2011. április 26., kedd

Szandra Burke's life 92 rész

Szijasztok!! Nah nem bírtam tovább, már is felraktam nektek:D:D Remélem tetszeni fog. Jó olvasást, puszi


Hírtelen történt valami. Ahogy lehunytam a szemem, meglepetésemre, nem Travis arca libbent be elém, hanem Tayloré. Mosolygott rám azzal a csábos mosolyával, a szívem pedig látványára hevesen kezdett verni. Majd észbe kaptam, hogy nem is Taylor csókolt meg, hanem Travis. Akkor döbbentem rá az igazságra. Gyorsan elkaptam ajkaimat az övéjéről és döbbenten hátráltam meg, az előbb történtek miatt. Travis meglepetten nézett rám viselkedésem hatására.

- Én… ne haragudj – nézett rám bocsánatkérően.


Ebben a néhány másodpercben, vagyis a csók alatt jöttem rá, hogy melyik a helyes út. A szívem is választott. Rájöttem, hogy kit szeretek. Hogy ki az, akiért mindig is odavoltam. És ebben a pillanatban szintén rájöttem, hogy csak a távolság miatt lettem érzelmi válságba. Úgy éreztem, hogy hálás lehetek Travisnak, hogy megcsókolt. Hiszen, ha nem csókol meg, ki tudja, meddig őrlődök még.

- Köszönöm – böktem ki végül elmosolyodva.


Meglepetten nézett rám. De mivel nem akartam vesztegetni az időmet, nem magyaráztam el neki, hogy mi történt, hanem inkább azonnal el akartam menni Taylorhoz, hogy elmondjam neki.

- Ne haragudj, de most mennem kell – álltam fel sietősen.
- De hová? – húzta fel a szemöldökét.
- Majd elmagyarázom – indultam el boldogan.


Gyorsba leszálltam a buszról, majd a többieket kikerülve, gyors léptekkel mentem a forgatás fele. Sehol sem láttam Taylor-t, így kutakodva kerestem a szememmel mindenhol. Tényleg sehol sem láttam, mire már kicsit aggódva néztem körbe, majd hírtelen megláttam a sajtósát, gondolva, hogy hátha tudja, merre van, elindultam felé.

- Hello – intettem neki, ahogy közelebb értem.
- Oh, szia – mosolyodott el és köszönt kedvesen.
- Nem tudod, merre van Taylor?
- De – vágta rá – egy Steelerz meccsen van Lily-vel – döbbentem le a válaszára.
- Lilyvel? – kérdeztem rá még egyszer, hiszen nem igazán akartam hinni a fülemnek.
- Igen – bólogatott.
- Ühüm, értem. Köszi – fordultam meg és indultam vissza.


Dühös lettem és féltékeny, méghozzá nagyon. Úgy látom nem is érdekli a válaszom és úgy tűnik, nagyon is jól érzi magát annak a kis libának a társaságában. Milyen már az, hogy még 1 napja se kértem a szünetet, de ő máris más lányt keres. Egész testemben éreztem a féltékenységemet. Úgy tűnik, még se vagyok olyan fontos neki, ha ilyen könnyen elfelejt. Vagy tán már beletörődött, hogy talán nem is vele fogok maradni? Legszívesebben bemosnék egyet Lilynek is és Taylornak is. Még nem találkoztam azzal a kis senkivel, de biztosíthatom, hogy megadom a módját az első találkozásnak. Csak imádkozzon, hogy ne lássam meg. És itt nem verekedésre gondolok, hanem erős kiosztásra, mivel annyira nem fogok megalázkodni, hogy egy fiú miatt verekedjek. Amúgy sem vagyok az a harcias típus, de szóban tudom kenni a dolgokat. Vagy csak féltékennyé akar tenni? Hát, gratulálok Taylor Daniel Lautner, sikerült.

Püfögve és idegesen mentem vissza a buszba, s a srácok pedig csak meglepetten néztek rám, de nem igazán érdekelt. Felmentem a buszra, s az ágyamra leültem. Hírtelen eszembe jutott valami. Kíváncsi voltam, ha felhívom és megkérdezem, hogy hol van, mit fog vajon válaszolni. Így a telefonomat elővettem, s egyből elkezdtem a számát tárcsázni. Percekig csörgettem, de nem vette fel. Erre persze még jobban dühösebb lettem és majd szétrobbantam idegemben. Mély levegőket vettem, s úgy próbáltam nyugtatgatni magam.

- Hé, csajszim. Mi a baj? – jött be hírtelen Lauren aggódva.
- Oh, sok minden – vágtam rá ingerülten.
- Veszekedtél Taylorral? – húzta el a száját.
- Bárcsak az lenne – forgattam a szemem.


Válaszomra döbbenten leült velem szembe.

- Mi történt? – ráncolta a homlokát.
- Elmondok neked valamit, de kérlek, ne add tovább senkinek – néztem rá kérlelően.
- Tudod, hogy nem adom tovább – mosolyodott el halványan.
- Oké – bólintottam – szóval, lehet már észrevetted, de Travissel van valami köztünk és ezt elmondtam Taylornak is. Időt kértem tőle, amíg rendbe teszem az érzéseimet és erre mérges lett, de aztán belement.
- Várj – tette fel a mutatóujját – azt mondod, hogy két pasi között kell választanod? – húzta fel a szemöldökét.
- Valahogy úgy – vontam meg a vállam – szóval nem rég beszélgettem Travissel, és valahogy elcsattant egy csók, viszont a csók alatt rájöttem, hogy Taylor kell nekem és nem ő – magyaráztam – aztán egyből el akartam mondani Taylornak, hogy akkor mi is a helyzet, de amikor átmentem a forgatásra, nem találtam sehol, csak a sajtósát találtam meg. Kérdezem tőle, hogy hol van Taylor? Erre azt mondja, hogy valami meccsen van azzal a Lily-vel – mondtam a végét idegesen – hallod, akkora ideg jött belém – fújtam ki a bent maradt feszült levegőt – komolyan még csak pár órája volt, hogy kértem tőle szünetet, de már is más lánnyal lóg? Milyen dolog ez már! – kezdtem kikelni magamból – ráadásul a telefont sem veszi fel – püffögtem.
- Lehet csak barátokként mentek el – mondta nyugodtan.
- Oh, akkor szerintem felvenné azt a rohadt telefont – fújtam ki ismét a levegőt – arra gondoltam, hogy lehet, ezzel akar féltékennyé tenni – szűkítettem össze a szemem.
- Gondolod?
- Igen – vágtam rá – de ezt még visszakapja – jutott eszembe egy ötlet – én is féltékennyé fogom tenni.
- Még is kivel? – kuncogott fel.
- Travissel – vágtam rá.
- Ne játssz Travis érzéseivel – komorodott el.
- Nem – ingattam a fejem – elmondom neki, hogy legyünk csak barátok, aztán megkérem, hogy segítsen féltékennyé tenni.
- Ez elég hülyén hangzik, már ne is haragudj – kuncogott – és szerinted bele fog menni?
- Remélem – vontam meg a vállam.
- Nem hiszem – ingatta a fejét – tetszel neki, ez egyértelmű. De nem hiszem, hogy belemenne abba, hogy segítsen féltékennyé tenni Taylort.
- Hátha.
- Szerintem elég az neki, hogy megmondod, legyetek csak barátok.
- Lehet – vágtam rá – de én azért reménykedek, hogy megteszi.
- Te tudod – vonta meg a vállát – én csak azt mondom, hogy… - szakította félbe hírtelen a telefonom csörgése.


Gyorsan megnéztem a kijelzőt, amin Taylor neve szerepelt. Felmutattam Laurennek felhúzott szemöldökkel, s hezitáltam, hogy vegyem-e fel. De végül úgy döntöttem, hogy még is felveszem.

- Hello – szóltam bele.
- Miért kerestél? – kérdezte furcsa hanglejtéssel.
- Hol vagy most?
- Most? A forgatáson, mert? – ment fel ismét a pumpa bennem
- Tényleg a forgatáson vagy? – kérdeztem ingerülten.
- Igen.
- És még én vagyok a hazug meg a rossz igaz? Hát, képzeld, hogy nagyon jól tudom, hogy nem a forgatáson vagy, hanem valami meccsen azzal a libával. Nem sül le neked a képed? Délelőtt itt hőbörögsz, hogy mi az, hogy én időt kérek meg így meg úgy meg amúgy, most meg már valaki mással kavarsz? – pörgött a nyelvem – komolyan szégyelld magad.
- Nyugodj már meg és ne hisztizz. Ok nélkül vádaskodsz. Nem fogok veled most veszekedni, majd ha visszaértem megbeszéljük.
- Tudod, mit? Nem érdekel. Ne szólj hozzám, még csak meg se keress, mert nem fog érdekelni, azt csinálsz, amit akarsz. Oh és nyugodtan mondd meg az új kis kedvencednek, hogy most már rád mászhat, senki nincs, aki gátolni fogja.
- Fejezd már be! – mondta kissé idegesen.
- Nem fejezem be! És még te, vagy akinek a legfontosabb az őszinteség, meg a hűség. Hát gratulálok önmagadat hazudtoltad meg.
- Nyugi már. Nem ismerek rád.
- Ennyit tudsz mondani, hogy nyugi már meg, hogy fejezzem be? Szép, megmondom. Pedig történt valami, amit nem fogok elmondani és inkább szenvedni fogok, minthogy egy ilyen csalóval legyek.
- Na, jó. Úgy látom megszállt az ördög, úgy, hogy most lerakom.
- Jó, rakd csak le és ne is hívj többet – nyomtam ki merő nagy bosszúsággal és idegességgel a telefont.


Magam mellé ledobtam a telefont, majd nagy levegőket véve próbáltam normálisabban viselkedni, de hihetetlenül kihozott a sodromból ezzel a húzásával és azzal is, hogy ilyen nyugodt volt. A fejéhez vágtam volna még 1-2 dolgot, de így is elég volt már. Ez volt együttlétünk egyik legdurvább veszekedése, legalábbis az én részemről. Laurenre ránéztem, aki megdöbbenve ült velem szembe.

- Ez durva volt – nyögte ki pár másodperc után.
- Ne tudd meg, milyen ideges vagyok – püffögtem még mindig.
- Próbálj megnyugodni, mert eléggé kifordultál most önmagadból – húzta el a száját.
- Igen, tudom. De hihetetlen, hogy képes az arcomba hazudni, amikor ő prédikál a hűségről meg az őszinteségről.
- Csak pihenj le egy kicsit, oké? – mosolyodott el halványan.
- Igazad van – sóhajtottam nagyot – pihenek egy keveset, vagy különben felrobbanok.
- Ha gondolod, itt maradok veled – mosolygott.
- Nem – ingattam a fejem – menj csak nyugodtan, ha van valami dolgod.
- Igazából Jace-el fogok találkozni. Felhívott, hogy a környéken jár.
- Legalább neked szerencséd van a szerelemben – mosolyodtam el – menj csak.
- Nem sokára majd jövök – ölelt meg és ment ki.


Még mindig ideges voltam, de már kezdtek lenyugodni a kedélyeim. Gondolva arra, hogy a zene egyből lenyugtat, elővettem az Ipodomat és hanyatt feküdve az ágyamon, bedugtam a fülembe, majd elkezdtem sorban hallgatni a rajta lévő dalokat.

********

Reményeim beváltak, hiszen már az első néhány dal után éreztem nyugtató hatásukat. Utólag rájöttem, hogy tényleg nagyon hülyén viselkedtem és ez már nagy hiszti volt. Le kellene szoknom ezekről a hiszti kitörésekről. Komolyan, szerintem most először fordultam ki ennyire önmagamból. Lehet, sőt biztos, hogy most jött ki rajtam az a néhány feszültség is, ami az elmúlt hetekben csak gyűlt bennem. Visszagondolva kitörésemre, elszégyelltem magam és bocsánatot kell majd kérnem legalább Lauren-től, hogy így látott. Amiket Taylor fejéhez vágtam, azokat még mindig így gondolom, és tőle nem fogok bocsánatot kérni, mert még mindig haragszok rá. Bár megbántam azt, hogy azt mondtam neki, hogy ne keressen, hiszen érdekel a magyarázata, de attól még nem fogok vele szóba állni. Ha annyira szeretne, mint mondja, akkor úgy is utánam fog jönni. Ez a „féltékennyé teszlek” féle tervemet is elvetettem, hiszen utólag ezt is hülyeségnek tartom, és Laurennek igaza van. Nem fogok Travis érzéseivel játszani. Persze majd meg fogom beszélni vele, hogy mire jutottam, és, hogy csak barátok legyünk, mert ezt még mindig így gondolom. Szeretem Taylort kétségkívül, de komolyan mérges voltam rá. Fájt, hogy hazudni akart nekem. A legjobban talán attól tartottam, hogy még sem fog megkeresni és akkor valószínűleg, szakítás lesz a vége. Szakítás! Fájdalmas ezt kimondani, de ha nem működik valami, akkor nem kell erőltetni. Az biztos, hogy ha tényleg bekövetkezik, akkor erősnek kell majd lennem, mert nem akarom elveszíteni. És bár itt hagyatkozhatnék a kis esküjére, hogy sosem fog elhagyni, de az pedig önzőség lenne. Ha nem boldog velem és mással az, akkor inkább elengedem.

A gondolatmenetemből hírtelen Travis húzott ki, ahogy aggódóan bejött hozzám s leült velem szembe.

- Szia – mosolygott.
- Szia – mosolyodtam el s ültem fel.
- Mi történt, hogy úgy elsiettél… a csók után – nyelt egyet – ha a csók bánt, én sajnálom. Nem akartalak megbántani.
- Semmi baj – mosolyogtam – hát az óta sok minden történt. De először is szeretném ezt tisztázni.
- Jó ötlet – bólogatott.
- Szóval… szeretném, ha ezek után, csak barátok lennénk. Nézd, én, kedvellek, tényleg – mosolyogtam – de Taylort szeretem, akármilyen fájdalmas is, főleg most – dörmögtem el a végét.
- Megértem – bólogatott elszontyolodva.
- Sajnálom, ha megbántottalak – néztem rá bűnbánóan.
- Nem bántottál meg – mosolygott – valahol éreztem, hogy vele maradsz, csak nem értettem, főleg a csók után.
- Te nagyon rendes srác vagy, de sajnos tényleg azt a hülyét szeretem – mormogtam.
- Történt valami, hogy így beszélsz róla? – ráncolta a homlokát.
- Hát… csúnyán összekaptunk – húztam el a szám.
- Miattam?
- Nem – ingattam a fejem – más miatt.
- Hmm… már többször is mondtam, de szerencsés fickó az már biztos – mosolyodott el halványan.
- Ja – mondtam semlegesen.
- És megkérdezhetem, hogy min kaptatok össze?
- Hát… maradjunk abba, hogy megbántott – hajtottam le a fejem.
- Én a helyében minden nap áldást adnék istennek, hogy veled lehet. Nem hogy még megbántanálak – mondta meghökkenve.
- Áh, nem vagyok én olyan nagy szám – legyintettem – csak tudod, pont tőle nem vártam.
- Mióta is vagytok együtt? – ráncolta a homlokát.
- Nem rég volt 8 hónapja – mosolyodtam el, hogy már tényleg ennyi ideje együtt vagyunk.
- Az már valami – bólogatott.
- De igazából olyan mintha már ezer éve együtt lennénk – legyintettem.
- Ez így szokott menni a szerelemnél – mosolyodott el.
- Hm… - bólogattam egyetértve – de a nagy veszekedés után, nem tudom mi lesz – húztam el a szám.
- Biztos megoldódik majd – mosolyodott el.
- Ja – hajtottam le a fejem.


Legyen Travisnek igaza, és oldódjon meg – kívántam magamba.

- Figyelj csak – szólalt meg hírtelen Travis – van innen nem messze egy kis barátságos klubféleség, lenézünk a srácokkal. Ha van, kedved gyere – mosolygott – Lauren is jön.
- Jól hangzik – mosolyodtam el – rendben, én is megyek –egyeztem bele.


Addig sem Taylorra gondolok – tettem hozzá magamban.

- Mihelyst megjön Lauren, már megyünk is – állt fel.
- Oké, addig átöltözök – mosolyogtam.


Ahogy Travis kiment, átlibbentem a ruhatárhoz, s kis nézelődés után egy fehér-csíkos egyszerű, picit rövid ruhánál maradtam. Átöltöztem, felhúztam egy fekete, vékony csizmát, felvettem egy bőrdzsekit, a táskámat a vállamra akasztottam és kimentem a többiekhez, akik jó kedvükkel engem is kicsit felvidítottak.

Nem sokra rá Lauren is megérkezett, és mivel tényleg közel volt az a kis hely, amit Travis mondott, így gyalog indultunk el. Közben Lauren elmesélte, hogy mi volt a találkozón, és, hogy milyen jól érezték magukat. Bevallom, ahogy mesélte, kissé irigykedtem. Persze nem rájuk, hanem arra, hogy mennyire egymásra találtak, és még így is működik köztük a dolog, hogy távol vannak egymástól. Bárcsak ez mindenhol működne – motyogtam magamban. De tudtam, hogy a kívánságom nem fog valóra válni. Bár, ha nem lenne Travissal ez a dolog, akkor mi is bírnánk, de így megnehezült a dolgunk.

Ezen rágódtam az úton, s mikor odaértünk lazán bementünk, majd miután kikértük az italainkat, beszélgetni kezdtünk mindenféléről. Jól éreztem magam, sokat nevettünk és hülyéskedtünk, közben pedig egy zenekar adta jobban a hangulatot a kellemes zenéjével. Befutott néhány rajongó is, akiknek boldogan adtam az aláírást, és az emberek is kedvesek voltak velünk. Már javában este volt, amikor még ott nevetgéltünk és mesélték a srácok a jobbnál jobb sztorikat, de hírtelen az ajtó nyílására odakaptam a fejem, s először megdöbbenve figyeltem kik lépnek be az ajtón, majd szúró pillantást vetettem rájuk. Taylor volt az néhány ismeretlennel és Lily-vel. Egyből felment a pumpa bennem, de nem mutattam ki, csak folyamatosan néztem Taylorra szúrósan, Lily-re pedig lenézően. Hát… nem tudom, kinek mi a véleménye róla, de én semmibe tartom azt a csajt. Főleg most, hogy sikerült élőben is látnom. Taylor is rám nézett azzal a „te mit keresel itt?” féle nézésével, de én ugyanúgy mérgesen pillantottam rá. Lauren is észrevette, hogy ők jöttek be.

- Ne foglalkozz velük – tette a kezét az enyémre egy halvány mosollyal.


Kérésére azzal reagáltam, hogy úgy tettem, mintha ott se lennének Taylorék. Eltelt néhány perc s folyamatosan magamon éreztem a pillantásukat. Ez a Lily rettenetesen ingerelt már a jelenlétével is. Megint éreztem, hogy kezd eluralkodni rajtam az a másik énem, ami ki szokott törni. Ezért inkább jobbnak láttam, ha lelépek innen.

- Inkább megyek – mondtam Laurennek – még a jelenlétét se bírom – sziszegtem Lily-re gondolva.
- Biztos? – húzta el a száját.
- Ühüm – bólogattam.
- Megyek veled, nehogy még baj legyen – készült felállni Travis.
- Áh, maradj csak, érezzétek jól magatokat – mosolyodtam el – csak vissza találok – vontam meg a vállam.
- Biztos? – kérdezte Lauren.
- Persze – bólogattam.
- Akkor nem sokára mi is megyünk – mosolyodott el Lauren.
- Oké, további jó nevetgélést – kuncogtam el magam s intettem nekik.


A táskámat felkaptam, és ahogy kisétáltam az ajtón, végig éreztem Taylor pillantását magamon. Dühös voltam, hogy még mindig vele van. Nem bírtam volna még ott maradni, annyira felingerelt Lily. Sötét volt már, de a lámpák bevilágították a buszokhoz vezető utat, így nem igazán féltem. Egész úton a dühömet próbáltam eloszlatni, s csak próbáltam élvezni a nyugodt légkört ebben a kis városban. Ahogy a parkolóba értem, láttam, hogy még égnek a lámpák a forgatásnál és kíváncsi voltam, hogy vajon mit csinálnak még ott ilyenkor. Hezitáltam azon, hogy menjek-e lefeküdni, vagy inkább menjek kíváncsiskodni. De végül az utóbbinál döntöttem, így fogtam magam, s átólálkodtam a forgatásra. Senkit nem találtam a fényeknél, csak úgy égve hagyták. De mivel már amúgy is itt voltam, úgy döntöttem, hogy kicsit körbe nézek. Úgysem jártam még ilyen profi forgatáson, csak a klipjeim forgatásán. Sok érdekes dolgot találtam, de ami a legjobban tetszett az egy motor volt. Bár, amikor jobban megnéztem, egy címke volt ráragasztva, amin Taylor neve állt, így egyből leesett, hogy biztosan egy kellék a filmhez. Nézelődtem még pár percig, amikor hírtelen meghallottam, hogy jön valaki…

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,kiváncsi vagyok hogy ki jön,és én is utálom ezt a Lilyt,várom a kövit puszi niki

Molly H. írta...

szija:D
hát... én se csipem a csajt!!
sietek
puszi:D

pixie:) írta...

szia(:
tee gonosz..nagyon gonosz... :DD egyébként ez a rész nagyonjó volt sok izgalom volt benne satöbbi. kár hogy hnap már suli és kevebb új rész lesz :( de várom a folytatást:)

Molly H. írta...

szija:D
hát van egy jó hírem akkor:D
mert nekem még a jövőhetem is szünet lesz:D érettségi szünet:D így tudom hozni a frisseket:D
egyébként köszi, örülök, hogy tetszett:D:D
puszi

Fanncs írta...

ohhh :D imádlak, hogy megint hoztál egy részt :D
ez a Lily nagyon unszimpi, főleg, hogy a valóságban is összehozták őket... :D
oké, ez most féltékenységi jelenet volt! hurráá :D
a fejezetet, mint mindig, most is imádtam :D
Travis meg hát... elküldhetnéd nekem postán :D
pótléknak jó lesz ;)
várom a következő fejezetet!
puszi, Fancsy

Molly H. írta...

hát igen... bár nekem az elejétől nagyon reklám gyanúsak ezek a találkozgatások!! Mindegy is, ők tudják:D
hát kell egy kis féltékenység is:D:D
küldöm neked:D:D
köszi
sietek
puszi

pappfruzs írta...

na jó. szóval, egyrészt imádlak, amiért ilyen hamar hoztad a frisst, és remélem a következő is jön hamar mert megőrülök. komolyan. akkor ez az érettségi szünet azt találná jelenteni, hogy ugyanilyen hamar tudod hozni a frisst;) ? Szandra helyében én is valahogy így reagáltam volna, és remélem Taylor az aki jön, megbeszélik, és minden rendbe jön. na ami Lilyt illeti, rá körülbelül 10 percig tudnék mondani egyetlen cifra mondatot, remélem érted mire célzok;) imádtam, mint mindig, és az előttem szólók már szerintem mindent elmondtak:D remélem hamar kibékülnek! siess*.* puszii:D

Molly H. írta...

szija:D
igen, az érettségi szünet azt jelenti, hogy ha tudok ilyen tempóban írni, mint mostanában, akkor lesz friss, ha nem is minden nap, de sűrűn lesz:D
hát igen.. én szerintem fél óráig megállás nélkül olyanokat tudnék rá mondani, hogy a haja ki is hullana!! mindegy:D
köszi:D
sietek
puszi

pappfruzs írta...

nekem is lenne hozzá egy két szavam... kiosztanám rendesen.xd
csak ne kerüljün a közelembe fegyverként használható eszköz.xd

Ariel írta...

Szia!!!
Alapból én bírom Lily-t, meg igazából a történetben sem lett unszimpi. Van egy olyan érzésem, hogy valóban csak munkakapcsolat van Tay és közte, legalábbis remélem :) Feltételezem Taylort hallotta meg Szandra, bár lehetnek még csavarok, ezt megtanultam :)))
Nagyon jó lett, várom a folytatást!! :)
Puszi!! =)

Molly H. írta...

wonderworld: mi már ezt kiveséztük, tudod:D:D de teljesen egyetértek veled!!
Airel: köszi:D hát... izlések és pofonok. úgy vagyok vele, hogy jobb mint Swifty de nem jobb mint Selena.
Köszi a komit:D
sietek, ahogy tudok
puszi

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.