Díj:D

Az oldal kapott egy újabb díjat, ezúttal Arieltől, egyik kedvenc írómtól:D Köszönöm szépen neki, nagyon jól esik:D:D
Tovább küldöm:

Dóri
Dorcsa
Wonderworld
~Christy~

Szandra Burke's life 80 rész

Szijasztok kis drágák!! Itt az új rész, a 80-dik:D És ezúton is szeretném megköszönni, mindenkinek, aki olvassa még ilyen sok rész után is:D Hálás vagyok, tényleg:D Amikor elindítottam a blogot, sosem gondoltam volna, hogy ennyi olvasóm lesz, de egyre gyarapodunk, aminek rettenetesen örülök:D Oh, és megnyugtatlak titeket, hogy ez nem azt jelenti, hogy egy hamar vége lesz a történetnek:D
Remélem tetszeni fog az új rész, és ha igen véleményeket:D Jó olvasást, puszi:D


Az ajtó előtt egy nagyon szép vörös rózsa állt, egy maci kezében, illetve egy aprócska levélke, amin az én nevem szerepelt. Igazából fogalmam sincs, hogy kitől lehet, hiszen Taylor a premieren van, de aztán jobban átgondoltam és a New York-os meglepetés után elkezdtem reménykedni, hogy hátha Taylor az. Felvettem a kezembe a rózsát, és mélyen beszívtam a finom illatát, majd a levélkét bontottam fel, s elkezdtem olvasni a sorok között.

„Tudom, hogy nem számítottál rá, de te a legjobbat érdemled. Nem szabad egy ilyen napot egyedül tölteni. Ezért egy kis játékot találtam ki neked, aminek a vége a hozzám vezető út. Csak kövesd a kis jeleket, és megtalálsz engem.

Xoxo: névtelen”

Hát bevallom kicsit meglepődtem ezen, és átgondoltam, hogy menjek-e bele a játékába, vagy ne. Elvégre fogalmam sincs, hogy ki írhatta ezt. Ráadásul úgy írja alá, hogy névtelen? Hát, megmondom sokat segített. Semmit! De mi van akkor, ha Taylor az? Nem tudom. Lehet tényleg nem ő az, hiszen semmi jelét nem mutatta, hogy készül valamire. Viszont már jószívűségből is úgy döntöttem, hogy belemegyek. Elvégre, aki eltervezte ezt az egészet, biztosan nem akarná, hogy füstbe menjen. Így a jelet kezdtem keresgélni, amit pár másodperc után a maci hasán találtam meg. Egy nyíl volt rajta, ami azt jelezte, hogy egyenesen menjek. Így elindultam egyenesen, jól figyelve, hátha megtalálom a következő jelet. Tovább sétálva, hírtelen megláttam néhány rózsaszín lufit, a partra vezető úton, így oda siettem és a jelek alapján, a partra kellett mennem. Nem tudom, de valamiért, megéreztem, hogy Taylor a közelben van, így még boldogabban indultam tovább. A lépcsőn lefelé haladva, a távolba megláttam valami kis fényt a parton, így gondoltam, hogy ott lesz a végcél, így még gyorsabb tempóra váltottam, mert már irtó kíváncsi voltam. Az utolsó lépcsőket már nagyon izgatottan tettem meg aztán ahogy leértem és a fény felé néztem, hatalmas vigyor kerekedett az arcomra. Egyszerre hihetetlen volt és olyan mesebeli. Taylor állt ott azzal a tipikus csábos mosolyával, az én szívem pedig annyira zakatolt, hogy majd kiesett a helyéről.

- Annyira éreztem, hogy te állsz-e mögött– szólaltam meg végül boldogan – istenem, el se hiszem – indultam meg feléje, alig szóhoz jutva.
- Boldog Valentin napot – mosolygott, s közeledett ő is.
- El se hiszem, hogy ez velem történik – kuncogtam még mindig elámulva.
- Pedig ez a valóság – kuncogott ő is, s ölelt meg szorosan a nyakamhoz bújva.


Kibújva az öleléséből megláttam a háta mögött egy kis kivilágított kuckóféleséget, amiben rengeteg finom ennivaló volt és nagyon szép volt.

- Jaj, de szép - motyogtam
- Tetszik – kérdezte mosolyogva.
- Imádom – néztem még egyszer végig a kuckón és a sok étel láttára, mintha meg is éheztem volna.


Leültünk egymással szembe, és még mindig a sokk hatása alatt voltam, majd hírtelen észbe kaptam.

- Voltál egyáltalán a premieren? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Igen, de hamar leléptem – vonta meg a vállát.
- Istenem, szóhoz se jutok komolyan. Annyira szép – sóhajtottam nagyot – és még is mikor találtad ki?
- Már rég. A szüleidet is bevontam és direkt ilyen meglepetést akartam szerezni.
- Szóval a szüleim ezért mondták, hogy én nyissak ajtót és ezért vigyoroghattak rám ennyire – világosult meg minden – jaj, köszönöm szépen. Komolyan – néztem rá hálásan.
- Ne köszönd – ingatta a fejét – ezt miattunk csináltam – mosolygott.
- Mindig meg tudsz lepni valamivel. Amúgy esküszöm azt hittem, hogy valami idegenhez fogok kijutni, de képzeld, amikor már ott jártam – mutattam a lépcsőre – akkor megéreztem, hogy itt vagy.
- Tényleg? – mosolygott
- Igen. Szóval vigyázz, mert ha a közelembe leszel meg foglak érezni – kuncogtam el magam.
- Oké – kuncogott velem.
- De legalább szólhattál volna, hogy… mondjuk, szebben felöltözzek vagy valami.
- Így is csodaszép vagy – mosolygott. Bár ezzel nem értettem egyet, de ha így gondolja, akkor örülök neki.
- Hát… tényleg alig hiszem el – sóhajtozgattam, amin Taylor csak kuncogott – és ezeket te csináltad? – néztem immár az ennivalókra.
- Hát… ööhm… nem – vallotta be. Bár valahogy sejtettem – anyukám csinálta, de! Segítettem neki.
- Hát ez… csodálatos – néztem rá fülig érő mosollyal.
- Neked még a csillagokat is lehoznám – fogta meg a kezem lágy tekintettel, amitől majd elolvadtam.


Egyszerűen ezek után tényleg alig jutottam szóhoz. Teljesen lenyűgözött ez az egész és váltig állíthatom, hogy Taylor aztán beletesz apait-anyait, hogy tényleg erős kapcsolat legyen közöttünk. Ezek az esték nagyon sokat számítanak, hiszen ezt biztosan tudom, hogy nagyon ritka az ilyen férfi, aki ennyi mindent tesz meg a párjáért. Ráadásul, hogy lehet valaki ilyen tökéletes. Úgy értem, tényleg nekem tökéletes. A hibáival, mindenével együtt. Most már tényleg kimondhatom, hogy sosem gondoltam volna, hogy fogok valakit ennyire szeretni, mint Taylort. Ebben a pillanatban minden tökéletes volt. Hírtelen a szemem az ennivalókra tévedt, pontosabban egy sütire, amit meg is kóstoltam, és isteni volt.

- Hmm… ez a süti annyira jó. Mondd meg anyukádnak, hogy ne süssön ilyen jól, mert még felhizlal – motyogtam két falat között.
- Oké – kuncogott rajtam.


Lassan elkezdtük eszegetni a többi ennivalót is, és bevallom szerintem kár volt ez a mai edzés, mert valószínű, hogy visszajött az, ami lement, de most nem igazán érdekelt. Taylor közben elmesélte, hogy mi volt a premieren és még beszélgettünk néhány dologról. Egy csönd bekövetkezte után, Taylor hírtelen a víz felé bámulva megszólalt.

- Nem úszunk egyet? – nézett rám érdeklődően.
- Öh… nem – ingattam a fejem.
- Na, ússzunk egyet. Mi baj lesz – vonta meg a vállát.
- Egy: nem bikini van rajtam, kettő: szerintem hideg a víz és nem akarok megfázni – húztam el a szám.
- A fehérnemű is olyan, mint a bikini, és ez L.A, itt mindig jó a víz – mosolyodott el.
- Akkor is. Mi van, ha valaki meglát?
- Ilyenkor? Kétlem, hogy járkálnának erre fele – mosolygott – na, jössz?
- A-a – ingattam a fejem.
- Hát… én megyek – állt fel gyorsan és kezdett el vetkőzni.


Alsó gatyára levetkőzött, amit meglepődve néztem végig, hiszen nehezen nézném ki ezt Taylorból, de úgy tűnik még is megteszi, majd a víz felé eredve, egy gyors mozdulattal beleugrott.

- Na, gyere – kérlelt a vízben, miután jól megmártózott – nem hideg.
- Nem – ingattam a fejem.
- A kedvemért.
- A-a – továbbra is ingattam a fejem.
- Hát… jó – vonta meg a vállát és lepte el nyakig ismét a víz – elúszkálgatok én itt egyedül, majd csak megesz egy cápa vagy valami – mondta teljes nyugalommal.
- Cápa? Los Angelesben? – nevettem el magam a butaságán.
- Kérlek, gyere be. Ne kérettesd magad – mondta lágy hangon.
- Nem.
- Hm… oké – kezdett úszkálni.


Bevallom jól elüldögéltem ott és semmi kedvem nem volt vizesnek lenni. Elég makacs típus vagyok, úgy, hogy nem hiszem, hogy meg tudna győzni Taylor erről.

- Ajaj, begörcsölt a lábam – szólt fel Taylor hírtelen.
- Ne hülyéskedj ezzel – mondtam komolyan.
- Nem hülyéskedek, komolyan – láttam fulladozni, mire nagyon megijedtem.


Először nem hittem neki, de aztán látva a csapkodását, még is elhittem, így gyorsan lekaptam magamról a ruhát, hogy legalább ha mentek, akkor az maradjon szárazon, és a víznek eredve, utána ugrottam. Gyorsan odaúsztam hozzá, majd egy mozdulattal felhúztam a vízből, s látva a vigyorgó képét, rájöttem, hogy még is csak átvert.

- Ez nem volt vicces – csaptam az arcába a vizet és indultam kifelé úszva.
- Hé, ne haragudj. Tényleg rossz vicc volt – fogta meg a karom, s húzott vissza magához.
- Tudod, hogy megijesztettél? – ráncoltam a homlokom
- Ne haragudj – nézett rám aranyosan.
- Rendben, de ne csinálj több ilyet – jegyeztem meg.
- A lényeg, hogy még is bejöttél – vigyorodott el ismét.
- Talán hagytalak volna megfulladni? – ráncoltam a homlokom.
- Igaz – kuncogott – de most visszakaptad a múltkorit. Mivel pár napja, te vizeztél össze és most visszakaptad – mondta büszke fejjel.
- Oh, szóval erre ment ki a játék – mondtam én is immár vicces hangon – akkor kvittek vagyunk.
- Azok – kuncogott.


Itt most már úgy voltam vele, hogy mindegy, már úgy is vizes lettem, így Taylor körül, körözve elkezdtem úszkálni, amit ő mosolyogva nézett.

- Ugye-ugye, csak jó ez – bólogatott elégedetten.
- Sosem mondtam, hogy rossz – vágtam rá egy pimasz mosollyal.
- Hogy te mindenre tudsz válaszolni – ingatta a fejét
- Kiképeztek – kuncogtam.
- Na, ne mondd.
- De-de – nevettem még mindig.
- Na, gyere csak ide – húzott magához a karjában hírtelen közel, mire még jobban felnevettem – ez neked nagy has? – bámult a hasamra, mire kicsit zavarba jöttem.
- Igen – vágtam rá.
- Menj már. Más örülne, ha ilyen hasa lenne.
- Jól van, nem kell fényezni – kuncogtam el magam.


Mivel Taylor fogott a karjaiban, így hátradőltem a vízre, s csak élveztem az egész helyzetet, nem igazán gondoltam semmire. Éreztem Taylor pillantását magamon, s néhány percet követve, hírtelen elkezdte a nyakamat lágyan csókolgatni, mire egész testemben végig szaladt a libabőr és automatikusan elkezdtem az ajkaimat harapdálni. Majd csókjaira reagálva, felemeltem a fejem és mély, tiszta tekintetével találtam szembe magam. Nem tudom, de lehet, a víznek van egy ilyen varázsereje, mivel nagyon megkívántam a csókját, s látva vizes testét, mintha egy kicsit lázba hozott volna. Így eleget téve a vágyaimnak, nyakánál átkaroltam és forró ajkaimat, az övéire tapasztottam, majd tüzes táncba kezdtek egymás ajkaink. Éreztem, hogy ő is fel van tüzelve, és, hogy kívánja a fizikai vágyakat. A vízbe elmerültünk nyakig, majd a lábamat átrakva csípőjén, egyre forróbban csókoltuk egymást. Rajtam is kezdett eluralkodni a vágy, s éreztem, hogy nem igazán tudom féken tartani az érzéseimet. Ki gondolta volna, hogy ekkora kémia uralkodik felettünk. Be kell vallanom, hogy megkívántam Taylort. Lassan megindultunk kifelé a vízből, majd a partnál a földre esve, Taylor fölém gördült, s folytattuk a csókcsatát egymás ajkaival. Éreztem, hogy kezei végigsimítnak a combomon, s ennek hatására egy, egyfajta bizsergés futott át rajtam. Majd elválva ajkaink, ismét a nyakamon folytatta forró csóközöneit. Hírtelen felnéztem, s észbe kapva, hogy hol vagyunk vágyaink ellenére muszáj voltam leállítani a dolgokat.

- Taylor, ne! – nyögtem ki, mire újra rám nézett mély és tüzes tekintetével – nem szabad – mondtam két sóhaj között.


De mintha meg se hallotta volna, újra az ajkaimat ejtette rabságba, s ellenállás nélkül ugyanolyan forrón csókoltam vissza. Lassan azt éreztem, hogy a keze ismét a combomon hever, majd az alsóneműmnél megállva, megfogta, de mielőtt le akarta volna rántani, nagy szemekkel felnéztem, s eltoltam a kezét onnan.

- Taylor, nem szabad! – mondtam ki minden szót hangosan – nézd, már hol vagyunk. Ne légy hülye – néztem rá komolyan.


Pár másodpercig még néztünk egymás szemébe, majd a nyakamra borítva fejét, nagy sóhajokba kezdett.

- Igazad van – motyogta s nézett vissza rám – de… - sóhajtott fel ismét – annyira kívánlak – suttogta s ismét vett egy mély levegőt
- Én is – vallottam be szintén mély levegőt véve - De itt nem lehet – ingattam a fejem.
- Tudom – forgatta a szemét, s harapott bele az ajkába.
- Nyugi – mosolyodtam el.


Néhány másodpercig még nyugtatgattuk egymás kedélyeit, majd látva Taylor felcsillanó szemeit, kérdőn néztem rá.

- Van egy ötletem – mosolyodott el kajánul, s szállt le rólam – gyere – segített fel, s még mindig értetlenkedve mentem utána.
- Hová megyünk?
- Az autóm itt áll a közelbe – szedte közben össze a kiterített holmikat.
- Oh, oké – mondtam rádöbbenve az elméletére.


Én is a kezembe vettem néhány dolgot, majd Taylor a kezemet megfogva, magával húzott az autója felé. Jól körülnéztem, hogy nem-e figyel minket valaki, de megnyugodva jöttem rá, hogy a környéken egy lélek sincs. Az autójához érve, gyorsan behajigálta a kezünkben lévő holmikat, majd egy plédet a hátsó ülésre terítve, kényelmesen beültem, és pár perc múlva már Taylort is magam mellett érezhettem. Hezitáltam, hogy tényleg akarom én-e ezt, hiszen még mindig bennem volt az, hogy bárki megláthat minket még az autóban is. Bár előnyös volt, hogy sötétített üvegek voltak. Hírtelen Taylor elkezdett közeledni, majd lágyan, érzékien kezdett el csókolni. Újra fellángolt bennem egy érzés, így a lágy csókok kezdtek átmenni ismét egyre forróbbá. A vágyaim utat törtek maguknak, így az ülésen lefeküdve, fölém gördült Taylor és az előbbit folytatva, újra kezelésbe vettük egymás ajkait. Ahogy a bőrünk összeért, egyre jobban éreztem a melegséget, s Taylor izgató simogatására, ismét egész testemen egy bizsergés futott át. Levegőhiány miatt, immár a nyakamat kezdte el ellátni forró csókjaival, majd mély levegőt véve, ismét visszatért. Egyre jobban izgattuk egymást, majd, hogy egész felső testünk összeérjen, hírtelen kikapcsoltam a melltartóm, majd ledobtam magamról és végre forró bőrünk egészben összeérhetett. Taylor ajkaimról lemászva, egyre lentebb haladt, majd ahogy végigcsókolta egész felső testem, egy kéjes nyögés hagyta el a számat, s önkéntelenül is beleharaptam ajkaimba. Nem időzve tovább, végre lekerült rólunk az utolsó textil is, majd a védőfelszerelést felhúzva, egy mozdulattal végre egymáséinak érezhettük magunkat.

*****

A beteljesülést követve, fáradtan borult rám Taylor. Bár bevallom ágyban kényelmesebb, de itt sem volt semmi. Azt hittem rosszabb, mivel kisebb a hely, de izgalmas volt az már biztos. Miután lecsillapodtak a kedélyek, Taylor lemászott rólam, majd én is felültem egy sóhaj keretében. Gyorsan valahogy magamra kaptam a ruhámat, majd fáradtan hátradőltem az ülésen.

- Már hiányzott – mondta kaján mosollyal Tay.
- Gondoltam – kuncogtam el magam.


Taylor is kényelmesen hátradőlt, és a hajamtól kezdve az arcomig kezdett el lágyan simogatni, majd mélyen egymás szemébe néztünk és úgy mond, levezetésképp, újra egy lágy és finom csókcsatát kezdtünk vívni.

- Jézusom hány óra? – jutott eszembe hírtelen, s váltunk el egymástól – éjfél? – ment fentebb a hangom 2 oktávval – a szüleim ki fognak nyírni.
- Tudják, hogy velem vagy – mondta nyugodtan.
- Oké, és meddig engedtek el?
- Azt az időt, már át léptük, de nem baj.
- Na, persze. Nem baj. Tényleg haza kell mennem most már – néztem rá komolyan – holnap fotózásom lesz, és reggel már jönnek értem.
- Rendben, akkor hazaviszlek.
- De hiszen itt lakok 2 házzal arrébb – kuncogtam el magam.
- Nem baj - mosolyodott el lágyan, s még egy csókot lehelve ajkaimra, előre mászott a kormányhoz.


Követve őt, én is előremásztam az anyós ülésre, majd ahogy beindította az autót, már indultunk is. Pár perc alatt már haza is vitt, majd előttünk megállt.

- Holnap látlak? – mosolygott.
- Remélem igen – mosolyodtam el én is – a fotózástól függ.
- Majd hívj, ha végeztél. Na, és mikor alszol ott? – mosolygott még mindig.
- Nem tudom – kuncogtam – majd meglátjuk. És te?
- Amikor csak szeretnéd.
- Majd meglátjuk, okés? – simogattam meg az arcát.
- Ühüm – bólogatott – és ha a szüleid balhéznának, akkor mondd meg nekik, hogy majd én magyarázkodok.
- Na, és mit akarsz nekik mondani?
- Hát… majd kitalálok valamit – vonta meg a vállát.
- Örülök, hogy így kijössz velük, komolyan – mosolyogtam rá – ráadásul alkudozol is velük – nevettem el magam.
- Hát… apádat igen ám kellett fűzni, mire megengedte, hogy eljöhess velem este.
- És mit mondtál neki, hogy elengedett?
- Mindenfélét. Hogy beszélgetni fogunk, meg, hogy Valentin nap lesz meg, hogy biztos neked jó lesz, meg ilyenek – vonta meg a vállát.
- Ühüm – kuncogtam – na, jó. Megyek tényleg – húztam el a szám és leheltem egy apró csókot a szájára.
- Oké – suttogta.
- És mondd meg anyukádnak, hogy isteni volt a kaja.
- Rendben – kuncogott – szeretlek – adott még egy csókot.
- Én is, nagyon – adtam vissza a csókot – szia – szálltam ki az autóból, s intettem neki, ahogy elhajtott.


Lassan mentem be a házba, felkészülve egy fejmosásra a szülőktől, de ahogy beléptem, üres volt teljesen a földszint. Nagyon furcsálltam, hiszen ha sokáig elmegyek valahová, akkor anyukám mindig őrködik, hogy mikor érek haza, de most semmi. Úgy tűnik, tényleg bíznak Taylorban és bennem is. Így kicsit megnyugodva mentem fel a szobámba. Hezitáltam azon, hogy fürödjek-e le vagy ne, hiszen délután fürödtem, de végül még is úgy döntöttem, hogy gyorsan lezuhanyozok. Miután végeztem, magamra kaptam a pizsamámat, majd az ágyba bújva, percek alatt el is aludtam….

Szandra Burke's life 79 rész

Reggel frissen és jó kedvűen nyitottam ki a szemem. Bár Valentin nap volt, én nem igazán éreztem, hogy az lenne, mivel tudtam, hogy csak a délelőttöt fogjuk együtt tölteni, és akkor is edzeni fogunk. De a lényeg, hogy együtt leszünk. Még pár perc pihenés után kipattantam az ágyból és a fürdőt célzásba véve, elvégeztem a szokásos dolgaimat. Aztán a gardróbomból egy rózsaszín kényelmes gatyót vettem elő és egy szürke felsőt. Felöltöztem majd ismét a fürdőbe lépve, lófarokba kötöttem a hajam, a telefonomat és a kondi bérletemet a zsebembe csúsztattam és látva, hogy már közel 11 óra van, leindultam a földszintre.

- Jó reggelt – köszöntem anyunak, s mentem a kocsi kulcsomért.
- Szia – köszönt mosolyogva – már mész is? – húzta fel a szemöldökét
- Igen, mert kb 11-re beszéltük meg.
- Nem reggelizel?
- Nem – ingattam a fejem – majd bekapok valamit út közbe. Meg még éhes sem vagyok – vontam meg a vállam.
- Rendben. Vigyázz magadra – mosolygott.
- Oké. Bár nem hiszem, hogy sokáig leszek – intettem még neki.


Az autóba vágódva, beindítottam és kigurulva a placcra már indultam is. Unaloműzésképp bekapcsoltam a rádiót, amiben épp Ryan Seacrest adta a jobbnál jobb dalokat. Ahogy megérkeztem, a szokásos hátsó parkolóba leparkoltam, s látva, hogy már Tay autója ott áll, kiszálltam és bementem. Voltak jó páran és bevallom ez zavart, mert nem szeretem, ha sokan vannak a kondiba. Egy az, hogy a sok izzadt pasi egy kis szagot hagy maga után, ráadásul a lég kondi ellenére meleg szokott lenni, ha sokan vagyunk, plusz nem szeretem, ha néznek edzés közben. De már ha megbeszéltem Taylorral, akkor edzek egy kicsit, meg amúgy is itt a fotózás és az a tudat, hogy el kell kezdeni a turné miatt. Köszöntem a portás lánynak, aki egy ismerősöm és a bérletemet előkapva, lehúztam a biztonsági kezelőn, de hírtelen megéreztem magam mögött valakit, s érzésem bevált, mivel a kezét átrakva felettem, ő is lehúzta a bérletét, amin mosolyognom kellett.

- Szia – suttogott a fülembe Tay.
- Szia – fordultam meg kuncogva.
- Nem késtél! – bólogatott elégedetten.
- Hát… beállítottam a biológiai órámat – vontam meg a vállam.
- Ja – kuncogott.
- De amúgy megmutathatnád, hogy kell lapos hasat csinálni – tettem csípőre a kezem.
- Nem kell az neked.
- Dehogynem.
- Így is lapos.
- Oh, nagyon.
- Hidd már el.
- Nem – ingattam a fejem. De gondolva, hogy úgy is az álló képességemet kell fejleszteni, elvetettem a témát – na, jól van. Menjünk. Ma úgy is csak futni akarok – indultam befelé.
- Oké – kuncogott a hátam mögött.


A kondi ajtóban elváltak útjaink, hiszen ő ment súlyt emelni én pedig a futó géphez indultam. Leraktam a gép mellé a cuccaimat, majd először csak séta tempóra állítva, elkezdtem rajta sétálni. Érezve, az adrenalint felfelé áramolva, a tempót is egyre magasabbra vettem, s immár a sétáról a futásra hangoltam.

Nem sokkal később, már csak azt láttam, hogy Taylor vigyorgóan közeledik hozzám, mire nekem is mosolyognom kellett.

- Na, meddig szeretnél futni? – állt meg velem szembe
- Amíg bírom – mondtam két lélegzetvétel között – te már végeztél? – húztam fel a szemöldököm.
- Nem, de jobb téged nézni – vigyorodott el huncutul.
- Oh, hogy kapd be akkor – kuncogtam el magam zavarba jőve – nem szeretem, ha néznek edzés közbe – mosolyogtam még mindig zavartan.
- Nem baj – mosolygott.
- Nekem igen! – vágtam rá.
- Most miért baj az, hogy nézlek? – mondta vicces hangon, mire nem tudtam nem elnevetni magam.
- Mert nevettetsz – kuncogtam még mindig – akkor, ha maradni akarsz, ne nevettess.
- Oké. Befogom a csőröm – „cipzárolta” be a száját.


De még mindig kajánul mosolygott és nem bírva tovább a nem nevetést, pár másodperc múlva, mindketten elnevettük magunkat.

- Jól van, akkor inkább beszélj – kuncogtam még mindig s érezve a nevetés hatására bekövetkezett gyengeséget, ismét a séta tempóra álltam.


Hírtelen megláttam, hogy egy lány folyamatosan Taylor-t nézi és mivel neki Tay háttal volt, így szinte biztos voltam abban, hogy a formás kis hátsóját bámulja.

- Hé, az a csajszi téged bámul – jegyeztem meg Tay-nek, mire hátrafordult szemügyre venni a dolgokat.
- Hmm… nem rossz – bólogatott elégedetten. Bár nem éreztem féltékenységet, de már kötekedésképp egy kisebb nyakast vágtam oda neki.
- Na! – ugrott meg, s nézett rám meglepődve.
- A szemem láttára akarsz becsajozni?! – szűkítettem össze a szemem rá, viccelődve.
- Hát nem?! – vonta meg a vállát.
- Milyen pasi vagy te – ingattam a fejem – ha csinálod, akkor csináld normálisan.
- Akkor, ha olyan okos vagy, mondjad, hogy csináljam – nézett rám büszke fejjel.
- Ha nem látnád, én lány vagyok. Honnan tudnám mi a szokás nálatok.
- Hát… észrevettem, hogy lány vagy – nézett rajtam végig pimaszul, mire csak O-ra nyúlt a szám.
- Jó, hogy észrevetted – bólogattam még mindig O szájjal.
- Hát igen – bólogatott büszkén – na, akkor csábítsam el? – húzogatta a szemöldökét.
- Azt a lányt? – dülledtek ki a szemeim – nem elég neked több millió lány, még őt is be akarod skatulyázni? Szegény lányt előre sajnálom. A Lautner szindróma – ingattam a fejem.
- Milyen lányokról beszélsz? – húzta fel a szemöldökét.
- A rajongóidról te dinka – kuncogtam el magam.
- Ja – kuncogott ő is – akkor ma nem csábítok – húzta el a száját.
- Úgy tűnik – vontam meg a vállam egy rejtett mosollyal.


Nem kellett sok egyikünknek sem, másodpercek múlva mindketten nevetésbe törtünk ki. Jó, hogy ilyen jó hangulatunk volt. Bevallom, most már mindig Taylorral fogok jönni, edzeni, mert eddig mindig untam magam, de most legalább hasunkat fogva nevetgéltünk végig. Egy kis győzködés után végül, Taylor is visszament tovább edzeni, én pedig a lányt figyeltem titokban, s észrevettem, hogy őt nem kell elcsábítani, már is a Lautner szindrómában szenved, ugyanis alig tudta levenni a szemét róla. Viszont Taylorral e-miatt sokszor egymásra néztünk, s mosolyogtunk egymáson, de amikor a csajszi észrevette, hogy velem szemezik, egyből nem nézett olyan kedvesen. Szerintem, ha szemmel ölni lehetne, én már rég halott lennék.

Amikor már nem bírtam tovább a futást, és Tay is kikondizta magát, kijelentkeztünk.

- Hazafelé mész? – kérdezte Tay az autóhoz sétálva.
- Ühüm – bólogattam. De hírtelen a beszélgetésnek a gyomrom felmorduló hangja szakította félbe.
- Hallom, éhes vagy. – kuncogott fel Taylor.
- Áh, nem. Csak emésztek – füllentettem legyintve s nevettem el magam.
- Oh. Jó hangosan emésztel – bólogatott tudva, hogy füllentettem.
- Na, jó. Tényleg éhes vagyok – forgattam a szemem – de hogy néz már ki, hogy edzés után eszek.
- Na és? – vonta meg a vállát – üljünk be valahova.
- Nem tartóztatlak fel. Biztos készülődni akarsz a premierre.
- Még van néhány óra előtte. Amúgy sem órákig készülődök rá.
- Akkor oké – vontam meg a vállam.


Beültünk egy kis kávézó féleségbe, ahol rendeltünk, majd ahogy kihozták nekiláttunk a finomságoknak. Közben persze sok mindenről beszélgettünk, és szóba jött a tegnapi szülői kérdés. Hogy mi lesz nyáron? De Taylor is csak ugyanazt mondta, mint én gondoltam. Hogy majd hívjuk egymást, és szabadnapon megpróbálunk találkozni. Nem kell nagydobra fújni szerintem. Amilyen erős kapocs van közöttünk, szerintem ez a pár hónap meg se fog kottyanni nekünk. Persze biztos hiányozni fog, meg minden, de úgy is el leszünk foglalva mindig, Bár kicsit cukkoltam azzal, hogy csupa pasikkal leszek körülvéve, ami tényleg igaz, de ezt is csak elviccelődtük.

- Nem jössz még hozzám egy kicsit? – szólalt meg Tay, mikor már befejeztük az evést.
- Hát… ha akarod – vontam meg a vállam.
- Segíthetnél kiválasztani mit, vegyek fel.
- Oké – csillant fel a szemem.


Így még Tay gyorsan fizetett, és külön autónkba bevágódva, már indultunk is hozzájuk.

Ahogy odaértünk, köszöntem mindenkinek, majd egyből a szobájába érve, a gardróbjába vezetett, ahol felmutatta a lehetséges jelölteket, és míg én válogatok, addig ő elment fürödni. Vagy 4 féle öltönyt mutatott, amiből nem tudott választani, de megmondom őszintén, nekem mindegyik ugyanolyan. Lehet azért, mert nem vagyok az a nagy öltönyös pasi szerető lány. Persze tök jó, ha egy férfi öltönybe van, de engem nem igazán hoz lázba. Mondjuk Taylornak még ez is jól áll. De az öltönyök közül én sem tudtam választani. Mindegyik csini volt, de, hogy még is segítsek Tay-nek, jobban szemügyre vettem őket. Aztán végül egy szürkés öltönynél maradtam, ami egyszerű, de nagyszerű volt. Miután kiválasztottam, jobban szemügyre vettem a gardróbját, s elámulva néztem a sok öltönyt. Hát komolyan még nem láttam ennyi öltönyt egy helyen. Nadrágból és pólóból is volt bőven, bár eddig sem a stílusa miatt szerettem, ezután se a miatt fogom. De persze az is nagyon bejön.

- Na. Megvan az igazi? – hallottam meg a hangját mögöttem, mire megpördültem s látva, hogy egy szál alsóba van, rendesen végignéztem – azért ne ilyen nyíltan – nevette el magát, s jött közelebb.
- Jól van, na. Mondtam, hogy ne mászkálj előttem így – kuncogtam kissé zavartan.
- Mert? – mosolyodott el kajánul.
- Mert csak – fordultam gyorsan az öltöny felé.
- Oké – kuncogott s jött közelebb.
- Amúgy szerintem ez a jó – vettem le s mutattam fel neki.
- Akkor ez lesz – vette ki a kezemből – tudtam, én hogy kit kell hívni – mosolygott rám.
- Tán felveszel stylistodnak? – mosolyodtam el – de figyelmeztetlek, hogy nagyon drága az órabérem – jegyeztem meg, viccesen.
- Oh, szerintem meg tudunk egyezni – kuncogott.
- Majd jönnek érted? – kérdeztem, közben leülve az ágya szélére.
- Ühüm – bólogatott s kezdett felöltözni.
- Amúgy fura, hogy azt hittük, hogy egész nap külön leszünk, aztán meg épp fordítva sikerült.
- Tényleg – bólogatott.


Bevallom, hogy végignéztem, ahogy öltözik felfelé, beindult a fantáziám és jobban szerettem volna, ha nem, felfelé hanem lefelé öltözik. Még ezt is olyan dögösen csinálja. Hát komolyan nagyon szerencsésnek érezhetem magam, hogy egy ilyen férfi az enyém lehet. Miután felöltözött, a haját is megcsinálta, majd elém beállva, várta a reakciómat.

- Szexi! – fejeztem ki magam egy szóba.
- Köszi – vonta meg a vállát.
- Komolyan. Brad Pitt elbújhatna melletted – néztem végig rajta még egyszer.


Erre csak elnevette magát, majd hírtelen anyukája kukkantott be.

- Oh, milyen csinos – nézett végig a fián – de gyere, megjöttek érted – mosolygott.
- Oké – mosolyodott el Tay is.


Én is felálltam, majd lementem vele a földszintre ahol már a menedzsere, a sajtósa, a testőre és minden embere ott állt. Gyorsan köszöntem nekik, aztán egy gyors búcsút véve Taylortól, elindultak a premier felé. Mivel már nekem is rég otthon kellene lennem, így Debiéktől is elbúcsúztam, majd beugorva az autómba, hazafelé vettem az irányt.

Ahogy hazaértem, beálltam a garázsba, majd anyukámnak szóltam, hogy megérkeztem és a szobámba felérve, egyből a fürdőbe mentem, hogy lemossam magamról az edzés-t illetve a hajamat is megmostam. Miután végeztem, magam köré tekertem egy törölközőt, és a hajamat jól megtörölgettem, majd a gardróbomba érve elkezdtem valamilyen kis nyárias ruha után nézelődni. Nem igazán válogattam túl sokáig, de végül egy fehér, vékony pántos ruhánál maradtam. Gyorsan felvettem és visszalépve a fürdőbe, elkezdtem a hajamat szárítani. Mikor kész lettem, az ágyamra leültem, s azon morfondíroztam, hogy mit kellene csinálni. Tudtam, hogy innentől valószínűleg már csak punnyadnék viszont kedvem lett volna valamit csinálni, de mivel Valentin nap van, így gondoltam, hogy minden barátnőmnek randija lesz. De azért megkockáztatom, így a telefonomat elővéve, elkezdtem Lauren-t tárcsázni.

- Szia, csajszi – köszönt bele jó kedvűen.
- Szia – köszöntem én is jó kedvűen.
- Na, mi a helyzet?
- Semmi, és veled?
- Dettó.
- Hallod, azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved menni valahová? Itt punnyadok egyedül és úgy mennék valamerre.
- Hát… szívesen mennék, csak este találkozóm lesz, és lassan kezdek majd készülődni. Te nem Taylorral leszel? Hiszen Valentin nap van.
- Igen tudom. Az a baj, hogy úgy mond Taylornak a rajongóival lesz randija – kuncogtam el magam – így majd máskor bepótoljuk a Valentin napot.
- Oh, értem.
- Hm… mindegy. Ennyit akartam.
- De figyelj, nyugodtan gyere át addig. Úgyis mondom, este jön értem… öhm… Jace.
- Jace?!!! – pattantak ki a szemeim – nem mondod, hogy Jace elhívott randizni???? – ment fentebb a hangom 2 oktávval.
- De – kuncogott – na meg akkor már segíthetsz a ruhák közt válogatni.
- Oké, de mindent mesélj el – szögeztem le neki.
- Rendben – nevetett.
- Akkor mindjárt ott leszek, szia – bontottam gyorsan a vonalat.


Nagyon megörültem, hogy Lauren és Jace randiznak. Tudtam én, hogy jól kijönnek egymással. Gyorsan felpattantam, lent elhadartam anyukámnak hogy hová megyek, majd a kocsi kulcsot a kezembe véve, bevágódtam az autóba és már indultam is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a buli óta beszélgettek-e, és, hogy hogy hívta el Lauren-t. Röviden: mindenre kíváncsi voltam. Ahogy odaértem, kiszálltam, majd emlékezve, hogy Lauren azt mondta, nyugodtan menjek csengetés nélkül, bementem, s látva, hogy nincs a nappaliban, a szobájába mentem, ahol meg is találtam.

- Szia – öleltem meg gyorsan – na, mesélj – ültem le izgatottan az ágyára.
- Hát mit akarsz tudni? – kuncogott
- Mindent – vágtam rá.
- Szóval a szülinapi bulin, táncoltunk, meg beszélgettünk és jól éreztem magam vele. Aztán tegnap délelőtt is felhívott, hogy hogy vagyok, meg ilyenek. Illetve ma délelőtt is felhívott és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele vacsorázni, én meg igen-t mondtam. De nagyon aranyos volt – magyarázta.
- Látod, mondtam én neked, hogy rendes srác. Neked az ilyen való, nem az olyan Jason féle – mosolyogtam rá – na, és tetszik neked? Vagy lehet köztetek valami?
- Hát nem rossz az biztos – kuncogott – nem tudom. Majd ma elválik. Mindenesetre tényleg kedvelem.
- Jajj Lauren. Ha tudnád, hogy örülök ennek. Majd mehetnénk dupla randira is.
- Igen, majd mehetnénk – mosolygott – na, de te ismered Jace-t. Mit vegyek fel, hogy tetsszen neki?
- Igazából Jace-nek minden tetszik szerintem.
- Na, de még is.
- Azt vegyél fel, amiben jól érzed magad. Jace-nek az is fog tetszeni.
- Tuti?
- Tuti. Ha nekem azt mondta a múltkor, hogy csini vagyok egy szál melegítőbe, akkor tőled el fog ájulni – emlékeztem vissza a flúgos bókjára, s nevettem el magam.
- Remélem, akkor hogy tetszek majd neki.
- Tuti – ismételtem magam.
- Mert tudod, ő tényleg rendes és nehéz ilyen férfit találni. Aki még úriember is. Megragadom az alkalmat.
- Nagyon helyes. Ragadd is meg. Amúgy belülről hasonlít Taylorra szerintem. Mármint Jace. És te mindig azt hajtogattad, hogy jó lenne egy olyan aranyos fiú, mint Tay. Látod? Most itt van.
- Igazad van – mosolygott.


Közös erővel összeállítottuk a ma esti szerelését Laurennek, ami nagyon menő lett és csinos, közben persze folyamatosan beszélgettünk. Olyan hamar eltelt az idő, hogy már épp esteledett, Lauren randija pedig közeledett, így egy gyors búcsú után, az autómba vágódva hazafelé indultam. Bár amikor hazaértem, még mindig lett volna kedvem valamit csinálni, de inkább már nem hívogattam senkit sem. A konyhába érve összetalálkoztam a szüleimmel, akik vigyorogva néztek rám, amit nem igazán értettem, aztán elméletben a homlokomra csapva jutott eszembe, hogy biztosan a Valentin napot ünneplik. Így gyorsan töltöttem magamnak egy bögre teát, és Jó éjt kívánva, a szobámba indultam. De a lépcsőzés közepette, hírtelen meghallottam a hátsó ajtónk csengőjét, mire értetlenül néztem, hiszen szinte sosem szokták megnyomni.

- Szerintem te nyisd ki, Szandra – szólt utánam anyukám még mindig mosolyogva.
- Oké – fordultam meg a lépcsőn.


A teámat szürcsölgetve mentem a hátsó ajtó felé, majd még egy gyorsat nyeltem és az ajtó melletti kis szekrényre raktam a bögrémet, hogy az ajtóban álló személy-hez, nyugodtan tudjak beszélni. Lassan kezdtem kinyitni, de meglepődve néztem, hogy senki sem állt ott. Biztosan huligánok – fortyogtam magamban. De amikor be akartam zárni az ajtót, megláttam valamit az ajtó előtt, ami egyből mosolyra húzta a számat….