2010. július 6., kedd

Living the Dream 7 rész

Mivel most tök jó kedvem van, és nem érzem fáradtnak magam a sok munka után, így felraktam nektek a kövi részt:D

- Khmm – krákogtam kellemetlenül – sziasztok – köszöntem félénken.
- Úristen, Szandra? – kiáltotta Debi.
- Hello – raktam le a gyümölcslevet.
- Szandraaa – szaladt hozzám Makena.
- Hát te meg mikor nőttél meg ennyire? – néztem rá kérdőn.
- Nem tudom – kuncogott, s ölelt meg.
- Hello Debi – öleltem meg.
- Atya ég, hogy megváltoztál – ámuldozott.
- Azért annyira nem – mentem Mr. Lautner felé.
- Hello – öleltem meg Danielt egy mosollyal az arcomon.
- Még mindig nem ismersz meg? – szólt be Taylor egy huncut mosollyal.
- Töröld le a képedről azt a vigyort, de gyorsan – mormogtam.
- Már meg se ölelsz, ehj – kötekedett.
- Csak azért mert nem vagyok bunkó – öleltem meg gyorsan.
Leültem a vele szemben lévő székre. Taylor még mindig vigyorgott, mint egy vadalma, amin csak forgattam a szemem és csóváltam a fejem.
- Na és mesélj, mi történt veled az elmúlt… nem tudom mennyi időben? – kérdezte Debi.
- Hát öööhm – hezitáltam – röviden felfordult az egész életem.
- Mint nekem – motyogta Taylor, mire összeszűkült pillantást vetettem rá.
- Ó, biztos van mesélni valód. Nekünk meg időnk – mosolygott.
- Rendben – sóhajtottam. Már megint meséljem el az elmúlt egy évet, hű. Próbáltam nem unott fejet mutatni, mert szeretem őket és persze elmesélem nekik, csak kicsit már unalmas.
- Hát, szóval – kezdtem – úgy történt, hogy egy fiú felvette a kapcsolatot velem, aki felvett, amikor énekeltem azon a fesztiválon, hogy felrakhatja-e a videót. Én igen-t mondtam, és amikor feltette a netre rá 2 hétre megkerestek 2 stúdióból is. Mindkettőnek elmentem egy demót készíteni, és ezután mindkettő szerződtetni akart, de én a Hollywood Recors-ot választottam, ahol még most is ott vagyok. Felvettük az első kislemezt és mondhatni, hogy azzal robbantam be. Utána elkészült az album, ami szintén elég sikeres lett. A menedzserem pedig bejelentette, hogy turnézni fogok májustól, augusztusig. Hívtak műsorokba, interjút készíteni, autogrammot osztogatni stb.. de gondolom ez nem újdonság – néztem Taylorra.
- Wáow, ez nem semmi, és már túl vagy egy turnén is? Hű – mondta Mr. Lautner.
- Igen, pénteken fejeződött be. Itt volt a nagy Stadionban a koncert.
- És nekem nem is szóltál? – nézett rám mérgesen Makena.
- Öhm..nem tudtam, hogy visszaköltöztetek – veregettem meg a vállát. – vagy csak átutazóban vagytok? – néztem Debi-re.
- Nem. Visszaköltöztünk – mosolygott.
- Az jó – hajtottam le a fejem.
- De úgy hiszem, hogy neked is van miről beszélned! – nézett anyukám Taylorra, s ült le.
- Hát nem nagy szám – húzta a száját. – Csak leforgattuk a Twilightot és hirtelen, bumm, híres lettem. Még most se fogtam fel, hogy történt ez. – vonta meg a vállát. – Kaptam még egy szerepet egy sorozatban is a „My own worst enemy”-ben, amit már leforgattunk és nem sokára menni fog a tv-kben. És majd novemberben lesz a New Moon premier.
- Hát nem király, hogy egyszerre két híresség is van a közelünkben? – huppant fel Makena.
- Tayloooor – szaladt le Stella.
- Nagy Team Jacobos – figyelmeztettem Taylort.
- Rájöttem – kapkodott a levegő után. – Oké oké, remélem, nem akarod, hogy más játssza Jacobot az Eclipse-ben! – tolta el magától Stellát
- Viccelsz velem? – nézett mérgesen.
- Szerelmes beléd – suttogtam Taylornak.
- Oh – húzogatta a szemöldökét – hát akkor… egy fénykép? – ajánlotta fel Stellának.
- Szandra, a telefonodat. – követelte Stella.
- Mi? Nem adom oda. – tiltakoztam. – Van fényképezőgép is.
- De most itt a telefonod és az jól fotóz. Léccii add ide – nézett rám aranyosan.
- Jól van – dörmögtem. – Tessék. – vágtam a kezébe.
Visszalépett Taylorhoz és már kész is lett a fotó. Azután visszahozta a telefonom.
- Köszi – mosolygott rám Stella.
- Nincs mit – mosolyogtam vissza.
Az egész vacsora alatt jókat nevettünk, és a vacsora is finom volt, mint mindig. Bevallom Taylorra már nem nagyon haragudtam. Egyszerűen nem tudok rá. Ahogy rám mosolyog és rám néz, egyszerűen minden haragom elszáll. Minden feszültség elmúlt közöttünk, és már többször néztünk egymásra, sőt még viccelődtünk is. A vacsora végén mindenki jól lakottan ült a székében.
- Nah, megyek, elviszem a tányérokat – állt fel anyukám.
- Segítek – ajánlotta fel Debi.
- Pont egy meccs megy a tv-ben, megyünk nézni? – ajánlotta fel apukám Mr. Lautnernek.
- Menjünk – álltak fel.
Stella és Makena már felmentek az emeletre, gondolom játszani. Így csak én és Taylor maradtunk kint.
- Hát… kettesben maradtunk – huncutul mosolygott.
- Igen – hajtottam le a fejem.
- Azt veszem észre, hogy… haragszol rám – beszélt komolyan.
- Inkább hagyjuk ezt a témát – feleltem feszülten.
- Hát, rendben. Akkor miért nem felejtsük el és lehetnénk akkor barátok? – mosolygott.
- Szerinted lehetnénk mi még barátok? – emeltem fel a fejem.
- Szerintem igen – vágta rá. – vagy talán többek is – húzta fél mosolyra a száját.
- Többek már sosem leszünk, mint barátok – feleltem frusztráltan. – Ugyan is, van barátom. – ráncoltam össze a homlokom.
- Oh, ezt nem tudtam. Akkor ő most hol van? – húzta fel a szemöldökét.
- Dolgozik. Színész ő is – néztem rá flegmán. – Talán féltékeny vagy? – húztam fel a szemöldököm.
- Pff, nem, dehogy. Csak kérdeztem. – püffögött.
- És te? Van barátnőd?
- Hát, jártam pár hónapig Selena Gomezzel.
- Oh, azzal a disney kis csajjal? – röhögtem el magam.
- Egyidős vagy vele.
- Kinéz kábé 14 évesnek – kuncogtam.
- De nem rég szakítottam vele.
- Miért? – ráncoltam a homlokom.
- Mert úgy éreztem, hogy nem hozzám való. Meg apám… - húzta a száját.
- Mi van apukáddal?
- Nem nézi jó szemmel, ha csajozok.
- Értem – hajtottam le a fejem.
- Mennyi ideje vagy együtt a barátoddal? – faggatott.
- Ryannel. Lassan egy éve – néztem a szemébe.
- Az szép – hajtotta le a fejét. – Mióta elmentem ugye? – nézett vissza rám.
- Mondtam, hogy most hagyjuk ezt – parancsoltam rá.
- Rendben – nézett rám szomorúan.
Amitől majd megszakadt a szívem. Hogy lehet valaki ilyen hatással rám?! Már a jelenléte is boldoggá tesz. Pedig csúnyán bánt velem, és nem érdemel bocsánatot, de mit csináljak?! Nem tudok rá haragudni. Legszívesebben most össze- vissza puszilgatnám, hogy felvidítsam, de nem lehet.
- De azért megpróbálhatjuk ezt a barátság dolgot – mosolyogtam rá.
- Jobb, mint a semmi – mosolygott vissza.
- Hihetetlen hogy 1 órával ezelőtt még utáltalak. Most meg… azt mondom, hogy legyünk barátok. – forgattam a szemem.
- Uu..táltál – nézett rám ámultan.
- Vagy is hát. Nem utáltalak, hanem haragudtam. De ezt észrevetted – húztam el a szám.
- Hát, ha úgy csinálsz, mintha nem ismernél. Persze hogy észreveszem. – vakarta meg a fejét. – Akkor.. barátok? – mosolygott.
- Ühüm – bólintottam. – Egyébként, megemberesedtél. Nagyon is – ráncoltam össze a homlokom.
- Hát, 14 kg izommal vagyok több – húzogatta a szemöldökét.
- Tudom – forgattam a szemem. – Gondolom, mindenki azt várja, hogy levetkőzz – nevettem el magam.
- Ne is mondd – csapott az asztalra. – De úgyse fogok. Így is kínos, hogy a forgatáson szinte csak én mászkáltam félmeztelenül – húzta el a száját.
- De azért úgy látom nem száltál el úgy, ahogy a legtöbb színész?
- Dehogyis. A szüleim gondoskodnak arról, hogy a földön maradjak – kuncogott.
- Ez jó.
- És apu mindig azt mondja, hogy ne költekezzek annyira. Pedig lenne miből – ráncolta a szemöldökét.
- Nekem ilyen nincs. Vagyis, anyu szokta mondani, hogy ne vegyek hülyeségeket. De szerintem tudok bánni a pénzel – húztam ki magam – de azért hiányzik a régi életem is – hajtottam le a fejem. – főleg a barátaim. Mostanra csak pár régi baráttal tartom a kapcsolatot. Egyszerűen nincs időm rájuk, és ezt nem értik meg.
- Kírával azért barátok vagytok még? – mosolygott.
- Őszintén? Nem igazán.
- Mi történt? – húzta össze a szemöldökét.
- Ők is elköltöztek Kanadába. És az óta nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Néha felhívom, de ez elég ritka. Mindenki itt hagyott engem – csuklott el a hangom.
- Azért mégse vagy egyedül – mosolygott.
- Ja. Avagy most arra célzol, hogy visszajöttél és itt vagy nekem? – néztem rá kérdőn.
- Hát, valami olyasmi.
- Sosem lesz már olyan, mint régen. Hidd el –sütöttem le a szemem.
- Ezt tudom.
- Minden megváltozott. Jó és rossz irányban is. De inkább erről most nem beszélnék – álltam fel az asztaltól. – megyek, segítek anyuéknak – mentem be a házba.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.