2011. május 27., péntek

Szandra Burke's life 110 rész

Szijasztok! Nah itt is van a következő! Remélem tetszeni fog. Jó olvasást, puszi!

Taylor szemszög

Tudtam, hogy most nem szabad eluralkodnia rajtam a vágynak, mert a szüleim kikészülnének, ha így találnának minket, de vizes haja, és legfőképpen vizes teste arra késztetett, hogy megcsókoljam. Ahogy beléptem mögé, Ő hátrálni kezdett, egészen, míg testünk össze nem ért, majd vállamra borította fejét. Mélyen belecsókoltam arcába, majd elrugaszkodott. Nem tudtam mozdulni, mintha a lábam földbe gyökerezett volna, de, ahogy megfordult, engedett a gyökér a lábamban, és vizes ajkaira terelődve a tekintetem, közelebb mentem és két kezem közé fogva arcát, finoman megcsókoltam. Puha és lágy ajkait akár egész nap tudnám csókolni. Kezeit derekam köré fonta, majd a hátamat le-fel mozdulatokkal simogatta, ami először felizzította bennem a vágyat, de próbáltam lenyugtatni és kontrollálni magam. Nem engedtük egymás ajkait. A szívem hevesen vert közelségére, és alig érezhetően beleremegtem szerelmes és finom csókunkba. Majd levegőért kapkodva váltunk szét, és miután elég levegőhöz jutottam, mohón elkaptam ajkait és tovább csókoltam. De most már csak lágy és apró csókokkal halmoztam el, hiszen tudtam, ha belemegyek egy szenvedélyes csókba, abból nekünk jó is kijöhet, de lehet rossz is. Újra szétváltak ajkaink. Mélyen belefúrtam tekintetem az övébe. Ahogy nézett rám, azzal a szerelmes tekintetével… meg tudna őrjíteni vele, jó értelemben. Imádtam ezeket a szemeket, el tudnám nézegetni órákon át. Egyszerűen, ahogy máskor is most is transzba ejtett ezzel a nézésével. Az arcát öntudatlanul is elkezdtem simogatni, majd tudatossá ment át. Majd hírtelen levette rólam a szemét, és homlokunkat összeérintve, hozzám bújt. Megpusziltam a homlokát, s közben arra gondoltam, hogy örökre szeretni tudom ezt a lányt. Akármennyit veszekszünk, mindig ugyanúgy fogom szeretni, és ha olyat is mondok neki, amit másnap megbánok, félre teszem a büszkeségem és akárhányszor megalázkodnék a bocsánatáért. Ezeken gondolkodva, hírtelen eszembe jutott valami. Hírtelen ötlet volt, de nagyon tetszett. Hiszen úgy is szeretni fogom, akkor, mire várjak? Ő a legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztam, és tiszta szívemből szeretem. És akármennyi baj-t sodor még elénk az élet, úgysem fognak változni az érzéseim. Érezve, hogy szeretném kinyilvánítani hírtelen elgondolásomat, Szandra újra a szemembe nézett. Nem volt bennem félelem. Csak ki akartam mondani, bármi áron. Lehet, a nemleges választ fogom kapni, de próba, szerencse. Ezért sóhajtottam egyet, majd bele is kezdtem.

- Gyere hozzám – mondtam komolyan gondolva, s mosolyodtam el.


Szandra szemszög

- Mi? – hőköltem hátra. Nem voltam biztos abban, hogy jól hallottam-e, így kérdőn néztem rá.
- Gyere hozzám – mosolygott, s ismételte meg az előbbit.


Erre nekem is el kellett mosolyognom, de nem hittem el, hogy komolyan gondolta. Biztos vagyok benne, hogy valami hírtelen ötletként ugrott be neki, ami egyben szerintem őrültség. Hiszen ilyen fiatalon, minden házasság puccsba megy. És bevallom, félek is a házasság gondolatától. Elvégre az csak egy papír. Oké, hogy fehér ruha, meg nagy buli meg minden, de szerintem ez még bőven várhat.

- Nem – vágtam rá mosolyogva, és álltam alá a víz alá.
- Mire várnánk? – kérdezte jókedvűen.
- Taylor, te hallod miket mondasz?
- Tudom, nem így a szokás, de veszek gyűrűt meg minden – motyogta.
- Nem kell az még. Ráérünk.
- De most miért? Úgy is szeretjük egymást, akkor mire várjunk?
- Ez eddig rendben van, de arra nem gondoltál, hogy 18 év alatt senki nem házasodhat? – kerestem gyorsan a megfelelő kifogásokat.
- Szülői engedéllyel, lehet – vágta rá frappánsan.
- És ha már szülők. Szerinted, mit szólnának? Nem hiszem, hogy örülnének.
- Ezek csak kifogások. A mai világban már a 15-16 évesek is összeházasodnak.
- Hát, azok ők. Mi meg mi vagyunk és nem egy normális életet élünk. Szóval ott a média is.
- Mióta számít a média véleménye?
- Jó, igaz. De akkor is – ellenkeztem – őrültség lenne.
- És? Nem baj – mosolygott.
- Bolond vagy! – ingattam a fejem mosolyogva, elhatározásán.
- A-a – jött közelebb – érted bolondulok, ezért akarlak elvenni – győzködött.
- A tied vagyok, nem kell ahhoz papír is!
- Na, jó! – sóhajtott nagyot – de nem adom fel.
- Kérdezd meg mondjuk 2 év múlva.
- 2 év? – húzta fel a szemöldökét – nem hamarkodod el.
- Jaj, de nem értelek. Nincs szükség papírra, ahhoz, hogy bizonyítsam, mennyire szeretlek. És arra amúgy gondoltál, hogy mivel jár a házasság? – húztam fel a szemöldököm – el kell innen költöznöd, és közös házba kell élnünk. Együtt.
- Valld be, hogy csak a házi munkától félsz – mondta viccelődve.
- Ez a másik. Nem lennék jó feleség. Utálok takarítani és az időm nagy részében otthon se vagyok. Majd elnéznéd nekem, hogy folyton Laurennel lógok? Vagy… a munkánk miatt se. Te is utazol, én is folyton utazok. Mi van akkor, ha elmész hónapokra? Otthon leszek egyedül? Vagy ha megyek turnézni, és neked épp akkor nincs forgatásod. Akkor meg te leszel otthon egyedül?
- Jó, jó, értem – kuncogott.
- Én nem a nemet mondom, hanem csak, hogy várjunk vagy 2 évet, míg komolyabbak leszünk meg minden. Most még szeretném élni a tini koromat. Szeretlek, és ezt te is tudod. De szerintem most neked se lenne jó, ha… így élnénk. Csak menjünk el nyaralni és élvezzük az életet.
- Oké – mosolygott – akkor hozzám jössz? – mondta, immár hallva a hangjában némi viccelődést.
- Bolond – csaptam a hasába felnevetve.


A hangulat immár jó kedvű volt, de nem nagyon tudtam kiverni a fejemből, ezt a házasságos dolgot. Szeretem Taylort, de nekem ez túl gyors lenne. Rémisztő belegondolni, hogy mit kell csinálni egy házasságban. Persze, viselkedhetünk úgy is, mint két eszeveszett tini, de akkor mit szólnának hozzá a külső szemlélők?! Biztos, hogy vagy bolondnak, vagy őrültnek tárgyalnának el minket. De azt viszont komolyan gondoltam, hogy 2 év múlva már szóba jöhet, hiszen biztosan addigra komolyodunk. Addig viszont, élvezzük az életet és azt, hogy vagyunk egymásnak.

Ezeken gondolkodtam, míg lefürödtünk, majd miután végeztünk, mindketten felvettünk egy pizsamát, ami most nekem Taylor felsőjéből állt és visszamentünk nevetgélve a szobájába.

- Nem vagy éhes? – kérdezte, ahogy lehuppantam az ágyra a tv távirányítójával.
- Hmm… kicsit – válaszoltam, közben kapcsolgatva.
- Hozok fel valamit akkor – ment ki a szobából.


Egyből kedvenc csatornámra kapcsoltam, amin ezúttal semmi izgalmas nem ment, így hírtelen eszembe jutott, hogy épp ma is adják a Vámpír naplókat, így egyből oda kapcsoltam, és épp kezdődött. Reméltem, hogy Tay nem fogja bánni, ha ma azt nézem. Pár perc múlva egy tálca szendvicsekkel jött be, majd lehuppant mellém és egyből elkezdte falatozni, vele együtt én is.

- Mit nézünk? – kérdezte két falat között.
- Vámpír naplók – vágtam rá.


Erre hírtelen félrenyelt, és köhögni kezdett, amit nem értettem igazából. Lehet véletlen volt, vagy azért, mert ma Vámpír naplókat nézünk.

- Meg ne fúlj itt nekem – ütögettem meg a hátát.
- Vámpír naplók? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, miután jobban lett.
- Ühüm – bólogattam.
- Szereted?
- Nagyon – vágtam rá.
- Mióta?
- Amióta a kórházba voltam, mert?
- Hát… - vonta meg a vállát.
- Oh, jah, vagy ők a konkurencia? Nem bírod őket vagy mi?
- Az egész Stephenie Meyer történetet lemásolták – morogta.
- Ez nem igaz – ingattam a fejem – csak sok a hasonlóság.
- Aha – motyogta – elég nagy hasonlóság az, hogy egy ember meg egy vámpír szereti egymást, aztán már azt is hallottam, hogy a második évadban farkasok is lesznek – vonta meg a szemöldökét semlegesen.
- És itt vége is a hasonlóságnak. Ez sokkal izgalmasabb és sok benne az akció meg minden.
- Oh, akkor most jelentetted ki, hogy jobban szereted azt a sorozatot?
- Nem! – vágtam rá – szeretem a Twilightot is, de nehogy azt hidd, hogy miattad. Persze azért is, de jó az alap történet. Csak már kicsit unalmas. Tudom, mi fog történni, de a Vámpír naplókban mindig van valami csavar. És ezért olyan izgalmas – mosolyodtam el – na, meg persze Ian miatt – motyogtam az orrom alatt, remélve, hogy nem hallotta meg.
- Ian Somerhalder? – húzta fel a szemöldökét.
- Mindenkinek kell valaki, akiért rajonghat – vontam meg a vállam.
- Na, jó. Ezt meg se hallottam – vette el mellőlem a távirányítót, és sértetten elkapcsolta a tv-t, mire megdöbbenve néztem rá.
- Most miért kapcsoltad el? Ne légy már bunkó!
- Nem vagyok bunkó! – mondta felemelve a hangját.
- Te csak ne emeld fel rám a hangod! – húztam fel a szemöldököm.
- Azt csinálok itt, amit akarok. Ez az én szobám még tudtommal! – vágta rá, mire elképedve néztem rá.
- És még te akarsz házasodni? Hagyjuk inkább – mondtam semlegesen és jöttem ki a szobából.


Rosszul esett, hogy így beszélt velem, pedig semmi rosszat nem tettem. Most attól, hogy szeretem Ian Somerhalder-t, mint színész, nem kell így felkapnia a vizet és féltékenykedni. Még rám mondja, hogy hisztis vagyok, holott nekem is lehetne miért cirkuszolni, e miatt a rajongások miatt, hiszen tudom, hogy odáig van Megan Fox-ért és Jessica Albáért is, még se szólok, amikor a tv előtt csorgatja a nyálát rájuk. Na, jó azért nem csorgatja a nyálát, de ha megy egy olyan film, amelyikben ők szerepelnek, el se lehet rángatni a tv elől. Viszont velem nem babrált ki, hiszen lementem a nappaliba, és magamra terítve egy pokrócot, bekapcsoltam a tv-t, majd halkra állítva, néztem tovább veszekedésünk tárgyát. Bíztam abba, hogy át gondolja miket is vágott a fejemnek, és lejön minimum bocsánatot kérni. Ha pedig nem jön le, akkor itt alszok a kanapén. Annyi gond legyen. Ugyanis ilyenkor nem lehet a fejével beszélni, így hiába járatnám a számat.

Kábé a sorozat vége felé járt, amikor meghallottam lépteket a hátam mögül, így, hogy ne ijedezzek, hátradöntöttem a fejem, megnézve, hogy ki lehet az. Látva, hogy ki is közeledik, picit megkönnyebbültem.

- Na, mi az. Lehiggadtál? Vagy tovább akarod szidni a fejem? – kérdeztem közben a tv-re pillantva.


Nem válaszolt semmit, s erre kicsit még is megijedtem, hogy talán nem is miattam jött le. De pár másodperc múlva, hátulról átölelt és lágyan belepuszilt az arcomba.

- Ne haragudj! – mondta hangjában érezve az őszinteséget – nem gondoltam komolyan csak… elborult az agyam.
- Mostanában elég sokszor elborul az agyad.
- Tényleg sajnálom – motyogta a fülembe – nem akartalak bántani, sem kiabálni.
- Jó, én nem haragszok, csak örülnék, ha nem rám zúdítanád a mérgedet. Ahogy mondtam, gondolkozz, mielőtt beszélsz. Inkább vegyél két mély levegőt, és csak utána mondd.
- Jól van, na! – motyogta aranyosan.
- Én sem szólok, amikor csorogtatod a nyálad Megan Foxra meg Jessica Albára.
- Igazad van.
- Csak nem értem, hogy egyik pillanatban, majd kicsattansz a jó kedvtől, aztán meg háborogsz meg felemeled a hangod rám – fordultam meg, hogy a szemébe nézhessek – esküszöm néha olyan, vagy mint egy hisztis lány a havija előtt.
- Jó hasonlatokat tudsz mondani – nevette el magát.
- Hát, de ez így van. Én szoktam így viselkedni azelőtt – motyogtam immár én is elmosolyodva.
- Na, gyere ide –kuncogott


Felálltam a kanapén, majd megfordultam rajta, és mosolyogva átöleltem Taylort, így eloszlatva bennem a sértettséget. Átemelt a kanapén, majd mosolyogva adtam egy puszit a szájára, s ezek után lassan visszamentünk a szobájába. Ledőltem az ágyán, majd látva, hogy hagyott nekem pár szendvicset, azt kezdtem majszolgatni.

- Nézheted, ha szeretnéd – vágódott le mellém, távirányítóval a kezében.
- Már vége, úgy, hogy… - vontam meg a vállam – nézz azt, amit akarsz. Elvégre ez a te szobád – idéztem fel, mondatát.
- A tied is – motyogta.
- Hm… oké. De tényleg nézz, amit akarsz – mosolyodtam el.
- Oké – mosolygott.


Ezzel, ahogy gondolhattam volna, egy foci meccsre kapcsolt, és mereven figyelte a képernyőt. Nyugodtan feküdtem ott, és lassan eszegettem a szendvicset, s 1-1 majdnem gól-nál, Tay izgatottan előre hajolt, aztán csalódottan feküdt vissza az ágyba, miután nem szereztek gólt az a csapat, akiknek szurkolt. Én ezt csak kuncogva néztem végig, hiszen nem tudom, mi lehet olyan izgalmas egy foci meccsben. Rugdossák a labdát ide-oda. Leizzadnak és büdösek lesznek. Semmi élvezet nincs benne. Mondjuk az amerikai focit, kicsit megszerettem Taylor által, mivel volt olyan, hogy elcipelt magával 1-1 meccsre. De persze nem rajongok érte.

Majd kábé rá egy órára, miután meg ettem a szendvicseket, levittem a konyhába a tálcát, és érezve, hogy kezd rám ülepedni a fáradtság, bebújtam az ágyba. Taylor is így tett, miután kezdett valamiért unalmas lenni számára a meccs. Lekapcsolta a tv-t, majd még kicsit beszélgettünk, azután szorosan hozzá bújtam, illetve nyakánál átkaroltam és hallgatva egy ideig édes szuszogását, hamar én is álomba szenderültem…

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,kár hogy nem mondot igent,és Tay-nak igaza van a Vámpir naplós dologgal,siess a kövivel puszi niki

Névtelen írta...

Szia! én is sajnálom hogy nem mondott igent de teljes mértékben megértem hiszen még ,,fiatalok" de remélem azért valamikor meglessz az eskövő is :) egyépként nagyonjó lett mint mindíg :D puszi:lüszy

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.