2011. június 1., szerda

Szandra Burke's life 112 rész

Szijasztok:D Meghoztam az új részt:D Nem kommentelek, hagyom, hogy elolvassátok:D Remélem tetszeni fog! Puszi

Reggel iszonyatos hányingerre keltem fel. Úgy éreztem, hogy a percen összehányom magam. Nagyon fájt a hasam is. Egyszerűen nagyon rosszul éreztem magam. Próbáltam feltápászkodni az ágyon, hogy kimenjek a mosdóba, s ezzel az órára is pillantottam, amire megdöbbenve néztem, hogy még csak 7 óra. Igazából ez most nem is érdekelt, az viszont igen, hogy valahogy úgy jussak el a fürdőbe, hogy ne hányjak össze mindent. Így összeszedtem magam és minden erőm szerint, a fürdőbe igyekeztem. Majd ahogy beértem, nem sokra rá már jött is az, amitől olyan rosszul voltam.

Kissé megkönnyebbülten mentem vissza a szobámba, de még mindig hányingerem volt. Viszont azt már nem éreztem, hogy hánynom is kell. A hasam is majd szétment. Nem tudom mi volt velem. De első gondolatom az volt, hogy Taylornak volt igaza, és még is sikerült „elcsapnom” a hasam. Vagy másik lehetőség, hogy összeszedhettem valami fertőzést tegnap. Fogalmam sem volt. Lassan visszafeküdtem az ágyba, de ahogy letettem a fejem, újra éreztem, hogy sietnem kell a fürdőbe, így felpattanva, indultam vissza, hogy újra könnyítsek magamon.

És ez így ment egészen 9 óráig. Nagyon álmos voltam és fáradt. Közben a fejem is megfájdult, és a hányinger illetve, a hasfájás sem múlt. Bár hánynom már nem 10 percenként kellett, de így is alig bírtam kiszállni az ágyból. Utoljára nem is tudom, mikor éreztem magam ilyen betegnek. Rettenetes ez a betegség, utálom. Nem tudok egy jót enni se, mert úgyis jön vissza. De tessék, még most hánytam ki magam és máris a kajáról beszélek.

Szorosan az ágyba bújtam, és a hasamhoz húztam egy párnát, hátha az segít csillapítani a fájdalmat. Ugyanakkor rám tört megint valami furcsa érzés. Tudom ez kínos szitu, főleg a fiúk társaságában, de valahogy úgy éreztem, hogy a percen meg fog jönni. Bár tényleg már napokkal ezelőtt kellett volna jelentkeznie, de szokott ilyet csinálni. Viszont arra semmi erőm, és energiám nem volt, hogy megnézzem. Igazából ez csak egy megérzés volt. Nem tudom… furán éreztem magam. A szám is olyan keserű volt, és büdösnek éreztem magam. Nagyon büdösnek. Hírtelen arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó, és anyukám kukkantott be, majd ahogy meglátta sápadt fejemet, aggódva jött bentebb.

- Jól érzed magad? – jött közelebb hozzám.
- Nem – motyogtam – nagyon nem.
- Mi a baj? – ráncolta a homlokát.
- 7 óra óta fent vagyok. Hányok és fáj a hasam – mondtam elhúzva a szám.
- Biztos, hogy tegnap mindent összeettél – ingatta a fejét.
- Lehet.
- Hozok neked valami gyógyszert – simogatta meg a vállam.
- Ne! – vágtam rá – nem kell. Ahogy lenyelném, úgy jönne vissza. Majd elmúlik.
- Biztos?
- Ühüm – bólogattam.
- Akkor egy kis teát?
- Azt, kérek – fogadtam el.
- Rendben, mindjárt hozom – mosolyodott el és puszilta meg a homlokom.


Ezzel kiment, újra magamra hagyva. Éreztem, hogy kiül rám a hatalmas fáradtság, és aludni szerettem volna, amikor hírtelen megint azt éreztem, hogy hánynom kell. Így gyorsan erőre kaptam, és a fürdőbe sietve, kiadtam magamból, aminek jönnie kellett.

A tükörbe néztem, s a látványtól, amit láttam, szintén majd elhánytam magam. Sápadt arc, duzzadt szem, szemek alatti karikák. S, ahogy lentebb mentem meglepődve, figyeltem, hogy mintha meg lenne picit duzzadva a hasam alja. Először megijedtem, de aztán arra gondoltam, hogy biztosan a sok kaja miatt, és, hogy ennyit hányok még ma reggel. Szippantottam egy mély levegőt, majd visszavánszorogtam az ágyamba, ahol ismét magamhoz húztam egy párnát, s próbáltam végre elaludni. Éreztem, hogy most végre nincs ez ellen akadály, így gyorsan kaptam a pillanaton és magamhoz rántva, fontos személyemtől kapott kedvenc macimat, lehunytam a szemem, és percek alatt elnyomott a fáradtság.

Finom tea illatra nyitottam ki a szemem. Láttam, hogy senki sincs a szobámba, így lassan elemeltem az éjjeli szekrényemről a még gőzölgő teát. Talán már egy fokkal jobban éreztem magam, és ahogy ittam néhány kortyot a teából, elmondhatatlanul jól esett. Csak egy kicsit ittam belőle, nehogy még az is visszajöjjön, majd újra karom alá fogtam kedvenc macimat, és visszafeküdtem kényelmesen. De, ahogy elkényelmesedtem, hírtelen az ajtó kezdett nyílni, s kíváncsian vártam ki fog rajta belépni.

- Szia – köszönt Taylor mosolyogva, s látványára nekem is el kellett mosolyodnom – hogy érzed magad? Anyukád mondta, hogy nem vagy jól – jött közelebb, s puszilta meg a homlokom.


Szóra akartam nyitni a szám, és mondani neki, hogy egy picit jobban vagyok, viszont ez hamar megváltozott, hiszen valami büdös parfüm… vagy nem is tudom milyen szagot éreztem meg, amitől újra rettenetes hányinger tört rám.

- Új parfümöd van, vagy mi ez a szag? – tettem a kezem a szám elé, nehogy még telibe találjam szegényt.
- Öh… - nézett rám felhúzott szemöldökkel – nincs rajtam parfüm. Csak mielőtt eljöttem, szappannal mostam kezet.
- Ez iszonyat büdös már ne is haragudj – szorítottam a kezem a szám elé, s álltam fel – várj meg itt! – motyogtam még, s gyorsan a fürdőbe siettem, újra könnyíteni magamon.


Nem akartam, hogy hányni lásson, ezért becsaptam a fürdő szobaajtót, bár a hangot akkor se tudtam elzárni. Utáltam, ha így lát, de nem tudtam mit csinálni. Miután végeztem, undorodva magamtól, mentem ki vissza hozzá, s érezve, hogy eléggé rossz szag van a szobámba, inkább kinyitottam az ablakot, hadd jöjjön be a friss levegő. Majd újra az ágyba fészkeltem magam.

- Ez elég rosszul hangzott – motyogta Taylor a fülembe, miután mellém telepedett.
- Nem vagyok jól Tay – suttogtam – és ezt a szagot se bírom – ingattam a fejem.
- Milyen szagot?
- Magamét. Olyan büdös vagyok, mint egy hullaház – motyogtam.
- Nem is vagy büdös – kuncogott, furcsa hasonlatomon – én nem érzem.


Erre nem válaszoltam semmit, csak sóhajtottam egy nagyot. Majd újra a bögrémért nyúltam, és ittam egy kicsit a finom teából.

- Látod? Mondtam neked, hogy ne egyél össze mindent – mondta.
- Ühüm – bólogattam fáradtan – máskor megfogadom a tanácsod – motyogtam.
- Helyes.
- És te? Jól vagy?
- Remekül – vágta rá.
- De amúgy ha van dolgod, menj nyugodtan. Nem kell itt sátrat verned azért, mert nem vagyok túl jól.
- Nincs dolgom.
- Akkor maradhatsz is – örültem meg.
- Oké – mosolyodott el, és ölelt magához szorosan.
- Tv-zz nyugodtan, vagy ha…
- Hé – vágott bele – feltalálom én itt magam, ne félts – kuncogta el magát –te csak pihenj.
- Oké, de ha kell valami csak…
- Lemegyek és elkérem anyukádtól – vágott bele ismét a mondatomba.
- Oké – sóhajtottam nagyot, és bújtam még közelebb hozzá – de ha erős szájszagom van, nyugodtan mondjad.
- Nyugi már – kuncogott – pihenj. Nem vagy se büdös, nincs szájszagod, én meg elleszek. De ha hánynod kell, akkor szólj – tette még hozzá.
- Oké – mosolyodtam el.


Még mindig éreztem azt a büdös szagot, és nem tudtam, hogy ez most Taylor vagy én, vagy a szoba? De hál’ már nem kellett hánynom, így biztosabban bújtam oda hozzá. Taylor közelsége nem csak megnyugtatott, de szerintem még gyógyító hatással is volt rám, hiszen a hasfájásom és a hányinger érzetem is, mintha kezdett volna elmúlni. Viszont a fáradtság még mindig ott lappangott bennem, így érezve, hogy pilláim újra elnehezülnek, hamar megint álomba estem.

**********

Arra keltem fel, hogy egy kar szorosan ölel, s eszembe jutva, hogy ki fekszik mellettem, egyből elmosolyodtam. Furcsa volt, hiszen már abszolút semmi bajom nem volt a fáradtságon kívül. Eltűnt a hasfájás és a hányinger is és szerintem a szellőztetésnek hál’ azt a bűzt se éreztem már olyan erősen.

- Felkeltél csipkerózsika? – kérdezte Tay, az arcomat simogatva.
- Ühüm – bólogattam mosolyogva.
- Hogy érzed magad?
- Nagyon jól – vágtam rá – csak még fáradt vagyok – motyogtam – fura, de mintha mi se történt volna reggel – néztem a szemébe.
- Nincs hányingered, meg semmi? – húzta fel a szemöldökét.
- Semmi – ingattam a fejem.
- Hm… legalább gyorsan átestél rajta – mosolyodott el.
- Igen – motyogtam.


Hírtelen, ne is kérdezzétek, hogy honnan, de nagyon megkívántam a kakaós csigát. És bármit megadtam volna, hogy most ehessek egy kicsit legalább. Szemem elé került a kakaós csiga látványa, ahogy még frissen gőzölög, és szinte azonnal összefutott a nyál a számba. Reméltem, hogyha mondom Taylornak, akkor talán megteszi nekem, hogy elugrik a pékségbe egyért, így bele is kezdtem.

- Tudod mit kívántam meg?
- Mit? – mosolygott.
- A kakaós csigát – nyeltem le az ismét összecsordult nyálamat, gondolatára.
- De, hisz még reggel alig bírtál felkelni, most meg már is kakaós csigát akarsz enni? – kuncogta el magát.
- Ühüm – bólogattam.
- Biztos? Mármint, elmehetek neked, de lehet, megeszed és vissza is jön.
- Jól vagyok – vágtam rá – és óvatosan fogom megenni.
- Rendben, akkor menjek el neked?
- Ha van kedved – vontam meg a vállam, és persze ránéztem azokkal a nagy szemeimmel.
- Oké, akkor mindjárt jövök – puszilt meg, és ment is ki a szobából.


Alig vártam már, hogy érezhessem a számban azt a finom csokis ízt. Nem tudom, hogyan lehet ez, mert általában ha elrontom a gyomrom, akkor két napig nem is eszek, maximum egy kis kekszet, de most, már délután ennék. Nem is akármit. A kakaós csiga picit nehezebb étel, főleg, hogy süti, de egyszerűen muszáj volt ennem. Lassan felkeltem az ágyban, s meglepetésemre, ahogy felültem, megszédültem, így egyből elkaptam a mellettem lévő nagy párnát, hogy ne essek vissza. Mi van velem? – kérdeztem magamtól meglepődve. De aztán arra gondoltam, hogy biztos a sok hányás miatt, és a fáradtság átka, hogy kicsit megszédültem. Miután rendeződtek bennem a dolgok, a telefonomért nyúltam, és ismét meglepődve figyeltem, hogy van 3 nem fogadott hívásom Laurentől. Nem vette fel Tay? – húztam fel erre a szemöldököm. De aztán láttam, hogy le van némítva, így biztosan ő sem hallotta. Gyorsan előkerestem a számát, majd elkezdtem tárcsázni.

- Szia – kurjantott bele jó kedvűen, ahogy felvette.
- Szia – kuncogtam el magam jó kedvűségére.
- Egész nap hívlak, miért nem vetted fel?
- Itthon döglöttem az ágyban. Reggel hánytam, és teljesen ki vagyok. Tök fáradt vagyok meg minden. Egész nap fel se bírtam kelni az ágyból – magyaráztam.
- Oh, szegénykém. És most már jobban vagy?
- Képzeld, semmi bajom. Pedig tényleg reggel alig bírtam még az ágyból is kikelni, de mostanra minden okés. Épp az előbb küldtem el Taylort kakaós csigáért, mert úgy megkívántam.
- Nah ennek örülök – kuncogta el magát – akkor gondolom, ma már nem mentek sehová.
- Nem hiszem.
- Holnap nem találkozunk?
- De. Jó ötlet! – mosolyodtam el.
- Tarthatnánk egy csajos napot, mit szólsz? Elmennénk fodrászhoz, manikűr, pedikűr, meg vásárolgatnánk egy kicsit. Beülnénk valahová kajálni.
- Ez még jobb ötlet. Benne vagyok!
- Király – örült meg – a fodrászhoz 11-re vagyok bejelentkezve, de téged is megcsinálnak, úgy, hogy mondjuk úgy fél11-re jó, ha érted megyek?
- Príma – vágtam rá.
- Rendicsek, akkor holnap találkozunk.
- Oké, szia.
- Szia – bontotta a vonalat.


Ez tényleg jónak ígérkezett. Régen csináltunk már csajos napot, így jó lesz elmenni most. Amúgy is rám fér már. Ezeken gondolkodva, hírtelen betoppant Taylor mosolyogva, s látva, hogy a kezében van nem csak egy, hanem egyből két táska pék süti, egyből elvigyorodtam.

- Na, tessék – rakta le mellém – kakaós csiga, sajtos croason és egy kis fornetti is van benne – magyarázta mosolyogva.
- Tudod, hogy imádlak! – sóhajtottam nagyot boldogan, e sok finomság láttán. Ezen csak kuncogott Taylor, s egyből ki is vettem a finom kakaós csigát – de azért te is egyél. Ne én egyem meg az összest – néztem rá.
- Oké – kuncogott még mindig, és vett el egy fornettit.
- Hm… ez nagyon finom – mondtam teli szájjal, közben jól megízlelve a finom ízeket.


Taylor megint csak elkezdett halkan nevetni rajtam, és ez a kis kakaós csiga, na meg persze, Taylor jelenléte, nagyon boldogított, így végig úgy vigyorogtam, mint egy vadalma. Eszeveszetten jól esett ez a kis kaja. Csak úgy habzsoltam magamba fele, persze azért jól megrágtam, nehogy úgy járjak, mint ma reggel és vigyáztam, hogy viszonylag lassan egyek.

Majd miután elpusztítottuk, jobban mondva nagyrészt én pusztítottam el a hozott kajákat, jól lakva dőltem hátra az ágyamon.

- Hm… ha tudnád ez milyen jól esett nekem! – simogattam meg ételtől kidudorodó pocimat.
- Azt látom – kuncogott, s nézett végig az üres tasakokon – csöppet se voltál éhes.
- Áh, nem! – legyintettem – csak most még meg tudnék enni egy egész ökröt! – gondoltam bele, ahogy előttem svéd asztalon tálalják fel a finom húsokat.


De mielőtt azt is megkívántam volna, gyorsan elhessegettem ezeket a képeket előlem, majd Taylor mosolygó arcára, nekem is mosolyognom kellett.

- Oh, és amúgy, köszi! – köszöntem meg eszembe jutva, hogy még nem tettem meg.
- Szívesen – mosolygott.
- Nah, ülepszik ez a finomság, aztán megyek, lefürdök! – motyogtam magamnak mondva – oh, és Laurennel beszéltem, míg elmentél – jutott eszembe.
- Na, és miről?
- Hát, holnap tartunk egy amolyan csajos napot. Elmegyünk fodrászhoz, meg manikűr-pedikűröshöz, meg ilyenek. Ha nem gond.
- Dehogyis. Menjetek csak – mosolygott – úgyis találkoznom kell a promóciós menedzserrel.
- A kivel? – húztam fel a szemöldököm.
- Tudod – nevetett fel – az Abuction promó körút menedzserével.
- Ja-, eszméltem fel – tényleg. Neked még az is lesz?
- Ühüm – bólogatott.
- És Lilyvel?
- Ne kezdd.
- Nem kezdem. Csak kérdeztem.
- Igen, vele. De bízhatsz bennem – mosolyodott el – amúgy is csak egy vagy két hétről lesz szó.
- Tudom, hogy bízhatok benned. Csak kérdeztem, hogy kivel leszel két hétig összezárva.
- Neked, program?
- Nem tudom – vontam meg a vállam – az albumon dolgozgatunk. Legfeljebb forgatunk majd egy klipet ősszel. Ennyi tervem van.
- Nagyon lazára vetted – mosolyodott el.
- Hát, én nem te vagyok. Aki, még akkor is forgatni akar, ha alig bír felkelni az ágyból. Most egy kis szünet lesz. Aztán majd újult erővel belevágok. De, mondjuk, ha addig kapok felkéréseket, akkor persze elfogadhatom. Már javában… 3 éve dolgozok megállás nélkül. Most kell ez a kis szünet.
- Ahogy érzed. Én csak örülök annak, hogy nem kell aggódnom miattad.
- És mit csináljak majd, míg nem leszel itthon?
- Szerintem feltaláljátok magatokat Laurennel – mosolyodott el – meg biztos nem fogsz unatkozni.
- Hm… majd meglátom – vontam meg a vállam – hé, a Breaking Dawn premier mikor lesz?
- November 18.
- Akkor arra most el tudok menni – vigyorodtam el – annyira kíváncsi vagyok már a filmre. Az a kedvenc részem az egész történetből.
- Tényleg? – húzta fel a szemöldökét.
- Aha – bólogattam – abba minden van. Oké, eddig is volt akció meg romantika, de abba… áh. Mikor olvastam a könyvet, nem bírtam abbahagyni. Volt olyan, hogy egész nap csak azt olvastam.
- Nem is mondtad, hogy olvastad a könyv részeit!
- De. Az összest – vágtam rá – igazából könyvbe jobban tetszett. Főleg a New Moon. De ne értsd félre, ti nagyon jól játszottátok, csak túl sok jó jelenetet hagyott ki Chris Weitz. Az Eclipse meg… nem tudom. Jó, jó, de nem az igazi. Mondjuk a könyvbe se az volt a kedvencem. A Breaking Dawn, az meg… - hüledeztem – wáow. Imádtam. Amúgy tudtad, hogy sokak szerint rengeteget fejlődtél színész szempontjából?
- Nem – ingatta fejét.
- Amúgy szerintem is – bólogattam büszkén rá – az Eclipse-ben olyat alakítottál, hogy az én szám is tátva maradt.
- Úgy gondolod? –kuncogott.
- Úgy – vágtam rá – amúgy… nem azért, de… beajánlhatnál 1-2 vígjátékba, vagy valami jó táncos filmbe – néztem rá csillogó szemekkel.
- Csak nem színészi babérokra akarsz törni?
- Miért ne? Tetszik a dolog. Tök jó valaki más bőrébe belebújni. Szívesen szerepelnék olyan filmbe, ahol táncolni kell, vagy valami akcióba, ahol embereket kell ölni – képzeltem el magam előtt, ahogy a mozik képernyőjén, egy nagy fegyverrel lövöldözök zombikat – vagy egy vígjáték. Mindegy. Csak jó legyen. Melyik is lesz a következő filmed? – néztem rá
- A Stretch Armstrong vagy az Incarceron.
- És nem kell egy csajszi? Mondjuk melléd, vagy ellenségnek? Jó nekem egy mellékszerep is – éltem bele magam.
- Nem tudom – kuncogott – majd szólok az érdekedben.
- Tök jó lenne, veled szerepelni egy filmben. Bánom, hogy nem fogadtam el az Abduction csaj szerepét. Az komoly lesz az a film – néztem rá bólogatva.
- Gondolod?
- Igen – vágtam rá – láttam az előzetest, és imádom! Kivéve 1-2 jelenetet, de azt gondolom, tudod. Amúgy olyan fura, hogy Lily tök szép a filmben, de élőben meg… nah, inkább nem firtatom a véleményem róla.
- Szerinted csúnya lány?
- Nem azt mondtam. Csak azt, hogy… fura a feje. Nem tudom… - kuncogtam el magam.
- Fura a feje? – kuncogta el magát ő is.
- Igen – vágtam rá – Nem is tudom… - húztam el szám – nem vagyok szebb tőle, de… nekem legalább a szemöldököm helyett nem egy erdő van. Igazán kiszedethetné.
- Ezek csak olyan csajos kifogások.
- Igen – vágtam rá – de komolyan. Hogy néz már ki. Modell meg színész meg még mit tudom, én mit csinál, és nincs arra pénze, hogy kiszedettesse? Még magának is ki tudná, ha akarná. Az nem olyan testrész, amit nem tud megváltoztatni. Mind például nekem. Kisegér fogaim vannak, és nem igazán tudok rajtuk változtatni.
- Micsodák? Kisegér fogaid? – nevetett fel.
- Igen – kuncogtam én is.
- Pedig nagyon szép fogaid vannak – mosolygott.
- Meg olyan ló fejem van, és azon se tudok változtatni.
- Hát, te kész vagy! – nevetett fel ismét – hol van neked ló fejed? – kuncogott még mindig.
- Hát, de komolyan – kuncogtam vele én is.
- Hjaj, te. Micsoda problémáid vannak – mosolygott – és akkor mivel vagy megelégedve?
- Most? Hát… végre lapos hasam van, így azzal. És nem utolsó sorban a cicimmel – mondtam büszkén felemelve a fejem.
- Hát arra nincs is panasz – motyogta az orra alatt.
- Reméltem – vágtam rá, halk megjegyzésére.


Elmosolyodott, és közeledni kezdett egy csókra, de elhúzódtam tőle.

- Meg ne csókolj, mert olyan büdös most a leheletem, hogy még behánysz ide – tettem a szám elé a kezem.


Erre megint csak felnevetett hangosan. Nem értettem, miért nevet ennyire, hiszen csak az igazságot mondtam. De jó kedvét látva, nekem is el kellett kuncognom magam.


- Akkor holnap nem is találkozunk? – mondta miután lehiggadt a nagy nevetésből.
- Nem tudom – vontam meg a vállam – de, ahogy ismerem Lauren-t, nem hiszem – húztam el a szám.
- Azért majd felhívlak – mosolyodott el.
- Okés – mosolyodtam el én is.
- De… én megyek is – állt fel.
- Muszáj?
- Ühüm – bólogatott elhúzva a száját.
- Akkor lekísérlek – álltam fel én is.


Lassan lekísértem az ajtóig, majd arcra puszival köszöntem el tőle, mivel nem akartam megcsókolni, a büdös szám miatt. Intettem neki még az ajtóból, s magam mögött becsukva, felmentem a szobámba. Ideje volt már végre lefürödni, így egyből a fürdőbe mentem, s a zuhany alá álltam. Miután végeztem előszedtem egy új pizsamát és abba öltöztem fel, és mivel nem akartam a büdös ágybelimbe aludni, így még mielőtt lefeküdtem volna, áthúztam a párnát és a takarót egy új ágybelibe. Majd végre lefeküdtem a puha ágyamba és a tv-t kapcsolgattam. Nem volt semmi érdekes benne, így inkább kikapcsoltam, majd újra érezve, hogy rám telepszik a fáradtság, hamar el is aludtam…

12 megjegyzés:

XxbellaxX írta...

Mond hogy nem lesz terhes!!!!! *.*

wonderworld írta...

hello:D ez nagyon jóó lett:D mostmár tuti terhes:Dáá jesszus mi lesz még itt:D
siess:D
pusziiii:D

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,tuti hogy terhes,siess a kövivel puszi niki

Névtelen írta...

nagyon remélem, hogy nem terhes, hanem valami más baja van...
nem lenne éppen példamutató a történeted, ha a főszereplő tizen-akárhány évesen terhes lenne. Elég sok fiatal olvas Téged, és megvan rá az esély, hogy követendő példának éreznék, ha azt látnák, hogy nagy szerelem esetén belefér a terhesség is...Szerintem nem hiányzik a társadalomnak a sok terhes tini .

szandíí* írta...

ez csak egy történet az istenért o.O
nem kell komolyan gondolni! És szerintem a 18-19 évesek már nem tinik. Jómagam még 17 leszek de tanítottak arra, hogy ne legyek hülye. Aki meg így járt az vessen magára. Nem én tehetek arról, ha más hibázik o.O!!
Amúgy meg egyenlőre úgysem fog kiderülni az igazság szóval...!
És ezt nem felháborodásként mondtam.

pixieee. :) írta...

szia.
teúriten mik vannak itt -.-"
tényleg nem kéne ennyire komolyan gondolni már bocs névtelen. az ember úgyse egy kitalált történetet fog maga elé venni példának könyörgöm!..
amúgy jól láttam (valószínüleg igen xD) hogy beraktál egy elmúltam nem múltam el 18 izét?
siess a következővel.
puszii.

szandíí* írta...

szija
örülök, hogy te egyetértesz velem:)
ööh, nem tudom mire gondolsz ??! DDDD

pixie...:)) írta...

szia.
mind1 úgyse tudom elmondani xDD
egyébként az elözőhöz nem írtam, hogy imádtam ezt a részt is :)

szandíí* írta...

okésDDDD
köszi:D

Névtelen írta...

csakhogy nem csak 18-19évesek olvasnak, hanem 13-14évesek is... EGyébként meglátszik,hogy Te melyik korcsoporthoz tartozol, ha így gondolkodsz én engem oltasz le, amiért bátorkodtam felhívni valamire a figyelmed!

Amuúgy meg csak halkan megjegyzem, hogy orvos vagyok, és nem 2 olyan tinivel találkoztam, aki ilyen hülyeség miatt terhes... a hülyeséget arra értem, hogy nem gáz, ha az ember 17évesen teherbe esik, ha akkora a szerelem..

szandíí* írta...

uramm atyám -.-
te meg gondolkodhatnál egy kicsit!! te jó isten o.O
amúgy megjegyzem én is egészségügyire járok szóval...
na jó.
nem fogom magam felhúzni egy ilyen miatt.
Csak azt érts meg, hogy nem kell mindent komolyan gondolni! Szerintem nem pont az én kis történetem fogja ezeket a lányokat befolyásolni!!! Hanem a környezetük. Ha én is olyan környezetbe élnék, ahol minden nap bulizok és pasizok akkor biztos megesne az, hogy véletlenül teherbe esek, de mivel engem jól felvilágosítottak Mindenről, és egyébként sem vagyok az a bulizós féle, így kétlem, hogy ez megtörténhet!! Persze nagy szerelemnél más a helyzet, de szerintem egy ép eszű lány védekezni fog!!
Mindegy is!!

szandíí* írta...

és amúgy is ha orvos vagy, akkor nincs jobb dolgod attól hogy az én kis "gagyi" történetemet olvasd???
jesszus-.-

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.