Szandra Burke's life 89 rész

Szijasztok:D Itt a következő rész:D Igazából ez sem lett hosszabb, mint az előző, de remélem tetszeni fog:D:D Jó olvasást, puszi


A reggel nagyon békésen keltem fel. Nem éreztem túlságosan fáradtnak magam, csak még épp a lábam sajgott egy kicsit. Taylor viszont még mindig édesen aludt elmélyülve a párnák között. Nem akartam felébreszteni a fészkelődésemmel. Ezért óvatosan kimásztam mellőle és kiszedtem a táskámból gyorsan egy fehér kényelmes toppot illetve egy farmer sortot és lábujjhegyen mentem be a fürdőbe. Hamar elvégeztem a szokásos dolgaimat és miután felöltöztem, felhúztam egy papucsot és lassan levánszorogtam a földszintre, ahol elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy milyen tisztaság van a tegnapi esküvőhöz képest. A konyhába érve elmosolyodva figyeltem Debi-t, aki már a reggelin illetve az ebéden szorgoskodott Taylor nagymamájával együtt.

- Jó reggelt! – mosolyogtam rájuk.
- Jó reggelt – mondták szinte egyszerre, s látványomra mosolyodtak el.
- Hogy aludtál? – kérdezte Debi.
- Köszönöm, jól – mentem közelebb a teás kannához látva, hogy még frissen gőzölög, s öntöttem egy bögrével magamnak.
- Remélem jól éreztétek magatokat – mondta immár Tay nagyija.
- Hmm… - szürcsöltem bele a finom teába – nagyon jó volt – mondtam elégedetten miután lenyeltem.
- Csak mert úgy láttuk, hogy Taylor és közted történt valami – mondta Debi ráncolt homlokkal.
- Áh, semmiség – legyintettem – csak összekaptunk egy kicsit – vontam meg a vállam, s próbáltam röviden fogalmazni – de már minden rendben.
- Úgy látom nem vicceltetek, amikor ezt mondtátok! – szólalt meg Tay nagyija.
- Hát… sajnos összekapunk néhány dolgon. De hál’ istennek mindig meg tudjuk beszélni – mosolyodtam el visszagondolva az estéi nyugodt összebújásra és a beszélgetésre.
- Ez nagyon fontos egy kapcsolatban – mondta tapasztalat teljesen Tay nagymamája.
- Igen, szerintem is. Bár bevallom, hamar fel tudom kapni a vizet, és Taylor az egyetlen, aki tudja ezt ép ésszel kezelni – vallottam be őszintén – már mint, ha összekapunk, nekem rossz szokásom, hogy egyből el akarok „menekülni” és aztán beszélni, de Taylor okos és nem hagyja ezt. Meg ő az egyetlen, aki meg tud nyugtatni körülbelül 2 másodperc alatt – nevettem el magam a végén, de utána egyből megbántam, hogy elmondtam ezt, hiszen még a végén azt hiszi Tay nagymamája, hogy egy idegsokkos vagyok. Kicsit elszégyellten álltam ott, de látva, Taylor nagyija mosolyát, picit megnyugodtam.
- Oh, míg el nem felejtem – szólalt meg ismét a nagyi – van egy nagy fényképalbumom a kis Taylorról. Gondolom, szeretnéd látni?! – mosolyodott el.
- Persze – csillant fel a szemem kíváncsian.
- Akkor már is hozom – törölte meg a kezét, s indult el.
- Egyébként, ti mikor keltetek, hogy ilyen hamar rendbe lett téve a ház? – kérdeztem Debitől felhúzott szemöldökkel.
- Előre lerendeltünk egy takarító céget és ők hamar megcsinálták – mosolygott.
- Ja, értem – bólintottam – és Millyék? Meddig tartott az esküvő?
- Millyék egy hotelben aludtak, persze Justinnal és úgy, hajnal 3-4 körül mehetett el az utolsó vendég. De mihelyst felkeltek, pakolnak, és már hajnalban indulnak Ciprusra.
- Nászútra? – csillant fel a szemem.
- Ühüm – mosolygott.
- Oh, de jó nekik. Én is elmennék most szívesen Ciprusra. Nyaralni egy kicsit – álmodoztam pár másodpercig – de el sem búcsúznak? – kaptam észbe
- De. Majd beugranak valamikor.
- És mi, mikor indulunk haza?
- A délutáni repülőjárattal – mosolygott.
- Ja – bólintottam ismét.


Pár másodperc múlva meg is érkezett Tay nagyija, aki a nappali felé biccentve egy nagy fényképalbummal a kezében ült le. Jelzésére én is leheveredtem mellé, majd kinyitva az albumot egyből mosolyra húztam a szám, mivel Taylor babaképét láttam meg, ami nagyon édes volt. Bár valahogy gondoltam, hogy már kisbabaként is nagyon aranyos volt, de majd elolvadtam a képek láttán. Ki gondolta volna még akkor, hogy ilyen tehetséges színész válik belőle?! Ahogy hajtogattuk az oldalakat, láttam jó néhány családi képet is, ami nagyon kellemes érzéssel töltött el. Volt jó néhány fotó a karatés időszakáról, az általános sulis időszakáról és Make-ről is voltak bőven. Simán kijelenthettem, hogy ez az album a „nagyszülők emléke” címet kaphatná, annyi fotó volt a két Lautner porontyról. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon tudnak-e Tay nagyszülei elveszett húgáról. De tudtam, hogy ez nagyon nem publikus, és Taylornak is megígértem, hogy nem beszélek róla, így még csak eszembe se jutott rákérdezni. Csak pár perce nézhettük a fotókat, amikor a lépcsőn lépteket hallottunk és felemelve a fejemet, Taylor álmos arckifejezésével találtam szembe magam.

- Hát ti mi…. – akadt meg benne a szó, amikor meglátta a kezemben az albumot – nagyi mondtam neked, hogy ne mutogasd azt az albumot – mormogta feléje.
- Jaj, kicsim hát Szandrának csak megmutathatom – mosolygott rám, mire visszamosolyogtam aztán Taylorra néztem, de immár huncut mosollyal.
- Nem, mert utána meg cukkolni fog vele – nézett rám. De láttam az ajkában megbúvó kis mosolyt.
- Nagyon cuki – mondtam kissé mély hanglejtéssel, viccesre fogva.
- Látod? Mondtam! – mosolyodott el immár végig rám nézve.
- Még nagyon álmos fejed van, úgy, hogy inkább ülj le és ne morogj – mondtam kuncogva, mire ő csak felhúzta a szemöldökét.
- Látjátok? Leszerel engem egy mondattal – ült le végül s nevette el ő is magát.
- Legalább tudjuk, hogy jó kezek között vagy – mosolygott Tay nagyija.
- Na, szép! Az én családom és meg se védtek – mondta sértődöttséget színlelve.
- Azt hittem meg tudod védeni magad – motyogtam az orrom alatt.
- Na, jól van! Megjegyeztelek titeket – bólogatott még mindig a kis sértődöttet játszva s dőlt hátra kényelmesen.


Én még mindig csak somolyogtam rá, majd látva, hogy tényleg csak tetteti a sértődöttségét tovább folytattam az album lapozgatását. Végig magamon éreztem a pillantását, de már csak azért sem néztem vissza rá, hanem inkább a képekbe mélyedtem bele.

- Tetszik a látvány, mi? – hallottam meg hírtelen kaján hanglejtését.


Mire csak felhúzott szemöldökkel néztem fel rá.

- Már akkor is fesh legény voltam – mondta büszkén.


Mire még jobban felhúztam a szemöldököm, s elképedve néztem rá. Nem ismertem ezt az oldalát, de inkább viccnek fogtam fel, mint nagyképűségnek.

- Hát... inkább aranyos, mint fesh – mondtam még mindig elképedve.
- Oh, szóval aranyos voltam? – váltott immár a szokásos hangjára.
- Aha – néztem rá felhúzott szemöldökkel.


Tényleg kicsit fura volt a viselkedése, de biztos valami reggeli bezsongásról lehetett szó. De úgy tűnik észrevette elképedésemet, mert ezután már visszaváltott a normálisra.

- Mi az? – kérdezte kuncogva.
- Fura vagy – vágtam rá.
- Fura? – húzta fel a szemöldökét.
- Ühüm – bólogattam.
- Mert?
- Hát nem tudom – vontam meg a vállam – csak fura. Lehet bekattant valami odabent – motyogtam az orrom alatt.
- Akkor gyakorlatilag most hülyéztél le? – hökkent hátra.
- Dehogy – vágtam rá – nem – ingattam a fejem – csak fura, hogy az előbb még majd kikaptad a kezemből az albumot, most meg dicséred magad.
- Tényleg nem szeretem amúgy, de ha már megnézed, akkor gondoltam viccet csinálok belőle – magyarázta.
- Ja, oké – vontam meg a vállam, s folytattam a lapozgatást.
- Hát… ez kínos volt – mondta pár perc múlva, s erre a mondatára már én is elkezdtem nevetni.
- Nem – ingattam a fejem s még mindig kuncogtam – csak fura. De mindegy is – legyintettem.


Mire végig nézegettem a fényképeket, addigra a kaja is kész lett, így mindannyian leültünk ebédelni. Nagyjából mindenkin látszódott a tegnapi nap okozta fáradtság, s ahogy leült Dia is direkt éreztettem utálatomat iránta, amiért így bekavart közöttünk mindent. Még arra se volt méltó az én szemembe, hogy ránézzek. Vártam a csipkelődéseit, de csak csöndben elvolt magának. Biztos voltam abba, hogyha egy szót is beszólt volna, úgy leosztom, mint az elszórt kártyalapokat. Így elég nyugis volt az ebéd. Közben beugrott hozzánk az ifjú pár, akik gyors búcsút véve tőlünk, már indultak is a mézes hetekre. Annyira boldogok voltak, hogy szerintem majd elrepültek. Bár nem is csodálom. Én is boldog lennék. Az ebéd után, mi sem terveztük, hogy tovább maradunk, hiszen hamarosan indult a gépünk, így összepakoltunk lassan, majd búcsút véve a többiektől a repülőtérre vettük az irányt. Végül is nagyon jól éreztem magam a hétvégén, azon a kis kavaráson kívül. Megszerettem Taylor nagyszüleit, csakugyan nagyon kedvesek, mint Debiék. Szívesen maradtam volna még 1-2 napot, de azért bevallom örültem is, hogy végre hazafelé megyünk és láthatom a családot illetve a barátaimat. Tudom, csak pár napról volt szó, de nekem 1 nap után is már hiányoznak. Alig vártam, hogy hazaérjek és végre holnaptól megkezdődnek a Cd kiadások sorozata, illetve egyre több próba lesz a turnéra. Emiatt is rettenetesen izgatott voltam már. A klipp-ről pedig ne is beszéljünk. Az is a héten fog kijönni. Kíváncsi vagyok már az album visszajelzésekre és, hogy, hogy tetszik a közönségnek a klipp. Nekem minden nagyon tetszett bár így utólag jobb lett volna talán valami ütősebb új dalomra klippet csinálni, hogy bezsongassam a rajongókat és, hogy a turnéra hangolódjanak egy kicsit, de jól van ez így. Ahogy Michael mondaná: minden oldalamat mutassam meg. Persze a rossz oldalamon kívül. Ahogy kiértünk a reptérre, becsekkoltunk és az ellenőrzések után, már a repülőn pihenhettünk tovább, de persze nekem az eszem folyton ezek körül forgott.

*********

A repülőn kicsit elbóbiskoltam, így hazafelé az úton kissé bamba állapotban voltam. Már beesteledett mire hazaértünk, így Taylorék egyből hazafuvaroztak engem, majd egy gyors búcsút követve a cuccaimat felvettem és bementem a házba, ahol már anyuék tűkön ülve vártak rám. Ahogy bementem köszöntem nekik, majd izgatottan leültettek azzal, hogy meséljek el mindent nekik, így muszáj voltam. Persze a kavaráson kívül minden elmondtam nekik, ők pedig csak mereven figyeltek rám, s néha-néha közbeszóltak. Kábé 1 órás mesélés után, végre elszabadultam s a szobámba érve kipakoltam mindent, majd érezve, hogy nem teljesen vagyok 100%-os, inkább úgy döntöttem, hogy lezuhanyozok és befekszek az ágyba tv-zni. Miután végeztem a zuhanyzással, magamra kaptam a pizsamámat és szokásos kedvenc csatornámra kapcsolva, az ágyba lepihentem.

Bár nem tudom meddig nézhettem a tv-t, de hamar éreztem a rám telepedő fáradtságot, így kikapcsoltam a tv-t, majd magamra húzva a takarót percek alatt elaludtam…