2010. február 17., szerda

4 rész

„A fürdés kicsit felébresztett, így bekapcsoltam a lap-topot és gépeztem + tv-ztem még kicsit. Aztán már nagyon álmos lettem és lefeküdtem.”

Reggel mikor felkeltem, teli voltam energiával. Már nagyon vártam a délutánt, hogy végre lemenjünk Los Angeles északi részére. Így nagyon jó kedvvel keltem fel. Már anyukámnak mondtam hogy nem kell mindig felkeltenie, már elég nagy vagyok. Fel tudok magamtól is kelni. Így ma reggel már nem is jött „ébreszteni”. Ma szép akartam lenni, így miniszoknyát, egy nőiesebb felsőt, és egy szép cipőt húztam magamra. A hajamat is megcsináltam szépen. Bár nem tudom miért. Lehet hogy annak a srácnak akarok tetszeni? Vagy mert jó kedvem van? Kicsit most zavarod nekem minden. De nem baj. Mire kész lettem már épp indulnom kellett. Most apukám felajánlotta hogy elvisz a suliba engem is és Kírát is. Így felvettük, és 10 perc alatt már ott voltunk a suliba. Persze apukám lenyomta a szokásos szövegét hogy..
- „Távolodj a fiúktól” vagy „nem szeretném azt hallani hogy a pasik körülötted mozognak”.
Őszintén szólva már nagyon untam, és majdnem beszóltam apunak. De inkább ráhagytam. Végül is van benne valami igazság. Az első órám megint ének. És énekeltünk, most elsőnek akartam menni. Hamar le akartam tudni a mai ének órát. És ez így is lett, rettentő hamar eltelt, és mikor ránéztem az órámra, kicsit meglepődtem ,mert már az utolsó órám jött. Persze nagyon örültem. De kicsit elszomorít hogy nem láttam ma még azt a fiút. Nem emlékszem a nevére, mert nem ott járt akkor az eszem. Csak arra az aranyos hangjára, és az arcára tudok emlékezni. Közben már az utolsó órám is eltelt. És mentünk Kírával és Lilivel ebédelni. Szokás szerint Kíra megint be volt zsongva hogy találkozhat az adoniszokkal név szerint Jace és Alex. Biztos jó pasik lehetnek, mert általában Kíra a jó pasikat találja meg. Leültünk, de láttam hogy már nagyon menne valahová.
- Menj csak, megvárlak itt. –Mondtam Kírának
- Á köszi köszi, azonnal jövök. Csak tudok khm bedobom magam.
- Igen, már ismerem ezt a Kírás bedobós dolgot. De azért siess mert délután programom van.
- Persze sietek.
Én is keresgéltem hogy vajon merre lehet, de nem találtam. Hát nem volt szerencsém, de nem szomorított el. Kb 20 percig volt oda Kíra aztán siettünk hazafelé, hogy ne keljen sokat várni a szüleimnek.
- Na végre hogy hazaértél.
- Bocsi apu csak bent tartottak a tanárok
- Jól van semmi baj, akkor mehetünk?
- Igen, már is csak lepakolok.
- Oké siess.
Gyorsan felszaladtam a szobámba, lepakoltam és siettem vissza a kocsihoz. Még jó hogy nálam volt az mp3 lejátszóm, így legalább hallgathattam zenét is út közben. Kb 1 óra az út, és most viszonylag hamar odaértünk. Mikor megérkeztünk, már láttam a nagyszüleimet. Nagyon örültek mert már kb 2 hónapja nem láttak minket. A suli miatt nem nagyon értünk rá. Meg apu is mindig dolgozik. Amikor kiszálltam egyből feléjük vettem az utat, szorosan megöleltem a nagyit és a papit is. Aztán elmeséltem nekik hogy mi történt velem mostanában. Bár ezt a Joe-s ügyet nem nagyon értették, mert nem mondtam nekik régebben hogy mindig megcsalt. Most viszont volt időm rá. Aztán a kishúgommal a lovak felé vettük az irányt, és gondoltuk ha már itt vagyunk akkor kilovagolunk. Gyorsan felnyergeltem a saját lovamat, a kis húgomat pedig magam elé ültettem, mivel neki még nem szabad egyedül lovagolni. Így elindultunk a rét felé. Gyönyörű volt az a terület, imádok ott lenni, annyira megnyugtató. Bár nem mehettünk csak fél órára ki, és ez a fél óra nagyon gyorsan eltelt. Így siettünk vissza Stellával. Amikor visszaértünk, a lovat lenyergeltem és bevittem. Mindenki bent volt a házban. Kezdett már sötétedni, ezért mi is gyorsan bementünk. Pont a nagypapám zongorázott ezért én is bekapcsolódtam. Elkezdtünk énekelni, és szórakozni. Újra visszajött az a régi érzés amikor minden karácsonykor egy gyönyörű dalt eléneklünk. Csak ez olyan nyárias dal volt. De nagyon szép, és imádok velük énekelgetni. Sajnos ez az egy délután is olyan hamar eltelt, mintha csak egy perc lett volna. És már is indultunk haza. Nem akartam még menni. De muszáj volt mert holnap suli. Bár az a jó hogy végre hétvége lesz. Így elbúcsúztunk, és elindultunk haza. Az úton elaludtam, így úgy tünt hogy pár perc alatt értünk haza. Elég fáradt voltam mert későn értünk haza, így gyorsan lefürödtem és lefeküdtem aludni.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.