- Még 1 percet – nyöszörögtem, ahogy lenyomtam a telefont.
Visszanyomtam a fejem a párnába és nyugtatóan lehunytam a szemem még egy kicsit. Azt hiszem ez a legrosszabb ebben. A korán kelés. Bárcsak egész nap aludhatnék – álmélkodtam. Aztán pár perc pluszpihenő után, erőt vettem magamon és feltápászkodtam az ágyon. Egyelőre minden el volt homályosulva előttem, így a fürdőbe kómáson belépkedtem és elkezdtem az arcomat megmosni. Miután már minden kitisztult előttem, fogat mostam és a hajamat is megfésültem. Most normálisan kiengedtem a hajam, mert nem igazán volt kedvem sokat bíbelődni vele.
A bőröndömhöz lépve, pár perc nézelődés után egy vajszínű, csíkos felsőt vettem elő, egy szűk csinos farmerrel. Felöltöztem és a fürdőben még raktam magamra egy könnyed sminket, a lábamra felhúztam egy tömött talpú, elegáns szandált, felkaptam a vállamra a táskámat és elindultam a hallba. Amikor leértem már ott volt Michael, de az anyukámat még sehol sem láttam.- Jó reggelt – mosolyogtam Michael-re – anyukám még nem jött le? – ráncoltam a homlokom
- Jó reggelt. Öhm… még nem – nézett körbe
- Akkor én jöttem korán – vontam meg a vállam – nálam ez nem szokásos – húztam el a szám.
Amíg nem jött le anyukám addig, csendben és álmosan vártunk rá. Néha- néha a telefonom képernyőjére pillantottam és még csak negyed 7 volt. Ahhoz képest, hogy – mint mindig – most is kómásan keltem, elég hamar kész lettem. – gondolkodtam el. A fejem jelenleg üres volt, nem nagyon gondoltam semmire. Pár perc után anyukám is betoppant.
- Mehetünk? – mosolygott ránk
- Ühüm – bólintottam.
Elindultunk az ajtó felé, ahol már is megjelent pár fotós. Jelenleg nem nagyon érdekelt, hogy fotóznak. Félig még aludtam szóval… el tudom képzelni milyen képek fognak születni. Hírtelen nagyon rám jött az ásítás, és próbáltam visszatartani, de nem sikerült, így gyorsan a szám elé kaptam a tenyerem és ásítottam egyet. Beültünk aztán már el is indultunk. Egész úton majd elaludtam. Nagyokat ásítottam és az ablakra hajtva a fejem próbáltam még egy kis pihenőt nyerni. Ilyenkor nehéz beindulnom, pedig még viszonylag hamar le is feküdtem. Bevallom, most jól esne egy jó kis starbucks-i kapucsínó. De remélem, ha odaértünk, a rajongók láttán beindulok majd.
********
Ahogy odaértünk elámulva figyeltem a tömeget. Most még többen vannak, mint legutóbb. A szemem egyből kinyílt, és ahogy reméltem egyből adtak egy kis löketet. - Wáow – szólaltam meg még mindig sokkosan – úgy látom ez ma el fog tartani.
- Hmm – mosolyodott el Michael és anyukám is.
A sofőr a hátsó bejárathoz állva, kiszálltam és egyből bementünk az épületbe, ahol két kedves nő fogadott.
- Sziasztok – mosolyogtak ránk
- Helló – fogtam velük kezet
- Rengetegen vannak, gondolom látták odakint is, szóval gyere velem – fogta meg a vállam – először is, ha éhes vagy van még idő reggelizned – vezettek egy szobába, ami teli volt étellel meg itallal – ha esetleg autogramm osztás közben megéhezel, vagy megszomjazol, nyugodtan szólj a testőröknek és majd ők kihoznak ide, itt pedig bármit ehetsz – mosolygott kedvesen.
- Rendben, köszönöm – mosolyogtam vissza – de most még nem kérek semmit.
- Rendben. Ha bármire szükséged van, csak szólj. Nos, mindjárt 7 óra. Előkészítettünk mindent, úgy, hogy, ha úgy gondolod, már most bemehetsz.
- Persze – mosolyogtam izgatottan – megyek.
Mosolyogtak még egyet rám, aztán a testőröket követve, bevezettek az asztalhoz. Ahogy megláttam a rajongókat nagy mosolyra derültem, és integettem nekik, mire nagy sikoltozásba kezdtek. Lassan leültem a nekem készített asztalhoz és a testőrökkel a hátam mögött elkezdtem az autogramm osztást.
- Szia, hogy vagy? – kérdeztem mosolyogva az első rajongótól, ahogy ide adta az aláírni valót
- Öhm…jól és te? – kérdezte picit döcögve.
- Én is, köszi. Hogy hívnak?
- Lore – mosolygott rám
Aláírtam a posztert, amit ide adott, és a fehér rajongói felsőjét, aztán már következett is a következő. Nem lehetett túl sokat időzni az aláírásokkal, hiszen csak egy napom van arra, hogy ennek a sok embernek a kedvére tegyek. Mindenkire kábé egy percem volt, maximum kettő. Így el is telt pár óra, hogy én ott ültem az asztalnál és folyamatos mosolygás mellett írogattam az autogrammom. Nem volt semmi gubanc sem, kivéve, aki sírva lépett oda hozzám. Teljesen megértem őket. Én is régebben oda voltam Justin Timberlake-ért, és biztos vagyok benne, hogy ha 13-14 évesen találkoztam volna vele, akkor én is sírtam volna, vagy nem tudom. Most már persze más a helyzet. Ha megyek egy díjátadóra, és tudom, hogy egy kedvencem is ott lesz, akkor előtör bennem az a tipikus nagy rajongás, de akkor emlékeztet Michael egy szabályféleségre „Sztár ne sikoltozzon sztárért”. Szóval ezt mindig észben tartom, ha találkozok egy nagy kedvencemmel. Olyan 11 óra környékén elkezdett egyre jobban hányingerem lenni. Először azt gondoltam, hogy „oké, majd elmúlik” de nem múlt el. És egyre rosszabbul lettem. A gyomrom is elkezdett már fájni, nem értettem miért. Nem akartam időzni a hülyeségeimmel, mert szokott ilyen lenni és elmúlik magától, de most egyáltalán nem akart elmúlni. Hírtelen éreztem, hogy lesápadtam és akkor tudtam, hogy nem bírom tovább. Megszédültem egy kicsit és a testőrök felé fordulva léptem hozzájuk.
- Kimehetnék egy kicsit? Nem érzem jól magam – tettem gyorsan a szám elé a kezem.
Az egyik testőr bólintott egyet és a kifelé vezető útra mutatva, elindultam abba a szobába, ahol anyu és Michael tartózkodik. Ahogy beléptem mindenki mereven nézett fel rám
- Hé, jól vagy? – jött oda aggódva anyukám
- Nem, hányingerem van nagyon. Nem vagyok jól – fintorodtam el
- Ha hánynod kell, menj ki.
- Talán inkább egy kis friss levegőre – vontam meg a vállam.
- Lehet inkább éhes vagy! – biccentette oldalra a fejét.
Nem válaszolva elindultam a hátsó ajtó felé, hogy egy kis friss levegő után kapkodhassak. Ahogy kiértem mélyet szippantva belélegeztem, aztán kifújtam. Pár percig így álldogáltam, aztán éreztem, hogy talán kicsit jobb. Visszamentem a szobába és a hasfájást az éhségre fogva, elkezdtem falatozgatni.
- Tényleg éhes voltam! – töröltem le a szám, amikor befejeztem
Most már kutya bajom nem volt. Úgy látszik még is ez volt a gond. Éhes voltam. De egy kis friss levegő, és kaja megoldotta – mosolyodtam el.
- Megyek vissza – intettem még nekik
Aztán gyorsan visszalépkedtem az asztalhoz és a rajongók mosolyra derülését figyelve, leültem a székre. Innentől minden jól ment. Az egész napot, teljesen 8 óráig írással, evéssel, fotózkodással és ivással töltöttem. Örültem, hogy ilyen közelről találkozhattam a támogatóimmal. Mindenki nagyon aranyos volt. Megint kaptam néhány ajándékot, amit becsesen el is raktam. Nagyjából mindenkinek sikerült adnom autogrammot, így elégedetten mentem ki a ránk várakozó autóhoz. Beszálltunk és egyenesen a koncert helyszínére indultunk. Bíztam Lauren-ben, így fel sem hívtam, hogy mi lesz a ruhával, tudom, hogy nagyon jó szerelést hozott nekem össze. Bár ez az autogramm osztás elég könnyűnek tűnik, de ugyanakkor fárasztó is. Bevallom a fél kezemet a végére már alig éreztem és az az egész napi üldögélés… kibírható. Legalábbis a rajongókért simán megéri. Ezen elmélkedtem egész úton, így mikor odaértünk észbe kaptam és lassan kiszálltam az autóból, onnan pedig egyenesen a színpadhoz indultam. Ahogy beléptem örömmel láttam, hogy minden kész van, így a táncosok és a banda üdvözlése után, bementem az öltözőmbe, ahol egyértelműen Lory, Poby, Mary és Lauren várt mosolyogva.
- Sziasztok! – integettem, ahogy beléptem
- Na, milyen napod volt? – kérdezte Mary
- Elég jó – bólogattam – na, de készülődhetünk a koncertre! – csaptam össze a kezem – Lauren, megnézném a ruhát, amit összeválogattál – néztem rá
- Oh, persze. Gyere – mutatott a fogason lévő összeállításra, ami első pillantásra már meg is tetszett.
Egy sima, egyszerű, lengés fehér póló volt, egy különleges barna kockás sorttal, a csípőrészen egy övvel díszítve, cipőnek pedig, hogy ne csúszkáljak a sík színpadon, egy fekete csizma lett. Örültem, hogy sortot rakott ki, mert a párizsi koncerten nagyon melegem volt abban a hosszú nadrágban.
- Imádom! – böktem ki mosolyogva – te vagy a legjobb, Lauren – néztem rá hálásan, mire elmosolyodott és megvonta a vállát.
Mielőtt felvettem volna, elvégeztük a szokásos dolgokat. Megcsinálta Poby a hajam, Lori pedig egy csodás sminket rakott rám és Mary-vel is behangoltuk a hangom. Aztán gyorsan magamra vettem a kikészített ruhát és kihúzva magam, Lauren végrehajtotta az utolsó simításokat rajtam. Kimentem az öltözőből és egyenesen a színpad alá mentem, ahol mindenki rám várt. Anyukám kezét megfogtam és a körbe beállva, most egyszerre kezdtük el a szokásos imát. Ahogy elmondtuk, a banda lassan besétált a színpadra a hangszereikhez, a táncosok is elfoglalták a helyüket és én elrejtőzve a rajongók elől vártam, hogy végre kimehessek. Most is nagyon izgatott voltam, felpörögtem ismét és úgy éreztem, hogy ma is egy jó műsort hozunk össze.
Amikor meghallottam, hogy a banda nekikezdett az első intro dalnak, kitágultak a szemeim és még jobban elkezdtem izgulni. Aztán amikor végre kimehettem, örömmel kezdtem bele az énekbe és adtam át magam a rajongók sikítozásából áradó energiának…..*********
A koncert nagy sikert aratott. Minden tökéletes volt. A hangulat, az emberek, az energia. Minden. Nagyon jól éreztem magam. A rajongók sem kísérleteztek azzal, hogy fellopakodnak hozzám a színpadra. Nagyon jól sikerült. Amikor vége lett, elmondtam a búcsú beszédemet, aztán a színpadról leszaladva a többiek után, eljártuk az öröm táncot. Miután kiörömködtük magunkat visszavánszorogtam az öltözőbe, ahol egy kicsit leültem pihenni. Bevallom, most már érzem, hogy a testem kezd fáradni. Pár pernyi üldögélés után, végül Michael szólt, hogy indulunk vissza a hotelbe, így felálltam és elkutyagolva az autóig, beültem és már indultunk is vissza.
******
Ahogy felértem a szobámba, egyből a holnap reggeli utazásra gondolva, amit kiszállás után emlékeztetett Michael, a bőröndömhöz lépve, szépen elpakoltam a dolgaimat. Örültem, hogy végre hazamehetek és, hogy újra láthatok mindenkit otthon. Bár Stellának nem tudom, milyen magyarázattal fogok előrukkolni, de valahogy majd csak megoldom. Amikor kész lettem a bepakolással, gyorsan még letusoltam, aztán a pizsamámba bújva még gyorsan beállítottam az ébresztőt és izgatottan hajtottam le a párnára a fejem, alvásra ítélve…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése