2 rész

„És letettem. Kedvelem Joe-t, nagyon is, de még nem tudom neki kimondani azt a szót. „

Reggel van, most kivételesen az óra csörgésre keltem fel. Anyukám fura módon nem jött kelteni, lehet elaludt. De akkor még kicsit pihenek, csak vissza ne aludjak.
- Jaj drágám még ágyban vagy??
Hát igen, már hiányzott.
- Már is kelek anyu, csak még pihentem kicsit.
- Rendben, siess.
A szokásos dolgokat megcsináltam, felöltöztem, megmosakodtam, most tök jó kedvem volt, és ahogy kinéztem az erkélyen úgy láttam hogy nagyon jó az idő odakint, így most egy fehér rövidnadrágot és egy aranyos kis topot vettem fel, balerina cipővel, a hajamat pedig előrefogtam két copfba. Lementem reggelizni, és indultam gyorsan a suliba. Ahogy mondtam Kírával nem messze lakunk egymástól így megvártam őt, és együtt mentünk suliba. Most az első órám matek volt, és jó vagyok matekból, de ne nézzetek strébernek, nem vagyok az. Csak naaa…. Mikor bementünk a terembe már bent volt Mr.Slouly.
-Nos megjöttek a hölgyek is?
És pont csengettek, hűű milyen pontosak vagyunk.
-Igen tanár úr itt vagyunk mi is.
-Akkor kezdjük az órát.
Elég lassan telt az idő, mert annyira nem érdekelt most a matek. Jobban érdekelt hogy merre lehet Joe? Reggel nem láttam, megint valami csajjal van? Miért vagyok én ilyen hülye?? Megcsalt már fűvel fával és én idióta mindig megbocsátok neki. De az is lehet hogy csak elkésett a suliból, mert elaludt. Szokott ilyet csinálni. De persze a tanárok mindig elnézik neki, mivel ő a suli „sztárja”. Jobban mondva rocksztárja. Próbáltam elterelni a gondolataimat, az új tanulókra. Vajon milyenek lessznek? Aranyosak vagy bunkók? Tetszeni fog majd valamelyik? Hát nem tudom de majd kiderül ha megérkeznek. Azt sem tudom hogy mikor jönnek. Hát nagyon kíváncsi vagyok. Aztán végre kicsengettek.
-Hé nem láttad ma Joet?
- Nem még nem
- Nem tudom hol lehet, fel kellene hívnom.
-Jaj nyugi Szandra, biztos itt van valahol.
-Hát remélem.
A következő órám Tánc volt így átmentünk a tánc terembe.Átöltöztem, de még mindig idegesített hogy az elméletileg pasim nincs sehol, csak este feltünik és aztán hopp eltűnik. Úgy döntöttem hogy megkérem Kírát jöjjön velem megkeresni, mivel még volt pár perc becsengőig. Naggyából tudtam az órarendjét, így felmentünk a 207-esbe és lám lám, milyen jó volt a megérzésem. Ott fogta valami csajszinak a derekát, és majdnemcsak a keze már annak a kis ribancnak a seggénél volt. Hát itt betelt a pohár. Csak az volt a szerencséje hogy becsöngettek és nem akartam a kedvenc órámról késni. Tiszta idegesen mentem táncra. És persze egész órán csak szerencsétlenkedtem, orra és seggre estem jó párszor, mivel nem ott járt az eszem. Csak arra tudtam gondolni hogy miért csinálja ezt velem?? Miért nem vagyok neki elég jó? Már a könny ott volt a szememben, de sejtem miről lehet szó. Mivel ő már 11-dikes és már éli a szexuális életét, én pedig még azt sem engedem hogy a házba bejöjjön, illetve apu nem engedi. És már rákérdezett a dologra, én pedig természetesen nemet mondtam. Nem vagyok erre még felkészülve. De tudtam hogy mit kell tennem, ellent fogok neki állni és szakítanom kell vele. Nem fogja megkeseríteni az életemet. Abban reménykedem hogy nem fogja bedobni azt az aranyos kutya pofit + könyörgéssel. Mert akkor valószínű hogy megint megbocsátás lesz. Mivel nagyon rosszul voltam, és ezt látta Kíra, oda jött hozzám és próbált vigasztalni. Az órából már nem sok idő volt így kikérezkedtünk az öltözőbe mert úgy éreztem hogy a percen sírva fakadok.
-Ne sírj hallod.
-De miért csinálja ezt velem? Azért mert nem fekszek le vele? Akkor nem is szeret, csak azért kellek neki? Nem hiszem el.
-Látod most nem azért mondom, de mindig ez van. Megcsal és te megbocsátasz. Már az elsőnél ott kellett volna hagynod. Teljesen tönkre fog tenni. Szakíts vele. Tudom hogy fájni fog, de meglátod hogy utána meg fogsz nyugodni.
-Igen tudom, igazad van. Szakítok vele, nem érdekel. Nem fog tönkretenni.
- Valószínűleg csak azért kellesz neki, de héé neked ettől több eszed van. Ne veszítsd el a fejed. Ne add oda az ártatlanságod egy ilyen bunkónak.
-Nyugodj meg, nem volt szándékomban. De teljesen igazad van. Ma órák után felhivom és személyesen szakítok vele.
- Akarod hogy ott legyek?.
-Igen az jó lenne, mert biztos megint megbocsátok neki.
-Rendben, de kérlek ne sírj. Nem érdemes egy ilyen miatt. Nyugodj meg. Egyébként lehet ez kicsit felvidít de úgy hallottam hogy ma jönnek az új fiúk.
-Hát ez tök jó, de ne haragudj Kíra pont ez most nem érdekel.
-Rendben csak fel akartalak vidítani.
-Tudom, bocsi.
-Nem haragszok.
Aztán mikor már úgymond „megnyugodtam” átöltöztünk és jött az ének óra. Szerencsémre most nem hívott ki a tanár, mert csak kottáztunk. De egész nap rettenetesen éreztem magam. Nagyon fájt legbelül, hogy hülyének nézett ez a szemét. Azt hitte hogy nem jövök rá, de most betelt a pohár. Itt a vége. Az egyetlen jó dolog ezen a napon az volt hogy az utolsó 2 órám elmaradt így hamarabb mehettem haza. Siettem mert nem akartam hogy az egész utca nézze ahogy könnyezek. Kíra hazakísért és megígérte hogy itt marad velem egész délután.
-Kicsim mi történt veled? Miért sírsz?
- Semmi anya csak rájöttem hogy 8 hónapig hülyítettek.
-Jaj már megint Joe?
- Igen de légy szíves ne mond ki a nevét mert már abból is elegem van.
- Na de most mit csinált?
- Megcsalt, megint!! De most szakítok vele, tényleg.
- Hm hányszor hallottuk ezt már.
- Anya komolyan mondom, szakítok vele. Ha nem szakítok tönkretesz teljesen.
- Már mióta ezt mondjuk neked kicsim, ez a fiú nem hozzád való. Nem becsül téged. Folyton megcsal és csak telefonon felhív aztán annyi.
- Igen rájöttem, de most ha nem haragszol, ideje felhívnom.
- Rendben.
-Jössz Kíra?
- Persze menjünk.
Aztán felmentünk a szobámba, megnyugodtam kicsit hogy Joe semmit se sejtsen abból hogy szakítok. Miután sikerült, felhívtam.
- Szia Joe
- Szia drágám, na mondjad?
- Ma sem voltál suliba?
- Ó de igen voltam, csak tudod le voltam maradva és a szünetekben azokat pótoltam befele.
- Ja értem, most mit csinálsz?
- Hát semmi különöset, tv-zek.
- Nem tudnál átjönni ide elénk kicsit?
- Valami baj van?
- Nem dehogy csak szeretnélek látni.
- Rendben, de az apád nem engedi hogy be menjek.
- Igen tudom azért mondtam hogy előttünk.
- Jó okés mindjárt ott leszek.
Kicsit izgultam hogy mi fog történni,elvégre hallottam Joe-ról rosszakat is, például ha bedühödik nagyon akkor képes megütni, de nem hittem senkinek. Mert ahogy szokták mondani „a szerelem elvakít”. Bíztam abban hogy legalább annyira tisztel, hogy nem fog megütni. Nem telt el 10 perc sem de már csöngött a telefonom.
- Szia, na itt vagyok előttetek.
- Rendben, mindjárt kimegyek.
- Akkor menjek ki veled?
- Igen az jó lenne.
Így Kírával kimentem. Amikor kiléptem az ajtón nem tudtam hogy végig tudom-e csinálni, elvégre ha úgy vesszük ő az első olyan pasim akivel már majdnem 1 éve vagyok együtt. De muszáj volt megtennem, nem akartam tovább szenvedni miatta. Bár nem szoktam a „szívemnek” hinni, tudjátok az a belső hang. De most hittem abban is, mert folyton azt súgta ,hogy helyesen cselekszel. Ne fordulj vissza, és ne bocsáss meg neki. Aztán arra gondoltam amit a suliban láttam, és egyből elöntött a méreg, igen féltékeny voltam és mérges, hogy pali madárnak nézett 8 hónapon keresztül. Már csak pár lépésnyire voltam tőle, és ő látta hogy nincs valami rendben. Így vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem…
- Figyelj Joe, nem akarsz valamit elmondani?
- Nem, miért kellene?
- Még kérdezed?
- Valami rosszat követtem el?
És itt teljesen elveszítettem a fejem, kitört belőlem minden mérgem.
- Hát tudod mit? Igen már megint rosszat követtél el, megcsaltál megint valami lotyóval, és nem elég hogy megcsalsz, de nem is titkolod, csak én voltam ilyen hülye hogy eddig kitartottam melletted, és hittem abban hogy megjavulsz. De nem, te ugyanolyan szemét maradtál, csak fájdalmat tudsz nekem okozni. Mond meg mire jó ez az egész? Szeretsz te egyáltalán? Vagy csak „azért” vagy velem? Mond el mert abszolút nem értelek.
- Te most őszintén miről beszélsz?
- Úristen, de szánalmas vagy hallod. És még most sem tudod miről beszélek? Hát drága felvilágosítalak. Ma tánc előtt láttalak valami szajhával, és fogtad a csípőjét, majdnem csak már a fenekén volt a kezed. És még azt kérdezed hogy miről beszélek? Na nekem itt ne add a hülyét jóó?
- Az csak egy haver volt. És mit kerestél te ott a termem előtt? Nem láttalak
- Téged kerestelek, képzeld. És hogy csak egy haveeeer? Hát nem úgy látszott, tudtommal a „haverok” nem fogdossák egymást. És amúgy nem azt mondtad hogy sok volt a pótolni valód? Mert én úgy láttam hogy nagyon jól szórakozol de nem a lemaradt anyaggal.
- Öhm hát tudod, ez úgy volt hogy….
- Persze megint most elkezdesz magyarázkodni, tudod mit? Nem érdekel, akármit mondasz én itt végeztem veled. Nem érdekel a mondanivalód. Felejts el engem örökre. Töröld ki a számom, és törölj ki az egész életedből, mintha nem is léteztem volna. Soha többé nem akarlak látni.
- Kérlek had magyarázzam meg.
- Mondom hogy nem magyarázkodsz. Nem érdekelsz, fogd fel. Kész itt a vége, hagyj engem békén örökre.
- Ne csináld ezt velem.
- Hogy én ne csináljam ezt veled? Na ne röhögtess, te miért csináltad ezt velem 8 hónapon keresztül hmm?
- Én tényleg kedvellek de…
- Mi de? Azért mész más csajok után mert nem adom meg amire vágysz? Hát képzeld nem minden a szex körül forog, sőőt.
- Én nem csaltalak meg.
- Na persze ezt mondd annak aki el is hiszi.
- Na jó nem fogok itt neked jó pofizni. Tudod mi van?? Az van hogy te is egy kis „álszent” kis csaj vagy, aki a mesebeli hercegét várja. Akkor most mondok valamit, ilyen nem létezik hogy mesebeli herceg. A valóságban élsz és ezt fogadd el. Nem vagy se hercegnő,se királynő semmi. Csak egy csaj a sok közül. És hogy jössz te ahhoz hogy dobj engem? Én szoktam dobni a csajokat ugyhogy tudod mit? Én doblak téged, nem is tudom miért jó pofiztam itt neked, mikor ugyan olyan kis csaj vagy mint a többi.
- Hm hát most meglátszik, ki milyen valójában. És képzeld nem várom a mesebeli herceget, csak egy rendes pasira aki nem olyan mint TE. Bocs, de eljött annak az ideje is hogy egy 14 éves „kislányka” dobjon téged. Szóval akkor ki is a gyerekes? Ja sorryka nem én. Végeztem veled, most és mindörökre. Na pá
És ezzel hátat fordítottam neki. Nem tudom de valahogy jól esett ez a veszekedés, és végre megtudtam milyen is ő valójában. 8 hónapig „nyalizott” nekem. Vagyis ő ezt mondta, de nem éreztem hogy „nyalizna”. Teljes magabiztossággal mentem be a házba, minden dühömet arra a féregre szórtam. És mintha meg is könnyebbültem volna. Bár lehet ez csak egy pillanatnyi érzés, és holnap ha meglátom a suliba akkor nagyon szomorú leszek. Remélem tévedek. Hát most nagyon jól éreztem magam, de vágytam egy kis csokira így megbeszéltük Kírával hogy még kicsit marad, és megnézünk egy filmet, közben pedig fagyit, és nassit rágcsálunk. Amikor vége lett a filmnek, éreztem , hogy kicsit álmos vagyok, így elbúcsúztam Kírától és mentem lefürödni, aztán egyből be az ágyba, és nem kellett 2 perc sem szerinte, már aludtam is.