2011. április 8., péntek

Szandra Burke's life 81 rész

Szijasztok!! Itt a kövi rész:D Ebben a részben lesz egy kis kínos szitu feszegetés, de remélem azért tetszeni fog:D Mindenkinek jó hétvégét, puszi:D

A reggelem kissé nyűgösön kezdődött, hiszen picit fáradtnak éreztem magam az este után, de, hogy időben kész legyek az indulásra, gyorsan kikeltem az ágyból és a fürdőbe lépve elvégeztem a szokásos teendőket. Majd a gardróbomba néhány percnyi nézelődés után egy fekete csőnadrágot és egy szintén fekete felsőt vettem elő, felöltöztem, a fürdőben még kicsit igazítottam magamon, a táskámat a vállamra dobtam, felhúztam még a torna cipőm és indulásra kész, lementem a földszintre.

- Jó reggelt – mosolyogtam anyura.
- Neked is – mosolygott – milyen volt a tegnap? – tért egyből a témára
- Nagyon jó – néztem rá fülig érő mosollyal – jól eltitkoltátok előlem, megmondom.
- Na, és mikor értél haza?
- Hát… olyan 11 körül. Nem néztem az órát – legyintettem, füllentve. Tudtam, hogy ha az igazat mondom, akkor valószínű, hogy elkezdene prédikálni anyu.
- Akkor Taylor betartotta a szavát – bólogatott elégedetten.
- Miért, azt mondta, hogy 11-re hoz haza? – szökött egekbe a szemöldököm.
- Ühüm – bólogatott.
- Jah.
- És mit csináltatok?
- Beszélgettünk, meg… ilyesmi – hajtottam le a fejem mosolyogva.
- Ma nem megy veled a fotózásra?
- Áh, nem – ingattam a fejem – de ha viszonylag hamar végzek, akkor majd találkozunk. De a fotózások általában egész napos programok, és interjúvolás is lesz. Úgy, hogy… - vontam meg a vállam.
- Ühüm.
- De mielőtt elmegyek, még eszek valamit – mentem a hűtőhöz, s csináltam magamnak reggelit, majd leülve elkezdtem falatozgatni.
- Már tervezgette ezt Taylor jó pár napja.
- Igen? – mosolyogtam – nagyon édes volt.
- Látom, hogy jól meg vagytok.
- Ühüm – bólogattam hevesen – nagyon is.
- Na, és gondolom, már alig várod, hogy itt aludjon.
- Tényleg, hogy-hogy így megváltozott a döntésed?
- Hát egyik délután beszélgettünk Debivel, és arra jutottunk, hogy inkább megengedjük, nehogy utána meg elszökjetek vagy valami. Meg amúgy is tényleg mindünk azt látja, hogy jól meg vagytok és reméljük, hogy ebből az ott alvós dologból semmi rossz nem fog kisülni.
- Milyen rossz? – kaptam be egy falatot – tán, hogy terhes leszek – gondolkodtam hangosan, s ahogy kimondtam egyből kitágult szemekkel képedtem el, hogy ezt most tényleg hangosan mondtam ki, pedig nem kellett volna.
- Tessék? – húzta fel a szemöldökét anyu.
- Semmi, semmi – ingattam a fejem.
- Na, várj csak. Akkor, ha már témánál vagyunk, beszéljük csak ezt meg – jajj ne – gondoltam magamban – akkor te már…?
- Hogy szűz vagyok-e még? – böktem ki befejezve a kérdését.
- Ühüm – bólogatott.
- A-a – ingattam a fejem, kissé elpirulva.
- Rendben – sóhajtott nagyot – ez nekem most új volt.
- Anyu, mit gondoltatok, amikor megengedtétek, hogy Ryan itt aludjon?!
- Hát… nem tudom. De ezt biztos nem. Na és mióta…. vagy kivel? Mondd csak védekeztetek? – mondta kétségbeesetten.
- Anyu! – pirítottam rá – rendben, akkor beszéljünk erről – sóhajtottam én is nagyot – úgy 1,5 éve már nem vagyok az, Taylorral és igen védekeztünk – forgattam a szemem.
- 1,5 éve? – ment fentebb a hangja 2 oktávval.
- Egy kicsit lemaradtatok – motyogtam magamba.
- Hát… le – mondta ledöbbenve – ez kicsit kínos nekem, de… örülök, hogy nem lett baj és észnél voltatok.
- Ühüm – bólogattam, s ettem közbe.
- És nem akarsz… gyógyszert szedni, vagy valami? – kérdezte kínosan érezve magát. Mondjuk én valamiért nem éreztem magam kínosan, hiszen ő az anyám, úgy tudom az ilyet természetes, ha az anyánkkal beszéljük meg, és ha már felhozta ezt a gyógyszeres ügyet, lehet, jobb lenne. Elvégre, ahogy Taylor ismerem, most már, hogy megengedték, hogy egymásnál aludhatunk, bármikor rá jöhet a hoppáré.
- Nem tudom… lehet, jó lenne – vontam meg a vállam.
- Hát… inkább szedjed, mint, hogy ne – bólogatott – amúgy is már abban a korban vagy, hogy lassan elkezd a szokásos szűréseket. Majd ha gondolod, felhívhatom az orvosom és megbeszélhetek vele egy időpontot. Mert ugye, hogy felírja a jó gyógyszert, el kell menni, kivizsgálni.
- Öhm… oké – mentem bele – és az fáj?
- Hát… inkább kellemetlen.
- Jaj – jöttem zavarba a gondolattól. De igazából úgy voltam vele, hogy egyszer úgy is el kell kezdeni.


Anyukám még kérdezgetett néhány dolgot, majd hallva, hogy Michael-ék megérkeztek, gyorsan magamba pakoltam az utolsó falatokat, és egy gyors búcsút követve anyukámtól, beugrottam az autóba, s egy gyors köszönés után, már indultunk is.

- Ma lemegy a fotózás, és ha minden jól megy, akkor a héten már kész lesz a borító – magyarázta Michael.
- Jaj, de jó – örültem meg és vettem elő gyorsan a noteszem, hogy felírjak mindent.
- A héten elkezdődnek már a táncpróbák is, hogy ne az utolsó napokban keljen összerakni a koreográfiákat.
- Végre! Már ezt vártam – mosolyogtam – és a turnén ugyanazok a táncosaim lesznek?
- Nem igazán – ingatta a fejét – csak két táncost sikerült szereznem a tavalyi turnéról, az pedig Jon és Steve.
- Oh, istenem – vigyorodtam el fülig – ők a legjobbak.
- És sikerült egy tánc csapatot is leszerződtetni.
- Melyik csapat?
- A Quest crew – dülledtek ki a szemeim-e hallatán.
- ÚrIsten! – mondtam ki lassan – nem mondod? Ezt nem hiszem el. Ők a kedvenceim, a legjobbak. És ááh, ez komoly? – nem hittem a fülemnek.
- Ühüm – bólogatott mosolyogva – tudom, hogy a kedvenceid, és, hogy a legjobbak, ezért is gondoltam először rájuk, és mivel semmi programjuk nincs a nyárra, így egyből elfogadták.
- Hát ezt nem hiszem el – nevettem fel boldogan – alig várom már.


A többiek csak nevettek rajtam, hogy hírtelen milyen kis aktív lettem, hiszen ez a hír, tényleg nagyon feldobott és sok energiát adott, illetve már nagyon vártam, hogy indulhassunk turnézni.

- És ők majd jönnek a tánc próbákra?
- Persze – vágta rá
- Oh, de jó.
- Heti egyszer lesz próba, péntekenként, úgy, hogy már most pénteken is lesz a művészeti termébe, ahol mindig szoktatok próbálni. A koreográfus pedig Emma.
- De jó lesz látni őket. Már rég találkoztam Emmával is. El se hiszem, hogy megint itt járunk. Újra a próbák, újra a felhajtás, végre. Már hiányzott – vallottam be.
- Még lenne valami.
- Mondd – mondtam kíváncsian.
- Tegnap felhívtak a Kid’s Choice-tól, és jelöltek 3 kategóriában is – mondta mosolyogva.
- Atyám! – örültem meg még jobban – és miben? Illetve mikor lesz?
- A Legjobb videóklipp, az év felfedezettje és a legjobb énekesnő kategóriában. Március 17-én lesz.
- Hát, ezt nem hiszem el – kuncogtam örömömbe – jajj de örülök.
- Oh és a legfontosabbat látod, kihagyom –csapta Michael le a kezét – az MTV felkeresett azzal, hogy van egy kislány, aki beteg és nagyon szeret téged, de még nem láthatott élőben – magyarázta komolyan.
- Oh – váltottam én is komolyra, de egyszerre ellágyulva – persze, mondd az MTV-seknek, hogy nem kérdés, hogy elmegyek-e hozzá.
- Én is mondtam nekik, de gondoltam előbb még is megkérdezem. Akkor majd visszahívom őket, hogy elkezdjék a szervezkedést.
- Milyen szervezkedést?
- Hát megszervezik, hogy találkozhassatok. Elvisznek majd oda meg minden.
- Ja, oké. Egyébként hol lakik ez a kislány?
- Merienn-nek hívják, és Kansas City-ben lakik.
- És milyen betegsége van?
- A szívével van gond.
- Jaj – húztam el a szám – szegénykém. Ha ezzel boldoggá tehetem, akkor már is elmennék hozzá.
- Tudom, tudom – mosolyodott el Mike.


Na és akkor ilyenkor kell elgondolkodni, hogy milyen szerencsésnek érezhetem magam. Meg van mindenem, az álmom valóra vált, a szüleimet és a tesóimat imádom, rengeteg barátom van és van egy imádnivaló pasim. Az én érzelmi gondjaim, ezekhez a gyerekekhez képest semmi. Rengeteg beteg, árva illetve éhező gyerek van, akiken annyira segítenék. A szívemet is oda adnám nekik, csak, hogy boldogok lehessenek. Ha egy mód lehetne rá, minden ilyen gyereken segítenék, de sajnos nem vagyok szuperhős. Nem tudok mindenhová eljutni, pedig olyan jó lenne. Anyukámon keresztül, hála istennek, már sokat jótékonykodtunk és ez jó érzéssel tölt el. Hiszen valakit boldoggá tettünk azzal, amit adtunk neki és ennél jobb nincs.

Az úton végig ezeken a dolgokon kattogott az agyam, és már nagyon vártam a találkozást Merienn-el. Biztos voltam benne, hogy nagyon édes kislány lehet, és, hogy már sok mindenen mehetett már keresztül. Oh, és persze mivel Lauren is ott volt, így nem bírtam tovább és elmondtam neki a tegnap esti történteket, amit csillogó szemekkel figyelt végig, aztán ő is elmesélte, hogy jól érezte magát Jace-el, és, hogy még beszéltek meg több randit is, aminek szintén nagyon örültem. Ahogy megérkeztünk a fotózásra, már láttam, hogy épp a beállításokat készítették elő, de én és Lauren, a fotóssal elvonultunk a ruhákhoz, majd miután megmutatta a lehetséges ruha változatokat, közös döntés alapján döntöttünk, majd gyorsan át is öltöztem illetve a sminkemet is megcsinálták, a hajammal együtt, majd a kért helyre beálltam és kezdődhetett is…

*******

A fotók nagyon jók lettek, általában mindig azt mondom a fotóimra, hogy elmegy, de most tényleg nagyon tetszettek. Mivel jelen volt a Celeb Tv, így lekamerázták az egész fotózást, és a szünetekben interjúkat készítettek velem. Legfőképpen a hamarosan megjelenő albumról faggattak, illetve a turné is szóba jött és még sok mást is kérdeztek. Nagyon élveztem az egész napot, mivel ahogy gondoltam tényleg rá ment az egész napom. Taylor is felhívott egyszer, de csak pár percet beszéltünk. Elmondtam neki, hogy jelöltek a Kid’s Choice Awards-on és elmondta, hogy őt is jelölték, így remélhetőleg együtt mehetünk majd el. Ott volt az a személy is, aki a borítómat fogja készíteni és egyeztettünk, hogy nagyjából milyen legyen, és azt is biztosítva mondta, hogy a héten már kész lesz, de majd a stúdióba kell elmennem, megnézni, mert ott készítik el a végleges Cd-met. Már alig vártam, hogy a kezembe vehessem és az első példányt elrakhassam és megmutathassam a többieknek. Meg persze, hogy végre visszajelzést kapjak a közönségemtől, hiszen már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak hozzá szólni. Bár addig még bőven van idő. Csak remélem, hogy senki nem fogja kiszivárogtatni az új dalaimat. Már így is felraktak az összes új dalomból egy kis részletet, ami persze nem gond, hiszen ez a szokás.

Úgy kábé este 8 körül végeztünk mindennel, és miután összepakoltunk, fáradtan beültünk az autóba, és elindultunk végre hazafelé. Sorban mindenkit haza furikázott a sofőr, és végre fél óra kocsikázás után, én is haza értem. Elköszöntem Michael-től, majd lassan bekullogtam a házba, onnan a szobámba, majd ledobva a cuccaimat, leültem kicsit az ágyra. Tényleg már kicsit fáradtnak éreztem magam. Egész nap pózolgatni és interjút adni, tud bizony fárasztó is lenni. De ez ezzel jár, és én ezt imádom. Mármint ezt a nyüzsgést körülöttem. Pár perc üldögélés után, úgy döntöttem, hogy átmegyek a szüleimhez beszámolni a jó hírekkel.

- Sziasztok – kukkantottam be az ajtójukon – bejöhetek?
- Persze – mosolygott anyu.


Anyukám épp a lap-topján csinált valamit, apukám pedig tv-zett. Leültem az ágy szélére.

- Milyen volt a fotózás? – szólalt meg apu mosolyogva.
- Nagyon jó és fárasztó. De annyi hírt kaptam ma, hogy juhúúj.
- Na! – csillant fel mindkettőjük szeme.
- Azt se tudom, melyikkel kezdjem – gondolkodtam el – szóval a héten kész lesz a Cd-m.
- Oh, de jó – mosolygott anyu.
- A táncpróbák is megkezdődnek, most már minden héten, pénteken táncórám lesz. Aztán kiderült, hogy Michael megszerezte nekem a turnéra a világ legjobb tánc csapatát, vagyis a Quest Crew-t – mosolyodtam el fülig.
- Az nem egy fiú csapat? – húzta fel apu a szemöldökét
- De – vágtam rá – és a kedvenceim – mosolyogtam – felkeresett minket az MTV, hogy van egy beteg kislány, aki nagyon szeret, és, hogy elmennék-e hozzá. Úgy, hogy majd nem sokára utazok Kansas City-be, mert ott lakik.
- Jaj, szegény kislány – húzta el anyu a száját – vigyél neki majd valamit.
- Persze – mosolyodtam el.
- Egyébként láttam a Kid’s Choice jelölteket. Tudsz róla, hogy….
- Hogy jelöltek? – fejeztem be a mondatát – igen – mosolyogtam – már fel is rakták? – másztam anyu mellé, hogy megnézhessem a neten, de pont anyu is azt az oldalt nézte, így még gyorsan végignéztem az én kategóriámba lévő jelölteket, és azt kell mondanom, hogy elég erős a mezőny. Nem tudom, hogy egyáltalán valamelyiket elnyerhetem-e majd – erős a mezőny. A legjobb énekesnő kategóriát szerintem el is felejthetem, Lady Gaga meg Beyonce mellett. Az év felfedezettjét is szerintem Justin Bieber mellett. És marad a legjobb videoklip.
- Ne becsüld le magad így.
- Miért, szerinted engem jobban szeretnek, mint Beyonce-t vagy Lady Gagát? Lady Gagának olyan rajongó tábora van, hogy csak, na.
- Ha nem is abban, de nem hiszem, hogy Justin Bieber jobb lenne. Mindenki egyenlő esélyekkel indul.
- Ez is igaz. Hm… mindegy, majd elválik. Úgy is jó buli lesz.
- És most látom, hogy Taylort is jelölték? – olvasta el anyu a neten.
- Ühüm – bólogattam – ma még nem is láttam – dünnyögtem magamnak.
- Majd találkoztok holnap – mondta immár apu.
- Hm… ja – húztam el a szám.
- Akkor mikor mész majd a stúdióba?
- Hát szerintem pénteken benézek délelőtt, utána pedig megyek táncra.
- Alig várom, hogy láthassam a műveteket – mosolygott anyu.
- Hát még én – mosolyogtam én is.
- És az interjúk, hogy mentek? – szólalt meg apukám.
- Jól, jól mentek – mosolyogtam rá – a szokásos dolgokat kérdezgették, meg ilyenek. De jó buli volt.
- Ennek örülök – mosolyogtunk mindannyian.
- Na, de kicsit elfáradtam, úgy, hogy megyek – tápászkodtam fel az ágyról – jó éjt – intettem nekik az ajtóból.
- Jó éjt – hallottam még.


Még volt kedvem benézni Stellához, így mielőtt a szobámba mentem volna, bekukkantottam hozzá is, bár már az ágyban volt, de még nem aludt.

- Szia, tökmag – mentem közelebb, s ültem le az ágy szélére.
- Szia – mosolygott rám.
- Mondd, csak miért nem alszol még? – mosolyogtam vissza.
- Hát… nem tudom – vonta meg a vállát – hogy-hogy bejöttél?
- Csak úgy – vontam meg a vállam – miért, esetleg baj?
- Nem, dehogy – ingatta a fejét – csak olyan kevés időt vagy velem – hajtotta le a fejét.
- Oh, tudom – húztam magamhoz s öleltem meg – ne haragudj, csak tudod nincs sok időm rád, de ígérem, megpróbálok több időt veled lenni, oké? – mosolyogtam rá.
- Oké – mosolyodott el ő is – csak hiányzik a nővérem – motyogta.
- Jaj, de édes vagy – húztam magamhoz megint szorosan – nekem meg az észveszejtően édes kishúgom hiányzik – pusziltam meg – ígérem, hogy majd a napokban tartunk egy csajos napot és elmegyünk valahová, oké?
- Oké – mosolygott – de annak is örülnék, ha magaddal vinnél néha – vonta meg a vállát.
- Majd pénteken eljöhetsz velem a stúdióba, meg a táncórámra, na?
- Az jó lesz – örült meg fülig érő mosollyal.
- Akkor okés. És a suli? Ugye jól megy?
- Igen, persze. Make-el mindig együtt tanulunk meg ő a padtársam is – mosolygott.
- Ennek örülök – mosolyodtam el – na, de most már nyomás aludni.
- Oké – húzta magára a takarót.
- Jó éjt – mondtam neki.
- Neked is – motyogta.


Magam mögött bezárva az ajtót, elgondolkodtam Stella előbbi mondatán, és emlékeztetett Kírára és magamra, hogy mi is pontosan ilyen jó barátnők voltunk, hogy együtt is tanultunk, illetve minden szabad időnket együtt töltöttük. Bevallom hiányzott ez az idő, és szívesen visszamentem volna. Örülnék, ha megint olyan jó barátnők lehetnénk, mint ezelőtt, de tudom, hogy ez már nem lehetséges és ez, hogy így megromlott közöttünk a barátság, szinte megmagyarázhatatlan. Jó, persze, lehet azt mondani, hogy megbántott meg minden, de mindketten tudjuk, hogy nem ennél a veszekedésnél kezdődött. Az elköltözésével, és, hogy én is egyre elfoglaltabb lettem, jócskán eltávolodtunk egymástól és már messze nem voltunk legjobb barátnők. De változnak az emberek és az érzések is. A megtörténteket már úgy sem tudjuk vissza fordítani, illetve semmivé tenni.

A szobámba érve végig ezen rágódtam, majd a fürdőbe mentem, ahol gyors fürdőt vettem, majd a pizsamámba bújva, az ágyra telepedtem. Bekapcsoltam a tv-t, és a szokásos kedvenc csatornámra kapcsoltam, majd látva, hogy épp egy nem olyan érdekes műsor megy, úgy döntöttem, hogy elalvás előtt még felhívom Taylort.

- Szia – köszöntem bele mosolyogva, miután felvette.
- Szia, napfényem – szólt bele ő is mosolyogva – na, mi a helyzet?
- Semmi extra. Elmondtam a szüleimnek, hogy mi minden új hír van és örültek ők is, hogy végre a héten megnézhetik az új albumot.
- Én is már kíváncsi vagyok.
- Képzeld Stella olyan édes volt. Bementem hozzá az előbb és beszélgettünk egy kicsit, és azt mondta, hogy hiányzok neki. Ezért pénteken magammal viszem mindenhová.
- Oh – mosolygott.
- Szó szerint ezt mondta, hogy: hiányzik a nővérem. És áh… majd meg zabáltam. Még sose mondta ezt nekem.
- Aranyos – kuncogott.
- Megnéztem a többi Kid’s Choice jelöltet és biztosíthatlak, hogy nyert ügyed van, viszont szerintem én max a legjobb videoklipben nyerhetek.
- Mert?
- Mert elég erős a mezőny. De majd meglátjuk. Nekem már ez is sokat jelent, hogy egyáltalán jelöltek.
- Úgy is a részvétel a lényeg – mosolygott.
- Igaz.
- De minden esélyed meg van, hogy nyerj.
- Nem tudom – vontam meg a vállam – majd megyünk együtt?
- Persze – mosolygott – egyébként jövő hét végén lesz az esküvő előtti családi ebéd Michiganben.
- És én is menjek?
- Még jó – vágta rá – be akarlak mutatni.
- Oh – mosolyodtam el – oké. De tényleg, mi van ha utálni fognak?!
- Mondtam már neked, hogy nem hogy utálni, hanem imádni fognak! – kuncogott kétségbeesettségemen.
- Neked legyen igazad.
- Aztán a rá következendő héten pedig lesz az esküvő.
- Akkor vennem kell egy szép ruhát – mondtam ki első gondolatomat, ami eszembe jutott, amin Taylor csak megint felnevetett – vagy is, biztos jó lesz.
- Reméljük – kuncogott még mindig – holnap találkozunk?
- Persze – vágtam rá.
- Tudod, mi jutott az eszembe?
- Na, mi? – vártam válaszát kíváncsian.
- Menjünk le holnap a partra fürödni néhány baráttal.
- Rendben, ez jó ötlet – mosolyodtam el.
- Majd reggel felhívom őket és olyan délután 1 körül találkozzunk lent.
- Oké. Úgyis már rám fér a napozás – kuncogtam el magam.
- Rendben – mondta mosolyogva.
- De most már fekszek lassan lefelé. Kicsit fáradt vagyok már.
- Persze, menj csak – mosolygott – holnap akkor majd találkozunk.
- Okés. Szeretlek.
- Én is szeretlek.
- Szia.
- Szia – bontotta a vonalat.


Tényleg nagyon örültem, hogy végre lemegyünk szórakozni egy kicsit a barátainkkal. Ahogy letettem, még néztem egy kicsit a tv-t, majd kikapcsoltam és magamra húzva a takarót, percek alatt álomba zuhantam….

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,tuti megnyri a díjakat,várom a kövit puszi niki

wonderworld írta...

jajj ezzel most felspanoltál:D
várom a vacsorát, a pénteket, a holnapot, az esküvőt, meg a díjátadót - ahol megérzésem szerint lesz valami gubanc, de te majd eldöntöt:D - és szerintem megfogja nyeri - de ez megint csak rajtadd áll.
tényleg kicsit kínos volt a beszélgetés, de hát ezeken is túl kell esni egyszer. ami nem öl meg, az megerősít.
na siess:D
puszi:D

pixie:) írta...

igen engem is felspanoltál :D
kiváncsi vagyok a folytatásra..
..úgyhogy siess :D

szandíí* írta...

köszönöm szépen mindenkinek:D
hát az a célom, hogy elérjek egy amolyan turnés felpezsdülős hangulatot:DXD
sietek, puszi

Ariel írta...

Szia!
Remélem megnyeri a díjakat!!! :)) No meg persze Taylor is:DDD Stella olyan aranyos volt!! :D
Kíváncsi vagyok mi lesz az ebéden, no meg az esküvőn!! :)
Nagyon jó lett, várom a folytatást!!
Puszi!! =)

szandíí* írta...

szija:D
hát igazából a díjátadónak nem sok jelentősége lesz!! csak az ismertség miatt írtam bele:)
és csak ennyit árulok el:D
köszi
puszi

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.