Szandra Burke's life 80 rész

Szijasztok kis drágák!! Itt az új rész, a 80-dik:D És ezúton is szeretném megköszönni, mindenkinek, aki olvassa még ilyen sok rész után is:D Hálás vagyok, tényleg:D Amikor elindítottam a blogot, sosem gondoltam volna, hogy ennyi olvasóm lesz, de egyre gyarapodunk, aminek rettenetesen örülök:D Oh, és megnyugtatlak titeket, hogy ez nem azt jelenti, hogy egy hamar vége lesz a történetnek:D
Remélem tetszeni fog az új rész, és ha igen véleményeket:D Jó olvasást, puszi:D


Az ajtó előtt egy nagyon szép vörös rózsa állt, egy maci kezében, illetve egy aprócska levélke, amin az én nevem szerepelt. Igazából fogalmam sincs, hogy kitől lehet, hiszen Taylor a premieren van, de aztán jobban átgondoltam és a New York-os meglepetés után elkezdtem reménykedni, hogy hátha Taylor az. Felvettem a kezembe a rózsát, és mélyen beszívtam a finom illatát, majd a levélkét bontottam fel, s elkezdtem olvasni a sorok között.

„Tudom, hogy nem számítottál rá, de te a legjobbat érdemled. Nem szabad egy ilyen napot egyedül tölteni. Ezért egy kis játékot találtam ki neked, aminek a vége a hozzám vezető út. Csak kövesd a kis jeleket, és megtalálsz engem.

Xoxo: névtelen”

Hát bevallom kicsit meglepődtem ezen, és átgondoltam, hogy menjek-e bele a játékába, vagy ne. Elvégre fogalmam sincs, hogy ki írhatta ezt. Ráadásul úgy írja alá, hogy névtelen? Hát, megmondom sokat segített. Semmit! De mi van akkor, ha Taylor az? Nem tudom. Lehet tényleg nem ő az, hiszen semmi jelét nem mutatta, hogy készül valamire. Viszont már jószívűségből is úgy döntöttem, hogy belemegyek. Elvégre, aki eltervezte ezt az egészet, biztosan nem akarná, hogy füstbe menjen. Így a jelet kezdtem keresgélni, amit pár másodperc után a maci hasán találtam meg. Egy nyíl volt rajta, ami azt jelezte, hogy egyenesen menjek. Így elindultam egyenesen, jól figyelve, hátha megtalálom a következő jelet. Tovább sétálva, hírtelen megláttam néhány rózsaszín lufit, a partra vezető úton, így oda siettem és a jelek alapján, a partra kellett mennem. Nem tudom, de valamiért, megéreztem, hogy Taylor a közelben van, így még boldogabban indultam tovább. A lépcsőn lefelé haladva, a távolba megláttam valami kis fényt a parton, így gondoltam, hogy ott lesz a végcél, így még gyorsabb tempóra váltottam, mert már irtó kíváncsi voltam. Az utolsó lépcsőket már nagyon izgatottan tettem meg aztán ahogy leértem és a fény felé néztem, hatalmas vigyor kerekedett az arcomra. Egyszerre hihetetlen volt és olyan mesebeli. Taylor állt ott azzal a tipikus csábos mosolyával, az én szívem pedig annyira zakatolt, hogy majd kiesett a helyéről.

- Annyira éreztem, hogy te állsz-e mögött– szólaltam meg végül boldogan – istenem, el se hiszem – indultam meg feléje, alig szóhoz jutva.
- Boldog Valentin napot – mosolygott, s közeledett ő is.
- El se hiszem, hogy ez velem történik – kuncogtam még mindig elámulva.
- Pedig ez a valóság – kuncogott ő is, s ölelt meg szorosan a nyakamhoz bújva.


Kibújva az öleléséből megláttam a háta mögött egy kis kivilágított kuckóféleséget, amiben rengeteg finom ennivaló volt és nagyon szép volt.

- Jaj, de szép - motyogtam
- Tetszik – kérdezte mosolyogva.
- Imádom – néztem még egyszer végig a kuckón és a sok étel láttára, mintha meg is éheztem volna.


Leültünk egymással szembe, és még mindig a sokk hatása alatt voltam, majd hírtelen észbe kaptam.

- Voltál egyáltalán a premieren? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Igen, de hamar leléptem – vonta meg a vállát.
- Istenem, szóhoz se jutok komolyan. Annyira szép – sóhajtottam nagyot – és még is mikor találtad ki?
- Már rég. A szüleidet is bevontam és direkt ilyen meglepetést akartam szerezni.
- Szóval a szüleim ezért mondták, hogy én nyissak ajtót és ezért vigyoroghattak rám ennyire – világosult meg minden – jaj, köszönöm szépen. Komolyan – néztem rá hálásan.
- Ne köszönd – ingatta a fejét – ezt miattunk csináltam – mosolygott.
- Mindig meg tudsz lepni valamivel. Amúgy esküszöm azt hittem, hogy valami idegenhez fogok kijutni, de képzeld, amikor már ott jártam – mutattam a lépcsőre – akkor megéreztem, hogy itt vagy.
- Tényleg? – mosolygott
- Igen. Szóval vigyázz, mert ha a közelembe leszel meg foglak érezni – kuncogtam el magam.
- Oké – kuncogott velem.
- De legalább szólhattál volna, hogy… mondjuk, szebben felöltözzek vagy valami.
- Így is csodaszép vagy – mosolygott. Bár ezzel nem értettem egyet, de ha így gondolja, akkor örülök neki.
- Hát… tényleg alig hiszem el – sóhajtozgattam, amin Taylor csak kuncogott – és ezeket te csináltad? – néztem immár az ennivalókra.
- Hát… ööhm… nem – vallotta be. Bár valahogy sejtettem – anyukám csinálta, de! Segítettem neki.
- Hát ez… csodálatos – néztem rá fülig érő mosollyal.
- Neked még a csillagokat is lehoznám – fogta meg a kezem lágy tekintettel, amitől majd elolvadtam.


Egyszerűen ezek után tényleg alig jutottam szóhoz. Teljesen lenyűgözött ez az egész és váltig állíthatom, hogy Taylor aztán beletesz apait-anyait, hogy tényleg erős kapcsolat legyen közöttünk. Ezek az esték nagyon sokat számítanak, hiszen ezt biztosan tudom, hogy nagyon ritka az ilyen férfi, aki ennyi mindent tesz meg a párjáért. Ráadásul, hogy lehet valaki ilyen tökéletes. Úgy értem, tényleg nekem tökéletes. A hibáival, mindenével együtt. Most már tényleg kimondhatom, hogy sosem gondoltam volna, hogy fogok valakit ennyire szeretni, mint Taylort. Ebben a pillanatban minden tökéletes volt. Hírtelen a szemem az ennivalókra tévedt, pontosabban egy sütire, amit meg is kóstoltam, és isteni volt.

- Hmm… ez a süti annyira jó. Mondd meg anyukádnak, hogy ne süssön ilyen jól, mert még felhizlal – motyogtam két falat között.
- Oké – kuncogott rajtam.


Lassan elkezdtük eszegetni a többi ennivalót is, és bevallom szerintem kár volt ez a mai edzés, mert valószínű, hogy visszajött az, ami lement, de most nem igazán érdekelt. Taylor közben elmesélte, hogy mi volt a premieren és még beszélgettünk néhány dologról. Egy csönd bekövetkezte után, Taylor hírtelen a víz felé bámulva megszólalt.

- Nem úszunk egyet? – nézett rám érdeklődően.
- Öh… nem – ingattam a fejem.
- Na, ússzunk egyet. Mi baj lesz – vonta meg a vállát.
- Egy: nem bikini van rajtam, kettő: szerintem hideg a víz és nem akarok megfázni – húztam el a szám.
- A fehérnemű is olyan, mint a bikini, és ez L.A, itt mindig jó a víz – mosolyodott el.
- Akkor is. Mi van, ha valaki meglát?
- Ilyenkor? Kétlem, hogy járkálnának erre fele – mosolygott – na, jössz?
- A-a – ingattam a fejem.
- Hát… én megyek – állt fel gyorsan és kezdett el vetkőzni.


Alsó gatyára levetkőzött, amit meglepődve néztem végig, hiszen nehezen nézném ki ezt Taylorból, de úgy tűnik még is megteszi, majd a víz felé eredve, egy gyors mozdulattal beleugrott.

- Na, gyere – kérlelt a vízben, miután jól megmártózott – nem hideg.
- Nem – ingattam a fejem.
- A kedvemért.
- A-a – továbbra is ingattam a fejem.
- Hát… jó – vonta meg a vállát és lepte el nyakig ismét a víz – elúszkálgatok én itt egyedül, majd csak megesz egy cápa vagy valami – mondta teljes nyugalommal.
- Cápa? Los Angelesben? – nevettem el magam a butaságán.
- Kérlek, gyere be. Ne kérettesd magad – mondta lágy hangon.
- Nem.
- Hm… oké – kezdett úszkálni.


Bevallom jól elüldögéltem ott és semmi kedvem nem volt vizesnek lenni. Elég makacs típus vagyok, úgy, hogy nem hiszem, hogy meg tudna győzni Taylor erről.

- Ajaj, begörcsölt a lábam – szólt fel Taylor hírtelen.
- Ne hülyéskedj ezzel – mondtam komolyan.
- Nem hülyéskedek, komolyan – láttam fulladozni, mire nagyon megijedtem.


Először nem hittem neki, de aztán látva a csapkodását, még is elhittem, így gyorsan lekaptam magamról a ruhát, hogy legalább ha mentek, akkor az maradjon szárazon, és a víznek eredve, utána ugrottam. Gyorsan odaúsztam hozzá, majd egy mozdulattal felhúztam a vízből, s látva a vigyorgó képét, rájöttem, hogy még is csak átvert.

- Ez nem volt vicces – csaptam az arcába a vizet és indultam kifelé úszva.
- Hé, ne haragudj. Tényleg rossz vicc volt – fogta meg a karom, s húzott vissza magához.
- Tudod, hogy megijesztettél? – ráncoltam a homlokom
- Ne haragudj – nézett rám aranyosan.
- Rendben, de ne csinálj több ilyet – jegyeztem meg.
- A lényeg, hogy még is bejöttél – vigyorodott el ismét.
- Talán hagytalak volna megfulladni? – ráncoltam a homlokom.
- Igaz – kuncogott – de most visszakaptad a múltkorit. Mivel pár napja, te vizeztél össze és most visszakaptad – mondta büszke fejjel.
- Oh, szóval erre ment ki a játék – mondtam én is immár vicces hangon – akkor kvittek vagyunk.
- Azok – kuncogott.


Itt most már úgy voltam vele, hogy mindegy, már úgy is vizes lettem, így Taylor körül, körözve elkezdtem úszkálni, amit ő mosolyogva nézett.

- Ugye-ugye, csak jó ez – bólogatott elégedetten.
- Sosem mondtam, hogy rossz – vágtam rá egy pimasz mosollyal.
- Hogy te mindenre tudsz válaszolni – ingatta a fejét
- Kiképeztek – kuncogtam.
- Na, ne mondd.
- De-de – nevettem még mindig.
- Na, gyere csak ide – húzott magához a karjában hírtelen közel, mire még jobban felnevettem – ez neked nagy has? – bámult a hasamra, mire kicsit zavarba jöttem.
- Igen – vágtam rá.
- Menj már. Más örülne, ha ilyen hasa lenne.
- Jól van, nem kell fényezni – kuncogtam el magam.


Mivel Taylor fogott a karjaiban, így hátradőltem a vízre, s csak élveztem az egész helyzetet, nem igazán gondoltam semmire. Éreztem Taylor pillantását magamon, s néhány percet követve, hírtelen elkezdte a nyakamat lágyan csókolgatni, mire egész testemben végig szaladt a libabőr és automatikusan elkezdtem az ajkaimat harapdálni. Majd csókjaira reagálva, felemeltem a fejem és mély, tiszta tekintetével találtam szembe magam. Nem tudom, de lehet, a víznek van egy ilyen varázsereje, mivel nagyon megkívántam a csókját, s látva vizes testét, mintha egy kicsit lázba hozott volna. Így eleget téve a vágyaimnak, nyakánál átkaroltam és forró ajkaimat, az övéire tapasztottam, majd tüzes táncba kezdtek egymás ajkaink. Éreztem, hogy ő is fel van tüzelve, és, hogy kívánja a fizikai vágyakat. A vízbe elmerültünk nyakig, majd a lábamat átrakva csípőjén, egyre forróbban csókoltuk egymást. Rajtam is kezdett eluralkodni a vágy, s éreztem, hogy nem igazán tudom féken tartani az érzéseimet. Ki gondolta volna, hogy ekkora kémia uralkodik felettünk. Be kell vallanom, hogy megkívántam Taylort. Lassan megindultunk kifelé a vízből, majd a partnál a földre esve, Taylor fölém gördült, s folytattuk a csókcsatát egymás ajkaival. Éreztem, hogy kezei végigsimítnak a combomon, s ennek hatására egy, egyfajta bizsergés futott át rajtam. Majd elválva ajkaink, ismét a nyakamon folytatta forró csóközöneit. Hírtelen felnéztem, s észbe kapva, hogy hol vagyunk vágyaink ellenére muszáj voltam leállítani a dolgokat.

- Taylor, ne! – nyögtem ki, mire újra rám nézett mély és tüzes tekintetével – nem szabad – mondtam két sóhaj között.


De mintha meg se hallotta volna, újra az ajkaimat ejtette rabságba, s ellenállás nélkül ugyanolyan forrón csókoltam vissza. Lassan azt éreztem, hogy a keze ismét a combomon hever, majd az alsóneműmnél megállva, megfogta, de mielőtt le akarta volna rántani, nagy szemekkel felnéztem, s eltoltam a kezét onnan.

- Taylor, nem szabad! – mondtam ki minden szót hangosan – nézd, már hol vagyunk. Ne légy hülye – néztem rá komolyan.


Pár másodpercig még néztünk egymás szemébe, majd a nyakamra borítva fejét, nagy sóhajokba kezdett.

- Igazad van – motyogta s nézett vissza rám – de… - sóhajtott fel ismét – annyira kívánlak – suttogta s ismét vett egy mély levegőt
- Én is – vallottam be szintén mély levegőt véve - De itt nem lehet – ingattam a fejem.
- Tudom – forgatta a szemét, s harapott bele az ajkába.
- Nyugi – mosolyodtam el.


Néhány másodpercig még nyugtatgattuk egymás kedélyeit, majd látva Taylor felcsillanó szemeit, kérdőn néztem rá.

- Van egy ötletem – mosolyodott el kajánul, s szállt le rólam – gyere – segített fel, s még mindig értetlenkedve mentem utána.
- Hová megyünk?
- Az autóm itt áll a közelbe – szedte közben össze a kiterített holmikat.
- Oh, oké – mondtam rádöbbenve az elméletére.


Én is a kezembe vettem néhány dolgot, majd Taylor a kezemet megfogva, magával húzott az autója felé. Jól körülnéztem, hogy nem-e figyel minket valaki, de megnyugodva jöttem rá, hogy a környéken egy lélek sincs. Az autójához érve, gyorsan behajigálta a kezünkben lévő holmikat, majd egy plédet a hátsó ülésre terítve, kényelmesen beültem, és pár perc múlva már Taylort is magam mellett érezhettem. Hezitáltam, hogy tényleg akarom én-e ezt, hiszen még mindig bennem volt az, hogy bárki megláthat minket még az autóban is. Bár előnyös volt, hogy sötétített üvegek voltak. Hírtelen Taylor elkezdett közeledni, majd lágyan, érzékien kezdett el csókolni. Újra fellángolt bennem egy érzés, így a lágy csókok kezdtek átmenni ismét egyre forróbbá. A vágyaim utat törtek maguknak, így az ülésen lefeküdve, fölém gördült Taylor és az előbbit folytatva, újra kezelésbe vettük egymás ajkait. Ahogy a bőrünk összeért, egyre jobban éreztem a melegséget, s Taylor izgató simogatására, ismét egész testemen egy bizsergés futott át. Levegőhiány miatt, immár a nyakamat kezdte el ellátni forró csókjaival, majd mély levegőt véve, ismét visszatért. Egyre jobban izgattuk egymást, majd, hogy egész felső testünk összeérjen, hírtelen kikapcsoltam a melltartóm, majd ledobtam magamról és végre forró bőrünk egészben összeérhetett. Taylor ajkaimról lemászva, egyre lentebb haladt, majd ahogy végigcsókolta egész felső testem, egy kéjes nyögés hagyta el a számat, s önkéntelenül is beleharaptam ajkaimba. Nem időzve tovább, végre lekerült rólunk az utolsó textil is, majd a védőfelszerelést felhúzva, egy mozdulattal végre egymáséinak érezhettük magunkat.

*****

A beteljesülést követve, fáradtan borult rám Taylor. Bár bevallom ágyban kényelmesebb, de itt sem volt semmi. Azt hittem rosszabb, mivel kisebb a hely, de izgalmas volt az már biztos. Miután lecsillapodtak a kedélyek, Taylor lemászott rólam, majd én is felültem egy sóhaj keretében. Gyorsan valahogy magamra kaptam a ruhámat, majd fáradtan hátradőltem az ülésen.

- Már hiányzott – mondta kaján mosollyal Tay.
- Gondoltam – kuncogtam el magam.


Taylor is kényelmesen hátradőlt, és a hajamtól kezdve az arcomig kezdett el lágyan simogatni, majd mélyen egymás szemébe néztünk és úgy mond, levezetésképp, újra egy lágy és finom csókcsatát kezdtünk vívni.

- Jézusom hány óra? – jutott eszembe hírtelen, s váltunk el egymástól – éjfél? – ment fentebb a hangom 2 oktávval – a szüleim ki fognak nyírni.
- Tudják, hogy velem vagy – mondta nyugodtan.
- Oké, és meddig engedtek el?
- Azt az időt, már át léptük, de nem baj.
- Na, persze. Nem baj. Tényleg haza kell mennem most már – néztem rá komolyan – holnap fotózásom lesz, és reggel már jönnek értem.
- Rendben, akkor hazaviszlek.
- De hiszen itt lakok 2 házzal arrébb – kuncogtam el magam.
- Nem baj - mosolyodott el lágyan, s még egy csókot lehelve ajkaimra, előre mászott a kormányhoz.


Követve őt, én is előremásztam az anyós ülésre, majd ahogy beindította az autót, már indultunk is. Pár perc alatt már haza is vitt, majd előttünk megállt.

- Holnap látlak? – mosolygott.
- Remélem igen – mosolyodtam el én is – a fotózástól függ.
- Majd hívj, ha végeztél. Na, és mikor alszol ott? – mosolygott még mindig.
- Nem tudom – kuncogtam – majd meglátjuk. És te?
- Amikor csak szeretnéd.
- Majd meglátjuk, okés? – simogattam meg az arcát.
- Ühüm – bólogatott – és ha a szüleid balhéznának, akkor mondd meg nekik, hogy majd én magyarázkodok.
- Na, és mit akarsz nekik mondani?
- Hát… majd kitalálok valamit – vonta meg a vállát.
- Örülök, hogy így kijössz velük, komolyan – mosolyogtam rá – ráadásul alkudozol is velük – nevettem el magam.
- Hát… apádat igen ám kellett fűzni, mire megengedte, hogy eljöhess velem este.
- És mit mondtál neki, hogy elengedett?
- Mindenfélét. Hogy beszélgetni fogunk, meg, hogy Valentin nap lesz meg, hogy biztos neked jó lesz, meg ilyenek – vonta meg a vállát.
- Ühüm – kuncogtam – na, jó. Megyek tényleg – húztam el a szám és leheltem egy apró csókot a szájára.
- Oké – suttogta.
- És mondd meg anyukádnak, hogy isteni volt a kaja.
- Rendben – kuncogott – szeretlek – adott még egy csókot.
- Én is, nagyon – adtam vissza a csókot – szia – szálltam ki az autóból, s intettem neki, ahogy elhajtott.


Lassan mentem be a házba, felkészülve egy fejmosásra a szülőktől, de ahogy beléptem, üres volt teljesen a földszint. Nagyon furcsálltam, hiszen ha sokáig elmegyek valahová, akkor anyukám mindig őrködik, hogy mikor érek haza, de most semmi. Úgy tűnik, tényleg bíznak Taylorban és bennem is. Így kicsit megnyugodva mentem fel a szobámba. Hezitáltam azon, hogy fürödjek-e le vagy ne, hiszen délután fürödtem, de végül még is úgy döntöttem, hogy gyorsan lezuhanyozok. Miután végeztem, magamra kaptam a pizsamámat, majd az ágyba bújva, percek alatt el is aludtam….