2010. június 24., csütörtök

27 rész

- Jól van – adták meg magukat.
- Szóval?
- Ma felhívott egy híres sztárnak a menedzsere – ismét kezdte apám.
- Milyen sztár? És mit akar? – a szívem hevesen dobogott. Éreztem, hogy valami jó fog ebből kisülni.
- Szóval az a helyzet, hogy ő Mandy Moore menedzsere és…
- Úristen Mandy Moore? És mit mondott?
- Kicsim, hadd folytassam.
- Mond már – sürgettem.
- Ott volt a fesztiválon a menedzser és felvett téged videóra ahogy énekeltél.
- És?
- Megmutatta Mandy-nek és nagyon tetszett neki. És szeretne veled találkozni.
- Úristen! – kezdtem sikításba – És mikor akar találkozni?
- Jövő héten.
- Ugye elmehetek.
- Hát, ahogy megígértem… ha jön egy jó alkalom, akkor nem szabad elszalasztani.
- Apu köszönöööm – ugrottam a karjai közé.
- De ne örülj előre annyira. Nem akarom elvenni a kedved, de még semmi sem biztos.
- Tudom, rendben. Köszi, nektek – öleltem meg a szüleimet. – Megyek, felhívom Kírát, és Taylort. El se hiszem. – szaladtam fel a szobámba.
- Csak óvatosan – kiabálta utánam anyukám.
Ahogy felszaladtam kiráncigáltam gyorsan a táskámból a telefonom és már is tárcsáztam Kírát.
- Szia, Kíra, képzeld most tudtam meg, hogy találkozok jövő héten Mandy Moore-al – hadartam el gyorsan.
- Hé, hé lassabban, micsoda? Hogy?
- Ma voltam Taylornál és mikor hazajöttem a szüleim mondták, hogy a fesztiválon felvett Mandy Moore menedzsere videóra és ez Mandy-nek tetszett és találkozni akar velem.
- Komolyan?
- Igeen. Nagyon is. Jövő héten fogok találkozni vele.
- Atya ég. És miért akar?
- Azt még én sem tudom, de szerintem nem azért, hogy csak úgy társalogjunk.
- Remélem azért, hogy készítsen veled egy albumot – bíztatott erre én pedig elnevettem magam.
- Azt azért még nem, de meglátjuk majd.
- És amúgy mit csináltál Tayloréknál?
- Csak meglátogattam meg beszélgettünk. Te mit csináltál?
- Hát anyukámnak kellett segítenem, de most pihenek. Tökre kifárasztott ez a nap.
- Engem is.
- Na jó csajszi, majd beszélünk.
- Rendben, jó légy.
- Oké, te is. Szia.
- Szia.
Ahogy letettem már hívtam Taylort is, és ugyanígy előadtam neki. Ő is nagy őrjöngésbe tört ki, és bízik abban, hogy a karrieremet akarja Mandy elindítani. Még beszélgettünk pár percet, és letettük. El sem hittem, ami velem történik. Akkor ez most azt jelentheti, hogy talán valóra válik az álmom és azt csinálhatok, amit a legjobban szeretek? Bízom benne, hogy igen. Annyi álmodozás, annyi dal és annyi „apu és anyu” nyüstölés után még is sikerülhet? Nem tudom, de visszább kell vennem, mert mi van, ha nem lesz ebből semmi? Akkor biztos, hogy nagyon szomorú leszek, és csalódott. De jelenleg senki és semmi nem tudta elvenni a jó kedvemet. Ugrándozva indultam le a földszintre.
- Úgy látom megtudta a „nagy” hírt – hallottam Nicktől, ahogy leértem a nappaliba.
- Igen. Miért, nem tetszik, hogy örülök neki? – flegmáskodtam vele.
- De lehet örülni. Csak ne ugrándozz, mint valami hülye.
- Na, ne mondd. – böktem meg a vállát.
- Ne bökdöss jó? – kezdett veszekedésre fordulni a helyzet.
- Mert? – incselkedtem vele.
- Mert azt mondtam.
- Mert ki vagy te itt?
- Nick.
- Én meg Szandra.
- És?
- És? – húztam fel rá a szemöldököm.
- Jól van, hagyjátok abba – szólt közbe apu.
- Na, én felhúztam a szobámba – indult el Nick.
- Jobb is – motyogtam az orrom alatt. Amit meg se hallott. – Anya merre van? – kérdeztem aputól.
- A konyhába.
- Köszi.
Átvágtatva a nappalin, már a konyhába is voltam. Anyukám épp összemosogatott, amikor felültem a pultra.
- Ugye tudod, hogy ha szupersztár leszel, akkor is fogsz mosogatni és takarítani a szobád? – nézett rám, s közben törölgette a kezét.
- Persze – vágtam rá. – De ne mondj ilyeneket, mert még elbízom magam.
- Redben – nézett bűnbánóan.
- És ti is jöttök arra a találkozóra?
- Gondolod, hogy egyedül elengedünk? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.
- Nem. – hajtottam le a fejem.
- Én is így gondoltam. Megyünk mindketten, apád is meg én is.
- Jó, rendben – egyeztem bele. És szálltam le a pultról. – Van itthon valamilyen gyümölcs? – kérdeztem.
- Igen persze, a hűtőben találsz egy kis epret.
- Hmm nyammi. – nyúltam a hűtőhöz. És vettem ki az epres tálat aztán indultam vissza a szobámba.
- Egyébként ízlett a süti? – szólt utánam anyukám. Én pedig pördülve egyet válaszoltam.
- Igen, nagyon ízlett nekik.
- Mit csináltatok? – lépett közelebb.
- Beszélgettünk, hülyéskedtünk meg a húga megkért, hogy tanítsam meg gitározni. Majd vasárnap megyek át.
- Hát az jó. Holnap ugye akkor nem is leszel itthon.
- Nem, miért?
- Csak kérdezem. Mikor indultok?
- Reggel 10-kor.
- Rendben.
- Ha nem baj, most akkor felmegyek a szobámba.
- Menj csak –mosolygott rám.
Ezzel egyensúlyozva az eprekkel, nehogy elejtsem, ami mellesleg szokásom, elindultam felfelé. Ahogy felértem, bekapcsoltam a tv-t és lefeküdtem az ágyra. Közben pedig az epreket majszolgattam. Kapcsolgattam a tv-t és az American Idolnál megakadtam. Imádom ezt a tehetségkutatót, el is felejtettem, hogy ma lesz. Épp pár perce kezdődött. Nagy levegőt fújtam ki megnyugodva, hogy nem maradtam le róla. Annyi tehetséges énekes van benne, irigylem őket. Én még sajnos abszolút nem jelentkezhetek, mivel 16 év fölött lehet. Én pedig még csak nyáron leszek 15. Elhessegettem a gondolatot, hogy én is ott állhatnék, és csak az énekesekre koncentráltam. A kedvencem egyértelműen Travis Garland. Bízom abban, hogy ő fogja megnyerni.
Ahogy vége lett a műsornak már 10 óra volt, így gondoltam ideje végre letusolni aztán álomba meríteni magam. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Amikor végeztem, magamra kaptam egy bugyit, és egy fehér felsőt ami nagy rám, aztán visszabújtam az ágyba és kikapcsoltam a tv-t. Még kattogott az agyam, amitől nehézkesen tudtam elaludni, de végül álomra szenderedtem.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Üzemeltető: Blogger.