2011. március 18., péntek

Szandra Burke's life 73 rész

Reggel egy fejfájással keltem fel. Biztosan az álmatlanság miatt lehetett. Így még egy kicsit az ágyban maradtam, bízva abban, hátha kiszűnik a fájás. Kis idő elteltével, már éreztem, hogy kezd eltűnni, így végre ki tudtam mászni az ágyból, és ahogy felkeltem észrevettem, hogy a telefonom egy üzenetet jelez, így megnéztem és meglepődve figyeltem, hogy Taylortól jött pár perce.

„Nem leszek itthon, mert megbeszélés lesz.” – olvastam felhúzott szemöldökkel.

És akkor most ki a gyerekes és a hisztis? – tettem fel magamba a kérdést. Na, jó. Lehet tényleg megbeszélése lesz, de akkor ezt tegnap is mondhatta volna. Vagy csak ki akar bújni a beszélgetés alól. De komolyan, még ő mondja nekem, hogy ne kapjam fel a vizet, meg ne féltékenykedjek, amikor ő is ugyanezt csinálja – ingattam a fejem magamba. De mivel így mára nem sok mindent terveztem, így úgy döntöttem, hogy visszafekszek még lustálkodni egy kicsit.

*********

- Hé, hétalvó! – hallottam meg egy ismerős hangot, mire felkaptam a fejem, megijedve.
- Mi? – néztem, hogy ki az. Aztán megláttam Lauren-t mosolyogva, én pedig fáradtan vissza estem a párnába – találkoznunk kellett volna ma? – nyöszörögtem.
- Nem. Csak beugrottam – kuncogott, gondolom rajtam.
- Ja – emelkedtem fel közbe erőt véve magamon – bocsi, csak kicsit szét vagyok esve.
- Nem baj – mosolygott – van valami gond?
- Nem, nincs. Illetve van, de nem olyan nagy gond – húztam el a szám – tegnap átjött Jace és kiírtuk a vendégeket, plusz már mindenkit meg is hívtam, na, de a lényeg, hogy Taylor átjött délután és a nappaliban úgy talált ránk. Mármint rám meg Jace-re, és az óta duzzog.
- Ja.
- Mondtam neki tegnap, hogy átmegyek ma, hogy megbeszéljük erre ma reggel ír egy sms-t, hogy nem ér rá – húztam el a szám – na, de hogy most ez tényleg igaz, vagy csak azért találta ki, hogy kibújjon a beszélgetés alól, nem tudom.
- Majd enyhül. Igazából érdeklődni jöttem a buli miatt.
- Ahogy mondtam már mindenkit meghívtam és sokan eljönnek. Szóval akkor megvan a hely, a torta, a dj, a vendégek és még kell az enni-inni meg a fellépők.
- Épp majd most akarom intézni a kaját-piát, jössz velem?
- Ühüm – bólogattam – akkor lehet, útközbe szerencsét próbálok a Bon Jovi stúdiójába. Hátha ott vannak. A 100 Monkeys pedig már le van rendezve.
- Mikre nem vagyunk mi képesek 2-3 nap alatt – kuncogott.
- Tényleg így van – kuncogtam el magam én is – na, akkor gyorsan összekapom magam és mehetünk – ugrottam ki az ágyból.


A fürdőbe sietve elvégeztem a szokásos teendőket, majd egyből gardróbba mentem és mivel semmi kedvem nem volt most ilyen meg olyan puccos ruhákat felvenni, így csak egy farmernál és egy egyszerű fehér felsőnél maradtam. Gyorsan átöltöztem, felraktam még egy pár kiegészítőt, a táskámat magamra kaptam, a papucsommal együtt és már indulhattunk is. Secc-perc alatt kész lettem….


A délelőtt és a délután is nagyon gyorsan eltelt. Laurennel el tudtunk rendezni mindent, és meglepetésemre a Bon Jovi is épp a stúdiójában volt, mivel nem igazán számítottam rá, de szerencsém volt és egy kis győzködés után, végül rávettem őket, hogy eljöjjenek. Közben Jace-el is találkoztunk véletlenül és pihenőként beültünk hárman meginni valamit és Jace elmondta, hogy majd a buli előtti nap eljönne velünk megnézni a klubot, amit lerendeztünk, hogy hogy fog kinézni, meg minden, mert, hogy kíváncsi rá. Viszont Taylor egész nap nem keresett, de gondoltam, hogy azért, mert még mindig pikkel a tegnapi miatt. Csak nem értem, miért kell bolhából elefántot csinálnia, amikor szerintem semmi félreérthetőt nem követtünk el, se én, se Jace. Nem értettem, de azon voltam, hogy kibékítsem valahogy, s ezért miután Laurennel elbúcsúztunk, egyből átmentem Taylorékhoz, bízva abban, hogy már otthon van. Pár kopogás után, végre, most meglepetésemre Dan nyitott ajtót.

- Hello Dan – mosolyogtam rá.
- Szia – mosolygott vissza – gyere be – invitált be.
- Taylor itthon van? – kérdeztem miközben bementem.
- Igen, fent van a szobájába – válaszolt egyből.


De mielőtt felmentem volna hozzá, köszöntem Debinek is és Make-nek is, majd felmentem Taylorhoz és ismét csak pár kopogás után léptem be. Épp az ágyán, háton, elnyúlva feküdt és egy labdát fel-le dobált, de bizonyára tudhatta, hogy én jövök, mert még csak rám se nézett. Ezt már furcsálltam. De mielőtt megszólaltam volna, leültem az ágy szélére.

- Na, mi a helyzet? – szólaltam meg.
- Semmi – mondta semlegesen.
- Még mindig duzzogsz?


De erre már nem jött válasz, csak szemrebbenés nélkül dobálta azt a labdát, ami meglehetősen már kezdett idegesíteni. Oh és a szótlanságából, meg persze a viselkedéséből egyből lejött, hogy még mindig haragszik.

- Most mi bajod van? – húztam fel a szemöldököm.
- Hát… csak nem tudtam, hogy Jace-el ilyen Jóba letettek – emelte ki a jóban szót, mire csak felhúztam a szemöldököm és értetlenül néztem rá – ugyanis láttam, hogy ma is találkoztál vele. És ne mondd azt, hogy megint tanultatok, mert nem vagyok hülye. Mondd el mit csináltatok igazából tegnap, és, hogy miért találkoztál ma is vele – nézett végre rám.
- Ma együtt lógtam Laurennel és esküszöm, hogy véletlenül találkoztunk Jace-el.
- Ühüm, és tegnap? – húzta fel a szemöldökét


Már nem akartam megint azt fújni, hogy tanultunk, hiszen úgysem hiszi el, de el sem mondhattam neki az igazat, így nem igazán tudtam, hogy mit válaszoljak.

- Én… - kezdtem bele nagy levegőt véve – nem mondhatom el.
- Micsoda? Épp a múltkor beszéltünk az őszinteségről, erre most azt vágod a képembe, hogy nem mondhatod el, mi van köztetek?
- Semmi sincs köztem és Jace között, hogy gondolhatod ezt? – mondtam ráncolt homlokkal.
- Ühüm, azért találkozgattok hírtelen minden nap – mondta semlegesen
- Csak értsd meg. Nem mondhatok semmit – kértem, jelezve, hogy ne faggasson tovább.
- Mit értsek meg? Azt, hogy az állítólagos legjobb barátom ráhajtott a barátnőmre? Kösz, de ezt nem nyelem le – kezdett kifordulni magából.


Elképedtem, hogy, hogy gondolhatja ezt rólam. Jace sose tenne ilyet vele és én sem. Ráadásul azok a hülye fotósok megint a nyomomba jártak, csak épp nem voltam figyelmes. De az is nagyon idegesített, hogy ennyire nem bízik bennem és ezt meri feltételezni. Ő pampogott nekem, hogy bízzak benne meg minden, erre most látszik, hogy ő se teljesen bízik bennem.

- De mielőtt összejössz vele, szólj – mondta gúnyosan, mire még jobban ideges lettem.
- És akkor te mondod nekem, hogy én vagyok a hisztis meg a féltékeny, amikor te se vagy különb – ez a mondat valahogy idegesen mondtam, pedig nem így akartam annak ellenére, hogy még is az voltam.


Erre sem érkezett válasz, de nekem is kezdett felforrni az agyvizem. Most komolyan ennyi miatt megsértődni? Már nem nagyon akartam tovább maradni, hiszen úgyse lehet ilyenkor nyugodtan beszélni vele, így úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek.

- Majd értesíts, ha észhez tértél – mondtam semlegesen, ahogy kimentem a szobájából.


Eléggé felidegelt ezzel a viselkedésével. Pufogva mentem le a lépcsőn, majd gyorsan elköszöntem Debiéktől és az autóba bevágódva már indultam is hazafelé. Végig az járt a fejembe, hogy Taylor miért fordult ki így magából. Mármint tudom, de nem értettem, hogy miért húzta fel úgy magát, amikor világosan megmondtam, hogy semmi sincs köztünk Jace-el. Ideges is voltam, de a lelki ismeretem sem hagyott békén. Sosem szerettem neki hazudni, vagy ha hazudok is, ő egyből észreveszi. Pedig ha tudná, mire készülünk… biztosan nem így viselkedne. Igazából abban reménykedek, hogy hátha megbékél és talán holnapra már el fogja hinni, bár arra inkább van több remény, hogy megbékél, mint, hogy elhiszi. Vagy megpróbál bízni bennem.

Ahogy hazaértem, beálltam a garázsba és mivel rettenetesen megkívántam a teát, így egyből a konyhát vettem célpontul, ahol épp Nick majszolgatott valamit.

- Szia – köszöntem neki elmosolyodva – mit eszel?
- Szia – mosolygott vissza – hát, egy kis csoki golyót – vonta meg a vállát – kérsz?
- Nem, köszi. Csak egy kis teát akarok inni – öntöttem közbe.
- Na, és hogy áll Taylor bulija?
- Már minden megvan – mosolyogtam rá.
- Aszta. Laurennel beállhatnátok szupergyors buli szervezőknek –kuncogta el magát.
- Lehet – nevettem vele – hamar le akartam tudni mindent, hogy ne az utolsó pillanatba kapkodjak – kortyoltam bele a teámba.
- Ühüm, ez jó – bólogatott – a turné alakul?
- Ühüm – bólogattam.
- A klip?
- Vágásban van.
- Album?
- Kiadásra készen.
- Nem vagy bő beszédű most – kuncogott.
- Hát… - vontam meg a vállam.
- Nincs jó kedved?
- Nincs annyira – ingattam a fejem.
- Miért? – húzta fel a szemöldökét.
- Mert Taylor azt hiszi, hogy Jace és köztem van valami, pedig csak a buliját segít megszervezni. Most meg duzzog tegnap délután óta.
- Majd megérti, ha eljön a buli napja.
- Miért, szerinted addig fog duzzogni? – tágultak ki a szemeim megijedve.
- Nem tudom – vonta meg a vállát.
- Hát, remélem nem.
- Ne rágódj ezen. Majd biztos megenyhül – mosolyodott el – na, de én megyek fel. Jó éjt – adott egy puszit.
- Rendben, jó éjt – mosolyogtam rá.


Gyorsan még megittam a maradék teámat, majd úgy, ahogy drága bátyám, én is felvonultam a szobámba. Kicsit már fáradtnak éreztem magam, ezért elmentem lefürödni. Egy gyors zuhanyzás és hajmosás után, jól megtörölköztem, magamra kaptam a pizsamámat és a lap-topommal a kezemben, az ágyra heveredtem, s közben a tv-t is bekapcsoltam. Az interneten először is megnéztem az e-mailjeimet, és felnéztem a közösségi portálokra is, válaszolgattam néhány levélre, frissítettem az adatlapjaimat és a fotóimat is, majd felnéztem az msn-emre is, ahol épp fent volt néhány barátom, akikkel egyből elkezdtem beszélgetni. Jó volt velük végre beszélni és hallani, hogy mind jól vannak. Egyszer csak hírtelen megcsörrent a telefonom, bízva abban, hogy Taylor lesz az, így gyorsan a kezembe vettem, de amikor a képernyőre pillantottam, meglepetten vettem fel.

- Halló? – szóltam bele, várva Ryan hangjára
- Szia – hallottam meg végre – jól vagy?
- Hát… úgy pár nap elteltével, igen. Jól vagyok.
- Ne haragudj, hogy csak most hívlak.
- Nem gond – vontam meg a vállam – és Kíra? Együtt vagytok még?
- Igen, ez ügyben is hívtalak. Szóval arról lenne szó, hogy Kíra megbánta, amit tett, és nem gondolta komolyan azokat, amiket mondott neked.
- Oh, tényleg? – mondtam gúnyosan – és akkor ezt ő miért nem tudja elmondani? Vagy talán beálltál a csicskásának?
- Azért, mert szégyelli magát.
- Hát van is miért szégyellnie magát. És nyugodtan megmondhatod neki, hogy ne számítson tőlem semmi jóra. Nem hiszem, hogy ezek után ő meg én újra barátok… oh, sokat is mondtam, inkább még ismerősök sem leszünk. Az jó, hogy megbánta, de nem tud meghatni. Megalázott, kibeszélt a hátam mögött, flegmáskodott velem és satöbbi. A lényeg, hogy nem barátnőként viselkedett és az ilyen embert én már szinte semmibe nézem. Tudja, nagyon jól mivel tud a legjobban megbántani és ezt fel is használta, csak nem értem miért. De őszintén már nem is érdekel – magyaráztam.
- Ühüm, értem. Hidd el, hogy nem változott meg.
- Ryan, engem nem kell meggyőzni. Ez az én döntésem, tartsa tiszteletben. Amúgy is, ha van valami baja velem azt nem így kellett volna megoldani.
- Teljesen jogos.
- Ennyi. Én nem fogok vitázni vele, nálam leírta magát. Te is tudod, milyen vagyok. Engem, ha egy barát így megbánt, azzal már a büdös életbe nem lesz ugyanolyan a kapcsolatom, mint azelőtt.
- Igen, tudom.
- Ezt üzenem neki.
- Rendben, átadom. De rám is haragszol?
- Nem. Kellene?
- Nem tudom, csak azt hittem, hogy megsértett az is, hogy ő meg én együtt vagyunk.
- Nem, dehogyis. Felőlem legyetek együtt, nem az én dolgom.
- Rendben, oké. És tudd, hogy tényleg sajnálja.
- Rendben. Még valami?
- Nem, ennyit szerettem volna.
- Oké, akkor… szia – mondani akartam, hogy majd beszélünk, de akkor talán abből az jön le neki, hogy „lehet, kibékülök Kírával”, pedig nem sok esély van rá.
- Szia – bontotta a vonalat.


Hogy őszinte legyek, ezt értékeltem, hogy bocsánatot kért, de jobban örültem volna, ha maga Kíra kér bocsánatot, nem mással küldözget. De azért ez is már valami. Igazából amilyen nagy szája volt a bulin, nem is számítottam erre. Bizonyára Ryan beszélt a fejével, vagy maga jött rá a dolgokra. Visszatérve a laptopozásra, már nem sok kedvem volt hozzá, így gyorsan elbúcsúzkodtam a barátaimtól, és kikapcsoltam, majd a tv elé heveredve, elkezdtem kapcsolgatni, és ismét az MTV-n akadtam meg, amin épp ugyanúgy a Jersey Shore ment. Őszintén szólva nagyon megszerettem őket. És látva, hogy egy új részt adtak, kíváncsian figyeltem a történéseket.

Ahogy vége lett, még egy ideig néztem a tv-t, majd unottan inkább kikapcsoltam, és magamra húzva a takarót, próbáltam elaludni. De nem sok sikerrel, ugyanis ismét Tayloron járt az eszem. Hol máshol?! Nagyon zavart, hogy mérges rám, a semmiért. Persze ő mást gondol, de ahogy mondta Nick, remélhetőleg megérti, majd ha meglátja a buliját, addig meg hátha megbékél. Sok forgolódás után, végre sikerült valahogy álomba szenderülni….

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,kár hogy megint össze vesztek,rem hammar kibékülnek,várom a kövit puszi niki

Bianka írta...

Szia!
Nagyooon jó lett! :D
Remélem, hogy azért majd Tay-ék kibékülnek....:) Kíváncsi vagyok már a bulira! :D Nagyon várom! (:
Hamar hozd a kövit!!!
puszi. *.*

Ariel írta...

Szia!!!
Imádtam, csak kár, hogy Taylor duzzog! Nem baj, majd remélhetőleg megbékél! :))
Úgy látszik Ryan beállt postásnak! Még mindig nem értem Kírát... :// Na mindegy! :D
Várom a folytatást!
Puszi! =)

szandíí* írta...

szijasztok, ez nem az a nagy összeveszés, csak ennek később lesz a kára!! majd meglátjátok:D köszi mindenkinek:D sietek, puszi

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.