2011. május 20., péntek

Szandra Burke's life 107 rész

Szijasztok honeys!! Itt az új rész. Véleményeket kérek majd:D Nem is beszélek többet. Jó olvasást és mindenkinek jó hétvégét. Puszi:D
A reggelem pocsékul kezdődött. Eléggé le voltam hangolva, de nem is csodálkoztam rajta. Éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok kipihent, így még nem is keltem fel. Fájt a fejem, és nem is akárhogy. A tegnap esti kép feltűnt a fejemben, ahogy Lily megcsókolja Taylort s erre csak összehúztam magam, hiszen újabb ütést éreztem a mellkasomban. Nem akartam rá gondolni, de valahogy nem sikerült. Már nem kellett sírnom, de nagyon fájt. Nagyokat sóhajtottam, és próbáltam visszaaludni. Aztán eszembe jutott a teszt is. Hogy ma fog kiderülni minden. Alap esetben izgatott lennék, de most már nem igazán érdekel. Lesz, ami lesz. Ha kiderül, hogy még sincs semmi családi kötelék közöttünk, úgysem fog változtatni azon, hogy most mennyire dühös vagyok rá. Ugyanolyan leszek vele. Ha pedig kiderül, hogy még is igaz, akkor élek tovább. Biztos nehéz lesz megint távol lenni tőle, de ha egyszer sikerült, másodjára is menni fog távol tartanom magamtól. Igazából hiába is ezt így előre terveznem, szinte biztos vagyok benne, hogy Taylor ezt nem fogja annyiba hagyni. Komolyan már egyre jobban várom azt a családi nyaralást, mert akkor elvonulhatok egy kis időre a gondok elől.

Míg kiszűnt a fejfájásom addig pihentem és gondolkodtam, majd kimászva az ágyamból a fürdőbe mentem. Elvégeztem a reggeli teendőimet, és közben arra jutottam, hogy elmegyek a stúdióba, ahol elütöm majd az időt. Ahogy végeztem a telefonom csörrent meg, majd újra arra gondolva, hogy talán megint Taylor próbálkozik, felhúzott szemöldökkel kaptam a telefonomért, de ahogy ránéztem, elmosolyodtam, és felvettem.

- Szia, Lauren – szóltam bele.
- Szia – mosolygott – nah, hallom most nem én ébresztettelek – kuncogott.
- Nem – nevettem el magam én is.
- Csinálsz ma valamit?
- Hát… a stúdióba akartam beugrani. Tudod, ma jön az eredmény és addig elütöm ott az időt.
- Csak mert nekem sincs semmi dolgom.
- Akkor, ha gondolod, gyere velem. Közbe meg ebédelhetünk is valahol. Úgyis van mit mesélnem.
- Na! – mondta kíváncsian.
- De nem valami jó – húztam el a szám.
- Ajaj.
- Mindegy – sóhajtottam nagyot – majd elmondom.
- Oké.
- Akkor összeszedem magam, és elmegyek érted.
- Oké – mosolygott
- Szia.
- Szia – bontotta a vonalat.


Így ahogy letettem, a gardróbomba indultam.Nem sokáig nézelődtem, egy farmer és egy csíkos cső toppnál maradtam. Felöltöztem, majd a fürdőben lófarokba kötöttem a hajam, felhúztam egy tornacipőt, a táskámat a vállamra kaptam, és lementem a földszintre.

- Szia, anya – néztem rá elmosolyodva.
- Szia – mosolygott – mész valahová? – nézett végig rajtam.
- Ühüm – bólogattam – Laurennel elmegyünk ebédelni, meg beugrok a stúdióba aztán… - akadtam meg, majdnem kimondva a DNS tesztet. Nehéz volt most megállni, hogy ne mondjam el anyának. Bevallom elgondolkodtam azon, hogy lehet, jobb lenne, ha tudna legalább anyu róla. Biztos kicsit mérges lenne, de megértené.
- Aztán? – húzta fel a szemöldökét.
- Anya el kell mondanom valamit – ültem le közben, s döntöttem el, hogy ideje kitálalni.
- Mondd – ült le velem szembe.
- Biztos, hogy nem fogsz ennek örülni, és, hogy mérges leszel de… muszáj elmondanom.
- Ühüm – bólogatott összeráncolva a homlokát.
- Szóval tudod… Taylor bekerült tegnapelőtt a kórházba, és nem engedtetek be hozzá. Az a helyzet, hogy én még is ott voltam vele aznap éjszaka, meg az azutáni éjszaka is.
- Tessék? – húzta fel a szemöldökét.
- Nehéz megérteni, de… szükségem volt rá. És neki is rám. Beszöktem hozzá kétszer is.
- Hát ez… - ingatta a fejét ledöbbenve.
- És… csináltunk DNS tesztet, aminek ma jön ki az eredménye.
- Hogy mit csináltatok? – húzta fel a szemöldökét.
- DNS tesztet. Mert egyikünk se hiszi el, hogy mi tesók vagyunk.
- És miért nem szóltál hamarabb? – emelte fel a hangját.
- Pont ezért. Mert tudtam, hogy mérgesek lennétek.
- Na, figyelj – komolyodott el – jó ötlet a DNS teszt, nem is ezért vagyok mérges. Hanem inkább azért, mert beszöktél. Ha elmondtad volna, megértettem volna, hogy be akarsz menni, ezért meg ezért – magyarázta.
- De én mondtam nektek. Még sírtam is neked, hogy engedjetek be, de ti nem engedtetek.
- Azért mert nem akartam, hogy oda állíts olyan állapotba. Meg féltettelek is persze.
- De a lényeg, hogy ma jön ki a teszt eredménye. Viszont Taylor megcsalt engem, úgy, hogy nem érdekel. Már csak kíváncsiságból megyek el.
- Mi? Megcsalt? – kerekedtek ki a szemei.
- Aha – bólogattam – a kolléga nőjével, Lilyvel. Tegnap volt, amikor bementem hozzá és épp csókolóztak, szóval… - vontam meg a vállam lehajtott fejjel.
- Jaj, kicsim – tette a kezét a vállamra – akarod, hogy menjek veled az eredményért?
- Nem – ingattam a fejem – ez eddig igazából Taylorra meg rám tartozott. De most már kíváncsi vagyok, hogy tényleg Debiék-e a biológiai szüleim, vagy nem. Taylor meg mehet a búsba.
- Rendben, de értesíts, hogy mi volt.
- Oké – bólintottam.
- És most tényleg oda mész ahová mondtad?
- Igen – bólogattam – tegnap is Laurennel voltam egész nap. Igazából nem hazudtam nektek, csak nem mondtam el.
- Jól van, most már mindegy. És Debiék tudnak erről?
- Nem – ingattam a fejem – csak Lauren én meg Taylor volt, aki tudott erről. Senki más. De már nem tudtam tovább eltitkolni.
- Jobb az, ha elmondod – bólogatott – semmi baj. Nem haragszunk, legalábbis én.
- De nem akarom, hogy más megtudja ezt a beszökősdit. Elég, ha apu is arról tud, hogy csináltattunk Taylorral DNS tesztet.
- Rendben – mosolyodott el.
- Kösz, anyu – sóhajtottam fel.
- Nincs mit.
- De most már megyek – álltam fel – szeretlek – öleltem meg.
- Én is – motyogta – vigyázzatok magatokra.
- Oké, szia – intettem neki.


A garázsba mentem, ahol az autómba vágódva, kigurultam és már indultam is. Figyelem elterelés képp bekapcsoltam a rádiót, ami először jó ötletnek tűnt, de aztán még sem, ugyanis eszembe jutatta az, amikor rádión keresztül küldött nekem egy dalt. Akkor az is olyan jól esett, és olyan boldogsággal töltött el. Lefogadom, hogy az sem volt igazi.

Míg odaértem végig ezen gondolkodtam, majd ahogy megálltam Lauren előtt, dudáltam neki egyet, s hamar be is vágódott mellém.

- Na, szia – mosolyogtam rá.
- Szia – mosolygott – na, mesélj csak! – nézett rám kíváncsian, s közben indultunk el.
- Hát… képzeld a nagyságos úr megcsalt engem.
- Mi? – ment fentebb a hangja 2 oktávval.
- Ühüm – bólogattam – tegnap este megint bementem hozzá, csak épp tudod ki volt nála?
- Ki?
- Lily Collins! És épp csókolóztak.
- Hogy az a… – mérgelődött – mi van azzal a bolonddal, megártott neki a kórházi szag vagy mi? Milyen dolog ez már. Ott nyalizik neked meg minden, aztán meg a szemed láttára csal meg. Hát komolyan ezt nem gondoltam volna róla.
- Nekem mondod? – ingattam a fejem – őszintén már a teszt eredmény se érdekel. Úgyis szakítok vele. Ráadásul még hívogatott is az este.
- Pff… szerintem kimosták az agyát ott a dokik – ingatta a fejét.
- Meglehet, de hogy nem normális az is biztos. De érted, hogyha nem szeret, akkor miért mondja? Meg miért kedveskedik ennyit nekem? Nem értem.
- Meg van menve szegény – ingatta a fejét.
- Micsoda? – néztem rá értetlenül, fennakadva az előbbi mondatán – meg van menve? – kuncogtam el magam.
- Aha – bólogatott és kuncogott ő is.
- Bolond vagy – ingattam a fejem rajta, kuncogva még mindig.
- És jól bírod? Mármint tudod, nem akadtál ki nagyon?
- Először igen, de utána már… nem is tudom. Furcsa, mert általában tudod, kiakad ezen az ember, és napokig sír, de szerintem én már megszoktam, hogy folyton valami rossz ér. Persze fáj, meg nem szeretek rá gondolni, de… igaz a mondás, mi szerint, ami nem öl meg, az megerősít.
- Tényleg így van – bólogatott egyetértően.
- De egyébként érdekes, mert a Rocksztár életemben, semmi gond nincs. Ott élvezem az életet és jól érzem magam, de ahogy visszatérek a normális életemhez, minden olyan bonyolult lesz. A kettő rendesen üti egymást.
- Tényleg fura.
- Lehet jobb is így, ha külön vagyunk. A karrieremre koncentrálhatok legalább.
- Na, erre kíváncsi leszek.
- Most miért? – néztem rá.
- Hát… ahogy ismerlek titeket, együtt lesztek. Főleg, ha kiderül, hogy semmi közötök sincs egymáshoz, mint családon belül.
- Nem hiszem – ingattam a fejem – most először csalt meg, ráadásul úgy, hogy tudatánál volt. És aki megcsal valakit egyszer, az többször is meg fogja tenni. Szóval kétlem, hogy lesz valami. Nehéz lesz, ebben biztos vagyok, de… nem tudom – vontam meg a vállam – mindegy is – ingattam a fejem.
- Az eredményért mikor kell menni?
- Úgy lesz, hogy Taylornak is meg nekem is jelen kell lenni és úgy fogjuk meg tudni, de egyébként délután kell menni.
- Oh. Fogsz Taylornak mondani valamit? – húzta el a száját.
- Nincs mit mondanom neki – ingattam a fejem.
- Gondolom – húzta el a száját – veled megyek, oké? – mosolyodott el.
- Az jó lesz – bólogattam elmosolyodva.


Mielőtt bementünk a stúdióba, megálltunk ebédelni, s közben folyamatosan beszélgettünk. Bár említettem, hogy nem szeretek a tegnap estéről beszélni, de fura módon, szinte végig azt beszéltük. Minden lehetséges okot felvetettünk, hogy mit miért tett, de egyikünk sem tudta a választ. Majd ahogy ott végeztünk, a stúdióba indultunk, ahol immár jobb kedvünk lett. Ott mindig jó kedv van, és ez minket is elért. Sokat nevettünk és hülyéskedtünk, illetve Jason megmutatott egy kis részletet az új dalaimból. Ahogy közeledett az, az időpont, amikor mennünk kell a kórházba az eredményért, egyre jobban izgultam és féltem is, a Taylorral való találkozástól. Így elbúcsúztunk Jasonéktől, és elindultunk a kórház felé. Nem igazán beszélgettem most Laurennel, mert már nagyon eluralkodott rajtam az izgatottság. Arra is kíváncsi voltam, hogy vajon Taylor is hoz-e magával valakit, bár nem hiszem, hogy rajtunk kívül bárki is tudná, így arra számítok, hogy egyedül jön.

Ahogy odaértünk a kórházba, leparkoltam s közben nyugtatgattam magam, nehogy az eredmény kimondása előtt még összeessek. Kiszálltunk Laurennel, majd a bejárat felé indultunk, és, ahogy bentebb mentünk, egyből a rendelő felé vettük az irányt. Már messziről láttam Taylor ismerős alakját, és nagy meglepetésemre még sem egyedül volt. Ott volt Debi is. Akkor ezek szerint, ő sem bírta már titkolni az anyja elől. Nem akartam közelebb menni, így Laurenre néztem kérlelően, s ő értve a nézésemet megálltunk pár méterrel tőlük, s ott vártuk a dokit. Taylor persze egyből kiszúrt minket, és szomorúan nézett rám, de nem igazán tudott meghatni. Én is jeleztem egy hosszú szúrós pillantással röviden, hogy jelenleg mit gondolok róla. Debi is rám nézett, de egyikőjük sem jött közelebb, amiért hálás voltam, mert semmi kedvem nem volt Taylor közelébe lenni. Mindenesetre elég feszült volt a helyzet. Nem sokra rá megérkezett a doki is, így megvártuk míg Taylorék bemennek, és utána mi is bementünk. A gyomrom már fel-alá járkált, és Taylor jelenléte csak egyre jobban gerjesztette bennem a feszültséget, amit próbáltam csak egy olyan „ölős” pillantással elintézni. Annak ellenére, hogy azt mondtam nem érdekel az eredmény, most már bevallom, érdekel. Kíváncsi voltam.

- Akkor… mondhatom? – nézett a doki először Taylorékra, aztán ránk.


Erre csak bólintottam egyet, majd elkezdte lassan feltépni azt a borítékot. Idegtépő volt ez a néhány másodperc. Taylornak a pillantását végig magamon éreztem, de én nem néztem rá. Inkább az orvosra figyeltem, aki csigalassúan bíbelődött azzal a szerencsétlen borítékkal. Majd mikor végre kivette, végigfutatta rajta a szemét, és csak utána kezdte szóra nyitni a száját.

- Szóval… - nézett fel ránk – a DNS teszt eredménye szerint, önök 99,9%-ban…

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!NE NE NE NE!itt hagyod abba?????ez nem igaz,am nagyon jó lett,rem nem tesok,siess a kövivel puszi niki

Fanncs írta...

ezt nem hiszem el... :D
kegyetlen vagy... szerelemszerelemszerelem!!! :D
siess a következővel! puszi, Fancsy

pappfruzs írta...

visszajövök, erre te meg itt abbahagyod? már az előzőnél kiakartalak nyúvasztani, de mondom ezzel még biztos helyre hozod, de nem.xd nem te neked épp itt kellett abbahagynod? na jól van, ezt megjegyeztem.
egyébként a 105, 106, meg ez is tök jó részek voltak, nagyon jól leírtad, ahogy szoktad. csak épp a befejezésen kell még csiszolnod.xd
azért siess;)
puszi:D

pixieee. írta...

szia.
jó volt mintmindig:) tudtam hogy itt abba fogod hagyni :'DD egyet kérek. nagyon nagyon siess a következővel.
puszii.

Ariel írta...

Szia!!
Szandíí én esküszöm, hogy ezek a függővégek az őrületbe kergetnek! Áhhh!!!
Mindenesetre nagyon jó rész lett, várom a folytatást!
Puszi!!! =)

Molly H. írta...

köszönöm mindenkinek:D
wonderworld örülök, hogy újra itt vagy:D
sietek a kövivel
puszi

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.