Amikor megérkeztünk, már rajongók, fotósok, és interjúsok hada várta a nagyobbnál nagyobb sztárok érkezését. Ma este, rengeteg sztárral találkozhatok, amit pimaszul ki is akarok használni. Például hallottam, hogy itt lesz Rihanna, és Kate Hudson is. Mindkettőjüknek nagy rajongójuk vagyok. Reménykedem abban, hogy legalább egy képet készíthetek velük. Kiszálltunk az autóból, és úgy saccra kábé 15 fotós vett minket körbe. Mi pedig helyt állva, pózoltunk mindenkinek. Az interjús Prischilla Frike, lekapott minket, és odaintve magához közelebb mentünk.
- Na, hát kiket látnak szemeim. Az ifjú párocska. Szandra és Ryan. Örülök, hogy itt láthatlak titeket. – őrjöngött.
- Mi is örülünk, hogy itt lehetünk – mosolyogtam végig.
- Hű mindketten csodásan néztek ki.
- Köszönjük – mondtuk egyszerre.
- Mondd, csak igaz az, hogy ez az első Teen Choice Awards amire jöttél?
- Igen, igaz. Még nem voltam, de nagyon izgatott vagyok, hogy most végre eljöhettem.
- Ha jól tudom, jelöltek a „Legjobb új előadó” címért? Milyen érzés ez? És szerinted van esélyed a nyerésre?
- Hű. Nagyon megtiszteltető érzés. Hát, nagyon erős a mezőny, úgy, hogy nem tudom. Igazából számomra, már az is csodálatos, hogy jelöltek.
- Ryan, ugye most forgatod az új filmedet, ami a Bryce Slow. Esetleg lehet már tudni, az első előzetes kiadási dátumát?
- Ez még nekünk is rejtély. Hiszen, sok galiba volt, és nem tudjuk, mikor lesz.
- Ez rossz hír, a rajongóknak. – vonta meg a vállát Prichilla. – Örülök, hogy találkoztunk. Érezzétek jól magatokat – fogtunk vele kezet.
- Köszönjük. – mondtuk egyszerre.
Büszkén, Ryan mellett lépkedtem a vörös szőnyegen. A fotósok kamerája folyamatosan kattogott, és a fények majd kiszúrták a szemem, de ezt lepleztem. Végig mosolyogva vonultunk. „Esetleg lehetne, egyedüli képet készíteni Mis. Szandra?!” Kérdezte valaki tőlem.
- Persze – mosolyogtam a kamerába.
Pózoltam ameddig kellett, aztán jött Ryan, és belekarolva lépkedtünk tovább. A vörös szőnyeg végén már kicsit gyorsabbra fogtuk a tempót és igyekeztünk a műsor helyszíne felé. Mindkét oldalt rajongók sikítoztak, ezért hírtelen döntés szerint adtam pár autogrammot. Ahogy beértünk, egy műsorszervező elmondta, hogy merre van a helyünk. Elindultunk, hogy le tudjunk ülni. Egészen lent a második sorba kaptunk helyet. Már messziről láttam, ahogy a nevünk fel van ragasztva a székünkre. Ismét belekaroltam Ryan-be és, hogy ne botoljak el, a lépcsőket figyeltem. Ahogy lépkedünk, lefelé meghallottam egy rég nem hallott hangot. „Na, hát. Nem hiszem el” – emeltem fel a fejem a hang felé.
- Én sem.. – motyogtam.
- Szandra Burke. Hű. Szia – jött oda.
- Ti ismeritek egymást? – nézett rám Ryan.
- Nem – hazudtam.
- Dehogynem. Taylor vagyok. Tudod, Taylor Lautner – nézett rám ráncolt homlokkal.
- Ő az a Taylor? – kérdezte Ryan.
- Dehogy. Nem ismerem, csak, mint Twilight sztár – tagadtam, s néztem Taylorra szúró pillantással. – Bocsi – húztam a fejemmel egy flegma képet. És magammal rántva Ryan-t mentünk le a helyünkre.
Éreztem magamon Taylor pillantását, de nem fordultam meg. Leültünk, és amikor leraktam a hátsóm, megnéztem ki fog a jobb oldalamon ülni, mivel Ryan a bal oldalamon foglalt helyet. Amikor megláttam a szemem majd kiesett. Kristen Stewart fog ülni mellettem. „Ez most komoly?”- kérdeztem magamba. Akkor gondolom az egész Twilight színészek erre felé fognak ülni. „Nem hiszem el, hogy ez történik” – fintorogtam a számmal. Nem mertem megnézni, hogy kik fognak még ülni ebben a sorban, de a kíváncsiság hajtott. Előrébb dőltem, hogy láthassam. Kristen mellett Robert Pattinson. Még előrébb hajoltam. Robert mellett pedig…. Taylor Lautner. Amikor megláttam, kezem a homlokomra csapódva dőltem vissza a székbe.
- Valami baj van? – kérdezte Ryan aggódóan.
- Áh, semmi – mondtam idegesen.
- Tuti?
- Aha – nyitottam tágra a szemem.
„Ez aztán lesz egy kínos este” – gondoltam. Abba bíztam, hogy a másik oldalt fognak bemenni, nem itt ahol mi ülünk. Hát öhm, úgy látszik, hogy tényleg vannak véletlenek. Amikor láttam, hogy reményeim szerint a másik oldalról fognak leülni, egy nagy sóhaj kereteiben, helyezkedtem el a székben. Nem mertem feléjük nézni, féltem, hogy összeakad a pillantásunk. Ahogy közeledtek, meghallottam a hangját is „Oh, ismét a véletlen” – éreztem, hogy engem néz, de még most sem figyeltem. Amikor lehuppant mellém Kristen, felé fordultam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Hey – köszönt nekem.
- Szia – köszöntem vissza kissé rekedtes hangon.
Szerencsémre, nem velem kezdett el beszélgetni, hanem Roberttel, aztán hallottam, hogy Taylorral is egyeztet valamit. Nem értettem belőle semmit, csak annyit láttam, hogy sutyorognak valamit. Mindenhogy próbáltam Taylort kerülni, és sikeresen. Amikor elkezdődött a Teen Choice, bejött a műsorvezető, aki ezúttal Andy Samberg lett. Bírom a pasit, nagyon vicces. Közben, még sem tudtam megállni, hogy egyszer- kétszer oda ne nézzek Taylorra. Amikor nem figyelt, jobban végig mértem. Megállapítottam, hogy sokkal jobban néz ki, bár az a huncut mosolya még mindig megmaradt. Hallottam, hogy ki kellett gyúrnia magát a New Moon miatt, amit szemmel láthatólag is lehetett érzékelni. Egészen… kiférfiasodott. „Nem rossz” – gondoltam és egy fél mosoly jelent meg az arcomon. Észbe kapva, elhessegettem a gondolatot, és néztem tovább Andy beszédét. Szóba került a Twilight is, amit elviccelt, mi pedig jót nevettünk rajta. Az első díjat, a legjobb színésznek kategóriában fogják átadni. Aki átadja, az Emma Roberts és Zoe Saldana. Miután bemutatták a jelölteket, akik között Robert is ott volt, szerintem tuti, hogy ő nyer. Felnyitották a borítékot „És a nyertes….Robert Pattinson” – kiáltották egyszerre. Robert felállt és felénk mászott ki a sorból, felment a színpadra és átvette a díját. Elmondta a köszönő beszédét, aztán már le is lépett. Mellettem Kristen, mosolyogott nagyon és tapsolt neki. Megy pár pletyka arról, hogy ő és Rob talán járnak, de nem tudom. Talán majd ma meg tudom kérdezni. Ahogy visszaért Robert, és leült következett egy sztár fellépő, aki Sean Kingston volt.
- Khmm – krákogott mellettem Kristen. – Szia – mosolygott.
- Ömm, szia – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Nem tudom, hogy kérdezzem meg… de emlékszel még rám tavalyról? – suttogta
- Öm, te vagy Bella a Twilight sztár. Ismerlek nyugi – mondtam kedvesen.
- Hé. Nekem nem kell hazudnod. Tudom, hogy te voltál ott a meghallgatáson Taylorral. Felismerlek még. – mosolyogott.
- Oké – sütöttem le a szemem.
- Szóval, mi történt veletek? Úgy látszott, hogy jól megvagytok.
- Hosszú. És régi történet. – legyintettem a kezemmel.
- Az előbb mondta Taylor, hogy úgy csináltál mintha nem ismernéd. Miért? – faggatott.
- Nem akarom, hogy kiderüljön, hogy ő és én… ismerjük egymást. Meg amúgy is, ha annyira érdekli, miért nem ő kérdezi meg – fordítottam el a fejem.
- Hát öö, tudod, elég jó barátok lettünk. És megkért, hogy kérdezzem meg.
- Azt üzenem a nagyságosnak, hogy hagyjon békén. – húztam mindkét szemöldököm.
- Öm.. oké, rendben – fordult Taylor felé.
Az este többi részében nem társalogtam Kristennel tovább. Amikor végre eljött az a kategória díj átadása, amiben jelölt vagyok felcsillant a szemem.
- Most jön a Legjobb új előadó – suttogta Ryan.
- Igen – mosolyogtam.
A műsorvezető bemondta, hogy kik fogják átadni. „Fogadják nagy szeretettel, a Star Trek két sztárját, Chris Pine és Zachary Quinto”. Kijöttek és pár vicc kíséretében, bemutatták a jelölteket. Nagyon izgatott voltam. Nyerni akartam, de nem nagyon hittem azt, hogy nyerek mivel tényleg erős a mezőny. Amikor elővették a kis borítékot, a lábam már megállíthatatlanul járt. „És a nyertes pedig…” – Gyerünk már – motyogtam. „Szandra Burke”. Fújtam ki a levegőt. Hatalmas mosollyal indultam a színpad felé, hogy át vegyem ezt a szörfdeszka díjat. Először is, „Chris Pine adja át a díjat?” – még most esett le. Irtó jó pasi. Fellépdeltem és megölelt Chris, amire még nagyobb mosoly kerekedett ki az arcomra. Aztán átadta Zachary a díjat, én pedig büszkén átvéve mentem a mikrofonhoz.
- Wáow, köszönöm szépen – mondtam nevetve. – Hű, nem is tudom, mit mondjak. Köszönöm szépen a családomnak, Michaelnek, a barátomnak Ryannek, Lori-nak, Poby-nak, Laurennek, de főleg nektek srácok. Olyan királyok vagytok. Ti vagytok a legjobb rajongók, imádlak titeket. Köszönöm – küldtem egy puszit a tenyeremmel.
Lekísértek a színpad mögé, ahol találkozhattam végre Kate Hudsonnel és Emma Robertsel is.
- Szia. – Köszöntem Katenek.
- Oh, szia – köszönt vissza kedvesen.
- Esetleg csinálhatok egy képet veled? – kérdeztem félénken.
- Oh, persze – ölelt át.
Egy fotós csinált egy közös képet, aztán megöleltük egymást és már ment is.
„Ne, már. Mi mindenhol összefutunk?” – jött egy hang a hátamnál, ahogy aláírtam Emma Roberts díját. Megkért rá. Lassan megfordultam és meghökkenve Taylorral szembe találtam magam.
- No, lám. Miért mondtad, hogy nem ismersz? – jött közelebb.
- Már elmondtam Kristennek.
- Nem hiszem, hogy csak ennyiért.
- Höh, semmi közöd hozzá – flegmáskodtam vele.
- Most miért vagy ilyen? – kérdezte szomorú arccal.
- Mit keresel amúgy itt a színpad mögött?
- Most fogjuk bemutatni a New Moon előzetest.
- Oh, akkor én megyek is.
- Figyelj csak – jött utánam. – Nem találkozhatnánk valamikor?
- Nem – vágtam rá.
Ezzel gyors tempóba visszaszáguldottam Ryan-hez, aki egy puszit nyomva az arcomra fogadott. Az este többi részében még átadtak pár díjat, aztán jött a party, amit már vártunk. Igaz, előző este buliztunk egy jót, de semmi gond. A party előtt gyorsan hazaugrottunk átöltözni valami kényelmesebbe. Én felvettem egy kissé kivágott fehér felsőt, egy koptatott csinos farmernadrággal. A felsőt egy barna színű nyaklánccal dobtam fel. Rávettem a fekete bőrkabátomat, és felhúztam egy fekete magas sarkút.
Ryan egy elegáns, de menő inget vett fel, alulra pedig egy fekete farmernadrág hozzá illő cipővel. És már indulhattunk is. A sofőr ismét elfurikázott minket a party helyszínére, ahol kirakott minket. Mikor kiszálltunk paparazzik rohamoztak le minket. Mi sietősre vettük a tempót, és nem foglalkozva a fotósokkal bementünk. Nagyon sokan voltak már bent, rengeteg ismerős arcot láttam, köztük volt Jessica Alba, aki meglepően közelített hozzám.- Szia, Szandra – köszönt kedvesen.
- Szia, Jessica – mosolyogtam, hiszen őt is imádom és még sosem találkoztam vele. – Hadd mondjam el, hogy nagy csodálód vagyok – vigyorogtam.
- Köszönöm. Pontosan ezt akartam mondani én is – nevettük el magunkat. – Örülök, hogy láthatjuk egymást. Már régóta szerettem volna veled találkozni.
- Tényleg? – néztem ámultan.
- Igen. El akarom mondani, hogy nagyon szeretem a zenédet, és nagyon aranyos lánynak tartalak.
- Uh, hát, köszönöm. Ez nagyon kedves tőled. – néztem értetlenül.
- Örülök, hogy itt vagytok. Ja, és gratulálok. – kacsintott.
- Köszi, köszi. – Hű, ez most tényleg megtörténik velem?!
- Érezzétek jól magatokat – mosolygott mindkettőnkre.
- Te is – viszonoztam.
Amikor elment, leesett állal figyeltem.
- Most csak álmodom, vagy tényleg az egyik kedvenc színésznőmmel beszéltem az előbb? – néztem Ryan-re értetlenül.
- Nem álmodsz – kuncogott rajtam.
- Ühm, jól van akkor – csaptam össze a kezem. – Iszunk valamit? – mosolyogtam a bárpult felé.
- Csak utánad – nyújtotta ki a kezét.
Elindultam, hogy rendeljünk 1-1 koktélt. Ryan utánam tempózott. Kikértem az italunkat, amit már ide is adtak, és leültünk a barátok közé.
- Sziasztok – köszöntem.
- Heey, de jó hogy itt vagytok – ölelt meg Emma Roberts.
- Oh, vigyázz. Nem akarlak leönteni – nevetve húzódtam el tőle.
- Jaj, bocsi. Táncolunk egyet? – vigyorgott.
- Igen – kortyoltam még egy nagyot. – Ryan?
- Menj csak. Tudod, hogy nem szeretek annyira táncolni. – húzta a száját.
- Rendben – vontam meg a vállam.
Emma felé fordultam és egy bólintás után már mentünk is a parkettre. Épp az egyik kedvenc számom ment, a Sexy Chick, a nyár legütősebb dala. Imádom. Mindketten nagy rázásba kezdtünk. Odajött Emma barátja is, aki lekérte őt. Mivel nem akarom, hogy Ryan féltékenykedjen, nem fogadtam el egy pasi tánclekérését sem. De hála megláttam Miley-t aki egy közös ismerősünkkel táncikált így odamentem, és velük folytattam. Nagyon jól éreztük magunkat. Lengettük a kezünket ide-oda, megvolt a csípő mozgás is, minden. Ahogy táncoltunk, hírtelen megláttam, hogy a Twilight sztárok, közte Taylor is, épp szembe ültek. A pillantásunk ütközött, de gyorsan elfordítottam a fejem. Egyáltalán nem akartam, hogy ide jöjjön és prédikáljon, vagy ilyesmi. „Véletlenül” ismét arra fordultam és még mindig engem nézett. Mintha azt sugározná felém, hogy „gyere ide, gyere ide”. Nagyon jól nézett ki. Mintha…. húzna hozzá valami. Nem akartam tovább táncolni, ezért kimentem a mosdóba.
- Oh, szia – köszönt Kristen ahogy beléptem.
- Hello – mentem a tükörhöz.
- Jól vagy? – nézett rám aggódva
- Igen, csak… azt hiszem.. megártott a koktél. – fogtam a kezem a szám elé.
- Hánynod kell? – húzta el a száját.
- Nem, csak… mindegy. Jobb lenne, ha hazamennék.
- Taylor miatt? – szájfényezte a száját.
- Nem – kiáltottam.
- Jól van, na – forgatta a szemét.
- Ne haragudj, csak hosszú volt ez a mai nap. – sajnálkoztam.
- Semmi gond – mosolygott.
Végre kiment. Nem lehet igaz, hogy egy perc nyugtom se lehet ettől a… mindegy. Egyáltalán miért is foglalkozok vele? Miért érzem rosszul magam miatta? Nem kellene érdekelnie. Lehet a fáradtság teszi. Miért akart velem beszélni? Ez a sok kérdés válasz nélkül semmit nem ér. Haza kellene mennem. Mindjárt szólok Ryannek, hogy hazamegyek. Pihennem kell. Holnap elméletileg szabad leszek, és pihenhetek. Ettől a gondolattól a nyugodtság töltötte be a testem.
- Uh, várj csak – csapódott ki az ajtó.
- Tessék? – ugrottam meg.
- Bocsi – sajnálkozott Kristen – csak tetszenek ezek a ruhák, amiket hordasz, stylist válogatta össze? – kérdezte mosolyogva
- Hát, ami a díjátadón volt azt vele választottam. De ami most van rajtam azt én válogattam össze.
- Csak mert nem találok egy jó stylistot sem. Esetleg meg tudnád adni a telefonszámát?
- Öhm, persze. – CIB ZÁROLTAM ki a táskám
Emlékezeteim szerint, a táskámban volt egy névjegykártyája Laurennek, amit még nekem adott. Előkotortam és oda adtam Kristennek.
- Tessék – mosolyogtam.
- Oh, köszi. Hálás vagyok. Egyébként, ha tudni akarod, Taylor folyton rólad beszél – nézett rám.
- Nem érdekel – mondtam önfejűen.
- És, beszélni akar veled. – húzta félmosolyra a száját.
- Kristen. – kezdtem – már mondtam a díjátadón is. De mondd meg neki, ha akar valamit, akkor ne téged küldözgessen. Úgy tudom, hogy nem vagy a csicskása. – húztam fel a szemöldököm.
- Rendben – ment ki az ajtón. – De… - fordult vissza. – miért nem te mondod meg neki?
- Már mondtam neki. Vagy legalább is szerintem jól fejeztem ki.
- Oké – adta fel.
- Kristen – szóltam utána – ezt ne vedd sértésnek, de ez nem a te ügyed. – próbáltam kedvesen fogalmazni.
- Igaz – erőltetett egy mosolyt az arcára.
Ahogy kiment én is kimentem, és egyenest Ryan-hez indultam. Épp a barátaival nevetgéltek valamin. Komor arccal vágtattam be elé.
- Hé, kicsim, valami baj van? –nézett rám aggódva.
- Haza szeretnék menni – csuklott el a hangom.
- Mi történt? – állt fel az asztaltól.
- Csak haza akarok menni – suttogtam.
- Rendben – bólogatott. – Menj ki az autóhoz, mindjárt megyek én is – fogta meg a kezem.
- Maradhatsz, ha szeretnél.
- Nem, megyek veled – mosolygott rám.
Bólogattam, és elindultam az autó felé. Mikor kiértem még volt ott pár fotós. Nem akartam felnézni, csak már az autóban lenni. Gyorsan beültem a sötétített ablakos autóba, és vártam mikor jön már Ryan. 1 perc múlva már ő is ott ült mellettem. Végre elindultunk. A szemeim már roskadtak lefelé, de még próbáltam tartani magam. Ryan vállára tettem a fejem. Amikor hazaértünk kitápászkodtam az autóból és egyből a szobám felé vettem az irányt. Ledobtam a táskámat és bementem a fürdőbe. „Reggel majd megfürdök” – gondoltam, ahogy lerogytam a nagy kádam mellé. Úgy maradtam pár percig, aztán felálltam valahogy és átöltöztem az alvós cuccba. Mikor kimentem Ryan már aggodalmas arccal várt.
- Mi történt? Mondd már el! Mi volt az az incidens azzal a Taylorral? Honnan ismered te Kristen Stewartot? Láttam, amikor beszéltetek. – bukott ki belőle.
- Ryan… ne most – rekedtes hangon válaszoltam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése