2011. június 16., csütörtök

Szandra Burke's life 124 (18+) -125 rész

Szijasztok! Leírtam az új blogba, de ide is leírom, hogy hétfőn lesz a záró rész.
El se hiszem :/
És arra jutottam, hogy két részt fogok fel rakni egyszerre, hogy minél hamarabb el kezdhessem a másikat, mert úgy látom, (hál' az égnek) mindenki érdeklődik iránta. De azért ezt sem kell elfelejteni ám:)
Most elmondom nektek, hogy nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, és - bár lenne még ötletem a továbbiakra is - de úgy gondolom, hogy egyszer minden véget ér. Még egy ilyen hosszú történet is:/
Nah, de remélem tetszeni fog mindkét rész és véleményezitek:D!
Jó olvasást mindenkinek.
Puszi


"Még sohasem látott egyetlen nőt sem olyan gyönyörűen és boldogan mosolyogni, mint ahogy Ő mosolygott rá, amikor felnézett a szemébe. Ezek szerint megértette, amit mondani akart. Az „örökké szeretni foglak" nem feltétlenül kell hogy elhangozzon ahhoz, hogy a másik érezze"

A szívem immár nem háromszáz fokon dobogott, hanem egyenesen vagy hatszázon és rájöttem, hogy valójában, miért csinálta ezt az egész mai estét, ugyanis arra, amit a repülő maga után húzott, az volt írva, hogy… „Hozzám jössz?”. Egyszerűen a mosoly az arcomra fagyott, és tátott szájjal olvastam el még egyszer azért, hogy nehogy félreolvassam. Levegőt venni is elfelejtettem, annyira le voltam sokkolva. Egy szó sem jött ki a számon. Taylorra néztem, aki csak mosolygott rám, majd a tekintetem lentebb terelődött, amint a kezében tartott egy ékszeres dobozba zárt gyűrűt, amitől egyszerűen ismét elállt a lélegzetem. Gyémántkő borította, és a közepén pedig egy szív volt, amiben egy nagyobb kő volt. Annyira gyönyörű volt, hogy esküszöm, ha nem akartam volna elrontani ezt a szép pillanatot, elsírtam volna magam a boldogságtól. Hirtelen eszembe jutott, hogy ugye Taylor várja, hogy mondjak valamit. De ilyenkor mit is kell mondani? – kaptam észbe gyorsan, hiszen még azt is elfelejtettem. Visszanéztem rá és csak ő, ahogy gondoltam várakozóan nézett a szemembe, majd végre eszembe jutott az az egy szó, amit gondolkodás nélkül ki akartam mondani.
- Igen?! – jött ki a számon kissé bizonytalanul, pedig maga biztosan akartam kimondani. De úgy látszik, hogy még a beszédhangom sem tért vissza saját magához.
- Igen? – nézett rám kissé aggódva.
- Igen! – vágtam rá immár biztosabban és nagy vigyorral az arcomon. Erre csak Taylor megkönnyebbülten kifújta a levegőt, majd ő is elmosolyodott.
Kivette a gyűrűt a dobozból, és újra elfelejtve, hogy melyik ujjamra is kell húzni, először a jobb kezemet nyújtottam oda.
- Jaj, nem ez! – ingattam a fejem mosolyogva, s nyújtottam oda a bal kezemet.
Lassan felhúzta az ujjamra azt a csodaszép gyűrűt, és még boldogabban figyeltem, hogy pontosan mintha rám öntötték volna. El voltam bűvölve, és… úgy éreztem, hogy mintha megállt volna körülöttünk a világ. El se hittem, hogy ez tényleg megtörtént. Hiszen oké, Taylor viccelődött ezzel sokszor, de most… tényleg komolyan gondolta, és ezúttal én is. Azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, vagy mit csináljak. De boldogságomban még azt is elfelejtettem, hogy, mi a nevem.
- Istenem, ez… - néztem az ujjamon heverésző gyűrűre – gyönyörű – vettem egy mély levegőt, mivel a nagy boldogságban még azt is elfelejtettem venni.
Taylorra néztem, aki a kezemet az övébe fogta, és elmosolyodott, elképedt arckifejezésemen.
- Ez most tényleg igaz, vagy csak álmodok? – néztem rá csodálkozóan.
- Igaz – kuncogta el magát.
És tényleg igaznak véltem, hiszen a szívem úgy lüktetett a mellkasomban, hogy azt hittem a percen kiszakad a helyéről. Így tényleg kezdtem elhinni, hogy ez most nem egy álom, hanem maga a valóság. Fülig érően, elmosolyodtam, majd érezve magamon, hogy csábos pillantása miatt, kissé zavarba jövök, lehajtottam a fejem kuncogva. A kezével a nyakamon heverésző hajamat elsöpörte, majd gyengéden kezdte el simogatni, meztelen részemet. Újra felnéztem rá hitetlenkedve mosolyogva, majd közeledésére, felkészültem örömteli csókunkra. Finoman kezdtük el csókolni egymást, úgy, mintha ez lenne az első csókunk. Derekánál átöleltem, és szorosan magamhoz húztam, hogy érezhessem minden kis felfűtött porcikáját. Eddig is tudtam a valószínűt, de most már biztos voltam abban és rájöttem ebben a pillanatban, hogy kétség kívül megtaláltam életem szerelmét. Azt a férfit, akivel leélhetem az életemet. És akármennyire mondtam, hogy nem állok készen erre az egészre, most ez teljesen megváltozott bennem és mostanra én is azt érzem, hogy teljes testemben-lelkemben készen vagyok rá, és akarom is. És nem fog érdekelni, hogy ki mit fog gondolni. Hirtelen ezeken gondolkodva, eszembe jutott, hogy van egy akadály előttünk. Még hozzá a szülők. Bár tudom, már mindketten nagykorúak vagyunk, de nekem számít az ő véleményük is. Így amikor szétváltunk egymástól, Taylorral egymásnak támasztottuk a homlokunkat.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de ugye tudod, hogy a szülők engedélye is kell? – suttogtam a szemébe nézve.
- Ezzel már elkéstél, ugyanis túl vagyok rajta – mosolyodott el huncutul.
Erre csak ismét elámultam rajta, hogy mennyire agyafúrtan kitervelte ezt az egészet.
- Hihetetlen vagy, komolyan – mondtam elkuncogva magam.
Erre csak ő is halkan elnevette magát, majd még egy lágy, de rövid csókot követve, kézen ragadott és a jacht alsó részébe húzott maga után. Végre kicsit körülnézhettem, és bevallom ugyanolyan szép volt lent is, mint fent. Meglepetésemre volt ott minden, csak kisebb méretben. Volt egy kisebb konyha, egy fürdő, még volt meglepetésemre egy kis társalgó hely is, ami elég modern volt. Aztán a szobát is szemügyre vettem, ami meglepetésemre, tágas volt és nagyon szép. Úgy látszik ezen a jachton inkább a szobára tették a hangsúlyt. Ott nézelődtem egy kicsit, mire észbe kaptam, hogy Taylor eltűnt, de ahogy kigondoltam, már mellém is lépett és két pezsgős pohárral a kezében, az egyik nekem adta. Viszont a pohárban nem pezsgő volt, hanem valami piros szénsavas nem tudom mi, így kérdőn néztem vissza Taylorra.
- Ez mi?
- Hát… mivel nem ihatsz alkoholt, és amúgy se ittunk volna, ezért rendes pezsgő helyet… - mosolyodott el huncutul.
- Csak nem? – ráncoltam rá a homlokom mosolyogva.
- De – bólogatott – gyerek pezsgőt kapsz! – mosolygott kacéran.
- Jaj, de bolond vagy! – ingattam a fejem nevetve – de ez is jó – vontam meg a vállam.
Taylor is elnevette magát, majd ismét magamra hagyott néhány percre, és mivel már éreztem, hogy kezd fájni a lábam ebben a cipőben, úgy döntöttem, hogy lehúzom. Így az ágyra ülve, hamar ledobtam, és keresztbe téve a lábamat, szürcsölgettem az „italomból”, míg vissza nem jött Tay.
- Szóval, hogy is volt ez a szülős dolog? – kérdeztem, miután újra jelenlétét adta.
- Mondjam el? – sóhajtott fel mosolyogva
- Ühüm – bólogattam hevesen.
Leült mellém mosolyogva, majd egy halvány csókot adva ajkaimra, hátradőlt az ágyon és lassan belekezdett a mondandójába.
- Szóval? – húztam fel rá a szemöldököm és feküdtem hasra mellé – mondd csak el, hogy szövetkeztél te össze velük? – mosolyogtam rá – egyáltalán mióta tervezed?
- Őszintén? Néhány hete már tervezgetem, csak mikor volt az a kis megingás közöttünk, akkor megijedtem, és inkább abbamaradt.
- És hogy vagy mikor kérdezted meg a szüleimet?
- Tegnap előtt – vágta rá.
- Akkor velem voltál – értetlenkedtem.
- Délután, igen! – bólogatott.
- Akkor ezért nem volt otthon anyukám reggel? – húztam fel a szemöldököm.
- Ezért sem.
- Hogy-hogy?
- Mert ő jött velem – nézett a gyűrűs kezemre – gyűrűt venni.
- Oh, tényleg? – vigyorodtam el – de mondd, hogy te választottad! – szögeztem le gyorsan – mert anyukámnak fura ízlése van gyűrűk terén. De ez nagyon szép – mosolyogtam rá.
- Én választottam – mosolygott – csak elhívtam, hogy besegítsen.
- És mit szóltak hozzá? Apu nem izélt, hogy „felejtsd el” meg ilyenek? – húztam el a szám.
- Nem, dehogy – ingatta a fejét – képzeld, mindketten egyből igen-t mondtak. És örültek is.
- Tényleg? – döbbentem le.
- Ühüm – mondta büszkén.
- És a te szüleid?
- Anyutól kérdeztem meg először, hogy mit szólna hozzá. De akkor még csak gondolkodtam rajta. És egyébként azt mondta, hogy ideje már komolyabb szintre lépni.
- Szóval örült?
- Igen – kuncogta el magát.
- És tudja még más is?
- Nem – ingatta a fejét – ha arra célzol, hogy Lauren tudja-e. Nem, nem tudja. Mert tudom, hogy úgyis addig-meddig magyarázott volna, míg ki nem fecsegi.
- Hát… igen – nevettem el magam.
- És mit gondolsz? Tervezgessük vagy… - nézett rám kérdőn.
- Oh, vagy te már az esküvőt is akarod? – néztem vissza rá meglepődve.
- Hát, gondolom! – vágta rá.
- Majd ha visszanyertem az alakomat, akkor!
- Még el se veszítetted.
- De elfogom. Ne izgulj, nem fogom meggondolni magam – simogattam meg az arcát.
- Akkor jó – mosolyodott el.
- Addig meg kipróbáljuk a jegyességet – mosolyogtam rá.
- Jól hangzik – csillant fel a szeme.
- De ugye tudod, hogy mostantól nincs olyan, hogy megtetszik neked egy másik lány és elkezdesz vele flörtölgetni!
- Úgy mondod, mintha mindig azt csinálnám – húzta fel a szemöldökét.
- Nem, de ismerlek milyen vagy. Neked minden lány szép meg aranyos, és hagyod, hogy rád vessék magukat.
- De ez rád is vonatkozik akkor!
- Mikor flörtöltem én más fiúkkal? – hökkentem meg.
Erre csak felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy tényleg van rá példa, amikor rendesen végig néztem egy-két fiút. De a szemünket legeltetni csak lehet. Ahogy szokták mondani, mindent a szemnek, semmit a kéznek.
- Jó, volt egy-kettő – vontam meg a vállam – de most már nem lesz. De a szememet legeltetni csak lehet.
- Akkor nekem is! – szögezte le.
- Jó – motyogtam – de semmi több!
- Semmi több! – ismételt engem.
- Rendben – bólintottam – akkor most már csapjunk bele az éjszakába – álltam fel mellőle egy kacér mosollyal.
Felcsillant a szeme és ő is huncutul elmosolyodott értve célzásomat, de ugyanúgy heverészett tovább az ágyon elkényelmesedve, végig rajtam tartva a szemét. Hirtelen döntésem követve, a fürdőbe indultam ugyanazzal a mosollyal.
- Ne rosszalkodj! – szólt utánam Tay csibészesen.
- Pedig arra készültem! – szóltam vissza mosolyogva.

Magam mögött bezártam az ajtót, és mivel direkt, egy igen szexi fehérnemű volt rajtam, ezért levettem magamról a ruhát, igazítottam magamon egy kicsit, majd egy pillantást vetve a tükörbe, ugyanazzal a kacér mosollyal léptem ki. Taylornak egyenesen a szemébe néztem, és vártam a reakcióját. Először egy huncut mosollyal húzta fel a szemöldökét, majd testemen végigpásztázva, az ajkaiba harapott. Hogy növeljem a vágyat, közelebb mentem hozzá, de mielőtt „rávetettem” volna magam, 360 fokos fordulatot tettem előtte, majd újra szembe kerülve vele, az ágyékára másztam és mohón az ajkaira tapadtam. Édes ajkaival szenvedélyesen csókolt vissza, mialatt a derekamat két kezét összekulcsolva fogta át. Elválva egymástól, belenéztem vággyal teli tekintetébe, majd felülve rajta, levettem róla az inget, majd egyből ülő helyzetünkbe, ismét, ezúttal Taylor harapott rá ajkamra. Mindketten visszaestünk az ágyra, és levegőért kapkodva váltam le édes ajkairól, majd a nyakától kezdtem el elönteni forró csókjaimmal. Végigcsókoltam a mellkasán, és mind a nyolc kockáján, s közben vággyal teli mély sóhajok hagyták el a száját. Majd visszafelé haladva, ugyanígy csókoltam kínzó lassún, hogy vágyát egyre jobban fokozzam. Ajkaihoz érve, ismét rátapadtam szenvedélyesen, majd hirtelen Taylor derekamat erősen megragadva, maga alá utasított, így a kocka megfordult és ezúttal ő kezdte el nyakamat kényeztetni finom csókjaival. Kezével megemelt egy picit, s a melltartóm csatjával kezdett bíbelődni, de hogy segítsek rajta, jobban felemelkedtem, épp, hogy csak elérjem, majd gyors mozdulatokkal kikapcsoltam és az ágy mellé dobva, visszafeküdtem, hogy folytathassa a már amúgy is túlfűtött vágyam fokozását. A nyakamnál kezdte, majd egyre lentebb haladva, kezelésbe vette immár csupasz mellemet. Ekkor már nem tudtam visszafojtani feltörő nyögésemet és a lélegzetem is egyenlőtlenné vált. Kezemmel beletúrtam hajába, s önkéntelen mozdulatként, ajkaimba haraptam bele. Ott időzött egy kis ideig, majd egyre lentebb haladva, a púpomat, illetve a hasam negyed részét csókolta körbe. Hirtelen megállt a csóközön, és fejemet odahajlítva, láttam, hogy Taylor ráncolt homlokkal néz rám.
- Mi a baj? – suttogtam vággyal telin.
- Nem lesz baja a… pocaklakónak – nézett rám aggódva.
- Nem – suttogtam a fejemet ingatva.
- Ez biztos?
- Igen. Olvastam, úgy, hogy bízhatsz bennem – emlékeztem vissza még anno, amikor az interneten tanulmányoztam a terhességről szóló weblapokat.
Halványan elmosolyodott, majd fentebb csúszva, az ajkaimra tapadt szenvedéllyel telin. Ahogy csupasz forró bőrünk érintkezett, még jobban felfokozta bennem a vágyat és egyre jobban akartam érezni Őt. Ezért nem bírva tovább, csókunkba belenyögtem. Taylor szorosan átölelt, s ágyékát még szorosabban lábam közé nyomta, ezzel éreztetve velem, hogy benne is teljesen fel van fokozódva a vágy. Mély csókokba forrtunk össze, majd zihálva váltunk el egymástól, levegőért kapkodva. Nem bírtam már magammal. Teljesen elveszítettem a fejem, és már csak magamba akartam érezni végre. Összenéztünk, s látva már vággyal teli szinte feketén világító szemét, rájöttem, hogy már ő sem tud ép ésszel gondolkodni és csak arra vár, hogy a magáévá tegyen. Felemelkedett rólam, majd mutató ujjaimat a bugyimra helyeztem, s Taylor kis segítséggel segített lerántani rólam. Ő is lehámozta magáról a nadrágját, majd ismét fölém hajolva, lágyan megcsókolt. Karomat a fejem fölé helyeztem, majd Tay egy mozdulattal gyengéden belém hatolt. Ahogy megéreztem magamban, egy kéjes nyögés hagyta el a számat. Lassan ringatózott bennem, s közben halvány csókokra odahajolt ajkaimhoz. Így tett egy jó ideig, hogy minél tovább tartson, de közben végig éreztem, hogy megfeszül a teste az elfojtott vágyai miatt. Kezét összekulcsolta a fejemnél lazán heverésző kezemmel, majd szorosan összefonva kezünket, hirtelen már nem bírva tovább, tempót váltott, s nagyobb lökéseivel, mindkettőnkből egy hangos nyögés tört fel. Annyira akartam Őt, egyre mélyebben. Másik kezemmel a csupasz hátába markoltam, s közben egyre jobban éreztem, hogy közel a mennyország kapuja. Gyengéden végig simított arcomon, s mélyen a szemembe nézve, forrón csókolt meg, közben újra lassítva tempóján, így késleltetve a beteljesülést. Szétválva egymástól, újabb nyögés hagyta el a számat, s Taylor felbátorodva immár visszaváltott gyorsabb tempójára. Kéjes sóhajok, szerelemmel és szenvedéllyel teli érintések egyaránt keveredtek. Összeért forró bőrünkön csorgott a vágy izzadtsága. Majd hirtelen egy remegés ment át rajtam, s Taylor megfeszült testével, egy utolsó mélyre hatoló lökéssel, az édes gyönyör kapuját mindketten átléptük. Lihegve a nyakamhoz bújt, én pedig gyengéden végigsimítottam hátán, majd nyakára adtam egy halvány csókot.
Néhány percig így maradtunk, míg kedélyeink lecsillapodtak, majd Taylor felemelte rólam a fejét és halványan elmosolyodva gyengéden megcsókolt. Szétválva egymástól mellém gördült, én pedig felé fordulva, felkönyököltem és csak néztem az arcát. Érezve, hogy folyamatosan őt nézem, visszanézett rám, s elmosolyodva, magához húzott, majd egy puszit nyomva a homlokomra, a mellkasára tettem a fejem, és hallgattam a szívverését. Néhány percig így feküdtünk, a csönddel és egymással körbe zárva, majd hirtelen, fogalmam sincs, hogy honnan vagy miért, de úgy éreztem, hogy majd éhen halok, annak ellenére, hogy viszonylag nem is olyan rég vacsoráztunk.
- Te nem vagy éhes? – néztem fel rá
- Nem – kuncogta el magát.
- Mert én majd éhen halok – vallottam be.
- Biztosan találsz valamit a konyhába – mondta mosolyogva.
- Oké – vágtam rá.
Egyből lemásztam az ágyról, majd, hogy legyen valami rajtam, mégse meztelenül rohangáljak itt, magamra kaptam Taylor ingét, ami szintén a többi ruhánkkal együtt az ágy mellé volt dobva, majd a konyha felé igyekeztem. Benéztem először a szekrénybe, ahol meglepetésemre találtam is egy kis harapni valót, majd a hűtőbe is bekukkantottam inni valóért. Épp be akartam zárni a hűtőt, amikor hirtelen megláttam benne egy tál epret. Persze azonnal megkívántam, és gondolkodás nélkül kivettem, majd a nassolni valóval, az eprekkel és némi inni valóval mentem vissza Taylorhoz.
- Látom felpakoltál – nézett rám kuncogva.
- Éhes vagyok! – motyogtam közben bekapva egy chipset.
-
Végig csak kuncogott rajtam. Lepakoltam közénk a hozott enni-inni valókat, majd a mellé térdeltem, hogy szembe lehessek vele, és elkezdtem eszegetni. Falánkságomat Taylor felhúzott szemöldökkel és mosolyogva figyelte, amire úgy éreztem válaszolnom kell.
- Tudod! – néztem rá – a terhesség átka. Kettő helyett kell ennem – motyogtam neki ismét bekapva egy epret.
- Oké – kuncogott – nem baj. Csak nálad ez valami szokás, hogy mindig Az után eszel? – húzta fel a szemöldökét még mindig mosolyogva.
- Hm…? – néztem rá értetlenül.
- Nem vetted még észre? Mert én igen – mosolygott.
- Tényleg? – húztam fel a szemöldököm.
- Ühüm – bólogatott.
- Hm… biztos – vontam meg a vállam –ha te mondod – és ezzel nem is foglalkozva, inkább falatozgattam tovább.
Néhány percig így eszegettem csöndben, Taylor pedig csak nézett, majd éreztem, hogy kezd zsibbadni a lábam, ezért a párnát felpóckoltam, és háttal neki dőltem. Végig éreztem, hogy Taylor nézi minden mozdulatomat, ami már kezdett kissé zavarba hozni.
- Mi az? – néztem rá mosolyogva.
- Semmi – kuncogott – csak olyan jó ízűen eszel, hogy mindjárt én is megéhezek – mosolygott.
- Hát, akkor jó étvágyat – toltam közelebb hozzá a chipses zacskót és az epres tálat.
- Köszi – vett el egyből az eperből mosolyogva.

Jó néhány percig csöndben eszegettünk, s ez idő alatt sokszor ütközött a tekintetünk. Jó volt ez a kis csönd. Egyáltalán nem volt kínos. Újra Taylorra néztem, aki épp a hasamon tartotta a szemét. Valójában ekkor újra rádöbbentem, hogy tényleg van egy még kifejletlen baba bennem, aki a Tayloré és az enyém. Eddig is elhittem, de nem igazán fogtam fel. Persze tudom, hogy vigyáznom kell magamra meg minden, de még sajnos néha elfelejtem, hogy növekszik bennem valaki. Hirtelen Taylor a köztünk lévő nasikat átpakolta a másik oldalamra, majd átkarolta a derekamat, és fejét a hasamra tette gyengéden, amitől mosolyognom kellett, hiszen hihetetlen az, hogy ennyire érzi, hogy apa lesz. A kezével elkezdte simogatni a hasamat, és ez elmondhatatlanul jól esett. Nagyon örültem annak, hogy tényleg érdekli a kis pocaklakó. És komolyan azt érzem, hogy örül annak, hogy apa lesz. Egyébként biztos vagyok abban, hogy kitűnő apja lesz a babának, hiszen Taylortól jobbat nem is kívánhatnék neki. Elmosolyodtam ezen tettére, és az arcát kezdtem el simogatni szeretetteljesen. Olyan aranyos volt és kisfiús. Mint aki az anyukája gyengédségére vágyik, közben pedig tőlem kéri. Pedig szokott ilyen kis bújós lenni, de most különösen nagy örömmel töltött el. Főleg az, hogy ilyen szeretetteljesen simogatja a hasamat, tudva, hogy ott növekszik a gyereke. Nagyon nagy megkönnyebbülés ez nekem, hiszen tudom, hogy nem fog magamra hagyni, és ahogy ismerem, mindenben akar majd segíteni. Szerintem még a pelenkázást is bevállalja, ha szépen meg fogom kérni rá. Ekkor el is döntöttem magamban, hogy most már nem fogok nemet mondani arra, ha jönni akar velem a vizsgálatra, mert látom, hogy érdekli és látni akarja. Bevallom már én is nagyon szeretném látni, és irtó kíváncsi vagyok, hogy vajon fiú vagy lány lesz, vagy esetleg kire fog hasonlítani. Bár én nagyon remélem, hogy Taylorra fog és azt is remélem, hogy akármilyen nemű lesz, Taylor természetét fogja örökölni, hiszen tőle kedvesebb és segítőkészebb férfit, még nem hordott a hátán a föld. Persze szeretném, ha tőlem is örökölne néhány dolgot, de csak a jókat. Azt nem akarom, hogy a forrófejűségemet örökölje. De viszont annak örülnék, hogyha a tehetséget tovább vinné. Legalább valamelyikünkét. Bár természetesen majd az lesz, aki akar lenni. Nem fogom megmondani neki, hogy „na, te most ez meg ez leszel. Tetszik, nem tetszik. Ez van”. Sose mondanék neki ilyet. Mindenkinek van joga eldönteni, hogy mi szeretne lenni, ha felnő. És, bárhogy fog dönteni, én biztos vagyok benne, hogy támogatni fogom. Na, de ezzel jó messzire el is mentem, hiszen még azt érjük el, hogy megszülessen. Bevallom már kicsit izgatott is vagyok, hogy mikor fog nőni a hasam. Most már túltettem magam azon, hogy sokkal nagyobb leszek és hízni is fogok jó néhány kilót, de úgy vagyok vele, hogy lesz időm leadni, és ha valakinek nem tetszik, akkor ne nézze. De persze a kilókkal kapcsolatban, inkább azon leszek, hogy minél vitamindúsabbat egyek, és ne legyen hizlaló, mert azért nem akarok olyan sokat felszedni.
Ezeken gondolkodva, az éhségem is alább hagyott és még jó néhány percig feküdtünk így. Ránéztem félig az arcára, és láttam rajta, hogy kezd álmosodni.
- Hé, gyere ide! – simogattam meg a fejét mosolyogva.
Felemelkedett álmos tekintettel, amin ismét csak mosolyognom kellett, hiszen annyira édes volt. Elpakoltam az éjjeli szekrényre a chipses zacskót, az üres tálat és az inni valót is, majd Taylor fáradtan befészkelte magát az ágyba, én pedig oda bújtam hozzá, alig néhány milliméterre egymás arcától. Megsimogattam lágyan az arcát, és erre Taylor mindkét karjával magához húzott, így immár a hátát kezdtem simogatni gyengéden és a nyakába belepuszilva, halkan szóra nyitottam a szám.
- Köszönöm ezt a mai estét – suttogtam a fülébe.
Erre csak elmosolyodott és engedve szoros öleléséből, mélyen a szemembe nézett.
- Nagyon szeretlek! – motyogta.
- Én is szeretlek! Nagyon! – mosolyodtam el én is.

Újra megsimogattam az arcát, és egy gyengéd csókot leheltem ajkaira, majd szorosan magához húzott, és összebújva, hamar éreztem, hogy rám telepszik a fáradtság. De még hallgatni akartam édes szuszogását, ezért még nem akartam elaludni. Hírtelen a tekintetem az ujjamon heverésző gyűrűre terelődött, amire ismét elmosolyodtam. Annyira szép volt ez a mai este. Tele szerelemmel, szenvedéllyel és romantikával. Bevallom, már nagyon várom, hogy Misis Lautner legyek. Bár elég furán fog hangzani az, hogy Szandra Lautner, ezért a saját nevemnél fogok maradni, de papíron természetesen azért még is csak Misis Lautner leszek.
Még egy ideig ezen gondolkodva, éreztem, hogy a szemem kezd nehezedni. Így Taylorhoz szorosan oda bújva, hamar álom jött a szememre….

125 rész:

Reggel egy finom nyakra-puszira ébredtem, s egyből tudva, hogy hol vagyok, lassan nyitottam ki a szemem elmosolyodva. Ahogy felnyitottam, egyből úgy éreztem, mintha a mennybe lennék, ugyanis Taylor mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Jó reggelt, napfényem – puszilt bele gyengéden az arcomba.
- Jó reggelt – néztem rá fülig érő mosollyal.
- Látod? – biccentett az ablak felé, mire egyből oda meresztettem a szemem, de nem értette, miért kell oda néznem – mosolyogsz és a nap is kisütött – puszilt bele ismét az arcomba.
Erre ismét elvigyorodtam, hiszen csodálatos érzés, ha az ember erre kel fel. Elemelkedett az ágytól, majd kiment és kíváncsian vártam, hogy mikor jön vissza. De ahogy visszajött, meglepetten néztem rá, hiszem egy tálcával tért vissza, amiből levettem, hogy biztos reggeli.
- Reggeli is van – motyogta rám kacsintva.
- És te csináltad? – mosolyodtam el.
- Ööh… nem – kuncogta el magát és tette le mellém a tálcát. Majd ő is leült és egy puszit nyomott a nyakamra.
- És palacsinta? – néztem a még gőzölgő finomságra, majd Taylorra csillogó szemekkel – szóval akkor ki csinálta?
- Az étterem csinálta – mondta sunyítva.
- Nem baj – kuncogtam el magam – a szándék a lényeg – fogtam meg egy villát, majd be is kaptam az első falatot – hmm… finom – bólogattam elégedetten.
Erre csak elmosolyodott, majd újabb adag gyengéd reggeli puszival halmozta el az arcomat. Folyamatosan mosolyogtam. Egyszerűen lehetetlen volt lehervasztani fülig érő mosolyomat. Majd ránéztem csillogó szemekkel, és ajkaimra tapadt finoman, egy rövid csók erejéig.
- Hm… tényleg finom – mosolyodott el kacéran.
Elnevettük magunkat mind a ketten, majd ismét egy halvány csókot adtam neki, és újra a palacsintára vetettem magam.
- Te fürödtél már? – néztem Tay-re,- aki egyébként már teljesen fel volt öltözve - miután végeztem a finom palacsintákkal.
- Ühüm – bólogatott mosolyogva.
- Oh – hajtottam le a fejem – nem jössz velem? – néztem rá csillogó szemekkel.
- Hmm… - mosolygott huncutul – jó lenne, de… nem akarok megint vizes lenni.
- Jó kifogás – vágtam rá.
- Nem, komolyan – kuncogott – amúgy is kábé egy óra múlva le kell adnom a jachtot.
- Ja – bólintottam – akkor megyek egyedül – álltam fel végig a szemébe nézve, hívogatóan.
De ellenállva, csak mosolygott rám, és megbukva tervem, miszerint hátha nézésemre még is megenyhül, egyedül zárkóztam be a fürdőbe és gyorsan lekapva magamról Tay ingjét, a zuhany alá álltam és elkezdtem magam verettetni a vízzel.
Miután végeztem, látva, hogy már Tay kikészítette a törölközőt, magam köré csavartam egyet és a szobába lépve, felhúzott szemöldökkel és mosolyogva figyeltem, ahogy Taylor az ágyon elterülve henyél.
- Úgy látom, ma lazára vetted a figurát! – mondtam neki kuncogva.
- Ühüm – bólogatott mosolyogva.
Gyorsan kivettem a táskámból a bekészített egyszerű felsőt, és a farmer ruhát, majd a fürdőbe visszalépve felöltöztem és gyorsan összefogtam a hajamat.
- Kész vagyok – álltam meg Tay előtt, készen állva a haza menetelre.
- Uh – nézett végig rajtam mosolyogva – hová mész?
- Haza – vágtam rá kuncogva.
- Csini cucc – bólogatott.
- Köszi – mosolyogtam rá.
Elmosolyodott majd feltápászkodva az ágyról, belepuszilt az arcomba. Gyorsan összepakoltam a holmijainkat, majd felmentem a fedélzetre, ahol már Tay várt.
- Most már elárulhatod, hogy kié a jacht – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Egy ismerősömé – mosolygott – mielőtt hazamegyünk, elviszem neki a kulcsokat.
- Máskor is csinálhatsz még ilyet – vigyorodtam el rá.
- Oké – kuncogott.
Elvette tőlem a táskákat, majd egy halvány csókot váltva, elindultunk az autó felé. Ám, ahogy közeledtünk oda, már messziről láttam, hogy fotósok kószálnak erre, majd ahogy megláttak minket, egyből felénk vették az utukat.
- Jaj, ne! – morogtam Taylorra nézve – muszáj elrontaniuk a kedvemet – motyogtam.
- Nyugi – mosolygott és fogta meg a kezem, mivel hirtelen még több fotós feltűnt, és általában annyira szoktak nyomulni, hogy volt olyan, hogy kettészakítottak minket. Na, olyankor elég szépen megijedek, mert akkor már a fotósok erőszakosak meg minden. Utálom ezt.
Ráadásul most csak ketten voltunk, semmi testőr vagy valami segítő ember nem volt velünk, így egyedül kellett megbirkózni azokkal a fránya paparazzikkal. Hamar odaértek hozzánk, majd egyből a gépükkel elkezdtek kattogtatni, és közben magyaráztak nekünk valamit, de mi oda se figyelve sétáltunk az autó felé. Szerencsénkre most nem voltak olyan erőszakosak, és megtartották a tisztes távolságot, de azért persze eléggé zavart, hogy már reggel az arcomba fele nyomják a kamerát. A magyarázásaikból nem sok mindent értettem, de egyet mindketten megértettünk Taylorral. Nem tudom melyik fotós, de észrevette a gyűrűt a kezemen, és egyből Taylorra rákérdezett, hogy mit is jelent az. Erre csak mindketten úgy válaszoltunk, hogy egymásra néztünk elmosolyodva, de egy szót sem szóltunk. Elvégre mi közük van hozzá, de persze, azért büszke voltam, hogy ott virított az ujjamon az a gyönyörű gyűrű. Az autóhoz érve, Tay bedobta a hátsó ülésre a táskánkat, én pedig addig beültem az anyós ülésre, majd mellém vágódva indított és már indultunk is.
- Már látom a holnapi címlap sztorit! – motyogtam Taylorra nézve, miután elindultunk.
- És mit fognak írni? – nézett rám mosolyogva.
- Taylor Lautner megnősül és egy nagy kérdőjellel utána. Úgy, hogy lehet meg is veszem azt az újságot – gondoltam bele – kíváncsi vagyok mit fognak összehordani.
- Majd nekem is mutasd meg – mosolygott.
- Oké – bólintottam mosolyogva.
A haza úton nem sokat beszéltünk, inkább csak a pillantásainkkal „beszélgettünk”. Majd megállt előttünk, és látva, hogy nem akar kiszállni kérdőn néztem rá.
- Nem jössz be?
- Nem, mert mennem kell. Délután lesz egy megbeszélés az Abduction miatt – húzta el a száját.
- Ja, értem – szomorkodtam el – de azért át jössz ma még nem? – csillant fel a szemem elmosolyodva.
- De – mosolyodott el ő is – majd este valamikor.
- Úgy is jó – bólintottam – akkor, szia – hajoltam oda egy halvány csókért.
- Szia – mondta lágyan.
Még egy csókváltás után, kiszálltam az autóból, kivettem a táskám, majd intve még neki, bementem a házba. Ahogy beléptem, épp anyukám sündörgött a konyhában, s amikor meglátott engem, egyből elmosolyodott.
- Szia – köszöntem neki fülig érő mosollyal.
- Szia – mosolygott rám – na, hogy telt az este? – vigyorgott.
- Azt kell mondanom, hogy… - mentem közelebb kuncogva – gonoszak vagytok! De életem legszebb estéje volt – vigyorogtam rá.
- Jaj, na, gyere ide! – nevetett fel ő is boldogan és jött közelebb megölelni – gratulálok – motyogta szorosan átölelve.
- Köszönöm – mondtam boldogan.
- Na, hadd nézzem. Hogy áll rajtad – bújt ki ölelésemből és a kezemet megfogva, az ujjamon heverésző gyűrűt kezdte el fürkészni – nagyon jól áll – nézett fel rám mosolyogva.
- Ahj, olyan boldog vagyok – sóhajtottam nagyot mosolyogva.
- Hát el is hiszem – vágta rá.
- Annyira romantikus volt és szép és… minden – emlékeztem vissza – először az a jacht, aztán a repülő, és a gyűrű – haraptam bele ajkaimba visszaemlékezve az este további részére, amit már nem kívántam megosztani drága anyukámmal – még álmodni se mertem arról, hogy ilyen csodálatos dolog fog velem történni – ültem le a pulthoz, hogy tovább meséljek anyukámnak – olyan szépeket mondott nekem, hogy majd elsírtam magam – sóhajtottam ismét boldogan – de persze nem sírtam. Nem akartam elrontani a pillanatot. Aztán ma reggel is már úgy keltett fel, hogy hozott nekem palacsintát meg minden – vigyorogtam – most tényleg hihetetlenül boldog vagyok. És ez a gyűrű – néztem a kezemre – imádom! Annyira szép. Minden tökéletes volt – áradoztam.
- Jó titeket végre így látni – bólogatott mosolyogva – megérdemlitek mindketten a boldogságot.
- Hm… igen – bólogattam egyetértően – és ti mit szóltatok hozzá, amikor megkérdezte? Mert elmesélte azt is, hogy eljött hozzátok engedélyt kérni.
- Én megmondom neked őszintén, hogy örülök. Tényleg örülök. Egyrészt azért, mert tudom, hogy a kisbabának biztos családja lesz, a másik pedig, hogy megnyugtató érzés, hogy ilyen fiú, vagyis jobban mondva, már férfi. Na, szóval, hogy ilyen férfi mellett vagy, mert tudom, hogy vigyáz rád, és szeret – mosolygott.
- Igen, így van. És apa?
- Ő először kicsit hezitált, mert szerinte túl fiatalok vagytok, de végül beleegyezett. Meg elmondtam neki, hogy én mit gondolok erről és igazat is adott nekem, így ő is megnyugodott.
- Ez jó. Örülök – mosolyogtam – tegnap este is olyan aranyos volt Taylor – néztem anyukámra csillogó szemekkel – ráfeküdt a hasamra, meg simogatta és ez annyira jó érzés volt. És pocaklakónak hívja a babát.
- Oh – lágyult el anyukám mosolyogva.
- Komolyan alig várom, hogy elvegyen. De megbeszéltük, hogy majd csak akkor lesz esküvő miután visszanyertem az alakomat, mert ha már a mi esküvőnk, akkor szép akarok lenni.
- Nem is lenne túl jó ötlet, már hónapok múlva egyből összeházasodni. Élvezzétek ezt a helyzetet, és ha úgy adódik, akkor tervezhetitek az esküvőt is.
- Igen. Szerintem is. Most inkább a babára kell koncentrálni – mosolyogtam – el se hiszem komolyan – ingattam a fejem – megkérték a kezem.
- Bizony – mosolygott.
- És gyereket várok – tettem még hozzá – huh. Nem gondoltam volna, hogy 18 évesen már ez történik velem. De ez jó dolog – mosolyogtam – és tényleg már alig várom, hogy megláthassam a kis pocaklakómat. Meg, hogy ölelgessem, és vigyázzak rá – képzelődtem el, már kilenc hónappal később.
- No lám. Már is előjött belőled az anyai szeretet – vigyorodott el anyukám.
- Lehet – mosolyogtam megvont vállal – meg a házvásárlást is várom már. Mindent várok – kuncogtam el magam.
- Elhiszem – kuncogott velem.
Hirtelen eszembe jutott, hogy Lauren még semmit sem tud erről az egészről és mi hamarabb el akartam neki mesélni, így úgy döntöttem, hogy már is átmegyek hozzá és eldicsekszem a történteket.
- Na, de megyek Laurenhez – álltam fel mosolyogva – elmesélem neki és szerintem, ha meg tudja majd ki fog csattanni az örömtől, ahogy ismerem.
- Menj csak – mosolygott.
De mielőtt elindultam volna, gyorsan felvittem a táskámat a szobámba, majd a garázsba érve, beugrottam az autómba, és kigurulva már indultam is hozzá. Azon a kis útszakaszon, már azon töprengtem, hogy, hogy adjam be neki úgy, hogy meglepetésként érje. Eszembe jutott, hogy talán szomorúnak tettetem magam, de ezt hamar el is vetettem, mert most az örömtől nem lennék képes erre. De végül úgy döntöttem, hogy majd spontán fogok cselekedni. Ahogy leparkoltam elé, kiszálltam, majd egy kopogás után, Lauren kiabált ki, hogy menjek nyugodtan. Gondolom akkor észrevehette az autómat. Így bementem s látva, hogy a konyhában épp mosogat, elmosolyodva mentem közelebb.
- Szia – mosolygott
- Szia – mosolyogtam vissza én is.
S ezután újra a mosogatni kezdett lehajtott fejjel, én pedig hirtelen döntés szerint, közelebb mentem, és, hogy direkt észrevegye a gyűrűmet, feltűnően meglengettem előtte a kezemet.
- Csak nem? – nézett fel rám kidülledt szemekkel – Úristen! Nem mondod! – mosolygott meglepődve.
- De, jól látod! – vigyorogtam boldogan.
- Úristen – törölte meg gyorsan a kezét – megkérte a kezed? – jött közelebb vigyorogva és nézte meg a gyűrűmet.
- Igen – bólogattam hevesen.
- Hát ezt nem hiszem el – nézett fel rám – nagyon gratulálok – ölelt meg mosolyogva.
- Köszi – néztem rá boldogan kibújva az öleléséből.
- Hű és ez a gyűrű. Nagyon szép – nézte meg ismét – hát ez… - ingatta a fejét mosolyogva – nem hiszem el. Úristen! A barátnőm már menyasszony is egyben.
- Hát igen – vigyorogtam rá.
- Mindent mesélj el. Mindent! – hadarta el észbe kapva.
Gyorsan leültünk a kanapéra és elkezdtem neki mesélni. Egészen az elejétől, ahol még csak titkolóztak előttem, a végéig, mindent elmondtam neki. Még a kényesebb részekbe is beavattam. Órákig csak áradoztam neki, amit csillogó szemekkel hallgatott végig. Még a reggelt is elmeséltem, egészen addig, amíg el nem ment Taylor. Majd miután végeztem, végre ő is szóra nyitotta a száját.
- Hű. Ha tudnád, mennyire irigyellek most – mosolygott végig barátságosan a kezemet fogva – jön a gyerek, és már menyasszony is vagy. Hát komolyan megáll az eszem.
- Tudom, külső szemlélőnek kicsit furcsa, mert még fiatalok vagyunk, de… érettebbek vagyunk a korunknál és őszintén már nagyon várom, hogy Misis Lautner legyek.
- Nem, én nem azért mondom – ingatta a fejét – nekem az a fura, hogy úristen – kuncogta el magát – még most volt az, hogy a boltban összefutottunk és a stylisztod lettem, azóta pedig legjobb barátnők vagyunk, most pedig férjhez mész és lesz egy iszonyat aranyos pici babátok.
- Hmm… igen – mosolyogtam – még nekem is fura ez. De ugyanakkor… iszonyat boldog vagyok.
- Hát gondolom.
- Tényleg… ha jól belegondolok mindketten sokat szenvedtünk és most ez annyira szép, hogy így megoldódott minden és már nincsenek bonyodalmak. És legfőképpen az, hogy mindketten nagyon boldogok vagyunk. És… - sóhajtottam boldogan – annyira szeretem Taylort. Komolyan – mosolyogtam – az se érdekelt volna, ha tizenhat évesen kéri meg a kezem, mert akkor is hozzá mentem volna.
- Tényleg így van egyébként – komolyodott el egy picit – hányszor sírtál, mert vagy összevesztetek, vagy szakítottatok hirtelen, vagy… az a félreértős időszak volt és nem lehettetek együtt. Esküszöm, mintha egy szappanoperába csöppentem volna – kuncogta el magát – és én is nagyon örülök, hogy végre végül minden jól sült el. Remélem most már nem lesz semmi gond köztetek.
- Én is remélem – bólogattam egyetértően.
- És annak is örülök, hogy ennek a szerelmi történetnek a részese lehetek – mosolygott – mert komolyan eddig azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de megmutattátok, hogy igenis létezik a nagy szerelem. Ne érts félre, én is szeretem Jace-t, egyre jobban. De… huh. Köztetek még egy kilométerről is érezni lehet, hogy dúl a love.
- Tényleg? – kuncogtam rajta.
- Tényleg – vágta rá – a nézésetekből és, ahogy beszéltek egymásról, már onnan lehet tudni.
- Hmm… - mosolyogtam rá – de még mindig van egy baki – jutott eszembe.
- Mi az?
- A média – vágtam rá – bár ez sose állt közénk, de ha kiderül, hogy terhes vagyok, akkor félek attól, hogy szét fognak szedni minket. Ráadásul ma reggel, amikor eljöttünk a jachtról, elkapott minket néhány fotós és egyből kiszúrták a gyűrűmet. Mondjuk az nem is olyan nagy gond, hiszen arról úgy sem tudnak rosszat írni. Bár, ahogy ismerem a média mocskosabbik részét, biztosan találnak valami rosszat benne. Mindegy is – legyintettem – csak meg kell próbálni nem foglalkozni velük.
- Így van – bólogatott.
- Na meg persze azért félek is, a babától. Mármint nem pont a babától, csak az azzal járó dolgoktól. De így minden könnyebb lesz, hogy Taylor is ott lesz mellettem. Ráadásul képzeld rávettem magam, hogy majd eljöhet a vizsgálatokra.
- Oh – kuncogott – biztos örülni fog neki.
- Hát ezzel nyaggat már egy ideje, úgy, hogy biztos örülni fog.
- Jaj, te nő! – sóhajtott hirtelen Lauren – alig várom már, hogy kiderüljön milyen nemű lesz – vigyorgott.
- Az még nem most lesz – kuncogtam el magam – de megígérem, hogy ha elkezdek neki vásárolgatni, akkor téged mindenképp magammal viszlek.
- Ez alap! – vágta rá mosolyogva – meg segítek berendezkedni az új házatokba. Uh, tényleg! – eszmélt fel – mondd, hogy nem költöztök messze!
- Nem költözünk messze – mosolyogtam – legalábbis az a terv. Nem akarok távol lenni a családomtól. Azt tervezem, hogy ezen a környéken keresünk házat. De ezzel még ráérünk. Először a búcsú koncerten legyünk túl, aztán meg kell várni, míg lenyugszik a média és majd csak utána fogunk házat keresni. Ráadásul Taylor decemberben forgatni megy, úgy, hogy az utolsó időszakomba nem is lesz velem – szomorkodtam el.
- Aj, pont akkor kell forgatnia – ingatta a fejét.
- Hát igen. De nem hibáztatom, hiszen senki sem gondolta volna, hogy teherbe fogok esni. Meg amúgy is azt mondta, hogy hazajön mihelyst lesz szabadideje.
- És akkor most mi lesz az új albumoddal? Mert ugye úgy volt, hogy jövő tavasszal kerül kiadásra.
- Szüneteltetjük. A dalok megvannak, és a fele már fel van énekelve. De mondtam mindenkinek, hogy amíg visszavonulok, addig nem hiszem, hogy stúdiózni fogok. A kiadást pedig elhalasztjuk. Majd ha összeszedtem magam, akkor lehet beszélni róla. Mondjuk, lehetne azt csinálni, hogy még ezekben az időkben feléneklem a dalokat meg minden, és lehet ez is lesz. Nem tudom. De a lényeg, hogy addig nem akarom, hogy kiadásra kerüljön, míg össze nem szedem magam. Mert tudod, az album kiadásával utazgatnom kell, meg sajtókonferenciára kell mennem, és mondjuk, ha ugyanúgy terv szerint tavasszal jelenne meg, az elég fura lenne, mert nem fogok utazgatni ide-oda, tudva, hogy otthon lenne a helyem a babám mellett.
- Igazad van – bólogatott
- Van időnk. Még, ha 20-21 évesen térek vissza, az se nagy gáz, mert van, aki még ennyi idősen kezdi a karrier építését. Nekem pedig már fel van építve, csak meg kell tartani, és ha úgy alakul, akkor tovább építeni. Tudod, hogy imádom a színpadot, de most már egyre jobban kezdem elhinni, hogy anya leszek és… nem tudom. Valahogy mintha kezdene erősebb lenni ez az anyai érzés, pedig még nagyon az elején járunk. Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy valahogy most jobban vágyok arra, hogy otthon pihenjek és nyugodtan éljem a magán életem, minden pezsgés nélkül. Mert ha úgy nézed, már három éve folyamatosan mindig dolgozok valamin. Hol stúdiózunk, hol utazok, hol fellépek, vagy turnézok. Mindig volt valami. De most ez jó, hogy tudom, nem kell semmit sem csinálnom és nyugodtan kelhetek fel minden reggel.
- És nyugodtan lóghatunk együtt – vigyorodott el.
- Igen – kuncogtam el magam – uh és egyébként az a buli tegnap előtt – bólogattam elégedetten – nagyon adta.
- Azt meghiszem. A fiúk nem kicsit csíptek be. Tayloron meg is lepődtem, hogy ivott.
- Én is, de most élvezze ki, míg lehet. És képzeld, másnap délelőtt mondom magamnak, hogy „oh, nem megyek még át, mert még biztos fekszik a fáradtságtól”, erre átmegyek kora délután és sehol nem volt. Azt mondja Debi, hogy elment valahová, erre kérdezem, hogy hová?! Ő meg azt mondja, hogy: legyen ez neked titok. Na, onnantól majd szétvetett a kíváncsiság. Én meg végig azt hittem, hogy fáradtan fekszik az ágyába.
- Nagy zsivány Taylor az már biztos – kuncogta el magát.
- Hát az – bólogattam hevesen.
- És találkoztok ma?
- Hát azt mondta, hogy majd este átjön, mert valami megbeszélésre kellett mennie.
- Ja – bólintott.

Egészen estéig beszélgettünk mindenféléről, meg hülyéskedtünk és még egy filmet is megnéztünk. Szokásosan, mint mindig, most is jól éreztem itt magam, majd feleszmélve, hogy Taylor hamarosan jön hozzám, elbúcsúztam Laurentől és az autómba szállva, hazafelé vettem az irányt. Beálltam a garázsba, és egyből felmentem a szobámba. Már este nyolc óra volt, és reményeim szerint, már kétlem, hogy mennék ma valahová, így úgy döntöttem, hogy mielőtt Taylor megjön, ha egyáltalán jön, lefürdök. A fürdőben levetkőztem és a zuhany alá állva, hajat is mostam. Miután kész lettem, felkaptam a pizsamámat és az ágyba bújva, a tévét kezdtem kapcsolgatni, majd az egyik kedvenc csatornámnál állapodtam meg.
A tévé előtt az ágyban heverésztem kissé álmosan. Már eltelt kilenc óra is, aztán hamar eljött a tíz óra is, de Taylor sehol nem volt, és még csak fel sem hívott. Kezdtem már aggódni érte és már azon gondolkodtam, hogy fel kellene hívnom. Általában mindig hív, ha nem tud átjönni, de most ezt se tette meg. Figyeltem a megérzéseimre, de semmi rossz érzésem nem volt, így azzal nyugtatgattam magam. Majd hirtelen a szememet a nyíló ajtóra kaptam, és látva, hogy Taylor kukkant be rajta, megkönnyebbülten mosolyodtam el.
- Már aggódtam – motyogtam neki összeráncolt homlokkal.
- Bocsi – jött közelebb bocsánatkérően, s lehajolva egy finom csókkal üdvözölt – csak az a hülye megbeszélés sokáig tartott – egyenesedett ki, majd egyből le is rántotta magáról a felsőjét.
- Itt maradsz? – néztem rá elmosolyodva.
- Ühüm – bólogatott, s vetkőzött le alsógatyára.
- Jó lesz – bólogattam már kissé álmosan.
- Amúgy már azt hittem, hogy alszol. Itt lent gondolkodtam, hogy jöjjek-e vagy ne – bújt be mellém.
- Én meg már azon voltam, hogy felhívlak – motyogtam szorosan hozzá bújva – hm… képzeld átmentem Laurenhez – mosolyodtam el.
- Jaj, ne is folytasd – kuncogta el magát.
- El volt halva teljesen – kuncogtam én is.
- Gondolom – mosolygott – látod, ezért nem szóltam neki.
- Nem baj – vontam meg a vállam, s a számhoz kapva a kezemet, ásítottam egyet.
- Jaj, mindjárt bekapsz – kuncogott rajtam a nagy ásításom közepette.
- Be én! – vágtam rá kuncogva.
Ő is ismét halkan elnevette magát, majd látva rajta, hogy ő is álmos, egy halvány jó éjt-csókot adtam édes ajkaira, majd a nyakához bújtam és szorosan magamhoz öleltem. Éreztem még, hogy elkezdi puszilgatni gyengéden a homlokomat, s ezek újabb adag fáradtságot halmoztak rám, így még mélyen magamba szippantva finom illatát, lecsuktam fáradt szemeimet, és percek alatt elaludtam…

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,de jó két részt raktál fől,imádtam ezt a fejit is,várom a kövit puszi niki

Sunshine írta...

hello:D
nagyon jó lett mindkettő, és taylor tényleg nagyon romantikus volt... hmm. nem rúgnám ki az ágyamból.xD olyan jó, hogy igent mondott neki:D az én barátom is valami ilyesmiként reagál arra, ha azt mondom, hogy voltam barátnőmnél, de hát... pasik.xD szóval imádtam:D és tényleg, már nagyon várom az újat is, de azt se akarom hogy ennek vége legyen:D mindegy, azért mindennek véget kell vetni egyszer, ahogy már mondtad is. mindegy:D
várom a kövit:D
puszi:D

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.