2011. június 13., hétfő

Szandra Burke's life 121 rész

"Legközelebb azok állnak hozzánk, akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét"


Reggel jó kedvűen nyitottam fel a szemeimet és valahogy egyből a takarítás gondolata jutott az eszembe. Pedig aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek takarítani, de most volt kedvem hozzá. Így egyből kimászva az ágyból és a fürdőbe indultam, ahol hamar el is végeztem a szokásos reggeli teendőimet. Majd a gardróbba vánszorogtam, és mivel azt terveztem, hogy ma nem megyek sehová, így csak egy kényelmes fehér nadrágnál és egy szürke atlétánál maradtam. Felöltöztem gyorsan, a hajamat felcsatoltam és hírtelen korgó gyomromra eszmélve, úgy döntöttem, hogy először eszek valamit. De ahogy leértem, meglepődve figyeltem, hogy fura módon, anyukám ma reggel nem a konyhába volt. Így megvont vállal a hűtőhöz sétáltam és kivéve a tejet, előkaptam a müzlis dobozt, összeöntöttem őket és azt kezdtem el falatozgatni jó ízűen. Közben kigondoltam, hogy először a szobámat teszem rendbe, aztán pedig a gardróbomba kiválogatom a ruhákat, hogy mi kell és mi nem, illetve ott is rendbe teszek mindent. Bár tudom, hogy ma jön Taylor, és ha addig nem végzek, legfeljebb beállítom fogasnak. Na, jó, nem. De azért még ráveszem, hogy segítsen.

Miután végeztem visszamentem a szobámba, és első lépésnek bekapcsoltam a „kedvenc dalaim” című CD-met, majd kicsit hangosabbra véve kezdtem el először is az összeágyalást. Utána szépen letörölgettem mindent, a polcaimat rendbe tettem, és minden olyan tárgyat a kukába dobtam, ami már nem kellett. Még az ablakokat is megpucoltam. Miután ezekkel végeztem, előkotortam a szüleim szobájából a porszívót, és szépen alaposan felporszívóztam. Közben anyukám is haza érkezett és kiderült, hogy Tayloréknál volt, de amikor megkérdeztem, hogy miért volt ott, csak annyit mondott, hogy Debivel beszélgetett. Így nem is faggattam tovább, hiszen tényleg szokott olyan lenni, hogy átmegy beszélgetni. Viszont annak örült, hogy ilyen szépen kitakarítottam a szobám. Ezek után tartottam egy kis pihenőt, míg iszok, és bekapok valami nasit, majd a gardróbomba kezdtem bele. Azt se tudtam igazából, hogy hol kezdjem. De kis gondolkodás után, végül úgy döntöttem, hogy a felső polcokon fogom kezdeni a válogatást, így gyorsan behoztam egy széket, majd rá állva elkezdtem pakolgatni. Sorba vettem a fogasokat, és amiket úgy láttam, hogy már nem tetszik, vagy már nem jó, azokat a hátam mögé dobáltam, gondolva, hogy majd összeszedem.

- Uph, kösz! – hallottam meg meglepően az ismerős hangot.


Hátrafordultam és elkuncogva magam figyeltem, hogy pont Taylor fejére dobtam rá a ruhámat. Mondtam, hogy befogom fogasnak! Nem, csak viccelek.

- Szia – szálltam le a székről még mindig kuncogva – bocsi – szedtem le róla gyorsan.
- Mit csinálsz te? – mosolyodott el végre ő is.
- Takarítok – vágtam rá.
- Hát… - nézett a nagy kupac ruhára – látom! – kuncogta el magát.
- Kiválogatom a ruháimat.
- Úgy, hogy rám dobálod? – húzta fel a szemöldökét viccesen.
- Nem láttalak! – vágtam rá.
- Pedig nem vagyok láthatatlan – incselkedett velem.
- Hát… mondjuk épp azon gondolkodtam, hogy ha már itt vagy beállhatsz nekem, fogasnak! – mondtam komoly arckifejezéssel.
- Oh, úgy is csak pár percre jöttem be – motyogta, mire csak elkerekedett szemekkel bambultam rá, meglepődve a mondatán.
- Ilyenkor mennél elfele, mi? – tettem csípőre a kezem – na, várjál csak! – mondtam viccelődve és tettem fel „fenyegetően” a mutató ujjam.
- Komolyan, ha bejövök ide, kezdem azt érezni, hogy egy ruha boltba vagyok – nézett körbe.
- Csak itt nem lehet vásárolni!
- Úgy valahogy – motyogta elbambulva.
- Akkor segítesz? – csaptam össze a tenyerem, hogy visszatérítsem a jelenbe.
- Ja – nézett rám – ühüm – bólogatott – csak azt ne mondd, hogy tényleg fogasnak álljak be – motyogta.
- Nem – ingattam a fejem kuncogva – csak vicceltem azzal. De mondjuk… inkább tudod mit? – néztem vissza rá – nem kell semmit se segíteni, csak add nekem a hangulatot – adtam ki parancsszerűen.
- Rendben – kuncogta el magát – mit csinálsz azokkal a ruhákkal, amik már nem kellenek? – álltam fel közbe vissza a székre.
- Általában anyu elviszi adománynak, a gyerekeknek. De… ha gondolod, vannak olyan cuccaim, amik már Make-re is jók. Úgyis Stellának is szoktam adni, amelyik tetszik neki.
- Hát nem hiszem, hogy mondjuk, ezt felvenné – néztem le rá és a kezében egy fehér szűk és viszonylag rövid ruha volt, amit még egyáltalán nem szándékoztam oda adni.
- Az még jó rám! – vágtam rá.
- Érdekes, még sosem láttam rajtad – nézett ismét a ruhára.
- Mert még nem volt alkalmam felvenni – fordultam vissza ismét a fenti ruhákhoz.
- És ez? Mióta vannak neked ilyen rövid ruháid? Komolyan most már be fogok ide többször nézni – motyogta el a végét. Ismét oda néztem, hogy ezúttal melyik ruhát találta meg, és ahogy láttam, ismét egy szűk és rövid parti ruhát fogott a kezében.
- Az egy parti ruha. És mivel nem voltam mostanában bulizni… sőt már nagyon rég voltam bulizni, ezért még azt sem tudtam felvenni – magyaráztam neki – de ha már itt járunk. Elmehetnénk valahová.
- Tudod, hogy nem vagyok egy nagy parti arc.
- Nem baj – mosolyodtam el és dobtam le ismét egy ruhát – még bulizni akarok, egy nagyot mielőtt elkezdek kerekedni.
- De tudod, hogy nem ajánlott ilyenkor már alkoholt inni!
- Ki mondta, hogy fogok inni? Amúgy is valahogy átvettem azt a stílusodat, hogy semmi alkohol!
- Nagyon helyes! – vágta rá.
- Meg, ha én becsípek, akkor ne tudd, meg mire vagyok képes – motyogtam, reménykedve abban, hátha nem hallja meg.
- Na, mesélj csak! – fortyogtam magamban, amiért még is meghallotta.
- Áh, semmi semmi – legyintettem.
- Oh, ezt ne nekem add be! – kuncogta el magát – na, mondjad csak!
- Hát… csak beszólok mindenkinek – kezdtem bele finoman – meg… ezt-azt.
- Meg pasizol mi? – mondta, hallva a hangjában a viccelődést.
- Én? – mutattam magamra – pf, dehogy – legyintettem.
- Aha – kuncogta el magát.
- Akkor igen, amikor szingli vagyok! És most ne hozd fel a Chase-es dolgot, mert az az este nagyon homályos nekem.
- Nem is akartam – mosolygott.
- Akkor elmegyünk? – néztem rá boci szemekkel – legalább megünneplem a szülinapom, ha már pont aznap nem tudtam.
- Rendben – bökte ki sóhajtva – és mikor?
- Ma? – mosolyodtam el – de elhívom Laurenéket meg a barátnőimet, te meg hívjad a haverjaidat. Na?
- Oké – bólintott rá.
- És táncolni fogsz velem! – szögeztem le gyorsan.
- A-a – ingatta a fejét mosolyogva – nem megy nekem a tánc.
- Pont nekem adod be ezt, tee?! – néztem rá felhúzott szemöldökkel – akivel közös táncórám volt a gimibe.
- És akkor is megütöttelek!
- Véletlenül – vágtam rá.
- Ezért vagyok két ballábas.
- Nem baj – ingattam a fejem ellenkezően – akkor is fogsz velem legalább egyszer.
- A-a – motyogta.
- Ne már! A kedvemért – néztem rá boci szemekkel.
- Na, jó! – morogta – de csak egyszer! – szögezte le.
- Oké – forgattam a szemem.
- És mi lesz a fotósokkal?
- Van egy régi törzshelyem a barátnőimmel. Oda meg nem engednek fotósokat.
- Ó, szóval még törzshelyed is van?
- Hát… aha – kuncogtam el magam – 16 évesen elég sokat jártunk oda Laurennel. Fogadjunk te meg még nem buliztál egy jót?!
- Mondtam, hogy nem vagyok az a nagy bulizós.
- Azért mert nem velem voltál bulizni – néztem rá büszke fejjel.
- Csak azt ne mondd, hogy te olyan nagy parti cica vagy? – húzta fel a szemöldökét.
- Hát ööö… - fordultam vissza a ruhákhoz – ha azt parti cicának hívod, hogy asztalon táncolunk…
- Hogy mit csinálsz? – kérdezte meglepődve, s elkuncogva magát.
- Semmit, semmit! – ingattam a fejem – szeretek bulizni, na! És csak jól érzem magam. De nyugi, ma nem lesz ilyen – nevettem el magam – amúgy is már kezdek ebből kinőni. Régen volt olyan, hogy Laurennel minden másnap elmentünk valahová este és hajnalig táncoltunk. Istenem… de jó is volt – emlékeztem vissza.
- És hány éves is voltál?
- 15-16 – vontam meg a vállam.
- És a szüleid elengedtek?
- Ühüm – bólogattam – Laurenbe bíztak. Mondjuk a legtöbbször Laurennél aludtam, szóval sosem sejtették, ha ittam egy kicsit. De tényleg egyszer vagy kétszer fordult elő, hogy sokat ittam. És akkor is miattad volt! – néztem rá.
- Miattam? – dülledtek ki a szemei.
- Igen – vágtam rá – egyszer, amikor még anno volt az a Swiftes dolog, asszem. Na, akkor elmentünk bulizni és szépen be is rúgtam, sőt még valami hülyével smaciztam is, és azt hiszem ezt nem kellett volna elmondanom! – gondolkodtam miután már kimondtam.
- Oké, akkor ezt nem hallottam! – kuncogta el magát.
- A másik meg az a Miami-s ügy. Akkor nem is akartam inni, csak Chase hozott nekünk valamit, és azt mondta, hogy nem erős meg minden, közbe meg kiderült, hogy olyan ütős, hogy az az egy ital kiütött minket egy órán belül. Ez a két alkalom volt. Amúgy se jó, ha valaki részeg lesz. Már csak azért sem, mert csúnya ha egy lány berúg, a másik meg az, hogy a másnaposság iszonyat rossz.
- Na, pont ezért nem iszok!
- Egészséges életmód forevör!! – kuncogtam el magam rá nézve.
- Pontosan! – vágta rá
- Még is eszed a steak-et meg a hamburgereket! – morogtam le.
- A hús is kell – mosolyodott el huncutul.
- Még jó, hogy én egyikért se vagyok oda.
- Ennyi erővel vega is lehetnél.
- Azért a csirkét még szeretem – vágtam rá elkuncogva magam.
- Az se rossz! – bólogatott elgondolkodva – de a marha mindent visz.
- Most komolyan húsokról beszélgetünk? – húztam fel a szemöldököm – ha még mondasz, néhányat esküszöm meg fogod kívántatni velem! – kuncogtam el magam.
- Oké, befogom! – nevette el ő is magát.


Sokat nevettünk és még beszélgettünk. Bár takarítás volt, de még is jól éreztük magunkat. Olyan jó volt, hogy ismét felhőtlenül és boldogan tudtunk csevegni egymással, minden veszekedés nélkül. Annak is örültem, hogy végre elmegyünk egyet bulizni és kikapcsolódni. A takarítás közbe ezért felcsörgettem a barátnőimet, hogy eldaráljam ma esti terveinket, amibe mindenki benne volt és boldogan mondtak igen-t, mellé téve azt, hogy „jó, hogy újra együtt a csapat”. Ennek ismét nagyon örültem, hiszen a bulikra tényleg csapatosan megyünk mindig. Taylor is felhívta néhány barátját, és azt mondta, hogy ők is eljönnek, így meg is van a biztos esti program. És mivel már nagykorú vagyok, így végre a szüleimtől nem kell engedélyt kérnem. De persze azért nem fogok elmenni a nélkül, hogy ne szólnék. Megbeszéltük azt is, hogy a fiúk és a lányok külön fognak menni, így a barátnőimet hozzám rendeltem a buli kezdése előtt 1,5 órával, hogy biztosan elkészüljünk. Nagyon izgatott lettem, és már alig vártam az estét. Miután végeztem a pakolással, Taylor segített eldobozolni a már nem jó ruhákat, és úgy döntöttem, hogy mielőtt leadom anyukámnak, hogy jótékonykodja el, szólok Make-nek és Stellának hátha megtetszik nekik valami, és azt szívesen oda adom nekik. Majd mivel még bőven volt idő az estéig, úgy döntöttünk, hogy levágódunk a tévé elé, hogy végre kettesben is pihenhessünk, de mielőtt én is lefeküdtem volna, felhoztam magunknak valami nassolni valót, ugyanis a terhességem egyik nagy kára, hogy úgy érzem mindig kell valamit nassolnom, de mivel nem akarok hízni, így ezek a nasik mindig valamilyen gyümölcsök voltak, ez esetben a narancsot kívántam meg, így azt hoztam fel magunknak.

- Beszélhetnénk a terhességi dologról – szólaltam meg Taylorra nézve.
- Beszéljünk! – vonta meg a vállát.
- Először is! – tettem fel a mutató ujjam – szeretni fogsz nagy hassal is? – néztem rá kicsit kétségbeesetten.
- Szerintem aranyos leszel úgy! – kuncogta el magát.
- Nem ezt kérdeztem – néztem rá morcosan – szeretni fogsz akkor is?
- Persze, hogy szeretni foglak – mosolygott.
- Ezt akartam hallani! – mosolyodtam el bólintva egyet.
- És mik a terveid? – kérdezte még mindig mosolyogva.
- Neked mik a terveid? – ültem fel, hogy szembe lehessek vele.
- Azt… most még nem mondom el – mosolyodott el immár huncutul.
- Te titkolsz valamit! – ráncoltam össze a homlokom.
- A-a – ingatta a fejét.
- De, igen! – vágtam rá elkuncogva magam.
- Nincs titok – ingatta még mindig a fejét mosolyogva.


Erre csak gyanakvóan összeszűkítettem rá a tekintetem, hiszen láttam rajta, hogy készül valamire. De mivel nem akartam elrontani, így inkább úgy döntöttem, hogy hadd maradjon nekem meglepetés, bár addig is nagyon fog furdalni a kíváncsiság, hogy mire készülhet.

- Na, jó! De akkor is biztos van valami terved. Lehet még korai, de szerintem nem árt megbeszélni.
- Van tervem – bólogatott mosolyogva.
- Végre – fújtam ki a levegőt – várjunk csak. Először is, fogsz forgatni a következő hónapokban?
- Fogok – vágta rá.
- Ne, már!
- De – húzta el a száját - Az Incarceront-t fogjuk forgatni.
- És meddig?
- 3 hónapig.
- És mikortól?
- Decembertől – húzta el ismét a száját.
- Ez most komoly? Pont az utolsó szakaszaimban leszel távol? – szomorkodtam el – hülye forgatás – morogtam.
- Tudom, de meglátogathatsz, meg én is, ahogy tudok, hazajövök. És amúgy is a forgatás február végéig tart.
- És szerinted csak úgy repülőre szállok meg járkálni fogok neked olyan nagy hassal? Mert akkorra már nagyon terhes leszek – húztam fel a szemöldököm.
- Akkor majd én jövök haza – vágta rá.
- Jó – motyogtam – akkor meg kell oldani, gondolom valahogy, hogy december előtt keress házat. Bár nem tudom, hogy muszáj-e. Hiszen itt van a szüleim háza. Hatalmas. Így is van még három üres szoba. És az én szobám is elég nagy kettőnknek. Ráadásul pont a mellettem lévő szoba üres. Vagy ott a ti házatok is. Az is elég nagy. És így vagy Debi vagy anyukám mindig a segítségemre lesz, ha te nem leszel otthon. Sőt ha már itt járunk, akkor majd biztos nem akarok egyedül lenni a babával otthon.
- Ezek igazak. De mondok valamit – nézett rám – gondolom, nem akarsz örökre a szülőknél maradni. És szerintem jobb most túlesni a költözésen, mint akkor, amikor már meglesz az a kis pocaklakó – dülledtek ki a szemeim az utolsó szavára, és ugyanakkor elmosolyodtam.
- Mit mondtál? – mosolyogtam rá.
- Azt, hogy jobb, ha hamarabb túlesünk a…
- Nem azt! – ingattam a fejem – te már becézgeted is ezt a kis… valamit, ami bennem nő? – húztam fel a szemöldököm.
- Ja – bólintott feleszmélve – miért ne? – vonta meg a vállát.
- Oh, de ez olyan aranyos volt – mosolyodtam el ismét és öleltem meg gyorsan, amin csak elkuncogta magát – gyakorlatilag folyton azt érzem, hogy egy ufó van bennem, de… minden okés – nevettem el magam kibújva öleléséből.
- Egy ufó? – húzta fel a szemöldökét kuncogva.
- Ühüm – bólogattam – mindegy – legyintettem.
- Visszatérve a házra, szóval szerintem jobb így. Biztos találunk valami jót itt a környéken, és legalább így közel lesz mindenki, ha pedig mennem kell valahová, akkor áthívod Lauren-t. Úgyis azt mondtad, hogy bezsongott, amikor kiderült.
- Ez is jó ötlet – bólogattam – mondjuk az tényleg igaz, hogy nem lenne jó még a – néztem rá – pocaklakó cuccait is hozni – kuncogtuk el mindketten magunkat, ahogy kimondtam újdonsült ufóm becenevét – így is mindkettőnknek rengeteg cuccunk van. Még azt is elég lesz összepakolni, aztán átszállítani, és megint kipakolni. Jaj, fárasztó még belegondolni is.
- Szóval…? – húzta fel a szemöldökét.
- Szóval legyen az, hogy miután lemegy a búcsúkoncertem és a média felhajtás e-körül, akkor kezdünk el keresgélni. Apukám is be tud segíteni, mert van néhány ingatlan eladó ismerőse, szóval…! – vontam meg a vállam.
- Rendben – bólogatott – akkor így jó lesz? – mosolyodott el.
- Igen – bólogattam határozottan.
- És mi a terved a munkával?
- Ezt már megbeszéltük, de röviden annyi, hogy kihagyok annyit, amennyi kell. Bár hiányozni fog, de nem fogok belehalni. És neked?
- Ezt még nem mondtam neked, de… kaptam egy új felkérést egy filmhez, de még nem döntöttem el, hogy fogadjam-e el, vagy ne.
- Miért, mikor lenne a forgatás?
- Nyáron.
- És hol?
- Azt még nem tudom. Csak mondom, megkérdezlek, hogy… szerinted mit csináljak.
- Nem kell az engedélyem arra, hogy elfogadd vagy ne – ingattam a fejem – fogadd csak el nyugodtan.
- Tényleg? – mosolyodott el.
- Persze. Ha én nem csinálhatom, akkor legalább te csináld azt, amit szeretsz – mosolyodtam el én is.
- Csak tudod… akkor nem leszek itthon nyáron – húzta el a száját
- Hát… ha neked nem gond, akkor veled me… gyünk – akadtam meg, mivel megyek-et akartam mondani, de mivel akkor már ketten leszünk, így gyorsan kijavítottam a gondolatomat.
- Ennek örülnék – bólogatott mosolyogva.
- Úgyis addigra már szerintem lehet hozni-vinni –vontam meg a vállam – kibérelünk egy házat aztán ennyi.
- Mióta veszed a dolgokat ilyen lazán? – mosolyodott el.
- Nem – ingattam a fejem – csak… nem tudom – nevettem el magam – úgyse bírnám ki, maximum egy hétig nélküled. Meg nem fogok ide-oda repülővel utazgatni, hogy lássalak, amikor ott is lehetek a babával együtt.
- De azért még gondolkodok rajta – húzta el a száját – mert, hogy őszinte legyek már elképzeltem milyen lesz, és komolyan, ahogy ismerem magam, majd mindig veletek akarok lenni – vallotta be egy halvány mosollyal. És ahogy ezeket elmondta én is elmosolyodtam, és majd elolvadtam, olyan édesen és őszintén mondta.
- Oh – simogattam meg a haját mosolyogva.
- Amúgy mikor lesz a következő vizsgálat?
- Úgy két hét múlva, miért?
- Mert most már én is szeretnék végre elmenni.
- Nem – ingattam a fejem – még amúgy se lesz ultrahang, szóval… - vontam meg a vállam elszégyellve magam.
- Egyáltalán bent lehetek, amikor születni fog? – kérdezte kuncogva.
- Hát… - gondolkodtam el komolyan rajta.
- Ez most komoly? – dülledtek ki a szemei.
- Most mi az? – mosolyodtam el – szégyenlős vagyok, na! – hajtottam le a fejem kuncogva.
- Pont előttem?! – húzta fel a szemöldökét – ne viccelj már – kuncogott ő is.
- Jó, ott lehetsz. És… majd… ha talán ráveszem magam, akkor a vizsgálatra is.
- Köszi, hogy megengeded! – ingatta a fejét mosolyogva.
- Éés – mosolyodtam el újra – mit szeretnél? – néztem rá.
- Hm…? – nézett vissza rám kérdőn.
- Fiút, vagy lányt? De kár is volt kérdeznem. Egyértelmű, hogy fiút – mosolyogtam.
- Hát, szerintem kérdezd meg még egyszer!
- Lányt? – húztam fel a szemöldököm.
- Ühüm – bólogatott mosolyogva.
- Miért? Szerintem jobb egy fiú először. Egy mini Taylor – húzogattam a szemöldököm rá, mire elkuncogta magát.
- Szerintem meg jobb egy vagány mini Szandra – mosolyodott el huncutul.
- Én már előre gondolkodtam és biztos, hogy jobb egy fiú, mert akkor a következőnek lesz egy értelmes bátyja.
- Oh, vagy te már így előre elképzelted – kuncogta el magát –szóval kettőt akarsz.
- Nem egymás után! – vágtam rá – amúgy is, szerintem veled maradnék, és most már még biztosabb ez, úgy, hogy… gondoltam előre gondolkodok egy kicsit.
- Hát szerintem meg akkor is jobb egy nővér, mint egy báty.
- A-a – ingattam a fejem ellenkezően – ha olyan báty lesz, mint te Make-nek vagy Nick nekem, akkor az úgy nagyon is jó lesz. Egy lány nem tudja úgy megvédeni a tesóját. De akkor maradjunk abba, hogy mindketten mást akarunk! – kuncogtam el magam – igazából mindegy, csak egészséges legyen.
- Így van – bólogatott egyetértően.
- Szerinted jó anya leszek? – kérdeztem tőle picit elkomolyodva.
- Szerintem igen – bólogatott.
- Mármint, szeretem a gyerekeket meg minden de… majd azt se fogom tudni, hogy mit, hogy csináljak.
- Majd előjönnek az anyai ösztönök, és beletanulsz.
- Úgy érted, beletanulunk! – javítottam ki – mert nem én fogok egyedül felkelni hajnalba, és nem csak én fogok ugye pelenkázni? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- A felkelés még megoldható de… - gondolkodott el – oké, majd én is beletanulok – kuncogta el magát – és én?
- Hogy jó apa leszel-e? – húztam fel a szemöldököm.
- Ühüm – bólogatott – fura ezt kimondani – nevette el magát kissé zavartan.
- Hát… ha úgy fogsz vele törődni, mint velem, akkor igen. És amúgy tényleg fura – gondolkodtam el – jézusom, én jövőre már ünneplem az anyák napját is.
- Tényleg – mosolyodott el.
- Azért vegyél majd nekem virágot! – néztem rá, éreztetve vele, hogy viccelek.
- Oké – bólogatott hevesen.
- Áh, csak viccelek. Nem muszáj – nevettem el magam – azért remélem, valamilyen szinten megkomolyodok, mert most még mindig gyereknek érzem magam – húztam el a szám-, de tényleg olyan fura már. 14 évesen a fene gondolta volna, hogy… úristen. Hogy idáig eljutok veled. Mondjuk azt se gondoltam volna, hogy híres énekesnő leszek, de… akkor is. Neked nem fura? Ha belegondolsz.
- Hát igen – bólogatott – hamar elment ez a négy év.
- Hamar bizony, és úgy ment el, hogy közben egyáltalán nem unatkoztunk.
- Ja – bólogatott egyetértően.
- És… - néztem rá ismét – milyen nevet adjunk?
- Nem tudom – vonta meg a vállát.
- Ha fiú lesz, akkor az egyik neve biztos, hogy Taylor vagy Daniel lesz.
- Nem – ingatta a fejét ellenkezően.
- Miért? – húztam fel a szemöldököm.
- Nem akarom a saját nevemet adni neki.
- Nem az lenne a neve, hogy Taylor Daniel Lautner. Hanem a második neveként vagy Taylor, vagy Daniel. És gondolom, az elsőt használná, mert általában mindenki az első nevét használja. De mondjuk, én a Daniel-t adnám, főleg apukád miatt. Biztos örülne neki.
- Biztos örülne, és mi lenne a te apukáddal? Szerintem rosszul esne neki és akkor már gondolom meg is kérdezné, hogy miért nem az ő nevét adtuk második névként?
- Hogy te mikre nem gondolsz! – néztem rá.
- És, ha a nagyapádról lenne elnevezve? – döbbentem meg erre az ötletére és ugyanakkor éreztem, hogy elérzékenyülök, de azonnal vissza is fojtottam, így nem vette észre.
- Ismétlem. Hogy te mikre nem gondolsz! – mosolyogtam rá – tényleg? – néztem immár elkomolyodva.
- Tudom, hogy fontos volt neked, és szerintem senkinek nem lenne ellenvetése.
- Én öö… rendben – bólogattam hevesen.
- És ne legyen második neve. Úgyse használná.
- Matt Lautner – gondolkodtam el – nem is rossz – mosolyodtam el rá ismét.
- És ha lány lesz? – mosolygott.
- Annabell lesz! – vágtam rá.
- Te már ezt így el is döntötted?
- Persze, ha az neked is tetszik – tettem hozzá.
- Szép név – bólogatott.
- Nem tudom… de olyan angyali ez a név.
- Tényleg az – mosolygott.
- Akkor ezen is túl vagyunk. Azt hiszem mindent átbeszéltünk. Oh, de még van valami – néztem rá – ugye majd én rendezkedhetek az új házba?
- Azért valamibe beleszólhatok majd? – kuncogta el magát.
- Persze, mindenbe beleszólhatsz. Csak kérdeztem – vontam meg a vállam.
- Oké – kuncogott.


Még jó néhány dolog szóba jött, és ezzel jól el is beszélgettük az időt. Mire észbe kaptunk, már ott volt az idő, hogy a barátnőim lassan megérkeznek hozzám, és készülődhetünk a partira, így lekísértem Taylort, majd röviden elbúcsúzva egymástól, a nappaliban üldögélő anyukámnak eldaráltam a tervemet, és elmondtam neki, hogy majd küldje fel a szobámba a barátnőimet, ha megérkeztek, s ezzel gyorsan felslisszoltam a szobámba, eldöntve, hogy gyorsan lefürdök, még mielőtt megjönnek a kis drága barátnőim. Miután végeztem, szerencsére még nem érkeztek meg, így gyorsan körbe tekertem magamon egy törölközőt, na meg persze a hajamat is becsavartam egy törölközőbe. Majd ahogy a fürdőből kiléptem, épp a szobaajtóm kezdett nyílni, mire megtorpanva álltam ott, várva, hogy ki fog belépni. De, ahogy megláttam kik azok, egyből nagy vigyorra húzódott a szám.

- Hátt sziia! – ugrott oda hozzám egyből Vicky – látom nem a legjobbkor jöttünk – kuncogott végignézve rajtam.
- Semmi gond – nevettem el magam én is – sziasztok – mosolyogtam rájuk és öleltem meg mindenkit.
- Na, először is – szólalt meg Vicky – milyen dolog az, hogy nem szólsz nekünk arról, hogy terhes vagy? – tette csípőre a kezét sértődöttséget színlelve.
- Hát ööö… őszintén, nem is volt rá időm – húztam el a szám.
- Hm… nem baj – mosolyodott el – én attól még gratulálok – ugrott megint a nyakamba és ölelgetett meg.
- Köszönöm, de meg fogsz fojtani – mondtam rekedtesen, már alig kapva levegőt.
- Jaj, bocsi – nevette el magát.
- Na – csaptam össze a kezem mosolyogva – akkor készülődhetünk?
- Természetesen – vágták rá szinte egyszerre.


Erre csak jó kedvűen elnevettem magam és a gardróbba mentem, hogy kiválaszthassam a mai esti szerelésemet. Egy kék koktél ruhán és egy fekete szűkebb ruhán akadt meg először a szemem, így mindkettőt leakasztottam, és a csajokhoz mentem, hogy megkérdezzem, melyikben menjek.

- Szerintetek melyik a jobb? – mutattam fel nekik mindkettőt.
- A fekete egyértelműen – vágta rá Lauren.
- Dögös, szexi és hozzád illő – tette hozzá Vicky mosolyogva.
- Biztos, hogy nem túl kihívó? – húztam el a szám.
- Szandra Burke az istenért, mióta kihívó neked egy ilyen szexi ruha? Ezt veszed fel és punk tum! – zárta le vicces hangnemben Vicky, amin ismét el kellett nevetnem magam.
- Oké – kuncogtam még mindig.


Így visszavittem a kék koktél ruhát, s közben eszembe jutott, hogy pont ezt a fekete ruhát mondta Taylor, így végre esélye nyílik arra, hogy egy ilyenben is lásson. Gyorsan felvettem magamra, és visszatérve a szobámba, mosolyogva figyeltem, ahogy a csajok a tükröm előtt épp szépítkeznek, így gyorsan elővéve smink készletemet én is beálltam közéjük. Egymást segítve végül mindenkin tökéletesen állt a smink és a ruha is, majd következett a haj. Visszamentem a fürdőbe, és már épp majdnem megszáradt hajamra még a hajszárítóval rásegítettem, majd a hajvasalóval össze-vissza állt hullámos tincseimet, szebbekké varázsoltam, befújtam egy kis hajlakkal és kész is voltam. Már csak a cipőt kellett kiválasztanom, de mivel már tudtam, hogy melyiket veszem fel, így gyorsan a gardróbba lépkedve előkotortam a fekete magas sarkút, és fel is húztam gyorsan a lábamra, majd kész állapotban álltam meg a csajok előtt, hogy kinyilvánítsák a ma esti szerelésemről alkotott véleményüket.

- Taylor dobni fog egy hátast – motyogta Shelly.
- Egy szó: Dögös! – szólalt meg Vicky is.
- Jó leszel így – mosolygott Lauren, és mivel adok a véleményükre, így el is hittem nekik minden szavukat.
- Ti, kész vagytok? – néztem rájuk
- Igen – bólogattak mindannyian.
- Oké, akkor mennyi az idő? – néztem a telefonom kijelzőjére – 9 óra. Már is késésben vagyunk – forgattam a szemem.
- Oh, annyi gond legyen. Tudják a fiúk, hogy milyenek vagyunk – legyintett Lauren.
- Igaz – vontam meg a vállam – akkor, mehetünk? – mosolyodtam el izgatottan.
- Naná! – mondta Vicky szinte már sikítva, mire ismét nevetnem kellett.


Annyira jó volt, hogy végre a csajokkal lehettem és, mint régen, ugyanúgy készülődhettünk együtt. Nagyon örültem, hogy még az új életem előtt átélhetem ezeket. Bár nem tagadom, hogy lehet lesz még ilyen a baba születése előtt, de igazából nem sok esély van rá. Mindesetre kihasználom ezt a lehetőséget, és jól fogom érezni magam. Levonaglottunk mind a négyen a lépcsőn, mint négy díva, amit anyukám csak mosolyogva nézett végig, majd egy gyors búcsú után, Lauren autójába vágódtunk – mivel ő vállalta el a furikázást – és felhangosítva a rádiót, indultunk el a klub felé. Épp Katy Perrytől az egyik nagyon kedvenc dalom ment a rádióba, így egyből felpörgetett minket a dal és a bulira hangolódva, elkezdtünk a rádióval együtt énekelni. Közben persze már ülve táncoltunk és hülyéskedtünk, illetve bulis képeket csináltunk vagy csak épp kameráztuk egymást. A lényeg, hogy mi már nagyon fel voltunk készülve a partira.

Ahogy odaértünk, Lauren leparkolt egy viszonylag nyugisabb parkolóba, majd jó kedvűen indultunk a klub felé. Elég nagy sor állt kint, és megint rám tört az az érzés, hogy kivételek vagyunk, és ezért egyből bemehetünk a többiek meg várják meg a sorukat, de arra gondoltam, hogy bent már biztosan megy a pezsgés, így hamar eloszlattam ezeket a hírtelen jött érzéseket. A testőrök már mosolyogtak ránk, mikor közelebb lépegettünk, majd egy gyors üdvözlés után probléma nélkül bemehettünk. Annyira jó volt ide visszajönni ennyi hónap kihagyás után. Végre most megint igazi belevaló tininek éreztem magam, akit nem érdekel a világ és csak bulizni akar, persze ép ésszel. Már ahogy bentebb lépegettünk találkoztunk néhány helyes fiúval, akik pimaszul végig nézve rajtunk, mentek el mellettünk, de nem foglalkozva velük, nyugodtan sétálgattunk a VIP részleghez, amit hál’ Laurennek tíz perc alatt lefoglalt nekünk. Ahogy közeledtünk már messziről láttam az ismerős alakokat, így elmosolyodva igyekeztünk feléjük.

- Sziasztok, srácok – köszönt legelőször Vicky


Mind felénk fordult, de én egyből Taylorra néztem kíváncsian, hogy mi lesz a reakciója kissé kihívóbb kinézetemre. Ahogy rám nézett először kidülledt szemekkel nézett vissza rám, majd végig mérve engem teljes egészemben, immár huncut mosoly húzódott az arcára, és ebből a mosolyból azonnal tudtam, hogy már egész máshol járnak a gondolatai. Azt, hogy hol… inkább nem részletezném.

- Csajok, dögösek vagytok – szólalt meg végre a srácok közül Jace.
- Köszi – mondtuk szinte egyszerre.


Gyorsan leültem Taylor mellé, aki még mindig azzal a csábos vigyorával nézte végig a mozdulataimat, majd megvakarva a fejét, a fülemhez közelebb emelkedett.

- Ha rajtam múlna, már nem itt lennénk – mondta ki huncutul és elkuncogva magát.
- Na! – csaptam bele a hasába és nevettem el magam én is.
- Amúgy már rendeltünk nektek, ha nem gond – szólalt közbe Adam.
- Helyes! – vágtam rá és vettem is el egy poharat, amibe persze előbb beleszagoltam nehogy még a végén alkohol legyen benne, de szerencsére csak narancslé volt, így gyorsan szomjasan belekortyoltam.


Hírtelen felcsengett még egy kedvenc dalom, amiért a DJ-nek nagyon nagyon hálás voltam, és látva Lauren felcsillant szemeit, már félve tettem le a poharat, hiszen ahogy ismerem, most magával fog vonszolni a parkettre.

- Te! – mutatott rám, mire máris elmosolyodtam, tudva, hogy mire készül – velem jössz! Most! – állt fel, és a kezemet húzva, én is muszáj voltam felállni – Taylor – nézett immár Tay-re – bocs, de elrabolom a csajod és most az én csajom lesz! – zárta le Lauren ellenkezést nem tűrve. Ezen csak kuncogtam, Taylor pedig először meglepetten nézett Lauren-re, majd látva vidám arcomat, ő is elnevette magát. Vicky és Shelly is felállt, így immár nem ketten, hanem négyen igyekeztünk bulis hangulatban a parkettre. Egyből éreztem azt a „táncolni akarok” féle bizsergést, majd a tánc parkett közepére tornázva magunkat, elkezdtünk jobbra-balra és épp, ahogy esett, ringatózni a zene ütemére.


********

Valamikor hajnaltájon zötykölődtünk haza a csajokkal. Eszméletlenül jó buli volt. És egyikőnk sem ivott egy csepp alkoholt sem. Na, jó. Azért a fiúknak bement egy-két kör whisky, még meglepetésemre Taylornak is, így a pia hatása alatt magammal tudtam rángatni egy tánc erejéig. A magas sarkúban kábé egy óráig bírtuk, aztán mindannyian úgy döntöttünk, hogy ne kínlasszuk a lábunkat tovább, így levettük a cipőket és mezítláb koptattuk a parkettet tovább. Bár azt mondtam Taylornak, hogy nem fogok asztalon táncolni, de annyira a buli hatása alá kerültünk mindannyian, hogy a négyesünk kábé éjfél után valamikor az asztalon kötött ki és ott ráztuk magunkat, felhőtlenül. Ezért is kicsit örültem, hogy Taylor ivott, hiszen akkor lehet lemorgott volna érte, így meg csak legeltették rajtunk a szemüket és néha-néha még nevettek is rajtunk. Két szóban: isteni volt! Nagyon hiányzott már ez nekem. És végre Tayloron is azt láttam, hogy elengedi magát, és mint egy normális 19 éves, csak jól érzi magát a barátaival. Bár sajnos a táncra csak tényleg egyszer tudtam rávenni, ismétlem azt is akkor, amikor kicsit be volt állva, de ettől még örültem, hogy ő is felhőtlenül jól érezte magát. Viszont amikor úgy döntöttünk, hogy ideje hazamenni, Taylor még mindig mintha kicsit kómás lett volna, így Jace-re bíztam, hogy épségbe vigye haza, mivel Jace már teljesen józan volt. Biztos vagyok benne, hogy Taylorból még azért nem ment ki olyan hamar a pia, mert nagyon keveset iszik és nincs hozzá szokva, Jace pedig gondolom, azért valamennyivel többet mer inni, ha elmegy bulizni. De Taylor is megteheti. Miért ne tehetné?! Elvégre most élvezze ki a buli ízét, míg lehet. A hazafele úton már mindannyian el voltunk fáradva és mivel megbeszéltük, hogy ma nálam fognak aludni, így Laurennek nem kellett mindenkit külön-külön haza furikázni, hanem leparkolt előttünk és nagyon halkan felslisszoltunk a szobámba. Majd mindenkinek adtam valami cuccot, amibe aludhat, én is gyorsan átvedlettem a pizsamámba, gondolva arra, hogy majd reggel lefürdök, majd mindannyian, kissé szűkösen, de az ágyba bebújtunk, és érezve, hogy javában rám szállt a fáradtság, hamar el is aludtunk….


Buli fotók:

3 megjegyzés:

Sunshine írta...

szia:D
istenem, imádtam ezt a részt:D taylor is megérdemelte már a 19 éveseknek kijáró bulikat, és örülök, hogy mindketten ilyen jól érezték magukat. egy két korty pia nem árt meg senkinek;)
ez a vidám beszélgetés, ami végikísérte a rész felét, nekem nagyon bejött, siess a kövivel:D
puszi:D

ada. írta...

szia.
ez nagyon kis aranyos rész volt :)
ahogy beszélgettem a babáról a házról...imádtam :DD
és a bulizás a végén... kellett már (:
siess a következővel.
puszi.

Névtelen írta...

Szia!Én is imádtam ezt a részt,am nagyon jó lett,siess a kövivel puszi niki

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.