2011. április 2., szombat

Szandra Burke's life 79 rész

Reggel frissen és jó kedvűen nyitottam ki a szemem. Bár Valentin nap volt, én nem igazán éreztem, hogy az lenne, mivel tudtam, hogy csak a délelőttöt fogjuk együtt tölteni, és akkor is edzeni fogunk. De a lényeg, hogy együtt leszünk. Még pár perc pihenés után kipattantam az ágyból és a fürdőt célzásba véve, elvégeztem a szokásos dolgaimat. Aztán a gardróbomból egy rózsaszín kényelmes gatyót vettem elő és egy szürke felsőt. Felöltöztem majd ismét a fürdőbe lépve, lófarokba kötöttem a hajam, a telefonomat és a kondi bérletemet a zsebembe csúsztattam és látva, hogy már közel 11 óra van, leindultam a földszintre.

- Jó reggelt – köszöntem anyunak, s mentem a kocsi kulcsomért.
- Szia – köszönt mosolyogva – már mész is? – húzta fel a szemöldökét
- Igen, mert kb 11-re beszéltük meg.
- Nem reggelizel?
- Nem – ingattam a fejem – majd bekapok valamit út közbe. Meg még éhes sem vagyok – vontam meg a vállam.
- Rendben. Vigyázz magadra – mosolygott.
- Oké. Bár nem hiszem, hogy sokáig leszek – intettem még neki.


Az autóba vágódva, beindítottam és kigurulva a placcra már indultam is. Unaloműzésképp bekapcsoltam a rádiót, amiben épp Ryan Seacrest adta a jobbnál jobb dalokat. Ahogy megérkeztem, a szokásos hátsó parkolóba leparkoltam, s látva, hogy már Tay autója ott áll, kiszálltam és bementem. Voltak jó páran és bevallom ez zavart, mert nem szeretem, ha sokan vannak a kondiba. Egy az, hogy a sok izzadt pasi egy kis szagot hagy maga után, ráadásul a lég kondi ellenére meleg szokott lenni, ha sokan vagyunk, plusz nem szeretem, ha néznek edzés közben. De már ha megbeszéltem Taylorral, akkor edzek egy kicsit, meg amúgy is itt a fotózás és az a tudat, hogy el kell kezdeni a turné miatt. Köszöntem a portás lánynak, aki egy ismerősöm és a bérletemet előkapva, lehúztam a biztonsági kezelőn, de hírtelen megéreztem magam mögött valakit, s érzésem bevált, mivel a kezét átrakva felettem, ő is lehúzta a bérletét, amin mosolyognom kellett.

- Szia – suttogott a fülembe Tay.
- Szia – fordultam meg kuncogva.
- Nem késtél! – bólogatott elégedetten.
- Hát… beállítottam a biológiai órámat – vontam meg a vállam.
- Ja – kuncogott.
- De amúgy megmutathatnád, hogy kell lapos hasat csinálni – tettem csípőre a kezem.
- Nem kell az neked.
- Dehogynem.
- Így is lapos.
- Oh, nagyon.
- Hidd már el.
- Nem – ingattam a fejem. De gondolva, hogy úgy is az álló képességemet kell fejleszteni, elvetettem a témát – na, jól van. Menjünk. Ma úgy is csak futni akarok – indultam befelé.
- Oké – kuncogott a hátam mögött.


A kondi ajtóban elváltak útjaink, hiszen ő ment súlyt emelni én pedig a futó géphez indultam. Leraktam a gép mellé a cuccaimat, majd először csak séta tempóra állítva, elkezdtem rajta sétálni. Érezve, az adrenalint felfelé áramolva, a tempót is egyre magasabbra vettem, s immár a sétáról a futásra hangoltam.

Nem sokkal később, már csak azt láttam, hogy Taylor vigyorgóan közeledik hozzám, mire nekem is mosolyognom kellett.

- Na, meddig szeretnél futni? – állt meg velem szembe
- Amíg bírom – mondtam két lélegzetvétel között – te már végeztél? – húztam fel a szemöldököm.
- Nem, de jobb téged nézni – vigyorodott el huncutul.
- Oh, hogy kapd be akkor – kuncogtam el magam zavarba jőve – nem szeretem, ha néznek edzés közbe – mosolyogtam még mindig zavartan.
- Nem baj – mosolygott.
- Nekem igen! – vágtam rá.
- Most miért baj az, hogy nézlek? – mondta vicces hangon, mire nem tudtam nem elnevetni magam.
- Mert nevettetsz – kuncogtam még mindig – akkor, ha maradni akarsz, ne nevettess.
- Oké. Befogom a csőröm – „cipzárolta” be a száját.


De még mindig kajánul mosolygott és nem bírva tovább a nem nevetést, pár másodperc múlva, mindketten elnevettük magunkat.

- Jól van, akkor inkább beszélj – kuncogtam még mindig s érezve a nevetés hatására bekövetkezett gyengeséget, ismét a séta tempóra álltam.


Hírtelen megláttam, hogy egy lány folyamatosan Taylor-t nézi és mivel neki Tay háttal volt, így szinte biztos voltam abban, hogy a formás kis hátsóját bámulja.

- Hé, az a csajszi téged bámul – jegyeztem meg Tay-nek, mire hátrafordult szemügyre venni a dolgokat.
- Hmm… nem rossz – bólogatott elégedetten. Bár nem éreztem féltékenységet, de már kötekedésképp egy kisebb nyakast vágtam oda neki.
- Na! – ugrott meg, s nézett rám meglepődve.
- A szemem láttára akarsz becsajozni?! – szűkítettem össze a szemem rá, viccelődve.
- Hát nem?! – vonta meg a vállát.
- Milyen pasi vagy te – ingattam a fejem – ha csinálod, akkor csináld normálisan.
- Akkor, ha olyan okos vagy, mondjad, hogy csináljam – nézett rám büszke fejjel.
- Ha nem látnád, én lány vagyok. Honnan tudnám mi a szokás nálatok.
- Hát… észrevettem, hogy lány vagy – nézett rajtam végig pimaszul, mire csak O-ra nyúlt a szám.
- Jó, hogy észrevetted – bólogattam még mindig O szájjal.
- Hát igen – bólogatott büszkén – na, akkor csábítsam el? – húzogatta a szemöldökét.
- Azt a lányt? – dülledtek ki a szemeim – nem elég neked több millió lány, még őt is be akarod skatulyázni? Szegény lányt előre sajnálom. A Lautner szindróma – ingattam a fejem.
- Milyen lányokról beszélsz? – húzta fel a szemöldökét.
- A rajongóidról te dinka – kuncogtam el magam.
- Ja – kuncogott ő is – akkor ma nem csábítok – húzta el a száját.
- Úgy tűnik – vontam meg a vállam egy rejtett mosollyal.


Nem kellett sok egyikünknek sem, másodpercek múlva mindketten nevetésbe törtünk ki. Jó, hogy ilyen jó hangulatunk volt. Bevallom, most már mindig Taylorral fogok jönni, edzeni, mert eddig mindig untam magam, de most legalább hasunkat fogva nevetgéltünk végig. Egy kis győzködés után végül, Taylor is visszament tovább edzeni, én pedig a lányt figyeltem titokban, s észrevettem, hogy őt nem kell elcsábítani, már is a Lautner szindrómában szenved, ugyanis alig tudta levenni a szemét róla. Viszont Taylorral e-miatt sokszor egymásra néztünk, s mosolyogtunk egymáson, de amikor a csajszi észrevette, hogy velem szemezik, egyből nem nézett olyan kedvesen. Szerintem, ha szemmel ölni lehetne, én már rég halott lennék.

Amikor már nem bírtam tovább a futást, és Tay is kikondizta magát, kijelentkeztünk.

- Hazafelé mész? – kérdezte Tay az autóhoz sétálva.
- Ühüm – bólogattam. De hírtelen a beszélgetésnek a gyomrom felmorduló hangja szakította félbe.
- Hallom, éhes vagy. – kuncogott fel Taylor.
- Áh, nem. Csak emésztek – füllentettem legyintve s nevettem el magam.
- Oh. Jó hangosan emésztel – bólogatott tudva, hogy füllentettem.
- Na, jó. Tényleg éhes vagyok – forgattam a szemem – de hogy néz már ki, hogy edzés után eszek.
- Na és? – vonta meg a vállát – üljünk be valahova.
- Nem tartóztatlak fel. Biztos készülődni akarsz a premierre.
- Még van néhány óra előtte. Amúgy sem órákig készülődök rá.
- Akkor oké – vontam meg a vállam.


Beültünk egy kis kávézó féleségbe, ahol rendeltünk, majd ahogy kihozták nekiláttunk a finomságoknak. Közben persze sok mindenről beszélgettünk, és szóba jött a tegnapi szülői kérdés. Hogy mi lesz nyáron? De Taylor is csak ugyanazt mondta, mint én gondoltam. Hogy majd hívjuk egymást, és szabadnapon megpróbálunk találkozni. Nem kell nagydobra fújni szerintem. Amilyen erős kapocs van közöttünk, szerintem ez a pár hónap meg se fog kottyanni nekünk. Persze biztos hiányozni fog, meg minden, de úgy is el leszünk foglalva mindig, Bár kicsit cukkoltam azzal, hogy csupa pasikkal leszek körülvéve, ami tényleg igaz, de ezt is csak elviccelődtük.

- Nem jössz még hozzám egy kicsit? – szólalt meg Tay, mikor már befejeztük az evést.
- Hát… ha akarod – vontam meg a vállam.
- Segíthetnél kiválasztani mit, vegyek fel.
- Oké – csillant fel a szemem.


Így még Tay gyorsan fizetett, és külön autónkba bevágódva, már indultunk is hozzájuk.

Ahogy odaértünk, köszöntem mindenkinek, majd egyből a szobájába érve, a gardróbjába vezetett, ahol felmutatta a lehetséges jelölteket, és míg én válogatok, addig ő elment fürödni. Vagy 4 féle öltönyt mutatott, amiből nem tudott választani, de megmondom őszintén, nekem mindegyik ugyanolyan. Lehet azért, mert nem vagyok az a nagy öltönyös pasi szerető lány. Persze tök jó, ha egy férfi öltönybe van, de engem nem igazán hoz lázba. Mondjuk Taylornak még ez is jól áll. De az öltönyök közül én sem tudtam választani. Mindegyik csini volt, de, hogy még is segítsek Tay-nek, jobban szemügyre vettem őket. Aztán végül egy szürkés öltönynél maradtam, ami egyszerű, de nagyszerű volt. Miután kiválasztottam, jobban szemügyre vettem a gardróbját, s elámulva néztem a sok öltönyt. Hát komolyan még nem láttam ennyi öltönyt egy helyen. Nadrágból és pólóból is volt bőven, bár eddig sem a stílusa miatt szerettem, ezután se a miatt fogom. De persze az is nagyon bejön.

- Na. Megvan az igazi? – hallottam meg a hangját mögöttem, mire megpördültem s látva, hogy egy szál alsóba van, rendesen végignéztem – azért ne ilyen nyíltan – nevette el magát, s jött közelebb.
- Jól van, na. Mondtam, hogy ne mászkálj előttem így – kuncogtam kissé zavartan.
- Mert? – mosolyodott el kajánul.
- Mert csak – fordultam gyorsan az öltöny felé.
- Oké – kuncogott s jött közelebb.
- Amúgy szerintem ez a jó – vettem le s mutattam fel neki.
- Akkor ez lesz – vette ki a kezemből – tudtam, én hogy kit kell hívni – mosolygott rám.
- Tán felveszel stylistodnak? – mosolyodtam el – de figyelmeztetlek, hogy nagyon drága az órabérem – jegyeztem meg, viccesen.
- Oh, szerintem meg tudunk egyezni – kuncogott.
- Majd jönnek érted? – kérdeztem, közben leülve az ágya szélére.
- Ühüm – bólogatott s kezdett felöltözni.
- Amúgy fura, hogy azt hittük, hogy egész nap külön leszünk, aztán meg épp fordítva sikerült.
- Tényleg – bólogatott.


Bevallom, hogy végignéztem, ahogy öltözik felfelé, beindult a fantáziám és jobban szerettem volna, ha nem, felfelé hanem lefelé öltözik. Még ezt is olyan dögösen csinálja. Hát komolyan nagyon szerencsésnek érezhetem magam, hogy egy ilyen férfi az enyém lehet. Miután felöltözött, a haját is megcsinálta, majd elém beállva, várta a reakciómat.

- Szexi! – fejeztem ki magam egy szóba.
- Köszi – vonta meg a vállát.
- Komolyan. Brad Pitt elbújhatna melletted – néztem végig rajta még egyszer.


Erre csak elnevette magát, majd hírtelen anyukája kukkantott be.

- Oh, milyen csinos – nézett végig a fián – de gyere, megjöttek érted – mosolygott.
- Oké – mosolyodott el Tay is.


Én is felálltam, majd lementem vele a földszintre ahol már a menedzsere, a sajtósa, a testőre és minden embere ott állt. Gyorsan köszöntem nekik, aztán egy gyors búcsút véve Taylortól, elindultak a premier felé. Mivel már nekem is rég otthon kellene lennem, így Debiéktől is elbúcsúztam, majd beugorva az autómba, hazafelé vettem az irányt.

Ahogy hazaértem, beálltam a garázsba, majd anyukámnak szóltam, hogy megérkeztem és a szobámba felérve, egyből a fürdőbe mentem, hogy lemossam magamról az edzés-t illetve a hajamat is megmostam. Miután végeztem, magam köré tekertem egy törölközőt, és a hajamat jól megtörölgettem, majd a gardróbomba érve elkezdtem valamilyen kis nyárias ruha után nézelődni. Nem igazán válogattam túl sokáig, de végül egy fehér, vékony pántos ruhánál maradtam. Gyorsan felvettem és visszalépve a fürdőbe, elkezdtem a hajamat szárítani. Mikor kész lettem, az ágyamra leültem, s azon morfondíroztam, hogy mit kellene csinálni. Tudtam, hogy innentől valószínűleg már csak punnyadnék viszont kedvem lett volna valamit csinálni, de mivel Valentin nap van, így gondoltam, hogy minden barátnőmnek randija lesz. De azért megkockáztatom, így a telefonomat elővéve, elkezdtem Lauren-t tárcsázni.

- Szia, csajszi – köszönt bele jó kedvűen.
- Szia – köszöntem én is jó kedvűen.
- Na, mi a helyzet?
- Semmi, és veled?
- Dettó.
- Hallod, azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved menni valahová? Itt punnyadok egyedül és úgy mennék valamerre.
- Hát… szívesen mennék, csak este találkozóm lesz, és lassan kezdek majd készülődni. Te nem Taylorral leszel? Hiszen Valentin nap van.
- Igen tudom. Az a baj, hogy úgy mond Taylornak a rajongóival lesz randija – kuncogtam el magam – így majd máskor bepótoljuk a Valentin napot.
- Oh, értem.
- Hm… mindegy. Ennyit akartam.
- De figyelj, nyugodtan gyere át addig. Úgyis mondom, este jön értem… öhm… Jace.
- Jace?!!! – pattantak ki a szemeim – nem mondod, hogy Jace elhívott randizni???? – ment fentebb a hangom 2 oktávval.
- De – kuncogott – na meg akkor már segíthetsz a ruhák közt válogatni.
- Oké, de mindent mesélj el – szögeztem le neki.
- Rendben – nevetett.
- Akkor mindjárt ott leszek, szia – bontottam gyorsan a vonalat.


Nagyon megörültem, hogy Lauren és Jace randiznak. Tudtam én, hogy jól kijönnek egymással. Gyorsan felpattantam, lent elhadartam anyukámnak hogy hová megyek, majd a kocsi kulcsot a kezembe véve, bevágódtam az autóba és már indultam is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a buli óta beszélgettek-e, és, hogy hogy hívta el Lauren-t. Röviden: mindenre kíváncsi voltam. Ahogy odaértem, kiszálltam, majd emlékezve, hogy Lauren azt mondta, nyugodtan menjek csengetés nélkül, bementem, s látva, hogy nincs a nappaliban, a szobájába mentem, ahol meg is találtam.

- Szia – öleltem meg gyorsan – na, mesélj – ültem le izgatottan az ágyára.
- Hát mit akarsz tudni? – kuncogott
- Mindent – vágtam rá.
- Szóval a szülinapi bulin, táncoltunk, meg beszélgettünk és jól éreztem magam vele. Aztán tegnap délelőtt is felhívott, hogy hogy vagyok, meg ilyenek. Illetve ma délelőtt is felhívott és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele vacsorázni, én meg igen-t mondtam. De nagyon aranyos volt – magyarázta.
- Látod, mondtam én neked, hogy rendes srác. Neked az ilyen való, nem az olyan Jason féle – mosolyogtam rá – na, és tetszik neked? Vagy lehet köztetek valami?
- Hát nem rossz az biztos – kuncogott – nem tudom. Majd ma elválik. Mindenesetre tényleg kedvelem.
- Jajj Lauren. Ha tudnád, hogy örülök ennek. Majd mehetnénk dupla randira is.
- Igen, majd mehetnénk – mosolygott – na, de te ismered Jace-t. Mit vegyek fel, hogy tetsszen neki?
- Igazából Jace-nek minden tetszik szerintem.
- Na, de még is.
- Azt vegyél fel, amiben jól érzed magad. Jace-nek az is fog tetszeni.
- Tuti?
- Tuti. Ha nekem azt mondta a múltkor, hogy csini vagyok egy szál melegítőbe, akkor tőled el fog ájulni – emlékeztem vissza a flúgos bókjára, s nevettem el magam.
- Remélem, akkor hogy tetszek majd neki.
- Tuti – ismételtem magam.
- Mert tudod, ő tényleg rendes és nehéz ilyen férfit találni. Aki még úriember is. Megragadom az alkalmat.
- Nagyon helyes. Ragadd is meg. Amúgy belülről hasonlít Taylorra szerintem. Mármint Jace. És te mindig azt hajtogattad, hogy jó lenne egy olyan aranyos fiú, mint Tay. Látod? Most itt van.
- Igazad van – mosolygott.


Közös erővel összeállítottuk a ma esti szerelését Laurennek, ami nagyon menő lett és csinos, közben persze folyamatosan beszélgettünk. Olyan hamar eltelt az idő, hogy már épp esteledett, Lauren randija pedig közeledett, így egy gyors búcsú után, az autómba vágódva hazafelé indultam. Bár amikor hazaértem, még mindig lett volna kedvem valamit csinálni, de inkább már nem hívogattam senkit sem. A konyhába érve összetalálkoztam a szüleimmel, akik vigyorogva néztek rám, amit nem igazán értettem, aztán elméletben a homlokomra csapva jutott eszembe, hogy biztosan a Valentin napot ünneplik. Így gyorsan töltöttem magamnak egy bögre teát, és Jó éjt kívánva, a szobámba indultam. De a lépcsőzés közepette, hírtelen meghallottam a hátsó ajtónk csengőjét, mire értetlenül néztem, hiszen szinte sosem szokták megnyomni.

- Szerintem te nyisd ki, Szandra – szólt utánam anyukám még mindig mosolyogva.
- Oké – fordultam meg a lépcsőn.


A teámat szürcsölgetve mentem a hátsó ajtó felé, majd még egy gyorsat nyeltem és az ajtó melletti kis szekrényre raktam a bögrémet, hogy az ajtóban álló személy-hez, nyugodtan tudjak beszélni. Lassan kezdtem kinyitni, de meglepődve néztem, hogy senki sem állt ott. Biztosan huligánok – fortyogtam magamban. De amikor be akartam zárni az ajtót, megláttam valamit az ajtó előtt, ami egyből mosolyra húzta a számat….

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!Nagyon jó lett,az a lány aki folyton Tay hátsóját bámulta nekem olyan érzésem van hogy az a huga,de nem bisztos,és fogadjunk Tay ál az ajtóba,várom a kövit puszi niki

Molly H. írta...

szija!! háát... nem, nem ő a húga és nem Tay lesz az ajtóban:) ezt elárulom de semmi többet:D és köszi, puszi

pixie:) írta...

imádtam ezt a részt is :D nagyon kiváncsi vagyok a folytatásra úgyhogy siess a következővel :$ (:

Molly H. írta...

köszi:D sietek:D

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.