2010. június 24., csütörtök

17 rész

Mostantól ide fogom rakni:d és bocsi a váltogatásért

„Már későre járt így megköszöntem Taylornak ezt a kis beszélgetést, adtam egy puszit az arcára, jó éjt kívántam és felmentem lefeküdni.”
Megkönnyebbültem hogy végre minden oké köztünk. És most már semmi okom duzzogni. Gondoltam majd reggel megfürdök, mert már semmi kedvem nem volt még fürödni is. A lányok még fent voltak, de mikor bementem úgy tettek mintha aludnának. Csak egy baj volt… én nem vettem be. Persze nem haragudtam, csak nevettem rajtuk és mondtam nekik hogy ha fent akarnak maradni maradjanak de csendben. De amikor lefeküdtem, inkább ők is ezt tették.
*******
Reggel tök jó kedvvel ébredtem. Már amikor felkeltem, nem tudom miért de egy kis édességre vágytam. Pontosabban a kedvenc sütimre, a tejszínhabos citromos tortára. Gondoltam majd megkérem a nagymamám, hogy süssön nekem. De még nem akartam kimászni az ágyból, pedig muszáj volt mivel le akartam fürödni. Kinéztem az ablakon és láttam hogy oda kint csodás idő van. Már Stella és Makena is fent volt, és tv-t néztek. Köszöntem nekik, és szóltam hogy megyek lefürdök. Azon tanakodtam, hogy mit kellene ma csinálni. De csak hűsölni volt kedvem a medence mellett. Semmi sem jutott az eszembe. Majd lesz valahogy. Megfürödtem, magam köré csavartam egy kendőt és amikor kinyitottam az ajtót….. na találjátok ki, kivel álltam szembe? Persze, hogy Taylorral.
- Ó bocsi, nem tudtam hogy te vagy bent.
- Semmi gond. Már úgy is kész vagyok.
- Csinálunk ma valamit?
- Szerintem ezt nem most kellene megbeszélni, amikor egy törölközőben állok itt előtted.
- Igaz.
- Mindjárt úgy is lemegyek.
- Oké.
Rámosolyogtam és bementem a szobába. Felvettem a bikinis cuccomat, és rá egy térdig érő citromsárga ruhát. Megszárítottam a hajam, és felfogtam. Aztán lementem reggelizni. Most kivételesen nem én voltam az utolsó aki lement. Mosolyogva mentem ki, és ültem le a többiek közé. Anyukám és a nagymamám már hozták a reggelit, én pedig mentem segíteni. Elvégre 11 emberre nem könnyű egyszerre kivinni a kaját. Taylor mellé ültem, és most már direkt.
- Na akkor most már tudod hogy mit csinálunk ma?
- Nem igazán.
- Én sem tudom.
- Igazából én azt terveztem hogy ma a medence mellett fogok hűsölni. De ha van kedved valami mást csinálni akkor….
- Nem, nem az jó lesz.
- Tuti?
- Aha.
- Legfeljebb közbe kitalálok valamit. De most semmi sem jut az eszembe.
- Nekem az is jó.
- Oké.
Még beszélgettünk kicsit, aztán amikor mindenki végzett segítettem elvinni a tányérokat, meg mindent.
- Jól látom hogy már nem duzzogsz?
- Igen.
- Akkor már nincs miért duzzognod?
- Nyugodtan bökd ki. Igen kibékültem Taylorral. Kiderült hogy félreértés volt.
- Ugye ugye.
- Jól van, most mondhatod, hogy „Én megmondtam”.
- Na menj inkább és segíts a nagyinak.
- Oké
És ahogy anya mondta, mentem a nagyinak segíteni mosogatni. Elkezdtünk beszélgetni, arról hogy miket csinálok mostanában, meg ilyenek.
- Úgy látom jóban vagy ezzel a Taylor gyerekkel?!
- Hát, végül is most már igen. De megbántott, aztán tegnap kiderült hogy félre értés volt. De amúgy jól elvagyunk.
- Ennek örülök. Rendes fiúnak látszik.
- Igen. Tényleg az. Öm mama?! Kérhetek valamit?!
- Persze mondd csak.
- Nem csinálnál tudod azt a tejszínhabos citromos tortát?
- A kedvencedet?
- Igeen – közben persze bevetettem a kiskutyanézést, egy mosollyal. Ami eddig mindig bevált.
- Rendben, vacsora desszertnek megcsinálom.
- ÓÓ kösziii.
- Szívesen.
- Kell még valamit segíteni?
- Nem, menj csak.
- Rendben. Ha kell valami kint leszek a medencénél.
- Oké.
Ezzel felmentem a szobába, levettem a ruhát, elővettem egy törölközőt és lementem a medencéhez. Lefeküdtem a napozó ágyra, és csak a napra koncentráltam. Jól esett ez a pihenés. Tudva hogy nem kell ma semmit sem csinálnom. Már majdnem elaludtam, amikor megjelent Taylor. Napszemüveg volt rajtam, így nem látta hogy most alszok-e vagy nem. Nem reagáltam semmit, közben pedig „titokban” néztem mit akar csinálni. Úgy láttam hogy rendesen végigmért, és már a szemével levetkőztetett. Nem bírtam tovább kérdezés nélkül….
- Hát te mit nézel annyira? Van rajtam valami?! – és már el is nevettem magam.
- Á dehogy semmi. Leülhetek ide?
- Persze.
- Amúgy azt hittem alszol.
- Nem, nem aludtam. De meg kell hagyni rendesen végigmértél.
- Csak elbambultam.
- Aha….
- Most mit izélsz? Pasiból vagyok én is.
- Asszem észrevettem. – törtem ki nevetésbe
- Jól van na. Élvezed hogy gúnyolódsz velem?
- Igeeen – mondtam jó hosszan. Erre már ő is elkezdett nevetni.
- Ha-ha, na jó más téma?
- Milyen más téma? Ez jó téma volt.
- Kérlek. Na.
- Oké- ismét nevettem. – Napozz te is kicsit. Bár neked jó mert barna bőröd van. Én meg ilyenkor még „nyár elején” olyan vagyok mintha hipóba másztam volna.
- Szerintem szép.
- Már mint micsoda?
- A bőröd.
- Ó. Köszi. Tényleg végigmértél – gúnyolódtam.
- Okés okés. Lapozzunk.
- Na mi az, rossz hangulatban vagy? Pedig én most olyan kötekedős kedvembe vagyok.
- Jól vagyok. És látom.
- Pedig mindig hülyülős kedvedbe vagy. Most meg szinte rám ordítasz hogy „lapozzunk”.
- Bocs akkor.
- Hmm mondom én. Mi van veled?
- Semmi tényleg.
- Jól van.
- Nem jössz a medencébe?
- Most?
- Nem majd 2 hét múlva.
- Mindjárt.
- Oké.
És Taylor beleugrott. Gyorsan levettem a napszemüvegem és egy hasassal beleugrottam én is.
- Szép hasas.
- Ugye. Aki tud az tud.
- Ez így van.
Aztán kimásztam a medencéből és ismét ugrottam egyet. Amikor feljöttem a felszínre Taylor sehol nem volt. Körbe néztem és a medence körül se volt. „Hol lehet ez a fiú?” – kérdeztem magamtól. Aztán hírtelen valamit a lábamnál éreztem. Taylor keze. Felemelt és a vízbe lökött. És ez így ment kábé fél órán keresztül. Hülyítettük egymást. Lenyomtam párszor a víz alá. Ugrottunk, csúsztunk. Egyszerűen tök jó volt. Már elfáradtam és ezért a medence széléhez mentem. Taylor pedig még produkálta magát előttem. Ugrott olyanokat hogy tyűű, megirigyeltem miket tud. Én folyamatosan nevettem. Őrület hogy milyen jól érzem magam vele. Volt egy kis kockás hasa, amit imádtam. Szívesen ráfeküdnék…. Jézusom miket gondolok?! Na jó másfelé terelem a gondolataimat. Körbenéztem hogy van-e itt valaki a közelben, de érdekes módon most senki sem volt itt. Csend lett, de nem láttam ismét a medencében Taylort. Egyből arra gondoltam hogy ki akarja húzni a lábam. De egyszer csak ott állt előttem, és mosolygott. Én is visszamosolyogtam. A kezével körbefogott, és közelebb felé jött. Gondoltam hogy meg akar csókolni, és őszintén, már nem bántam volna. Így nem is ellenkeztem. Amikor ismét az orrunk összeért, és már csak már mm-er választott el a csóktól… egyszer csak….
- Szandra jönnél kicsit segíteni? – kiabált anyukám.
Persze megijedtem és elfordítottam a fejem.
- Vagy valamit megzavartam?
- Nem anyu. Megyek.
A fenébe. Belül dühöngtem, majd szét robbantam. Kiszálltam a medencéből, és még visszanéztem Taylorra. Látszott rajta hogy ő is majd szét robban. De ez van. Így gyorsan felvettem a törölközőt és mentem anyukám után.
- Mit műveltetek ti ott?
- Beszélgettünk, meg hülyültünk.
- Nem úgy látszott.
- Mi van akkor ha beleszerettem? OOOPs ezt hangosan mondtam?
- Igen. De semmi nincs belőle. Annyit kellene segítened hogy figyelsz a lányokra amíg hátramegyek.
- Ennyi? Ennyiért szakítottad félbe a csókomat?! Kössz.
- Nem tudtam. Bocsi.
- Jól van.
Persze belül majd felrobbantam. De kigondoltam egy jó kis programot délutánra. El kellene menni fagyizni Stellával Makenával és persze Taylorral. De először megkérdezem tőlük.
- Hé lányok van kedvetek fagyizni?
- IGEEN- kürtölték
- Oké, asszem ezt megbeszéltük.
Hallgattam amit mondanak, és aztán visszajött anyukám. Tőle is megkérdeztem ezt a fagyis délutánt, és azt mondta jó ötlet. Visszamentem Taylorhoz, vagy is a medencéhez, de már nem volt ott. Így bementem a házba, átöltözni. Felvettem egy fehér rövidnadrágot, meg egy virágos felsőt, és lementem a földszintre, ahol találkoztam Taylorral. Rossz kedve volt.
- Hé, haragszol?
- Nem, miért?
- Olyan rossz kedved van.
- Szerinted?
- Majd máskor talán. De Stellával és Makenával felmegyünk fagyizni. Jössz?
- Aha, megyek- és egy mosolyt elővillantott. – Mikor?
- Most.
- Oké.
- Csak kérek anyutól pénzt.
- Ó hagyd csak. Majd én fizetek.
- De…
- Semmi de.
- Hmm, úgy látszik egy úriemberrel állok szemben.
- Úgy látszik- nevettünk együtt.
- Jól van. Gyere. Gyalog megyünk, nincs messze.
Aztán elindultunk a húgainkkal a városba. Az úton nem sokat beszéltünk, inkább nézelődött. De amikor beértünk a városba, már többet mondott.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Tudod, ezt ne vedd sértésnek de… néha úgy érzem csak játszol velem. Aztán meg hogy nem is tudom. Egyszer kellek, egyszer meg nem. Azt mondtad bejövök neked, és hogy megpróbálhatnánk. De…. nem tudom érdemes-e még harcolni.
- Nem játszok veled. Csak én sem vagyok ebben biztos.
- Pedig már megismertük egymást. Szerintem.
- Igen tudom. De….nem arról van szó hogy utállak vagy idegesítesz. Pont ellenkezőleg. Imádok veled lenni. És hidd el hogy tényleg nem játszadozom.
- Akkor miért nem akarsz többet mint barátság?
- Rendben, elmondom. Lehet ez régi módinak fog tűnni de… azt szeretném ha udvarolnának nekem. Tudod. Virágot hozni meg ilyenek. A mai srácok legtöbbje csak annyit kérdez hogy „Bejössz nekem járunk?” a lány meg igent mond. Aztán meg a srác még annyit sem csinál hogy kinyissa előtte az ajtót. Pedig egy lánynak ez kell. Tisztelet, és nem bunkóság. Csak sajnos ebbe a mai világba kevés az ilyen.
- Értem….de…
- Tudom, most azt mondod hogy te nem vagy az a bunkó féle. Ezt elhiszem mert tényleg nem vagy. És hogy van kitartásod.
Erre nem felelt semmit sem. De már közeledtünk a fagyizóhoz. És a húgaink már le is ültek a bolt előtti kisasztalhoz.
- Nézd csak ott a fagyizó.
- Öm menj csak oda mindjárt jövök én is.
- Rendben.
Nem tudom hová ment. De én mentem és beálltam a sorba. Csak páran voltak előttem. Odaintettem a húgainknak hogy maradjanak ott és majd viszem a fagyikat. Aztán valami az orrom előtt landolt….egy virág. Még hozzá a kedvenc virágom. Tulipán, és sárga. A kedvencem. Megfordultam és Taylor volt az aki az orrom elé tolta.. a virágot. Teljesen meglepődtem. Már mint, tudom hogy ez csak virág, és semmiség. De jól esett hogy figyelt arra amit mondtam. Mondjuk nem célzás volt, vagy ilyesmi.
- Ez az …enyém?
- Persze.
- Kösz…önöm.
- Szívesen.
Aztán beleszagoltam a virágba, és rámosolyogtam, ő pedig vissza. Beleharaptam az alsó ajkamba, már szinte szokásommá vált ez mióta Taylorral töltöm a napjaimat. És valaki félbeszakította ezt a „kis” szemkontaktust.
- Sziasztok, milyen fagylaltot adhatok?
- Ömm Helló. Én erdei gyümölcsöset kérek. És a kislányoknak is.
- Én pedig, hmm nem is tudom. Mondjuk… na jó nekem is egy erdei gyümölcsöt.
- Rendben.
Ideadta az a nő a fagyikat, én pedig elvittem Stellának és Makenának. Elég meleg volt, így én is örültem hogy végre valami lehűt. Aztán jött Taylor is, miután fizetett. Még mindig a kezembe tartottam azt a virágot. Olyan édes volt tőle. És ismét beleharaptam az ajkamba. Valaki mindig félbeszakít minket. Legszívesebben most azonnal megcsókolnám. De sokan vagyunk, így nem tehettem. Miután elnyaltuk, felálltunk az asztaltól és mikor indulnék elfelé Taylor megszólal….
- Kértek még egyet a hazaútra?
- IGEEN- mondták a lányok
- Köszi én már nem kérek. Még megárt.
- Ne már. Nehogy azzal gyere nekem hogy „nem ehetek mert vigyáznom kell”.
- Nem, dehogy.
- Hát?
- Azért nem kérek mert vacsora desszertnek a kedvenc sütim lesz. És azzal szeretnék jól lakni.
Láttam a meglepődöttséget az arcán.
- Hát még ezt sem hallottam egy lánytól sem.
- Most akkor hallottad.
Aztán fejét vakarva ment, és vett a lányoknak még.
¬ ***********
Már csak kb 10 perc volt az út.
- Szóval.
- Szóval mi?
- Nagyon szorongatod azt a virágot!- mosolyogva mondta.
- Igen. Mert…. ez a kedvencem. És honnan tudtad hogy ezt szeretem?
- Nem tudtam. Csak…. nem tudom. Amikor megláttam a virágosnál vagy is, tudod.
- Igen.
- Na szóval, azért mert téged láttalak benne.
- Tényleg?
- Igen. Őszinte és szép.
- Ó köszi.
- És miért pont ez a kedvenced?
- Hát nem is tudom. Talán mert ilyen jó illata van. És a neve… olyan kedves. Tulipán. Például a Liliom is kedves, de valamiért még is a Tulipán.
- Értem. Egyébként szoktál valamit sportolni?
- Nem. Nem nagyon szeretek sportolni. De ne úgy vedd hogy „jaj az a sport”. Szeretek mondjuk délutánonként a barátaimmal „focizgatni”. Vagy ilyesmi. De mondjuk ha a tánc sportnak számít akkor igen, sportolok. És te?
- Én általánosba mindent kipróbáltam. A focitól a baseball-ig, aztán a karatétól a kung-fu-ig mindent. De végül a színészkedés mellett döntöttem.
- Ühüm.
- És hogy állsz Azzal?
- Mivel?
- Tudod, pasi meg csaj aztán….
- Jézusom. Miért érdeklik a pasikat ez annyira? Tudod ezzel a mondattal megint lentebb zuhantál nálam pár centit.
- Ne haragudj. Csak viccet akartam belőle csinálni.
- Jó mindegy. De ha arról akarsz beszélni legyen. Beszéljünk a szexről.
- Tényleg?
- Felőlem. Szóval akkor szűz vagy még?- kérdeztem huncuton
- Már nem. És te?
- Nem nyilatkozok.
- Aj ne már. Te is, én is gyerünk.
- Nem.
- Szóval még az vagy?
- Nem mondok semmit.
- Aha.
- Na jó akkor én beszélek most. Nekem mindig azt mondták hogy nem szabad ezt a dolgot elsietni. Nem akarom hogy csak úgy megtörténjen. Ha kell akkor várok a végtelenségig. Nem fogom magam oda adni egy olyan pasinak aki csak szavakkal szeret. – és itt már komolyra vettem. – Egyébként is úgy terveztem hogy 17 éves koromba talán. De addig nem. Akkor lesz könnyű ha addig nem talál rám a nagy szerelem. Jó tudom, a pasiknak ez nem számít. Úgy vannak vele hogy „ó legyünk már túl rajta és kész”. Főleg ha a srác csak kihasználja a lányt. Persze vannak kivételek. De az sem sok. Ezek a mai pasik…. mind azt hiszik hogy menők. Közben meg totál bunkók.
- Hát tudod, mostanában nagyon nehéz egy rendes lányt találni. A nélkül ,hogy kényes, idegesítő, vagy nyomulós lenne. De ha érdekel én sem csak úgy veszítettem el. Bár korai volt… de megtörtént.
- Igen, belőled kinézem hogy az első „nagy” szerelmeddel volt. Bár lehet csak tiniszerelem volt.
- Igen az volt. Lizával, tudod már meséltem róla.
- Oké, de a részletekre nem vagyok kíváncsi.
- Nem is gondoltam volna hogy ennyire nem kínos veled erről beszélni.
- Hát, ha valaki megismer, és barátnak tartom. Akkor velem bármiről lehet beszélni.
- Igen, ezt észrevettem.
Közben már hazaértünk, és szóltunk hogy megjöttünk. Elég hamar hazaértünk, még 7 óra sem volt.
- Állítsunk már össze egy csapatot és focizzunk. Hoztam labdát.
- Öm csapatra itt rám és rád gondolsz? Mert kétlem hogy Stella vagy Makena beállna, a tesómról meg ne is beszéljünk. Max apukád meg az enyém.
- Na. Szülő vs gyerek.
- Neeem. Ne is álmodj róla. Én mindenképp ellened akarok lenni.
- Akkor szülő csere.
- Várj még. Lehet nem is akarnak játszani.
- Akkor kérdezzük meg.
Gyorsan szaladva mentem megkérdezni hogy jön-e játszani apu. De ahogy sejtettem, nem volt kedve. Nem épp az a nagy focis. Aztán visszamentem, és láttam hogy Taylor is egyedül jön visszafelé.
- Na?
- Nincs kedve.
- Úgy látszik ketten maradtunk.
- Úgy látszik.
- Na jó. De nem kíméllek.
- Ó nem is akarom. – mondtam büszkén. – De kapcsolok egy kis zenét.
Az autó kint állt, és bekapcsoltam a rádiót. Pont az egyik kedvenc számom ment benne. The Veronicas-tól a 4ever. Pont jó zene a focihoz.
- Na akkor hajrá.
Egy kicsit furán, de elkezdtünk „focizni”. Bár az én tudásommal inkább csak futkározásnak nevezném. Amikor labdát kaptam, magamhoz szorítottam mert mindig kicselezett Taylor, és úgy szaladtam vele. Persze nem tartotta be a szavát, azt, hogy „nem kíméllek” mert kímélt. De nem bántam. Utálok veszíteni, bár ezt inkább hülyülésnek vettem mint játéknak. Már közeledett a vacsora idő, de mi még mindig játszottunk. Az utolsó körbe, /én álltam nyerésre/ elkezdtem futni ismét, a labdával, Taylor pedig utánam eredt. Hallottam hogy szalad utánam, ja és közbe folyamatosan nevettünk. Párszor elkapott hátulról, és felemelt, úgy próbálta elvenni a labdát. Sikertelenül. Ezzel próbálkozott most is, de a vége azt lett hogy mindketten a földre estünk, és füvesek lettünk. A fehér nadrágomat szépen befogta a fű. De nem nagyon érdekelt. Folyamatosan nevettünk. De ezt a kis játékot anyukám félbeszakította hogy menjünk vacsizni. Ahogy ígérte a nagyim, a kedvenc sütimet készítette el. Amivel jól is laktam. Miután mindenki végzett segítettem pakolni. És Taylor pedig utánam jött.
- Hát te már mindenhová követsz?
- Hát gondoltam kell a segítség. De ha gond akkor nem nyomulok
- Nem baj.
- Huh, reméltem. Kérhetek valamit?
- Ajaj, micsodát?
- Nem akarsz énekelni így esti programként?
- Eltaláltad. Nem akarok.
- Most miért? Első este is olyan jó volt.
- Tetszett a hangom?
- Igen. Szépen énekelsz.
- Köszi. De nem hiszem hogy énekelnék ma. De ha te énekelsz akkor én is.
- Áh én nem tudok énekelni.
- Mindenki tud.
- Hát oké hogy tud. De nincs jó hangom.
- És? Az nem baj. De ahogy beszélsz abból a hangból ítélve szerintem jól énekelhetsz.
- Te már ilyen profi vagy?
- Nem. De na…szóval ha énekelsz akkor én is.
- Nem éneklek.
- A kedvemééért – boci szem bevetés.
- Ne már. Lécci.
- Na jó, nem erőszakolom rád.
- De te énekelj.
- Rendben de nem egyedül.
- Nem velem.
- A nagypapámra gondoltam, és a többiekre nyugi.
- Sokkal jobban szeretek úgy énekelni ha mindenki beszáll. Tudod ilyen családos ének.
- Aha.
- De egyedül is megy.
- Dalokat is írsz?
- Igen, szoktam. Vagy is nem sok van, de szoktam. Most is egyszerre kettőn dolgozom.
- Énekelsz pár sort az egyikből?
- Most nem.
- Kérleek.
- Nem. Ahogy te csináltad.- dúrci fej.- Majd egyszer talán.
- Rendben, ahogy akarod.
Közben már nem kellett segíteni.
************
Ahogy ígértem Taylornak, ma este énekelgetni fogok. Kihoztam a gitárt, és a nagypapám is hozta magával. Aztán elkezdtünk mindenféle dalokat énekelni. Duóban, volt úgy hogy mindenki, és amikor egyedül énekeltem. Volt egy dal ami az álmokról szólt. A nagypapám énekelte el, és végig rám nézett. Szeretem ezt a dalt. Arra emlékeztet hogy nekem is harcolnom kell az álmaimért. Már egész kicsi korom óta énekes szeretnék lenni. De ezt már említettem. Ezen eltöprengtem. Taylor nem messze ült tőlem, úgy látszik elég mélyen elgondolkodhattam mert mindig azt tátogta nekem, hogy minden oké? Én pedig mikor észrevettem bólogattam neki. Már későre járt. Elénekeltük az időt szó szerint.Már mindenki fáradt volt, bementünk a házba és mindenki elment aludni. Én még lefürödtem gyorsan, aztán feküdtem le.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.