2010. június 24., csütörtök

28 rész

Másnap reggel meglepően már felkeltem 8 órakor. Csak úgy kipattant a szemem. Érezhető volt, hogy izgatott vagyok a mai naptól. De még csak 8 óra. Mi a fenét csináljak én 10-ig? Na, mindegy. Felkeltem és bekapcsoltam a tv-t. Éppen az egyik adón az egyik kedvenc sorozatom ment. Név szerint a Grace klinika. Nem tudom miért, de szeretem az ilyen „doktoros” sorozatokat. 5 éves koromban fontolgattam, hogy lehet, orvos leszek. De még is a zenénél maradtam. Azóta is persze érdekelnek ezek, de hanyagolom. Mikor vége lett már fél9-et ütött az óra, így kikászálódtam az ágyból és a gardrób felé vettem az irányt. – Nah mit vegyek fel? – tűnődtem. Ez nálam minden napi probléma. Sosem tudom, mit vegyek fel. Először egy rövidnadrágért nyúltam, de aztán a kezem inkább egy miniszoknya felé vette az irányt. Kihúztam egy farmer miniszoknyát és a kedvenc kék színű felsőmet. Letettem az ágyamra, és elmentem a fürdőbe mosakodni, és fogat mosni. A hajamat megfésültem, aztán összefogtam egy lófarokba, így a hullámos tincseim természetesen lógtak. Még beleraktam egy egyszerű felsőmhöz illő hajráfot, aztán visszamentem és felöltöztem. Megnéztem magam a tükörbe, de még hiányzott valami. Elindultam ismét a gardróbomba és előhúztam egy övet, amit a derekam köré tekertem. – Mindjárt jobb. – gondoltam. Még csak negyed 10-et ütött az óra, de én már indulásra készen álltam. Felkaptam a táskámat és beleraktam a telefonomat, a pénztárcámat, és a videó kamerát. Kicsit meglepem Taylort, és ha megengedik, hogy bent legyünk a meghallgatáson, akkor felveszem. Ki tudja, lehet ez egy olyan szerep lesz számára, ami az egész életét megfordíthatja. Persze ha megkapja. Az ágyamat bevetettem még gyorsan, és lementem a konyhába ahol, mint mindig anyukám már sündörgött.
- Jó reggelt – ültem le a székre.
- Jó reggelt – mosolygott. – Hogy aludtál?
- Jól, és te?
- Én is. Mit kérsz reggelire?
- Hát igazából nem nagyon vagyok még éhes, de, hogy legyen valami a gyomromba eszek egy kis pirítóst. – indultam a konyhaszekrény felé.
- Hagyd csak, majd én megcsinálom.
- Ó, köszi. – ültem vissza.
- Na és várod már a mai napot?
- Igen, teljesen fel vagyok pörögve – nevettem.
- Azt látom – kuncogott a maga módján. – Biztos jó lesz.
- Remélem.
Amikor kész lett a pirítós, nekiláttam közben pedig a konyhai tv-nél néztem az egyik zeneadót. Anyukám mellém leült, aztán megérkezett Stella és apu is, így együtt reggeliztünk.
- Merre van Nick? – kérdeztem a szüleimtől.
- Tudod, hogy sokáig alszik. – magyarázta anyu.
- Ja tényleg.
- Hallom, hogy megtanítod Taylor húgát gitározni? – tért el a témától apu.
- Igen. Miért, baj?
- Dehogy is. Csak akkor gondolom, sokat lesztek együtt – aggódott.
- Apu. – szóltam rá. – Nem kell ennyire aggódni. Jól elvagyunk és nem csinálunk semmi őrültséget.
- Remélem is.
Isteneem. Kezd idegesíteni apám állandó kikérdezése. Ezzel csak azt fogja elérni, hogy lázadni fogok, és már nem fogok rá hallgatni. Elhiszem, hogy aggódik, de ez már túlzás. Meg amúgy sincs oka rá, hogy aggódjon. Amikor végeztem átmentem a zongorához, ami a zeneszobába volt. És „csak úgy” ütögettem néhány billentyűt, amiből egy egész jó kis dallam jött ki. Gyorsan előkaptam egy papírt és egy tollat és lefirkantottam ezeket az akkordokat. Ehhez a dallam- hoz egy dalt is írhatok akár. Amikor ránéztem az órára már elmúlt háromnegyed10 is, ezért visszamentem a konyhába. Már hallottam is az ajtócsengőt. Gyorsan felkaptam a táskám és kinyitottam az ajtót.
- Szia. Mehetünk? – kérdezte Taylor buzgóan.
- Igen, persze.
Megöleltem, és magam után becsukódott az ajtó. Taylor udvariasan kinyitotta nekem a kocsiajtót és már be is ültem a hátsó ülésre, mellém pedig Taylor is behuppant. Illedelmesen köszöntem az apukájának, hiszen ő vezetett, aztán már indultunk is. Nem volt hosszú az út, csak fél óra kábé. És ez hamar eltelt. Végig beszélgettünk, meg zenét hallgattunk. Egy biztos, nem unatkoztam. Az apukáját is jobban megismertem és kiderült, hogy nagyon jó fej. Azt mondta, hogy bármikor átmehetek hozzájuk és ez nagyon jól esett.
Amikor odaértünk kerestünk egy jó parkolóhelyet és leálltunk. Bementünk az épületbe, ahol már jó páran voltak, és leültünk. Az apukája elment kérdezősködni, hogy, hogy lesz ez az egész, mi pedig csak nézelődtünk.
- Elmegyek a mosdóba – szóltam Taylornak.
- Oké.
Felálltam és mentem megkeresni a mosdót. Amikor végre megtaláltam bementem és megnéztem, hogy áll a hajam, és, hogy egyáltalán, hogy nézek ki.
- Te is a meghallgatásra jöttél? – szólt hozzám egy lány, aki szintén a tükörbe nézegette magát.
- Nem, csak a barátomat kísértem el. – válaszoltam kedvesen.
- Egyébként Kristen Stewart vagyok – nyújtotta a kezét.
- Én pedig Szandra Burke. – tettem a kezem az övébe. Aranyos lánynak tűnt. – És te a meghallgatásra jöttél?
- Igen. Behívtak Bella szerepéért.
- Tényleg? Ez tök jó.
- A barátod kit akarna majd alakítani?
- Jacob.
- Áh, igen, Bella „legjobb” barátja.
- Micsoda véletlen – nevettem el magam. – De most ha nem haragszol, megyek vissza hozzá.
- Rendben.
- Ja és sok szerencsét. – fordultam vissza az ajtóból.
- Köszi – szólt utánam.
Milyen rendes lány. Legalább tudom, hogy nem fog Taylornál próbálkozni a forgatáson. Nem mintha féltékeny lennék csak… tudjátok. Azért félti, az ember a barátját nehogy elszeressék. Gyorsan visszamentem Tay-hez és visszaültem mellé. Már láttam közben, hogy az emberek kezdtek szállingózni és már csak páran maradtak. Tay apukája is visszajött és elmagyarázta, neki, hogy, hogy lesz. Pár perc múlva szóltak Taylornak, hogy most már bemehet, de még nem ő jön. Az apukája említette, amikor visszajött, hogy mi is bemehetünk, így mindhárman elindultunk. Ahogy bementünk, lepakoltam a táskámat egy székre és előkaptam a kamerámat, amit egyenesen Taylor felé fordítottam.
- Héé ez meg mi? – nevetett felém nézve.
- Forgatok egy új filmet. Szeretnél kapni benne szerepet? – mozgattam fel-le a szemöldököm.
- Hát nem is tudom…- fogta komolyra. – Még jó. De nem érem be csak egy kis mellékszereppel. A főszerep kell – súgta bele a kamerába, nevetve. És erre persze, belőlem is kitört egy nevetés. – Na, gyere csak – kapta ki a kezemből Tay a kamerát. – Gyerünk, mondj valamit. – szólt Tay. Én pedig gondolkodóba estem, hogy mit is mondjak.
- De..héé! Én mondjak valamit? Ez nem az én meghallgatásom. Na add vissza – Ahogy elakartam venni a kezéből, Taylor elkezdett hátrálni aztán feltartotta a kamerát a magasba ahonnan persze nem értem el.
- Add vissza, gyerünk – tártam ki a tenyerem, ő pedig csak mosolygott és rám nézett egy ilyen „úgy se adom vissza” féle nézéssel. – Taylooor. – nyújtózkodtam a kamera után.
- Mi az, meg verekszetek egy kameráért? – szólt közbe Mr.Lautner, nevetve.
Mi pedig egymásra néztünk, és mindketten elkezdtünk nevetni. Tiszta hülyék vagyunk.
- Kérem csendesebben – szólt közbe egy ott dolgozó.
- Elnézést – mondtuk együtt Taylorral, görbére húzva a szánkat.
Vissza leültünk és pár perc múlva már hívták Taylort. Én gyorsan még beállítottam a kamerát és oldalról figyeltem mit alakít Tay. Nagyon jó volt, és vicces. Úgy láttam, hogy tetszik mindenkinek. Szerintem egyenesen lehengerelte őket, már a kisugárzása is olyan… nem is tudom. Olyan ellenállhatatlan és kedves. Ahogy néztem őt, egy büszke és egy olyan leírhatatlan jó érzés töltötte be az egész testemet. Beleharaptam az ajkamba és arra gondoltam, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány, hogy egy ilyen barátom van, mint Ő. Olyan őszinte… és tökéletes. Persze, tudom, hogy senki sem tökéletes, de ő még is az, számomra. Igen, ez a szerelem. Amit jelenleg érzek. És, hogy sosem akarom elengedni. Ettől a gondolattól teljesen libabőrös lettem, és gyorsan elhessegettem. Láttam, hogy pont idepillant és kacsintott egyet. Mire az arcomon egy hatalmas mosoly jelent meg.
- Köszönjük, hogy ide fáradt. Hamarosan értesítjük – zökkentettek ki a gondolataimból.
- Rendben, köszönöm – mondta Taylor udvariasan és elköszönt a rendezőtől.
Kikapcsoltam a kamerát és felálltam, hogy megöleljem Tay-t.
- Remek voltál! – súgtam neki, és nyomtam egy puszit az arcára.
- Köszi. – ölelt vissza szorosan.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.