Szandra Burke's life 31 rész! FIGYELEM: enyhe 18-as karika

Teljes utálattal, és szomorúsággal néztem Taylor Swiftet, ahogy a gyilkos szemeivel méreget engem. Aztán Taylorra néztem, és láttam, hogy még mindig bűnbánóan néz rám és egyből beugrott. Azt mondta, hogy sajnálja de nem értettem, hogy mit. Azt mondta, hogy azért mert hülye volt. Akkor erre értette? Hogy ide hívta a rusnya rüfkéjét. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja. Mit akarhat? Vagy csak én értem félre? – pörgött le az agyamban mindez, mindössze pár másodperc alatt. Nagy szomorúság ült ki a szívemre és ezúttal az arcomra is. Éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy a zokogás át vegye felettem az uralmat. Hezitáltam, hogy vajon itt és most oltsam le és rúgjam ki Swiftet, vagy ne balhézzak, és csak menjek el! A szomorúság átvette az egész testemet, ezért hírtelen döntést hozva arra jutottam, hogy inkább csak elsétálok. Egy utolsó szomorú pillantással ránéztem Lautnerre, aztán közelebb léptem Swifthez.

- A tiéd – mondtam elcsukló hangon.

Azzal elkezdtem felszaladni a lépcsőkön. A torkomban gombóc keletkezett. És ismét előjött az a fájdalom és üresség a gyomromban. A szívem sajgott és én csak úgy elsétáltam. A szemembe könnyek gyülekeztek, amiket már nem nagyon tudtam visszatartani. Ahogy felértem arra a folyosóra, amelyiken a szobám van, nem tudtam tovább tartani. Kitörtem, mint egy hírtelen jövő vihar. Hangosan elkezdtem sírni, amit most úgy éreztem senki sem tudott volna leállítani. A falhoz léptem és a fejemet rádöntve próbáltam eltakarni magam az esetleg itt kóválygó emberektől. Minden könnycsepp patakként zúdulva csorogtak az arcomon. A lélegzetem egyre szapora lett. Reszkettem egész testemben. Rendszertelenül szedtem a levegőt, úgy éreztem azonnal megfulladok ebben a fájdalomban. Amikor visszakaptam, újra elveszítem. Miért van ez? Miért csinálja ezt? Mire jó ez neki? Nem ártottam neki semmit. Miért érdemlem ezt tőle? – záporoztak bennem a kérdések. Megfordultam a falnál, hogy immár hátradőlve több levegőhöz jussak. Értetlenül ráztam a fejem, mintha ezzel el tudnám ezeket feledtetni. Talán visszamehetnék harcolni érte? Ugyanis nem szokásom feladni. De ezúttal már nem volt erőm. És nem akartam leégetni magam. Aztán újra magamon éreztem két szempárt, ahogy figyel. Nem akartam odanézni, nem akartam tudni, hogy ki az, egyszerűen csak nem akartam. Aztán meghallottam, hogy a léptei egyre közelednek hozzám végül nem álltam meg, hogy ne nézzek oda.

- Hagyj békén – sziszegtem halkan Taylor felé pillantva.
Láttam, hogy rá is kiült a szomorúság, de ahogy ránéztem még több könnycsepp gyűlt össze a szememben. Mély levegőt vett és szótlanul felgyorsítva a lépéseit felém tartott.

Hírtelen az ajkait az enyéimre tapasztotta olyan szenvedéllyel, amit már rég éreztem. Nem tudtam neki ellenállni, és már nem is akartam. A testemen libabőr futott át és a lélegzetünk egyre szaporább lett, ahogy a csókok áradata egyre hevesebbé váltak. Ezúttal nem gondolkodtam, csak cselekedtem. A testemet elöntötte egy kéjes vágy. Megéreztem a kezeit, ahogy a gerincemen végigfuttatja, ami még forróbb vágyat keltett bennem. Egy lélegzetnyi levegő vétel után, összefonódva lépkedtünk a szobám ajtaja felé. Közben forró ajkaival kéjesen csókolni kezdte a nyakamat, majd lassan ismét a számhoz tért vissza. Ahogy elértem az szobaajtó kilincsét, kicsaptam és elkezdtem letépni róla a felsőt. Maga mögött becsukva az ajtót, immár félmeztelenül a blúzom alá nyúlt és ellenkezés nélkül leszedte rólam. Immár a keze a fenekemhez landolva, belemarkolt s közben a nyakamat csókolgatta, amitől egy halk nyögés jött ki a számon. Megérezve egyre duzzadó férfiasságát, türelmetlenül nyúltam a nadrág övéhez s kezdtem megszabadítani tőle a nadrágot is. Közben a cipőjét lelökte magáról. Miután szinte már állattá vált ösztönök által vezényelt terv után, leszedtem róla a nadrágot , Ő kezdett bele ugyanebbe. De türelmetlenségem forrása miatt, gyors ütemben a nadrágom gombját kigombolva letoltam magamról és ismét az ajkaira tapadva jeleztem, hogy Akarom Őt. A kezét ismét végigfuttatva a gerincemen megállt a melltartóm csatjánál, amit sikeresen kicsatolva már le is dobtam magamról. Lassan ráfektetett az ágyra, és felém emelkedve a nyakamtól lefele, egészen a combomig forró csókokkal árasztott el. A remegésem immár vággyá fonódott át. Lassan lehúzva rólam az utolsó ruhadarabot, gyengéden, vággyal teli csókolta körbe púpom körül, aztán egyre lentebb haladva tudtam, hogy mi fog következni.

- Gyere ide – súgtam Neki rekedtes hangon, amire felnézett és felkúszott, hogy immár ajkait az enyéimhez tapassza.
Az ujjaival elkezdte gyengéden simogatni a hajamat. Aztán egy gyors mozdulattal, már nem bírva magával, letépte magáról az alsó nadrágot és egy csomagért nyúlva kibontotta. Ugye azért bármilyen helyzetben a biztonság a legfontosabb. Újra fölém emelkedve, forró bőrünk összeérve, hevesen megcsókolt, és egy lélegzetnyi levegő vétel közben megéreztem a belém eresztett kemény férfiasságát. Felhúzva a térdeimet, egy kéjes nyögés hagyta el a számat…..
*******
Másnap reggel a hátamon megérzett gyengéd csókra, hírtelen összerázkódtam és felkaptam a fejem. Amikor kinyitottam az álmos szemeimet megláttam Taylort egy fél mosollyal az arcán, ahogy felült.
- Szia – nyöszörögtem neki, elbújva a kezem mögött.
- Szia – simogatta meg a meztelen hátam.

Nem tudtam mit mondani neki, de azt tudtam, hogy az elmúlt éjszaka volt a teljes békülés. Vagyis… azt hiszem. Én már nem haragudtam rá, mert ha tényleg át akart volna vágni, akkor nem jött volna utánam. Lehetséges, hogy neki is meglepetés volt Taylor Swift. El tudom képzelni arról a kis gebéről. Ryan-re is rá volt állva, jó ideig. Ma már mindent máshogy látok. Nem kellett volna csak úgy elsétálnom és azt mondani neki, hogy „a tiéd”. Simán leolthattam volna ott mindenki előtt és harcolhattam volna érte. Tök hülyén érzem magam. Elfutottam, mint egy pityergő kislány. Hírtelen beugrott, hogy ma nekem még utaznom is kell tovább, így megint felkaptam a fejem.
- Hány óra? – néztem rá aggódva
- Öhm…. – vette fel a telefonját – mindjárt dél.
- Mi? – ugrottam ki az ágyból és kezdtem el gyorsan magamra kapni a ruháimat – Hol a táskám? – néztem körbe aztán megakadt a tekintetem Tayloron, hogy próbálja leplezni a huncut mosolyát. Ahogy ránéztem egyből leesett.
- Te hazudós – dobtam hozzá egy párnát, mire nevetésbe tört ki.
- Színész vagyok- vonta meg a vállát nevetve
Mire sértődöttséget színlelve elfordultam és leültem az ágy szélére.
- Gonosz vagy – motyogtam kuncogva.
Közelebb csúszott hozzám és hátulról átölelve a fejét a vállamra rakta.
- Tegnap… nem tudtam, hogy itt van Taylor. Fogalmam sem volt, hogy eljön utánam. Megmondtam, hogy nem találkozok vele. Nem értem mit keresett itt – vallotta be őszintén elhúzott szájjal.
Elhittem neki, minden szavát. Őszinte szokott velem lenni, így reméltem, hogy nem csap be. Pár pernyi csönd után aztán feleltem neki..
- Oké – motyogtam és bólogattam lassan.
- Rendben – suttogta és hajolt közelebb egy puszit nyomva az arcomra.
Így ültünk pár percig, csöndben, egymás szívverését hallgatva, aztán újra észbe kapva, kibontakozva az öleléséből felálltam és a táskámból elővéve a telefonomat, megnéztem hány óra.
- 10 óra – állapítottam meg
- Reggelizzünk együtt. Mielőtt elmennél – mosolygott rám
- Oké – egyeztem bele – fél 12-kor már megyünk kifelé, úgy, hogy még gyorsan a reggeli előtt összepakolok. – vettem elő a bőröndöm – de te meg öltözz végre fel – dobtam hozzá a felsőjét és nevettem el magam.
- Oké – nevetett ő is – majd találkozzunk lent az étteremnél. Megyek és összekapom én is magam – öltözött fel gyorsan
- Oké – intettem neki, ahogy kiment az ajtón mosolyogva.
Mielőtt felöltöztem volna, a fürdőbe sietve egy gyors tusolás után, magam köré tekertem egy törölközőt és a bőröndömhöz léptem. Úgy akartam felöltözni, hogy mikor Berlinbe érünk, ne keljen ott is átöltöznöm, így egy selyem zöld-fehér vékony pántos blúzt és egy csinos egyenes szárú farmert vettem elő, hozzá pedig egy fehér magas sarkút. Felöltöztem aztán visszamentem a fürdőbe, és úgy ahogy tudtam, kettőbe befontam a hajam, még kentem magamra egy könnyű sminket és visszamenve a szobámba, a bőröndbe bepakoltam a cuccaimat, hogy már csak fel kelljen venni. Miután mindennel kész lettem felvettem a táskám és az ajtó felé véve az irányt kinyitottam és pont anyukám akart kopogni.
- Szia – néztem rá meglepődve
- Oh, most akartam kopogni – kuncogta el magát, mire én is elnevettem magam – hová mész? – nézett végig rajtam
- Öhm… Taylorral megreggelizünk – vontam meg a vállam
- Rendben. Majd fél12-kor légy az autónál – mosolygott
- Oké. Ott leszek
- A bőröndökért majd feljönnek és felviszik a Jet-re, hogy ne keljen azzal is bíbelődni.
- Rendben – mosolyogtam vissza. – akkor majd találkozunk az autónál – léptem ki előle.
- Oké – szólt még utánam.

Lassan lesétáltam az étteremhez, ahol Taylor nagy mosollyal fogadott.
- Csinos – fogta meg a kezem
- Köszi – mosolyodtam el.
Leültünk egy asztalhoz és egy gyors rendelés után, pár perc múlva már hozta is a pincér.
- Ugye tudod, hogy ha leszállsz a LAX-on fotósok ezrei támadnak le? – kérdeztem tőle mosolyogva
- Azt hiszem… fel kell készülnöm – kuncogta el magát – de neked se ártana erre felkészülni. Mikor fogsz hazaérni? – ráncolta a homlokát
- Öhm… pfuh – vágtam egy gondolkodós arcot – kedden valamikor – vontam meg a vállam. – megkérdezem majd Michael-től.
- Michael? – szűkítette össze a szemét
- A menedzserem – mosolyodtam el.
- Ja – kuncogta el magát.
- Aztán ahogy hazajöttem, stúdiózni fogok. – vontam meg a vállam
- Oké. Nekem még lesz egy délelőtti forgatás a Valentin napba – nézett rám komolyan
- Nem lesz kínos Swiftel forgatni? – húztam össze a szemöldököm
- Megoldom – vonta meg a vállát
- És, mi lesz a jelenetben? – bíztam abban, hogy nem valami csókos jelenet lesz
- Hát, amikor a suli lépcsőjén összefutnak… azt hiszem – forgatta a szemét gondolkodóan
- És ott mi lesz? – faggattam tovább
- Beszélgetés – mosolyodott el, kitalálva, hogy mire gondolok – csók nélkül – bökte ki, mire kifújtam a bent tartott levegőt.
- Az jó – hajtottam le a fejem, a féltékenységet eltakarva – amúgy Kristent is meg akartam keresni – böktem ki hírtelen
- Miért?! – nevette el magát
- Hogy meg tudjam mi bajod volt velem – vontam meg a vállam elhúzott szájjal.
- Jah – húzta el ő is a száját – de tudod, hogy… - váltott komolyra, de tudtam mit akar kimondani így egy gyors mozdulattal a mutatóujjamat a szája elé tettem.
- Ne most mondd ki. – ráncoltam a homlokom és ingattam a fejem – szebb pillanatban kell kimondani a varázsszót – vettem el az ujjam
- Oké – mosolyodott el – csak tudni akarom… hogy akkor nincs semmi baj?! – nézett rám komolyan
Körbenéztem, hogy figyel-e valaki aztán válaszként áthajolva az asztalon egy leheletnyi csókot adtam neki.
- Ez a válaszom – hajoltam vissza
Amire elmosolyodott, és egy bólintással folytatta az evést.
- Azt megbeszélhetnénk, hogy mit mondjunk interjúkon rólunk – vonta meg a vállát
- Hát öhmmm – forgattam a szemem – ne mondjunk semmit. Csak kerüljük ki a témát – vontam meg a vállam – semmi közük ehhez.
- Ez is igaz. – értett egyet
- Úgy is rájöttek vagy rá fognak jönni, hogy együtt vagyunk, és ha rákérdeznek, akkor csak mondjuk azt, hogy jól megvagyunk. Vagy nem tudom – húztam el a szám. – de semmi konkrétat nem szabad mondani
- Ja, tudom – húzta el ő is a száját – mikor lesz már kedd – sóhajtott fel, mire értetlenül néztem rá
- Még el se mentem – kuncogtam el magam. Eszembe jutva, az indulást rápillantottam a telefonomra és épp 11:20-at mutatott. – de, tényleg mindjárt mennem kell – húztam el a szám
- Hmm – hajtotta le a fejét
- De, majd felhívlak – mosolyodtam el.
- Oké – kapta be az utolsó falatokat.
Én is gyorsan még bekapkodtam az ennivalót, aztán Taylort magammal húzva a hátsó ajtó előtti folyosóig, megálltunk.
- Majd felhívsz, ha odaértetek? – simogatta meg az arcom
- Ühüm – bólogattam – és majd akkor is mielőtt indulunk haza – mosolyodtam el – meg, nem tudom – vontam meg a vállam és öleltem át a nyaka körül.
- Gondoltad volna? – mosolyodott el
- Micsodát? – tettem fel a kérdést egy halk kuncogással
- Hát, hogy Párizsban… jövünk össze – húzta fel a szemöldökét
- Aah, tényleg – ráncoltam a homlokom – nem könnyen lehet elfelejteni.
- Hát, nem – értett egyet kuncogva.
Közelebb hajolva egy lágy csókot adtam neki, amit a végén félbeszakítottak.
- Oh, Szandra! – bukkant fel Michael
- Igen? – kaptam oda a fejem
- Gyere, indulunk a reptérre – nézett rám ráncolt homlokkal
- Oké, már is – görnyedt le az ajkam széle – ő volt Michael – fordultam vissza Taylorhoz – de, hallottad – sóhajtottam nagyot – mennem kell – simítottam végig a nyakán
- Oké. Vigyázz magadra – mondta szomorú arccal
- Majd találkozunk – csúsztattam a kezem a tenyere közé
- Oké - suttogta
Bólintottam egyet, és még egy búcsú csókot adva neki, az autó felé indulva, beültem és már indultunk is…

Szandra Burke's life 30 rész

Ahogy elmentünk a színház előtt, megpillantottam, hogy már is rengetegen állnak ott. Egyből még nagyobb mosolyra derültem, ahogy megláttam a rajongókat. Amikor megérkeztünk a hátsó ajtóhoz, kiszálltam és besétáltam a színpadhoz, ahol már nagyban folyt a munka.
- Sziasztok. Megjöttem – kurjantottam el magam
Idenéztek és mosolyogva integettek nekem. Elindultam vissza az öltözőmbe, de előtte úgy gondoltam, hogy benézek a táncosokra is, hogy mindenki megvan-e.
- Sziasztok – dugtam be a fejem az öltözőjük ajtaján.
- Oh, szia – mosolyogtak, ahogy megláttak.
- Na, mindenki megvan? – néztem körbe.
- Igen – bólogattak.
- Király. Kész vagytok? – húzogattam a szemöldököm
- Nagyon is – nevették el magukat.
- Rendben. Megyek, én is készülődök – intettem még nekik aztán kifordulva az ajtón, mentem az öltözőbe.
Amikor beléptem, már ott volt Lori és Poby is, és épp jó ízűen beszélgettek.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk – öhm… megzavartam valamit? – húztam fel a szemöldököm
- Nem, dehogy – csóválták a fejüket.
- Oké – ültem le a székre – nem tudjátok, hogy Mary merre van? – ráncoltam a homlokom.
- Oh, az előbb láttam itt a folyosón. Téged keresett – mondta Poby
- Oké. Köszi – álltam fel újra
Ahogy Poby mondta, elindultam a folyosón reménykedve abban, hogy Mary-vel találkozom. Szerettem volna most előbb behangolni, hogy utána már csak a smink a frizura és a ruha legyen hátra. Minden ajtón bekukucskáltam, hogy hátha ott van, de sehol sem láttam ezért visszafordultam és úgy döntöttem, hogy a színpad körül, körbenézek, hátha ott megtalálom.
- Szandra! – hallottam meg Mary hangját a hátam mögött – te merre jártál? – jött oda hozzám mosolyogva
- Téged kerestelek.
- Én meg téged – kuncogott
- Akkor biztos elkerültük egymást
- Igen, biztosan. Te miért kerestél? – ráncolta a homlokát
- Hogy, akár most is kezdhetnénk a hangolást – vontam meg a vállam
- Rendben.
- És te? Mondta Poby, hogy kerestél
- Azt akartam kérdezni, hogy mikor kezdjük a hangolást. De akkor ez már tárgytalan – mosolygott.
- Oké, akkor menjünk a zongorához – indultam az öltözőm melletti szobába, ahol a zongora helyezkedik el.
Lassan elsétáltunk, és Mary lehuppanva a zongorához, már kezdte is a kezdő hangot, amit a saját hangommal utánoztam.
********
Körül belül 10 percig hangoltunk és miután minden hang a tökéletes helyére került, átmentünk az öltözőbe, ahol, ahogy beléptem Lauren mosolygott vissza rám.
- Itt vagyok, a ruháddal – mutatott a fogason lógó kiválasztott ruhára.
- Nagyon jó – ültem le Poby elé.
Ahogy leültem, Poby már elő is kapta a hajvasalóját, és elkezdte igazgatni a hullámaimat. Mint máskor, most is negyed óra alatt végzett velem. Aztán a helyét átadva Lori-nak, megfordultam és már kezdte is a sminkelést. Miután kész lett Lori is, mindenki kivonult a kis magán helyükre, aztán egyből Lauren levette a ruhámat és gyorsan belebújtam.
- Bejöhetek? – hallottam meg anyukám hangját
- Persze, pont kész vagyok – igazítottam még egy utolsót magamon.
- Szia, Lauren – mosolygott anyukám rá
- Helló Misis. Burke – köszönt vissza Lauren
- Szandra, drágám. Már itt vannak Deby-ék is, köszönsz nekik? – kérdezte mosolyogva.
- Persze – derült fel előttem az égbolt, ahogy kimondta anyukám.
Izgatottan indultam el anyukám oldalán, már a fellépésre is gondolva. A vendéghelyiségben vártak engem. Lassan besétáltunk és ahogy Makena meglátott, oda szaladt hozzám és megölelt. Már nem okozott meglepetést, és nem is számítottam másra. Imádom ezt a kis csajt, komolyan – mosolyodtam el.
- Sziasztok – köszöntem kifújva a levegőt, ahogy elengedtem Make-t.
- Nézzenek oda, a szupersztár megérkezett – villantotta elő Taylor a fogait
- Ha-ha. Te beszélsz – fintorodtam el viccesen. Közelebb jött és megöleltük egymást
Aztán ugyanígy mindenkit megöleltem végül Taylor mellett megállva folytattuk a beszélgetést.
- Olyan izgatott vagyok – mosolyogtam folyamatosan – most kivételesen időbe kész lettem mindennel – kuncogtam
- Körbe vezetel? – szólalt meg Make
- Te még nem vitted magaddal sehová? – ráncoltam a homlokom Taylorra, mire elkezdte a fejét csóválni – gonosz vagy – suttogtam neki egy grimasszal az arcomon és mosolyodtam el. – persze – fogtam meg a kezét és indultunk el – ejj, a szupersztár bátyád kihagy az izgalmas életéből – gúnyolódtam vele kuncogva
- Ha-ha. Hol van Stella? – csapott vissza Tay
- Öooh… otthon – forgattam a szemem, mire Taylor is elkezdett kuncogni – szóóval…- néztem Make-re – mit szeretnél látni?
- Leginkább a színpadot – csillogott a szemem
- Oh, hát… tudod, a rajongók nem láthatnak a műsor előtt. És valószínűleg, már megnyitották a színház ajtaját. Ha egy kicsit előbb jöttök, akkor meg tudtam volna mutatni – néztem rá bűnbánóan
- Oké – hajtotta le a fejét – semmi gond.
Sétáltunk tovább, és közben megmutattam neki a különböző szobákat, ahol gyakoroltunk, öltöztünk, vagy épp csak pihentünk.
- Szandra! – hallottam meg Cinty, az egyik táncosom hangját
- Igen? – pördültem felé
- Azt mondták, hogy szóljak neked. 10 perc és kezdünk – tördelte a kezét
- Oké. Már is megyek – bólogattam – huh, akkor menjetek és üljetek le – néztem Taylorékra – 10 perc – elkezdtem még jobban izgulni és indultam Cinty után.
Amikor befordultam a színpad alatti részhez, megláttam, hogy a szokásos körbe már csak engem várnak. Odamentem, és az üres helyet elfoglalva, immár Michael kezdett bele a szokásos koncert előtti imába.
********
Ahogy a banda elfoglalta a helyét a színpadon, már is meghallottam a rajongók felcsendülő hangját. Rettenetesen izgatott voltam, nem meglepően. Lassan kikukkantottam a színfalak mögött, hogy mire számíthatok, amikor a színpadra lépek és mosolyogva néztem, hogy nagyon sokan voltak. Anyukám, Laurenék és Taylorék ott ültek a színpadtól kicsit hátrébb, de jól láthatóak voltak, mivel egyből kiszúrtam őket. Valószínűleg holnapra az internet teli lesz, a mai baleseten történt képekkel és, hogy a koncerten is ott volt Tay meg a családja. De, most őszintén Jesse szavaival élve: nem érdekel. Visszabújtam a színfalak mögé, és vártam, hogy elkezdjük a műsort. Már bementek a vokál énekeseim is, így már biztosan másodpercek kérdése és kezdünk. A kezembe vettem a mikrofont, a fülembe pedig a füldugót és izgatottan álltam a függöny mögött, hogy végre elő „ugorhassak” a színpadra. Amikor végre belekezdtek az első dalba, hírtelen még jobban izgatott lettem és, hogy ezt az izgalmat kicsit enyhítsem elkezdtem rázni a kezem és aprókat szökkentem a lábaimmal egy helyben. A hátam mögött két nagyobb őr állt, akik készek arra, hogy bármikor a színpadra jöjjenek, ha egy őrültebb rajongó fel merészkedik hozzám. Amikor végre a vokálisaim elkezdték lázba hozni, a már amúgy is lázban úszó rajongókat, és ahogy kimondták a nevem, én bombaként, Rock sztáros módon elő is ugrottam, és a mikrofon állvány mögé már is beállva kezdtem bele a „Starting now” dalomba, amit a rajongók élvezettel énekeltek velem. Kirobbanó formában, énekeltem végig a dalt, közben pedig pár pillantással Taylorék felé néztem. Makena is teljesen lázban volt, állva ugrált és énekelt velem, ami még jobban mosolyra derített. A dal végén, arra gondolva, hogy sokan nem fogják érteni a mondanivalómat, a kezembe vettem a mikrofont és a színpadon közelebb léptem a rajongókhoz, hogy pár szót szóljak hozzájuk..
- Hello mindenki – kiáltottam – Szandra Burke vagyok, olyan jó titeket látni, olyan szépek vagytok – néztem körbe a hatalmas színházban – köszönöm, hogy eljöttetek ma este. Ez az első fellépésem itt, és nagyon izgatott vagyok e-miatt. Remélem, hogy ezen az estén mindenki jól fogja érezni magát. Szóval azt kérném…. hogy lazuljatok, táncoljatok és énekeljetek velem. Imádlak titeket. Köszi, hogy itt vagytok – sóhajtottam nagyot mosollyal az arcomon.
Egy bólintással Luke felé, már kezdte is a következő dalt, ami szintén egy elég pörgős szám.
*******
Az egész koncert nagyon jól sikerült. A rajongókkal nagyon meg voltam elégedve. Minden dalt kivétel nélkül végig énekelték és táncoltak velem. Imádom őket. Olyan aranyosak voltak. Két dal között, az első sorban állók fel dobáltak nekem ajándékokat, amiket meglepett arccal és egy „Köszönömmel” vettem fel a színpadról és vittem a dob mellé. Akár hányszor Taylorék felé néztem, mindig azt láttam, hogy jól érzik magukat, amitől még boldogabb lettem. A koncert végén 4x hívtak vissza, és nem álltam meg, hogy ne menjek. Igazán megérdemelték a ráadást. Aztán végül elköszöntem a magam módján, és örömmel teli a bandával és a táncosokkal, teli energiával leszaladtunk a színpad alá, ahol csak örültünk a sikernek. Ujjongtunk hangosan, aztán az öröm után mindenki visszasétált az öltözőjébe, a koncert utáni bulira készülődve. Mielőtt visszamentem volna, még anyukám elém ugrott, hogy gratuláljon, aztán valahogy előbukkant a Lautner család is. Makena ugrándozva jött oda hozzám.
- Aláírod ezt nekem? – nyomta az orrom alá az albumom borítóját.
- Ühüm – vettem el a mindig Tomnál tartott tollamat és a borítót.
Aztán miután aláírtam neki, megölelt és mosolyogva örvendezett tovább, amire csak egy kuncogással feleltem.
- Olyan jó volt a koncert. Gratulálunk – ölelt meg örömteli arccal Deby és Daniel. – jól éreztük magunkat – mosolyogtak.
- De, jöttök a bulira is? – mosolyogtam vissza
- Áh, nem. Abból már kinőttünk. A bulizást Taylorra hagyjuk – néztek a hátam mögött álló Tay-re.
- Óh, igen – fordultam meg – a randi – súgtam oda neki huncutul.
- A randi – ismételte – jó voltál – villantotta elő a fogait és ölelt meg
- Köszi – néztünk egymás szemébe, ahogy kibontakoztam az öleléséből. – na, de most – emeltem fel a mutatóujjam – megyek és átöltözök. Aztán irány a buli – ráztam meg a hátsóm bulis üzemmódra kapcsolva. – majd ott találkozunk – pusziltam arcon gyorsan Tay-t.
Visszasiettem az öltözőbe, ahol gyorsan ittam egy kis vizet, és megtöröltem az arcomat. Aztán visszaöltöztem a koncert előtti ruhámba, és a hátsó ajtó felé véve az irányt behuppantam az autóba és már indultunk is vissza a hotelba. Ahogy megérkeztünk kiszálltunk és gyorsan felsiettem a szobámba. Hamar levetkőztem és a tus alá beállva, kezdtem magam tisztítani és hajat mosni. Fél óra tusolás után kiszálltam, magam köré tekertem egy törölközőt és a hajszárítót elővéve elkezdtem beszárítani a hajam. Miután gyorsan szárazra szárítottam, a szobába visszalépve a bőröndömet felnyitva kezdtem kutakodni egy csinos szerelés után. Pár perc nézelődés után elővettem egy selyem világoskék blúzt, egy fehér csinos egyenes szárú nadrágot és egy ezüstös magas sarkút, díszítésképp a csípőm köré egy barna övet helyeztem és egy nyakláncot a nyakamba akasztottam. Aztán visszatipegtem a fürdőbe a sminkes táskámmal, amiből elővéve pár hullámcsatot, oldalra felcsatoltam a hajam, befújtam hajlakkal, felkentem magamra egy csinos sminket, szájfénnyel, a telefonomat még gyorsan belegyömöszöltem a hátsó zsebembe, és indulásra készen beálltam a tükörbe, ahol elégedetten néztem magamon végig. Bezártam magam mögött az ajtót, és először átsétáltam anyukámhoz..
- Szia – mentem be hozzá
- Szia – mosolyodott el – wáow, de csini vagy – nézett végig rajtam
- Köszi – mosolyogtam vissza – te jössz a buliba?
- Nem. Menj csak nyugodtan. Nekem most ehhez, nincs sok kedvem. – vonta meg a vállát.
- Rendben – bólogattam lebiggyesztett ajakkal. – akkor, majd reggel találkozunk – mentem oda hozzá és pusziltam meg
- Oké. Érezd jól magad – mosolygott.
- Köszi – mentem ki az ajtón.
Laurenben biztos voltam, hogy jön ezért átlibbentem hozzá is.
- Szia – dugtam be a fejem az ajtaján
- Szia – épp húzta fölfelé a magas sarkúját
- Mondd, hogy jössz bulizni! – mentem beljebb
- Persze – mondta határozottan, mire megkönnyebbülten sóhajtottam
- Csinos ez a ruha – néztem végig a türkizkék koktél ruháján
- Köszi. Te sem panaszkodhatsz – mosolyodott el.
- Hát, ma este randim lesz – vontam meg a vállam és hajtottam le a fejem egy huncut mosolyt eltitkolva.
- Na, gyere csak ide! – húzott az ágyra – milyen randi és kivel? – nézett csillogó szemekkel – és, mit csinált itt Taylor Lautner és a családja? – húzta fel a szemöldökét mosolyogva
- Hát öhm… jóban vagyunk velük. A randi pedig… Tayloral lesz – hajtottam le a fejem – igaz nem olyan igazi randi, mert a bulin találkozunk majd.. – vontam meg a vállam
- Van még időnk. Szóval… mesélj – húzogatta a szemöldökét
- Már régóta… ismerjük egymást. A szüleink jóban vannak. De azt hiszem erről már meséltem nem? – ráncoltam a homlokom
- Nem emlékszem rá – vonta meg a vállát – mesélj még!
- Szóval… ez hosszú. De a lényeg, hogy régebben már jártunk egymással… és most újra.
- Aaaw – ámult el – komolyan?
- Ühüm – bólogattam
- De miért szakítottatok?
- Röviden, a munkája és a karrierje miatt.
- És most újra kezdtétek?
- Igen – vontam meg a vállam
- Várj. Ryannel mi van?
- Nem láttad az Opraht?
- Nem – ingatta a fejét
- Szakítottunk, mert nem működött ez olyan jól, mint aminek tűnt.
- Oh, értem – húzta el a száját – és most színre lépett Taylor Lautner – kuncogott
- Valahogy úgy – vontam meg a vállam és kuncogtam vele
- Hát ez… komolyan. Hihetetlen. Ismertétek egymást még azelőtt…
- Mielőtt híresek lettünk. Igen – mosolyodtam el
- Wáow. És mennyi ideig tartott a románc?
- 4 hónapig.
- És most újra fellobbant?
- Ühüm – bólogattam
- Szóhoz se jutok.. – ámuldozott – szerintem aranyosak vagytok. Nagyon helyes és rendesnek tűnik.
- Köszi. – mosolyogtam – na, de menjünk, mert már elszállt az idő – néztem az órára, ami már majdnem 10-et mutatott.
- Oké, oké – állt fel ő is.
Lementünk az autóhoz, s közben még csatlakoztak hozzánk a táncosaim a banda, Lori és Poby is. Ez egy after party, amit a koncertszervezők rendeztek a tiszteletemre. Ide természetesen az egész csapatom jöhet, a szervezők, és a többi VIP tag, akik fizettek rá. A bulit a hotel egyik alsó szinti helységében rendezték, így nyugodtan fotósok nélkül sétálhattunk. Amíg leértünk, teljesen felpezsdültünk. Végig nevettünk és ugrattuk egymást. Ahogy meghallottam a zenét már egyből megéreztem a lábamban a bugit. Menni akartam táncolni. Én is teljesen be voltam zsongva. Lassan lesétáltunk az utolsó lépcsőfokokon és egyből kiszúrtam a fehéren csillogó fogaival tündöklő Taylort, ahogy mosolyogva jött elém.
- Hmm… csini vagy- nézett végig rajtam
- Hát… - forgattam a szemem – te sem panaszkodhatsz – néztem végig rajta.
- Tudod, ma randim van egy nagyon szép lánnyal – emelte fel büszkén a fejét
- Tényleg? – karoltam bele – és hogy hívják? – néztem rá tettetve komor arccal.
- Hmm – vágott egy gondolkodó fejet – nem is tudom –húzta el a száját – tudod, mostanában csak úgy nyáladdzanak utánam a csajok. Nem tudom megjegyezni mindegyiknek a nevét – vonta meg a vállát, mire a szám O formájúra kerekedett
- Hát ez szép – csaptam bele a hasába sértődöttséget színlelve, de tudtam, hogy csak viccel ezért végül mindketten elnevettük magunkat.
Közben a pulthoz sétáltunk.
- Iszunk valamit? – néztem rá
- Tudod, hogy nálam semmi alkohol. Szóval alkoholmentes valamit – húzta el a száját
- Még mindig alkohol szűz vagy? – ingattam a fejem értetlenül
- Jó fiú vagyok – forgatta a szemét
- Hát, jó – vontam meg a vállam – akkor ma én sem alkoholozok – döntöttem el.
- Oh, csak miattam – jött közelebb, hogy ajkaimra lehelve suttogja.
- Talán – vontam meg a vállam és mosolyodtam el – és amúgy is. Nem fogom kiütni magam – fordultam a pultoshoz.
- Mit adhatok? – szakított félbe a pultos minket
- Én Fruit Punch-ot. – vágtam rá
- Én pedig Bora-Borát – kérte ki Taylor is
- Milyen név az a Bora-Bora? Vagyis milyen koktél? – kuncogtam el magam a nevén
- Finom – bólogatott
- Oh. Oké, még olyat nem ittam – vontam meg a vállam
- Megkóstolhatod – mosolygott huncutul
- Rendben – néztem rá ugyanolyan huncut pillantással.
Pár perc múlva a pultos már elénk is tette a rendelt italt. Taylor bólintására kortyoltam egyet a bora-borából, és tényleg finom volt. Megkaptam én is a koktélomat, aztán megfogtam a kezét és magammal húzva, oda sétáltunk Laurenékhez, akik nyugisan beszélgettek egy kis sarokban. Leültünk hozzájuk és mindenkinek bemutattam Taylort. Leültünk és elkezdtem iszogatni az italomat, amikor egyszer csak felcsendült egy dal, amit annyira imádok.
- Ez basshunter – kiáltottam – nyomás a táncparkettre – álltam fel és dobtam le magamról a magas sarkút, mert ugyebár magas sarkúban nehezen lehet jól bulizni – gyerünk Taylor, Lauren. Mindenki – legyengedtem a kezemmel.
- Menjünk – állt fel Lauren
- Gyere már – néztem Taylorra kis kutya tekintettel
- Mindjárt megyek – mosolygott
- Oké – indultam el Laurennel.
Ahogy a parkettre értünk, mindketten felpezsdülve ringatóztunk a tömegben a zene ritmusára. Torkunk szakadtból kezdtünk el énekelni. Imádtam ezt a dalt, ez mindig feldob és felpörgök tőle. Nagyon jól éreztem magam. Ahogy vége lett folyamatosan jöttek a jobbnál jobb dalok, így még mindig nem ültünk le, hanem folyamatosan, szünet nélkül táncoltunk. Közben el is felejtkeztem Taylorról, így amikor megláttam, ahogy épp az egyik táncosommal, Josh-al beszélget, rázva magam odaslisszoltam és invitáltam, hogy jöjjön velem táncolni. Amikor meglátta, hogy közeledek nagy mosoly húzódott az arcára és ingatta a fejét, hogy nem jön. De végül beadva a derekát, megfogtam a kezét és magammal húztam a tömeg közepére. Épp egy másik kedvenc számomat játszotta a Dj név szerint „Cascada-tól a Pyromania”. Ez a dal most nagyon illett rám, mert teljesen fel voltam tüzelve. Egyébként Taylor azt hajtogatja mindig, hogy nem tud táncolni, közben meg tök jól mozog. Próbáltam invitálni arra, hogy mozogjon velem, így elkezdtem közelebb dörgölőzni hozzá aztán körbe táncoltam, végül megadva magát elkezdte ő is rázni magát. És még arra is rávettem, hogy énekeljen. Velünk együtt mozgott és énekelt, ami engem nagyon meglepett. Úgy látszik végül még is rávettem az éneklésre, csak az volt a baj, hogy senki nem hallotta. Na, nem baj. Már ez is valami. Lassan érezni lehetett közöttünk az egyre jobban fellobbanó szikrákat, ahogy közelebb és közelebb simultunk egymáshoz. Tudom milyen Taylor, nem nagyon szeret bulizni, de most tényleg azt láttam, hogy jól érzi magát, velem együtt. Bár én szeretek bulizni, mint már ezt észrevettétek. A dal végén már teljesen ki voltam, a lábaim is kezdtek fájni, amit nem csodálok. Szerintem tuti, hogy 1,5 órán át táncoltunk folyamatosan. Én elindultam a kis sarokba, ahol voltunk, hogy tudjak egy kicsit pihenni, de a Dj meglepetésképp egy lassú dallal ajándékozta meg a vendégeket, így mielőtt le tudtam volna ülni, Taylor hírtelen megfogta a kezem és most ő húzott a parkettre.
- Egy lassú tánc talán jár nekem – suttogta a fülembe mire elmosolyodtam
Átkaroltam a nyakánál és hozzábújva, hagytam, hogy vezessen. Pár percig így maradtunk, aztán a fejemet felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni. A dal további részét, orrunkat összeérintve folytattuk.
- Sajnálom – szólalt meg hírtelen, mire értetlenül ráncoltam össze a homlokom
- Mit? – suttogtam
- Hogy hülye voltam – nézett bűnbánóan
- Már mondtam, hogy felejtsük el – mosolyodtam el.
Ő is egy fél mosolyra húzta a száját aztán elkezdett közeledni, mire ugyanígy reagáltam. A szívem ismét hevesen vert. És ahogy egymáshoz bújtunk éreztem, az Ő szíve dobogását is, ami szintén majd ki ugrott a helyéről. Végre mikor már újra megcsókolhattuk volna egymást, hírtelen két szempárt éreztem magamon, ahogy feszesen néz minket.
- Taylor, édes. Itt meg mi folyik? – hallottam meg az ismerős hangot és rogyott le a kezem Taylor nyakáról. Oda néztem, és az várt amire számítottam…

Új kinézet

Szijasztok:D Mivel ma unatkoztam, úgy gondoltam, hogy ideje kicsit világosabbá varázsolni a blogot ezért átalakítottam. Egy ilyen nagyon világos zöldes színt kapott, nekem tetszik. Szerintem vidám lett:D a következő rész egyébként már csak holnapra várható! Véleményezni lehet