Szandra Burke's life 30 rész

Ahogy elmentünk a színház előtt, megpillantottam, hogy már is rengetegen állnak ott. Egyből még nagyobb mosolyra derültem, ahogy megláttam a rajongókat. Amikor megérkeztünk a hátsó ajtóhoz, kiszálltam és besétáltam a színpadhoz, ahol már nagyban folyt a munka.
- Sziasztok. Megjöttem – kurjantottam el magam
Idenéztek és mosolyogva integettek nekem. Elindultam vissza az öltözőmbe, de előtte úgy gondoltam, hogy benézek a táncosokra is, hogy mindenki megvan-e.
- Sziasztok – dugtam be a fejem az öltözőjük ajtaján.
- Oh, szia – mosolyogtak, ahogy megláttak.
- Na, mindenki megvan? – néztem körbe.
- Igen – bólogattak.
- Király. Kész vagytok? – húzogattam a szemöldököm
- Nagyon is – nevették el magukat.
- Rendben. Megyek, én is készülődök – intettem még nekik aztán kifordulva az ajtón, mentem az öltözőbe.
Amikor beléptem, már ott volt Lori és Poby is, és épp jó ízűen beszélgettek.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk – öhm… megzavartam valamit? – húztam fel a szemöldököm
- Nem, dehogy – csóválták a fejüket.
- Oké – ültem le a székre – nem tudjátok, hogy Mary merre van? – ráncoltam a homlokom.
- Oh, az előbb láttam itt a folyosón. Téged keresett – mondta Poby
- Oké. Köszi – álltam fel újra
Ahogy Poby mondta, elindultam a folyosón reménykedve abban, hogy Mary-vel találkozom. Szerettem volna most előbb behangolni, hogy utána már csak a smink a frizura és a ruha legyen hátra. Minden ajtón bekukucskáltam, hogy hátha ott van, de sehol sem láttam ezért visszafordultam és úgy döntöttem, hogy a színpad körül, körbenézek, hátha ott megtalálom.
- Szandra! – hallottam meg Mary hangját a hátam mögött – te merre jártál? – jött oda hozzám mosolyogva
- Téged kerestelek.
- Én meg téged – kuncogott
- Akkor biztos elkerültük egymást
- Igen, biztosan. Te miért kerestél? – ráncolta a homlokát
- Hogy, akár most is kezdhetnénk a hangolást – vontam meg a vállam
- Rendben.
- És te? Mondta Poby, hogy kerestél
- Azt akartam kérdezni, hogy mikor kezdjük a hangolást. De akkor ez már tárgytalan – mosolygott.
- Oké, akkor menjünk a zongorához – indultam az öltözőm melletti szobába, ahol a zongora helyezkedik el.
Lassan elsétáltunk, és Mary lehuppanva a zongorához, már kezdte is a kezdő hangot, amit a saját hangommal utánoztam.
********
Körül belül 10 percig hangoltunk és miután minden hang a tökéletes helyére került, átmentünk az öltözőbe, ahol, ahogy beléptem Lauren mosolygott vissza rám.
- Itt vagyok, a ruháddal – mutatott a fogason lógó kiválasztott ruhára.
- Nagyon jó – ültem le Poby elé.
Ahogy leültem, Poby már elő is kapta a hajvasalóját, és elkezdte igazgatni a hullámaimat. Mint máskor, most is negyed óra alatt végzett velem. Aztán a helyét átadva Lori-nak, megfordultam és már kezdte is a sminkelést. Miután kész lett Lori is, mindenki kivonult a kis magán helyükre, aztán egyből Lauren levette a ruhámat és gyorsan belebújtam.
- Bejöhetek? – hallottam meg anyukám hangját
- Persze, pont kész vagyok – igazítottam még egy utolsót magamon.
- Szia, Lauren – mosolygott anyukám rá
- Helló Misis. Burke – köszönt vissza Lauren
- Szandra, drágám. Már itt vannak Deby-ék is, köszönsz nekik? – kérdezte mosolyogva.
- Persze – derült fel előttem az égbolt, ahogy kimondta anyukám.
Izgatottan indultam el anyukám oldalán, már a fellépésre is gondolva. A vendéghelyiségben vártak engem. Lassan besétáltunk és ahogy Makena meglátott, oda szaladt hozzám és megölelt. Már nem okozott meglepetést, és nem is számítottam másra. Imádom ezt a kis csajt, komolyan – mosolyodtam el.
- Sziasztok – köszöntem kifújva a levegőt, ahogy elengedtem Make-t.
- Nézzenek oda, a szupersztár megérkezett – villantotta elő Taylor a fogait
- Ha-ha. Te beszélsz – fintorodtam el viccesen. Közelebb jött és megöleltük egymást
Aztán ugyanígy mindenkit megöleltem végül Taylor mellett megállva folytattuk a beszélgetést.
- Olyan izgatott vagyok – mosolyogtam folyamatosan – most kivételesen időbe kész lettem mindennel – kuncogtam
- Körbe vezetel? – szólalt meg Make
- Te még nem vitted magaddal sehová? – ráncoltam a homlokom Taylorra, mire elkezdte a fejét csóválni – gonosz vagy – suttogtam neki egy grimasszal az arcomon és mosolyodtam el. – persze – fogtam meg a kezét és indultunk el – ejj, a szupersztár bátyád kihagy az izgalmas életéből – gúnyolódtam vele kuncogva
- Ha-ha. Hol van Stella? – csapott vissza Tay
- Öooh… otthon – forgattam a szemem, mire Taylor is elkezdett kuncogni – szóóval…- néztem Make-re – mit szeretnél látni?
- Leginkább a színpadot – csillogott a szemem
- Oh, hát… tudod, a rajongók nem láthatnak a műsor előtt. És valószínűleg, már megnyitották a színház ajtaját. Ha egy kicsit előbb jöttök, akkor meg tudtam volna mutatni – néztem rá bűnbánóan
- Oké – hajtotta le a fejét – semmi gond.
Sétáltunk tovább, és közben megmutattam neki a különböző szobákat, ahol gyakoroltunk, öltöztünk, vagy épp csak pihentünk.
- Szandra! – hallottam meg Cinty, az egyik táncosom hangját
- Igen? – pördültem felé
- Azt mondták, hogy szóljak neked. 10 perc és kezdünk – tördelte a kezét
- Oké. Már is megyek – bólogattam – huh, akkor menjetek és üljetek le – néztem Taylorékra – 10 perc – elkezdtem még jobban izgulni és indultam Cinty után.
Amikor befordultam a színpad alatti részhez, megláttam, hogy a szokásos körbe már csak engem várnak. Odamentem, és az üres helyet elfoglalva, immár Michael kezdett bele a szokásos koncert előtti imába.
********
Ahogy a banda elfoglalta a helyét a színpadon, már is meghallottam a rajongók felcsendülő hangját. Rettenetesen izgatott voltam, nem meglepően. Lassan kikukkantottam a színfalak mögött, hogy mire számíthatok, amikor a színpadra lépek és mosolyogva néztem, hogy nagyon sokan voltak. Anyukám, Laurenék és Taylorék ott ültek a színpadtól kicsit hátrébb, de jól láthatóak voltak, mivel egyből kiszúrtam őket. Valószínűleg holnapra az internet teli lesz, a mai baleseten történt képekkel és, hogy a koncerten is ott volt Tay meg a családja. De, most őszintén Jesse szavaival élve: nem érdekel. Visszabújtam a színfalak mögé, és vártam, hogy elkezdjük a műsort. Már bementek a vokál énekeseim is, így már biztosan másodpercek kérdése és kezdünk. A kezembe vettem a mikrofont, a fülembe pedig a füldugót és izgatottan álltam a függöny mögött, hogy végre elő „ugorhassak” a színpadra. Amikor végre belekezdtek az első dalba, hírtelen még jobban izgatott lettem és, hogy ezt az izgalmat kicsit enyhítsem elkezdtem rázni a kezem és aprókat szökkentem a lábaimmal egy helyben. A hátam mögött két nagyobb őr állt, akik készek arra, hogy bármikor a színpadra jöjjenek, ha egy őrültebb rajongó fel merészkedik hozzám. Amikor végre a vokálisaim elkezdték lázba hozni, a már amúgy is lázban úszó rajongókat, és ahogy kimondták a nevem, én bombaként, Rock sztáros módon elő is ugrottam, és a mikrofon állvány mögé már is beállva kezdtem bele a „Starting now” dalomba, amit a rajongók élvezettel énekeltek velem. Kirobbanó formában, énekeltem végig a dalt, közben pedig pár pillantással Taylorék felé néztem. Makena is teljesen lázban volt, állva ugrált és énekelt velem, ami még jobban mosolyra derített. A dal végén, arra gondolva, hogy sokan nem fogják érteni a mondanivalómat, a kezembe vettem a mikrofont és a színpadon közelebb léptem a rajongókhoz, hogy pár szót szóljak hozzájuk..
- Hello mindenki – kiáltottam – Szandra Burke vagyok, olyan jó titeket látni, olyan szépek vagytok – néztem körbe a hatalmas színházban – köszönöm, hogy eljöttetek ma este. Ez az első fellépésem itt, és nagyon izgatott vagyok e-miatt. Remélem, hogy ezen az estén mindenki jól fogja érezni magát. Szóval azt kérném…. hogy lazuljatok, táncoljatok és énekeljetek velem. Imádlak titeket. Köszi, hogy itt vagytok – sóhajtottam nagyot mosollyal az arcomon.
Egy bólintással Luke felé, már kezdte is a következő dalt, ami szintén egy elég pörgős szám.
*******
Az egész koncert nagyon jól sikerült. A rajongókkal nagyon meg voltam elégedve. Minden dalt kivétel nélkül végig énekelték és táncoltak velem. Imádom őket. Olyan aranyosak voltak. Két dal között, az első sorban állók fel dobáltak nekem ajándékokat, amiket meglepett arccal és egy „Köszönömmel” vettem fel a színpadról és vittem a dob mellé. Akár hányszor Taylorék felé néztem, mindig azt láttam, hogy jól érzik magukat, amitől még boldogabb lettem. A koncert végén 4x hívtak vissza, és nem álltam meg, hogy ne menjek. Igazán megérdemelték a ráadást. Aztán végül elköszöntem a magam módján, és örömmel teli a bandával és a táncosokkal, teli energiával leszaladtunk a színpad alá, ahol csak örültünk a sikernek. Ujjongtunk hangosan, aztán az öröm után mindenki visszasétált az öltözőjébe, a koncert utáni bulira készülődve. Mielőtt visszamentem volna, még anyukám elém ugrott, hogy gratuláljon, aztán valahogy előbukkant a Lautner család is. Makena ugrándozva jött oda hozzám.
- Aláírod ezt nekem? – nyomta az orrom alá az albumom borítóját.
- Ühüm – vettem el a mindig Tomnál tartott tollamat és a borítót.
Aztán miután aláírtam neki, megölelt és mosolyogva örvendezett tovább, amire csak egy kuncogással feleltem.
- Olyan jó volt a koncert. Gratulálunk – ölelt meg örömteli arccal Deby és Daniel. – jól éreztük magunkat – mosolyogtak.
- De, jöttök a bulira is? – mosolyogtam vissza
- Áh, nem. Abból már kinőttünk. A bulizást Taylorra hagyjuk – néztek a hátam mögött álló Tay-re.
- Óh, igen – fordultam meg – a randi – súgtam oda neki huncutul.
- A randi – ismételte – jó voltál – villantotta elő a fogait és ölelt meg
- Köszi – néztünk egymás szemébe, ahogy kibontakoztam az öleléséből. – na, de most – emeltem fel a mutatóujjam – megyek és átöltözök. Aztán irány a buli – ráztam meg a hátsóm bulis üzemmódra kapcsolva. – majd ott találkozunk – pusziltam arcon gyorsan Tay-t.
Visszasiettem az öltözőbe, ahol gyorsan ittam egy kis vizet, és megtöröltem az arcomat. Aztán visszaöltöztem a koncert előtti ruhámba, és a hátsó ajtó felé véve az irányt behuppantam az autóba és már indultunk is vissza a hotelba. Ahogy megérkeztünk kiszálltunk és gyorsan felsiettem a szobámba. Hamar levetkőztem és a tus alá beállva, kezdtem magam tisztítani és hajat mosni. Fél óra tusolás után kiszálltam, magam köré tekertem egy törölközőt és a hajszárítót elővéve elkezdtem beszárítani a hajam. Miután gyorsan szárazra szárítottam, a szobába visszalépve a bőröndömet felnyitva kezdtem kutakodni egy csinos szerelés után. Pár perc nézelődés után elővettem egy selyem világoskék blúzt, egy fehér csinos egyenes szárú nadrágot és egy ezüstös magas sarkút, díszítésképp a csípőm köré egy barna övet helyeztem és egy nyakláncot a nyakamba akasztottam. Aztán visszatipegtem a fürdőbe a sminkes táskámmal, amiből elővéve pár hullámcsatot, oldalra felcsatoltam a hajam, befújtam hajlakkal, felkentem magamra egy csinos sminket, szájfénnyel, a telefonomat még gyorsan belegyömöszöltem a hátsó zsebembe, és indulásra készen beálltam a tükörbe, ahol elégedetten néztem magamon végig. Bezártam magam mögött az ajtót, és először átsétáltam anyukámhoz..
- Szia – mentem be hozzá
- Szia – mosolyodott el – wáow, de csini vagy – nézett végig rajtam
- Köszi – mosolyogtam vissza – te jössz a buliba?
- Nem. Menj csak nyugodtan. Nekem most ehhez, nincs sok kedvem. – vonta meg a vállát.
- Rendben – bólogattam lebiggyesztett ajakkal. – akkor, majd reggel találkozunk – mentem oda hozzá és pusziltam meg
- Oké. Érezd jól magad – mosolygott.
- Köszi – mentem ki az ajtón.
Laurenben biztos voltam, hogy jön ezért átlibbentem hozzá is.
- Szia – dugtam be a fejem az ajtaján
- Szia – épp húzta fölfelé a magas sarkúját
- Mondd, hogy jössz bulizni! – mentem beljebb
- Persze – mondta határozottan, mire megkönnyebbülten sóhajtottam
- Csinos ez a ruha – néztem végig a türkizkék koktél ruháján
- Köszi. Te sem panaszkodhatsz – mosolyodott el.
- Hát, ma este randim lesz – vontam meg a vállam és hajtottam le a fejem egy huncut mosolyt eltitkolva.
- Na, gyere csak ide! – húzott az ágyra – milyen randi és kivel? – nézett csillogó szemekkel – és, mit csinált itt Taylor Lautner és a családja? – húzta fel a szemöldökét mosolyogva
- Hát öhm… jóban vagyunk velük. A randi pedig… Tayloral lesz – hajtottam le a fejem – igaz nem olyan igazi randi, mert a bulin találkozunk majd.. – vontam meg a vállam
- Van még időnk. Szóval… mesélj – húzogatta a szemöldökét
- Már régóta… ismerjük egymást. A szüleink jóban vannak. De azt hiszem erről már meséltem nem? – ráncoltam a homlokom
- Nem emlékszem rá – vonta meg a vállát – mesélj még!
- Szóval… ez hosszú. De a lényeg, hogy régebben már jártunk egymással… és most újra.
- Aaaw – ámult el – komolyan?
- Ühüm – bólogattam
- De miért szakítottatok?
- Röviden, a munkája és a karrierje miatt.
- És most újra kezdtétek?
- Igen – vontam meg a vállam
- Várj. Ryannel mi van?
- Nem láttad az Opraht?
- Nem – ingatta a fejét
- Szakítottunk, mert nem működött ez olyan jól, mint aminek tűnt.
- Oh, értem – húzta el a száját – és most színre lépett Taylor Lautner – kuncogott
- Valahogy úgy – vontam meg a vállam és kuncogtam vele
- Hát ez… komolyan. Hihetetlen. Ismertétek egymást még azelőtt…
- Mielőtt híresek lettünk. Igen – mosolyodtam el
- Wáow. És mennyi ideig tartott a románc?
- 4 hónapig.
- És most újra fellobbant?
- Ühüm – bólogattam
- Szóhoz se jutok.. – ámuldozott – szerintem aranyosak vagytok. Nagyon helyes és rendesnek tűnik.
- Köszi. – mosolyogtam – na, de menjünk, mert már elszállt az idő – néztem az órára, ami már majdnem 10-et mutatott.
- Oké, oké – állt fel ő is.
Lementünk az autóhoz, s közben még csatlakoztak hozzánk a táncosaim a banda, Lori és Poby is. Ez egy after party, amit a koncertszervezők rendeztek a tiszteletemre. Ide természetesen az egész csapatom jöhet, a szervezők, és a többi VIP tag, akik fizettek rá. A bulit a hotel egyik alsó szinti helységében rendezték, így nyugodtan fotósok nélkül sétálhattunk. Amíg leértünk, teljesen felpezsdültünk. Végig nevettünk és ugrattuk egymást. Ahogy meghallottam a zenét már egyből megéreztem a lábamban a bugit. Menni akartam táncolni. Én is teljesen be voltam zsongva. Lassan lesétáltunk az utolsó lépcsőfokokon és egyből kiszúrtam a fehéren csillogó fogaival tündöklő Taylort, ahogy mosolyogva jött elém.
- Hmm… csini vagy- nézett végig rajtam
- Hát… - forgattam a szemem – te sem panaszkodhatsz – néztem végig rajta.
- Tudod, ma randim van egy nagyon szép lánnyal – emelte fel büszkén a fejét
- Tényleg? – karoltam bele – és hogy hívják? – néztem rá tettetve komor arccal.
- Hmm – vágott egy gondolkodó fejet – nem is tudom –húzta el a száját – tudod, mostanában csak úgy nyáladdzanak utánam a csajok. Nem tudom megjegyezni mindegyiknek a nevét – vonta meg a vállát, mire a szám O formájúra kerekedett
- Hát ez szép – csaptam bele a hasába sértődöttséget színlelve, de tudtam, hogy csak viccel ezért végül mindketten elnevettük magunkat.
Közben a pulthoz sétáltunk.
- Iszunk valamit? – néztem rá
- Tudod, hogy nálam semmi alkohol. Szóval alkoholmentes valamit – húzta el a száját
- Még mindig alkohol szűz vagy? – ingattam a fejem értetlenül
- Jó fiú vagyok – forgatta a szemét
- Hát, jó – vontam meg a vállam – akkor ma én sem alkoholozok – döntöttem el.
- Oh, csak miattam – jött közelebb, hogy ajkaimra lehelve suttogja.
- Talán – vontam meg a vállam és mosolyodtam el – és amúgy is. Nem fogom kiütni magam – fordultam a pultoshoz.
- Mit adhatok? – szakított félbe a pultos minket
- Én Fruit Punch-ot. – vágtam rá
- Én pedig Bora-Borát – kérte ki Taylor is
- Milyen név az a Bora-Bora? Vagyis milyen koktél? – kuncogtam el magam a nevén
- Finom – bólogatott
- Oh. Oké, még olyat nem ittam – vontam meg a vállam
- Megkóstolhatod – mosolygott huncutul
- Rendben – néztem rá ugyanolyan huncut pillantással.
Pár perc múlva a pultos már elénk is tette a rendelt italt. Taylor bólintására kortyoltam egyet a bora-borából, és tényleg finom volt. Megkaptam én is a koktélomat, aztán megfogtam a kezét és magammal húzva, oda sétáltunk Laurenékhez, akik nyugisan beszélgettek egy kis sarokban. Leültünk hozzájuk és mindenkinek bemutattam Taylort. Leültünk és elkezdtem iszogatni az italomat, amikor egyszer csak felcsendült egy dal, amit annyira imádok.
- Ez basshunter – kiáltottam – nyomás a táncparkettre – álltam fel és dobtam le magamról a magas sarkút, mert ugyebár magas sarkúban nehezen lehet jól bulizni – gyerünk Taylor, Lauren. Mindenki – legyengedtem a kezemmel.
- Menjünk – állt fel Lauren
- Gyere már – néztem Taylorra kis kutya tekintettel
- Mindjárt megyek – mosolygott
- Oké – indultam el Laurennel.
Ahogy a parkettre értünk, mindketten felpezsdülve ringatóztunk a tömegben a zene ritmusára. Torkunk szakadtból kezdtünk el énekelni. Imádtam ezt a dalt, ez mindig feldob és felpörgök tőle. Nagyon jól éreztem magam. Ahogy vége lett folyamatosan jöttek a jobbnál jobb dalok, így még mindig nem ültünk le, hanem folyamatosan, szünet nélkül táncoltunk. Közben el is felejtkeztem Taylorról, így amikor megláttam, ahogy épp az egyik táncosommal, Josh-al beszélget, rázva magam odaslisszoltam és invitáltam, hogy jöjjön velem táncolni. Amikor meglátta, hogy közeledek nagy mosoly húzódott az arcára és ingatta a fejét, hogy nem jön. De végül beadva a derekát, megfogtam a kezét és magammal húztam a tömeg közepére. Épp egy másik kedvenc számomat játszotta a Dj név szerint „Cascada-tól a Pyromania”. Ez a dal most nagyon illett rám, mert teljesen fel voltam tüzelve. Egyébként Taylor azt hajtogatja mindig, hogy nem tud táncolni, közben meg tök jól mozog. Próbáltam invitálni arra, hogy mozogjon velem, így elkezdtem közelebb dörgölőzni hozzá aztán körbe táncoltam, végül megadva magát elkezdte ő is rázni magát. És még arra is rávettem, hogy énekeljen. Velünk együtt mozgott és énekelt, ami engem nagyon meglepett. Úgy látszik végül még is rávettem az éneklésre, csak az volt a baj, hogy senki nem hallotta. Na, nem baj. Már ez is valami. Lassan érezni lehetett közöttünk az egyre jobban fellobbanó szikrákat, ahogy közelebb és közelebb simultunk egymáshoz. Tudom milyen Taylor, nem nagyon szeret bulizni, de most tényleg azt láttam, hogy jól érzi magát, velem együtt. Bár én szeretek bulizni, mint már ezt észrevettétek. A dal végén már teljesen ki voltam, a lábaim is kezdtek fájni, amit nem csodálok. Szerintem tuti, hogy 1,5 órán át táncoltunk folyamatosan. Én elindultam a kis sarokba, ahol voltunk, hogy tudjak egy kicsit pihenni, de a Dj meglepetésképp egy lassú dallal ajándékozta meg a vendégeket, így mielőtt le tudtam volna ülni, Taylor hírtelen megfogta a kezem és most ő húzott a parkettre.
- Egy lassú tánc talán jár nekem – suttogta a fülembe mire elmosolyodtam
Átkaroltam a nyakánál és hozzábújva, hagytam, hogy vezessen. Pár percig így maradtunk, aztán a fejemet felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni. A dal további részét, orrunkat összeérintve folytattuk.
- Sajnálom – szólalt meg hírtelen, mire értetlenül ráncoltam össze a homlokom
- Mit? – suttogtam
- Hogy hülye voltam – nézett bűnbánóan
- Már mondtam, hogy felejtsük el – mosolyodtam el.
Ő is egy fél mosolyra húzta a száját aztán elkezdett közeledni, mire ugyanígy reagáltam. A szívem ismét hevesen vert. És ahogy egymáshoz bújtunk éreztem, az Ő szíve dobogását is, ami szintén majd ki ugrott a helyéről. Végre mikor már újra megcsókolhattuk volna egymást, hírtelen két szempárt éreztem magamon, ahogy feszesen néz minket.
- Taylor, édes. Itt meg mi folyik? – hallottam meg az ismerős hangot és rogyott le a kezem Taylor nyakáról. Oda néztem, és az várt amire számítottam…