2011. május 13., péntek

Szandra Burke's life 104 rész

Sziasztok!:D Bocsi, hogy csak most jön a friss, de egy elég zsúfolt heten vagyok túl, és nem igazán tudtam a gép elé ülni:S De most végre szabad vagyok, és így meghoztam:D Remélem tetszeni fog. Jó olvasást. Puszi mindenkinek

Másnap reggel arra keltem fel, hogy valaki a nyakamat forró puszikkal árasztja el, s mikor észbe kaptam, hogy hol is vagyok, halványan elmosolyodtam. Nem akartam még felkelni, ezért próbáltam nem mosolyogni, hogy ne vegye észre, de halkan felnevetett és ebből tudtam, hogy észrevette.

- Láttalak! – kuncogott még mindig.
- Nem igaz – motyogtam elmosolyodva.
- De, de – nevetett.


Fél szememet felnyitottam, s egyből Taylor kuncogó képét láttam meg, majd gyorsan visszacsuktam, mivel még aludni akartam kicsit. De eszembe jutott, hogy én épp szökésben vagyok, és nem sejthetnek semmit a szüleim, így nagy sajnálatomra, még is kinyitottam a szemem és felültem az ágyon.

- Azért bejössz ma? – kérdezte, ahogy leszálltam az ágyról.
- Nappal? Nem! Este? Igen! – vágtam rá kuncogva, mire csak értetlenül nézett rám – nem hiszem, hogy a szüleim beengednek nappal, úgy, hogy este megint beszökök – vontam meg a vállam.
- De nehogy bajba kerülj – kuncogta el magát.
- Én? Dehogy – legyintettem.
- Ma beszélek egy orvossal, és felhívlak, mikor jöhetsz be a tesztet megcsinálni.
- Oké – vágtam rá – csak nem tudom, hogy mondjam el anyuéknak.
- A tesztet?
- Aha – bólintottam – akkor egyből kiderülne, hogy voltam itt és akkor az ajtómat hat lakatra fogják zárni.
- Ilyen szigorúak lettek? – húzta fel a szemöldökét.
- Nem, csak félnek attól, hogy… tudod. Kapcsolatba lépek veled. És az nem helyes szerintük.
- Akkor ne mondd el nekik – vonta meg a vállát – majd a végeredményt megnézik és ennyi. Haragszanak majd rád úgy 1 óráig és kész – magyarázta.
- Oké – mosolyodtam el – akkor majd este jövök – szedtem össze magam gyorsan – szia – leheltem egy puszit a szájára és intettem neki.


Ő pedig csak mosolyogva intett vissza. Boldog voltam és jó kedvű. Lopakodva mentem ki a kórházból, és miután sikeresen végrehajtottam-e tervem, gyorsan fogtam egy taxit, majd beültem, elmondtam neki a címet és indultunk is. Bár keveset aludtam az este, Mellette, és ezt éreztem is. Jó kedvem volt, de ugyanakkor még éreztem magamon a fáradtságot. Bizonyára még a tegnapi nap utófáradtsága. Így az autóban is már majd elaludtam. Ahogy megérkeztünk, halkan csaptam be az autó ajtaját, és kifizetve a taxist, óvatosan lépkedtem a házba. Lassan nyitottam ki az ajtót, majd látva, hogy sehol senki, megnyugodva zártam be magam mögött. Picit még félve mentem fel a lépcsőn, nehogy összefussak valakivel, aztán meg magyarázkodhatok, de szerencsémre, ott sem bukkant fel senki. Még biztos aludtak. Így befordulva a folyosóra, a szobám felé mentem, majd ahogy beléptem, teljesen megnyugodva sóhajtottam egyet. Egyből a fürdő felé vettem az irányt, és miután levetkőztem beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett végre lefürödni, de nem időztem olyan sokat ott. Megmostam a hajam, majd ahogy végeztem, a pizsamámba bújtam, és még mindig érezve magamon a fáradtságot, az ágyamba feküdtem, Magamra húztam finom, meleg takarómat, és talán még két percbe se telt, már folytattam is az alvást…

**********

A telefonom heves zúgására nyitottam fel a szemem, mire morcosan kezdtem el keresni az éjjeli szekrényemen, majd ahogy megtaláltam, meg sem nézve, hogy ki az, a fülemhez emeltem.

- Igen? – nyöszörögtem.
- Úristen! – nyitottam fel Lauren aggódó hangjára a szemem.
- Mi az? – ráncoltam a homlokom.
- Láttad a mai híreket? Taylor van benne. Itt van a Los angelesi kórházban, mert állítólag öngyilkos akart lenni. Tudsz róla? – kérdezte aggódva.
- Ühüm – motyogtam.
- Tényleg tudsz róla? – lepődött meg.
- Igen, de hosszú elmesélni – motyogtam és sóhajtottam mélyen.
- Szóval… nem értem – értetlenkedett.
- Majd elmesélem.
- Rendben, de jól van Taylor?
- Igen, jól van.
- Huh, akkor jó. Mert Jace is kiakadt egy csöppet.
- Nyugodjatok meg. Minden rendben van vele.
- Várjunk csak! És ezt te honnan tudod?
- Mondtam, hogy majd mesélek – mosolyodtam el.
- Felkeltettelek?
- Aha – vágtam rá – de nem baj.
- Uh, bocsi.
- Nem gond – nyújtóztam ki közbe.
- Akkor átjössz?
- Ühüm.
- És mindent tudni akarok – szögezte le.
- Oké – kuncogtam el magam – összeszedem magam és nem sokára megyek.
- Oké, szia.
- Szia – bontottam a vonalat.


Elég lesz elmesélnem, hogy mi, hogy történt Vancouverben. Biztos bele fog telni egy órába, ha nem többe. De még pihenni akartam egy kicsit, így néhány percre lecsuktam még a szemem. Majd miután rendesen átléptem a reggeli kómás szintet, feltápászkodtam lassan és a fürdőbe eredve elvégeztem a szokásos teendőimet. Közben végig az estén járt az eszem és jó kedvem volt még mindig. Bár még délelőtt volt, de én már alig vártam, hogy este legyen és mehessek Hozzá megint.

Ahogy végeztem, a gardróbba indultam, s kis nézelődés után, egy fehér alapon, több színű, mintás felsőt vettem elő, egy farmerral. Gyorsan felöltöztem és ismét a fürdőbe lépve, lófarokba kötöttem a hajam. Felraktam néhány kiegészítőt, aztán visszamenve a szobámba, azt rendbe tettem, felhúztam egy papucsot, a vállamra akasztottam a táskám, és leindultam a földszintre, ahol már finom illatok vártak.

- Jó reggelt! – vigyorogtam anyura jó kedvűen.
- Szia – mosolyodott el – milyen jó kedved van!
- Hát… - vontam meg a vállam.
- Pedig mondom, a tegnapi miatt biztos rossz kedved lesz és ezért csináltam kiengesztelésképp egy kis palacsintát neked – magyarázta, mire egyből összefutott a nyál a számban, a palacsinta látványára.
- Oh, nem gond. Így is el fog tűnni pillanatok alatt – simogattam meg éhes gyomromat. Erre csak felkuncogott anyukám, majd újra a sütő felé fordult.
- De minek köszönhető ez a jó kedv? – kérdezte.
- Hát… - gondolkodtam el egy lehetséges válaszon – csak a forgatás jutott az eszembe, és jó kedvem lett – vontam meg a vállam.
- Oh, tényleg. Nem is meséltél!
- Jó volt – bólogattam – egész nap ott voltunk, de tényleg jó volt – mosolyogtam.
- És… elmondod, hogy mi is történt Taylorral? – kérdezte komolyabban.
- Nem tudom – hajtottam le a fejem – nem tudom mi történt vele – motyogtam füllentve.
- Biztos?
- Igen – bólogattam – csak megijedtem, hogy a kórházba került – vontam meg a vállam – és ma sem mehetek be hozzá? – néztem rá.
- A-a – ingatta a fejét – ne haragudj, de nem tartom jó ötletnek.
- Jó, mindegy – sóhajtottam egyet.
- Tényleg szereted még?
- Anyu, ne beszéljünk inkább erről – ingattam a fejem és ráncoltam a homlokom.
- Oké – bólintott.
- Öh… megyek át Laurenhez mindjárt – magyaráztam neki két falat között.
- Biztos, hogy oda mész? – húzta fel a szemöldökét.
- Anya! Persze – vágtam rá – miért hová mennék? – húztam fel a szemöldököm, tudva, hogy Taylorra gondol.
- Rendben – mosolyodott el.


Bekapkodtam még néhányat, majd egy gyors búcsút véve tőle, az autómhoz indultam, s ahogy behuppantam, kigurultam majd indultam is hozzá. Valahogy hírtelen eszembe jutott Chris. Szegényt csak úgy otthagytam és azt se tudja, hogy most mi van. De ezek után, már nem akarok vele lenni, csak, mint barát. És kicsit lelkiismeret furdalásom lett, visszagondolva, hogy mi volt a tervem. Így, úgy döntöttem, hogy felhívom, és tisztázok vele mindent. Előkerestem a számát, majd elkezdtem tárcsázni.

- Igen? – szólt bele pár csörgés után.
- Szia – szóltam bele kedvesen – Szandra vagyok.
- Oh, szia – mosolyodott el – hol vagy? Úgy eltűntél!
- Tudom, és ne haragudj! Csak… összejött most minden.
- Mi az a minden?


Nem akartam neki kitálalni, hogy Taylorra célzok, ezért úgy döntöttem, hogy a szokásost fogom beadni.

- A munkával! Tudom, hogy… többet akarsz, mint barátság, de ez nem fog menni, és ne haragudj. Tudod, most vagyok a karrierem csúcspontján és erre akarok inkább koncentrálni – magyaráztam neki – és tényleg sajnálom.
- Semmi gond – mondta elszomorodva.
- De barátok lehetünk!
- Rendben – mosolyodott el.
- És tényleg sajnálom – sajnálkoztam őszintén.
- Semmi baj nincs. Tudod… valahol éreztem, hogy ez lesz, úgy, hogy tényleg nem baj.
- És egyébként nagyon jól éreztem magam veled tegnap, de muszáj volt elmennem.
- Oké, semmi gond – mosolygott – megértem.
- Köszönöm.
- Semmiség.
- Akkor… majd beszélünk, oké? – mosolyodtam el.
- Oké – kuncogott – szia.
- Szia – bontottam a vonalat.


Örültem, hogy megérti, de picit rosszul éreztem magam a felől, hogy a munkát kellett bedobnom. Mondjuk részben igaz, de akkor is ő túl rendes ahhoz, hogy csak így lekoppintják. De biztosan meg fogja találni a hozzá illő lányt, aki meg is érdemli. Hiszen én már máshoz tartozok, és így nem lett volna helyes, ha belevágok abba az új kapcsolatba, minden érzelem nélkül.

Ezen gondolkodtam az úton, s mikor odaértem, leparkoltam Lauren elé, majd egy csengetés után, hamar mosolyogva ki is nyitotta az ajtót.

- Szia – mosolyogtam rá és öleltem meg.
- Szia. Na, végre – motyogta – már nagyon kíváncsi vagyok, mi volt! – mentünk bentebb és ültünk le a kanapéra – szóval? Mesélj!
- Hát… elég bonyolult – húztam el a szám.
- Időnk, mint a tenger – mosolyodott el.
- Rendben – sóhajtottam nagyot s emlékeztem vissza az elejére – szóval, a forgatás utáni nap, úgy volt, hogy találkozok Chris-el, és, hogy együtt ebédelünk. Elmentem a megbeszélt helyre, és ott összefutottam Kristennel.
- Ühüm – bólogatott.
- Elkezdtünk beszélgetni meg minden, elmondta, hogy a Breaking Dawn-t forgatják, és, hogy szabad napot kaptak meg ilyenek. Na és a lényeg, hogy ott, igaz picit távolabb, de összefutottunk Taylorral.
- És? – csillant fel a szeme kíváncsian.
- És semmi. Ledöbbentem, meg ő is. Nem beszéltünk egy szót se, csak nézett rám azzal a szomorú tekintetével – emlékeztem vissza – aztán megjelent Chris és átmentem hozzá a megbeszélt étteremhez. Chrissel jó volt, elhülyéskedtünk meg minden, aztán délután visszamentem a hotelbe, és mondanom sem kell, hogy végig Tayloron járt az eszem. Estefele meg beállított egy pincér fiú, egy csokor virággal a kezében, én meg mondom, biztos Christől jött, hogy tudod, van egy virág boltjuk meg minden, de nem tőle jött.
- Hát? Taylortól? – dülledtek ki a szemei.
- Ühüm – bólogattam – írt egy kis levelet is, és az volt benne, hogy találkozni akar velem este 9-kor egy parkban.
- És elmentél?
- El – vágtam rá – de meg is bántam, mert csak veszekedtem vele – forgattam a szemem, s hajtottam le a fejem – meg jól megbántottam.
- Oh – húzta el a száját.
- Aztán másnapra megbeszéltük Chris-el, hogy eljön értem a hotelbe és elvisz a virágboltjukba. Na, ez így is volt. Elmentünk és megismertem az apukáját is, aki egyébként tök jó fej – mosolyodtam el – elég sokáig ott voltunk, de tényleg jól éreztem magam. Szóval utána, elmentünk Chris-el piknikezni abba a parkba, ahol találkoztam Taylorral és ott elkezdtünk megint hülyéskedni meg minden, de Chris komolyra fordult, és elmondta, hogy többet akar tőlem, mint barátság, aztán megcsókolt.
- Ah – nyúlt O-ra a szája ledöbbenve – és mi volt?
- Hát… a csók után nem sokra rá, oda állít egy kislány, és a kezembe adott egy cetlit, amit megint Taylor írt. Nem teljesen emlékszem arra, hogy mi volt benne, de célzott arra, hogy meg akar halni, azért mert nem lehetünk együtt.
- Ez most komoly? – tágultak ki a szemei.
- Ühüm – bólogattam – azt követően nagyon rossz érzésem lett. Hallod, annyira éreztem, hogy vele van valami. Szegény Christ meg otthagytam a piknik közepén – ingattam a fejem – visszamentem a hotelbe és próbáltam hívni Taylort, de nem vette fel, aztán Kristent is hívtam és azt mondta, hogy sétálni ment, de nem tudja hova. Áh, olyan ideges voltam. Nagyon féltem. Az után visszahívott Kristen és mondja, hogy Taylort bevitték a kórházba, mert öngyilkos akart lenni, én meg azt hittem ott helyben elájulok.
- Jézusom!
- Hát gondolhatod! Azonnal összepakoltam és jöttem haza. De amikor hazaértem, mondom a szüleimnek, hogy megyek be Taylorhoz a kórházba, erre azt mondják, hogy „nem mehetsz be. A te érdekedben” Akkor is kibuktam. Egészen estéig sírtam, meg feküdtem az ágyba. És utána – mosolyodtam el – elszöktem otthonról, és bementem hozzá.
- Ne már! – sikított fel mosolyogva.
- Tudom, őrültség, de megtettem – kuncogtam.
- És mi volt?
- Hát… tudod, rám jött ilyen kétségbeesési rohamféleség, és elkezdtem mondani neki, hogy „mit tettél, te hülye” meg ilyenek. Aztán nem bírtam tovább és szó szerint elkezdtem neki zokogni.
- Aw – biccentette oldalra a fejét.
- A lényeg, hogy egész este ott voltam vele, és megbeszéltük, hogy csinálunk DNS tesztet, mert egyikünk se igazán hiszi el ezt a családi dolgot.
- Oh – mosolyodott el.
- És olyan jó volt – sóhajtottam nagyot – egész este, simogatott, meg puszilgatott, meg áh – kuncogtam el magam visszaemlékezve.
- De nem gondoltatok a….? – ingatta a fejét.
- Hogy tesók vagyunk? – húztam fel a szemöldököm – nem – ingattam a fejem – és őszintén, engem nem is érdekel. Szeretem, és vele akarok lenni, kerüljön bármibe is – magyaráztam.
- Ez aztán a szerelem – mosolyodott el.
- Hjaj Lauren – sóhajtottam ismét Taylorra gondolva – tényleg, imádom. Ma este is, ha sikerül beszöknöm, akkor ott leszek vele.
- Kis huncutok vagytok – kuncogott – és beengedtek?
- Először nem, de aztán már könyörögtem a kis ápolónőnek. Amúgy felhívtam Christ is, hogy legyünk csak barátok és nem haragudott meg rám hál’.
- Ennek örülök – mosolygott – és remélem, hogy a DNS teszt jól fog elsülni.
- Én is – bólogattam – mert ha kiderül, hogy tényleg igaz… áh – ingattam a fejem – én felakasztom magam, komolyan.
- Jaj, ne mondj ilyet – ráncolta a homlokát.
- Taylor biztos abba, hogy nem igaz.
- Szerintem se létezik ilyen, hogy így szeressétek egymást, miközben kiderült, hogy… tesók vagytok – fintorodott el.
- Hm… ja – bólogattam – aztán újra együtt lehetünk – mosolyodtam el – majd elvisszük Őt is paintballozni, meg minden. Alig várom már, hogy este legyen – álmodoztam.
- Jaj, te! – kuncogott rajtam.


Hírtelen beszélgetésünkből, a telefonom zúgása vetett véget, ami egy SMS-t, jelzett és, ahogy megnéztem egyből elvigyorodtam, s Laurenre néztem.

- Taylor? – mosolyodott el.


Erre csak bólogattam hevesen, s egy percet sem várva, megnyitottam az üzenetet.

„Szia, napfény – mosolyodtam el még jobban, rég nem hallott becenevemre- csak szólok, hogy beszéltem az egyik dokival, aki meg csinálja a tesztet. Tőlem már le is vették, csak te gyere be. Keresd Dr. Morison-t. Szóltam neki, hogy menni fogsz, így tudja miről lesz szó. Oh, és majd hallgasd a rádiót. Imád, T.” – haraptam bele ajkaimba öntudatlanul ezeket elolvasva.

- Na, mit ír? – mosolygott Lauren.
- Hogy mehetek megcsináltatni a tesztet. Ő már megcsinálta, úgy, hogy én is megyek – álltam fel.
- Menjek veled?
- Ühüm, ha akarsz – bólogattam.
- Még jó – vágta rá.
- Akkor menjünk – indultam ki az ajtón.


Gyorsan beültünk, majd emlékezve Taylor üzenetére, hogy legyen bekapcsolva a rádió, bár nem értettem mire írta, de azért bekapcsoltam, majd el is indultunk a kórház felé. Izgatott voltam, hogy mi lesz, de ugyanakkor féltem is. Alig vártam már, hogy kiderüljön az igazság.

Az úton haladva, épp megálltunk egy piros lámpánál, amikor a rádióra figyelmesebben figyeltem.

„És most Ryan Secret-et hallhatjuk a 104.8-as csatornán, Amerika egyik kedvenc rádióján.

- Üdvözlök minden kedves hallgatót, ez itt a kívánság műsor. Egészen déltől, délután öt óráig, megállás nélkül. Kezdjük is, egy szerelmes üzenettel, ami egy bizonyos napfényhez szól.


„Szeretném kérni Chris Brown-tól, a Next to you-t, az én kis napfényemnek küldöm, akit nagyon szeretek. És ha hallod, jól figyelj a dalszövegre, mert az mind igaz rád. Alig várom, hogy már láthassalak, még mindig imád, T”

Hát reméljük, hallgatja az a személy és tudja, hogy róla van szó. Akkor ne is húzzuk tovább az időt, jöjjön Chris Brown és Justin Bieber közös szerzeménye, a Next to you.”


Az egészet tátott szájjal hallgattam végig és a szívem ismét megdobbant egy nagyot. Laurenre néztem, aki szintén elmosolyodott, majd ahogy beadták a dalt, Tay kérésére, jól figyeltem a dalszövegre.

- Szerelemes Istenem! – ingatta a fejét Lauren kuncogva – mit meg nem tesz ez a Taylor.


Ezen csak nekem is kuncognom kellett, hiszen annyira tetszett a dalszöveg és Laurennek is igaza volt. Taylor aztán odaadó. Már azt hittem ennél nem szerethetem jobban, de még is most még jobban megszerettem. Olyan boldogsággal töltött el, hogy így kimutatja nekem, mit érez irántam. Bár nem szeretem Justin Bieber-t, de még a dal is jó volt. Bizonyára azért, mert Chris Brown is benne van, őt pedig imádom. Ezután egész úton, csak vigyorogtam, és egyszerűen nem lehetett lehervasztani a mosolyomat. Azonnal be akartam volna menni hozzá, és jól összeölelgetni, meg összepuszilgatni, de nem akarom, hogy meglássanak, hogy nála jártam, így átraktam estére. A kórházhoz érve, kiszálltunk, majd bementünk és a pulthoz igyekezünk, ahol épp egy másik nővér volt.

- Elnézést – szólaltam meg elmosolyodva.
- Igen? – nézett rám.
- Dr. Morison-t keresem. Merre találom?
- Egy pillanat. Szólok neki – állt fel és ment el.


Laurenre néztem, aki csak megvonta a vállát, majd néhány perc múlva, visszafelé jött az a nővér, egy 40-es éveiben járó férfival.

- Dr. Morison? – néztem rá
- Igen! Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen.
- Öh, a DNS tesztet jöttem megcsinálni – mondtam kicsit halkabban, hogy nehogy valaki meghallja.
- Oh, igen! Jöjjön velem – indult el.
- Megvárlak itt – mondta Lauren.
- Oké – mentem közbe a doki után.


Elvezetett egy rendelőhöz, majd kis várakozás után behívott és elkért néhány fontosabb információt rólam, majd az asszisztense segítségével, levették a nyálmintát tőlem, aztán egy fotót csináltak.

- Készen is vagy – mosolygott a doki.
- Köszönöm – mosolyodtam el – és mikorra lesz kész?
- Holnap után, délután majd jöjjenek be, és akkor kiderül, hogy önök rokonságba vannak-e – magyarázta.
- Rendben – bólintottam – még egyszer köszönöm. Viszlát – mentem ki az ajtón, magam mögött becsukva.


Hezitáltam, hogy menjek-e be most Taylorhoz. Nagy volt a kísértés, hiszen látni akartam, de inkább úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok. Így visszamentem Laurenhez, akinek az autóhoz igyekezve, elmondtam, hogy mi volt bent, és, hogy mikor lesz kész. Majd beültünk, és eldöntöttük, hogy mielőtt hazamennénk, megeszünk egy fagyit.

**********

Iszonyatosan lassan telt el az a délután. Biztosan azért, mert már az estét vártam. Igaz, hogy végig Laurennél voltam és beszélgettünk, illetve kifeküdtünk napozni is, de már alig bírtam magammal. Muszáj lett volna valamivel ütnöm a napot, de valahogy semmi nem jutott az eszembe. Már nagyon vártam, hogy újra láthassam. Így mikor jóval sötétedés után hazaértem, és látva, hogy még a család fent van javában, sóhajtozva mentem fel a szobámba. Viszont ezt előnyömre fordítva, úgy döntöttem, elkezdek készülődni, mert a tegnapi kinézetemmel ellentétben, most szép akartam neki lenni. Egyből a fürdőbe lépve, lefürödtem, majd magam köré csavarva egy kendőt, a gardróbba mentem. Valami szexiset, de ugyanakkor kicsit visszafogottabbat akartam felvenni. Így egy kis nézelődés után egy szűkebb farmernál és egy fehér-fekete pánt nélküli felsőnél maradtam. Felöltöztem és újra a fürdőbe menve, szépen összefogtam a hajam, és egy kis minimális sminket raktam magamra. Majd a szobámba érve, az órára pillantottam, ami még csak negyed tízet mutatott, így unottan ültem le az ágy szélére, s kapcsolgattam a tv-t.

Nagyon untam már magam és a lábam is csak úgy ringatózott fel-alá. Mivel már majdnem 10 óra volt, így úgy döntöttem, hogy megnézem, hogy áll a ház. Kilépve az ajtón, nem igazán láttam senkit. Elmentem a lépcsőig, és végre elmosolyodva láttam, hogy lent sincs senki, így gyorsan visszamentem a szobámba. Felhúztam egy fekete magas sarkút, felvettem a bőrdzsekim és még gyorsan vetettem még egy pillantást magamra, majd látva, hogy minden okés rajtam, lábujjhegyen lépkedtem ki, majd le a lépcsőn. Nem tudtam elhinni, milyen szerencsém van, ugyanis máskor még ilyenkor mindenki lent téblábol, de most senki nem volt sehol. Jobban mondva, mindenki a saját szobájában volt. Ahogy kiléptem, megnyugodva mentem tovább, s néhány perc múlva, sikerült elkapnom egy taxit. Beültem, majd ahogy elmondtam, hogy hová vigyen, már indultunk is.

Elég izgatott voltam. Kézzel-lábbal mentem már volna a karjai közé és folyamatosan csak vigyorogtam. Majd ahogy leállt alattam az autó, kifizettem a taxit, és kirobbanva belőle, vágtattam a kórház ajtaja felé. Aztán, ahogy beléptem, eszembe jutott, hogy megint meg kell fűznöm egy nővért, de ahogy láttam, ezúttal, most nem nő volt, hanem férfi a pult mögött, így a kedves és bájos mosolyomat bevetve, mentem oda.

- Hello – mosolyogtam rá.
- Szia – mosolyodott el ő is – segíthetek valamiben?
- Hát… igazából egy barátomat jöttem meglátogatni
- Ne haragudj, de ilyenkor már nem lehet látogatni – ingatta a fejét.
- Elég fontos lenne – húztam el a szám, kérlelően nézve rá.
- Mi lenne az a fontos dolog?
- Elég rossz hírt hoztam neki.
- Mi lenne az?
- Meghalt a cicája – húztam el a szám, majdnem elröhögve magam.
- És ez olyan fontos? – húzta fel a szemöldökét.
- Ne tudja meg, mennyire odáig van érte. Olyan mintha a lelki társa lenne az a cica. És muszáj erről tudnia, különben én járom meg, ha most nem mondhatom el neki – néztem rá immár boci szemekkel.
- Jó, menjen – sóhajtott fel.
- Igazán, hálás vagyok – mosolyodtam el.


Ahogy befordultam a lifthez, és beléptem, egyből elnevettem magam. Hát… komolyan csak én lehet ilyen hülye, aki ilyen baromságot talál ki, ráadásul még el is hitte az az ürge. Így már megnyugodva, és tovább vigyorogva mentem felfelé. Majd ahogy felértem, próbáltam nem kopogni a magas sarkúmba, s úgy mentem a szobája felé. Lassan nyitottam be, mivel nem láttam, hogy égne a villany, s féltem attól, hogy talán már el is aludt…

8 megjegyzés:

wonderworld írta...

cica? meghalt? hát hülye vagy te, asszony?.xd amúgy imádtam, és utálom hogy most megyünk edzőbe, mert így majd visszakell olvasnom, és lemaradok az eredményről, de annyira jó volt!
nem mondom h siess, mert... mindegy gondolom érted, de nehogy azt hidd h nem ömlesztek majd a nyakadba egy kilométer hosszú komit, ha visszajöttem!
szóvaé puszi:D

szandíí* írta...

hát... nem tudom honnan pattant ki ez a hülyeség a fejemből DDDDDDD
Ne izgulj, lehet nem lesz fent olyan sok rész, mert ha nem is minden nap, de általában mindig van mit csinálnom, és ha jó az idő, a szabadidőmet se a net előtt akarom tölteni, hanem inkább megyek és lógok egyet a barátaimmal. De persze ide is lesz időm, csak mivel a suliból alig van hátra egy hónap, így én is inkább a tanulásra koncentrálok, és, hogy minél többet együtt legyek az osztálytárs b.nőimmel, akik egyébként nem épp a szomszédba laknak:S
neked jó táborozást:D
és köszi:D
puszi

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,kiváncsi leszek az eredményekre,várom a kövit puszi niki

szandíí* írta...

szija
az is hamarosan kiderül:D
köszi, puszi

Ariel írta...

Szia!!!
Szandíí!!!!! Annyira jó lett ez a rész, és annyira várom már az eredményt!!! És pont ilyen macskás dolgot kitalálni?! Eszembe nem jutna, bár tudjuk rólad, hogy elképesztő ökörségek pattannak ki néha a fejedből... :DDD (talán pont emiatt imádom annyira a történeted)
Lauren karaktere egyre szimpatikusabb, ami azért furcsa, mert eleinte nem kedveltem... o.O
Várom a folytatást!!!
Puszi!!! =)

szandíí* írta...

szija
hát ööh... szóval igen:D már ismertek milyen bolond tudok lenni!!
örülök, hogy Lauren szimpibb neked:D
és az eredmény... hm... arra még néhány részen át várni kell:S
de hamarabb eljön, mint gondolnátok:D
köszi
sietni fogok
puszi

pixieee.: D írta...

szia.
ez a rész is jólett mintmindig :) nagy várom már a teszt eredményét. és ez a macskás sztori mintha magamat hallottam volna,énis képes vagyok nagy hülyeségeket kitalálni xDD
siess a következővel.
puszi.

szandíí* írta...

szija:)
hát igen:D DDDD sok ilyen bolondos pillanatom van:P DDD örülök, hogy nem csak én vagyok olyan "dili" :D
sietek
puszi

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.