Living the dream 9 rész

Másnap reggel semleges jó kedvvel ébredtem. Azt hiszem, már kellett ez a sírás. Mostanában elég feszült voltam, és tegnap jól esett ezt kisírni. Most már jobban érzem magam. Mivel mára nem nagyon terveztem semmit, így még nem bújtam ki az ágyból. Előkerestem a távirányítót és bekapcsoltam a tv-t. Elkezdtem kapcsolgatni és megálltam az Mtv-nél. Épp a Teen Choice Awards-i interjút adták le, amit Taylor és a Twilight többi sztárja adtak. A New Moon-ról beszéltek, amiről már szinte mindent tudok. Neem, nem vagyok fanatikus, de szabadidőmben néha a neten lógok, és sokat olvasgattam róla. De, már csak Taylor miatt is ott hagytam. „Milyen helyes” – suttogtam magamnak. Aztán ismét észbe kapva, fejbe csaptam magam „Miket beszélek ne már” – csóváltam a fejem és kapcsoltam el a tv-t. Ryan már mióta nem hívott. Lehet, jobb lenne, ha felhívnám. Még azt hiszi, hogy már nem érdeklem, vagy valami. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam Ryan-t.
- Szia, édes – szóltam bele.
- Szia. Azt hittem már el is felejtettél? – nevetett bele.
- Emlékeztetlek, hogy te is tudsz hívni – húztam a szemöldököm.
- Igaz. Na, és hogy vagy?
- Jól. És te?
- Én is.
- Hogy megy a forgatás?
- Jól. De azt hallottam, meg mondták is, hogy tovább fog tartani.
- És akkor meddig fog tartani?
- Talán 1,5 hét, vagy akár két hét is lehet.
- Most viccelsz velem? – szóltam bele hisztis hangon.
- Nem. Majd felhívlak, mielőtt hazaindulok. De mesélj. Mit csináltál tegnap? – hallottam, ahogy mosolyog.
- Semmi különöset. Pihengettem.
- Helyes – kuncogott.
- És öhm… tegnap nálunk vacsorázott a Lautner család – valtam be félénken.
- Tényleg? És Taylor is ott volt? – mélyült el a hangja
- Igen – húztam el a szám.
- És? Mit csinált?
- Hát öhm.. kibékültünk.
- Mi? – ordított bele.
- Nem úgy. Megbeszéltük, hogy barátok leszünk. – mosolyodtam el, a gondolattól.
- Szerintem ez nem jó ötlet – mondta rosszindulatúan.
- Miért ne? – kérdeztem.
- Egy: azért mert én nem hiszek fiú-lány közti barátságban. Kettő: pedig, hogy ha már jártál valakivel és úgymond ő az „első” szerelmed, akkor nem hiszem, hogy barátok tudnátok lenni anélkül, hogy ne flörtölgetnétek. És az nagyon ritka, ha tényleg csak barátok lesztek. Meg amúgy se szimpi nekem ez a Taylor gyerek.
- Most miért vagy ilyen? Azt akarod, hogy ne találkozzak vele? Vagy mi? – szóltam aggódóan. Utálnám, ha nem láthatnám.
- Nem nézem jó szemmel, hogy jóban vagy vele. Ki tudja, mit akar tőled.
- Mondtam, hogy csak barátok vagyunk. Miért nem bízol bennem? – suttogtam.
- Én bízom benned. De benne nem bízok. Olyan ártatlan képe van, de lefogadnám, hogy egyáltalán nem is olyan ártatlan.
- Pedig nagyon rendes.
- Majd megbeszéljük.
- De most miért nem érsz rá? Érdekes sosem érsz rá. Én most akarom megbeszélni. – akadékoskodtam.
- Jól van. Most akkor mondjam ki? Oké, nem nagyon akarom, hogy találkozz vele.
- Azt hittem, hogy a legjobbat akarod nekem.
- Azt akarom. De nélküle. Rendben? – vette halkabbra a hangját.
- Nem tudom – hezitáltam.
- Mit nem tudsz? Ha ő fontosabb, akkor csak nyugodtan találkozz vele. De akkor engem pedig felejts el.
- Most ennyiért miért húzod fel magad, huh? Ő is csak ugyanolyan barát, mint bárki más. Miért nem hiszel nekem? – kezdtem hangosabbra venni a hangom. - Amúgy is, van barátnője szóval.. – hazudtam.
- Figyelj. Mondtam, hogy nem szeretném, és ennél maradok.
- Akkor gyors témaváltás.
- Nem most mondtad, hogy meg akarod beszélni?
- Te már lezártad magadban ezt az ügyet. Úgy hogy.. mindegy.
- És te?
- Hagyjuk.
- Lesz valami dolgod mostanában? Stúdiózás vagy ilyesmi? – váltott témát.
- Igen, mondta Michael, hogy amint vége a turnénak, vagy az új klippet vagy az új albumot kezdjük el. De még nem szólt.
- Áh, akkor lesz dolgod majd – mosolygott bele.
- Lesz. – szóltam semlegesen.
- Most mi van? – szólt bele mérgesen.
- Semmi. Mi lenne? – válaszoltam ugyanolyan hangon.
- Na, jó. Most mennem kell. Forgatunk, tudod – szólalt meg szomorkásan.
- Rendben – dörmögtem.
- Majd később felhívlak, oké? – mondta nyugodt hangon.
- Oké – válaszoltam. – Szia.
- Szia.
Milyen féltékeny -.- vagy mi. Még, hogy nem engedi. Most kicsit felhúzta az idegeimet. Kár volt elmondanom neki. Sosem mehetek sehová nélküle, csak dolgozni. Érdekes. Ja, és amikor távol van ritkán hív. Mondjuk már megszoktam, de azért.. mindegy is. Ő már csak ilyen. Ennyi. Ahogy letettem a telefont, megcsörrent.
- Szia, Michael! – szóltam bele.
- Heey. Nah szóval az a helyzet, hogy ma reggel szólt Jason, hogy akár ma elkezdhetjük az új albumot. Ha délután ráérsz, akkor hozd el a dalokat, és ha kell, a szövegre rájavítunk vagy írunk újat. Meglátjuk.
- Rendben. Délután akkor átmegyek, és viszek pár dalt.
- Helyes, helyes. Én is ott leszek. Majd ott találkozunk.
- Oké. Szia.
- Szia.
Akkor megvan a délutáni program. Már nagyon vártam, hogy elkezdjük az új albumot. Most nem fogunk úgy sietni, mint az elsőnél. Először is, ahogy mondtam, elviszek pár saját dalt, és ha kell, rájavítunk, hogy el lehessen adni, és slágerek legyenek. Saci és Bryan akik segítenek a szövegben, ha írni kell. A turné alatt nem sok dalt tudtam írni, de azért még is volt néha rá időm. Jelenleg nagyon sok ihletem van. Az életemről, a szerelemről, a barátokról stb…. Szóval szerintem attól, hogy nem sok új dalt írtam az utóbbi pár hónapban még Sacival és Bryannel simán tudunk jobbnál jobb szövegeket írni. A hangzást persze Jason csinálja. Most a szöveg miatt fogok a stúdióba menni. Délutánig még sok időm volt, és kezdtem éhes lenni ezért kimásztam az ágyból, kikapcsoltam a tv-t és lementem reggelizni.
- Szia, Anya – mosolyogtam rá.
- Oh, jó reggelt. Jól aludtál? – puszilta meg a homlokom.
- Igen, jól – mentem a hűtőhöz. – öhm.. eléggé kiürült a hűtő – néztem anyura.
- Igen. Szólni is akartam, hogy lemennél-e bevásárolni? Be kell mennem majd apádhoz segíteni.
- Hát, délután megyek a stúdióba – zártam be.
- Előtte elmehetsz. Még csak 11 van. – mosolygott. – Egyébként, van olyan bigyusz, amit Stella szeret. Egyél azt, az úgy is ki van már rakva.
- Nutellás kenyér? – néztem rá kérdőn.
- Szereted nem? – vette le a nutellás doboz tetejét.
- Hát ööö… igen – vettem elő egy kést.
- Hagyd csak, megcsinálom. – vette el tőlem.
- Anyu. Nyugodtan csináld a dolgod. Én is meg tudok kenni egy kenyeret – mosolyogtam rá.
- Oké – adta vissza.
- És itthon van Nick, vagy Stella? – néztem rá.
- Nick elment az egyik haverjával nem rég, Stella pedig át akart menni Makenához.
- És elengedted? Azért nem épp a szomszédba laknak. – húztam fel a szemöldököm
- Nick vitte el.
- Ja. Akkor egyedül megyek. – húztam el a szám.
- Bocsi. – fogta meg a vállam – na de most már én is megyek. – puszilta meg a homlokom
- És mit vegyek? – szóltam utána.
- Hát, amiket szoktunk. Nagy bevásárlásnál – mosolygott.
- Csodás – dörmögtem – hogy fogom én elcipelni. Még jó, hogy van autóm – motyogtam.
Megcsináltam a kenyerem és leültem a pulthoz. Megettem lassacskán és utána felmentem a szobámba. Ahogy mondta anyukám még csak 11 óra volt, de ahogy ismertem magam egy bevásárló központban órákig is el tudok bibelődni, úgy, hogy elindultam a gardróbom felé, ahol kiválasztottam egy aranyos nyári, zsebes kék színű ruhát. Visszamentem a fürdőbe, megmosakodtam, fogat mostam, lófarokba fogtam a hajam, és felöltöztem. A cipős szekrényből előhúztam egy fekete papucsot, zsebre vágtam a telefonom és a pénztárcám, és elindultam a földszintre. Ott felkaptam a kocsi kulcsomat és az autóba bevágódva kinyitottam a garázs kaput és elindultam. Lehet, hogy hívnom kellene magammal valakit – gondoltam. Megpróbáltam Missy-t felhívni…
- Szia Missy – csiripeltem boldogan.
- Szia. – örömmel teli válaszolt vissza.
- Figyelj csak. Most ráérsz?
- Nem igazán – szomorodott el a hangja.
- Oh, mert most indulok ilyen nagy bevásárlásra és gondoltam szívesen eljönnél velem.
- Persze, hogy mennék. De a tánc csapatom sok felkérést kapott és arra kell gyakorolnunk.
- Ez nagyon jó – ismertem el – de akkor majd máskor bepótoljuk egy shoppinggal.
- Persze, már várom.
- Okés. Szia.
- Szia – nyomta ki a telefont.
Na, jó Missy kihúzva. Talán Lauren? Vele is elég jól összebarátkoztam, de szerintem ő is dolgozik. Próbáljam meg… Taylort? Áh, nem. Még félreérti. Amúgy se tudom a számát úgy, hogy.. - beszéltem meg magammal. Na, akkor majd egyedül megoldom. Mivel Beverly Hillsben szoktunk bevásárolni, ezért a szokott helyre indultam, a Best Buy-ba. Azért is jó, mert ide nem jöhetnek a fotósok sem. Elég kis eldugott hely, de nagyon jó mivel nem tudnak zaklatni a paparazzik. A szüleimnek 15 perc az út oda, de mivel még elég friss jogsis vagyok, ezért én lassabban közlekedek egyelőre. Ne értsetek félre, szerintem tök jó vezető vagyok, de azért biztonságosan kell ezt csinálni. Így nekem kábé 25 perc. De szeretek kocsikázni, így sosem bánom, ha kicsit tovább vezethetek. Addig is bekapcsoltam a rádiót, és hallgattam. A városban, mint mindig volt forgalom, de ahogy közeledtem a Best Buy-hoz már kevésbé volt. Amikor odaértem, nem sok autó állt a parkolóban, de megpillantottam egy fekete Bmw-t hátul. Gondoltam tök poén, ha beállnék mellé. Két Bmw egymás mellett, egy fekete és egy fehér. De amikor ezek átfutották az agyamat, beállt mellé valaki más. „Ó, hogy az a..” – kezdtem dörmögni. Na, nem baj. A fekete Bmw-vel szemben lévő hely üres volt, így oda parkoltam le. Kiszálltam, lezártam az autót és beindultam. A bejáratnál elvettem egy kosarat és bevágtattam vásárolni.