Szandra Burke's life 105 rész 16+

Szijasztok! Na, meghoztam az új részt!! Annyit mondanék róla, hogy most lehet egy beteg állatnak fogtok gondolni, de a végén úgy is megértitek:D! Remélem azért tetszeni fog. Jó olvasást, puszi

Ahogy bedugtam a fejem, még jobban elvigyorogtam, látva elmosolyodó arcát, és magam mögött bezárva az ajtót, gyorsan lehúztam a magas sarkúm és a kabátom, majd látva, hogy épp háton fekszik, gyors mozdulatokkal, derekára másztam, és rá feküdve, öleltem meg szorosan.

- Na! Milyen kis heves! – kuncogott Taylor.
- Nem igaz – ültem fel mosolyogva – te meg akkor őrült vagy – kuncogtam el magam.
- Mert? – húzta fel a szemöldökét.
- Mert rádióból küldözgetsz nekem dalokat – mondtam vicces hangon.
- Na, akkor most mondd, hogy nem tetszett!
- De, imádtam! – nevettem el magam.


Újra előrehajoltam, hogy érezhessem lélegzetét, majd elmosolyodtam, és lágyan megcsókoltam. Végre már ezt vártam, mióta eljöttem tőle. Visszacsókolt finoman, majd elválva egymástól, újra nyakához bújva öleltem meg, ő pedig derekamtól kezdve, a hátamat kezdte simogatni, amitől egy melegség ment át rajtam.

- Megcsináltad? – motyogta, megpuszilva homlokom.
- Ühüm – suttogtam – azt mondta, hogy holnap után lesz kész.
- És a szüleid tudnak valamit?
- Semmit. Tényleg, a tieid? Ki volt bent ma hozzád? – csúsztam le mellé, hogy szemébe nézhessek.
- Voltak bent – mosolygott – és még itt volt Kristen, Rob… meg még sokan – kuncogta el magát.
- És nem kérdezték, hogy mi ütött beléd?
- Balesetnek mondtam – vonta meg a vállát.
- És a tesztről?
- Nem tudnak semmit.
- De én elmondtam Laurennek, az baj?
- A-a – ingatta a fejét.
- Volt bent velem délután – mosolyodtam el.
- És nem jöttél fel! – mondta morcosan.
- Nem akartam, hogy itt lássanak – vágtam rá gyorsan – anyu így is kérdezgetett, hogy biztos, hogy Lauren-hez megyek, meg, hogy biztos, hogy csak oda megyek?! – forgattam a szemem.
- Csak aggódik – vonta meg a vállát.
- Hát… igen. Van is miért – húztam el a szám.
- És Laurennek mindent elmondtál, vagy csak a tesztet?
- Mindent – vágtam rá.
- Mit szólt hozzá?
- Hát… röviden dobott egy hátast – kuncogtam el magam – egész nap amúgy vele voltam. Napozgatunk, meg ütöttük az időt, de nagyon lassan ment. Alig vártam már, hogy este legyen – mosolyodtam el – hát te? Téged nem küldtek vizsgálatokra?
- De. Voltam egy páran – vonta meg a vállát – de mindent rendben találtak.
- Helyes – vágtam rá – beszéltem ma Chrissel – erre csak egy felhúzott szemöldököt kaptam tőle, s csak akkor jutott eszembe, hogy nem is mondtam Chris nevét neki eddig – tudod, akivel találkoztam Vancouverben.
- Ja – eszmélt fel – mit beszéltél vele?
- Hát röviden lepattintottam magamról.
- Hmm… ha te nem tetted volna, akkor majd én úgy lepattintottam volna rólad, hogy még a…
- Hé – vágtam közbe – rendes srác. Nem kell egyből bántani. Jó volt hozzám, és vicces figura. Jól elvoltam vele. Ne féltékenykedj! – néztem rá komolyan.
- Jól van – morogta.
- Jól van már, ne morogj. Na! – öleltem meg szorosan.
- Nekem le kellene fürödni – motyogta kibújva a nyakamból.
- Hát, akkor menj.
- Nem jössz? – mosolyodott el kajánul.
- Nem – vágtam rá – vagy egy órán át készülődtem, erre most rontsam el?!
- Na! – nézett rám kérlelően.
- A-a – ingattam a fejem.
- Lécci.
- És ha megfürödnék, mibe aludnék itt?
- Majd én adok valami felsőt. Na, gyere – mosolygott.
- Ahj – morogtam magamra, hogy nem tudok arra az aranyos nézésére, nemet mondani – jó! – ingattam a fejem és mosolyodtam el.


Erre csak kajánul elmosolyodott és ebből tudtam, hogy mire készül. Kézen fogott, és lassan bementünk a szobájában lévő fürdőbe. Igazából már nem féltem a közös fürdőtől, mert már látott úgy. Ráadásul úgy szeret, ahogy vagyok, így igazából nincs mit rejtegetnem előle. De azért tényleg bántam, hogy hiába készülődtem ennyit. Ráadásul már fürödtem, szóval. Taylor végig somolygott az orra alatt, s ahogy bentebb léptünk ő már is kezdte levetni a felsőjét, mire én is neki kezdtem. Látva még mindig huncut mosolyát, nem álltam meg, hogy ne szóljak semmit.

- Csak hogy tudd… - tettem csípőre a kezem – ma nem lesz Semmi! – emeltem ki a semmi szót.


Erre csak még jobban elmosolyodott.

- Komolyan! – mosolyogtam.
- Mire gondolsz? – mosolygott.
- Ne tettesd már a hülyét – kuncogtam el magam – tudom, mire megy ki a játék. Ismerem ezt az arcot.
- Ühüm – somolygott.
- Itt, ma nem fogok lefeküdni veled! – mondtam ki nyíltan még mindig csípőre vágott kézzel.
- Majd meglátjuk! – nézett fel kajánul.
- Tudom, hogy erős a kémia, de ellent tudok állni – emeltem fel büszkén a fejem
- Na, ne mondd!
- De – vágtam rá mosolyogva.
- Oké – vigyorgott – majd meglátjuk, mi igaz ebből!
- Ah – nyúlt a szám O-ra, és néztem végig mozdulatait, ahogy megnyitja a vizet és beáll alá.


Bevallom, már is megindult bennem valami, ahogy végignéztem izmos felső testén, ráadásként a víz is olyan szexuálisan csorgott róla, hogy még a nyálam is összefojt. De nem engedtem a kémia hatásának és eltitkoltam ezeket előle. Mosolyogva álltam be vele szembe, s rám irányította vizet, mire persze én is az lettem. Folyamatosan engem pásztázott kaján nézésével. Tudtam, hogy elkalandozott a fantáziája, hiszen akármilyen szerelmes hős, ő is csak férfiból van. Ráadásként ingereltem arra, hogy folyamatosan engem nézzen, hogy csak azért is megmutassam neki, hogy ellent tudok állni, szinte ellenállhatatlan vonzerejének. Mert szerintem ilyen arcberendezés és test mellett, kétlem, hogy bármelyik nő ellent tudna állni, főleg, ha még vizes is.

- Olyan gonosz vagy! – motyogta kaján mosollyal az arcán.


Én erre csak felnevettem, majd sóhajtottam egyet az ajkaimba harapva. Taylor a derekamat átkarolta, majd magához közelebb húzott, én pedig nyakánál átkarolva, hogy még jobban ingereljem, az ajkaimat alig pár milliméterre állítottam meg az övétől. Taylor az ajkaiba harapott, majd ismét kaján mosoly ült ki arcára.

- Na, mi lesz Bátyus?! – mondtam vággyal teli.
- Ne hívj így – nevetett fel
- Hát…?– húztam fel a szemöldököm.


Sóhajtott egyet, szintén vággyal telin, majd forró ajkait, mohón és szenvedélyesen az enyéimet cirógatta. Egész testünk összeért, amik forrón lángoltak. Taylor egyre szenvedélyesebben csókolt, s kezei immár lefelé kezdtek vándorolni. Az adrenalin szintem felugrott a magasba, a szívem tombolt a mellkasomban, lélegzetünk nem volt egyenletes, ajkaink egyre mohóbban táncoltatták egymást, én pedig egyre jobban kívántam. Lágyan a hideg csempének nyomott, mire felszisszentem egyet, de újra egymásnak esve, folytattuk a csókcsatát. Mellkasát izgatóan simogattam, s éreztem, hogy odalent is hatással vannak, izgató érintéseim. Levegőért kapva váltunk szét egymástól, majd vággyal telin és tüzes tekintetével nézett rám.

- Na, mi lesz TDL? – csókoltam meg forrón arccsontjánál, mire csak felsóhajtott egyet.
- Te direkt ingerelsz engem?! – kérdezte vágyakozva.
- Naná – csókoltam ismét bele forrón, arcába.
- Ne akarj felhúzni – sóhajtott nagyot és harapott bele ajkaiba.
- Mert, mit csinálsz velem? Hm..? – néztem rá feltüzelve.


Láttam, hogy elgondolkodik, és, hogy egy újabb fantázia alakult ki a fejében.

- Rossz vagy – motyogta kaján mosollyal.
- A-a – csókoltam bele a forró mellkasába.


Igazából furcsa, hogy én mondtam, hogy ellenállok, erre most én ingerlem rá Taylort. De élvezem, szóval, úgy döntöttem, hogy addig folytatom, amíg meg nem törik. Így nyakába csókoltam bele forrón és szenvedélyesen, majd körbejárva mellkasát, felfelé haladva, elértem az arcát, s szintén lassan és kínlasztóan haladtam végig selymes bőrén. Halk sóhajok hagyták el a száját, de Tay még mindig nem tágított. Újra a nyakát kényeztettem el vággyal teli felizzott forró csókjaimmal, s mélyeket harapva bele, egyre nagyobbakat sóhajtott. Ekkor már az sem érdekelt, hogy hol vagyunk, vagy, hogy épp mi a helyzet a családdal. Itt már csak Ő és én léteztünk. Kívántam, kétségtelenül. Abbahagytam csókjaimat, és ránéztem lángoló tekintettel. Visszanézett rám vággyal telin, majd beleharapott ajkaiba, és felsóhajtott. Éreztem, hogy nem sokáig bírja már. Folyamatosan még jobban ingereltem tekintetemmel. Majd hírtelen megadva magát, az ajkaimra tapadt mohón, amibe önkéntelenül is belenyögtem. Kezével a combjaimat fogta, és egy mozdulattal felemelt, én pedig dereka köré kulcsoltam lábamat, majd szenvedélyekkel gazdagan, jött, aminek jönnie kellett…

*********

A szenvedélyes fürdőzés után, jó kedvűen feküdt le Taylor az ágyára, oldalán feküdve, én pedig a kölcsön vett pólójában, mellé furakodva, hason feküdtem, nassolva egy kis mogyorót. Taylor keze lazán, a hátamon heverészett, s közbe lágyan csókolgatta arcomat, amitől muszáj volt mosolyognom. Egyáltalán nem voltam fáradt, sőt annál inkább beszélgetni volt kedvem.

- Hát… nem így terveztem az estét – mosolyogtam el, s közben kaptam be még egy mogyorót.
- Te hergeltél fel – mosolyodott el kajánul.
- Hm… - vontam meg a vállam – van ez így.
- Hát, van – kuncogott.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze– bólogatott.
- Mit csináltál, ebben az 5 hónapban? Mesélj nekem! – néztem rá kíváncsian.
- Röviden, tömören, forgattam.
- A változatosság kedvéért, ugye – kuncogtam el magam – de komolyan. Nem hiszem, hogy csak forgattál. Mondjuk, milyen volt a karácsony, vagy a szilveszter? Randiztál valakivel?
- Úgy telt, mint tavaly – vonta meg a vállát.
- A szilveszter is? – mosolyodtam el.
- Nem, az nem – kuncogott – az unalmas volt.
- És randiztál?
- Nem – ingatta a fejét – te?
- Chrisen kívül, senki mással.
- Oh, szóval megfogott ez a Chris – vett ő is a nasiból.
- Nem, csak túlságosan hasonlított rád – szaladt ki a számon, mire kissé mosolyogva elpirultam – vagyis, na. Rendes volt.
- Ühüm – kuncogott.
- Komolyan – nevettem el magam én is – a Best Buyba találkoztam vele. Segített felszedni a kekszet.
- A kekszet? – nevetett fel.
- Mert elejtettem. Nem is én lennék – forgattam a szemem – oh – jutott eszembe valami, amit iszonyúan szégyelltem – ne haragudj, hogy nem köszöntöttelek fel a szülinapodon – néztem rá bűnbánóan.
- Jaj, kicsim – nevetett fel és puszilt bele az arcomba – ne érezd e-miatt rosszul magad. Semmi baj – adott egy puszit a számra.
- Biztos?
- Persze – mosolygott – aranyos vagy, de semmi gond.
- 19 vagy, úristen! – kaptam észbe.
- Vén vagyok már – húzta el a száját.
- Hát… most, hogy mondod. Mintha lenne ott egy ősz hajszál – viccelődtem vele, komolyságot színlelve.
- Hol? – kapott bele hajába, amin csak elnevettem magam.
- Csak viccelek. De – tettem fel a mutató ujjam – én már 18 leszek – emeltem fel büszkén a fejem.
- A kis, nagy 18 éves – kuncogott.
- Hát, igen. Agyilag még 14-nél járok – nevettünk mindketten – szerinted mi lesz a teszt eredménye? – néztem rá aggódva – mi van, ha tényleg igaz lesz, és mi tesók vagyunk?
- Nyugodj meg. Szerintem 100%, hogy mi nem állunk semmilyen rokonságba – simogatta meg az arcom mosolyogva – és, ha túl leszünk ezen. Elmegyünk egy nagyot… - gondolkodott el.
- Nyaralni? – húztam fel a szemöldököm.
- Nyaralni – mondta utánam, mosolyogva.
- Úgy is azt tervezem, hogy nyáron nyaralok egyet a családdal.
- Most nem lesz turné?
- A-a – ingattam a fejem – max ilyen hétvégés turné. Pihenni szeretnék egy kicsit már. De tuti, hogy a nyáron legalább egy hétre elmegyünk nyaralni a családdal.
- Mondjuk Hawaiira?
- Mondjuk, oda – mosolyogtam – és amúgy tudod, hogy mikor engednek ki?
- Holnap után – mosolygott.
- Pont az eredmény napján?
- Ühüm – bólogatott.
- Ez tök jó – örültem meg.


Megsimogatta lágyan az arcomat, majd újra elmerültünk egymás szeretetteljes tekintetében. Homlokunkat összeérintve, élveztük egymás érintését, s apró csókokkal halmoztuk el egymást. Majd szétválva ajkaink, elkomolyodva nézett rám.

- Mi a baj? – suttogtam megsimogatva arcát.
- Figyelj… - kezdett bele – bármi is lesz a teszt eredménye, tudnod kell, hogy én itt leszek neked. Nem fog érdekelni, ha igaz, ha nem, rám mindig számíthatsz – nézett mélyen a szemembe.
- Tudom – mosolyodtam el, és csókoltam meg röviden – te is rám – nyomtam a homlokom az övéhez, s csókoltam meg ismét – mennyi már az idő? – jutott eszembe, gondolva, hogy már órák óta így beszélgetünk.
- Öh… - nézett az órájára – három.
- Hű. Lehet, el se kellene aludnunk – kuncogtam el magam.
- Lehet – mosolyodott el.
- Nem akarok reggel elmenni – húztam el a szám.
- Hát én is örülnék ennek – mosolygott.
- De mit szólna az orvosod, ha reggel itt találna engem? – gondoltam bele elkuncogva magam – még azt hinné, nőket hozol fel titokban.


Erre csak felnevetett jókedvűen.

- Tényleg. Hogy tudod meggyőzni a lenti portást, hogy felengedjen?
- Bevetettem magam – emeltem fel a fejem büszkén.
- Mit csináltál? – ráncolta a homlokát.
- Nem úgy – nevettem el magam – csak tudod. Boci szem, szép mosoly, és egy kis mese.
- Na, és milyen mesét találtál ki? – mosolyodott el.
- Biztos vagyok benne, hogy ki fogsz nevetni – mondtam előre látóan – azt, hogy meghalt a cicád, és annyira kötődsz hozzá, hogy meg kell tudnod, mi lett vele – magyaráztam kuncogva.


Majd reményeim beválva, tényleg nevetésbe tört ki, mire nekem is még jobban nevetnem kellett.

- Jaj de bolond vagy – nevetett még mindig – és elhitte?
- Pasi volt, úgy, hogy igen – vontam meg a vállam – de nem érdekel. A lényeg, hogy felengedett. Könnyű átejteni a pasikat – vontam meg a vállam lazán.
- Na, ne mondd! – mosolygott.
- Persze van kivétel – tettem hozzá.
- Na, azért!
- És ki mondta, hogy rólad van szó? – húztam fel a szemöldököm.
- Na, várjál ezért – csikizett meg, mire felnevettem.


Megpusziltam az arcát, majd hírtelen megint elgondolkodott valamin, mélyen, és láttam rajta, hogy elkomolyodik ismét.

- Min gondolkodsz ennyire? – mosolyodtam el rá, s simogattam az arcát.
- Hát… - sóhajtott egyet – azon, hogy ha esetleg rosszul sül el ez az egész teszt – hajtotta le a fejét – nem tudom, mit csinálok – suttogta.
- Hé – suttogtam neki, együtt érezve szomorúságát, s pusziltam meg.
- Én tényleg, nagyon szeretlek – nézett rám, mélyen a szemembe nézve.
- Aw – mosolyodtam el – én is nagyon szeretlek – csókoltam meg röviden.
- El se hiszed milyen pokol volt nekem ez a néhány hónap – vallotta be szomorúan.
- Azért csak nem volt olyan rossz – simogattam meg elmosolyodva.
- Hát… volt benne jó is – vonta meg a vállát.
- Na, látod! – vágtam rá – és… - néztem rá – anyukád ki volt akadva rám? Vagyis tudod, hogy nem… akarom őket se látni?
- Ühüm – bólogatott – nem beszél róla, de lehet rajta látni, hogy szomorú.
- Én nem akartam őket bántani – ingattam a fejem – és szeretem őket, de… nem úgy, mint… a szüleimet – fintorodtam el a mondat végén – te mondjuk, hogy reagáltál volna, ha fordítva lenne?
- Hát talán ugyanígy – vonta meg a vállát – de ha esetleg kiderül, hogy… tudod, nem vagyunk tesók és így, a szüleim nem a te szüleid, akkor megkeresnéd az igaziakat?
- Soha – vágtam rá – nekem Shanell és Josh, a szüleim. Nem más.
- Tudom, de kíváncsi lennél a biológiai szüleidre? Hogy, hogy néznek ki, vagy… hogy kitől örökölted még is a tehetséged.
- Nem érdekel – ingattam a fejem – milyen ember az, aki otthagyja a saját gyerekét a kórházba. Vagy ki olyan szívtelen – hajtottam le a fejem.
- Lehet az történt, mint… nálunk – vonta meg a vállát.
- De ha 17 éven keresztül nem kerestek, akkor már ne is keressenek, mert arról még álmodni se merjenek, hogy bármit megteszek nekik. Én ide tartozok, ez az én világom. És soha nem kezdenék új életet, idegen emberekkel.
- Jogos – motyogta.
- Elég volt nekem azt megemészteni, hogy örökbe fogadtak – motyogtam – Jó, persze, az is lehet, hogy nem tudtak megtartani, vagy családi okok miatt el kellett választaniuk tőlük, de ha annyira szerettek volna, akkor már rég felvették volna velem a kapcsolatot. De mindegy is, hagyjuk ezt a témát – hajtottam le a fejem morcosan.
- Nem akartalak felidegesíteni – motyogta aranyosan.
- Nem idegesítettél fel, csak nem szeretek erről beszélni.
- Bocsi – nézett rám aranyosan.
- Nem haragszok, csak hagyjuk ezt.
- Oké – motyogta.


Ez után éreztem, hogy még is rám tör egy fáradtság érzés, így szorosan hozzábújtam, és hallgatva szívdobogását, hamar álomba is merültem…