Szandra Burke's life 86 rész

Szijasztook!! Ez a hetem (eddig) zsúfolt volt és nagyon jóóó!! Hétfőn versenyen voltam, kedden kirándulni, ma pedig diáknap volt:D:D Szóval a héten nem is tanultunk, hál'. A kirándulásról annyit, hogy iszonyat jó volt. Barátnőimmel rendesen vásárolgattunk, mert Pesten voltunk a Westendbe, oh és találkoztunk még Tabánival is:D De az biztos hogy életem egyik legjobb emlékei közé fog tartozni ez a kirándulás. De végre itt a szünet és pihenés van:D Jobban mondva asszem vagy 3 nap lesz ami tényleg pihenés lesz és írhatok:D Na, mindegy is. A lényeg, hogy itt a következő rész. Remélem tetszeni fog, és Jó Olvasást. Puszi:D

Vészesen hamar eltelt az a jó néhány nap az esküvőig, s mindannyian nagy lázban égtünk már, és izgatottan vártuk a hétvégét. Laurennel egy teljes napot keresgéltünk boltról-boltra, hogy meg legyen a tökéletes ruhám és pont mikor már majdnem feladtam, megláttam az egyik bolt kirakatában a megfelelőt, így elmondhatatlanul megkönnyebbültem, amikor végre megtaláltam. Továbbá ismét túl voltam egy tánc próbán, ami nagyon jó volt. Biztosíthatom, hogy az idei turné nagyon ütős lesz. Közben egy nagyon meglepő és megtisztelő ajánlatot kaptam, hogy vezethessem az idei Teen Choice Awardsot, ami szintén nyáron kerül majd megrendezésre, de a turné miatt nem fogadhattam el. Amúgy sem vagyok az a nagy műsorvezető típus. De persze, szívesen elfogadtam volna.

Épp a hétvégére pakolok befelé, s most meglepően könnyen megy a pakolás, mert nem nagyon válogatok, inkább, csak ami a kezem ügyébe kerül – ami persze nem otthoni – azt rakosgatom befelé. Az esküvőre vett ruhát, természetesen gondosan és óvatosan raktam el, nehogy valami baja legyen. Most nem az a félénkség van bennem, hanem inkább az izgatottság, ugyanis nem sokára már indulunk is Michiganbe. Tényleg nagyon vártam, azért is mert még sosem töltöttünk úgy Taylorral együtt egy hétvégét, hogy az én szüleim ne lettek volna a képbe, de főleg az esküvő miatt is vártam. Biztos voltam benne, hogy nagyon szép és jó lesz. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a kert és, hogy milyen lesz Milly menyasszonyi ruhája. Ugyanakkor Taylorral tartattam a szavát, hogy elvisz majd a régi házukhoz, mert arra is nagyon kíváncsi voltam.

Miután végeztem a pakolással, már épp ott volt az idő, hogy lassan mehetek át felé Taylorékhoz. Így még gyorsan beraktam néhány szükséges holmit, és a kezembe véve a kisebb utazómat, a földszintre indultam. Emlékeztem anyukám szavaira, miszerint azt mondta, hogy átvisz Taylorékhoz, így ahogy leértem, megálltam előtte izgatottan.

- Mehetünk – mondtam neki mosolyogva.
- Kész vagy? – mosolyodott el ő is.
- Igen – vágtam rá
- Akkor megyek, beindítom az autót, addig búcsúzz el a testvéreidtől – biccentett felfelé az emeltre.


Bólintottam, majd gyorsan felslisszoltam először Nick szobájába, ahol elbúcsúztam tőle, majd Stellától is és mivel már apukámtól előző este elbúcsúztam, és amúgy sem volt itthon, így már tőle nem kellett búcsúzkodnom. Majd az utazómmal együtt bevágódtam anyukám mellé, kigurultunk és indultunk is.

- És hol fogtok aludni? – nézett rám anyukám.
- Taylor nagyszüleinél. Ott fog aludni szinte az egész család a hétvégén, mivel ott lesz az esküvő – mosolyogtam.
- Ühüm, értem – bólogatott – biztosan jól fogjátok érezni magatokat – mosolyodott el.
- Remélem – vágtam rá.
- El ne felejts képeket csinálni – jegyezte meg.
- Oké – mosolyogtam.
- Vigyázzatok magatokra – mondta, ahogy megérkeztünk Taylorék elé.
- Rendben.


Gyorsan megöleltük egymást, még integettem neki, amikor elhajtott majd arra lettem figyelmes, hogy Taylorék garázs kapuja kezd emelkedni, így úgy döntöttem, hogy nem csengetek, hanem megvárom, amíg felnyílik a kapu. Majd ahogy felnyílt, Taylor meglepett arccal pillantott rám, mire csak mosolyogva megvontam a vállam.

- Szia – mentem közelebb.
- Szia – mosolyodott el – hát te már hátulról támadsz? – mosolyodott el kajánul.
- Hát, nem?! – vágtam rá s vontam meg a vállam.


Mosolyára, nekem is el kellett mosolyodnom, majd még néhány lépéssel közelebb mentem, és egy halvány csókot nyomtam ajkaira, köszönés kép. Ahogy kinyitottam a szemeimet, láttam, hogy nem mozdult a helyzetéből, és azzal az aranyos „kérek még” féle arckifejezésével nézett rám, mire újra megcsókoltam, de immár nem csak halványan, hanem szenvedélyesebben. Újra felnyitottam a szemem, s még mindig ugyanúgy nézett.

- Na! – mondtam viccesebb hangon, s csaptam bele a hasába.
- Jól van na– kuncogott – ezt add ide – vette el az utazóm, s rakta be a nyitott csomagtartóba.


Miután berakta, bementünk a házba, ahol még serényen készülődött mindenki, s közben köszöntem nekik, majd Debihez indultam segíteni. Már épp, hogy kész voltak, így hamar végeztünk, majd az autóba huppanva, már indultunk is a reptérre.

********

Az úton nagyrészt csak henyéltünk úgymond és nem sokat beszéltünk, de viszonylag hamar odaértünk, így ahogy megérkeztünk Taylor nagyszüleihez, kiszálltunk, és mosolyogva mentünk be, közben az ott sündörgő embereket nézve.

- Sziasztok – köszöntünk mindannyian.
- Oh, sziasztok. Végre, hogy ideértetek – jött oda hozzánk Taylor nagyija – gyertek fel és pakoljatok le – indult az emeletre.


Követtük, s megmutatta mindenkinek, hogy hol fog aludni, majd kissé meglepődve figyeltem rá, amikor kiderült, hogy bizony nem Taylorral, de még Make-el sem leszek egy szobába.

- Az egész ház tele lesz a hétvégén, úgy, hogy remélem nem gond, ha a lányokkal leszel egy szobába – mondta miközben a szoba felé vezetett.
- Dehogy – legyintettem, de valójában nagyon érdekelt, hogy a „lányok” alatt kiket értett.


A szoba felé igyekezve, már láttam, hogy talán Milly lesz az egyik szobatársam, mire egy kicsit megkönnyebbültem, hiszen vele jól kijövök.

- Szia – köszöntem rá, ahogy bentebb léptünk.
- Szia – mosolygott rám.
- Milly-vel és Diával leszel egy szobában, remélem, hogy meglesztek. Na, de most hagylak pakolászni – mosolygott Taylor nagyija, majd ment is el.


Néhány másodpercig még ott álltam, újra átgondolva, hogy mit mondott, s akkor esett le, hogy Diával leszek egy szobába. Hát… őszintén csak remélni tudom, hogy a hétvégén nem tör ki köztünk a III. Világháború. Majd észbe kapva, végül bentebb mentem, s látva az üres ágyat, oda tettem a táskámat.

- Szóval szobatársak leszünk a hétvégén – fordultam Milly-hez mosolyogva – mondjuk azt hittem, hogy Justinnal leszel… de… mindegy – vontam meg a vállam.
- Áh, nem – ingatta a fejét- majd csak holnap az esküvő után. Előtte nem – mosolygott – de ugye nem gond, hogy Dia is itt lesz, mert láttam mit művelt az ebédnél – ingatta a fejét.
- Nem gond – legyintettem ismét.
- Csak tudod ő eléggé ilyen ellenszenves. Biztos ez a tini kor miatt van – magyarázta.
- Lehet – húztam el a szám. De persze tudom, hogy nem a miatt volt ilyen ellenszenves és bunkó velem. De nem is igazán érdekelt.
- És amúgy hogy utaztatok? – mosolygott.
- Jól – bólogattam – izgulsz már a holnap miatt? – mosolyodtam el én is.
- Igen, nagyon. Attól félek, hogy majd valamit elszúrok és… áh – rázkódott össze.
- Biztos minden rendben lesz.
- Remélem – mosolygott.


Lassan kipakolgattam azt a néhány cuccomat, s közben végig beszélgettünk, majd Milly elnézést kérve, kiment a szobából.

- Na, de jó kis lakótársat kaptam – hallottam meg a semleges lány hangot a hátam mögött.
- Neked is, szia – emelkedtem fel egy gúnyos mosollyal – talán megoldható lenne, hogy a hétvégén ne az én ócsárolásommal foglalkozz?
- Majd meglátom – lökte meg lazán a vállát.
- És ha már itt vagyunk. Elmondanád, hogy miért is vagy ilyen velem? – kérdeztem. Bár tudtam, hogy miért, de kíváncsi voltam, hogy ő mit mondd.
- Tényleg tudni akarod? – húzta fel a szemöldökét.
- Ühüm – bólogattam s ültem le az ágyra.
- Szóval először is, unszimpi vagy nekem, másodszor pedig Taylorra rossz hatással vagy és nem utolsó sorban, szerintem nem is szereted – vágott nekem oda egy gúnyos mosolyt a mondata végén.
- Oh, rossz hatással lennék rá? Miért, mit tettem vele? – húztam fel a szemöldököm – mert az oké, hogy unszimpi vagyok, hiszen nem szerethet mindenki, de, hogy rossz hatással vagyok rá és, hogy nem szeretem… pf, ne haragudj, de ez volt az év vicce. De tudod, a te drága Taylorod, alias Jacobod, nem maradhat mindig szingli. Gondolod, majd egyszer veled lesz, akivel ráadásul egy családban van. Oké, hogy nem vagytok rokonok, de… kétlem, hogy Taylor ilyen lenne – vágtam oda neki.
- Vannak csodák – vonta meg a vállát.
- Ez igaz, de a csodák csak a jó emberekkel történnek meg – mosolyodtam el gúnyosan.
- Akkor kétlem, hogy veled bármikor csoda történhet – mondta semlegesen, mire felhúztam a szemöldököm.


De mielőtt egy „szép” mondattal visszavágtam volna neki, Taylor jelent meg az ajtóban mosolyogva.

- Sziasztok, lánykák – nézett rám mosolyogva, mire a köszönése miatt, kissé szúrósan néztem rá. Nem igazán szeretem, ha becézgetnek – na, mi a helyzet? Látom, szép hétvége elé nézünk – mondta még mindig rám nézve, elfojtva egy kuncogást. Erre csak forgattam a szemem, jelezve, hogy már ki vagyok attól a kis csajtól.


Értve jelzésemet, biccentett egyet a fejével, hogy menjek, mire felálltam és végig érezve magamon Dia szúrós pillantását, indultam el Taylorral.

- Jó kis szobatárs, huh? – mondta kuncogva.
- Ne nevess – mormoltam le – túl sokat képzel ez a kis…
- Na! – vágott bele a mondatomba.
- Lány-t akartam mondani.
- Miért, mit mondott?
- Azt mondta – kezdtem utánozni Dia hangját – hogy rossz hatással vagyok rád és, hogy nem szeretlek. Már nem azért, de mi köze van hozzá! Semmi! Akkor meg ne ítélkezzen és dumáljon nekem, mert még eldurran az agyam és véletlenül pofon vágom – mondtam kissé feldúltan.
- Jól, van, jól van – kuncogott Taylor dühöngésemen – aranyosan mérgelődsz.
- Hát, kösz – vágtam rá – nem neked kell a hétvégét egy szobában tölteni egy olyan emberrel, aki utál.
- Majd gondolj rám, ha elkezd piszkálni – mosolyodott el kajánul.
- Persze. Majd téged képzellek oda, mi? Inkább ne hagyj vele kettesben. Mondjuk, ha meg megjelensz, egyből adja a jó kislányt – mondtam semlegesen – mondjuk, inkább elviselem két napig, minthogy veled legyen egy szobába. Úristen, el se merem képzelni mit, csinálna veled – képeztem el hírtelen jött képzeletemen.
- Miért, mit csinálna? – röhögött fel jó kedvűen.
- Mit tudom én – vágtam rá – mondjuk, rád mászna és megerőszakolna. Jézusom – rázkódtam össze a gondolattól. Ezen Taylor csak megint nevetett egy nagyot.
- Túl nagy a fantáziád – kuncogott még mindig.
- Hát szerintem tőle minden kitelik. Amilyen kis boszorkány.


Taylor folyamatosan nevetett rajtam, és a jókedve belőlem is elűzte a dühöngést és a végén már én is nevettem magamon, hogy milyen hülyeségeket összehadartam. Hírtelen eszembe jutott, Taylor ígérete, s mivel még javában jó idő volt és sötét sem volt, így eszébe juttattam.

- Na, akkor elviszel a régi házatokhoz? – mosolyodtam el.
- Most? – húzta fel a szemöldökét.
- Hát… szerintem holnap kétlem, hogy meg tudnád mutatni, vasárnap meg ki tudja mikor fogunk fel kelni. Amúgy sincs késő. Szóval…? – mosolyogtam rá kérlelően, hiszen tényleg iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy hol is nőtt fel.
- Rendben – bólintott rá mosolyogva – akkor sétáljunk. Csak 2 utcával van lentebb.
- Oké – vágtam rá jó kedvűen.


Így fogtuk magunkat, s miután Taylor elmondta, hogy hová megyünk, lassan elindultunk. Nagyon jó volt sétálgatni és a környék is békés volt. Míg odaértünk, Taylor elmesélte az egész gyerekkorát. Persze csak azt, amire emlékszik. Elmesélte a karatés időszakát és, hogy már akkor is sok helyen járt a versenyek által. Néhány érdekes sztorit is mesélt, amiket kíváncsian hallgattam. Nagyon jót beszélgettünk, míg odaértünk, és tényleg nem volt messze. Viszont ahogy odaértünk, megálltunk a kapunál s csak figyeltem a kis házat. Egyszerű kis ház volt, szép nagy kerttel. Valahogy ilyennek képzeltem el, és Taylor is így írta le. Szerettem volna bemenni és ott is körülnézni, de mivel már régen megvették, így az nem volt lehetséges. Láttam Tayloron, hogy jó volt neki ide visszajönni. Sok szép emléke fűzi ide. Jó néhány percig ott álldogáltunk és hallgattam, ahogy Taylor hangosan gondolkodik az emlékein.

- Ha már itt vagyunk, megmutathatnád az általános sulidat is! – vetettem fel neki.
- Mindenre kíváncsi vagy? – kuncogott.
- Igen – vágtam rá.
- Oké – nevetett még mindig s indultunk el – amúgy tudod min gondolkodtam nem rég? – mosolygott rám.
- Na, min?
- Hogy közeledik a turnéd.
- És? – húztam fel a szemöldököm.
- Hát nehéz lesz.
- Senki nem mondta, hogy könnyű lesz.
- Honnan tudjam, hogy nem fogsz beleesni egyik duett partneredbe se? – képedtem el a kérdésén.
- Taylor, attól, hogy duettezni fogok néhány sráccal, még nem leszek beléjük szerelmes – magyaráztam neki.
- Csak, hogy gondolom, majd sok időt leszel velük meg minden – vonta meg a vállát – aggódok kicsit.
- És én mit szóljak? Csak lógni fogok velük meg együtt lépünk fel, te meg ki tudja milyen felvételeket készítettek Lily-vel a filmhez. Lehet, megcsókolod és rájössz, hogy hoppá nekem ő kell, én meg mehetek a kukába. Vagy mit tudom én.
- Hát az biztos nem fog megtörténni.
- És el is hiszem – vágtam rá.
- Tényleg? – mosolyodott el.
- Igen. És örülnék, ha te is elhinnéd nekem.
- Elhiszem – mosolygott.
- Amúgy is májusban csak 2 hétre megyek el, aztán június közepéig mondhatni, hogy lesz szabad időm.
- 2 hét? – dülledtek ki a szemei.
- Hát… lesz ennél sokkal több. Valószínűleg, hogy utána majd csak Pittsburgh-ban fogunk találkozni. Aztán meg ki tudja. Miért mit gondoltál?
- Hát… nem tudom. Mondjuk, hogy legalább hétvégente tudunk találkozni.
- Jó lenne, de… nekem olyankor a hétvége is munkanap – magyaráztam – nyugi már – mosolyodtam el – minden rendben lesz.
- Csak már sok kapcsolat ment így tönkre.
- Hát a miénk nem fog. Pozitívan kell hozzá állni. Jó? – néztem rá mosolyogva.
- Jó – mosolygott ő is.
- Helyes – bólintottam.


Lassan elértünk a suliig is, amiről kiderült, hogy az óta már felújították, s közben szóba került az első csókunk, amit meglepetten hallgattam, hiszen kiderült, hogy Taylor első csókja egész véletlenül történt a suli folyosón. Szerencsénkre a suli körül senki nem volt és senki sem szúrt ki minket, vagy csak nem akartak. Mindenesetre örültem, hogy ilyen békésen tudtunk sétálgatni, főleg egy iskola körül. Nem sokáig időztünk ott, mivel Taylornak eszébe jutott, hogy van a közelben egy pékség, ami régen a kedvence volt és ott sütötték a legfinomabb pék sütiket, így úgy döntöttünk, hogy oda is elmegyünk.

*********

Annyira elment az idő és olyan sokat beszélgettünk a nénivel a pékségben, hogy végül viszonylag későn értünk haza, de az idő nem igazán számított, hiszen ahogy visszaértünk még szinte mindenki fent virított. Felmentünk az emeletre, majd hosszas csók után, jó éjt kívántunk egymásnak és mindketten bevonultunk a szobába.

- Sziasztok – köszöntem jó kedvűen Milly-nek és Diának.
- Hát, ti merre voltatok? – kérdezte Milly mosolyogva.
- Oh, hát… erre-arra – vontam meg a vállam s ültem le az ágyra – Taylor megmutatta a régi házukat, és a régi suliját – mosolyogtam – meg sétálgattunk egy kicsit.
- Biztosan jó volt – mosolygott Milly.
- Igen – vágtam rá – jót beszélgettünk. De, ha nem bánjátok, gyorsan elmegyek lefürödni – fogtam meg a pizsamám és mindent, amire szükségem volt.
- Menj csak – mondta Milly.


Persze Dia jó kislány módján csendben maradt, de biztos voltam benne, ha nem lett volna ott Milly akkor minden szavamba belekötött volna. Ezen gondolkodva, a fürdőbe mentem. Letusoltam és hajat is mostam, majd mikor végeztem, felvettem a pizsamám és visszavánszorogtam a szobába, ahol immár csak Dia volt. Rá sem hederítve, lepakoltam a cuccaimat és alváshoz készülve, akartam lefeküdni, mire hírtelen megszólalt.

- Azt hiszed, tényleg szeret? – kérdezte semlegesen.
- Nem azt hiszem, hanem tudom – vágtam rá egy gúnyos mosollyal.
- Hát akkor kemény tévhitben élsz – húztam fel erre a szemöldököm – szerinted miért hívott el az esküvőre?
- Mert mondjuk, a barátnője vagyok?!
- Nem – ingatta a fejét – azért, hogy féltékennyé tegye az exét.
- Milyen exét? – nevettem el magam.
- Saraht – vágta rá.
- Mit keresne itt Sarah?
- El sem mondta, hogy ő is jön? – húzta fel a szemöldökét – szép kis szerelem – mondta semlegesen.
- És te ezt honnan tudod? – szűkítettem össze a szemem.
- Jól ismerem Taylort – vonta meg a vállát lazán.
- Hát képzeld én is jól ismerem, és tudom, hogy ő nem tenné ezt velem.
- Tényleg azt hiszed, hogy nincs köze Sarah-hoz az, hogy te most itt vagy? – húzta fel a szemöldökét – mit gondolsz miért nem mondta el? Csak jól gondold át.


Ezzel fogta magát, s az ágyába bújva, zenét kezdett el hallgatni. Nem akartam elhinni, amit mondott, de a fejembe ültette és elbizonytalanodtam e-miatt. Nem tudtam mit higgyek, hiszen van közte összefüggés. De az is lehet, hogy csak kitalálta. Még is miért hívták volna meg Sarah-t?! És ha tényleg így van, akkor miért nem mondta el nekem? Nyugtalanított és bosszantott is ez az egész. Nem értettem az egészet. Egyszer azt mondja nekem, hogy szeret aztán meg kiderül, hogy az exét akarja féltékennyé tenni. Kezdtem tényleg elhinni, hiszen valóban van összefüggés és ezért elég mérges lettem. Én is bebújtam az ágyba, majd tovább ugyanígy ezen gondolkodtam. Arra gondoltam, hogy holnap nem szólok hozzá, de úgysem oldódna meg, így arra jutottam, hogy majd félrehívom és megkérdezem tőle, hogy mi a fészkes fene ez?! De még mindig nem voltam nyugodtabb. Sokat forgolódtam e-miatt, s közben meghallottam, hogy Milly is lefeküdt, majd még utána is forgolódtam egy kicsit, végül sikerült valahogy elaludnom….