj még az kéne. Felálltunk a színpadra és Luke már is belekezdett a dalba, amit második slágeremként tudhatok maga mögött.

Szerencsére nem rontottam semmit, és a hangulat is egyre jobb lett a dal alatt. Mindünk feloldódott kellő képpen, és miután megkaptuk a tapsvihart a stúdióból, a bandám társaságában léptünk oda a műsorvezetőhöz, aki szintén kitörő örömmel és kedvességgel fogadott minket. A gyors interjú után, már következett is az utánunk jövő fellépő, aki szintén egy új híresség, Bruno Mars személyében. Személy szerint én imádom ezt a fickót. Annyira jó hangja van és tehetséges. Mosolyogva figyeltem, ahogy előadja a „The first time” című dalát, amit persze szintén nagyon szeretek. Nem találkoztam még vele, de úgy tűnik, hogy most végre sikerül. Mosolyogva néztem végig az előadását, majd ő is oda lépett hozzánk és őt is meginterjúvolta a műsorvezető. Innentől már csak nagyrészt az ez évben történtekről beszélgettünk. Én is elmeséltem, az élményeimet, és, hogy mennyi jó is történt velem. Persze szóba került a magán élet is, de könnyen ki furakodtam magam belőle. Tapasztalat. Szóba került az év elején történt Haiti földrengés, aminek a segítésén természetesen én is részt vettem. A politikát is felhozták, aminek nem igazán örültem, hiszen nem szeretem, ha valaki politizál. Igazából úgy vagyok ezzel, hogy oké Obama lett az elnök, mindenki őt akarta és itt vége a tudománynak. Reklámként beszéltem még a hamarosan kijövő albumomról és a turnéról is, na meg persze elmondtam, hogy várhatnak egy klipet, amit majd csak ezek után kezdünk forgatni. Jól elbeszéltük az időt és a műsor is színes volt, ráadásul a hangulat is nagyon adta magát. Éjfélhez közeledve a műsor menete szerint ki kell mennünk a tűzijátékra, na és persze a himnuszra, így gyorsan magamra kaptam a kabátomat és immár a családommal, illetve a műsorban szerepelt vendégekkel álltunk kint. Már nagyon izgatott voltam. Alig vártam, hogy átlépjünk a következő évbe. Lauren szintén mellettem állva, ugrándozott izgatottan. Aztán pár perc múlva elkezdett mindenki visszaszámolni, s e-közben a stáb tagok illetve a műsorvezető osztott ki 1-1 pohár pezsgőt, amiből én is és a családom is kapott. Majd a himnusz elkezdődésével mindenki csöndben adta át a tiszteletet az újévnek.

A himnusz utolsó másodperceiben már lehetett hallani a pezsgők robbanását és a sikítozásokat, majd ahogy véget ért, mindenhol konfetti gépek kezdtek el lövöldözni, mi pedig átadva magunkat a mulatságnak és az örömnek, szintén elkezdtünk sikítozni és ugrándozni. Az első, akihez odafordultam az természetesen a mellettem álló mostani legjobb barátnőm, Lauren és fülig érő mosollyal ölelgettük egymást Boldog Új évet kívánva. Majd sorban a családtagjaimon, a bandán, Michael-ön és egyszerűen mindenkin végig mentem ugyanígy ujjongva. Aztán az ismeretlen, de kedves emberkékhez is odamentem. Már csak Taylor hiányzott és az az eszméletlen új évi csókja. Sajnáltam, hogy nincs itt, vagy is, hogy én nem vagyok ott... na, jó a lényeg akkor is az lenne, hogy vele lennék. Úgy megölelgettem volna. Az első szilveszterünk lenne együtt. Na, de bízok abban, hogy nem az utolsó. Ezen elmélkedésemből a tűzijáték első robbanása zökkentett ki. Mindig is szerettem a tűzijátékot, szerintem olyan szép. Most is így volt. Bár New York-tól mit is vártam. A sokáig tartó tűzijáték után, visszamentünk a stúdióba, ahol gyorsan bekaptunk valamit, mivel nekem már személy szerint majd kilyukadt a gyomrom, majd megköszönve a stáb tagok munkáját, elköszöntünk rövid időre tőlük és elindultunk a szállodába, a bálra készülődni.

Amikor oda értünk egyből felmentünk a lakosztályba, ahol már várt az anyukám által bérelt fodrász és sminkes. Bár nem értettem miért bérelt, amikor van saját. De mivel én úgy döntöttem, hogy lefürdök, így először anyukámat és Lauren-t vették kezelésbe. Pár perc alatt lezuhanyoztam, ügyelve arra, hogy a hajam ne legyen vizes. Majd gyorsan megtörölköztem és a kikészített fehéres-rózsaszín ruhába belebújtam és látva, hogy kész lett anyukám, elfoglaltam a helyét a székben és már hozzá is kezdtek a hajamhoz illetve a sminkemhez. A sminkkel nem sokat kellett bíbelődni, hiszen az nagyon tetszett, amit a stúdióban kreáltak, így csak javítottak rajta. Viszont a hajammal kicsit többet kellett foglalkozni, hiszen egy bálra azért illik illő frizurával menni. Alul feltűzte, oldalt pedig lazán kieresztett néhány hullámos tincsemet, majd még rakott bele néhány kiegészítő csatot és kész is volt. Rakott rá még egy kis lakkot, hogy tartsa, majd felhúztam a ruhához vásárolt cipőt és az álarcot, befújtam magam a kedvenc parfümömmel, felkaptam a retikülöm és a kabátomat, majd látva, hogy már csak rám várnak, végre elégedett arcok kíséretében indultunk el. Meg kell hagyni, mindenki nagyon elegáns és szép volt. Bár az álarccal még mindig nem voltam kibékülve. Arra jó, hogy valakit úgy ismerjenek meg, hogy közbe nem látják az arcát. Csak remélni tudtam, hogy a bálon senkit nem fogok össze keverni. Lassan lesétáltunk az autóhoz, majd ahogy behuppantunk már indultunk is. Út közben nem igazán beszélgettem. Inkább Los Angelesben járt az eszem. Biztosan jól szórakoznak oda haza. Legszívesebben mindenkit felhívtam volna sorban, de minél hamarabb ott vagyok a bálon, annál hamarabb elmehetek.

Amikor odaértünk, a fotósok ismét letámadtak, de ezúttal számítottam rájuk, hiszen minden ilyen eseményen ott lebzselnek. Kiszálltunk mindannyian és néhány kép erejéig kint maradtunk, majd besiettünk a hideg elől. Amint beértünk, leadtuk a kabátunkat és elvegyültünk a többi öltönyös és estéi ruhás emberke között. Ahogy gondoltam, a zene dög unalom volt, mindenki csak beszélgetett, semmi tánc, csak itt-ott lassúzott valaki. Laurennel egymásra néztünk elhúzott szájjal, majd a pincértől elvettünk egy kis innivalót és unalom űzésként azt kezdtük el kortyolgatni. Néhány perc múlva Laurennek megakadt a szeme egy igen elegáns fickón, majd rám nézett azzal a kérlelő pillantásával.

- Menj csak! – biccentettem a pasi felé, akit kinézett magának.


Fülig érő mosollyal indult el. Már meg szoktam ezt tőle. Mindig kinéz valakit magának. De ez persze nem gond. Nem fogom magamhoz kötni vagy ilyesmi. Viszont így már csak egyedül ácsingóztam ott. A szüleim beszélgetnek valami idősebb emberrel, Nick-et már nem is láttam a teremben, Michael pedig szintén elvonult a terem valamelyik sarkába. „De, jó” – gondoltam magamban semlegesen. Így csak nézelődtem, körbe és iszogattam az italomat. Bár igazából az érdekelt, hogy mikor léphetek le innen végre.


- Szia. Zavarlak? – hallottam meg egy idegen hangot mellőlem.


Értetlenül oda fordultam, majd néhány másodperc alatt végigpásztáztam a srácot, végül egy fél mosollyal az arcomon visszaköszöntem.

- Szia, nem zavarsz – mosolyodtam el.
- Még nem volt alkalmam hivatalosan is bemutatkozni, de már a műsorban találkoztunk – mosolygott az álarc alatt.
- Öhm…. – néztem rá értetlenül.
- Bruno Mars.
- Oh, ne haragudj. Csak az álarc miatt nem ismertelek fel – húztam el a szám bocsánat kérően.
- Semmi gond – mosolyodott el.
- Oh. Én pedig Szandra Burke – fogtam vele kezet – örülök, hogy megismertelek.
- Én is. Jó voltál a műsorban.
- Köszi. Te is.
- A szüleiddel vagy itt?
- Igen, velük is. Meg egy barátnőmmel meg persze a menedzseremmel.
- Ühüm, értem. Egyébként nem baj, hogy ide jöttem?
- Dehogy – legyintettem – legalább nem unatkozok.
- Ja. Elég uncsi egy ilyen bál – húzta el a száját.
- Nekem mondod – értettem vele egyet – szívesebben lennék Los Angelesben a barátommal.
- Hát én is így vagyok vele. Csak én a barátnőmmel – mosolygott.
- Oh, van barátnőd? – mosolyodtam el.
- Igen – bólogatott – csak nem tudott eljönni. Meg, hogy őszinte legyek nem szívesen keverem bele ebbe az őrült világba.
- Igaz – bólogattam én is – amúgy meg kell dicsérnem a hangodat, nagyon szép. Legalábbis én odáig vagyok érte – vallottam be picit elpirulva.
- Köszi – mosolygott.
- Nincs mit.


Jól elbeszélgettem Bruno-val. Nagyon aranyos pasi és az a legjobb, hogy tényleg csak barátilag jött oda hozzám, ami egyben kedves is tőle, hiszen nem is ismertük eddig egymást és ő csak úgy idejött. Leginkább a munkáról beszélgettünk, mivel szerintem egyikünk sem akarta a másiknak csak úgy kiteregetni a magán életét. Elég jól elvoltunk, még nevettünk is. Fél óra beszélgetés után, a sok üdítőtől már ki kellett mennem a mosdóba, így gyorsan elnézést kértem és elvonultam a mellék helységbe. Miután végeztem, zsörtölődve indultam vissza, mivel a bénaságomnak hála lefröcsköltem magam véletlenül vízzel a kézmosásnál. Viszont ahogy kiléptem az ajtón, hírtelen egy kéz szorosan a számra tapadt, majd a derekamon körbe is megéreztem a másik kezet és a folyosói falhoz vetődve, a szívem félelmet érezve kezdett el száguldozni a mellkasomban. Nagyon megijedtem. Nem mertem mozdulni sem, hiszen fogalmam sem volt, hogy kivel állok szembe, mivel a hátam mögött fogott le. Az elmémet a régi emlékek öntötték el. Nem akartam megint olyan helyzetbe kerülni. Persze csak velem történnek ilyenek… engem találnak meg… a bűnözők. Bűnözők – mondtam még egyszer magamban. Egyre jobban féltem, már majdnem csak pánikoltam. De próbáltam meg tartani a hideg véremet és nem elveszteni a fejemet. Hírtelen éreztem egy közeledő arcot a fülemhez, mire már a lábam is remegésbe kezdett. Hogy fogok én most innen kijutni?! – kérdeztem magamban nagyot nyelve.

- Hé, ne félj! Csak én vagyok – hallottam meg az ismerős hangot…

6 megjegyzés:

Ariel írta...

Szia!!!
Enyém az első komi!!! *büszke fej*
Annyira tetszett!!!
Csak nem Taylor utazott oda? :DDD
Szegényre ráhozták a frászt! :D
Várom a folytatást!!!
Puszi! :)

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,ugye taylor utazot oda?szegény bisztos megijedt,várom a kövit puszi niki

wonderworld írta...

baszki ez rohadt jó lett:D ha nem Taylor akkor én meghalok.xd
komolyan:D jajj istenem tényleg tohadt jó nagyon ügyes vagy így tovább puszi

szandíí* írta...

szijasztok:D köszi és majd meglátjátok ki lesz az:D nem tudom holnap hogy lesz kedvem írogatni, de mivel a héten csak 1 fejezet volt, ezért talán rakok fel még 1 részt holnap:D

Bianka írta...

de jó lett :P most találtam meg a töridet és nagyon teccik :D Ugye Taylor utazott oda? Gondolom nem fogod megválaszolni szóval inkább hozd a frisst xD

szandíí* írta...

szija, köszi:D örülök, ha tetszik és hogy idetaláltál:D hát igen... nem lövök le semmit inkább!! friss sajnos csak pénteken lesz de akkor tuti:D

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.