13 rész

Itt az új rész. Ez kicsit rövid lett, de ez csak nektek kedvez mert minél rövidebb egy rész annál hamarabb lesz új:) És amint látjátok felraktam egy másik fejlécet, ami szerintem jobban illik a történethez. Remélem tetszik. Várom a véleményeket


„Mi pedig sikeresen túl éltük ezt a „nagy és veszélyes kalandot”.”
Miután elvitték az ikreket a rendőrautóval. Megkérdezték tőlünk hogy nem-e bántottak minket. Mi elmondtunk nekik mindent, aztán hívtak egy mentőt ,hogy bevigyenek egy kis vizsgálatra. Amíg megérkezett a mentőautó addig próbáltam még kicsit pihenni, de egy ismerős hang megcsapta a fülem.
- Jézusom kicsim hát meg vagy.
- Anyu, apu.
Erőre kaptam és odaszaladtam hozzájuk. Szorosan megöleltem mindkettőjüket, és persze a bátyámat is. Nagyon hiányoztak. Közben megjöttek Taylor szülei is. És ők is szorosan ölelkeztek.
- Jól vagy kicsim? Nem bántott? Mi történt?
- Anyu,apu egyszerre csak egy kérdést. Na szóval, igen jól vagyok csak kicsit fáj a lábam. Öhm hát a jobbik iker egyszer fejen vágott. És hogy mi történt? Elraboltak.
- És most hol vannak?
- Elvitték őket gondolom a rendőrségre.
- És Taylor hogy került ide?
- Hát a rablás előtt sétálgattunk és közben beszélgettünk, és annyira nem figyeltünk oda hogy erre a helyre keveredtünk. Aztán elment megkérdezni egy nőt hogy merre kell innen kijutni, és az egyik iker hátulról lefogott aztán már csak annyira emlékszem hogy egy lyukban ébredtem fel.
- Őrület. Ilyen elmebetegeket.
- Hát igen.
- Veled megyünk a kórházban rendben?
- Persze.
- Akarod hogy valamelyikünk a mentő autóval menjen veled?
- Nem kell, úgy is ott lesz Taylor.
- Rendben, akkor kocsival megyünk utánatok majd.
- Oké.
- De most ne haragudjatok meg kell köszönnöm Taylornak hogy „megmentett”- mondta apu
- Oookéé.
Én is vele mentem, és akkor már jött Nicholas, és anyu is. Kíváncsi voltam mit fog mondani apu.
- Sziasztok, jól vagy Taylor?
- Persze, csak a mellkasomat fájlalom.
- Á értem. Figyelj, csak meg akartam köszönni hogy megmentetted Szandrát. Esetleg tehetek valamit érted?
- Nagyon szívesen, és köszönöm de jelenleg csak egy puha ágyra vágyok ahol sokáig aludhatok- viccelődött Taylor.
- Még túl kell esnetek egy kisebb vizsgálaton aztán pihenhettek.
- Aha.
- Igen.
És itt egymásra mosolyogtunk. Közben megérkezett a mentő autó, Taylorral beültünk és már vittek is minket. Nem volt sok mondanivalóm Taylornak, mert már azt hiszem mindent elmondtam neki. És már ezerszer megköszöntem kb. Meg energiám se volt beszélni, de ahogy elnéztem Taylornak sem. Édes volt ahogy a szemét már alig tudta nyitva tartani. Látszott rajta hogy nagyon fáradt. Aztán eszembe jutott az a csók:/ Mi lesz ezután? Együtt járunk, vagy csak a pillanat miatt volt, hogy azt hittem itt a vég. Nem tudom, de azt tudtam hogy akarom Taylort. Azt nem tudtam hogy ő mit akar. De ahogy ránéztem mindig azt láttam a szemében, hogy ő is azt akarja amit én. Együtt lenni. Semmi mást. Szembe ült velem, és folyton rajtam tartotta szemét / már ha tudta/. Már majdnem csak zavarba jöttem.
- Mit nézel annyira?
- Áh semmit, csak gondolkodtam.
- Micsodán?
- Hogy mi lesz ezután?!
- Hogy érted?
- Velünk mi lesz.
- Érdekes, én is ezen agyaltam.
- Komolyan?
- Aha.
- És akkor, mire jutottál?
- Nem tudom, de szerintem nem ez a megfelelő pillanat hogy megbeszéljük. Mindketten elég fáradtak vagyunk. Majd talán holnap.
- Tudom, de azért van remény? Vagy csak a félelem hevében volt az a …… csók- elpirult. De édes.
- Taylor.
- Jó rendben semmi gond.
- Micsoda?
- Tudom mi a válaszod! Nem vagyok elég jó neked.
- Miről beszélsz?
- Nem így van?
- Egyáltalán nem. Nagyon is kedvellek. És megpróbálhatnánk szerintem. Aranyos srác vagy. És azt hiszem nekem pont egy ilyen fiúra lenne szükségem.
- Tényleg?
- Bizony.
- Ugye nem hülyítesz?
- Miért nem hiszel nekem?
- Mert fura dolgokat hallottam rólad.
- Miféle dolgokat?
- Hát hogy kihasználod a fiúkat, meg ilyenek. És hogy összejössz velük aztán meg dobod őket. De nyugi én egyáltalán nem hittem neki.
- Ki mondta ezt neked?
- Az egyik csaj a suliból.
- Név szerint?
- Katarine.
- Jaj atyám az a pletyka mániás.
- Igaz?
- Dehogy, egyáltalán nem igaz. Eddig csak egyetlen egy pasim volt, és az tudod ki. Szerintem egy pasifaló csaj meg nem ilyen.
- Ezt akartam tudni.
- Rendben.
Aztán már meg is érkeztünk a kórházba. Mentünk CT-re, és a sebészetre is. Nekem letapasztották a fejemet, mert még mindig csúnya volt, tudjátok attól az ütéstől. Taylort tovább vizsgálták mert ő sokkal többet kapott mint én. Sajnáltam szegényt. Együtt voltunk bent a sebész orvosnál. És amikor levette a felsőjét csupa kék + lila folt volt rajta. Jaj, ő mindig kap, és miattam. Talán még sem olyan jó ötlet ez az együtt járás. Még a végén megölöm szegényt.
- Hát elég csúnyán elrendezték önt.
- Igen,tudom. De nem olyan fájdalmas mint aminek látszik.
Amíg vizsgálta még a doki addig körbenéztem, és párszor találkozott a tekintetünk Taylorral. Persze elkezdtünk mosolyogni. Amikor végzett a doktor, elmondta hogy semmi komolyabb bajunk nincs. Csak ki kell heverni és ennyi. Bár ajánlott egy jó pszichológust, de megmondtuk neki hogy nincs rá szükség. Nem omlottunk össze. Ott voltunk egymásnak. Aztán kimentünk és elbúcsúztunk egymástól arcra puszival. És hazamentem a szüleimmel. Mikor hazaértem, olyan mintha ezer éve nem lettem volna itt. Pedig ez csak 3 nap volt. Gyorsan felmentem a szobámba, megengedtem a kádat vízzel, és belefeküdtem. Annyira jól esett, hogy el is aludtam. Anyukám jött be felkelteni, hogy egyek valamit.
- Egyél valamit kicsim. Mióta nem ettél már?
- Nem tudom, de most hogy mondod farkas éhes vagyok.
- Tessék, hoztam neked egy kis pizzát, mert mióta eltűntél tiszta ideg voltam így főzni sem tudtam. És rendeltem inkább.
- Jaj anyu, ez tökéletes. Köszi. Pont ez kell nekem. Egy forró fürdő és pizza. Nyami.
- Szívesen. De megyek én is lefürdök, hosszú volt ez a nap.
- Igen hosszú, jó éjt.
- Neked is.
Ahogy kiment, én már is elkezdtem enni /a vizes kezemmel/. Jó volt itt üldögélni, és pihenni. Jól laktam, aztán kiszálltam a fürdőből, felöltöztem pizsibe, és bekapcsoltam a lap top-om. Nem tudom miért kapcsoltam be, végül is aludtam a kádban és így már több az energiám. Amikor felmentem mindenki „letámadott” hogy „úristen, jól vagy? Mi történt veled?” kb minden barátom. Így bevettem őket közösbe és elmondtam nekik mindent. Ők pedig néha csak annyit mondtak „de bátor vagy” „úristen” „aaah”. Egyszóval csak ámultak. Megbeszéltük a barátnőimmel hogy holnap átjönnek hozzám, mert én nem szívesen megyek egyenlőre sétálgatni. Taylort kerestem de nem volt fent. Biztosan már lefeküdt aludni. Jobb lesz ha én is ezt teszem. Aztán elköszöntem a csajoktól, és én is lefeküdtem.