2011. április 28., csütörtök

Szandra Burke's life 93 rész

Szijasztok:D Tudom, a chatben említettem, hogy pénteken lesz friss, de mivel tök jó napom volt és még a kedvem is jó, ezért úgy döntöttem, hogy már ma felrakom!! És mivel holnap még jobb napom lesz, várhatóan - ugyanis csak 11-ig lesz suli, aztán goo haza a délivel - nem ígérem, de lehetséges, hogy ismét fent lesz egy új rész!! Remélem ez tetszeni fog nektek. Jó olvasást, puszi

Úgy voltam vele, hogy nem igazán érdekelt, ha meglátnak itt, majd max beadom, hogy eltévedtem a sötétbe vagy valami.

- Csak nem engem vársz? – pördültem meg megdöbbenve az ismerős hangra.


Taylor csábosan nézett rám, két kezét zsebre vágva én pedig csak felhúztam rá a szemöldököm.

- Képzeld, hogy nem – szűkítettem össze a szemem rá.
- Akkor miért, pont az én lakókocsim előtt állsz?
- Nem tudtam, hogy a tied.
- Aha, jó duma – húzta fel a szemöldökét.
- Csak sétálgattam.
- És pont erre, igaz?
- Hjaj, ne add már itt a nagymenőt.
- Csak kérdeztem – vonta meg a vállát.
- Úgy is már megyek, szóval mindegy – fordultam meg és indultam el.
- Látom már kiszállt a kisördög belőled – szólt utánam, mire megálltam és dühös arckifejezéssel fordultam vissza hozzá.
- Képzeld, hogy volt okom dühöngni – sziszegtem
- Oh, tényleg? Mert? – mondta lazán, és jött közelebb, ami egyre inkább kezdett idegesíteni.
- Még kérdezed?


Erre csak megvonta a vállát.

- Tudod, simán foghatnám magam és Travis karjaiba mehetnék.
- Hát, akkor menj – döbbentem le erre a válaszára.
- Jó tudni, hogy is állunk valójában - mondtam immár csalódottan, a hírtelen jövő könnyekkel küszködve.


Nem akartam kimutatni, mennyire rosszul esett ez a mondata, így ahogy tudtam, próbáltam visszatartani kibuggyanó könnyeimet, de hírtelen Taylor kézen ragadott és a másik kocsihoz nyomott, amitől bevallom kicsit megijedtem, mivel nem szokott ilyen lenni. Nem akartam ránézni, hiszen ezekkel a tetteivel még jobban megbántott, de ugyanakkor a szívem heves dübörgésbe kezdett, aminek Taylor közelsége köszönhető. Próbáltam kibújni előle, de két karját a kocsinak támasztotta, így körbezárva engem.

- Hagyj békén – motyogtam lehajtott fejjel.
- Hagyjalak békén, mindig ezt mondod – suttogta immár a szokásos lágy hangján, ami még jobban arra késztetett, hogy sírjak.
- Akkor miért nem fogod végre fel – mondtam miután nyeltem egy nagyot.
- Miért van az, hogy a szád mást mond, mint amit mutatsz? Hm..?
- Ez nem igaz – motyogtam, s közelségére éreztem, hogy megremeg a lábam.
- Dehogynem – vágta rá – azt mondod, hogy hagyjalak békén, miközben érzem, hogy szeretsz. Vagy nincs igazam?
- Nincs – vágtam rá s sóhajtottam nagyot és közben már újra feltűnt egy gombóc a torkomban.
- Tudni akarod, miért csináltam azt, amit? – kérdezte rejtélyesen – időt kértél, hát adtam. De Lily a kollégám, a partnerem, muszáj vele is lennem. Miért fáj az neked, ha valaki más társaságában jól érzem magam? Vagy miért kell neked állandóan féltékenykedni? Na, nekem, nekem több jogom lett volna kiborulni és drámázni, amiért egy másik férfi settenkedik körülötted.
- De én nem hazudtam – emeltem fel a hangom erőt véve magamon.
- Azért nem mondtam igazat, mert tudtam, hogy ez lesz. A fejemet raktam volna rá, hogy elkezdesz féltékenykedni meg hisztizni, amiért Lily is ott volt velem. Egyáltalán miért kerestél?
- Semmiért – vágtam rá, s újra a szemembe szöktek a könnyek, amit gyorsan próbáltam visszafojtani.
- Az érdekes, ha a semmiért kerestél – mondta gúnyolódva.


Nagyon nem voltam jó kedvemben, s már erre a gúnyolódó mondatára is egyre jobban éreztem belül a fájdalmat. A szívem sajgott, a gyomromba pedig egy görcs költözött be. Annyira égette a torkomat a könny, hogy egyszerűen azt éreztem, hogy a percen sírógörcsöt kapok. Majd Taylor egy mozdulattal, az arcomat kezdte el lágyan simogatni, ami nagyon jól esett és minden porcikám kívánta, de ugyanakkor ott lapult bennem az, hogy így megbántott a viselkedésével és a beszédével, ezért minden erőmmel azon voltam, hogy elhúzódjak tőle, és kerüljem az érintését. Ekkor döbbentem rá, hogy életem során, ő bántott engem, a legtöbbet, persze csak érzelmileg. De inkább fizikailag szenvedek, mint, hogy érzelmi roncs legyek. Erőt vettem magamon, majd szóra nyitottam a szám.

- Miért van az, hogy te bántasz engem, a legtöbbet? – motyogtam alig hallható hangon, s ahogy kimondtam, a szemembe ismét könnyek szöktek.
- Ha így érzed, akkor sajnálom – suttogta, s hallottam szavaiban az őszinteséget.


Egyre azt éreztem, hogy nem tudom kontrolálni az érzéseimet és áttörik azt az ellenkező falat, ami gátolja a könnycsatornámat. Taylor kezét hírtelen az állam alatt éreztem, s próbált magával szembe fordítani, de kihúztam arcomat a kezéből, és csak ellenkeztem. Taylor kitartóan próbálkozott, arcom másik felén, de ugyanúgy ellenkeztem. Majd mindkét kezébe arcomat megfogta, s immár érintésére, minden porcikám csak őt kívánta. Szívem majd ki esett a helyéről, s lábam láthatatlan remegésbe kezdett. Ellenkező erőm, végleg feladta magát, s Taylornak ezzel sikerült magával szembe fordítania, így pillantásunk is összeért. A szeme az ajkaim, és a szemem között járt, én pedig önkéntelenül is az ajkamba haraptam s gondokkal telin nagyot sóhajtottam. Majd hírtelen lassú tempóban kezdett közeledni, én pedig egyre nagyobb közelségére, harmóniában ugyanúgy egyre jobban kívántam a csókját.

Majd hírtelen óvatos mozdulatokkal, lágy ajkait megéreztem az enyéimen, ami egyszerre valami furcsa érzést okozott a gyomromban, s a libabőr is átfutott rajtam. Először apró csókokat lehelt, majd érezve, hogy nem utasítom vissza, egyre forróbban és szenvedélyesebben vette át ajkaim táncát. Nem tudtam ellenkezni, és őszintén nem is akartam már. Nem tudok ellenállni neki… mert úgy szeretem. És hiába, akármennyire is megbántott, én megbocsájtom neki.

Amilyen forróbban csókolt, az összesimult testünkön is éreztem, hogy kezdenek forrósodni és a lélegzetünk is egyre szapora lett. Úgy éreztem, hogy a vágy birtoka alatt vagyok, s e hatására egész testemben alig láthatóan remegtem. Majd hírtelen levegőért kapkodva vált el Taylor ajkaimtól. A szemébe néztem, s szavak nélkül is láttam a szemébe a tüzet és a vágyat. Addig csoki barna szeme, átváltozott szinte feketévé. A nyakamon heverő keze, szinte lángolt. Mély lélegzeteket vettem, hogy csillapodjon vágyam, de Taylor látványa és közelsége még jobban izzította bennem, s rajta is ezt láttam…

**********

Ahogy becsapta lakókocsijának ajtaját, a falhoz nyomva tapadt rá forró ajkaival az enyéimre, s közben próbáltuk megszabadítani egymást a ruha rétegektől. Levegőért kapkodva, másodperces szünetek voltak csókcsatáink között. Levetette rólam a vékony ruhámat, majd megtalálva gerincemet, lágyan végighúzta rajta kezét, amitől újabb libabőr szaladt végig testemen, s közben nyakamat kerítette körbe lágy csókjaival. Ennek hatására halk nyögés tört fel belőlem, s hangosan sóhajtozva vettem szaporán a levegőt. Másodpercek múlva lekerült Taylorról is néhány textil, majd az ágyra óvatosan lefektetett és ajkaink újabb táncba hívták egymást…

******

A beteljesülés után, fáradtan borult nyakamra, s ahogy kedélyeink csillapodtak legördült rólam, majd látva rajta, hogy lefárasztotta ez a „kis” akció, szótlanul hagytam, hogy átöleljen és álomba ringassa magát. Bevallom én nem voltam fáradt, inkább élveztem a közelségét és az érintését. Bár már teljesen lecsillapodtunk, de meztelen bőrünk, ahogy összeért még mindig lehetett érezni, a forróságot. Igazából már nem haragudtam rá, de nagyon kíváncsi lettem volna, hogy direkt csinálta-e, vagy nem. Bízom abban, hogy önkéntelen lépés volt tőle, mert ha nem akkor nagyon csúnya dolog lenne ez tőle. De inkább elvetettem ezeket a bizonytalan gondolatokat. Lassan megfordultam, hogy ne keltsem fel, és csak hallgattam, ahogy békésen szuszog mellettem. Órákig el tudnám így nézni, annyira aranyosan alszik. Közben néha-néha mocorgott illetve motyogott valamit az orra alatt, amit egyrészt nem értettem, de mosolyognom kellett rajta.

Nem tudom mióta nézhettem így, szememre nem jövő álmossággal, de hírtelen a telefonom nagy csörgésére kaptam oda a fejem, s gyors mozdulatokkal, hogy ne keljen fel, felültem az ágyon, majd az ágyról félig lelógva, a táskámban kotorásztam, míg megtaláltam, s meg sem nézve, hogy ki az gyorsan felvettem.

- Halló? – szóltam bele halkan.
- Szandra? – hallottam meg Lauren hangját.
- Igen?
- Te meg hol a fenébe vagy? – hallottam aggodalommal teli hangját.
- Mi az már? – nyöszörgött mellettem Taylor, pislákolva.
- Ez Taylor volt? – szólt bele ismét Lauren.
- Hát… aha – válaszoltam elmosolyodva.
- Akkor jó helyen vagy – nyugodott meg – máskor szólj vagy hagyj valami levelet.
- Én se így terveztem, de… majd mesélek – kuncogtam halkan.
- Oké – mosolyodott el – oh, és Michael üzeni, hogy holnap délelőtt jönnek hozzád interjúvolni.
- Oké, oké.
- Aztán jó szórakozást – hallottam kis huncutságot a hangjában.
- Tedd már le! – nyöszörgött fel megint Taylor.
- Mennem kell, bocsi. Majd holnap beszélünk.
- Oké, szia.
- Szia – bontottam a vonalat.

Visszaraktam a helyére, s Taylorhoz visszafordulva bocsánat kérően néztem rá.

- Bocsi, hogy felébresztettelek – húztam el a szám.
- A-a – ingatta a fejét kómásan.


Kinyújtotta felém a karját, majd szorosan melléfészkeltem magam egy mosollyal az arcomon, s eszembe jutva, hogy holnap lesz a koncert, eldöntöttem, hogy ideje végre aludni, hogy friss legyek, de mielőtt elaludtam volna, megláttam Tayloron azt a huncut félmosolyát, aminek muszáj volt hangot adnom.

- Utállak – motyogtam, tudva, hogy Taylor érti, hogy értem.
- Tudom – vágta rá még nagyobb csábos mosollyal, s még közelebb húzott magához.


Erre csak halkan elkuncogtam magam, s közelsége megnyugtatott és egyszerre el is álmosított, így végre érezve, hogy ragadnak a pilláim, lehunytam a szemem és hamar el is aludtam…

10 megjegyzés:

pappfruzs írta...

jajj úgy örülök, hogy hamarabb feltetted! Szandra meg ne küzdjön Taylor ellen ha egyszer szereti! örülök hogy kibékültek, és melegen ajánlom collinsnak, h ne merjen bekavarni...-.-"
imádtam, mint mindig!
siess!
puszii:D

Fanncs írta...

ohhh... ez nagyon édes volt :D
VÉGRE!!!
már komolyan hiányzott az ilyen összebújós jelenet... :D
Taylor meg egyszerűen cuki *-*
várom a kövit!
puszi, Fancsy

Molly H. írta...

szijasztok:D:D
köszi:D hát igen... nem is szeret illetve nem is tud ellenállni neki:D
szóval ha ma jól haladok, holnapra is várható a friss:D
sietek vele
puszi

Névtelen írta...

Szia!
Imádtam! Tök jó volt az egész, és nagyon szeretem, ahogy írsz! ;)
Alig várom a holnapot! :D
puszili, bree.♥

Molly H. írta...

szija:D
örülök, hogy te is csatlakoztál a kis kommentelő "csapathoz" úgymond:D
és annak is örülök, hogy tetszik:D
köszi a kedves szavakat:D
igyekszek a következővel:D
puszi

pixie. írta...

szia:)
imádtam♥. :)
annyira jól leirtad..mint mindig :DD
várom a következőt:)

Molly H. írta...

szija:D
köszi:D
sietek
pusziL

Ariel írta...

Szia!
Úgy örülök, hogy kibékültek!!!
Jó rész volt, várom a folytatást!!
Puszi!! =)

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,végre kibékültek,én is ajánlor Mrs.bozótszemőldőkű collins-nak,hogy ne kavarjon be,várom a kövit puszi niki

Molly H. írta...

szijasztok:D
köszi
és hát... nem tudom. Na, jó már elvileg nem fog:D
puszi

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.