15 rész

Itt a következő rész! Köszönöm a dícséreteket, nagyon jól esik. Remélem ez a rész sem fog csalódást okozni



- Csókolom, Kíra merre van?
- Szia Szandra, ó jó hogy jöttél, teljesen magába fordult.
- Íj Megéreztem hogy jönnöm kell.
- Fent van a szobájába.
- Rendben.
-Hát szia! Jött a felmentő sereg, egy személyben.
- Szia.
- Na, nem szabad így kiborulnod. Nem ér annyit.
- Igen tudom, de...már szeretem.
- Tudom. Nyugi, lehet tényleg csak félreértés.
- Hát remélem. És te? Jól vagy?
- Őszintén? Pocsékul. Semmihez sincs kedvem, a hangulatmérőm mínuszba van.
- Én is valahogy így vagyok.
- Miért ilyen hülyék a pasik?! Esküszöm már azon gondolkodom, hogy kipróbálok a másik nemmel is ismerkedni. Ha már ez nem sikerül.
- Jaj ne hülyülj. De legalább megnevettetsz.
- Hát asszem ez a dolga egy jó barátnőnek. Figyelj… ha gondolod itt maradhatok este. Anyukám megengedte, és azt mondta majd megbeszéli anyukáddal.
- Az tök jó lenne. De gondolkodtam ezen a hétvégén… tudod az hogy a nagyidéknál mész és Taylorék is.
- És?
- És ne haragudj de nem tudok menni.
- Miért nem? Ne már.
- Mert az unokatesóimnak megígértem már fél éve hogy elmegyek náluk, és már nem hagynak békén. Így egy hétig ott leszek. De ne haragudj már ezért.
- Dehogy nincs harag, menj nyugodtan.
- Biztos?
- Persze.
- Köszi.
- Ó nem kell megköszönnöd. Hát azok a rokonaid, engem minden nap látsz, őket meg ritkán. Menj csak nyugodtan, el leszek.
- Rendben.
Megöleltük egymást, és utána úgy döntöttünk hogy /mivel itt alszok/ viszünk fel a szobába édességet, popcornt, és mindent amit meg tudunk enni, berakunk egy filmet, és mozizunk. Közbe pedig csacsogtunk, kibeszéltük a „pasikat” vagy is Őket. És már a végén jókat nevettünk rajtuk. Vissza emlékeztünk arra a plázás sztorira, és azon is jókat nevetgéltünk. Aztán éjfél környékén mindketten úgy elaludtunk, hogy még a tv-t is elfelejtettük kikapcsolni.
Reggel 9 órakor már fent voltunk. Már mindketten kifejezetten jól éreztük magunkat. De mivel már péntek volt, és ma utazunk mindketten, így elbúcsúztunk és hazamentem. Még be kellett pakolnom, és közben az is kiderült, hogy a szüleim nem csak egy hétvégére akarnak menni, hanem ők is egy hétre. Fogalmam sincs hogy fogom bírni úgy hogy Taylor a közelembe lesz. Meg fogja ismerni az egész családomat. Hurrá!-.-. De ha a jó oldalát nézem, akkor talán kitudja magát magyarázni, és megint rendben leszünk. Vagy még az is lehet hogy…..
Nem! Ha valami hülye magyarázattal áll elő, akkor engem elfelejthet. De … Jajj erre gondolok. Hogy Ő és én? Együtt? Talán! Eddig ő akart engem, és most fordítva? Eddig is vonzódtam hozzá, de most már…. sokkal jobban. Hát persze megint ez… egy fiú megbánt, elhiszem a magyarázatát, aztán 2 nap múlva megint ez lesz. Na majd meglátom. Egyenlőre még haragszok rá.
Ahogy hazaértem, köszöntem anyuéknak, és már mentem felfelé pakolni. Mivel nem szeretek pakolni, így kiszedtem azokat a ruhákat meg cipőket amit vinni akarok, és beledobáltam a táskámba. Persze nem volt szerencsém mert bejött anyukám és muszáj volt „szépen” bepakolnom. Sokáig hezitáltam hogy mit vigyek, és mit ne vigyek. Plussz még a fogkefe meg ilyenek. Ahogy végeztem, lefürödtem, átöltöztem, és lementem a többiekhez. Utána kiderült hogy csak 1 óra múlva indulunk. Így amik még az eszembe jutottak gyorsan beraktam a kocsiba, és a táskámat is lehoztam. Azután mentem és segítettem anyukámnak. Bár annyira nem volt messze Los Angeles másik vége, de azért raktunk pár szendvicset /mintha túrázni mennénk :/ /. Aztán már indultunk is. Út közben zenét hallgattam, amikor anyukám hátraszólt.
- Várod már hogy találkozz Taylorral?
- Jaj anya, mibe vagy te vele!Nem olyan nagy szám.
Elfelejtettem említeni apunak hogy Taylorral jóba vagyunk, talán kicsit többek mint barátok és persze rákérdezett.
- Mi van Taylorral?
- Semmi semmi, csak vezess.
- Együtt vagytok vagy mi?
- Dehogy.
- Hát akkor?
- Apu te ezt úgyse értenéd.
- Ó hát persze mindig ezt mondjátok. De ha ez a srác is olyan mint…. a többi akikkel eddig „dolgod” volt, akkor jobb ha bele se vágsz.
- Kösz apu.
Apám sosem díjazta ha barátom volt. Mindig azt mondja hogy „túl fiatal vagy még ehhez”. Persze, ő hány évesen is kezdett el csajozni? 12? És nekem mondja hogy ne pasizzak. Néha még azt hiszi hogy ugyanaz a 7 éves kislánya vagyok. De hahóó én már lejártam, ideje lenne Stellát is nézni, már nem azért. Majd biztos észreveszi, de addig is ráhagyom. Amikor megjöttünk, még sehol senki nem volt. Vagy is Taylorékra gondoltam. Biztos később jönnek, ami nem olyan nagy baj. Amikor bementünk már vártak a nagyiék. És nagyon örültek hogy végre ott vagyunk. Én is nagyon megörültem, hiszen mindig boldogan jövök ide. Megöleltük egymást, és felvittem a cuccaimat, a régi padlásszobába, ahol még kicsi koromban rengetegszer aludtam. Imádtam azt a szobát, főleg este. Amikor nem tudtam aludni akkor mindig kiültem az ablakba, ami előtt egy kisebb ágy volt és onnan kényelmesen lehetett a csillagokat keresni. Kipakoltam, és már mentem is lefelé. Azt sem tudtam hogy először menje-e a lovamhoz, vagy maradjak és beszélgessek a nagyszüleimmel?! Végül a beszélgetés mellett döntöttem, mivel kint apám és nagypapám elkezdtek sütni a grillen, nem tudtam ellenállni az illatoknak. Már kezdett sötétedni, de a Lautner család még sehol. És aztán megjelent egy kocsi. Hát ennyit erről. Megjöttek. Én pedig nem tudom miért, de a szívem majd kiugrott a helyéről. Nem tudom mi lesz a reakcióm, vagy az övé. Persze mindenki egyből felállt az asztaltól hogy üdvözöljék őket. Én is mentem, mivel nem akartam bunkó lenni.
- Végre hogy itt vagytok.
- Bocsi, csak még volt egy kis dolgunk.
- Semmi baj, az a lényeg hogy itt vagytok- mondta anyu.
Amikor Taylor is kiszállt, és rám nézett, egyből elfordítottam a fejem és a nagy semmit bámultam. Aztán odajött az anyukája hogy köszönjön, aztán az apukája, a húga és végül Ő is. De mikor meg akart ölelni, direkt megfordultam és elindultam az asztal fele. Tudom ez bunkóság volt, de megérdemelte. Az anyukám megmutatta nekik a szobájukat, és lejöttek ők is. Taylor húgával fogok aludni, tök jó. Végül is aranyos kislány, már találkoztam vele. Remélem nem lesz vele sok baj, ja és persze a kishúgom is egy szobába van velünk. Velem szembe volt egy üres hely, és imádkoztam hogy ne oda üljön le. És dee persze, odaült. Én pedig csak felhúztam a szemöldököm, és ettem tovább. A szüleink beszélgettek minden féléről. Úgy láttam hogy tényleg jól kijöttek. Nem nagyon figyeltem rájuk, csak arra lettem figyelmes amikor rólam beszéltek.
- Majd Szandra megmutatja nektek a farmot, vagy ahogy tetszik teleknek is nevezhetjük.
- Tessék? Kinek mutassak mit?
- Hát látom nagyon figyelsz. Holnap majd megmutathatnád Taylornak és Makena-nak a farmot.
Csúnyán anyura néztem mert tudja hogy kerülöm Taylort erre tessék…
- Rendben- mondtam kicsit fleghmásan.
Taylor pedig csak mosolygott. Pff most komolyan mit mosolyog? Azon hogy kitolt velem anyukám. Megmondom nagyon vicces. Ránéztem felhúzott szemöldökkel, és elhúzott szájjal, aztán pedig felálltam és odamentem nagypapámhoz, aki közbe sütötte a kajákat.
- Na jöttél segíteni kislány?
- Hát ha nem nagy gond.
- Dehogy, sőt örülök. Itt maradnál 2 percre amíg felmegyek hozni még egy kis inni valót?
- Persze.
Már nem azért de Taylor észrevehetné hogy mondjuk egy „ne haragudj” vagy „hülye voltam, sajnálom” jól esne nekem. De hát…. mindegy.
******1 óra múlva******
Bementünk a házba, mert már kezdett az idő lehűlni. És már az első éjszaka a nagyszüleim kitalálták mi lenne ha karaoke-znánk?! Én persze imádok karaoke-zni, és alig vártam hogy „legyőzzem” Taylort. Ha egyáltalán van mersze kiállni ellenem.
- Na ki szeretné kezdeni? Szandra?
- Ó másra hagyom az elsőbbséget! Mi lenne ha Taylor lenne az?
- Á én nem éneklek. Nem tudok.
- Mindjárt gondoltam. Na adjatok egy mikrofont.
Először nem tudtam hogy gyors vagy lassú számot énekeljek. De aztán a gyors mellett döntöttem, és a híres Girls Just Wanna Have Fun dalnál amit szerintem kevesen nem ismernek. Végig a szöveget néztem, bár tudtam már kívülről, de direkt nem néztem máshová. Nem akartam látni az arcokat, majd csak a végén. Aztán amikor befejeztem, mindenki tapsolt és én büszkén ültem le az anyukám mellé, a kanapéra. Megdicsértek hogy tehetséges vagyok, és Tayloron pedig csak döbbenet látszódott. Ennyire hatottam rá?! Nem tudom. Az este többi részében még énekelgettek, aztán már 11 óra körül mindenki eléggé kifáradt, így felmentem és gyorsan lezuhanyoztam. Azon járt az agyam, hogy, hogy kellene azt a holnapi napot túlélni. Tudtommal csak én Taylor és a kishúga leszünk. Kicsit se fura, hogy az anyukám így intézte. A szüleim szerint Taylor rendes fiú, és talán összejöhetnék vele. Ő a legelső pasi akiről ezt mondták a szüleim. De nem ők fogják eldönteni azt hogy ki jó nekem. Bár hogy őszinte legyek magamhoz, Taylor nagyon megfogott. A szemei, a haja, a hangja… egyszerűen mindene tetszik. És fogalmam sem volt, hogy, hogy tudtam megállni, hogy még nem békültem ki vele. Aztán már pár perc múlva aludtam……