2011. március 20., vasárnap

Szandra Burke's life 75 rész

Az este folyamán ismét nagyon sokszor felkeltem, illetve riadva ébredtem fel. A reggelem borzalmas volt. Már mondhatni, hogy megvolt a szokásos reggeli fejfájás, fáradt voltam, rossz kedvem volt és satöbbi. Legszívesebben már kora reggel sírva fakadtam volna, de inkább tartottam magam és megpróbáltam valahogy összeszedni magam. Nem sokáig maradtam az ágyban, egyből feltápászkodtam és a fejfájásomra gondolva, úgy döntöttem, hogy majd kérek egy fejmasszást is, mivel nem akarok már több gyógyszert bevenni. Addig meg kibírom. Ahogy lassan kimásztam, a fürdőbe mentem, ahol a tükörbe elszörnyülködve néztem magam. Beesett szemek, szemek alatti erős karikák, ragyás fej, össze-vissza haj. Kitűnően nézek ki – gondoltam magamba gúnyosan. Ezért, hogy ne nézzenek ferdén rám az emberek az utcán, az arcomra kentem egy pakolást, amíg a hajvasalóval megpróbáltam kivasalni a hajam.

Miután nagyjából rendbe hoztam az arcomat, a gardróbba mentem, de ismét semmi kedvem nem volt kiöltözni, így egy bordó melegítő szettnél maradtam és egy sima fehér felsőnél. Felöltöztem, a vállamra vettem a táskámat, felhúztam egy papucsot és látva, hogy Lauren csak megcsörgetett, már indultam is lefelé. Nem voltam még éhes, így most a reggelit is kihagytam inkább. Anyukámtól elbúcsúztam, és látva Lauren mosolyát az autóból, végre én is elmosolyodtam egy kicsit. Gyorsan behuppantam mellé, majd indultunk is.

- Na, jobban vagy már? – nézett rám
- Talán egy kicsit. Azon vagyok, hogy estére emberi formát öntsek – húztam el a szám.
- Meglátod, majd a szépítkezés után, úgy érzed majd magad, mint akit pár perc alatt kicseréltek.
- Remélem. De nem hiszem, hogy ma este fogok énekelni – döntöttem el hírtelen – ahhoz jobb passzban kellene lennem. Inkább most átadom másnak a színpadot.
- Te tudod. Ha úgy érzed, akkor ne énekelj – mosolyodott el.


Erre csak nekem is mosolyra húzódott a szám. Út közben beszélgettünk még egy kicsit és zenét is hallgattunk közbe, majd ahogy megérkeztünk, egyből beültünk pedikűrre…


Taylor szemszöge

Ma reggel elég izgatottan keltem fel, de ugyanakkor volt bennem egy kis feszéj érzés, hiszen nem tudtam, hogy mennyire haragszik rám Szandra a-végett, hogy már napok óta nem beszéltem vele. Az ok az, hogy nem volt őszinte velem, és még mindig mérges vagyok rá. Tudom, hogy Jace-el pusmognak valamit a hátam mögött és az biztos, hogy nem az időjárás. Örültem volna, ha Szandrával tölthetném a mai napot, az az a szülinapomat, de e-végett csekély esély van erre. Amíg nem mondja el az igazat, addig kétlem, hogy felhívnám. De úgy tűnik, hogy ő sem akar beszélni, mert, nem keresett engem. Kíváncsi leszek, hogy elfelejti-e a szülinapom, vagy lehet, már arra se méltat, hogy felköszöntsön, amilyen makacs természete van. Bár azért nem hiszem, hogy ne köszöntene fel. Ezen elmélkedésem közepette, úgy döntöttem, hogy végre kimászok az ágyból és felöltözök. Miután kész lettem, reménykedve mentem le a konyhába, hátha megkapom a szülinapi reggelimet, de ahogy leértem, ugyanaz várt, mint minden reggel. Apu a tv előtt, Make sehol – ebből gondolva a szobájába van – anyu pedig a konyhában tevékenykedik. Tán elfelejtették? Nem értettem.

- Jó reggelt – köszöntem oda nekik.
- Jó reggelt – mosolygott rám anyu – hogy aludtál?
- Aludtam, úgy, ahogy – vontam meg a vállam – reggeli? – próbáltam célozgatni.
- A hűtőben biztos találsz valamit – dülledtek ki a szemeim erre.


Eddig minden szülinapomon, ágyban reggelizhettem, ráadásul különleges reggelit. Most meg sehol semmi. Pont a 18-dikon. Tök jól kezdődik – mondtam magamba gúnyosan. De mivel éhes voltam, így muszáj voltam valamit összerakni magamnak. A hűtőben pár percig kotorásztam, majd hamar megcsináltam a reggelimet, és bepakoltam mindet. Nem igazán terveztem mára semmit, mivel úgy tűnik, hogy a családom teljesen elfelejtette a szülinapom, így már csak a barátaim maradtak. Úgy döntöttem, hogy felhívok néhányat, akik talán átjönnek és lóghatnék velük egy kicsit.

Miután minden barátomat végig hívogattam, döbbenten és egyben szomorúan mentem vissza a szobámba, mivel mindenkinek dolga volt, ráadásul meg sem említették, hogy milyen nap is van ma. Na, hát mindenre számítottam csak erre nem. Utolsóként Szandrát akartam felhívni, de inkább úgy döntöttem, hogy még se hívom fel. Ha ő nem kíváncsi rám, akkor én miért legyek. Bár már hiányzott, de nem tudok úgy a szemébe nézni, ha tudom, hogy hazudik nekem, ráadásul el sem mondja az igazat. Így úgy tűnik, egyedül maradtam a mai napon. Érdekes, hogy mindenkinek ma van dolga. De, hogy üssem az időt, inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek edzeni…

Szandra szemszöge

Sokat trécseltek a körülöttem lévő lányok, és Lauren is jót beszélgetett a pedikűrösünkkel és a manikűrösünkkel is. Én csak néha-néha szóltam bele, de inkább hallgattam. Nem voltam beszélős kedvemben. Bár be kell, valljam, tényleg jól esett ez a kis csajos kényeztetés. Miután a körmeinket rendbe tették, átültünk a fodrász székbe, ahol elmagyaráztam, hogy nagyjából milyen frizurát szeretnék. Igazából valami olyasmire gondoltam, mint amilyen a bálon volt, hiszen az nagyon tetszett. Megmosták a hajam, becsavarták, megszárították, majd elképzeléseimet sikeresen végrehajtva, elégedetten köszöntem meg a fodrásznak a művét. Ezután a sminkeshez ültem át, akinek elmagyaráztam, hogy kék színű ruhám lesz, úgy, hogy ahhoz illő sminket csináljon. Bár jobban örültem volna, ha a megszokott embereim csinálják meg ezeket, de Lauren ragaszkodott hozzájuk. A sminkem is elég jó volt, meg voltam velük elégedve. Miután Lauren is kész lett, épphogy időbe voltunk. Így még egyszer megköszöntük, és egy gyors búcsú után, hazafelé vettük az irányt.

Lauren kitett engem, s megbeszéltük, hogy majd ott találkozunk. Bementem a házba, majd miután anyukám agyon dicsérgette a frizurámat, végre felmentem a szobámba, ahol elővettem a kikészített kék, pánt nélküli ruhámat, és felvettem. Magamra raktam néhány kiegészítőt, felhúztam a köves magas sarkúmat, felkaptam a retikülöm, és miután megvizslattam magam a tükörbe, a földszintre indultam.

- Oh, kislányom – jött elém anyukám – olyan szép vagy – nézett végig rajtam, ahogy a lépcső aljára értem.
- Köszi – mosolyodtam el – öhm… nekem mennem kellene elfelé. Mert hozzák a tortát, meg nem sokára jönnek a vendégek is. Elvisz valaki, vagy jöttök már ti is? – néztem apura és anyura felváltva.
- Ha tudsz várni még 10 percet, akkor mi is megyünk – szólt apu.
- Oké – bólintottam rá.


Így megvártam mindenkit, majd mikor készen lettek, beültünk az autóba, és elindultunk. Most már talán még jobban éreztem magam. Próbáltam kiverni a fejemből minden rossz gondolatot, és csak a jóra koncentrálni. Bár féltem attól, hogy Jace nem tudja majd elhurcolni Taylor-t, de hátha minden jól sikerül majd.

Ahogy apu lepakolt, a klub parkolójában, a hátsó ajtón bementünk, ahol már a pincérek sündörögtek és megnyugodva láttam, hogy az enni-inni valók is rendben vannak. A szüleim is körbenéztek a klubban és elégedettek voltak ők is. Pár perc múlva a torta is megérkezett, amire már muszáj voltam elmosolyodni, hiszen annyira jól sikerült. A konyhába betolták és elmondták, hogy kicsit meg akarják tréfálni Taylor-t, ezért vicces gyertyát raktak rá, amit nehezen lehet elfújni. Ezt én is jó ötletnek tartottam. Majd nem sokra rá, megérkezett a Bon Jovi is, illetve Jacskon az együttesével, a 100 Monkeys-al, akiknek egy külön öltözőt csináltak. Én pedig látva, hogy bent minden rendben, a bejárathoz mentem inkább, hogy fogadhassam a vendégeket, de mielőtt kimentem volna végre Lauren is megjött, így nyugodtabban mentem ki, tudva, hogy Lauren ügyel a benti dolgokra. Pár perc múlva, már kezdtek egyre többen jönni, és mindenkit kedvesen fogadtam. Jó volt néhány régi ismerőst is látni. Aztán hírtelen már messziről kiszúrtam Taylor Swiftet. Bár bevallom, most semmi gyűlöletet, vagy rosszat nem éreztem iránta. Inkább csak kedves leszek, az a múltkor is hatott. Egyébként is eldöntöttem, hogy a mai napon, nem lesz se hiszti, se veszekedés, se balhézás, egyszerűen csak tényleg a pozitívokra fogok koncentrálni. Így halványan elmosolyodtam, amikor közelebb ért.

- Szia – köszöntem neki.
- Szia – mosolyodott el ő is.
- Hát, megjöttél.
- Ühüm – bólogatott.
- Csinos vagy.
- Köszi, te is – mosolygott.
- Köszi – legyintettem.
- Esetleg, megpuszilhatlak, vagy megölelhetlek? – kérdezte félénken, mire egy kicsit meglepődtem, de miért ne?!
- Persze – öleltem meg gyorsan – menj csak be nyugodtan.
- Rendben – indult befelé.


Meglepően kedves volt megint. Nem akartam bevallani, de mintha kezdeném megkedvelni ezt az oldalát. Mindenesetre, a lényeg, hogy normális volt és én is az leszek. Jött még néhány vendég, akiket ugyanolyan kedvesen fogadtam, majd úgy döntöttem, hogy én is bemegyek most már. Aki késik, az úgyis tudja, hová kell menni, ha meg nem, akkor megkérdezi. Elég sokan voltunk bent. Csak akkor döbbentem le, hogy mennyien vannak, amikor megláttam azt a sok embert. De mind Taylor barátja, úgy, hogy… mindegy is. Ahogy bentebb mentem, észrevettem, hogy már Debiék is itt vannak, mire gyorsan oda mentem hozzájuk.

- Sziasztok – mosolyogtam rájuk – nem is láttam, hogy megjöttetek.
- A hátsó ajtón jöttünk – vonta meg a vállát Debi.
- Ja. És Taylor? Jól van? – kérdeztem félénken.
- Hát… volt edzeni, onnantól pedig egész nap a szobájában kuksolt, úgy, hogy szerintem nagyon idegesíti, hogy senki sem köszöntötte fel.
- Ühüm, értem. De amúgy jól van?
- Hát… igen, Megvan – bólogatott – mikor fognak jönni?
- Jace azt mondta, hogy vagy engem, vagy Laurent megcsörget, amikor elindultak.
- Ühüm, értem. Egyébként nagyon jól összehoztátok. Nagyon tetszik itt minden, és szerintem Taylornak is fog tetszeni.
- Köszönöm. Remélem is, hogy tetszik majd neki.
- És veled, minden rendben? Nem láttunk nálunk már 1 hete.
- Hát… megvagyok. Azért nem voltam, mert Taylor elkezdett gyanakodni, és nem akartam, hogy kiszedje, belőlem az igazságot.
- Ja, értem – bólintott.


Hírtelen Lauren jelent meg mellettem, izgatottan.

- Most írt Jace, hogy elindultak
- Tényleg? Akkor megyek és bemondom – indultam a színpadra.


Beálltam a mikrofon mögé, és elmondtam a tömegnek, hogy Taylor bármelyik percben megérkezhet, ezért csendben legyenek. A zenét is kikapcsolták addig, így pár perc alatt, teljes lett a csend.

Taylor szemszöge

Nem értettem, milyen hülye megbeszélésre kell megint mennem. Ráadásul Jace-el? Ugyan már. És hol van a menedzserem? Ő szól az ilyen dolgokról. Kész botrányos ez a nap. Mindenki elfelejti a szülinapom, és még egy fárasztó megbeszélésre is menjek. Életem legrosszabb szülinapja. Senkitől nem kaptam még egy sms-t sem. Ráadásul még Szandra se küldött, ami nagyon rosszul esett. Oké, hogy már 1 hete nem beszéltünk, de attól még küldhetett volna valamit. Nagyon mérges voltam és szomorú. De ahogy elnéztem, nem egy iroda felé tartottunk, hanem valami klubba.

- Mióta van megbeszélés egy klubban? – húztam fel a szemöldököm.
- Nekem ezt a címet adták meg! – vonta meg a vállát Jace.


Kezdett a dolog nagyon furcsa lenni számomra. Megbeszélés, egy klubban? Valami Las Vegasos pasival találkozok, vagy mi? Nem értettem. Ahogy leparkolt Jace, kiszálltunk és elkezdett a klubba vezetni. Fura módon, mindenhol nagy volt a csend. És a klubban még sötét is volt. Mi folyik itt? – kérdeztem magamban.

- Na, jó Jace… - kezdtem bele.
- Jajj, gyere már – szakította félbe a mondatom.


Most komolyan nem értettem semmit. Megállított egy fekete fal előtt, majd másodpercek múlva hírtelen leomlott előttem az „fal” és meglepetten figyeltem, ahogy a tömeg ujjongja azt, hogy „Boldog Szülinapot”. Leesett az állam. Le voltam döbbenve teljesen, de persze nagyon-nagyon örültem.

- Boldog Szülinapot, tesó – fogta meg a vállam Jace.
- Ez most… - értetlenkedtem
- A te bulid. Ühüm – bólogatott.
- Köszi – öleltem meg gyorsan.
- Ne nekem köszönd – nézett rám komolyan – hanem annak a lánynak, ott – biccentett a tömeg felé. Mondania sem kellett, egyből megláttam a gyönyörű szép Szandrámat. Ahogy ránéztem, ütközött a tekintetünk, és ő csak halványan elmosolyodott. Már messziről láttam rajta, hogy valami nincs rendben, így már is átvándoroltak rá a gondolataim, de Jace újra szóra nyitotta a száját – de hidd el nekem, nem ez a buli a nagy ajándék. Hanem az, hogy ő itt van – nézett rám még mindig komolyan
- Hmm…? – értetlenkedtem.
- Majd meg fogod tudni. De nem most – csapott bele a vállamba – mert most téged ünneplünk – mosolygott.


Erre csak megint elnevettem magam. Bár nem értettem, miért mondta azt, amit, de ahogy mondta, majd biztosan meg fogom tudni. Nem vártam tovább, egyből Szandra irányába indultam, hogy megölelgessem, mert már nagyon hiányzott, de míg odaértem biztosan megállítottak vagy 30-an. Nagyon örültem, hogy minden barátom itt van. Egyszerűen alig akartam hinni a szememnek.

Szandra szemszöge

Örültem, hogy végre itt volt, és jó volt látni, hogy ő is örül és boldog. De valahogy még mindig nem éreztem jobban magam. Fáradt voltam, és lehangolt. De persze, minden erőmmel azon voltam, hogy ezt ne mutassam ki. Végig Taylort figyeltem, és elmosolyodva néztem, ahogy minden barátja végig köszönti. De még mindig volt bennem fájdalom. Az, amit már jó pár napja érzek. Az a tipikus „nem törődik velem, nem érdeklem” dolog. De nem fogom elrontani a buliját. Aztán végre már hozzám kezdett közeledni, mire nem tudom miért, de egyre jobban rám jött a sírás. A torkomban egy gombóc kerekedett, amit minden erőmmel azon voltam, hogy lenyeljem. „Nem sírsz, nem sírsz” – hajtogattam magamban. Megállt Taylor előttem, és egy mosolyt követve, végre szótlanul megölelt szorosan. Jól esett az ölelése, de, ahogy ezt tette, ismét egy gombóc lett a torkomba, és már éreztem, hogy a szemem is kezd nedvesedni, ezért erőt vettem magamon, lehunytam a szemem, és lenyeltem az elfojtott könnyeimet. Nem értettem mi történik velem. Lehetséges, hogy túl sokáig hordoztam magamban ezeket az érzéseket, és most akart kitörni? Na, ez is jó időpontot választ. De mindent visszafojtottam inkább.


- Boldog szülinapot – mondtam, összeszedve magam.
- Ne haragudj rám – motyogta a fülembe.
- Ne beszéljünk most erről – suttogtam – élvezd a szülinapodat – bontakoztam ki öleléséből, egy halvány mosollyal.
- Héé, boldog szülinapot – jött oda Taylor családja.
- Köszönöm – ölelt meg mindenkit.


Mire észbe kaptam már el is hurcolták mellőlem, így alig pár percet lehettem vele. De az tény, hogy sokan voltunk, így gondoltam, hogy egy ideig nem lesz a közelembe.

- Jól vagy? – hallottam meg Lauren aggódó hangját mellettem.
- Ühüm – bólogattam és mosolyodtam el.
- Még is szomorú vagy.
- Csak fáradt vagyok – vontam meg a vállam.
- Oké – mosolyodott el.
- És megkérhetlek arra, hogy vedd át a konferálást. Mármint mikor jön a Bon Jovi meg a 100 Monkeys. Nem hiszem, hogy fel tudnám pezsdíteni a népet ezzel a hangulattal – húztam el a szám.
- Persze – mosolygott.
- Köszi.
- Igazán nincs mit. Te csak érezd jól magad. Majd én intézkedek.
- Rendben – mosolyodtam el.


Ezzel el is tűnt Lauren. Nem igazán akartam mással beszélgetni, így csak elvettem egy kis innivalót és azt kezdtem szürcsölgetni, miközben szemléltem a vendégeket, és azt, hogy minden rendben van-e. Taylort kezdtem keresni a szememmel, de sehol sem láttam a tömegben. Egyszer csak hírtelen mellettem termett, mire kicsit megijedtem.

- Jézusom, megijesztettél – kortyoltam bele az üdítőmbe.
- Bocsi – mosolyodott el – nem tudtam, hogy ilyen ijesztő vagyok – kuncogott fel.
- Nem vagy az – mosolyodtam el halványan – jól érzed magad?
- Ühüm – bólogatott – és… nagy meglepetés volt még az is, hogy itt van Taylor Swift.
- Békét kötöttünk, de csak a mai napra.
- Oh, értem – mosolygott – te is jól érzed magad?
- Ühüm – bólogattam.
- Akkor miért voltál itt egyedül?
- Ne kérdezz inkább – ingattam a fejem – csak… élvezd, oké? És velem ne is törődj – úgyis azt tetted 1 hétig, ezt az egy napot még kibírom- tettem hozzá magamban - Ez a te napod. 18 lettél. Jól ünnepeld meg. Amúgy is. Vannak itt olyan barátaid, akikkel évente találkozol, engem meg sűrűbben láthatsz. Menj csak – vontam meg a vállam.
- Rendben, de… ne tűnj el – puszilta meg az arcomat.


Az este végül hamar elment. Én úgy, ahogy jól éreztem már magam a végére. Taylor pedig nagyon örült a vendég fellépőknek. Beszélgetett is velük, meg minden. Táncoltunk néhány jó számra, és a torta nagy sikert aratott. Taylor nagyot nevetett a vicces gyertyákon, de végül sikerült Jace segítségével elfújniuk. Az este folyamán meglepetésemre, valahogy szóba elegyedtem Taylor Swifttel, és a későn érkező Selenával is. Most már bevallom, hogy tényleg nem gyűlölöm, de nem is imádtam meg Taylort. Egyszerűen csak elvagyok velük. Össz-vissz az este jól sikerült. Én úgy láttam, hogy mindenki jól érezte magát. Taylor arcáról meg a vigyort le se lehetett hervasztani. De már hajnal előtt véget ért, ugyanis szinte mindenkinek lassan mennie kellett a munka miatt, és a korán kelés miatt. De attól még jó volt. Taylorék után, én, Lauren és a családom mentünk el utoljára. A klub tulajdonos nagyon rendes volt, mert azt mondta mielőtt eljöttünk, hogy a takarítás miatt nem kell visszajönnünk, mert ők elrendezik. Ráadásul minden elfogyott, úgy, hogy azzal se kell bajlódni. Így személy szerint, hulla fáradtan bandukoltam el az autóig, majd ahogy beültünk, apu a gázra lépett és hazafelé vettük az irányt. Reménykedtem abban, hogy ma este hátha sikerül egy jót aludnom, mert már az autóban éreztem, hogy a szemeim automatikuson csukódnának lefelé.

Ahogy hazaértünk, egyből a szobámba mentem, jó éjt kívánva a többieknek, majd gondolva arra, hogy majd reggel megfürdök, felvettem a pizsamámat, és az ágyba mélyedve, magamra húztam a takarót és próbáltam minél hamarabb elaludni. De valahogy még mindig bántott az a dolog. Ráadásul Taylor ma este sem azt mutatta, hogy érdeklem. Jó, odajött néhányszor meg minden, de akkor is. Az is igaz, hogy meg kértem, hogy ne törődjön velem, meg perszer az is igaz, hogy sokan voltunk és nem mehetett oda mindenkihez egyszerre. De… nem tudom. Igazából össze vagyok zavarodva. Azt se tudom, hogy jókat gondolok-e, vagy badarságokat. Lehet, rosszul ítélem meg. Fogalmam sincs. Ezen rágódva, ismét nehézkesen tudtam elaludni, amiért már komolyan átkoztam magamat. De végül sok forgolódás után, valahogy még is elszenderültem….

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,végre kibékültek,azt hittem Swft be fog kavarni,de mégsem,várom a kövit puszi niki

Ariel írta...

Szia!!!
Nagyon jó lett ez a rész (is)!!! :D
Örültem, hogy Taylor örült a bulinak, bár úgy vettem le azért egy kicsit sejtette a dolgokat, legalábbis a végére.
Szandrára meg valószínűleg ráférne egy kiadós sírás, mert a végén még depressziós lesz! ://
Várom a folytatást!
Puszi!!! =)

Bianka írta...

Szia!
Nagyon jó lett a feji! Mint mindig!
Nagyon jó volt a buli, csak olyan keveset voltak együtt Taylor meg Szandra... :(
Remélem, hogy mindent meg tudnak majd beszélni, és jól meglesznek együtt. :DDD
Várom a kövit!
Puszi

szandíí* írta...

köszönöm mindenkinek:D ariel:neked még1x a segítségedért is:D:D hát igen, majd a kövi részben:D köszi bianka:D elég sokan voltak, ezért nem igazán volt idejük egymásra:S de majd ezután..:Dsietek a kövivel, puszi:D

pixie. (: írta...

*.* nagyonjó lett :) tényleg ráférne egy kiadós sírás Szandrára :( és én is azt hittem hogy Swift befog kavarni, de szerencsére nem :D
már nagyon várom a következőt (:

szandíí* írta...

köszi pixie:D nem akart be, de majd lesz más:D sietek, puszi

wonderworld írta...

szia!
ne haragudj, hgy csak most írok!
Te. Tudsz róla, hogy iszonyat jól írsz?!
Komolyan! Ez veszett jó:D
ki fogom adatni könyvben:D
remélem hamar rendezik,és hogy Sandra végre megnyugszik és alszik egyet rendesen!
puszi:D
Ui:
Nagyon jó lett a dizi, nekem nagyon tetszik:D

szandíí* írta...

szija:D
semmi gond:D
köszi, jól esik:D kövi részben kiderül:D:D
köszi még1x, puszi:D:D

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.