3 rész

„Amikor vége lett a filmnek, éreztem , hogy kicsit álmos vagyok, így elbúcsúztam Kírától és mentem lefürödni, aztán egyből be az ágyba, és nem kellett 2 perc sem szerinte, már aludtam is.”


Sötét felhők, óriási fák. Fura hangok. Hol vagyok? Mit keresek én itt? Félek. Egyre közelebb jön egy hang, és csak azt mondja „Szandra, fuss”. Megpróbálok elfutni, de mintha a lábam egy láncra lenne verve. Nem tudok megmozdulni. Egyre jobban félek. Fogalmam sincs mit csináljak. „Fuss, Szandra fuss”. Csak ezt hallottam. A hangomat mintha elzárná valami. Beszélni sem tudok, segítséget sem tudok kérni. Mit tegyek? Rettenetesen félek, kérem segítsen valaki.Aztán hírtelen előttem megjelent egy ember, az arcát nem látom. Ismeretlen számomra, fogalmam sincs ki ez, de reménykedem hogy segít rajtam. „Szandra…..nem bántalak, nyugodj meg”.- mondta. Nem tudom hogy hihetek-e neki. Aztán megint meghallottam azt a szörnyű hangot, de már egész közelről „Szandra, menekülj”. Rájöttem hogy nem az előttem lévő férfi mondta, hanem egy másik hang. Hírtelen hittem ennek az „árnyéknak”. Ő kinyújtotta a kezét, én pedig megbíztam benne. A fény elérte az arcát, és egy rettenetes arc jelent meg. Nem tudom ki volt az, de nagyon megrémültem tőle. Felvett az ölébe és elindult velem. Azt a borzalmas hangot már nem hallottam, hanem egy mély árkot láttam közeledni. A szemem a férfi és az árok között járt. Aztán elengedett én pedig zuhantam, és sikítani próbáltam, de nem sikerült. Csak zuhantam és zuhantam, mikor hirtelen…….
-Ne kérlek nee.
- Kicsim jól vagy? Mi történt?
- Azt hiszem csak egy rossz álmom volt.
- Ó értem, nyugodj meg és feküdj vissza.
- Rendben
De nem tudtam megnyugodni. Ez az álom… egyszerűen … egyszerűen borzalmas, és felfoghatatlan volt. Talán jelent valamit? Bár nem hiszek az ilyenekben, de nem tudom. Fogalmam sem volt ki az a férfi, és hogy miért akart elkapni, vagy miért dobott bele abba az árokba. Próbáltam lenyugtatni magam..
- Szandra, nyugi. Ez csak egy buta álom volt. Semmit sem jelent.
És már csak a felkelő napra emlékszem. Amikor kinyitottam a szemem, épp bele sütött a nap. Úgy látszik ez az álom tényleg egy hülyeség volt. Mert felhőtlen volt az ég, bár lehet ennek semmi köze. Még az óra csörgés előtt felkeltem, és már nem tudtam vissza aludni sem. Így elmentem felöltözni, és a szokásos dolgokat megcsinálni. Anyukám 6:20-kor bejött és meglepő arccal kérdezte:
- Hát te?? Hogy hogy már ilyen hamar fent vagy? És felöltözve??
- Hát tudod anyu, kicsit hamarabb felkeltem mert már nem tudtam feküdni.
- Á értem, hát ez elég szokatlan tőled, de örülök hogy kivételesen ma nem kell noszogatni.
- Ó rendben anyu, értem. Mindjárt lemegyek reggelizni
- Okés
Amikor kilépett anyu a szobámból, és belenéztem a szobai tükrömbe, megláttam a Joe-val közös képünket. Levettem és darabokra téptem, aztán kidobtam a kukába. Úgy döntöttem hogyha hazajövök mindent amit Joe-tól kaptam, és minden közös képünket egyszerűen csak elégetem, vagy kidobom. Még mindig mérges voltam, de azt hittem hogy jobban fog fájni ez a dolog. Nem is bántam hogy így nem hiányzik Joe, amúgy se töltöttünk olyan sok időt egymással. Persze tényleg fájt kicsit, de kibírom. És tényleg igaz az a kis mondás hogy „a szerelem vakít”. A barátaim, és a szüleim már régóta nyaggattak azzal hogy a mostmár volt pasim, nem hozzám való, és hogy folyton megcsal, meg ilyenek. De nem nagyon törődtem velük. Rájöttem hogy végig teljesen igazuk volt. És most végre mehetek „pasi szemlére” mert eddig hűséges voltam hozzá. E-közben pedig ő valami herce hurca csajszival volt. Már nem is érdekel. Kicsit elgondolkodtam és mire észbe kaptam már 7 óra múlt. Így gyorsan felvettem a táskám és elindultam. Megint csak Kírával mentem a suliba, most az első órám „Kommunikáció”, ez nem valami nagy tantárgy, azért szeretem mert a tanár úr is nagyon rendes, és ha azt kérjük tőle hogy „ne tanuljunk” akkor nem tanulunk, bár ez nem mindig jön be. Amikor felmentünk a terembe, elfelejtettem hogy ilyenkor a Joe osztálya mellett van óránk, így úgy döntöttem hogy addig nem megyek fel amíg be nem csengettek.
- Figyelj Kíra, ugye tegnap jöttek az új srácok?
- Igen, miért?
- Hát kíváncsi lennék rájuk, nem tudod melyik osztályba rakták őket?
- Nem sajnos, de szerintem ebédnél megleshetjük őket.
- Hát remélem.
- Egyébként jól vagy?
- Igen, nagyon jól. Ahhoz képest hogy tegnap egy szakításon vagyok túl.
- Na jó, akkor menjünk szerintem felfelé mert a percen csengetnek.
- Hm hát rendben akkor menjünk.
Amikor felmentem, persze egyből találkoztam Joe-val. Szerencsémre nem volt túl közel hozzám így csak rám nézett, én pedig „durcás” módon elfordítottam a fejem és elkezdtem nevetgélni a többiekkel, mintha rajta nevetnék. Tudom ez kicsit gonosz, de végül is megérdemli. Amikor bementünk órára, tök jó kedvem volt. Bár valaki meghallotta a szakítást, így most mindenki erről kérdezgetett, kis levélben. Valószínűleg az egész suli ezt pletykálja. Hát kíváncsi leszek milyen sztori lesz a végén, amikor vissza jut az én fülembe is. Valószínűleg valami olyasmi lesz hogy „Joe szakított az elsős gólyával” Vagy a csajoktól „Ez a kis csaj otthagyta ezt a jó pasit, hát normális ez??” .Hm hát ha tudnák. Na mindegy, inkább az órára koncentráltam. És már ki is csöngettek. Ma csak 5 órám van, így kb már délre végzek. És a napom is hamar eltelt. 5-dik óra után mentünk Kírával ebédelni. De mivel nagyon jó volt az idő így a suli udvarra mentünk ki enni. Elkezdtünk beszélgetni, és figyelni hátha felbukkannak az új srácok. És hírtelen egy ismerős hang felbukkan a hátam mögött….
- Nem akarod ezt megbeszélni?
- Már bocsi, de tudtommal már semmi közöd hozzám. Miért akarnám megbeszélni? Megmondtam világosan hogy vége, fogd fel.
- Azt hittem hogy…
- Azt hitted hogy megint bedőlök. Hát neem, most már tisztán látok. És rájöttem jó pár dologra. De úgy gondolom nem okoztam nagy fájdalmat. Miért ragaszkodsz ennyire hozzám?
- Mert aranyos lány vagy.
- Ó igen?
- Igen, és hidd el nem akartalak pont így megbántani. Tudom hogy hibáztam de tudnál adni még egy esélyt?
- Hány esélyt adjak még?
- Nem tudom.
- Már megvolt kb a 10-dik is. Nem fogok melletted maradni. Komolyan mondom hogy vége. Ne akard hogy megint bedühödjek. Nem fogok az egész suli előtt jelenetet rendezni. Komolyan Joe mit vársz még tőlem? Azt hogy bocsássak meg és újra happy minden?Hát nem, amikor jártunk folyton azon agyaltam hogy hol lehetsz? Miért nem vagy velem? Meg ilyenek. És utána folyton kiderült hogy megcsalsz. Fogd fel, tényleg. Vége. És légyszi ne zaklass többet, mert különben olyat teszek amit csak a „kislányok” csinálnak. Vagyis szólok apámnak hogy rendezzen le. Nincs mit mondanom számodra. Boccs
És nem is foglalkoztam vele, tudom hogy megbántottam de nem érdekelt. Megérdemli. De amikor újra elkezdtem enni észrevettem hogy Kíra eltünt.
- Hová tűnt ez a lány?- kérdeztem magamtól
Kerestem mindenfelé, körbe körbe forogtam hogy megtaláljam de semmi. Aztán egy aranyos, de még is férfias hang megszólalt…
- Öhm ne haragudj, de új vagyok itt és segítenél egy termet megtalálni?
Megfordultam és egy aranyos sráccal találtam magam szembe.
- Szia, persze segítek. Melyik termet keresed?
- Hát délután tánc órám lesz, és a tánc terem kellene nekem.
- Á értem, én is táncolok ugy hogy tudok segíteni. A suli hátsó udvarán van, balra, egy piros épületben.
- Ó köszönöm, aranyos vagy. Egyébként Taylornak hívnak. Tegnap jöttem át ebbe a suliba.
- Áh akkor te vagy az egyik új fiú. Örülök hogy találkoztunk, de ne haragudj most meg kell találnom az elveszett barátnőmet.
- Semmi baj. Majd biztosan összefutunk még.
- Persze, szia
- Szia.
Nagyon rendesnek tűnt. És helyes. Azt hiszem kicsit talán meg is tetszett. De hogy nézne az ki, hogy tegnap még szenvedtem a volt pasim miatt. Ma meg már egy másikkal sétálgatok. Mit gondolnának a többiek. Na de most már tényleg meg keresem ezt a Kíra kisasszonyt. Fogalmam sincs hova tűnhetett el. Aztán egyszer csak….
- ÁÁÁ képzeld, képzeld képzeld. Találkoztam két Adonisszal. Úr isten annyira helyesek, dögösek és áááá. Azt hiszem szerelmes lettem 2 pasiba is.
- Jézusom Kíra, de dili vagy. Á úgy megijesztettél. Itt kereslek már mióta, mostmeg megijesztel. Háát. Na és milyen pasik?
- Tudod 3 új tanuló jött, és ebből a 3-ból, ezt a kettőt ismertem meg. Annyira helyesek hogy azt hittem elájulok.
- Ó azért ne essünk túlzásba. Nyugiii okés? Elhiszem hogy Adoniszok, de nyugodj le.
- És képzeld, randira hívtak. Mindkettő áá annyira izgulok. Mindjárt kiugrok a bőrömből.
- Már is? Hát ti aztán gyorsan haladtok. És legalább egyszerre van a 2 randi?
- Hát öö igen. Tudsz fedezni?
- Aham.
- Jááj köszii nagyon. És te jól vagy? Nem baj hogy csak itthagytalak? Csak tudod amikor megláttam őket, azt hittem két angyalt látok ödrögbőrbe bújva.
- Dehogy, tudom milyen vagy ha tetszik 1 esetleg 2 pasi.
- Akkor okés. Na mehetünk haza?
- Igen menjünk.
Aztán elindultunk hazafelé. Persze Kíra egész úton a 2 Adoniszáról beszélt. De hát ő már csak ilyen. Egy pasi faló. Emlékszem amikor egyszerre 5 pasival randizgatott. És egy időre beszélt meg 3 randit. Na az csúcs volt. Persze akkor is fedeztem, nem akartam hogy lebukjon. Szerencséje volt hogy ismertem mindhármat, és amikor Kíra azt mondta hogy „bocsi csak elszaladok a mosdóba” közbe pedig szaladt a másik pasijához. Addig én beugrottam helyette és lefoglaltam a pasit. De aztán valahogy ezt észrevették és végül egyikkel sem találkozott többet. De ő már csak ilyen. Így szeretem ahogy van. Mire észrevettem már böködte a karomat hogy itt vagyunk előttük. Elbúcsúztunk mert valószínű hogy ma már nem beszélünk, mert mindkettőnknek van dolga. És így én is hazafelé vettem az utat. Ahogy mentem hazafelé eszembe jutott az a srác akivel összefutottam a suliba. Tényleg aranyos volt, remélem látom majd még
- Szia Szandra, megjöttél?
- Igen
- Van sok leckéd?
- Igen, van de ha ügyes vagyok akkor hamar kész leszek.
- Rendben, holnap meg szeretnénk látogatni a nagyiékat, akarsz jönni?
- Á tényleg? Persze hogy akarok.
Általában sosem hagyom ki a „nagyi vs nagypapi” látogatást. Imádok oda járni. A nagypapámtól tanultam meg mindent. Zongorázni és gitározni. Kicsi korom óta ő bíztat, és hisz bennem. Nagyon szeretem őt. Megtanított lovagolni is. És ott a tanyájukon van a lovam is. Szalomi, egy gyönyörű fehér ló. 10 éves koromba kaptam. És már régóta nem lovagoltam rajta. Meg végre szeretném már látni a nagyszüleimet. Holnapra akkor nem csinálok magamnak programot. Már nagyon várom. Na de most már ideje leckét írnom, mert tényleg sok van. Gyorsan eltelt az idő, és kb este 7-re végeztem mindennel. Kicsit fáradt voltam így, megfürödtem és lefeküdtem az ágyba. A fürdés kicsit felébresztett, így bekapcsoltam a lap-topot és gépeztem + tv-ztem még kicsit. Aztán már nagyon álmos lettem és lefeküdtem.