10 rész (végre)

- „Neked is.”

Hajnal körül valami zajra ébredtem fel. Valaki mozgolódott kint. Először azt gondoltam hogy valamelyik fiú. De aztán fura hangokat hallottam. Ijesztő, és hátborzongató hangokat. Felébresztettem Kírát, mert megijedtem.
- Hé ébredj, nem hallod ezt a mozgolódást?
- Biztos csak valamelyik fiú az.
- Nem tudom. Csak hallgasd milyen hangokat ad.
- Én nem hallok semmit.
Aztán már mindketten meghallottuk hogy itt van a sátrunk körül. Az árnyékát is láttuk.
- Úr isten, igazad van.
- Félek.
- Én is kezdek.
Neki ment a sátrunknak és mi teljesen bepánikoltunk.
- Nyugi, nem lesz semmi gond- nyugtatott Kíra.
- És mi van, ha valami pszichopata?
- Ki lehetne?
Hirtelen meghallottuk hogy egyre csak közeleg. És az árnyéka is nagyobb lett.
- Nagyon félek.
- Én is.
- Mi van ha valami olyan ember vagy nem tudom mi, aki itt írtja az embereket? Tudod mint abba a filmbe, Péntek 13. Van az a sátras rész. Ne menjünk ki, maradjunk itt. Talán úgy biztonságosabb.
- Jaj Szandra az csak egy film.
- És ha velünk is ez történik?
- Ne ilyezgess.
- Jól van. De én akkor is félek.
- Mi lenne ha mindketten egyszerre szaladnánk ki?
- Oda adjuk magunkat ennek a nem is tudom kinek?
- Legalább el tudnánk futni.
- És mi van a többiekkel?
- Nem tudom.
- Jaj annyira félek.
- Szerintem próbáljunk meg elfutni.
- Öhm rendben.
- 3-ra.
- 1,2,3 FUTÁS.
És mindketten gyorsan kifutottunk a sátorból. Nem láttunk senkit, aztán gyorsan benéztünk a másik sátorba ahol a fiúk voltak. Egyik sem volt ott. Nagyon megijedtünk. Nem tudtuk mit csináljunk. Így próbáltuk hívni a srácokat, hátha felbukkannak. Sehol senki még mindig. Egy rossz döntést hoztunk, és úgy döntöttünk hogy kettéválunk. Én a fák felé vettem az irányt. Őszintén szólva már remegtem, nagyon féltem. De muszáj volt legyőzni a félelmem. Hallottam hogy valaki követ, vagy lépked. De nem láttam semmit, ezért elkezdtem kiabálni a srácok nevét. Egyre a közelembe éreztem azt a valakit de nem mertem hátranézni. Gyorsan egy fa mögé bújtam. Hátha nem talál meg. De egyszer csak…
- ÁÁÁ most meg vagy.
Akkorát sikítottam hogy szerintem az egész utca felébredt.
- Te hülye állat. Normális vagy?
- Csak megvicceltünk titeket.
- Szerinted vicces az hogy halálra ijesztettek minket?
- Nem akartunk titeket ennyire megijeszteni. De tudtuk hogy szeretitek a horror filmeket és gondoltuk mi lenne ha belecsöppennétek egybe.
- Haha nagyon vicces. Csak azt hittem hogy szívinfarktust kapok. Annyira hülyék vagytok, Taylor. Mit gondoltatok?
- Nem gondoltuk hogy ennyire beijedtek.
- Na jó nekem mennem kell.
- Ne már hová mész?
- Talán mondjuk vissza a sátorba.
- Én is megyek.
- És Jace?
- Ő Kírát ijesztette be.
- Csak hogy tudd egyáltalán nem volt vicces halálra ijeszteni.
- Oké több ilyen nem lesz.
- Öhm egyébként haragszol még?
- Úgy nézek ki?
- Nem.
- Hát mert nem haragszok.
- Hogy hogy te ilyen hamar megbocsátasz?
- Nem tudok rád haragudni, ennyi az egész.
- Aha értem.
Amikor visszamentünk Kíra is majd ki ugrott a bőréből. De nem a boldogságtól. Ő is haragudott Jace-re. Mindketten nagyon megijedtünk. Elég rossz húzás volt ez tőlük. Aztán visszafeküdtünk és reggelig aludtunk. Olyan 8 óra körül már fent voltunk mindannyian. Megreggeliztünk, aztán el mentünk Kírával sétálni amíg a srácok össze szedik a dolgokat. Elvégre az után az ijesztgetés után ennyit csak megtehetnek. Beszélgettünk kicsit Jace-ről, és Taylorról.
- Na és mizu veletek?
- Én és Jace?
- Aha.
- Hát jól elvagyunk. És ti?
- Mi van velünk?
- Jaj ne már. Tudom hogy tetszik neked Taylor. Tegnap be is vallottad.
- Igen, tetszik de nem tudom. Elvagyok vele.
- Aha. Ismerlek már. Mesélj kicsit. Talizgattok vagy ilyesmi?
- Nem találkozunk. A neten néha beszélünk, meg amikor összejön a baráti társaság akkor találkozunk.
- És miért nem hívod el valahova?
- Hé nem én akarok a számáért harcolni. Ő mondta hogy megszerzi a számom. Hát akkor hajrá.
- És ő még nem hívott el?
- De igen, akkor pont nem értem rá.
- Ja.
- És Jace? Milyen? Hmm?
- Hát jó pasi az biztos. Szeretek vele lenni. Képzeld nem is mondtam, a múltkor hozott nekem virágot. Olyan édes volt.
- ÓÓh milyen aranyos.
- Az bizony.
Még beszélgettünk kicsit, és aztán visszamentünk a fiúkhoz. Meglepően minden rendbe volt. Nem panaszkodhattunk, mindent megcsináltak. És már csak annyi volt a dolgunk hogy felvegyük és hazainduljunk a cuccokkal. Mindenki hazaindult, és délutánra nem beszéltünk programot. Amikor hazamentem anyukám egyből letámadott hogy jól vagyok-e. El meséltem neki mindent, még a fiúk „kis” viccelődését is. És ő csak a fejét csóválta. Hát na nem tehetek arról hogy ilyen „hülye” barátaim vannak. Nagyon kupis volt a szobám, így átöltöztem, lefürödtem és neki álltam takarítani. Most még kedvem is volt, szépen letörölgettem, porszívóztam meg ilyenek. Anyukám mindig azt mondja hogy a saját szobádat magadnak kell kitakarítani. Hát igen, meglátszik hogy az én szobám. Nem szeretek takarítani. Általában mindig duzzogva kezdek neki. De most tényleg volt kedvem hozzá, felhúztam jó hangosra a zenét és kb 2 óra hosszáig csináltam. Délután fél egyre kész lettem mindennel, és lementem enni valamit. Csak a bátyám volt otthon, de már ő se sokáig, mivel azt hiszem ma megy a barátnőjéhez, és ott is alszik. Elég meleg volt, így megengedtem a medencét és áthívtam Kírát. Napoztunk, fürödtünk és hülyültünk. 4 óra körül szálltunk ki a medencéből. Aztán megcsörrent a telefonom. Az egyik évfolyam társam volt Sarah.
- Szia, mondd.
- Szia Szandra, csak szólni akartam hogy ma házi bulit tartok és nem-e lenne kedvetek Kírával benézni?
- Hát figyelj, nem tudom. Megkérdezem a szüleimet. Nem ígérek semmit sem. Ha ott leszünk akkor ott leszünk, ha nem akkor nem.
- Okés, de remélem eltudtok jönni.
- Rendben, akkor szia.
- Szia.
- Ki volt az?
- Sarah, meghívott a mai házibulijára.
- Tényleg?
- Aham, ugyhogy megint mehetünk a szüleinket kérdezni.
- Okés. Felöltözök és én megyek megkérdezem. Szerinted elhívhatom Jace-t?
- Hát nem tudom.
- Mindegy ha elengednek hivom Jace-t is. Te meg Taylort.
- Nem hívom el Taylort.
- Most miért?
- Normálisan akarok bulizni. De lehet elhívom nem tudom. Szerintem el sem engednék.
- Te tudod. Majd hívlak hogy mi van.
- Okés Szia.
- Szia.
Én is bementem felöltöztem és megvártam amíg anyukám hazajön. Amikor hazajöttek próbáltam kicsit „nyalizni” neki. Nem szokott bulikra elengedni, mert szerinte még túl fiatal vagyok. Apukámról meg ne is beszéljünk. De most valami utazáson van így miatta nem kell aggódnom.
- Szia anyu.
- Szia szeretnél valamit?
- Hát az a helyzet hogy meg vagyok hívva egy házi bulira.
- Jaj kicsim ne is folytasd, nem mehetsz el.
- Ó anyu légyszi. Minden barátom ott lesz. Nem lesz nagy buli, csak eszünk iszunk meg ilyenek.
- Hát nem tudom.
- Nyári szünet van. Hadd bulizzak.
- Nem szeretném hogy te is olyan legyél mint azok az „állandóan bulizok” tinédzser.
- Nem leszek. De ha már elhívtak miért ne mennék el. Vigyázok magamra. Ígérem.
- Jó rendben elmehetsz. De éjfélre itthon leszél.
- KÖSZÖNÖÖM- ordítottam.
- És ne keljen csalódnom benned.
- Nem fogsz.
Aztán felmentem és felhívtam Kírát. Elmondtam neki hogy mehetek, és ő is jöhet. Jace-t is elhívta. De én még tanakodtam azon hogy hívjam-e Taylort. Eszembe jutott hogy nincs meg a száma. Így nem tudtam felhívni. De szinte biztos vagyok benne hogy ha Jace ott lesz akkor Taylor is. Ezzel már nem is foglalkoztam, inkább azzal hogy mit vegyek fel. Valami olyat kell felvennem ami nem túl kihívó de jól néz ki. Felvettem egy fekete cicanacit, és egy fehér testhez simuló felsőt, fekete övvel a derekamon. Nem tudtam hogy milyen cipőt vegyek fel. Csizmát, magas sarkút, vagy nyári lapos talpú csizmát. A magas sarkúnál döntöttem, elvégre az kényelmes és nem meleg. Fejjel beszóltam anyukámnak hogy elmentem, és éjfélre itthon leszek. Már Kíra ott volt az ajtónk előtt.
- Jace hol van?
- Majd ott találkozok vele.
- Ja értem, akkor menjünk. És Taylor jön?
- Azt hittem elhívtad.
- Nincs meg a száma.
- Akkor szerintem Jace hívta el.
- Szerintem is.
Fél óra gyalog az út, mert Sarah-ék pár utcával lejjebb laknak. De mire odaértünk már elég sokan voltunk. A pasi felhozatal csúnyán szólva „szar” volt. Már csak abban reménykedtem hogy Taylor ide dugja az orrát. Jace-t hamar észrevettük de Taylor sehol.
- Szia Jace.
- Sziasztok lányok.
- Taylor?
- Nem jött el.
- Miért?
- Azt hiszi hogy nem érdekled. És akárhogy próbálkozik ő szerinte semmi esélye nincs nálad. Meg nem engedték el a szülei. Vagy is azt hiszi. Pedig meg sem kérdezte.
- Ó hát és nem gondolja hogy ezt velem kellene megbeszélni?
- Szerintem nem. De ha gondolod felhívom.
- Igen hívd fel. Ezt meg kell beszélni.
- Rendben akkor egy pillanat.
Még hogy nincs esélye. Hát ha tudná. Tényleg megkedveltem Taylort. De egyenlőre csak randizgatni akartam, megismerni őt. Nem egyből járni vagy ilyesmi.
- Na nem ígéri, de lehet eljön.
- Okés.
- Na kértek valamit inni?
- Igen
- Oké akkor hozok
Amíg Jace hozott nekünk valami piát, addig nézelődtünk mindketten.
- Na tessék csajok.
- Köszi.
- Köszi.
Tök jó volt. Finom. Ez után bementünk táncolni. Kezdett felpörögni a buli, egész jól éreztük magunkat. Már 1,5 óra telt el és Taylor sehol sincs. Biztos nem engedték el. Kíra és Jace már valahol máshol táncoltak, és rám szállt pár srác. Körbe fogtak és elkezdtek simulni hozzám. Az ilyet nem tűröm úgy hogy inkább eljöttem onnan. Már 11 óra volt, és nem sok kedvem volt itt maradni. Szóltam Kírának hogy inkább hazamegyek. Persze mondta hogy várjak kicsit és ők is nemsokára jönnek de haza akartam menni. Így hazaindultam. Amikor már közel voltam a házunkhoz megláttam hogy a sarkon Joe és a barátai verekednek valakivel. Gyorsan oda szaladtam és Taylor volt az akit vertek. Elkezdtem ordítani Joe-val.
- Mi a fenét csinálsz?
- Ó hát te meg hogy kerülsz ide?
- Hogy? Bulizni voltam. És te miért vered Taylort?
- Mert…. Semmi közöd hozzá.
- Mert nem bírod elviselni hogy más pasival lógok.
- Csak nem szimpatikus.
- Aham akkor most azonnal hagyd abba.
- Mert?
- Mert hívom a rendőrséget.
- Nézzenek oda hogy véded.
- Igen, mert a barátom. És komolyan mondom ha nem hagyjátok abba hívom a rendőröket.
- Jól van srácok, már megkapta a magáét.
Eléggé összeverték szegényt, nem tudtam hírtelen mit csináljak. Leguggoltam mellé.
- Jól vagy?
- Igen, de eléggé fáj a mellkasom.
- Hogy járhattam ilyen állattal. Na gyere.
Lábra állítottam, és mivel ő elég messze lakik, így bevittem a házunkba.
- Gyere majd nálunk adok valami gyógyszert, és kicsit lefeküdhetsz.
- Nem kell nyugi, haza tudok menni.
- De ragaszkodok hozzá.
- Rendben.
Aztán bevittem és leültettem a konyhába. Kerestem neki valami fájdalom csillapítót. De mégse ülhet itt a konyhába, így felvittem a szobámba. De ne értsétek félre, nem azért. Csak tényleg aggódtam érte. Leültettem az ágyra és hoztam neki vizes ruhát a mellkasára. És az arcára fagyasztott borsót.
- Vedd le a felsőd hadd tekerjem be a mellkasod.
- Rendben.
Nem nagyon érdekelt hogy egy félmeztelen pasi volt a szobámba. De kicsit fura is volt, mert ő az első pasi aki feljött. Ha ezt apám megtudná… no comment. Végül is ő egy barát.
- Nem zavar hogy itt vagyok félmeztelenül?
- Nem nagyon.
- Szóval akkor már volt pasi fent.
- Nem még nem volt. Te vagy az első.
- Ó micsoda megtiszteltetés.
- Ahhoz képest hogy most vertek szét, elég jó kedved van.
- Melletted mindig.
Ahj olyan édes volt. Most már teljesen belezúgtam.
- És hogy van ez a „szerintem nem érdeklem” duma?
- Csak az igazság.
- Nem igaz. Nagyon is érdekelsz. Csak tudod, nem szeretem kimutatni.
- Tényleg?
- Aha.
- Megkönnyebbültem.
- Miért nem jöttél a bulira?
- Hát mire rávettem a szüleimet hogy engedjenek el volt kb fél 11. El is indultam. Siettem. De aztán Joe és a bandája megállított.
- Annyira sajnálom. Végül is ez miattam volt.
- Ez nem a te hibád.
- De igen. Nem kellett volna ezzel az állattal járnom.
- Nekem nem kellett volna duzzognom.
- Duzzogtál?
- Nem úgy. Hanem áh nem tudom.
- Mérges voltál?
- Magamra
- Miért?
- Hogy mindig ott jöttem mentem körülötted. Biztos már idegesített.
- Igen,néha. De aranyos vagy és megnevettetsz. Ez tetszik.
- Akkor még is van esélyem?
- Ki mondta hogy nincs?
- Senki- elpirult
- Ugye.
Hírtelen elkezdett kinyílni az ajtó.
- Mi ez a zaj?
- Szia anyu.
- Hát te meg ki vagy. Azt hittem megbeszéltük ezt kislányom.
- Anyu ne értsd félre. Ő Taylor az egyik barátom, tudod már meséltem róla. Csak Joe még mindig féltékeny és ezt Tayloron verte le, szó szerint.
- Ja na így már más. Hadd nézzem csak azokat a sebeket. Hát elég csúnyák. Rendesen elintéztek.
- Szegénykém.
- Már elég késő van. Ha gondolod aludhatsz a vendég szobába. És majd reggel szólunk a szüleidnek.
- Anyu ez jó ötlet.
- Á nem kell, nem akarok a terhükre lenni.
- Nem vagy a terhünkre. Ne szégyenlősködj, maradj csak itt nyugodtan. Holnap majd hazaviszünk. Szandra majd megmutatja a szobát.
- Hát akkor rendben, köszönöm szépen.
- Ugyan, semmiség. De akkor megyek aludni, és nektek is ezt ajánlom.
- Rendben, köszi anyu. Jó éjt.
- Nektek is.
- Rendes anyukád van.
- Igen, tudom. De hozok át a bátyám szobájából valami holmit amiben aludhatsz.
- Oké, és köszi mindent.
- Semmiség. De jól jegyezd meg, te vagy az első srác aki itt ül a szobámban, és még itt is alszik.
- Tudom.
- Oké.
Aztán megfordultam és átmentem Nicholas szobájába. Aztán megfordultam és átmentem Nicholas szobájába. Keresgéltem a pizsamás fiókjában és találtam is Taylornak. Amikor visszamentem, örömmel láttam hogy jobban van, mivel a kirakott fotóimat nézegette. Volt egy olyan fotóm is kirakva ahol a barátaimmal vagyok és a képen Taylorral hülyülök. Pont azt nézegette.
- Úgy látom tetszenek a fotók.
- Aha. Kiraktad ezt is?
- Persze.
- Remélem majd egyszer én is itt lehetek.
- Majd meglátjuk.
- De gyere megmutatom a szobád.
Nem tudom de valami fura érzésem volt. Talán most elkap Taylor és megcsókol. De úgy sem engedném neki. Vagy öhm nem tudom.
- Hű szép ez a szoba.
- Köszi. De én megyek is, pihenj nyugodtan.
- Maradj még kicsit.
- Ugye nem készülsz semmilyen dologra.
- Nem ha arra gondolsz. Nem fogom kihasználni az alkalmat.
- Bölcs döntés.
- Csak beszélgetni, ha már itt vagyok.
- Értem. És miről?
- Hát mindenről.
- Vagy is?
- Na jó, rólad és rólam.
- Mi van velünk?
- Most én vagyok hülye, vagy ez tényleg több mint barátság.
- Nem vagy hülye. És talán.
- Akkor jó.
- De bocsi tényleg aludnunk kell. Szia Jó éjt.
- Öhm várj csak.
És megpróbált megcsókolni. De én elhúzódtam, pedig nagyon nem akartam elhúzódni. Először randi, aztán csók. Vagy ilyesmi.
- Még mindig gyors?
- Nem, csak öhm. Nem tudom. Ne haragudj.
- Rendben. Jó éjt
- Szia.
És visszamentem a szobámba. Töprengtem még kicsit, és aztán hamar elaludtam.