2010. szeptember 17., péntek

Szandra Burke's life 31 rész! FIGYELEM: enyhe 18-as karika

Teljes utálattal, és szomorúsággal néztem Taylor Swiftet, ahogy a gyilkos szemeivel méreget engem. Aztán Taylorra néztem, és láttam, hogy még mindig bűnbánóan néz rám és egyből beugrott. Azt mondta, hogy sajnálja de nem értettem, hogy mit. Azt mondta, hogy azért mert hülye volt. Akkor erre értette? Hogy ide hívta a rusnya rüfkéjét. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja. Mit akarhat? Vagy csak én értem félre? – pörgött le az agyamban mindez, mindössze pár másodperc alatt. Nagy szomorúság ült ki a szívemre és ezúttal az arcomra is. Éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy a zokogás át vegye felettem az uralmat. Hezitáltam, hogy vajon itt és most oltsam le és rúgjam ki Swiftet, vagy ne balhézzak, és csak menjek el! A szomorúság átvette az egész testemet, ezért hírtelen döntést hozva arra jutottam, hogy inkább csak elsétálok. Egy utolsó szomorú pillantással ránéztem Lautnerre, aztán közelebb léptem Swifthez.

- A tiéd – mondtam elcsukló hangon.

Azzal elkezdtem felszaladni a lépcsőkön. A torkomban gombóc keletkezett. És ismét előjött az a fájdalom és üresség a gyomromban. A szívem sajgott és én csak úgy elsétáltam. A szemembe könnyek gyülekeztek, amiket már nem nagyon tudtam visszatartani. Ahogy felértem arra a folyosóra, amelyiken a szobám van, nem tudtam tovább tartani. Kitörtem, mint egy hírtelen jövő vihar. Hangosan elkezdtem sírni, amit most úgy éreztem senki sem tudott volna leállítani. A falhoz léptem és a fejemet rádöntve próbáltam eltakarni magam az esetleg itt kóválygó emberektől. Minden könnycsepp patakként zúdulva csorogtak az arcomon. A lélegzetem egyre szapora lett. Reszkettem egész testemben. Rendszertelenül szedtem a levegőt, úgy éreztem azonnal megfulladok ebben a fájdalomban. Amikor visszakaptam, újra elveszítem. Miért van ez? Miért csinálja ezt? Mire jó ez neki? Nem ártottam neki semmit. Miért érdemlem ezt tőle? – záporoztak bennem a kérdések. Megfordultam a falnál, hogy immár hátradőlve több levegőhöz jussak. Értetlenül ráztam a fejem, mintha ezzel el tudnám ezeket feledtetni. Talán visszamehetnék harcolni érte? Ugyanis nem szokásom feladni. De ezúttal már nem volt erőm. És nem akartam leégetni magam. Aztán újra magamon éreztem két szempárt, ahogy figyel. Nem akartam odanézni, nem akartam tudni, hogy ki az, egyszerűen csak nem akartam. Aztán meghallottam, hogy a léptei egyre közelednek hozzám végül nem álltam meg, hogy ne nézzek oda.

- Hagyj békén – sziszegtem halkan Taylor felé pillantva.
Láttam, hogy rá is kiült a szomorúság, de ahogy ránéztem még több könnycsepp gyűlt össze a szememben. Mély levegőt vett és szótlanul felgyorsítva a lépéseit felém tartott.

Hírtelen az ajkait az enyéimre tapasztotta olyan szenvedéllyel, amit már rég éreztem. Nem tudtam neki ellenállni, és már nem is akartam. A testemen libabőr futott át és a lélegzetünk egyre szaporább lett, ahogy a csókok áradata egyre hevesebbé váltak. Ezúttal nem gondolkodtam, csak cselekedtem. A testemet elöntötte egy kéjes vágy. Megéreztem a kezeit, ahogy a gerincemen végigfuttatja, ami még forróbb vágyat keltett bennem. Egy lélegzetnyi levegő vétel után, összefonódva lépkedtünk a szobám ajtaja felé. Közben forró ajkaival kéjesen csókolni kezdte a nyakamat, majd lassan ismét a számhoz tért vissza. Ahogy elértem az szobaajtó kilincsét, kicsaptam és elkezdtem letépni róla a felsőt. Maga mögött becsukva az ajtót, immár félmeztelenül a blúzom alá nyúlt és ellenkezés nélkül leszedte rólam. Immár a keze a fenekemhez landolva, belemarkolt s közben a nyakamat csókolgatta, amitől egy halk nyögés jött ki a számon. Megérezve egyre duzzadó férfiasságát, türelmetlenül nyúltam a nadrág övéhez s kezdtem megszabadítani tőle a nadrágot is. Közben a cipőjét lelökte magáról. Miután szinte már állattá vált ösztönök által vezényelt terv után, leszedtem róla a nadrágot , Ő kezdett bele ugyanebbe. De türelmetlenségem forrása miatt, gyors ütemben a nadrágom gombját kigombolva letoltam magamról és ismét az ajkaira tapadva jeleztem, hogy Akarom Őt. A kezét ismét végigfuttatva a gerincemen megállt a melltartóm csatjánál, amit sikeresen kicsatolva már le is dobtam magamról. Lassan ráfektetett az ágyra, és felém emelkedve a nyakamtól lefele, egészen a combomig forró csókokkal árasztott el. A remegésem immár vággyá fonódott át. Lassan lehúzva rólam az utolsó ruhadarabot, gyengéden, vággyal teli csókolta körbe púpom körül, aztán egyre lentebb haladva tudtam, hogy mi fog következni.

- Gyere ide – súgtam Neki rekedtes hangon, amire felnézett és felkúszott, hogy immár ajkait az enyéimhez tapassza.
Az ujjaival elkezdte gyengéden simogatni a hajamat. Aztán egy gyors mozdulattal, már nem bírva magával, letépte magáról az alsó nadrágot és egy csomagért nyúlva kibontotta. Ugye azért bármilyen helyzetben a biztonság a legfontosabb. Újra fölém emelkedve, forró bőrünk összeérve, hevesen megcsókolt, és egy lélegzetnyi levegő vétel közben megéreztem a belém eresztett kemény férfiasságát. Felhúzva a térdeimet, egy kéjes nyögés hagyta el a számat…..
*******
Másnap reggel a hátamon megérzett gyengéd csókra, hírtelen összerázkódtam és felkaptam a fejem. Amikor kinyitottam az álmos szemeimet megláttam Taylort egy fél mosollyal az arcán, ahogy felült.
- Szia – nyöszörögtem neki, elbújva a kezem mögött.
- Szia – simogatta meg a meztelen hátam.

Nem tudtam mit mondani neki, de azt tudtam, hogy az elmúlt éjszaka volt a teljes békülés. Vagyis… azt hiszem. Én már nem haragudtam rá, mert ha tényleg át akart volna vágni, akkor nem jött volna utánam. Lehetséges, hogy neki is meglepetés volt Taylor Swift. El tudom képzelni arról a kis gebéről. Ryan-re is rá volt állva, jó ideig. Ma már mindent máshogy látok. Nem kellett volna csak úgy elsétálnom és azt mondani neki, hogy „a tiéd”. Simán leolthattam volna ott mindenki előtt és harcolhattam volna érte. Tök hülyén érzem magam. Elfutottam, mint egy pityergő kislány. Hírtelen beugrott, hogy ma nekem még utaznom is kell tovább, így megint felkaptam a fejem.
- Hány óra? – néztem rá aggódva
- Öhm…. – vette fel a telefonját – mindjárt dél.
- Mi? – ugrottam ki az ágyból és kezdtem el gyorsan magamra kapni a ruháimat – Hol a táskám? – néztem körbe aztán megakadt a tekintetem Tayloron, hogy próbálja leplezni a huncut mosolyát. Ahogy ránéztem egyből leesett.
- Te hazudós – dobtam hozzá egy párnát, mire nevetésbe tört ki.
- Színész vagyok- vonta meg a vállát nevetve
Mire sértődöttséget színlelve elfordultam és leültem az ágy szélére.
- Gonosz vagy – motyogtam kuncogva.
Közelebb csúszott hozzám és hátulról átölelve a fejét a vállamra rakta.
- Tegnap… nem tudtam, hogy itt van Taylor. Fogalmam sem volt, hogy eljön utánam. Megmondtam, hogy nem találkozok vele. Nem értem mit keresett itt – vallotta be őszintén elhúzott szájjal.
Elhittem neki, minden szavát. Őszinte szokott velem lenni, így reméltem, hogy nem csap be. Pár pernyi csönd után aztán feleltem neki..
- Oké – motyogtam és bólogattam lassan.
- Rendben – suttogta és hajolt közelebb egy puszit nyomva az arcomra.
Így ültünk pár percig, csöndben, egymás szívverését hallgatva, aztán újra észbe kapva, kibontakozva az öleléséből felálltam és a táskámból elővéve a telefonomat, megnéztem hány óra.
- 10 óra – állapítottam meg
- Reggelizzünk együtt. Mielőtt elmennél – mosolygott rám
- Oké – egyeztem bele – fél 12-kor már megyünk kifelé, úgy, hogy még gyorsan a reggeli előtt összepakolok. – vettem elő a bőröndöm – de te meg öltözz végre fel – dobtam hozzá a felsőjét és nevettem el magam.
- Oké – nevetett ő is – majd találkozzunk lent az étteremnél. Megyek és összekapom én is magam – öltözött fel gyorsan
- Oké – intettem neki, ahogy kiment az ajtón mosolyogva.
Mielőtt felöltöztem volna, a fürdőbe sietve egy gyors tusolás után, magam köré tekertem egy törölközőt és a bőröndömhöz léptem. Úgy akartam felöltözni, hogy mikor Berlinbe érünk, ne keljen ott is átöltöznöm, így egy selyem zöld-fehér vékony pántos blúzt és egy csinos egyenes szárú farmert vettem elő, hozzá pedig egy fehér magas sarkút. Felöltöztem aztán visszamentem a fürdőbe, és úgy ahogy tudtam, kettőbe befontam a hajam, még kentem magamra egy könnyű sminket és visszamenve a szobámba, a bőröndbe bepakoltam a cuccaimat, hogy már csak fel kelljen venni. Miután mindennel kész lettem felvettem a táskám és az ajtó felé véve az irányt kinyitottam és pont anyukám akart kopogni.
- Szia – néztem rá meglepődve
- Oh, most akartam kopogni – kuncogta el magát, mire én is elnevettem magam – hová mész? – nézett végig rajtam
- Öhm… Taylorral megreggelizünk – vontam meg a vállam
- Rendben. Majd fél12-kor légy az autónál – mosolygott
- Oké. Ott leszek
- A bőröndökért majd feljönnek és felviszik a Jet-re, hogy ne keljen azzal is bíbelődni.
- Rendben – mosolyogtam vissza. – akkor majd találkozunk az autónál – léptem ki előle.
- Oké – szólt még utánam.

Lassan lesétáltam az étteremhez, ahol Taylor nagy mosollyal fogadott.
- Csinos – fogta meg a kezem
- Köszi – mosolyodtam el.
Leültünk egy asztalhoz és egy gyors rendelés után, pár perc múlva már hozta is a pincér.
- Ugye tudod, hogy ha leszállsz a LAX-on fotósok ezrei támadnak le? – kérdeztem tőle mosolyogva
- Azt hiszem… fel kell készülnöm – kuncogta el magát – de neked se ártana erre felkészülni. Mikor fogsz hazaérni? – ráncolta a homlokát
- Öhm… pfuh – vágtam egy gondolkodós arcot – kedden valamikor – vontam meg a vállam. – megkérdezem majd Michael-től.
- Michael? – szűkítette össze a szemét
- A menedzserem – mosolyodtam el.
- Ja – kuncogta el magát.
- Aztán ahogy hazajöttem, stúdiózni fogok. – vontam meg a vállam
- Oké. Nekem még lesz egy délelőtti forgatás a Valentin napba – nézett rám komolyan
- Nem lesz kínos Swiftel forgatni? – húztam össze a szemöldököm
- Megoldom – vonta meg a vállát
- És, mi lesz a jelenetben? – bíztam abban, hogy nem valami csókos jelenet lesz
- Hát, amikor a suli lépcsőjén összefutnak… azt hiszem – forgatta a szemét gondolkodóan
- És ott mi lesz? – faggattam tovább
- Beszélgetés – mosolyodott el, kitalálva, hogy mire gondolok – csók nélkül – bökte ki, mire kifújtam a bent tartott levegőt.
- Az jó – hajtottam le a fejem, a féltékenységet eltakarva – amúgy Kristent is meg akartam keresni – böktem ki hírtelen
- Miért?! – nevette el magát
- Hogy meg tudjam mi bajod volt velem – vontam meg a vállam elhúzott szájjal.
- Jah – húzta el ő is a száját – de tudod, hogy… - váltott komolyra, de tudtam mit akar kimondani így egy gyors mozdulattal a mutatóujjamat a szája elé tettem.
- Ne most mondd ki. – ráncoltam a homlokom és ingattam a fejem – szebb pillanatban kell kimondani a varázsszót – vettem el az ujjam
- Oké – mosolyodott el – csak tudni akarom… hogy akkor nincs semmi baj?! – nézett rám komolyan
Körbenéztem, hogy figyel-e valaki aztán válaszként áthajolva az asztalon egy leheletnyi csókot adtam neki.
- Ez a válaszom – hajoltam vissza
Amire elmosolyodott, és egy bólintással folytatta az evést.
- Azt megbeszélhetnénk, hogy mit mondjunk interjúkon rólunk – vonta meg a vállát
- Hát öhmmm – forgattam a szemem – ne mondjunk semmit. Csak kerüljük ki a témát – vontam meg a vállam – semmi közük ehhez.
- Ez is igaz. – értett egyet
- Úgy is rájöttek vagy rá fognak jönni, hogy együtt vagyunk, és ha rákérdeznek, akkor csak mondjuk azt, hogy jól megvagyunk. Vagy nem tudom – húztam el a szám. – de semmi konkrétat nem szabad mondani
- Ja, tudom – húzta el ő is a száját – mikor lesz már kedd – sóhajtott fel, mire értetlenül néztem rá
- Még el se mentem – kuncogtam el magam. Eszembe jutva, az indulást rápillantottam a telefonomra és épp 11:20-at mutatott. – de, tényleg mindjárt mennem kell – húztam el a szám
- Hmm – hajtotta le a fejét
- De, majd felhívlak – mosolyodtam el.
- Oké – kapta be az utolsó falatokat.
Én is gyorsan még bekapkodtam az ennivalót, aztán Taylort magammal húzva a hátsó ajtó előtti folyosóig, megálltunk.
- Majd felhívsz, ha odaértetek? – simogatta meg az arcom
- Ühüm – bólogattam – és majd akkor is mielőtt indulunk haza – mosolyodtam el – meg, nem tudom – vontam meg a vállam és öleltem át a nyaka körül.
- Gondoltad volna? – mosolyodott el
- Micsodát? – tettem fel a kérdést egy halk kuncogással
- Hát, hogy Párizsban… jövünk össze – húzta fel a szemöldökét
- Aah, tényleg – ráncoltam a homlokom – nem könnyen lehet elfelejteni.
- Hát, nem – értett egyet kuncogva.
Közelebb hajolva egy lágy csókot adtam neki, amit a végén félbeszakítottak.
- Oh, Szandra! – bukkant fel Michael
- Igen? – kaptam oda a fejem
- Gyere, indulunk a reptérre – nézett rám ráncolt homlokkal
- Oké, már is – görnyedt le az ajkam széle – ő volt Michael – fordultam vissza Taylorhoz – de, hallottad – sóhajtottam nagyot – mennem kell – simítottam végig a nyakán
- Oké. Vigyázz magadra – mondta szomorú arccal
- Majd találkozunk – csúsztattam a kezem a tenyere közé
- Oké - suttogta
Bólintottam egyet, és még egy búcsú csókot adva neki, az autó felé indulva, beültem és már indultunk is…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.