2010. augusztus 23., hétfő

Living the dream 23 rész


Másnap hajnalban már a telefonom ébresztőjére keltem fel. Csipás szemeimet alig bírtam kinyitni. Mindent homályosan láttam. A kezemmel előkutattam a telefonom és lenyomtam az ébresztőt. Tudtam, hogy nem feküdhetek vissza még pár percre sem, mert akkor tuti, hogy elaludnék. Így felkászálódtam az ágyból és a fürdő irányába indultam. Lassan elvégeztem a szokásos dolgokat. Hogy ne keljen a reggeli fellépés előtt átöltöznöm ezért úgy gondoltam, hogy úgy öltözöm, hogy a fellépéshez is illő legyen. A gardróbomba pár percig nézelődve végül egy farmer sortot és egy nőies bordó-fekete kockás inget vettem ki. A fejemre pedig egy fehér, középen aranyozott kalapot, a lábamra pedig egy egyszerű fekete nyári csizmát. Visszamentem a fürdőbe, megfésülködtem és dobtam magamra egy nagyon natúr sminket. Felöltöztem, felvettem a sűrűen használt D&G táskám és indulásra készen álltam. Senkit nem akartam felkelteni, ezért csak apró léptekkel indultam lefelé. Pár perc várakozás után, éreztem, hogy a farzsebemben elkezdett rezegni a telefonom. Ránéztem és Michael volt. Nem vettem fel, mert gondoltam, hogy azért hív, hogy itt vannak értem. Lekapcsoltam a villanyt, és kimentem az ajtón, ahol már ott vártak engem. Köszöntünk egymásnak, beültünk és már indultunk is. Mindketten álmosan dőltünk az ablaknak még egy kis pihenésre vágyva. Nem igazán gondoltam semmire sem, csak a pihenésre.

*****
Amikor odaértünk ismét rajongók körbefogása várt. Először Tom szállt ki előttem, aztán utána én is mire újra felharsogtak a rajongók sikítása. Újra mosoly kerekedett az arcomra. Nem tudtam megállni, hogy ne álljak meg a kedvükért pár percre. Miután újabb autogramm és képek osztogatása után bementünk az épületbe ahol már vártak, újra ugyanabba a szobába vezettek, ahol már a banda várt rám. Mosolyogva fogadtak, ahogy beléptem.

- Sziasztok – mosolyogtam bágyadt képpel.
- Gyere, ülj le – paskolta meg Luke a mellette lévő üres helyet.
Bevallom, a bandából mindenkivel jóban vagyok, de talán Luke-al a legjobban. Ő mindig kedves velem és mindenben egyetért. Leültem mellé és előrehajtott fejjel hunytam le a szemem még pár percre.
- Amúgy jól vagy? – bökött oldalba.
- Igen, csak ez a korán kelés – vontam meg a vállam – sosem bírtam – húztam el a szám, mire ő kuncogott egyet.

Pár percig így ültünk csendben arra várva, hogy mikor szólnak. Aztán hírtelen valaki belépett az ajtón és jelezte, hogy mehetünk a színpad felé.
A színpadnál a kezembe nyomtak egy mikrofont és közbe figyeltem, ahogy a banda tagok elfoglalják a helyüket, a hangszerek mögött. Amikor a műsorvezető bejelentett, felmentem a színpadra és egy integetéssel köszöntöttem a közönséget. Elkezdődött a dal…

Általában minden koncertemen a közönséget is bevonom az éneklésbe és most is így tettem. A dal utolsó másodperceibe kérleltem a drága rajongókat, hogy énekeljenek velem, amit szívesen meg is tettek. A dal végén megköszöntem a rajongásukat és a tapsot aztán pár lépésben le is jöttem a színpadról. Pihenés képp visszamentem Michaellel abba a szobába, és az asztalra kitett ételekből falatozgattam egy kicsit, mivel már éreztem a gyomromban tátongó ürességet. Amikor kissé jól laktam sietősen kiindultunk a hátsó ajtóhoz, ahol talán nem találnak meg. Szerencsénkre most senki sem volt ott így gondtalanul ki tudtunk sétálni a ránk várakozó autómhoz. Beültünk és már indultunk is hazafelé. Hírtelen eszembe jutott, hogy akkor le kell mondatni a repülőjegyeket.

- Michael. Hívott a barátnőm, Kíra, hogy nem tud jönni hétvégén. Lemondatnád a jegyeket? – néztem rá.
- Persze – mosolygott.
Egy bólintással és egy mosollyal megköszöntem aztán az ablak felé fordulva lehajtottam a fejem és csak figyeltem, ahogy elsuhanunk az épületek mellett.

*******
Kábé fél11 körül értem haza. Elbúcsúztam Michaeltől, és bementem. Anyukám épp Stellával reggelit készítettek. Mosolyogva intettem nekik, ahogy beléptem a házba.

- Na, hát, na, hát. Ti mit csináltok? – mentem közelebb.
- Reggelit – nézett rám büszkén Stella, mire nem tudtam megállni, hogy ne kuncogjam el magam.
- Az jó – ültem le a pulthoz.
- Éhes vagy? – kérdezte tőlem anyukám.
- Nem. Már ettem a fellépés után – vallottam be.
- Oh, rendben. – mosolygott rám. – hogy sikerült?
- Jó volt. A rajongók már kora reggel tomboltak – néztem ámultan.
- Elhiszem – kuncogott.
- Na, de most megyek. Lefekszem kicsit – indultam az emeletre.
- Várj egy kicsit – tette fel a mutatóujját anyukám mire megpördültem.
- Igen? – néztem rá kérdőn.
- Deby hívott, hogy eljönnek a párizsi koncertre – esett le az állam.
- És… mind a… négyen? – dadogtam.
- Azt nem mondta, csak, hogy jönnek – nyeltem nagyot.
- Rendben – fújtam ki a levegőt és indultam ámultan az emeletre.

Oké. Akkor Taylor is jön, és ha ő jön, akkor Swift is jön. De ő nincs meghívva, úgy, hogy nem jön be. Rendben, akkor még egyszer. Taylor, ha jön, akkor mi lesz? Végig csinálom a koncertet ez tuti. És a koncert utáni bulin mi lesz? Fogalmam sincs. Ha nem jön, akkor megkönnyebbülés lesz, de viszont addig idegesíthetem magam ezen. – vettem mély levegőt. Végül is, én ajánlottam fel neki, akkor tuti, hogy jön. Vagy nem tudom. Bele őrülök – csaptam az arcomra. Miért kellett nekem felajánlanom? Mondjuk akkor ki gondolta volna, hogy ez lesz! Jó, minden rendben lesz. Lemegy, szombaton a koncert én pedig élvezni fogom a bulit, kész, ennyi – vettem ismét mély levegőt. Aludni akartam egyet. Felmentem, lepakolásztam és visszadőltem az ágyba. Magamra húztam a takaróm és fáradt szemeimet lehunytam…

***2 óra múlva***
Arra ébredtem, hogy valami hűvösség megy át a lábamon. Felugrottam és körbenéztem. Nem láttam senkit. Végül azt a hűvösséget az ablak felől éreztem. Felhúzott szemöldökkel lépkedtem oda és döbbenten figyeltem, hogy zuhog az eső. Itt Kaliforniában ritkán esik az eső, de úgy látszik, most még is esik. Bezártam gyorsan, hogy ne hűtse le teljesen a szobát, vagy a végén vacogva fogok itt ülni. Már így is fáztam kicsit, ezért a gardrób felé sétálva, a sortot és az inget leváltottam valami melegebbre. Előkaptam egy fekete melegítő szettet és egy kék színű toppot aztán gyorsan felhúztam magamra. Visszamentem a szobába, ahol egy gyors pillantást vetve a telefonom képernyőjére döbbenten figyeltem, hogy már 1 óra van. Hát, én aztán szunyáltam egyet- gondoltam. Ahogy ez átfutott az agyamon hírtelen elkezdett korogni a gyomrom.

- Azt hiszem, ideje enni – mondtam magamnak és indultam lefelé.

Amikor leértem, meglepetésemre senki nem volt a konyhába, így egyedül fogtam neki az evésnek. A gáztűzhelybe benézve állapítottam meg, hogy a drága anyukám csinált sült csirkét, burgonyával, így kivettem egy tányért és szedtem magamnak. Leültem és a távirányítóval addig bekapcsoltam a tv-t. Semmi új nem volt benne, ezért a zene csatornára kapcsoltam, hogy zenét hallgathassak addig. Amikor mindet megettem, elégedetten paskolgattam meg a pocimat. Szóval esik az eső – gondolkodtam el. Esőben mit lehet csinálni? Pedig ma kedvem lett volna, vásárolni, menni, de így, hogy?! Az a baj, hogy nem csak szemerkél, hanem szakad. Hát, akkor írjunk új dalt – mosolyodtam el a hírtelen ötletemtől. A mosogató gépbe bepakoltam a magam után hagyott tányért, és felmentem a szobámba. Leültem a zongorához, és már is pár billentyűt leütve, próbáltam egy új hangzást kelteni. Igazából, fogalmam sincs, hogy miről írjak. Jelenleg, most a rajongóimnak hála, jól érzem magam. Nem vagyok magam alatt meg ilyesmi. Ki is pihentem a fáradalmakat. Aztán beugrott! Mi lenne, ha a rajongóimnak írnék egy ilyen „köszönet dalt”. Meghálálni benne mindazt, amit adnak nekem és ők által tartok ott ahol most vagyok. Szerintem örülnének neki. De először is a szöveget kellett kitalálnom. Lássuk csak…- kezdtem gondolkodni és vettem elő a füzetemet ahová már több mint 70 dalt zártam.

’részlet’

„Tudtam, hogy eljön ez a nap,
Amikor mindenem megvan
A sok álom, egyszer csak megvalósult
A sok terv létrejött….

„A tegnapok már elmúltak
A jövő pedig előttem áll
Minden pillanatot, minden szeretet, minden löketet
Nektek köszönhetek
A sok mosoly az arcokon
A rengeteg tőlük áradt energia
Ez tesz, engem boldoggá
Néha azt hiszem, még mindig álmodom,
És nem akarok felkelni”

2 óra mélázás után, megszületett a szöveg és persze mellé a dallam is. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar meglesz. Nem tudom, de szerintem ez csak a következő albumra fog felkerülni, vagy esetleg bónusz számként még felmehet az albumra. ha megkérem Jason-t. Bár szerintem már én is beleszólhatok ebbe, hiszen már a második lesz szóval… ráadásul a saját albumom. Az elsőnél nem sok beleszólásom lehetett, hiszen be akartam kerülni a média világba és ezért a profik irányítottak, de most már ebbe én is benne vagyok. Ránéztem az órára és még mindig csak 3 óra volt. Bár már nem hallottam, hogy az eső esett volna, így az ablakhoz mentem és mosolyogva figyeltem a napot, ami végre előbújt. Eszembe jutott hírtelen Bolyhos. Bíztam Stellában, hogy gondját viseli. De kedvet kaptam kutyázni, ezért lementem hozzá.

- Szijjjaa Bolyhoskám – öleltem meg nyálas hangon.

Elkezdte csóválni a kis farkát és megnyalta az arcom.

- Mintha kicsit nőttél volna – mondtam neki mintha értené is.

A labdájával kezdtem vele játszani, ő pedig boldogan szaladgált utána. Gondoltam neki sem ártana egy kis friss levegő, ezért megkockáztatom, hogy lemegyek vele a parkba. Vagy inkább csak a kertbe? – kezdtem hezitálni. Végül inkább a kertnél maradtam. Az biztonságosabb. Megfogtam a kezembe és a hátsó teraszra leraktam, hogy onnan tudjon a füvön futkározni. Így is tett. Amíg élvezte a kint létet, addig én leültem a kőre, és figyeltem, mit csinál.

*****
Amikor már kezdett kifáradni, bevittem vissza a kis helyére és boldogan figyeltem tovább, ahogy lefeküdt aludni. Nem akartam zavarni a kis tökmagot, ezért halkan kimentem. A nappaliba igyekeztem, hogy ott nézzem a tv-t és meghökkenve vettem észre, hogy az egész család a nappaliba gubbaszt és tv-zik.

- Családi gyűlés? – mentem oda kuncogva.
- Gyere, ülj le mellénk – paskolta meg apu mellette az üres helyet. – épp egy jó filmet nézünk. Kapcsolódj be – mosolygott rám, ahogy leültem mellé.
Így is tettem. Tényleg jó film volt. Sokat nevettünk rajta. Így eltelt filmnézéssel a délutánom. Aztán, épp amikor felértem a szobámba a telefonom csengett. Odarohantam és örömmel néztem, hogy Missy keres.
- Szia – rikkantottam bele.
- Szia – kuncogott ő is – na mizujs?
- Áh, semmi. Megy az élet. És veled? – kérdeztem vissza.
- Dettó. Figyelj csak… arra gondoltam, hogy csaphatnánk egy csajos estét. Eléggé uncsi napom volt, és most jól esne kicsit kikapcsolódni. Buliznánk egy kicsit – noszogatott.
- Én szívesen mennék, de tudod. Nem vagyok még nagykorú, úgy, hogy először a szüleimtől kell engedélyt kérnem – mondtam unott hangon.
- Jönnek a csajok is. Lizzie, Sonja és Rebecca is. Már csak te hiányzol.
- Oké. Megyek és megkérdezem anyuékat. – bontottam gyorsan a vonalat.
Gyorsan leszaladtam és még mindig a nappaliban voltak.
- Anyu, apu – néztem rájuk – kérlek, mondjátok, hogy ma elengedtek egy csajos estére a barátnőimmel – néztem rájuk kis kutya szemekkel.
- Igen. Most hívott Missy. Nem lennék sokáig – tettem a hátam mögé a kezem egy X jellel.
- És nálatok, milyen az a csajos este?- húzta fel apu a szemöldökét.
- Elmegyünk egy szórakozó helyre és táncolunk – forgattam a szemem – butaságok nélkül – mondtam unottan. – mindig vigyázok magamra – kérleltem őket. – lécci.
- Holnap van programod? – kérdezte ismét apu.
- A stúdióba kell bemennem, de ennyi.
- Jó, rendben. Felőlem mehetsz. De nagyon vigyázzatok magatokra – kezdtem futásba felfelé – és időben hazajönni – hallottam, ahogy még utánam kiált.
Gyorsan szinte már berontottam a szobámba és a telefonomat, mint a sáska a kezembe vettem, és tárcsáztam Missy-t.
- Szia, mehetek – kurjantottam bele, ahogy felvette.
- De jóó – derült jó kedvre – akkor fél 8-kor ott leszünk érted Sonja autójával.
- Rendben. Megyek és készülődök.
- Dögöset vegyél. Mind abban leszünk.
- Oké – bontottam a vonalat.
Már tudtam is mit veszek fel. Ma este dögösen akartam kinézni. És talán 1-2 helyes pasival is megismerkedni sem egy rossz ötlet. A gardróbomhoz szaladtam és a nem régiben vásárolt bőr ruhámat elővettem. „Még mindig ugyanolyan dögös” – pásztáztam a szememmel. Elővettem hozzá egy magas sarkút és letettem az ágyra. Beviharoztam a fürdőbe és elkezdtem magam rendbe hozni. Először is gyorsan lezuhanyoztam, aztán fogat mostam és egyebek. Megszárítottam a hajam és a hajvasalóval kiegyenlítettem a hullámokat. Egy cicás sminket felraktam és már mentem is öltözni. Lassan felhúztam magamra a bőr ruhát, aztán a cipőt is, és mosolyogva néztem magam a tükörbe.

- Ha ma nem hódítok, akkor soha – jegyeztem meg magamnak.
De viszont, ha így meglát apám, akkor tuti, nem enged el. Bíztam abban, hogy már nem a nappaliban gubbaszt, és így ki tudok lopakodni. Lassan kitipegtem a lépcsőig és elkezdtem hallgatózni. Nem hallottam semmi hangot lentről, így egy kicsit megnyugodva mentem vissza a táskámért. Az idő is már fél 8-at mutatott, így hangtalanul próbáltam lesuhanni a lépcsőkön. Gubanc nélkül, amikor leértem, mosolyogva örvendeztem magamban, hogy már senki nem volt lent. Gyorsan kinyitottam a bejárati ajtót és gondoltam kint majd megvárom őket. Pár perc múlva már meg is érkeztek. Én gyorsabb léptekkel feléjük iramodtam, aztán gyors köszönés után már indultunk is a csajos estére…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.