5 rész

„Elég fáradt voltam mert későn értünk haza, így gyorsan lefürödtem és lefeküdtem aludni.”

Egy házban vagyok, és egy ember áll velem szemben. Nem látom hogy fiú-e vagy lány. De ez most más. Érzem hogy nem akar bántani. Csak fél valamitől. És arra vár hogy oda menjek. Most mozog a lábam, és beszélni is tudok. Elkezdek beszélni hozzá „Nem akarlak bántani, ismerlek?”. „Nem tudom, hogy ismersz-e de én ismerlek téged.”. Olyan lágy, és érzéki volt a hangja. De hallottam valami sértődést is benne. Nem tudom mit követtem el, de szeretném megtudni. Közelebb mentem hozzá, de ő pedig csak távolodott tőlem. Miért távolodik? „Haragszol rám?” kérdeztem félénken. „Nem tudsz te semmit, ne gyere közelebb”. Egyre mérgesebb lett. Kezdtem félni tőle. Egy helyben megálltam, nem mertem közelebb menni. Nem akarom hogy bántson. Aztán hírtelen megláttam magam. A tükörképemet, szomorú voltam és letört, de egyben boldog is. Nem értettem miért vagyok ilyen. Közelebb mentem a tükörképhez, meg akartam érinteni és hirtelen eltünt minden. Semmit sem láttam, egy nagy feketeségbe kerültem. Hol vagyok? Mi történt velem?....
És felkeltem. Megint egy hülye álom, volt. De jobb mint az előző. Most legalább nem valami fura és ronda fickó volt benne. És megint csak nem értettem mit jelent ez. De már nem is érdekelt annyira. Péntek van és én nagyon álmosan keltem fel. Nagyon elfáradtam már így a hét végére. De össze kellett szednem magam, mert holnap lesz a bátyám szülinapi bulija. Vagy is medencés bulit tart, de tudtommal elég sokan jönnek, és nem akarok úgy kinézni mint valami zombi. Így azonnal felkeltem és rendbe szettem magam. Ma ismét apu vitt be a suliba minket, és az első órám tánc volt. Így gyorsan lementünk a terembe, átöltöztünk és bemelegítettünk. Nem olyan jó kora reggel már tánccal kezdeni, főleg így hét vége fele. Alig volt valami energiám. És aztán… egy nagy ütés törte meg. Valaki nekem jött, és úgy hogy majdnem a terem másik végéig „zuhantam”. A csuklómat megütöttem, nagyon fájt. Aztán mindenki odaszaladt hozzám.
- Jól vagy?
- Minden rendben?
- Jézusom, ne haragudj rám. Csak engem is meglöktek és…
- Jól vagyok, csak azt hiszem a csuklóm megzúzódott.
- Biztos? Hidd el nem akartalak bántani, vagy ellökni.
- Rendben, nem haragszok.
Eddig nem néztem fel. Fogalmam sem volt hogy ki lökött el ennyire. De amikor felnéztem az a tegnapi srác volt. És egyszerre minden „dühöm” elszállt. Igen mérges voltam, hogy hogy lökhetett valaki ennyire el?. Láttam hogy tényleg aggódik, így megnyugtattam hogy semmi bajom. De a tanárnő is azt javasolta hogy menjek fel az orvosira, mert úgy látták elég nagyot estem. Bár én ezt nem úgy éreztem. De megfogadtam a tanácsát és felmentem a dokihoz.
- Szóval Szandra, mi történt veled?
- Hát ez úgy volt, hogy egész véletlenül nekem jött egy srác és akkorát zuhantam hogy a csuklóm megzúzódott.
- Á értem, akkor meg is vizsgálom.
- Rendben.
- De hogy lökhetett el ennyire?
- Fogalmam sincs.
Amíg ápolták a kezem, addig azon agyaltam hogy egy viszonylag normális srác nem lök el ennyire. Gondoltam majd megkérdezem tőle.
- Na ezzel készen is vagyunk.Semmi baja a csuklódnak, mehetsz vissza órára.
- Rendben, köszönöm szépen.
- Szivesen. Szia
- Viszlát.
Amikor visszamentem egyből mindenki letámadott hogy mi van a kezemmel?. Én elmondtam nekik hogy semmi baja, és hogy folytatódhat az óra. Ő is ott volt, de nem mert felém nézni. Szerintem szégyellte magát, 2x találkoztunk de a második találkozó elég rosszul sült el. Persze már bocsánatot kért, de jól esett volna ha még egyszer odajön amikor már normális állapotba vagyok. De nem tette. De őszintén, nem érdekelt annyira. Rendes srácnak tűnik, de biztos hogy nagyon szégyellte magát, vagy nem tudom. Mindegy. Hamar eltelt az óra, úgy mint a napom is. Mivel ma csak 4 órám volt. Már 12:30-ra otthon voltam, és örültem mert kicsit pihenhettem.
- Szandra lejönnél egy pillanatra?
Mikor már aludnék elfele erre lehív anyu. Sajnos muszáj lemennem.
- Igen?
- Elmennél a boltba? Nincs itthon pár dolog, és makarónit meg valami sütit akarok sütni.
Mivel imádom a makarónit így szívesen elmentem.
- Igen, elmegyek. Írd fel mit kell hozni.
- Rendben, már is.
Amíg írta addig, lementem a zene szobába és behangoltam a gitárom. Mert kedvet kaptam egy kis zenéléshez. Lehet még a zongorát is behangolom, ahogy ismerem magam, ha elkezdek valamelyik hangszeremen játszani akkor egyiket váltom a másik után. Így mindkettőt behangoltam aztán már szólt is anyukám hogy mehetek. Jó idő volt így gyalog mentem, és amúgy is már ideje volt elvinnem sétálni a kiskutyámat, akiről eddig még nem is beszéltem. Bellának hívják, fajta tiszta spániel, még csak pár hónapja kaptam, így még kicsi. De nagyon örült amikor elővettem a kis pórázát, nagyon szereti ha elviszem sétálni. Aztán elindultam. Nem számítottam rá de rengeteg ismerőssel futottam össze, amikor bementem a boltba nagyon kedvesen fogadtak. Már ismernek arrafelé. Általában én szoktam boltba járni. Oda adtam Mike-nak a kis cetlit amit anyukám írt össze, és közben elkezdtünk dumcsizni hogy mi történt velem és vele mostanában. Hírtelen bejött valaki és rámköszönt.
- Szia, hogy vagy?
Megfordultam, és ismét összefutottam az „ellökőmmel”.
- Szia, egész jól és te?
- Én is, figyelj tényleg ne haragudj, nem akartalak ellökni meg ilyenek. Tök véletlen volt. És hogy van a csuklód?
- Á nyugi, semmi baj, már nem haragszom. És a csuklóm is jól van.
- Ennek örülök, már azt hittem hogy eltörtem valamid.- és elpirult kicsit.
Édes volt. Bár kicsit barnább a bőre, és ezért nem nagyon látszott. Mivel tök szimpatikus volt nekem ezért úgy döntöttem hogy elhívom holnap a medencés bulira. Mivel a bátyám azt mondta hogy én is hívhatok embereket.
- Figyelj csak ööömm…
- Taylor
- Igen, Taylor. Holnap lesz nálunk egy medencés buli. A bátyám szülinapja lesz. Ha van kedved gyere el.
- Hát nem is tudom. Végül is a bátyád szülinapja. Engem pedig nem ismer. De ha te ott leszel akkor lehet elmegyek.
Jézusom, nem akarom bántani de mit gondol hogy elhívom és nem leszek ott? o.O??
- Persze hogy ott leszek.
- Akkor nem ígérem, de lehet elmegyek.
- Az jó lenne. Jó kis buli lesz. Hát minden esetre én várlak.
- Rendben, ha megyek megadod a címet?
- Ja igen. Rose garden út 60/A.
- Okés, köszi.
- Akkor majd gyere ha úgy döntesz,
- Rendben.
- De most sietek haza. Szia
- Szia.
Szerintem jó döntés volt hogy elhívtam. Kicsit talán jobban megismerhetem. Kicsit hazudtam Taylornak mivel nem siettem hazafelé, hanem még elvittem Bellát a parkba, hogy szaladgálja ki magát a többi kutyussal. Mondjuk elég nagy a kertünk és ott is ki tudja magát szaladgálni, de gondolom neki is jobb ha a kis „kutyatársaival” van. Még ott a parkban összefutottam pár haverommal, és elbeszéltük az időt. És megjelent Kíra is, ő is hozta a kis kutyusát a parkba. Így még vele is jóó sokáig beszélgettem. Szerintem tuti hogy 2 óra hosszáig oda voltam, így már anyukám fel is hívott hogy merre vagyok. Én pedig gyorsan felvettem Bellát, és hazaindultam. Úgy is minden barátommal holnap bulizunk. Mikor hazamentem már tök jó illatok voltak, meg is éheztem kicsit. De még nem volt kész a kaja, így unaloműzés képen elmentem és zenélgettem. Szoktam dalokat is írni, meg mások dalait picit a saját stílusomra át dolgozni. Kb fél órát kellett várnom a kajára, és mikor szólt anyukám egyből felpattantam és már mentem is. Már 4 óra volt, és unatkoztam. Azon agyaltam hogy mit csináljak? Általában sosem unatkozok otthon de most kifejezetten fogalmam sem volt hogy mit csináljak. Így elmentem a mozi terembe és beraktam egy horror filmet. Mivel nagyon szeretem a horrorokat, bármikor jól esik megnézni egyet. Azt hiszem 2 órás film volt, így mire vége lett már este 6 körül járt az idő. Úgy döntöttem hogy áthívom pár barátnőmet, aludjanak itt és holnap együtt készülődhetünk a bulira. Felhívtam Kírát,Lilit, Alyt, és végül Liát. Mind a 4-en átjöttek. Azt hiszem szeretnek itt lenni, legalább is mindig ezt mondják. Amikor átjöttek elkezdtünk pletyizni, és hülyülgetni. Tudjátok, ez a tipikus csajos este. Be raktunk egy filmet, és jókat nevetgéltünk. Kibeszéltünk pár kis picsát a suliból, meg ilyenek. Volt hajnal mire elaludtunk. És azt hiszem én aludtam el legkésőbb, pedig elég fáradt voltam.