2011. április 9., szombat

Szandra Burke's life 82 rész

Reggel frissen és jó kedvvel keltem fel, mivel, ahogy felnyitottam a szemem, csak úgy áramlott befelé a nap melege a szobámba. Kedvem lett volna, most fel-alá ugrándozni örömömben, így nem maradtam tovább az ágyban. Kipattantam belőle, majd egyből a fürdőben elvégeztem a szokásos dolgaimat. Ezek után a gardróbomba pár percnyi nézelődés után, úgy gondoltam, hogy úgy is megyek le a partra, így először felvettem egy fehér bikinit, majd rávettem egy fekete alapon, rózsaszín-fehér mintás felsőt, és egy farmer shortot. A korgó gyomromra eszmélve, úgy döntöttem, hogy lemegyek reggelizni.

- Jó reggelt – csiripeltem Stellának és anyunak, akik szintén épp reggeliztek.
- Neked is – mosolygott rám anyu – hogy aludtál?
- Nagyon jól – mentem a hűtőhöz, s csináltam magamnak reggelit – és ti?
- Mi is – simogatta meg anyu, Stella vigyorgó buksiját.
- Ma lemegyek a barátaimmal a partra. Fürdőzünk egy kicsit – avattam be gyorsan.
- Rendben, menj csak – mosolygott – csak vigyázzatok egymásra, meg persze magadra.
- Mint mindig – mosolyodtam el – nektek nincs kedvetek jönni?
- Hát apád dolgozik és én is nem sokára indulok be a céghez, úgy, hogy nem hiszem.
- Én mehetek? – szólalt fel Stella.
- Neked délután tanulnod kell – nézett rá anyu.
- Tényleg – rogyott le a mosoly az arcáról.
- De ha gondolod, segíthetsz nekem kitakarítani a szobám, most délelőtt – mondtam neki hírtelen ötlettől vezérelve. Meg tényleg már amúgy is ki kell takarítani.
- Oké – vigyorodott el ismét.


Lassan megreggeliztünk, majd utána feljött velem Stella, s elkezdtük összelomolni a szobát. Szégyenemre, hogy nem szeretek takarítani, elég rendetlenség volt, főleg a ruháim környékén, így a könnyebb dolgokat Stellára bíztam, én pedig elkezdtem a gardróbomba rendet rakni, és ha már ott voltam, akkor kiválogattam azokat a cuccokat, amik már nem voltak jó rám. Letörölgettük a polcokat, lepucoltam az ablakokat és fel is porszívóztam. Nagyon meglepődtem magamon, hogy ennyire volt kedvem takarítani, hiszen általában amikor kedvem van hozzá, akkor az sem sokáig tart, de most tényleg volt kedvem. Mire végeztünk már majdnem csak a megbeszélt időpontban jártunk és már Stellának is mennie kellett tanulni, így még egy kis pakolgatás után, magamhoz vettem egy kendőt és a nap tejet, majd elköszönve anyukámtól, elindultam a part felé.

Ahogy közeledtem, már láttam Taylor ismerős alakját, és meglepetésemre Lauren is ott volt, pedig el is felejtettem felhívni. Egyre közelebb érve, kivettem, hogy Jace is ott van, így már érthető volt, hogy Lauren is ott volt, persze nagyon örültem, hogy ők is eljöttek. Plusz volt még 1-2 haverja lent, akiket csak úgy látásból ismerek. Jace, mikor észrevett, felém bökött egyet mosolyogva, majd Taylor is megfordult és szintén mosolyogva, tárt karokkal indult el felém.

- Meg jött már – mondta kuncogva – csak emlegetni kellett.
- Oh, szóval már rólam beszéltetek? – mondtam mosolyogva, s öleltem meg egy rövid csók kíséretében – szia Jace És Lauren – nyomtam meg az és szót mosolyogva.
- Szia – köszöntek kuncogva.


Láttam Laurenen, hogy nem akármiért van itt, így miután még gyorsan köszöntem a többieknek elvonultunk egy rövid beszélgetésre.

- Mit csinálsz itt? – mondtam neki még mindig mosolyogva.
- Hát… - nézett rám fülig érő mosollyal – eljöttem a barátommal a partra – hajtotta le a fejét kuncogva.
- Nem mondod! – mondtam boldogan – végre! Na, de hogy jöttetek össze? Tegnap miért nem mondtad?
- Mert még tegnap nem voltunk együtt.
- Akkor ma?! – húztam fel a szemöldököm.
- Tegnap este felhívott és beszélgettünk, aztán meg elhívtam magamhoz ma reggelre, hogy reggelizzen velem.
- És?
- És… elcsattant egy csók – mondta kuncogva, kissé zavartan.
- Jaj, Lauren!! – mentem fentebb a hangom 1 oktávval és öleltem meg boldogan – olyan édesek vagytok együtt, komolyan – mondtam mosolyogva, miután kibújtam öleléséből.
- Azért ne siessük el annyira, még az elején vagyunk de… köszi – kuncogott.
- Rendben – mosolyogtam.
- Na, de menjünk, mert a lovagod, mióta lejöttünk rajtad kívül senki másról nem tudott beszélni, úgy, hogy most már legyél vele – indultunk vissza még mindig mosolyogva.


Ahogy visszamentünk, Taylor mosolyogva nézett rám, majd gyors mozdulatokkal odalépkedtem és átkarolva a nyakánál, szenvedélyesen megcsókoltam. Bár fogalmam sincs miért csináltam ezt, lehet, azért mert már hiányoltam a forró csókját.

- Na, szobára veletek! – szólalt meg Jace vicces hangon, mire szétváltunk és egy szúrós tekintetet meresztettem rá, ami pár másodperc múlva nevetésbe folyt át.


Ezután mindünk levetkőzött, majd Lauren és én, lefeküdtünk a napozóágyra és csak engedtük, hogy a nap a bőrünk alá férkőzzön. Addig a fiúk úgy döntöttek, hogy fociznak egyet a többiekkel. Bevallom jó kilátás volt a fiúkra nézve, de akárki akármit mond, Taylor volt köztük a legjobb. Nagyon jó volt így sütkérezni, éreztem, hogy a nap csak úgy simogatja a bőrömet. Nem tudom meddig napozhattam, amikor hírtelen megjött a kedvem az úszáshoz, így felálltam és elhadartam Taylornak, hogy elmegyek egyet úszni. Nem voltak sokan a vízben, és amikor belementem értettem miért. Azért mert kissé hideg volt, de, hogy hamar meg szokjam, egyből elmerültem benne nyakig, majd mellúszásban, elkezdtem egyre mélyebbre menni. Be kell vallanom, hogy imádok úszni. A tánc mellett ez a másik sport, amit nagyon szeretek. Mindig is imádtam a vizet. Lehet előző életembe, hal lehettem? Ki tudja. De az biztos, hogy minden testrészünket meg lehet az úszással mozgatni. Bár ha nem így lenne, akkor is szeretném.

Már picit messzebb voltam a parttól, és, ahogy úsztam immár lassabban befelé, egyre jobban éreztem, hogy hideg a víz és, hogy kezdek fázni. Hírtelen megéreztem egy erős görcsöt az egyik lábamban. Próbáltam minél jobban mozgatni, de csak egyre rosszabb lett. Aztán a másik lábamba is beleszökött a görcs, és nagyon megijedtem. Tudtam, hogy ilyen fájdalommal nem tudok kiúszni, ezért megpróbáltam segítségért kiáltozni, de a mozdulatlan lábam miatt, egyre a víz alá merültem. Csapkodtam a kezemmel, és ordítani is megpróbáltam, de túl messze voltam a parttól és nem vettek észre. Ráadásul a kalimpálásom is csak rosszabbított a helyzeten, de nem adtam fel. Éreztem, hogy egyre több sós víz szalad le a torkomon, és a hangom is kezdett berekedni. Már fulladoztam, és az erőm is kezdett elszállni, egyszerűen már nem bírtam tovább a fájdalmat a lábamban. Kétségbeestem. Előtört a halálfélelem. Tudtam, hogy senki nem hall, és nem is lát. Nagyon féltem attól, hogy itt a vég. Az erőm elvesztésével, már abszolút nem tudtam még másodpercekre se felmenni a felszínre. Úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Kezdtem feladni. Majd hírtelen minden elsötétült előttem…

Taylor szemszög

Jó volt ez a mai focizás a srácokkal. Nagyon jól esett és kellett már. Miután Jace-el jól kifociztuk magunkat a napozóágyra leülve, elkezdtünk beszélgetni.

- Na, mi a helyzet köztetek? – biccentettem Lauren felé
- Hát… - bólogatott – együtt vagyunk, de még most ismerkedünk igazán.
- Ez jó – mosolyodtam el – rendes lány. Nagyon jó barátnője Szandrának. Kell neked már egy ilyen rendes lány – csapkodtam meg a vállát.
- Elég csinos, valljuk be azért.
- Az, de tudod, hogy nekem ki a legszebb – vontam meg a vállam elmosolyodva.
- Tudom – bólogatott – de hidd el, nagyon kedvelem Lauren-t.
- Látom – bólogattam mosolyogva.
- És te? Jól meg vagytok a kis szuper sztárral?
- Minden oké – mosolyodtam el, visszaemlékezve a Valentin napi szenvedélyes estére. Hírtelen eszembe jutott, hogy Szandra elment úszni, de már régóta elment – te, hallod. Nem jött még ki Szandra a vízből? – ráncoltam össze a homlokom.
- Nem láttam – vonta meg a vállát.


Felálltam, hogy megnézhessem, hátha meglátom valahol a vízben, de sehol sem láttam, pedig elég kevesen voltak bent. Valami rossz érzés ütött belém, és immár aggódva kerestem a szememmel Szandra után.

- Nincs meg? – állt fel Jace is, s elkezdte keresni ő is a szemével.
- Nem látom sehol – mondtam rosszallóan.
- Mi a baj srácok? – jött közelebb Lauren.
- Nem találjuk Szandrát sehol – néztem Laurenre aggódva.
- Biztosan még ott úszkál valahol – nézett ő is a tenger felé – de én sem látom – ráncolta ő is a homlokát – biztos, hogy úszni ment? Lehet elment inni valóért, vagy valamiért.
- Biztos. Mondta, hogy megy úszni és még láttam, ahogy bemegy a vízbe – mondtam kicsit ingerülten.
- Nem értem – ingatta a fejét Lauren – nem lehet, hogy… - nézett rám aggódóan.
- Hogy? – ráncoltam a homlokom.
- Áh, biztos nem – legyintett.
- Mondd, már – feszültem meg.
- Hogy a vízben van – bökte ki, de nem értettem, hogy érti.
- Hogy érted, hogy a vízben van, mikor nem látjuk ott?
- Úgy értem, hogy…
- Mondd, már kérlek.
- Nem lehet, hogy történt vele valami a vízben?
- Mármint, hogy… - gondolkodtam el. S eszembe jutva, hogy tényleg lehet történhetett vele valami a vízben, rádöbbentem, hogy akkor még mit keresek itt. Már rég a vízben kellene keresnem – jézusom – préseltem ki halkan, ajkaim között.


Egy percet sem várva, a víznek iramodtam, majd megjegyezve, hogy merre ment, én is arra kezdtem el úszni, s közben a víz alatt, illetve a víz körül próbáltam nézni, hátha megtalálom. Már jócskán a parttól távol voltam, de még mindig nem találtam semmit sem. A víz hideg volt, de nem érdekelt már az sem. Egyre előrösödött bennem az a rossz érzés. Éreztem, hogy történt vele valami, és egyre jobban elkezdtem félni. Nagy levegőt vettem, majd ismét a víz alá merültem, de ismét nem találtam semmit. A felszínre feljőve, nagy levegőket szippantottam magamba, gyorsan körülnéztem felül, de ott sem volt, majd ismét mély levegőt vettem, és lemerültem. Aztán hírtelen elképedve és rettenetesen megijedve láttam, hogy ott volt, már jóval a víz alatt és csak egyre süllyedt lefelé. Egy percet sem tétovázva, minden erőmet felhasználva úsztam utána. Ahogy odaértem, erősen megfogtam, majd egyből a felszínre húztam és próbáltam felébreszteni.

- Hé, Szandra. Kelj fel – mozgattam meg a fejét, hátha reagál.


De semmit sem reagált. Nagyon megijedtem. A bőre fehér volt és jég hideg. Az ajkai pedig már lilában pompáztak. Tudtam, hogy túl sok ideig volt a víz alatt, és, hogy fel kell melegíteni. Erősen megfogtam, majd elkezdtem vele úszni a part felé. Már messziről láttam, hogy Jace-ék figyelnek minket, s ahogy egyre közeledtem a parthoz, észrevettem, hogy Lauren segítségért indult, a vízi mentőhöz, aki egyébként elmondanám, hogy hogy végzi a munkáját, amikor pont Szandra fuldokol itt. Nagyon reméltem, hogy csak elájult és semmi komolyabb baja nincs. Esküszöm, ha valami baja lesz, nem tudom mi lesz velem.

Végig ezen gondolkodva, végre kiúsztam a partig, majd a karjaimba véve, kezdtem el vele gyors léptekben menni. Ránéztem és olyan élettelennek tűnt. Olyan ártatlannak és nyugodtnak. De ez nagyon megrémisztett. Nem engedtem, hogy eluralkodjon rajtam a kétségbeesés, hiszen még semmit nem tudok, hogy mi van vele. Amint a partra értem, segítségképp át akarta venni tőlem Jace, de eszembe se volt oda adni. Leraktam az egyik napozóágyra, majd félre álltam, hogy megnézhesse a vízi mentő. Bár már elméletben jól leszidtam, de hagytam hadd végezze a munkáját. Néhány másodpercig a nyakánál kereste a pulzusát.

- Azonnal hívjátok a mentőt – hadarta el gyorsan.


Jace azonnal a telefonjához szaladt, s elkezdte tárcsázni a mentőket. Én pedig immár még idegesebben álltam ott.

- De mi történt? Mi van vele? – mondtam mély levegőt véve.
- Nincs pulzusa – bökte ki…

7 megjegyzés:

pappfruzs írta...

basszus:|:O
ez nagyon jó lett. tényleg eszméletlen jól írtad le.
a végén kicsit szívbajt hoztál rám, úgyhogy igyekezz de nagyon, mert jöhetsz be hozzám a kórházba.
szandra előző életében táncoló hal volt.
na siess. puszi:D

Molly H. írta...

hát, próbáltam minél hitelesebben leírni:D
örülök hogy áthoztam azt az érzést:D
köszi
sietek, puszi:D

pixie:) írta...

jesszus Oo tényleg jól leirtad átjött az egész(:
na de siess a következővel :DD

Molly H. írta...

köszi:D
sietek

Ariel írta...

Szia!
Nem már... siess a következővel, remélem a sós víz nem okoz nagyobb gondot (a hangszalagok "nem igazán bírják")!! A történetből kivéve pedig, elég sok vizet nyelt... :SS
Hogy őszinte legyek, az is megfordult a fejemben, hogy csak egy rossz álom, de a végére ezt elvetettem... :( Remélem tényleg nem lesz semmi komolyabb baja!
Várom a folytatást!!
Puszi!! =)

Névtelen írta...

Szia!Úr isten rem nem lesz baja Szandrának,nagyon jó lett,siess a kövivelpuszi niki

Molly H. írta...

hát... inkább nem mondok semmit!!
majd meglátjátok mi lesz:D
köszi
sietek
puszi:D

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.