2011. április 22., péntek

Szandra Burke's life 87 rész

Na, sziasztok:D meghoztam a következő részt:D Remélem tetszeni fog, jó olvasást. Puszi:D


Reggel elég szomorúan keltem fel. Az első gondolatom természetesen a tegnap este volt. Vártam, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba. Az órára tekintve még elég korán volt, de már nem voltam álmos. Felültem az ágyon és meglepetten néztem, hogy Milly-nek már hűlt helye van, de Dia még békésen alszik. Bár gondolom, hogy Milly már a fodrásznál ül. Nem akartam felébreszteni Diát, így óvatosan kiszálltam az ágyból, a táskámból kivettem egy szürke-rózsaszín pillangós felsőt és egy farmer sortot, majd a tisztálkodó eszközeimmel a kezemben, bementem a fürdőbe. Elvégeztem a szokásos teendőket, felöltöztem, majd halkan visszapakoltam a táskámba és a földszintre indultam, ahol már jó páran sündörögtek, köztük Debi és Taylor nagymamája.

- Jó reggelt – mosolyodtam el.
- Jó reggelt – mosolyogtak.
- Hogy aludtál? – kérdezte kedvesen Debi.
- Köszönöm, jól – mosolyogtam még mindig.
- Kérsz valamit enni, vagy inni esetleg?
- Nem, köszönöm – ingattam a fejem – majd talán később. Taylor felkelt már?
- Nem, még alszik – mondta Debi – de biztosan nem sokára ő is felkel.
- Rendben. Esetleg segítsek valamiben?
- Hát örülnénk neki – mosolygott immár Taylor nagyija.
- Rendben – mondtam, s mentem segíteni, amiben tudtam.


Nem sokkal később végre Taylor is megjelent, s jó reggelt csókkal akart köszönni, mire inkább elhúzódtam tőle, ő pedig csak értetlenül nézett rám.

- Beszélnünk kell – mondtam neki szomorúan.
- Mi a baj? Komolynak tűnsz – ráncolta a homlokát.
- Mindegy, de beszélnünk kell.
- Rendben – bólintott.


Mivel zsúfolt volt a ház belül, így az udvarra mentünk, ahol szintén voltak, de nem annyian, mint belül. Mély lélegzetet vettem, majd belekezdtem.

- Miért nem mondtad el, hogy az ex barátnőd is jön?
- Honnan tudod? – ráncolta a homlokát.
- Az most mindegy. De miért nem mondtad el?
- Mert nem tartottam fontosnak elmondani. Miért, zavar, hogy eljön? – húzta fel a szemöldökét.
- Igaz, hogy csak azért hoztál ide, hogy azt a lányt féltékennyé tedd? – kérdeztem, s közben egy fájdalom facsart a szívembe.
- Hm? – ráncolta a homlokát.
- Jól hallottad – kezdtem azt érezni, hogy még is igaz ez az egész.


De mielőtt válaszolt volna, hírtelen szólt az anyukája, hogy menjek, így elhalasztva ezt a beszélgetést, elmentem segíteni.

***********

Hamar eltelt a délelőtt. Taylorral végig csak kerülgettük egymást és nagyon fájt, hogy tényleg arra hajlok, hogy talán igaz. Már az esküvőre készülődtünk a lányokkal a szobánkba, s meglepetésemre Dia egyáltalán nem szekált, de még a szúrós tekintete megvolt. Debi segített megcsinálni a hajamat, s Millynek mindannyian segítettünk felöltözni, illetve készülődni. Gyönyörű ruhája volt és egyszerűen meseszép volt, ahogy kinézett. Ezt a tudtára is adtam, s látva izgatottságát, nekem is jobb kedvem lett. Mindenki nagyon szép volt. A sminkelést megoldottam azzal, hogy visszaemlékeztem néhány tippre amit Lory-tól kaptam, és elég jó lett. Már hallottam, hogy odalent már megérkezett nagyon sok vendég, így ideje volt a ruhámat is felvenni. Nagyon tetszett az a sötétkékes-fekete, pánt nélküli ruha, amit választottam és már alig vártam, hogy felvegyem. Felöltöztem, majd a fekete-ezüst magas sarkúmat is felhúztam, és látva, hogy Milly-n és Taylor nagyiján kívül mindenki lement, úgy döntöttem, hogy végre én is lemegyek a tömegbe. Eléggé izgultam, mivel nagyrészt senkit sem ismerek, és most Taylorral sem vagyunk beszélő viszonyba. Elindultam a lépcsőn, iszonyatosan féltem, nehogy elessek és mindenki szeme láttára bukjak egy nagyot. Ahogy mentem lefelé, hírtelen, amikor felnéztem, arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem bámul. Nagyon reméltem, hogy nem volt rajtam semmi folt, vagy szakadás, vagy valami, és reméltem, hogy nem azért néznek. Nagyon sokan voltak a halban, de egyből kiszúrtam Taylort. Ismét egy fájdalom szorította meg a szívem, mert láttam, hogy azzal a Sarah-val beszélget elég közel, akit a képen láttam, amikor beteg volt. Nem akartam még mindig elhinni, de ideje volt már, hogy még is igaz. Szomorúan és mérgesen néztem rá, majd úgy döntöttem, hogy inkább a konyhába megyek, ahol valószínűleg Debi van. Leszánkáztam a lépcsőkön majd sietve indultam el. Viszont, ahogy a konyha felé tartottam, hírtelen megéreztem a karomon egy kezet, majd egy ajak tapadt rám, amit pár másodperc alatt felismertem, hogy Taylor az. Dühösen ellöktem magamtól, majd szúró pillantással néztem rá.

- Mi a fenét csinálsz? – sziszegtem felé.
- Olyan gyönyörű vagy – nézett végig rajtam.
- Gyönyörű? – szűkítettem össze a szemem – mondd ezt az ex csajodnak.
- Miért mondod ezt?
- Ugye milyen jó mást kihasználni? Csak azt sajnálom, hogy hagytam magam ennyi ideig hülyíteni – néztem rá még mindig mérgesen.
- Miről beszélsz? – ráncolta a homlokát.
- Csak szólok, ha hazaértünk már én is csak egy ex csaj leszek – indultam el.
- Mégis miről beszélsz? –ragadta meg hírtelen a csuklómat.
- Ne érj hozzám – sziszegtem, s csaptam ki a kezéből a kezemet.


Nagyon kellett tartanom magam, hogy ne sírjak. Ezért is siettem el előle, majd a konyhába érve, összeszedtem magam úgy, ahogy tudtam. Nem akarok jelenetet rendezni, sem mindenki előtt veszekedni, mert az tönkretenné Milly és Justin esküvőjét, azt pedig végképp nem szeretném. Megint össze voltam zavarodva. Nem tudtam mit tegyek, vagy, hogy, hogy oldjam meg ezt az egészet. De az biztos volt, hogy nagyon fájt. Minden porcikámban éreztem a fájdalmat. Legszívesebben sírva fakadtam volna, hiszen ismét Taylor bántott. El se hittem, hogy szerethettem meg ennyire, miközben az egész csak egy hazugság. De még is, hogy lehet ekkora színész?!

Elrejtettem az érzéseimet, s felvettem a póker arcomat. Nem akartam, hogy bármit is sejtsenek. Igazából nem kellett segíteni a konyhában, mert mindent elintéztek, de féltem kimenni. Nem akartam összetalálkozni Taylorral. Viszont azt is éreztem, hogy láb alatt vagyok, így még is kénytelen voltam kimenni. Taylort sehol sem láttam, viszont hírtelen megláttam Chase-t, mire bevallom megörültem, hiszen már rég láttam. Így odamentem hozzá, s mikor meglátott ő is meglepetten elvigyorodott.

- Szia – köszöntem neki, és öleltem meg.
- Szia – mosolygott – hát téged is látni. És Taylor?
- Hát… röviden nem vagyunk most beszélő viszonyba, és szerintem nem is leszünk.
- Nem furcsa, hogy mikor együtt látlak titeket, mindig épp össze vagytok veszve?
- De, tényleg – kuncogtam el magam.
- Na, ezúttal mi történt?
- Hosszú – legyintettem s zártam le – és veled, mi a helyzet?
- Áh, semmi. Megvagyok – vonta meg a vállát – szép esküvő lesz, nemde?
- De bizony. És majd ha meglátod a menyasszonyt, eldobod az agyad.
- Hát… az agyamat nem akarom eldobni, de biztosan szép lesz – nevetett.
- Nagyon szép – biztosítottam.


Beszélgettünk még jó ideig és a szomorkodásomat is majdnem csak elfeledtette velem. De aztán megláttam Taylort, bár jó messze volt tőlem, de egyből kiszúrtam, s ő is engem. Néhány emberrel beszélgetett, de végig magamon éreztem a pillantását. Lehet, talán most azt hiszi, hogy féltékennyé akarom tenni azzal, hogy Chase-el beszélgetek, de nem akarom. Nem akarom még ezzel is bonyolítani a bonyolultat. Persze még mindig mérges voltam. Már, hogy a fenébe ne lettem volna?! Hiszen kiderült, hogy – mondhatni – életem szerelme végig hazudott nekem és az érzései is hamisak. Végig csak játszott velem, miközben az ex csaját, akarta visszahódítani, aki mellesleg meg is csalta, szóval nem értem, hogy még mit eszik azon a lányon.

Lassan összeterelték a népet, a szertartáshoz készülve, és mivel alapból Taylornak előre kellett ülni, így én pedig úgy döntöttem, hogy Chase mellett foglalok helyet. Jobb, mintha valami idegen mellett ülnék le. Nem sokra rá, már el is kezdték játszani az esküvői zenét, majd Milly jelent meg abban a csodálatos ruhában, apukája kíséretében. Annyira szép volt és boldog volt. Végig csak mosolygott, és amikor rám nézett nekem is el kellett mosolyodnom.

- Látod?! Mondtam, hogy elképesztően szép – suttogtam Chase-nek, miután elhaladt mellettünk Milly.


Erre csak elmosolyodott és bólintott egyet. Ahogy Milly az oltárhoz ért, már el is kezdte a pap a szertartást, én pedig figyelmesen figyeltem őket. Elgondolkodtam azon, hogy nekem lesz-e egyáltalán ilyen szép esküvőm, és ha lesz, kivel?! Ez esetben Taylor-t mondanám, hiszen el tudnám képzelni vele, de most, hogy ez történt, nagyon kétlem, hogy ezek után bármi közünk is lenne egymáshoz. Ahogy ezeket kigondoltam, ismét egy szúrás hasított a szívembe, mire kicsit összerázkódtam, de senki nem vette észre.

Az egész szertartás nagyon szép volt és megható. Be is könnyeztem 1-szer, 2-szer. De nagyon furcsa volt, hogy pont egy esküvőn vagyunk rosszba Taylorral, amikor ez egy szép és romantikus ünnepség. Egyébként nem messze ültem attól a Sarah-tól, és bevallom elég sokszor éreztem azt, hogy rajtam tartja a szemét. Utáltam azt a lányt és féltékeny voltam, de nem akartam őrültséget csinálni. Szeretem Taylort, és ha el akar hagyni e-miatt a lány miatt, hát elengedem. Úgysem tudok mit csinálni. Egyszer kibírtam, hogy elhagyott, másodjára is menni fog. Bár azt hittem, hogy Taylor becsületes ember és, hogy nem hazudna nekem, de úgy tűnik, elég rossz emberismerő vagyok. De viszont ha arra gondolok, hogy ott volt velem a kórházban, a depis időszakomban, rengeteg meglepetést okozott, akkor nem tudom eldönteni, hogy az valós volt, vagy az is csak hazugság volt? Hogy törődött velem és nem hagyott lesüllyedni. Rengeteg jó dolgot tett meg értem, de akkor nem értem miért csinálja most ezt?! Valójában tényleg lehet azért, mert elege van, hogy állandóan nyafogok?! Vagy… nem tudom – gondolkodtam ezeken folyamatosan. Mire észbe kaptam, épp a szertartás vége volt, majd egy csókkal pecsételték Millyék, hogy házasok lettek, és boldogan elmentek. Mindenki tapsolva állt fel, majd Chase társaságában Millyék után mentünk, akik már az asztaloknál állva, várták a népet. Gratuláltunk nekik, majd úgy döntöttem, hogy ugyanúgy Chase mellé fogok letelepedni. Vele most tényleg jól érzem magam és legalább így nem vagyok Taylor közelébe. Amikor mindenki helyet foglalt, beleértve Taylort is, aki mellesleg nem is olyan távol tőlem foglalt helyet, kis beszéd és várakozás után, végre jöttek az ennivalók. Bevallom kicsit kínosan éreztem magam, hiszen úgy tudják, hogy együtt vagyunk, még is külön asztalnál ülünk. De ezt láttam a legjobb megoldásnak, mert most nem tudnék jó pofát vágni Taylor mellett, amikor legszívesebben felképelném.

*******

Ahogy számítottam rá, a kaja nagyon finom volt. Bár mindenből csak egy kicsit ettem, de így is majd kipukkadtam. Mire jól laktunk már beesteledett és szépen kivilágították a táncparkettet, amin néhány perc múlva az ifjú pár kezdte a táncot. Lehet csak véletlen volt, de Taylorral az egyik kedvenc lassú számunkra kezdtek táncolni. A szívem hírtelen két ütemet kihagyva kezdett el dobogni, s éreztem azt a szúró fájdalmat, ami ismét bele hasított. Ez egy boldog pillanat volt, de számomra nehéz volt. Bevallom nem sok kellett, hogy ne csorduljanak ki a könnyeim. Ez a dal arra emlékeztetett, amikor Párizsban táncoltunk. Rám telepedett a szomorúság. Most már nem igazán tudtam takarni az érzéseimet. Ahogy vége lett a táncuknak, már többen is elkezdtek táncolni, de én valójában kicsit egyedül akartam lenni, így bementem a házba, s kerestem magamnak egy kis üres helységet. Ezt a helyet meglepetésemre a konyhában találtam meg, mert az égvilágon senki nem volt ott. Töltöttem magamnak egy pohár vizet és megittam, azzal lenyelve a könnyeimet is. Mély levegőket vettem bízva abban, hogy hátha ki tudom törölni az agyamból ezt az utóbbi néhány percet. Hírtelen az ajtóhoz fordulva megláttam Taylor fancsali képét, mire egyből a másik ajtón ki akartam menni, de megállított.

- Mi ez az egész? – fogta meg a karom, s nyomott a falhoz.


Majd két tenyerét a falhoz támasztotta, így körbe zárva engem.

- Elmondanád, mi a fene bajod van ma még?
- Semmi – mondtam semlegesen.
- Na, tudod, kinek add be ezt!
- Menj inkább vissza Sarahoz, biztosan értékelni fogja – kerültem végig a pillantását.
- Te miről beszélsz? Meg vagy húzatva még ma? Vagy ittál valamit?
- Jaj, nem kell, úgy csinálni mintha érdekelne. Képzeld, hogy tudok a kis tervedről és azt kell mondanom, hogy szemét vagy – mondtam egyre dühösebben.
- Mi van? Milyen tervről? Világosíts már fel! – emelte fel a hangját.
- Ne tettesd már a hülyét.
- Komolyan, nem tudom, miről beszélsz – ingatta a fejét.
- Hát, jó – vettem mély levegőt – most már biztos vagyok abban, hogy csak azért hoztál ide, hogy féltékennyé tedd azt a Sarah-t, vagy, hogy a bánatba hívják. És gondolom, mihelyst visszakapod, engem dobsz, ki mint egy rongyot. De megelőzlek, mert tudok róla, és, ahogy délelőtt mondtam, ha hazaérünk már én is csak egy ex csaj leszek, akit viszont sosem fogsz többé visszakapni – sziszegtem dühösen.
- Te honnan veszed ezt a baromságot? – ráncolta a homlokát.
- Az most nem számít! Csak légy szíves engedj el és hagyj magamra.
- Megmagyarázhatom?
- Nem érdekel – vágtam rá.
- Hát nem baj, akkor is meg fogsz hallgatni.


Próbáltam kimászni előle, de nem engedte, így tényleg képtelen voltam meghallgatni, bár bevallom érdekelt is annak ellenére, hogy azt mondtam, hogy nem.

- Szóval. Nem tudom honnan vetted ezt az oltári nagy baromságot, de tudd, hogy nem igaz. Akárki hitette el veled, nem tudom miért mondta, de őszintén mondom, hogy nem igaz. És higgy nekem – magyarázta, s e közben folyamatosan kerültem a pillantását – Azt hittem már megbeszéltük a Sarah-s dolgot. Nem jelent nekem semmit.
- Te nem is szeretsz! – motyogtam elfordítva a fejem.
- Mi? Tudod, hogy szeretlek, jobban, mint bárkit – simogatta meg a nyakam, amitől libabőrös lettem – ne csináld már.
- Akkor mit csinál itt Sarah? – kérdeztem a könnyeimtől remegő hangon.
- Justin családjával jó kapcsolatban vannak, ezért van itt.


Komolyan mondom, hogy nagyon hülyének éreztem magam és iszonyatos feszültség keletkezett bennem. Bár nem tudtam, hogy higgyek-e neki, de azt hiszem, inkább neki hiszek, mint Diának. A torkomban iszonyatos gombóc keletkezett, de még mindig nem mertem a szemébe nézni, ezúttal a szégyenkezés miatt. Akkora hülyét csináltam magamból, mint egy ház. A könnyeim pedig egyre nagyobb utat törtek maguknak, amit teljes erőmmel próbáltam vissza tartani. Taylor érintésére, ahogy simogatta az arcomat, még jobban fel akartak törni a könnyeim, főleg azért, mert bűntudatom volt, hogy így beszéltem vele és, hogy csak keltettem mindkettőnkbe a feszültséget.

- Tudod, hogy szeretlek – motyogta, s próbálta felvenni velem a szemkontaktust, de még mindig ellenkeztem.


Könnyes szemmel nem akartam a szemébe nézni és ahogy mondtam a szégyenkezés miatt sem. Teljes csöndben álltunk ott. Szerintem még a légy hangját is lehetett volna hallani. Én pedig még mindig a könnyeim ellen küzdöttem, mert nem akartam, hogy sírni lásson, de végül a könnycsatornám és az érzéseim győztek, hiszen mégis kigördültek az első könnycseppjeim, amiket egyből le is töröltem. Taylor még mindig az arcomat simogatta, s ez által és a magyarázata által, már csak a szégyenkezés lappangott bennem. Csak bámultam magam elé csöndben, visszafojtva mindent és nem tudtam, hogy most mit csináljak.

- Hé – szólalt megy lágyan Taylor, s két keze közé vette a fejem – ha megbántottalak, akkor sajnálom.


Erre csak elkezdtem ingatni a fejem, jelezve, hogy nem ő a hibás, hanem én. Hiszen, ha csak egy percre is leülünk beszélgetni, akkor most biztosan jól éreznénk magunkat a többiekkel, de persze hála a hülye természetemnek, nekem muszáj volt komplikálni meg szítani a tüzet.

- Szandra, jönn… oh, ne haragudjatok – jött be hírtelen Debi.
- Semmi baj – motyogtam neki – mondd.
- Hát csak keres a nagypapi – mosolyodott el.
- Engem? – tágultak ki a szemeim.
- Ühüm – bólogatott.
- De, miért?
- Azt nem tudom, de téged keres – vonta meg a vállát.
- Rendben, megyek – válaszoltam


Ennek hallatán, végre Taylor is elengedett, s elindultam megkeresni Taylor nagyapját. A sírás a döbbentségemnek hála, hírtelen elmúlt és kíváncsian indultam felé, amikor megláttam.

- Miről lenne szó? – mosolyodtam el rá.
- Táncolsz a vén trottyal egyet? – kérdezte jó kedvűen, mire a mondatára nekem is el kellett kuncognom magam, olyan viccesen mondta.
- Rendben – mondtam még mindig kuncogva.


Bár nem értettem, hogy miért volt ez ennyire fontos, de szívesen táncoltam vele. Épp egy jó hangulatú dalt játszott a zenekar, így meglepetésemre jól nyomta az öreg. Vagyis hát mit beszélek, nem is öreg még. Na, de a lényeg, hogy jól tartja magát az biztos. Vagy 2 számon át jól megtáncoltatott, majd beadtam a derekam és pihenőt fújva, leültem a székembe majd kiköpve a tüdőm, amin Chase csak jót nevetett. Bevallom nagyon élveztem és felvidított ez a tánc, meg Taylor nagyapja. Nagyon jó pofa és, ahogy mondtam még jó táncos is. Jó néhány percig ott ültem, míg kifújtam magam, s közben Chase-en kuncogtam, ahogy szerencsétlenkedik egy likőr felbontásával. Majd hírtelen Chase felnézett, aztán rám nézett és elkezdett biccentgetni a fejével a hátam mögé. Először nem értettem, de aztán leesett.

- Taylor? – tátogtam.
- Mindjárt ideér – tátogta vissza.


Hajaj, ebből mi lesz – gondoltam magamban. Most vagy idejön és összeszidja Chase-t, vagy nem tudom. Aztán megéreztem a jelenlétét, hogy ott áll mellettem, s félénken húztam össze magam. Odahajolt hozzám és…

6 megjegyzés:

pixie.:)) írta...

Szia :)
Ez most komoly hogy itt hagyod abba? Ez nem ér :DD Ígérd meg hogy sietni fogsz a kövezkezővel :DD
Egyébként nagyon jó rész volt jó hogy tudták tisztázni a dolgokat. Csak így tovább (:

wonderworld írta...

gonosz. gonosz. eszeveszett gonosz.
ITT abbahagyni? szadista vagy.xd mindesetre nagyon tetszett, és sajnálom is őket, hogy így összevesztek, azt a diát meg megfojtom.xd
nagyon siess, mert furdal a kíváncsiság.
puszi:D

Névtelen írta...

Szia!Igen gonoszvagy nagyon gonosz,itt abba hagyni,?,am én si megfolytom Diát,sajnálom Szandráékat,d örűlök hogy kibékültek,siess a kövivel légyszi,puszi niki

Ariel írta...

Szia!
Huhh, hát azt hiszem Szandra kicsit eltúlozta a dolgokat, de ezt teszi az emberekkel a szerelem :DD Sajnálom, hogy Dia terve bejött, és remélem, hogy hamar rendbe jön köztük minden!!! :)
Várom a folytatást!!! =)
Puszi!!! =)

Fancsy írta...

ééésss????
mit csinááált?
Szandra a kis elméletgyártó... :D
Taylor.. hát még mindig szeretjük, bár feszültség feszültség és feszültség :D
várom a következő fejezetet!
puszi, Fancsy

szandíí* írta...

szijasztok:D
köszi a komikat:D
hát igen, lakozik bennem egy ilyesfajta kis gonoszság :P
sietek
és köszi még1szer
puszi:D

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.